← Magyarország

Mf.30002/2025/9 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A fél személyes meghallgatására a Pp. 230. §

(1)bekezdése ad lehetőséget a bíróság számára, amelynek alapján történt a felperes idézése a 206/A. számú központi nyomtatványon. Mindez megfelelt az idézés Pp. 133. §
(1)és
(2)bekezdésében írt követelményeinek és a perfelvételi tárgyalás kitűzésére vonatkozó rendelkezéseknek [Pp. 189. §
(1),
(2)bekezdés]. A felperes a bíróság felhívására perfelvételi nyilatkozatokat tett, így a perfelvételi tárgyalás elhalasztásának sem abból az okból nem volt helye, hogy a felperes a perfelvételi nyilatkozatát a tárgyaláson önhibáján kívüli okból nem tudta megtenni [Pp. 192. §
(1)bekezdés c) pont], sem egyéb törvényes akadálya nem volt a perfelvétel lezárásának [Pp. 192. §
(1)bekezdés d) pont]. Iratismertetést nem általában, hanem a Pp. 225. §
(1)bekezdésében foglalt esetben ír elő az eljárási törvény az elsőfokú eljárásban. A felperes a tárgyaláson nem kifogásolta az eljárás szabálytalanságát, ezért az elsőfokú bíróság azzal, hogy nem a Pp. 156. §
(2)bekezdésének megfelelően járt el a felperes beadványának elbírálása során, szabálysértést nem követett el. A felperes fellebbezési kérelme kizárólag az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult lényeges eljárási szabálysértés miatt, ami nem volt megalapozott. Ezért minden olyan érvelés, amely az ügy érdemére tartozik, kívül esik a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörén. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: I.Mf.30.002/2025/9/I. A felperes: felperes1 (cím1) Az alperes: alperes1 (cím2) Az alperes képviselője: Név ügyvéd (cím3) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: felperes
  1. és
  2. sorszámok alatt A per tárgya: munkaviszony fennállásának megállapítása Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 2.M.70.094/2024/4/I. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – az ügy érdemét nem érintve – helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 120.000 (százhúszezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes gazdasági adminisztrátorként dolgozott az alperes munkáltató alkalmazásában
  3. január 17-től.
  4. április 28-án a munkahelyén elesett, és bokaszalag-sérülést szenvedett, ezt követően túlnyomórészt keresőképtelen állományban volt. A keresőképtelensége folytán a munkáltató több időintervallumban fizetett részére betegszabadság idejére járó távolléti díjat, legutóbb a
  5. május 29-től június 19-ig tartó időszakban. A keresőképtelensége miatti táppénzt is több időintervallumban állapította meg, Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.002/2025/9/I. [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] 2 és folyósította részére az illetékes szerv, az utolsó egybefüggő időtartam
  6. szeptember 11től
  7. november 6-ig tartott. A munkáltató a felperes munkaviszonyát megszüntette a
  8. november 7-én kelt felmondással arra hivatkozással, hogy a
  9. október 13-i foglalkozás-egészségügyi munkaköri orvosi alkalmassági vélemény szerint a felperes nem alkalmas a gazdasági adminisztrátor munkakör ellátására egészségügyi okból, és a munkavégzés helyén nincs a munkaköréhez szükséges képességének, végzettségének, gyakorlatának megfelelő betöltetlen másik munkakör, továbbá szándékosan megtévesztette a munkáltatót a munkaképtelenségéről, és ezzel súlyosan megszegte a tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét. A munkáltató a felmondásban 35 nap felmondási időt és végkielégítésként 2 havi távolléti díjat állapított meg a részére. A felperes a munkáltatói felmondás jogellenessége miatt indított perben az eredeti munkakörbe való visszahelyezését kérte, de a keresetét a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.69/2018/
