A határozat elvi tartalma: A különös kegyetlenség megállapítása szempontjai emberölés kísérleténél. Debreceni Ítélőtábla Bf.I.165/2026/
- A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
- május
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és
- június 1-jén kihirdette a következő í t é l e t e t: A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt Terhelt1 ellen indított büntetőügyben a Miskolci Törvényszék
- január
- napján kihirdetett 4.B.4/2025/
- számú ítéletét megváltoztatja. A szabadságvesztést börtönben rendeli végrehajtani. Egyéb részekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt. A másodfokú eljárásban 43 200 (negyvenháromezer-kettőszáz) Ft bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel. A másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek már nincs helye. Indokolás [1] A Miskolci Törvényszék a rendelkező részben írt ügydöntő határozatával Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés d) pont]. Ezért 12 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről (a lefoglalás megszüntetése és kiadás a jogosultaknak, megsemmisítés) és kötelezte a vádlottat 826 100 forint bűnügyi költség megfizetésére, rögzítve, hogy 270 000 forintot az állam visel. [2] Az elsőfokú ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést. [3] Az ügyészség a nyilatkozattételre fenntartott törvényi határidőben a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása érdekében élt fellebbezéssel (
- sorszámú elsőfokú bírósági irat). Indokai szerint a bíróság a megvalósított élet elleni bűncselekmény tárgyi súlyát nem értékelte megfelelően, ezért indokolatlanul enyhe büntetést szabott ki, mely nem szolgálja megfelelően a büntetési célokat, továbbá a büntetéskiszabási elveknek sem felel meg, így Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.165/2026/13/V 2 lényeges súlyosítása szükséges (vármegye megnevezése Vármegyei Főügyészség B.1167/2023/169.). [4] Másfelöl a vádlott a kihirdetést követően nyomban a büntetés enyhítése iránt, a védő pedig elsősorban felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése céljából terjesztettek elő jogorvoslatot. A védő a perorvoslat írásbeli indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint a vádlott javára vélt jogos védelmi helyzet állapítható meg, ezért e büntethetőséget kizáró ok jogkövetkezményei alkalmazásának van helye. A vádlotti támadás ugyanis csak akkor kezdődött, amikor a sértett gázpisztollyal a kezében a közelébe ért és az álmából felébredő terheltet az ingatlanából történő távozásra szólította fel. A sértettnél lévő pisztoly összetéveszthető egy éles lőfegyverrel, ezért amikor a vádlott felébredt, kommunikációs fogyatékossága és személyiségzavara miatt vélhette úgy, hogy a sértett támadásától tartania kell. Másodlagosan, amennyiben a vélt jogos védelmi helyzet nem állapítható meg, úgy a kiszabott büntetés jelentős enyhítését kérte (
- sorszámú másodfokú irat). [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.76/2025/
- számú észrevételében a vádhatósági perorvoslat szerint, a védelem érveit alaptalannak találva a sérelmezett ítélet megváltoztatására, a főbüntetés súlyosítására, egyéb részekben a határozat helybenhagyására tett indítványt. [6] Az ítélőtábla a két irányú fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §
(1)bekezdése értelmében nyilvános ülésen bírálta el. [7] A nyilvános ülésen az ügyész a középmértékhez jobban közelítő szabadságvesztés kiszabását indítványozta, mivel a vádlott – álláspontja szerint – semmilyen megbánást nem mutatott. A védő a jogorvoslati oka és célja szerint kérte az ítélet megváltoztatását. [8] Az ügyészségi fellebbezés nem alapos, míg a védelmi jogorvoslat csak részben az. [9] A másodfokú bíróság a Be. 590. §
(1)és
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen bírálta felül. A revízió kitért az eljárási szabályok megtartására, az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény jogi minősítésére, a büntetés kiszabására, az indokolás helyességére és az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezésekre is, figyelemmel a Be. 590. §
(7)bekezdésére. [10] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályokat betartva, igen alaposan, körültekintően folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §
(1)bekezdés a)-h) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a)-d) pont], amely az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna. [11] A törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és döntően megalapozott tényállást állapított meg, mely csak szűk körben volt hiányos és az iratok tartalmával ellentétes [Be. 592. §
(2)bekezdés
- a)és
- c)pont] a faeszköz sértett torkára nyomását érintően. E megalapozatlanság részbeni, melynek orvoslása a másodfokú eljárásban kötelező volt (EBH2019.B.9.; BH2019.220.). [12] A másodfokú bíróság ezért a Be. 593. §
(1)bekezdés a) pontjában írt jogkörében az elsőfokú bíróság által megvizsgált bizonyítékokat érintő ügyiratok tartalma alapján a következők szerint kiegészíti, illetve helyesbíti a tényállást, kiküszöbölve ezzel a megalapozatlanságot. [13] [28] bekezdés: Mellőzi a 3-
- sorból a zárójelbe tett részt és megállapítja, hogy a vádlott kézzel tuszkolta a fadarabot a sértett szájába és azt a torkára nyomta. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.165/2026/13/V 3 A tényállást a jelzett részében is az ítélet alapvetően valósághűen írta le, azonban a vagylagosságra, esetlegességre utaló rész konkrét tényállásba nem foglalható, másrészt nincs arra adat, hogy a vádlott valamilyen más eszközt használt volna a fadarab sértett torkára nyomásához, mely cselekménysor részletei ugyan a tényállás későbbi részéből és az indokolásból nyomon követhető, de szükséges volt az elkövetési magatartás e kardinális részének pontosabb megfogalmazása az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen elfogadott bizonyítékok, így elsősorban az orvosi-kórházi iratok, az orvosszakértői vélemény és részben a hitelt érdemlő személyi bizonyítékok alapján. [14] A kiegészítéssel és helyesbítéssel a tényállás teljes egészében megalapozottá vált és a Be.
