Pf.20025/2023/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)-

(2)bekezdésére, a 2:

1. § d) pontjára, a 2:
2. §

(2)bekezdésére, a 2:51. §

(1)bekezdés a) pontjára, a 2:52. §

(1)-

(3)bekezdésére, valamint a 6:48. §

(1)bekezdésére alapította. [7] Érvelése szerint a valótlan közlés objektíve alkalmas a felperes hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására, annak nyomán az olvasóban az a hamis kép alakulhatott ki, hogy a felperes bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt személyi szabadságát korlátozó kényszerintézkedés hatálya alatt áll. Az alperes tulajdonában álló médiaszolgáltató a szakmai szabályok „súlyos és vétkes” megszegésével írta meg cikkét, hiszen az alapul szolgáló sajtóanyagból egyértelmű, hogy nem a felperes, hanem a cég1 s.r.o. céget jelenleg vezető személy2 került vizsgálati fogságba, és ő lehet érintett ország történetének legnagyobb korrupciós botrányában. [8] Nem vagyoni sérelemként adta elő, hogy családja, ismerősei, üzleti partnerei előtt magyarázkodásra kényszerült. Üzlettársa jelezte, hogy a tudósítás miatt nem kívánja közös vállalkozásukat fenntartani és ezért ajánlatot tett a felperes közvetett tulajdonában álló üzletrész megvásárlására. Korábban a felperes település Község Önkormányzata Pénzügyi és Családügyi Bizottságának tagja volt, a cikk megjelenését követően azonban le kellett mondani tisztségéről. Az elmúlt hónapokban sem tudta magát tisztázni, mert az alperes – bár a jogsértést elismerte és a sérelmezett tartalmat módosította – nem tájékoztatta a nyilvánosságot a tényállítások helytelenségéről. [9] A sérelemdíj összegszerűségének meghatározása során kérte a jogsértés jelentős súlyának értékelését, mert őt a cikk bűncselekmény elkövetésével vádolta. Súlyosító körülménynek tartotta, hogy a sajtóanyag egy országos olvasottságú hírportálon jelent meg egy országos érdeklődésre számot tartó eseménnyel összefüggésben, ezért az információk is széles körben váltak ismertté. Jelentőséget kell tulajdonítani a felróhatóság mértékének is, az alperes súlyos gondatlansággal – a valósághű tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségét megszegve – követte el a jogsértő cselekményt, a helytelen szemlézést maga is elismerte. [10] Az alperes ellenkérelmében elismerte, hogy megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Részben azonban a kereset elutasítását kérte. A sérelemdíj iránti igényt csak 500.000 forint tekintetében tekintette alaposnak, kifejtve, hogy a felperes által érvényesített összeg eltúlzott. Védekezése szerint a közéleti témájú jogsértések esetén a bírói gyakorlat az összegszerűség körében nagyobb mértéktartást tanúsít. A támadott kijelentések a felperes társadalmi megítélését jelentősen nem csorbítják, a felperes a jogsértésből eredő köztudomású hátrányokon túl további hátrányok bekövetkeztét nem állította és nem igazolta. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.025/2023/4 3 A Ptk. 2:52. §

(3)bekezdése alapján arra következtetett, hogy a sérelmezett kijelentések által kiváltott hatás nem ítélhető meg cikkenként, a sérelemdíj összegét a perbelivel azonos tartalmú közlésekre tekintettel érvényesített valamennyi igényre figyelemmel kell megállapítani. [11] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa kiadott magyarnemzet.hu internetes sajtótermékben

1. szeptember 16-án „Sok pénzt látott a holográfiában a személy4 családjához köthető cégháló” című cikkben valótlanul állította, hogy a felperes pillanatnyilag vizsgálati fogságban van, mivel egy kinti cégén keresztül érintett lehet ország történetének legnagyobb korrupciós botrányában. [12] Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000 forintot és ezen összeg után
2. szeptember 17-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot sérelemdíj címén, továbbá 127.500 forint + áfa ügyvédi munkadíjat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A feleket kötelezte, hogy személyenként fizessenek meg az állam javára 60.000 forint feljegyzett kereseti illetéket. [13] Alkalmazott jogszabályként ismertette Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) VI. cikk