  10. számú ítéletével elutasította, amellyel a munkáltatói felmondás jogszerűségét mondta ki, és amely határozatot a Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Mf.20.347/2019/
  11. számú ítéletével helybenhagyott
  12. november 7-én. A felperes
  13. augusztus 29-én benyújtott újabb keresetlevelében további egy havi végkielégítés és 10 nap felmentési időre járó távolléti díj, továbbá 19,1 hónapra járó cafeteria megfizetését, valamint annak megállapítását kérte, hogy a munkaviszonya az alperes által kiállított igazolásokon feltüntetett adatokkal szemben
  14. június
  15. helyett
  16. augusztus 3-án szűnt meg. Az elsőfokú bíróság 6.M.169/2018/
  17. számú végzésével felfüggesztette az eljárását a 6.M.69/
  18. számú eljárás jogerős befejezéséig. Időközben a felperes által a munkáltató egészségsértésével okozott károk megtérítése iránt indított perben a Pécsi Törvényszék 1.M.70.057/2023/
  19. számon ítéletet hozott, melynek indokolásában rögzítette, hogy a felperes munkaviszonya
  20. december 23-án szűnt meg az alperes felmondásával, amely ítélet a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.017/2024/11/I. számú,
  21. június 25-én kelt ítéletével emelkedett jogerőre. A felfüggesztett per folytatása során a felperes olyan módon módosította a keresetét a
  22. november 11-én megtartott tárgyaláson 2.M.70.094/2024/
  23. szám alatt, hogy az összesen három havi végkielégítés, 45 nap felmondási időre járó távolléti díj és 19,1 hónapra járó cafeteria juttatás megfizetését már nem kéri, mert ezeket a követeléseket az alperes időközben teljesítette, ezért ebben a körben elállt a keresetétől, viszont annak megállapítását kérte, hogy a munkaviszonya a
  24. december 22-i megszűnését követően is fennáll. Nyilatkozatára tekintettel a végkielégítés, távolléti díj és cafeteria juttatás iránt előterjesztett kereset vonatkozásában az elsőfokú bíróság részben megszüntette a pert a 2.M.70.094/2024/4/II. számú végzésével. Az alperes a fennmaradó módosított kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes munkaviszonya
  25. december 23-án megszűnt felmondással, és ezt jogerős ítélet megállapította már. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta, ezért elutasította, és a felperest 250.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a munka törvénykönyvéről szóló
  26. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  27. §
(1)bekezdése szerint a munkaviszony a felmondással megszűnik. Az Mt. 68. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év elteltét követő napon elkezdődik. E rendelkezésből azt a következtetést vezette le, hogy a betegszabadság lejártát követő egy év eltelte utáni napon akkor is elindul a felmondási idő, ha a munkavállaló esetleg még keresőképtelen. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.002/2025/9/I. [10] [11] [12] [13] [14] 3 Mivel az alperes által közölt felmondásról a bíróság jogerősen megállapította, hogy jogszerű volt, csupán azt kellett megállapítani ebben a perben, hogy a felmondási idő mikor kezdődött el, figyelemmel arra is, hogy a felperes megszakításokkal, de betegség miatt keresőképtelen volt
  1. május 4-től
  2. november 6-ig. A felperes 6.M.169/2018/
  3. szám alatt csatolta a hely Megyei Kormányhivatal
  4. január
  5. napján kelt BA-04/EBO/947-1/
  6. számú határozatát, amely szerint az alperes betegszabadság idejére járó távolléti díjat fizetett részére, utoljára
  7. május 29-től június 19-ig. Ebből következő véleménye szerint a
  8. június
  9. napjához viszonyított egy év elteltével,
  10. június 20-án kezdődött a felmondási idő – annak ellenére, hogy baleseti táppénzben részesült
  11. január 24-től november 6-ig. A
  12. június 20-án elkezdődött 45 nap felmondási idő pedig
  13. augusztus
  14. napján járt le. A 1.M.70.057/2023/
  15. számú – a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.017/2024/11/I. számú határozatával jogerőre emelkedett – ítéletében a Pécsi Törvényszék ehhez képest távolabbi időpontban állapította meg a munkaviszony megszűnését
