← Magyarország

Mf.50025/2025/5 – Debreceni Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az a tény, hogy az alperes a perbeli védekezésével összhangban nem ért egyet a bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, önmagában nem teszi az ítéletben foglaltakat aggályossá, a bizonyítékok mérlegelését okszerűtlenné. A közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető jognyilatkozat indoka valóságának a követelménye azt jelenti, hogy a tényeknek nem megfelelő indokolás esetében a rendkívüli felmenté eleve nem fogadható el. Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.025/2025/

  1. A Debreceni Ítélőtábla a dr. Balogh Éva ügyvéd (Cím8.) által képviselt Felperes (Cím2.) felperesnek, a dr. Pajtók Gábor Keve ügyvéd (Cím9.) által képviselt Alperes (Cím7) alperes ellen, közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 7.M.70.124/2024/
  2. számú ítélete ellen az alperes által
  3. sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal a szövegezésbeli kiegészítéssel, hogy az alperes felmentési időre járó távolléti díjat és végkielégítést, valamint ezen összegek után
  4. június
  5. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat megfizetésére köteles. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 70 000 (hetvenezer) forint másodfokú perköltséget. A másodfokú eljárásban meg nem fizetett 101 904 (százegyezer-kilencszáznégy) forint összegű fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
  6. április
  7. napjától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, falugondnok munkakörben. A felperes polgármesterjelöltként indult a
  8. évi helyi önkormányzati választáson, a munkáltatói jogkört gyakorló törvényes képviselő1 polgármesterrel együtt. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.025/2025/5 2 [2] tanú3, tanú2 és tanú1 önkormányzati képviselőjelöltek kezdeményezésére meg nem állapítható időben és meg nem állapítható személyek „Felperes független polgármesterjelölt és képviselőjelölt társai” elnevezésű közösségi oldalt hoztak létre a Facebookon a 2024-es választások idejére, amelynek profilképe a felperes arcképe volt, míg a nyitó oldalán a felperesről és a képviselőjelölt-társairól készült közös kép volt látható. [3] A közösségi oldalt nem a felperes és képviselőjelölt társai, hanem a képviselőjelöltek támogatói működtették és üzemeltették, annak szerkesztésére, módosítására, bejegyzések, hozzászólások közzétételére, törlésére a felperes nem volt jogosult és a felperes adminisztrátora sem volt az oldalnak. [4] A közösségi oldalon
  9. június 5-én 12 óra 45 perckor ismeretlen személy vagy személyek közzétették a következő bejegyzést: „Kedves Választók, Kedves Barátaink! Tegnap este jutott tudomásunkra az az információ, hogy törvényes képviselő1 újrainduló polgármester megbízásából SIM kártyát osztanak a település választásra jogosult lakóinak. Tájékoztatásul elmondjuk, hogy választás rendje elleni bűncselekményt követ el, aki a választás során az arra jogosultat a választásban anyagi juttatással befolyásolni igyekszik. A bűncselekmény három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Helyi Választási Bizottsághoz történő kifogás benyújtása érdekében kérjük, jelentkezzenek azok, akik kaptak ezekből a SIM kártyákból, illetve bármilyen információval rendelkeznek a bűncselekmény elkövetéséről. A bizonyítékok beszerzését követően megtesszük a jogszabálysértő cselekménnyel kapcsolatos bejelentést. E-mail címünk: ...” [5] A bejegyzést a felperes a következő nap maga is látta és kérte a képviselőjelölt társaitól annak eltávolítását, azonban ezt nem tudták elérni. [6] A bejegyzés miatt törvényes képviselő1 polgármesterjelöltként kifogást terjesztett elő a Helyi Választási Bizottságnál a felperessel szemben, melyet az a (HATÁROZAT 1)ával érdemi vizsgálat nélkül elutasított, majd a másodfokon eljárt (VÁRMEGYE)i Területi Választási Bizottság a (HATÁROZAT 2)ával a kifogást érdemben utasította el. [7] Az alperes a
  10. június 18-án meghozott és a felperessel
  11. június 19-én közölt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel megszüntette. A rendkívüli felmentés indokolása szerint a felperes
  12. június 5-én a Facebook közösségi oldalon olyan tartalmú bejegyzést tett közzé a nagy nyilvánosság előtt, melyben – minden alap nélkül – bűncselekmény elkövetésével hozta összefüggésbe a Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.025/2025/5 3 munkáltatójának, (ALPERES)nak hivatalában lévő polgármesterét, törvényes képviselő1t. Fenti magatartásával súlyosan megsértette az alperes működési érdekeit. [8] A felperes a keresetében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként felmentési időre járó távolléti díjának, bruttó 849 200 forintnak, valamint egyhavi távolléti díj összegének megfelelő végkielégítésének, bruttó 424 600 forintnak a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Azt adta elő, hogy a vele közölt rendkívüli felmentés nem felelt meg a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  13. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