(1)bekezdését, IX. cikk

(1)-

(2)bekezdését, a Ptk. 2:

1. §-át, a 2:
2. § d) pontját, a 2:
3. §-át, a 2:
4. §

(2)bekezdését, a 2:51. §

(1)bekezdés a) pontját, a 2:52. §

(1)bekezdését, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 4. §

(3)bekezdését és

1. §-át. Az alperes elismerése alapján megállapította a jogsértés megtörténtét. [14] A sérelemdíj összegszerűségének meghatározása során mérlegelendő szempontokat a Kúria Pfv.21.764/2015/
2. számú, BH
4. szám alatt megjelent eseti döntése alapján értékelte. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a sérelmezett közlés a felperest súlyos korrupciós bűncselekménnyel hozta összefüggésbe és büntetőeljárás alanyaként mutatta be. Ezért a kijelentés a felperes megítélését jelentős mértékben hátrányosan befolyásolja, mert alkalmas arra, hogy a belé vetett bizalmat magán- és üzleti kapcsolataiban megrendítse, emellett a közléssel okozott sérelem jelentős. A felperes személyes előadása alapján nem vagyoni hátrányként értékelte, hogy rokonai, ismerősei előtt magyarázkodnia kellett, üzleti partnere meg kívánta vele szakítani a kapcsolatot, és az önkormányzati bizottságban betöltött tagságáról is emiatt kellett lemondania. [15] Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy a perbeli, a demokrata.hu portálon megjelent cikkben foglaltakat az alperes tévesen vette át. A sajtószerv magatartásának szándékosságára utaló körülményt nem azonosított, nyomatékkal értékelte azonban, hogy az alperes az Smtv.
5. §-a szerinti hiteles tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségét súlyosan megsértette. Az alapul szolgáló cikket nem kellő gondossággal tanulmányozta és így vette át annak tartalmát, ezért a jogsértés a szerkesztőség súlyosan gondatlan magatartásának az eredménye. Ezért megállapította, hogy fokozottan indokolt a sérelemdíj magánjogi szankció jellegének érvényre juttatása. Figyelemmel volt arra is, hogy az alperes jelentős olvasottsággal bíró internetes hírportál, a sértő közlések széles olvasóközönséghez eljutottak. [16] A sérelemdíj összegét csökkentő tényezőként értékelte, hogy a felperes jóhírnevét sértő közlések nem csupán az alperes által kiadott sajtótermékben, hanem további sajtóanyagokban is megjelentek, ezért az okozott hátrány nem csak az alperes cikkével áll okozati összefüggésben. Jelentőséget tulajdonított annak is, hogy az alperes helyreigazító közleményt ugyan nem tett közzé, de a felperes jelzése alapján a cikket kijavította, így a valótlan közlés összesen 4 napig volt elérhető. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.025/2023/4 4 [17] Hangsúlyozta, hogy a felperes nem közszereplő, ezért az alperesnek a közéleti témájú jogsértésekkel kapcsolatban kialakult bírói gyakorlatra vonatkozó védekezése nem volt eredményes. Ezzel szemben azt értékelte, hogy az alperes a hiteles tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségét megsértve állított a felperesről valótlan tényeket, amivel a közéleti vita szabad kibontakozását gátló magatartást tanúsított. [18] Mindezen körülmények mérlegelésével az elsőfokú bíróság a keresetet részben elutasította és 1.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest, a késedelmi kamat tárgyában a Ptk. 6:
6. §

(1)bekezdése alapján határozva. [19] A perköltség viseléséről a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. §

(2)bekezdése szerint rendelkezett, tekintettel a pernyertesség-pervesztesség azonos mértékére. A felperes jogi képviselőjének munkadíját az általa felszámított összeggel egyezően határozta meg a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) 2. §

(1)bekezdése értelmében. A költségátalány megfizetésére vonatkozó igényt nem találta alaposnak, mert tételes elszámolás hiányában nem volt megállapítható az indokolt készkiadások összege. Mivel az alperes a perköltségét nem számította fel, ezért e tárgyban nem határozott. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán feljegyzett kereseti illeték megfizetéséről a Pp. 102. §