  16. december
  17. napjában, az tehát már bizonyosan nem áll fenn, ezért a keresetet elutasította. Rögzítette azt is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a
  18. november 11-i tárgyaláson felhívás ellenére nem volt hajlandó nyilatkozatot tenni, ezt rosszhiszemű pervitelnek tekintette, amellyel akadályozta a hat évvel korábban benyújtott keresete nyomán indult eljárás befejezését. Az alperes részére járó, ügyvédi munkadíjban megnyilvánuló perköltséget a polgári perrendtartásról szóló
  19. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  20. §
(1)és
(3)bekezdése, valamint a 83. §
(1)bekezdése alapján, a kérelmével egyezően állapította meg. E határozattal szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, pontosított fellebbezési kérelme szerint kizárólag annak hatályon kívül helyezése érdekében. Lényeges eljárási szabálysértésként azt jelölte meg, hogy a 2018 augusztusában benyújtott keresete folytán indult eljárást felfüggesztette a bíróság, majd a per első érdemi tárgyalására csak 2024. november 11. napján került sor, amelyre azonban nem kapott szabályszerű idézést. Az idézése ugyanis nem perfelvételi tárgyalásra, hanem személyes meghallgatására szólt, így az nem felelt meg a Pp. 133. §-ának és a 189. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjainak. Az elsőfokú bíróságnak ez az eljárása ellentétes a Pp. 156. §
(1)és
(2)bekezdésében írt követelménnyel. Mivel nem volt felkészülve a perfelvételi tárgyalásra, annak elhalasztását kérte, amely kérelmének az elsőfokú bíróság nem tett eleget, ehelyett a perfelvételt lezárta, és ítéltet hozott, a Pp. 192. §
(1)bekezdés c) pontjával ellentétesen. Mindezt kifogásolta a tárgyaláson, de azt nem vette jegyzőkönyvbe az elsőfokú bíróság, arról döntést nem hozott, és az ítéletében sem indokolta. E perben M.70.296/2020/
  1. szám alatt csatolta a társadalombiztosítási szerv által kiállított egyéni nyilvántartó lapot, amely szerint baleseti táppénzben részesült
  2. november 7-ig, táppénz alatt pedig nem lehet megszüntetni a munkaviszonyt, ezt a dokumentumot azonban nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság. A
  3. sorszám alatt benyújtott beadványában kifogásolta továbbá, hogy a
  4. november 11én megtartott tárgyaláson nem történt iratismertetés, így csak a másodfokú eljárásban történt iratbetekintés után szerzett tudomást arról, hogy az alperes az elsőfokú eljárás végén felemelte a munkadíj iránti igényét. Továbbá ekkor szerzett ismeretet arról, hogy az alperes idézése az elsőfokú eljárás során perfelvételi tárgyalásra szólt, azaz eltérő eseményre idézte a feleket az elsőfokú bíróság. Kérte egyúttal az alperes részére az elsőfokú eljárásra vonatkozóan megállapított ügyvédi munkadíj 125.000 forintra történő mérséklését, illetve a másodfokú eljárásra vonatkozóan azt legfeljebb 60.000 forintban kérte megállapítani, a kifejtett tevékenységre és a pertárgyértékre tekintettel. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az alperes által csatolt megállapodás 120.000 forint másodfokú perköltséget tartalmaz, az igényelt 125.000 forinttal szemben. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.002/2025/9/I. [15] [16] [17] [18] [19] [20] 4 Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult helyes indokai lapján, és a felperest a másodfokú perköltségben kérte marasztalni. A fellebbezés nem alapos. A felperes a hiánypótlási felhívást követően úgy nyilatkozott, hogy az elsőfokú ítélet elleni fellebbezése, annak a Pp.
  5. §
(3)bekezdése alapján figyelembe veendő tartalma szerint nem irányul másra, mint az általa konkrétan megjelölt lényeges eljárás szabálysértések miatt az elsőfokú ítélet Pp.
  1. §-a értelmében történő hatályon kívül helyezésére, ami meghatározta a másodfokú bíróság Pp.
  2. §-ában körülírt, a Pp.