- §
(3)bekezdése értelmében a másodfokú ítélkezés alapját képezte. [15] A ténybeli revízió kapcsán kiemelendő, hogy a megalapozottság fogalmát a törvény pozitív formában nem határozza meg, arra a megalapozatlansági okok nemlétéből lehet következtetni. Ettől függetlenül rögzíthető, hogy általában a tényállás megalapozott, ha az elsőfokú bíróság (elsődleges ténybíróság) a vádlott által vád tárgyává tett és általa bűncselekménynek értékelt eseményt a vád keretei között, a tettazonosság elvének megfelelően a törvényes bizonyítás lefolytatását követően valósághűen, helyesen és hiánymentesen állapítja meg (BH2024.
- [48]-[49] bekezdések, Kúria Bt.II.581/2023/5.). A precedens elvi állásfoglalása követendő, a fontos ténykérdések kapcsán egyértelműen rögzíti a megalapozottság-megalapozatlanság fogalmát és elemzi a felülmérlegelés esetkörét, alkalmazási kérdéseit, melyekre a törvény egyértelműen nem ad mindig választ. A felülbírált ügyben a helyesbített tényállás a törvénynek és a Kúria gyakorlata által megerősített fenti elveknek megfelel. [16] A törvényszék az ügy helyes eldöntése szempontjából fontos és lényeges bizonyítékokat hiánytalanul feltárta, azokat gondosan megvizsgálta. Hangsúlyt fektetett a vádlott védekezésére, hiszen az, a részbeni beismerő vallomástól a jogos védelmi helyzetre hivatkozásig terjedt, és központi kérdésekben is változott. Erre figyelemmel is körültekintően értékelte tanú2 sértett mindvégig következetes vallomását és tanú1 érdektelen tanú azt alátámasztó előadását. Szintén a sértetti vallomást igazolta részben a bűncselekmény befejezését megakadályozó rendőr tanúk vallomása is, hiszen tanú5, tanú3 és tanú4 voltak azok, akik tanú1 telefonhívására igen hamar a helyszínre érkeztek a rendőrjárőr targjaént és az ingatlan udvarára behatolva az eredménytelen felszólítást követően a vádlottat megakadályozták a sértett további bántalmazásában, majd megbilincselték. A mentőszolgálat tagjai pedig azt tanúsították vallomásukban, hogy az idegen tárgy olyan mélyen volt a sértett garatjában, hogy azt akkor ők nem is észlelték, csak a kórházi ellátás során került erre sor, amit az igazságügyi orvosszakértői vélemény is alátámasztott. Az elsőfokú bíróság meghallgatta az igazságügyi orvosszakértőt, aki egyértelműen kizárta a mentőszolgálat tagjainak szakmai mulasztását, továbbá közérthetően elmondta, hogy a garatba ékelődött fadarab miként okozott fulladásos tüneteket és ezáltal (heveny légzési elégtelenség talaján) életveszélyes állapotot, mely az időben történő kórházi ellátás nélkül – nagy valószínűséggel – halálos eredménnyel járt volna. Emellett a törvényszék figyelemmel volt még az aggálymentes és objektív igazságügyi fegyverszakértői véleményre is. Az így rendelkezésére álló bizonyítékokat a logikus és észszerű gondolkodás szabályai szerint, mindenki számára követhető módon mérlegelte és nem tévedett, amikor elvetette a vádlott védekezését és a tényállást elsősorban a sértetti következetes tanúvallomásra, valamint az ezt támogató egyéb, előbbiekben kiemelt bizonyítékokra alapította. [17] A mérlegelés kifogástalan, a bíróság az indokolási kötelezettségét is nagy alapossággal teljesítette. [18] A törvényszék büntethetőségi akadály hiányában okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak, a Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.165/2026/13/V 4 vádlott valóban a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntett kísérletének befejezett és közeli kísérletének törvényi tényállását merítette ki. A bíróság a jogkérdésekben is meggyőző, részletes indokolást adott, mellyel a másodfokú bíróság egyetértett. Helyes az alanyi és tárgyi tényezők gondos elemzése, az önhibából eredő vádlotti ittas állapotnak az alanyi oldalt érintő hatása, az eshetőleges ölési szándék kialakulásának bemutatása, miként a Btk.