(1)bekezdése szerint rendelkezett. [20] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett; az érdemi döntés részbeni megváltoztatásával a sérelemdíj összegének 500.000 forintra mérséklését kérte. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. §

(3)bekezdés c), d) pontjában jelölte meg. [21] A Kúria Pfv.21.764/2015/

1. számú, BH
3. számon megjelent eseti döntés alapján azt hangsúlyozta, hogy a személyiségi jog megsértésének nem automatikus jogkövetkezménye a sérelemdíj alkalmazása. Megítélése szerint a felperes által kért sérelemdíj rendkívül eltúlzott, ezért sérti a Ptk. 2:
4. §

(3)bekezdésének rendelkezését. A megjelölt összeg nem áll összhangban a felperest ért sérelemmel, az alperes magatartásának felróhatóságával és az ítélkezési gyakorlatnak sem felel meg. Álláspontja szerint a sérelemdíj mértékét a felperes társadalmi megítélésének csorbulása szemszögéből kell vizsgálni, ennek körében azt értékelni, hogy a felperes jóhírnevében – a vele kapcsolatban megjelent tényállítások következtében – keletkezett csorbulás kompenzálására milyen összegű sérelemdíj alkalmas. Sérelemdíj megállapítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az érintettet a jogsértő magatartással okozati összefüggésben valamilyen érdeksérelem, károsodás érte, a sérelemdíj alkalmazásának feltétele valamilyen nemvagyoni hátrány megléte. A jogsértés szankciója esetében a kompenzációs és megelőző funkció nem különíthető el élesen, csak kivételesen, speciális tényállási elemek megléte esetén kerülhet előtérbe a preventív jelleg. [22] Jelen esetben a jogsértés nem kiemelkedő súlyú, ezért a sérelemdíj megállapítása során annak másodlagos, preventív funkciója nem érvényesülhet hangsúlyozottan. A sérelemdíj magánjogi büntető jellege pedig csak akkor lehet hangsúlyos, ha a jogot sértő fél kiemelkedő, szándékos sérelmet okoz, ami jelen esetben szintén nem valósult meg. A Ptk. 2:52. §