  3. §
(1)bekezdésében foglalt felülbírálati jogkörének kereteit. A perfelvételi tárgyalás kitűzéséről, arra a felek idézéséről, illetve a tárgyalás elhalasztásáról szóló, a felperes által megsértettként állított rendelkezések szerint az idézésben fel kell tüntetni az eljáró bíróságot és a bírósági ügyszámot, a felek nevét, perbeli állását és a per tárgyát, valamint a kitűzött tárgyalás vagy meghallgatás idejét és helyét. Az idézésben a címzettet figyelmeztetni kell a meg nem jelenés következményeire, és őt a perbeli állásához képest a szükséges tájékoztatással is el kell látni [Pp. 133. §
(1)és
(2)bekezdés]. A Pp.189. §
(1)bekezdése értelmében a bíróság kitűzi a perfelvételi tárgyalást és arra a feleket idézi, ha
  1. a)további írásbeli előkészítést rendelt el, és a felperes a válasziratot előterjesztette, vagy ennek hiányában a válaszirat előterjesztésére megadott határidő lejárt, vagy
  2. b)további írásbeli perfelvételt nem rendelt el, és a perfelvételi tárgyalás mellőzése sem indokolt. A Pp. 192. §
(1)bekezdés c) pontja rögzíti, hogy a bíróság elhalasztja a perfelvételi tárgyalást, ha a fél a perfelvételi nyilatkozatát a tárgyaláson önhibáján kívüli okból nem tudja teljeskörűen megtenni. A másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – miután az eljárás felfüggesztését a folytatás elrendelésével megszüntette – a felperes keresetlevele folytán perfelvételi tárgyalást tűzött ki, amelyre a feleket megidézte: a felperest az Országos Bírósági Hivatal által központilag kiadott, a felet személyes megjelenésre kötelező 206/A. számú nyomtatványon, amihez mellékelte a szükséges eljárásjogi tájékoztatásokat és figyelmeztetéseket. Ezt alátámasztja az idéző végzéshez csatolt idéző minta és annak mellékletei, továbbá a felperes részéről az M.70.094/2024/6. számú beadványhoz csatolt végzés másolata. A fél személyes meghallgatására a Pp. 230. §
(1)bekezdése ad lehetőséget a bíróság számára, amelynek alapján történt a felperes idézése a 206/A. számú központi nyomtatványon. Mindez megfelelt az idézés Pp. 133. §
(1)és
(2)bekezdésében írt követelményeinek és a perfelvételi tárgyalás kitűzésére vonatkozó rendelkezéseknek [Pp. 189. §
(1),
(2)bekezdés]. A jogi képviselő nélkül eljáró félre irányadó eltérő szabályok között a Pp. 248. §
(1)bekezdése teszi lehetővé a bíróságnak, hogy a keresetlevél hiányossága esetén hiánypótlási felhívás helyett elrendelje a fél személyes meghallgatását a keresetlevél hiányainak pótlása érdekében. Erre szolgál a 206/B. számú központi nyomtatvány, aminek a tartalma és a hozzá kötelezően csatolandó tájékoztatás eltér a 206/A. nyomtatvány tartalmától és a tájékoztató mellékleteitől. A felperes esetében kizárt volt, hogy a bíróság őt a Pp. 248. §
(1)bekezdésének szabályai szerint idézze, mivel a
  1. augusztus 29-én előterjesztett keresetlevelét perfelvételre alkalmasnak találta, és az alperest írásbeli ellenkérelem benyújtására hívta fel a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján, majd az ellenkérelmet további írásbeli perfelvétel elrendelésével kézbesítette a felperesnek, akit egyúttal válaszirat előterjesztésre hívott fel az M.169/2018/
  1. számú, a felperes részére szabályszerűen kézbesített végzésében. A felperes
  2. március 6-án
  3. sorszám alatt eleget téve a felhívásnak írásbeli válasziratot csatolt, ezt követően került sor az eljárás felfüggesztésére, több ízben is. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.002/2025/9/I. [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] 5 Az eljárás folytatását követően az elsőfokú bíróság az M.70.094/2024/
  4. számú végzésében tűzött ki első ízben perfelvételi tárgyalást
  5. november 11-ére. Ezen a tárgyaláson a felek megjelentek, a felperes a bíróság felhívására perfelvételi nyilatkozatokat tett, így elismerte, hogy az alperes időközben teljesítette a vagyoni igényeit, és az ezekre irányuló elállása folytán az elsőfokú bíróság az eljárást a végkielégítés, a felmondási időre járó távolléti díj, továbbá a cafeteria igény tekintetében megszüntette, amely döntés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A tárgyaláson az elsőfokú bíróság a felperes fennmaradt keresete vonatkozásában a perfelvételt lezárva a pert érdemben folytatta, és ítéletet hozott, amivel nem sértette meg a Pp. szabályait. Az előzményekre tekintettel – a felperes által az alperes ellenkérelmére beadott írásbeli válaszirat, a tárgyaláson a keresetre vonatkozóan tett perfelvételi nyilatkozatok – a perfelvételi tárgyalás elhalasztásának sem abból az okból nem volt helye, hogy a felperes a perfelvételi nyilatkozatát a tárgyaláson önhibáján kívüli okból nem tudta megtenni [Pp.