- §
(2)bekezdés d) pontjában meghatározott különös kegyetlenséggel elkövetés indokai, illetve a védekezésre korlátozottan képesség elvetése a sértetti oldalon. A bíróság a vádlotti védekezés tükrében vizsgálta az esetleges jogos védelem megállapításának a lehetőségét, illetve az ún. vélt jogos védelmi helyzetet. Mindkettőben nemlegesen foglalt állást, melynek indokait szintén osztotta az ítélőtábla. A teljesség érdekében a vélt jogos védelem tekintetében a következők jegyzendők meg. A vádlott pusztán a sértettnél látott gázpisztolyból gondolhatott támadásra, de sem viszonyuk, sem a cselekménye előzményei folytán nem volt alapos oka a passzív alany közvetlenül fenyegető támadását vélelmezni (BH
- 409). E jogkérdést valóban gondosan kell vizsgálni, mert az álmából ittasan hirtelen felébredő terhelt tudatában a pisztoly látványa miatt felmerülhet adott esetben olyak képzet, hogy támadás fenyegeti. A felülbírált ügyben azonban a megalapozott tényállás ilyen vélelemre nem tartalmaz adatot, így összességében a másodfokú bíróság helyesnek tartotta azt az elsőbírósági álláspontot, hogy a vádlott javára vélt jogos védelem, illetve ténybeli vagy társadalomra veszélyességben való tévedés sem jelölhető meg. [19] Ami a joghátrányt illeti. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket hiánytalanul feltárta és e tényezőket a nyomatékuknak megfelelően értékelve a vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos büntetést szabott ki. A vádlott hatvanötödik életéves, fogvatartása alatt egészségi állapota megromlott, a bűncselekmény kísérleti szakban maradt, beszámítási képessége a bűncselekmény elkövetésekor enyhe fokban korlátozott volt, ezért vele szemben, a büntetés lényeges súlyosítására nem volt megfelelő alap. Ezen okok miatt az ügyészségi fellebbezés nem volt eredményes, de a büntetési tartamok enyhítésére sem volt indok. [20] Ugyanakkor a vádlott kommunikációs nehézségére (születésétől fogva süketnéma és beszédfogyatékos), jól láthatóan megromlott egészségi állapotára figyelemmel az ítélőtábla a Btk.
- §
(2)bekezdése alapján a törvényben meghatározottnál és az elsőfokú bíróság által alkalmazott fegyház helyett eggyel enyhébb, börtön végrehajtási fokozatot alkalmazott. E döntés törvényi előfeltételei maradéktalanul fennállnak, a vádlott büntetéselviselési képességét eredendő fogyatékossága, idős kora oly mértékben megnehezíti, mely indokolta az enyhébb végrehajtási fokozat kimondását. [21] Az ítélet egyéb, a feltételes szabadságra bocsátás kizárására, az előzetes fogvatartás beszámítására, a bűnjelekre, a bűnügyi költségre vonatkozó, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései törvényesek. [22] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletét a szükséges részben a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb, törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §
(1)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. [23] A vádlott által az előzetes fogvatartásban töltött további idő beszámítása a Btk. 92. §
(1)és
(2)bekezdésén, míg a bűnügyi költségekről hozott rendelkezés a Be. 613. §
(2)bekezdés b) pontján alapul. [24] A másodfokú ítélettel szemben – ellentétes döntés hiányában – fellebbezésnek a Be. 615. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében nincs helye. Debrecen,
- június
- Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.165/2026/13/V 5 Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 4.B.4/2025/
- számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.165/2026/
- számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
- június
- Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke