Kfv.37246/2026/2 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontjai alapján nem fogadható be, ha a befogadási kérelemben foglaltak nem támasztják alá a rendkívüli jogorvoslat lefolytatásának szükségességét. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.VII.37.246/2026/2. A tanács tagjai: Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó előadó bíró Dr. Remes Gábor bíró Dr. Sperka Kálmán bíró Dr. Szilas Judit bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Gedei Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Gedei József ügyvéd (cím2) Az alperes: Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Rendőr-főkapitányság (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Kovács Tibor kamarai jogtanácsos A per tárgya: rendőri intézkedés elleni panasz tárgyában hozott 16000-105/4-24/2024.RP. számú határozat mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének felülvizsgálata Kúria VII.Kfv.37.246/2026/2 2 A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat: a Debreceni Törvényszék 4.K.701.631/2025/13. számú ítélete A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: a felperes (15. sorszám alatt) Rendelkező rész A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelemének befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Rendőr-főkapitányság Jászberényi Rendőrkapitánysága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) által 2024. október 16-án Település1 területén végzett Finn módszeres ittasság ellenőrzés során a felperes által vezetett gépjárművet megállították és a felperest ellenőrzés alá vonták. A negatív eredményű alkoholtesztet követően a felperes tovább haladhatott. A felperes Település2 irányába elindult, azonban az általa törvénysértőnek vélt ittasság ellenőrzésről felvétel készítése céljából gépjárművével félreállt. A gépjárműből kiszállva az út mellől telefonjával videófelvételt készített, eközben szabálytalanul áthaladt az úttesten és kifogásolta a rendőri intézkedés jogszerűségét, a rendőrség munkáját bírálta. Kúria VII.Kfv.37.246/2026/2 3 [2] Az intézkedő rendőr többszöri felszólítása ellenére a felperes a magatartását nem hagyta abba, ezért igazoltatására került sor. A felperes ennek nem kívánt eleget tenni, mert az intézkedő rendőr név szerint ismerte. Miután az intézkedést foganatosító rendőr elhárította a balesetveszélyes helyzetet, közölte a nevét, rendfokozatát, szolgálati helyét. Tájékoztatták arról is a felperest, hogy az úttesten való szabálytalan tartózkodás és áthaladás miatt szabálysértési eljárást kezdeményeznek vele szemben, amelynek elkövetését a felperes nem ismerte el. [3] A felperes a rendőri intézkedés miatt 2024. november 4-én panaszt terjesztett elő, arra hivatkozással, hogy a rendőrség törvénytelenül és jogalap nélkül végzett közúti ellenőrzést, a vele szemben intézkedő rendőr megsértette a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (a továbbiakban: Rtv.), továbbá a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendeletben foglaltakat. [4] Az elsőfokú hatóság 2024. december 7-én meghozott 16020-105/6-17/2024.RP. számú határozatában a felperes panaszát az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 80. §

(1)bekezdése alapján elutasította. Megállapította, hogy az ittasság ellenőrzését az intézkedő rendőrök a jogszabályban előírt módon végezték, a felperes állításával szemben senki nem ütötte ki a kezéből a mobiltelefonját, arra kísérletet sem tettek. Sértő, megalázó kifejezés egyik intézkedő rendőr részéről sem hangzott el. Kitért arra is határozat, hogy a meghallgatáson tett nyilatkozata alapján a felperes fellépése nem egy konkrét személy ellen irányul, hanem a rendőrség által előírt Finn módszer alkalmazásának jogszerűségével kapcsolatos, amely közérdekű bejelentésnek minősül. E körben a felperes korábban is terjesztett elő panaszt, amelyet a Független Rendészeti Panasz Testület vizsgált. [5] A felperes fellebbezésére eljárt alperes

1. január 22-én kelt, 16000-105/46/2024.RP. számú határozatával a fellebbezést elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A Debreceni Törvényszék 4.K.700.420/2025/
2. számú ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte azzal, hogy az alperesnek a megismételt eljárásban a felperes fellebbezésében foglaltakra teljes körűen kell reagálnia. Döntéséből ki kell tűnnie a megállapított tényállásnak, számot kell adnia az annak alapjául szolgáló bizonyítékokról, a döntést megalapozó jogszabályhelyek megjelölése mellett, mind a Finn módszeres ittasság ellenőrzés, mind pedig az igazoltatással kapcsolatos rendőri intézkedés körében. [6] Az alperes a megismételt eljárásban
3. szeptember 15-én meghozott 16000-105/424/2024.RP. számú határozatával a felperes fellebbezését ismételten elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A tényállás részletes ismertetését követően megállapította, hogy az igazoltatás intézkedésének jogalapja az Rtv.
4. §

(1)bekezdése volt, amelynek az Rtv. 19. §

(1)bekezdése alapján a felperes is köteles eleget tenni. A rendőrségi panasznak a rendőrség által alkalmazott intézkedés, módszer nem lehet tárgya, az Rtv.