  6. §
(1)bekezdés c) pont], sem egyéb törvényes akadálya nem volt a perfelvétel lezárásának [Pp. 192. §
(1)bekezdés d) pont]. A felperes a
  1. november 11-i tárgyaláson nem kifogásolta az eljárás szabálytalanságát, ilyen módon értelmezendő nyilatkozatot tőle a tárgyalásról készült, a Pp.
  2. §
(2)és
(3)bekezdései alapján közokiratnak minősülő jegyzőkönyv nem tartalmaz. A
  1. december 18-án
  2. sorszám alatt benyújtott beadványában a határozott kérelme kifejezetten a tárgyalási jegyzőkönyv kiegészítésére és kijavítására irányult, amit az elsőfokú bíróság
  3. sorszámú végzésében elbírált olyan módon, hogy azt elutasította. A felperes a Pp.
  4. §-án alapuló, az eljárás szabálytalansága elleni kifogásra első ízben a fellebbezésében hivatkozott – a fentiek szerint alaptalanul. Ezért az elsőfokú bíróság azzal, hogy nem a Pp.
  5. §
(2)bekezdésének megfelelően járt el a felperes beadványának elbírálása során, szabálysértést nem követett el. Az elsőfokú eljárásban a felperes által megjelölt eljárási szabálysértések nem valósultak meg, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére a Pp.
  1. §-a alapján nem volt törvényes indok. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a lényeges eljárási szabálysértés elkövetése is kizárólag akkor eredményezhetné az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, ha az az ügy érdemi eldöntésére kihatott, és annak orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges, vagy nem észszerű. A felperes fellebbezési eljárásban
  2. sorszám alatt benyújtott kifogása kapcsán a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy iratismertetést nem általában, hanem a Pp.
  3. §
(1)bekezdésében foglalt esetben ír elő az eljárási törvény az elsőfokú eljárásban. Eszerint iratismertetésre akkor van szükség, ha a perfelvételi tárgyalást követően valamely tárgyaláson a tanács tagjainak személyében változás állt be. Ez a feltétel azonban az elsőfokú bíróság által az ügyben a felperes keresetlevele folytán kitűzött perfelvételi tárgyaláson nem állt fenn, ezért a felperes által felhívott további eljárási szabálysértési kifogás sem alapos. A felperesnek egyetlen fenntartott fellebbezési kérelme volt a másodfokú eljárásban, amely kizárólag az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult lényeges eljárási szabálysértés miatt, ami az előbbiekben kifejtett indokokra figyelemmel nem volt megalapozott. Ezért minden olyan érvelés a fellebbezésében és a későbbi beadványában, amely az ügy érdemére tartozik, illetve az alperesnek megítélt elsőfokú perköltség összegére vonatkozik, kívül esik a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörén, mert az már a Pp. 383. §
(1)bekezdése szerinti érdemi elbírálást jelentené, és kizárólag az elsőfokú határozat megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelem esetén lenne vizsgálható. Mivel a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló másodlagos fellebbezési kérelmétől elállt, az elsőfokú ítélet megváltoztatását utóbb már nem kérheti – a perköltség vonatkozásában sem –, mert a fellebbezés megváltoztatására nincs mód, ez ugyanis a Pp. 375. §
(1)bekezdésében írt szabályba ütközik. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.002/2025/9/I. [28] [29] [30] 6 A másodfokú bíróság ezekre az indokokra figyelemmel – az ügy érdemét nem érintve – az elsőfokú ítéletet a Pp. 382. §-a alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem volt eredményes, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése értelmében köteles megfizetni az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, amelyet a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján állapított meg az alperes kérelmével szemben az általa az elsőfokú eljárásban csatolt megbízási szerződésben (M.70.094/2024/
  1. szám) rögzített 120.000 forint összegben. A per tárgyi költségfeljegyzési jogos volta folytán meg nem fizetett fellebbezési eljárási illeték a felperes Pp.
  2. §-a szerinti munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel az állam terhén marad a Pp.
  3. §
(6)bekezdése értelmében. Pécs,
  1. április
  2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Dr. Kovács János s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.