(3)bekezdés értelmezésével arra következtetett, hogy a sérelmezett közlések által kiváltott hatás nem ítélhető meg cikkenként, csak azok összességében. A felperes ugyanazon a napon megjelent, ugyanazon közlések nyomán több sajtótermék vonatkozásában indított jóhírnév megsértésének megállapítása iránti peres eljárást. Azáltal, hogy a jelen perben is sérelmezett közlés miatt a felperes más alperessel szemben már kompenzációban részesült, a jelen eljárásban előterjesztett újabb sérelemdíjra vonatkozó kereseti igénye megalapozatlan. [23] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és az alperes másodfokú perköltségben marasztalására irányult. Álláspontja szerint a jogorvoslati Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.025/2023/4 5 kérelem érdemét tekintve hiányos. Az elsőfokú bíróság számos, a sérelemdíj mértékének növekedésére kiható körülményt figyelembe vett, vannak azonban olyan, az elsőfokú ítéletben nem nevesített további szempontok, amelyek miatt nincs lehetőség a megítélt összeg mérséklésére. [24] A sérelemdíj összegét növelő tényezőként értékelendő, hogy az állítás szerint a felperes vizsgálati fogságban van, a közlésből az olvasó a gyanú megalapozottságára következtethet. A kijelentés nemcsak arra alkalmas, hogy a felperesbe vetett bizalmat megrendítse, hanem a korrupciós vád megalapozottságának látszatát is kelti. Szintén az összeget növelő körülmény, hogy a cikk nagy nyilvánosságot kaphatott és egy országos érdeklődésre tartó eseménnyel összefüggésben jelent meg. [25] Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy az alperes különösen felróható módon, a szakmai szabályok súlyos megsértésével járt el, mivel az eredeti, jogsértést nem tartalmazó cikket más tartalommal vette át. Jelentősége van azonban annak is, hogy a publikáció megjelentetése előtt a szerző nem kereste meg a felperest és az állítás valóságáról nem győződött meg. A jogsértés felperesre gyakorolt hatása számottevő volt, hiszen település Község Önkormányzatának Pénzügyi és Családügyi Bizottságában betöltött tisztségéről le kellett mondania, továbbá üzlettársával is megszakadt a kapcsolata, magyarázkodásra kényszerült a családtagok, barátok előtt. [26] A felperes értelmezése szerint a felsorolt körülményekkel szemben az összegszerűséget csökkentő tényezőt az alperes fellebbezésében nem jelölt meg. A sérelemdíj összegének eltúlzottságára vonatkozó állítás, általános jellegű vitatás önmagában nem felel meg a professzionális pervitel követelményeinek. [27] A felperes rosszhiszeműnek és valótlannak értékelte az alperesnek a kompenzáció megtörténtére vonatkozó előadását, mivel részére az alperes ezidáig sérelemdíjat nem fizetett. Több, más célközönségű és olvasótáborral rendelkező hírportálon is megjelentek a sérelmezett kijelentések, ezért a felperes kénytelen volt mindegyik sajtószerv ellen pert indítani. Választ, bocsánatkérést vagy kompenzációt azonban egyiktől sem kapott, jogerős döntés egyik ügyben sem született. Álláspontja szerint az egyes hírportálok által megjelentetett jogsértő tartalom miatt minden esetben önálló igényérvényesítésnek van helye. Jelentősége van annak is, hogy az alperes a jogsértést elismerte, a jogsértő állapot azonban több mint egy éve fennáll. Amennyiben a kifogásolt cikkeket összességében kellene értékelni, úgy a sérelemdíj preventív jellege nem érvényesülne. A törvényi rendelkezések céljának ugyanis az a jogalkalmazás felel meg, amely nem marasztal olyan alacsony összegű sérelemdíj megfizetésében, ami nem alkalmas a sérelem kompenzálására, sem pedig a jogsértéstől visszatartó preventív hatás kifejtésére. [28] A fellebbezés alaptalan. [29] Az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett a jogsértést megállapító, az alperest 500.000 forint sérelemdíj és késedelmi kamatainak megfizetésére kötelező, valamint a keresetet részben (1.000.000 forint sérelemdíj és járulékai iránti igény) elutasító rendelkezése [Pp. 358. §

(5)bekezdés], ezért azt a másodfokú felülbírálat nem érinthette. [30] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek az alperest 500.000 forint sérelemdíj és késedelmi kamatainak megfizetésére kötelező rendelkezését vizsgálta a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintettel [Pp. 370. §

(1)bekezdés], a Pp. 376. §

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívüli eljárásban. [31] Az alperes jogorvoslati kérelmében a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. §

(3)bekezdés c), d) pontjában határozta meg. A megállapított tények másként minősítését, az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés levonását azonban nem kérte, Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.025/2023/4 6 kizárólag az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét vitatta. Ezért a Pp. 369. §

(3)bekezdés c) pontja szerinti felülbírálat nem volt elvégezhető. Az ítélőtábla a Pp. 369. §

(3)bekezdés d) pontja alapján azt vizsgálta, hogy követett-e el az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során olyan hibát, amely az anyagi jogi felülbírálat körében alapot adna az ítélet megváltoztatására. [32] A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a sérelemdíj iránti követelések esetében a felperes tényállításokat a nem vagyoni sérelmeire, hátrányaira tesz, amelyek alapulvételével kell a bíróságnak mérlegeléssel megállapítania a megfelelő kompenzációt jelentő sérelemdíj összegét. A Ptk. 2:52. §

(3)bekezdése alapján a bíróság a sérelemdíj összegét az eset körülményeire figyelemmel, a jogszabályi feltételekhez mérve, egyösszegben határozza meg, amelynél nem hagyható figyelmen kívül a személyi sérelem súlya, következményei, a károsodáskor fennálló ár- és értékviszonyok, valamint a bírói gyakorlat összehasonlításra alkalmas más ügyekben hozott döntései. [33] A másodfokú eljárás keretében nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A másodfokú bíróság azt vizsgálja, hogy az elsőfokú bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre. Felülmérlegelésre csak kivételesen kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan, iratellenes, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésen, vagy a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelésén alapul. A sérelemdíj összegszerűségének felülmérlegelését is csak ilyen körülmény alapozhatja meg (a Kúria Pfv.IV.20.581/2019/

1. számú határozata). [34] A jelen ügyben az eljárás adatainak figyelembevételével az elsőfokú bíróság okszerűen mérlegelte a jogsértés következményeit, a sérelemdíj összegszerűségét befolyásoló tényezőket. [35] A felperes és az elsőfokú bíróság is köztudomású tényként tekintett arra, hogy a felperesnek a „korrupciós botrányban” érintettségét, a vele szemben foganatosított kényszerintézkedést állító közlés alkalmas a társadalmi megítélésének csorbítására. Mindemellett – a fellebbezés érvelésével szemben – a felperes személyes előadása és az általa csatolt okiratok a jogsértésből eredő köztudomású hátrányokon túl további hátrányok bekövetkeztét igazolták. A Kúria Pfv.22.583/2017/
2. számú határozata elvi éllel foglalt állást arról, hogy a sérelmet szenvedett fél nincs elzárva attól, hogy a köztudomás szerint is elfogadható hátrányt meghaladó egyéb olyan, a jogsértéssel összefüggésben bekövetkezett hátrányt igazoljon, amely a magasabb összegű sérelemdíj megállapítását alapozza meg. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor ilyen hátrányként értékelte azt, hogy a felperes magyarázkodni kényszerült magánéleti helyzetekben és üzleti kapcsolataiban, le kellett mondania a helyi közösségi életben betöltött tisztségéről, továbbá üzletrészének átruházásával a gazdasági életben elfoglalt szerepe, kapcsolatrendszere is hátrányosan változott. [36] Kellő súllyal értékelte az elsőfokú bíróság, hogy az alperes jelentős olvasói közönséggel rendelkező hírportál, és a jogsértő közlések nagyobb nyilvánosság előtt váltak ismertté. [37] Alaptalanul kifogásolta az alperes fellebbezésében a sérelemdíj magánjogi büntető funkciójának alkalmazását. A peres eljárást megelőzően a sajtószerv elismerte a publikáció alapjául szolgáló cikk téves szemlézését és a sajtóanyag szövegét javította. Az eljárás adatai alapján tehát az írás szerzője a hivatása gyakorlása körében elvárható gondosságot, körültekintést nem tanúsította. Erre tekintettel pedig a magánjogi büntető szankciónak, a visszatartó erőnek is érvényesülnie kell. Az Alkotmánybíróság határozatai alapján a sajtó tájékoztató tevékenységének szabadsága nem korlátlan, hanem más alapvető jogok, vagy alkotmányos értékek érvényesülése érdekében kötelezettségekkel tűzdelt. A sajtószabadság gyakorlása önmagában nem terjed ki a valótlanságok közzétételére, sőt az Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.025/2023/4 7 újságírók egyik fő felelőssége éppen a közölt hírek, információk hitelességének ellenőrzése {34/
3. (XII. 11.) AB határozat [42]}. [38] Az alperes fellebbezésében foglalt hivatkozással szemben a jelen esetben nincs lehetőség arra, hogy a nemvagyoni sérelmet okozó jogellenes magatartás szankciója körében a kompenzációs és a preventív funkció élesen elkülönüljön, esetlegesen a megelőző funkció ne érvényesüljön. A jogintézmény kettős rendeltetése egymással összefonódva fejti ki hatását, egyik sem lehet kizárólagos. Elsődlegesen a jogsértés eredményeként bekövetkező nemvagyoni hátrány mértékéhez kell igazodnia a sérelemdíj összegének, a többi cél másodlagos. Figyelembe vette azonban az elsőfokú bíróság azt is, hogy a szerkesztőség a felperes jelzése alapján a cikket javította, így a valótlan közlés csak néhány napig volt elérhető. [39] A Kúria által a Polgári Törvénykönyvről szóló
4. évi IV. törvény hatálya alatt, a nem vagyoni sérelmekkel kapcsolatban kialakított gyakorlat szerint a nem vagyoni kártérítés összege nem határozható meg tiszta matematikai műveletek elvégzésével, részelemek összeadásával és kivonásával. A nem vagyoni kártérítés összegét a bíróságnak mindig az adott eset összes körülményének együttes értékelésével kell olyan összegben meghatároznia, amely az okozott és elszenvedett sérelem, hátrány kiegyensúlyozására alkalmas (Pfv.III.20.735/2016/3.). A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során az összehasonlításra alkalmas más ügyekben hozott döntéseket is értékelni kell. Ez azonban semmiképpen sem jelenthet valamiféle mechanikus, számszerűsíthető összevetésen alapuló vizsgálatot (Pfv.III.22.392/2016/6.). [40] Az előbbi megfontolásokra figyelemmel tévesen érvelt az alperes fellebbezésében azzal, hogy az ugyanazon közlések miatt több sajtószervvel szemben érvényesített igények csak összességükben értékelhetők. Az elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíj összegével kapcsolatban az előbbi körülmények együttes értékelése sem tette lehetővé olyan következtetés levonását, hogy a felperes a követelt mértékű sérelemdíjra ne lenne jogosult. [41] Mindemellett arra vonatkozó adat sem merült fel, hogy a további sajtószervek teljesítették volna a felperes helyreigazítási kérelmét, illetve részére sérelemdíjat fizettek volna. [42] Azt azonban értékelte az elsőfokú bíróság – az ítélet indokolásából megállapíthatóan –, hogy a felperest ért nem vagyoni hátrányokat a különböző portálokon megjelent valótlan közlések együttesen eredményezték, a sérelemdíj összegszerűségét ennek figyelembevételével határozta meg a keresetben megjelöltnél alacsonyabb mértékben. [43] Az ítélőtábla megítélése szerint az elsőfokú bíróság ezért összességében olyan mérlegeléssel állapította meg a felperest megillető sérelemdíj összegét, amelynek felülmérlegelését megalapozó körülmény – a tényállás feltáratlansága, iratellenes, logikai ellentmondást tartalmazó következtetések, vagy a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes mérlegelése – nem merült fel. Az érdemi döntésben megjelölt összeg a jogsértés összességében kiváltott hatására, súlyára, valamint a sérelemdíj kompenzációs és preventív funkciójának érvényre juttatására figyelemmel eltúlzottnak nem tekinthető, az illeszkedik a Kúria ítélkezési gyakorlatához. [44] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett rendelkezését a Pp.
5. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperesnek járó másodfokú perköltség megfizetésére a pervesztes alperest kötelezte a Pp. 364. §-a szerint irányadó Pp. 81. §

(1)és

(5)bekezdése és a 83. §

(1)bekezdése alapján. Az ügyvédi munkadíj összegét az Ükr. 2. §

(1)bekezdése és 4/A. §

(1)bekezdése szerint, a megbízási szerződésnek megfelelően felszámított összeggel azonosan határozta meg 2 munkaóra figyelembevételével (30.000 forint + 10% költségátalány/munkaóra és áfa). Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.025/2023/4 8 [45] Az eljárás a tárgyi illetékfeljegyzési jog hatálya alá tartozik, a felmerült fellebbezési illeték megfizetésére a pervesztes alperes a Pp. 101. §

(1)bekezdése, a 102. §

(1)bekezdése, és az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
2. §

(1)bekezdése értelmében köteles. [46] A Fővárosi Ítélőtábla a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet – 2023. január 1-jétől, a 26/2022. (XII. 6.) IM rendelettel módosított – 3. §

(2)bekezdésének megfelelően döntött az illeték megfizetéséről. [47] Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény 70. §-ával megállapított Itv. 78. §-ának

(4)bekezdése alapján a fizetendő illeték a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől – a jelen esetben az ítélőtáblai határozat meghozatalának napjától – számított

1. napon esedékes. [48] A másodfokú bíróság tájékoztatja a feleket, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Amennyiben az illeték megfizetésére történő felhívásnak önként nem tesznek eleget a megjelölt határidőben, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Budapest,
2. február
3. dr. Kovács Helga s.k. a tanács elnöke dr. Stecbauer Anita s.k. előadó bíró dr. Kovács Éva s.k. bíró