  14. §-ában foglaltaknak, mivel az nem világos, az indokolás nem valós és nem okszerű. Hangsúlyozta, hogy az alperes által sérelmezett bejegyzést a közösségi oldalon nem ő tette, a közösségi oldalt nem ő működtette és nem is ő hozta létre. [9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte azt jogalapjában igen, de összegszerűségében nem vitatva. Úgy foglalt állást, hogy a felperes és a vele egységben induló képviselőjelöltek hozták létre a közösségi oldalt, az a felperes személyes polgármesterjelöltségének támogatására jött létre, annak profilképe is a felperes képmása volt. Életszerűtlennek tartotta, hogy a felperesnek ne lett volna legalább közvetett módon lehetősége a közösségi oldal tartalmának alakítására. [10] Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, hogy a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként fizessen meg a felperesnek 15 napon belül bruttó 849 200 forint felmentési időre járó távolléti díjat és bruttó 424 600 forint végkielégítést, továbbá ezen összeg után
  15. június
  16. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 230 000 forint ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. Ezt meghaladóan kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a Miskolci Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására az ott közölt módon és számlára 4522 forint előlegezett költséget. Rögzítette, hogy az eljárás során felmerült 76 428 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [11] Az ítélet indokolásában utalt többek között a Kjt. 33/A. §

(1)-
(2)bekezdéseire, a Kjt. 37. §
(1)bekezdésére és
(6)bekezdésének a) pontjára, a munka törvénykönyvéről szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  2. §
(3)-
(4)bekezdéseire és a meghallgatott tanúk vallomásaira is figyelemmel úgy foglalt állást, hogy a rendkívüli felmentés indoka világos volt. [12] Az elsőfokú bíróság vizsgálta a rendkívüli felmentés indokának valósságát és e körben azt állapította meg, hogy a felperes sem a hivatkozott közösségi oldal létrehozásában, sem annak működtetésében nem vett részt, ott tartalmakat, bejegyzéseket, hozzászólásokat nem tett. Kifejtette, hogy a munkáltatótól elvárható, hogy a rendkívüli felmentés jogának gyakorlását megelőzően a közalkalmazottat meghallgassa és csak a tények ismeretében Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.025/2025/5 4 alkalmazza az esetleges kötelezettségszegés esetén a legsúlyosabb jogkövetkezményt. A perbeli esetben azonban az alperes a felperest nem hallgatta meg, bizonyítékokat nem szerzett be. A felperes kizárólag azon okból nem tehető felelőssé a közösségi oldal tartalmáért és működtetéséért, mert annak profilképe az ő arcképe és annak nyitóképén a felperes a képviselőjelöltekkel együtt volt látható. A tanúvallomások és a rendelkezésre álló iratok alapján azt állapította meg, hogy nem a felperes hozta létre és működtette a közösségi oldalt, nem az ő utasítására tette ki valaki a rendkívüli felmentésben megjelölt bejegyezést és hozzászólást, ezért azokért a felperest felelősség sem terhelhette, így a rendkívüli felmentésben írt indok nem valós, ennek pedig az a következménye, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. [13] Az alperes a keresetet összegszerűségében nem vitatta, így azzal egyezően marasztalta az elsőfokú bíróság a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként az alperest. [14] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokon eljárt törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékokból okszerűtlen következtetésre jutott és tévesen minősítette valótlannak a rendkívüli felmentés indokát. Megítélése szerint tényszerű az, hogy a perben hivatkozott közösségi profil egyértelműen a felpereshez köthető. Az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a rendkívüli felmentés megfelel a világosság követelményének, ugyanakkor sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet kizárólag a tanúvallomásokban foglaltakra hivatkozott és figyelmen kívül hagyta azt a tényt, mint bizonyítékot, hogy a perrel érintett bejegyzés a felperes nevével és arcképével ellátott oldalon került közzétételre. [15] A perben meghallgatott tanúk vallomásai között ellentmondások voltak felfedezhetőek, azokból