1. §-a értelmében panaszt kizárólag olyan intézkedéssel szemben lehet előterjeszteni, amely a panaszossal kapcsolatos, így általánosságban vitatni a Finn módszer ittasság ellenőrzést jogilag nem lehet. [7] Kifejtette, hogy az elsőfokú hatóság a beszerzett és rendelkezésére álló bizonyítékok, a lefolytatott bizonyítási cselekmények értékelését végrehajtva helyesen állapította meg a tényállást, a hivatkozott jogszabályi előírásokkal összhangban helytállóan jutott arra a Kúria VII.Kfv.37.246/2026/2 4 következtetésre, hogy a rendőri intézkedések szakszerűek, jogszerűek és arányosak voltak. A jogerős ítélet [8] A felperes közigazgatási perben támadta az alperes határozatát, az elsőfokú bíróság felülvizsgálni kért, jogerős ítéletével a keresetet elutasította. [9] Mindenekelőtt megállapította, hogy az alperes a megismételt eljárásra adott iránymutatásnak eleget tett, határozatában részletesen vizsgálta a rendőri intézkedéssel kapcsolatban előadott kifogásokat. A határozat tartalmazza a feltárt tényeket, bizonyítékokat és jogszabályi rendelkezéseket. Vizsgálta, hogy a Finn ittasság ellenőrzésnek és az igazoltatásnak volt-e törvényes alapja, a rendőri intézkedés módja jogsértő volt-e és történt-e az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés. [10] Kifejtette, hogy a felperes a perbeli napon kétféle rendőri intézkedés alanya volt: egyrészt a Finn módszerrel végrehajtott ittasság ellenőrzésre irányuló rendőri intézkedésé, majd az úttesten történő áthaladás miatti szabálysértési eljárás kezdeményezése céljából történő igazoltatásnak. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok egyenként és összességében történő értékelése során arra a megállapításra jutott, hogy mindkét intézkedés jogszerű volt, a vonatkozó jogszabályoknak maradéktalanul eleget tett. [11] Figyelemmel arra, hogy a közlekedési ellenőrzés általánosságban irányul a szabálytalankodók kiszűrésére, arra megelőzési célból kerül sor, az nem tekinthető konkrét személlyel szemben történő intézkedésnek, ezért az Rtv.
2. §-ának rendelkezéséből kiindulva helytállóan tette az alperes azt a megállapítást, hogy általánosságban a Finn módszeres ittasság ellenőrzés, mint rendőri intézkedés, panasz tárgya nem lehet. Ezen intézkedést érintően az Rtv.
3. §

(2)bekezdése sem alkalmazható. A megelőzési célú intézkedés során az Rtv. 20. §

(1)bekezdése vizsgálandó, amely feltételeknek az ellenőrzés megfelelt. A felülvizsgálati kérelem [12] Felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítéletnek a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 121. §

(1)bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Kúria VII.Kfv.37.246/2026/2 5 [13] A felülvizsgálati kérelem befogadhatósága indokaként a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontjaira hivatkozott. Kifejtette, indokolt az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a joggyakorlat egységének, illetve továbbfejlesztésének biztosítása érdekében, valamint a felvetett jogkérdés különleges súlya és társadalmi jelentősége miatt. A befogadást megalapozó jogkérdés nem általában a közúti ellenőrzések célszerűsége, hanem az, hogy rendőrségi panasz eljárás tárgyát képezheti-e az a konkrét rendőri intézkedés, amelyet a hatóság és a bíróság az intézkedés mögött álló „módszerre” hivatkozással kivont a tényleges jogszerűségi kontroll alól. A kérdés a rendőri intézkedés, a rendőrségi panasz tárgyi hatálya, valamint az Rtv. 20. §-a szerinti garanciális szabályok érvényesülése körében túlmutat az egyedi ügyön. A Kúria döntése és jogi indokai [14] A felülvizsgálati kérelem befogadására – az alábbiakra tekintettel – nincs törvényes lehetőség. [15] A Kúria a Kp. 118. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [16] A Kúria megvizsgálva a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságával kapcsolatban előadottakat, a rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatását nem látta indokoltnak. [17] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja értelmében, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálati kérelem befogadására – általánosságban – akkor kerülhet sor, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói Kúria VII.Kfv.37.246/2026/2 6 döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn (7/2023. Jogegységi határozat). A joggyakorlat továbbfejlesztése céljából a felülvizsgálati eljárás érdemi lefolytatását az indokolhatja, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel nem támogatható. [18] Az
3. aa)alpont szerinti befogadhatósági ok azt teszi lehetővé, hogy a Kúria az alsóbb fokú bíróságok felett megfelelő kontrollt gyakorolhasson és az egységes ítélkezés követelményének megtartása érdekében számukra – szükség szerint – irányt mutasson. Önmagában az, hogy egy konkrét jogkérdésben a Kúria még nem foglalt állást, a felülvizsgálati kérelem befogadásához nem elegendő. Szükséges az is, hogy a fél arra hivatkozzon: az adott jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezzel a joggyakorlat egysége megbomlásának a veszélye áll fenn. A felperes azonban nem jelölt meg egyetlen olyan, azonosítható alsóbb fokú bírósági határozatot sem, amely arra világítana rá, hogy a bírói gyakorlat széttartó vagy a jogegység megbomlásának a veszélye fenyegetne, arra nem is hivatkozott. A felperes nem tárt fel továbbá olyan körülményeket sem, amelyek az elsőfokú bíróság jogértelmezésének meghaladottságára utalnának. A kifejtettekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelem befogadására az
4. aa)alpont alapján nincs lehetőség. [19] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja alapján, a felvetett jogkérdés különleges súlyára alapítottan a Kúria a felülvizsgálati kérelmet különösen akkor fogadja be, ha az nagy számban előforduló új típusú ügyben merült fel; a jogkérdés társadalmi jelentőségére figyelemmel pedig akkor, ha a jogalanyok széles körét érinti. A befogadás azonban ezekben az esetekben is csak akkor indokolt, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában. [20] A felperes a felülvizsgálati kérelme befogadhatóságának alátámasztása érdekében nem fejtette ki, hogy mely konkrét tények, körülmények valószínűsítik a jelen egyedi ügy önmagán túlmutató – társadalmi érdeklődésre is számot tartó – súlyát, jelentőségét. Mindösszesen olyan általános hivatkozást tett, hogy a rendőri intézkedés, a rendőrségi panasz tárgyi hatálya, valamint az Rtv. 20. §-a szerinti garanciális szabályok érvényesülése körében a jogkérdés túlmutat az egyedi ügyön. Ez az általános hivatkozás a konkrét ügyben felmerülő jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége szempontjából nem értékelhető olyan releváns körülményként, amely a felülvizsgálati kérelem befogadását indokolná különös figyelemmel arra is, hogy a felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben a felperes a Finn módszeres ittasság ellenőrzést keresetében általánosságban vitatta (ártatlanság elvébe ütközik, törvénytelen, jogszabály által nem rendezett stb.), konkrét, személyével összefüggő jogsérelmeket ezen túl az ellenőrzést követő intézkedés körében jelölt meg. A felperessel szemben lefolytatott konkrét intézkedés körében tett kifogásokat az elsőfokú bíróság elbírálta, azt részletesen indokolta. [21] A Kúriának mindemellett ilyen ügyek sorozatos előfordulásáról nincs hivatalos tudomása. A perbeli ügy mikénti eldöntése az abban félként szereplőkön kívül tömegesen más jogalanyok jogi helyzetét még közvetve sem befolyásolja. A befogadást ezért a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja szerinti ok sem indokolja. Kúria VII.Kfv.37.246/2026/2 7 [22] A felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei nem állnak fenn, ezért a Kúria a befogadást a Kp. 118. §

(2)bekezdése alapján megtagadta. A határozat elvi tartalma [23] A felülvizsgálati kérelem a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontjai alapján nem fogadható be, ha a befogadási kérelemben foglaltak nem támasztják alá a rendkívüli jogorvoslat lefolytatásának szükségességét. Záró rész [24] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §

(2)bekezdése szerint tanácsban, tárgyaláson kívül, indokolt végzéssel határozott. [25] A Kúria határozata ellen felülvizsgálatnak a Kp.

1. § d) pontja alapján nincs helye. Budapest,
2. április
3. Dr. Varga Zs. András s. k. a tanács elnöke Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó s. k. előadó bíró Dr. Remes Gábor s. k. bíró Dr. Sperka Kálmán s. k. bíró Dr. Szilas Judit s. k. Kúria VII.Kfv.37.246/2026/2 bíró 8