nem vonható le olyan következtetés, miszerint a hivatkozott oldalt biztosan nem a felperes működtette. A tanúk a vallomásaikban csak azt adták elő, hogy nem tudják, hogy ki működtette azt, ebből pedig az következik, hogy azt sem tudhatják, hogy az nem a felperes volt. Nem fogadható el a tanúk azon nyilatkozata, miszerint a közzétett bejegyzésekről, képekről, videókról nincsen információjuk, de azt határozottan állították, hogy a vitatott bejegyzést nem a felperes tette közzé. A felperes tehát az általa meghallgatni kért tanúkkal nem tudta bizonyítani, hogy a rendkívüli felmentésben hivatkozott bejegyzés nem az ő általa közzétett bejegyzésnek minősül. [16] tanú3 a tanúvallomásában elmondta, hogy különféle bejegyzések, fényképek, kampányanyagok közzétételéhez a hozzájárulásukat adták a tanúk, így nem fogadható el az sem, hogy a perrel érintett bejegyzés törléséről sem a felperes, sem a tanúk nem tudtak gondoskodni. Utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetését követően, 2025. március 5-én tartott képviselő-testületi ülésen tanú1 képviselő olyan nyilatkozatot tett, amelyből szerinte az tűnik ki, hogy a perben meghallgatott tanúk azt kívánták elhitetni az elsőfokon eljárt törvényszékkel, hogy a felperesnek nem volt köze a sérelmezett bejegyzéshez. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.025/2025/5 5 [17] Hangsúlyosan hivatkozott az elsőfokú bíróság azon megállapítására, mely szerint „Kétségtelen tény, egy külső szemlélő számára első ránézésre úgy tűnhet, hogy a felperes volt a közösségi oldal működtetője és a tartalmát is ő határozhatta meg”. Ebből azonban csak az következhet, hogy a felmentésben szereplő indok valós. A sérelmezett bejegyzés a felperes nevével és arcképével ellátott, az ő érdekében működő közösségi oldalon került nagy nyilvánosság előtt közzétételre, mely megalapozta az alperesnek a Kjt. 33/A. §
(1)bekezdés b) pontjában foglalt intézkedését. [18] A felperes nem vitatta, hogy a bejegyzést követően nem kereste meg az alperest annak érdekében, hogy a kialakult helyzetről tájékoztassa, nem adott ki sehol közleményt arról, hogy a bejegyzést nem ő hozta nyilvánosságra, attól nem határolódott el, ebből pedig az alperes szerint az következik, hogy a felperessel „összekapcsolható” a sérelmezett bejegyzés. A közzététel vonatkozásában nem annak van jelentősége, hogy digitális formában „ki bonyolítja le azt”, hanem annak, hogy kinek a profilképe alatt történik az meg. Ehhez kapcsolódóan hivatkozott a Kúria BH
  2. számon megjelent döntésére és továbbra is indítványozta a META Platforms Ireland Ltd. megkeresését. [19] A felperes fellebbezési ellenkérelmében – annak tartalma szerint – az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítást folytatott le, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, helyes tényállást állapított meg. Az alperes által hivatkozott eseti döntés a perben azért nem irányadó, mert az annak alapjául szolgáló ügyben nem vitásan a közalkalmazott tette közzé a Facebook bejegyzést. [20] Az alperes a rendkívüli felmentésében kizárólag egy magatartást sérelmezett – egy bejegyzés közzétételét – és utóbb próbál sérelmesnek tekinteni más egyéb magatartásokat, azonban a rendkívüli felmentésben közölt indokok nem bővíthetőek. Fenntartotta azon előadását, hogy a profilt nem ő hozta létre, nem tudja, hogy azt ki működteti, azon ki tette közzé a bejegyzést és megjegyezte, hogy "...." néven az a mai napig elérhető úgy, hogy ő maga már nem vesz részt a politikai életben. A profil létrehozására nem utasított senkit, oda feltöltési és onnan leszedési jogosultsága nem volt. [21] A rendkívüli felmentés indokolásában az alperes nem azt sérelmezte, hogy a fényképe ezen a profilon megjelent és nem is azt, hogy a közzétevő az ő fénykényképét vagy nevét használta fel, hanem konkrétan azt állította, hogy a posztot ő tette közzé, amely nem felel meg a valóságnak. [22] A fellebbezéshez csatolt képviselő-testületi jegyzőkönyvvel összefüggésben úgy foglalt állást, hogy a perben meghallgatott tanúk hamis tanúzására utaló alperesi nyilatkozat méltatlan. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.025/2025/5 6 [23] Az ítélőtábla elsődlegesen észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része elírást tartalmaz, az ugyanis tartalmában nem a teljes marasztalási összeg után, hanem csak a végkielégítés után kötelezte az alperest kamatfizetésre. [24] A polgári perrendtartásról szóló
  3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  4. §-a kimondja, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a fellebbezést érdemben elbíráló határozatában is kijavíthatja. Ezzel összefüggésben a Pp.
  5. §
(1)bekezdése értelmében, ha a határozat névcserét, hibás névírást, szám- vagy számítási hibát, illetve más hasonló elírást tartalmaz, a bíróság azt kérelemre vagy hivatalból bármikor kijavíthatja. [25] Az ítélőtábla a kereset, az ellenkérelem, valamint az elsőfokú ítélet indokolása alapján kétely nélkül megállapította az elsőfokú bíróság döntési szándékát, mely szerint a késedelmi kamat fizetésére kötelező rendelkezés nemcsak a 424 600 forint összegű végkielégítés, hanem a 849 200 forint összegű felmentési időre járó távolléti díjra is vonatkozik, ezért azt hivatalból kijavította a rendelkező részben foglaltak szerint, és ekként bírálta felül. [26] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem tartalmi korlátai között bírálta felül a Pp. 370. §
(1)bekezdése alapján, figyelemmel arra, hogy annak hatályon kívül helyezésére okot nem észlelt és eltérő anyagi pervezetést sem tartott indokoltnak. Ennek eredményeként megállapította, hogy az alperes fellebbezése nem alapos. [27] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében a másodfokú felülbírálat szempontjából releváns tényállást helyesen, eljárási szabálysértés nélkül állapította meg és az anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelően helytállóan marasztalta az alperest. A perbeli bizonyítási eljárást a felek indítványainak keretei között a kellő terjedelemben lefolytatta, a bizonyítás eredményét a Pp. 279. §
(1)bekezdése szerint helyesen mérlegelte, és ez alapján a perben megállapított tényállás mellett a vonatkozó anyagi jogi szabályokat alapvetően helyesen értelmezve és alkalmazva érdemben is helyesen határozott. [28] Az elsőfokú bíróság a felek tényállításainak, a bizonyítékoknak, valamint az egyéb peradatoknak a szabad felhasználásával [Pp. 263. §
(1)bekezdés] és egybevetésével, azok egyenként és összességében történt értékelése alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes rendkívüli felmentése jogellenes volt. Az ítélőtábla mindezzel egyetértett és csupán a fellebbezésben foglaltakra tekintettel tér ki a következőkre. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.025/2025/5 7 [29] Az alperes a fellebbezését tartalmilag arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli bizonyítás eredményét helytelenül értékelte, és ebből következően a tényállást helytelenül állapította meg. [30] Rámutat arra az ítélőtábla, hogy az alperes jogszabálysértésként a bizonyítékok mérlegelésére irányadó jogszabályhely, a Pp. 279. §-ában rögzített rendelkezések megsértésére a fellebbezésében nem hivatkozott, ezért a másodokú bíróság felülbírálati jogköre a Pp. 370. §
(1)bekezdése értelmében nem terjedt ki arra, hogy azt vizsgálja, követett-e el az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során olyan hibát, amely az anyagi jogi felülbírálat körében alapot adhatna az ítélet megváltoztatására (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.007/2019/
  1. számú ítélet, megjelent: BDT
  2. 4084.). Mindettől függetlenül azonban kiemeli azt az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a Pp.
  3. §
(1)bekezdése és a Kjt. 33/A. §
(2)bekezdése értelmében érdekében álló bizonyítási kötelezettségnek az alperes a rendkívüli felmentés indokolása tekintetében nem tett eleget. [31] A rendkívüli felmentés jogszerűségének a megítélése során az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki a felperessel közölt jognyilatkozat tartalmából, amely azt rótta a felperes terhére, hogy az alperes törvényes képviselőjére nézve sérelmes tartalmú bejegyzést „tett közzé”, mindezzel súlyosan megsértette az alperes „működési érdekeit”, ugyanis a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető jognyilatkozat indoka valóságának a követelménye azt jelenti, hogy a tényeknek nem megfelelő indokolás esetében a rendkívüli felmentés eleve nem fogadható el. [32] Kiemeli azt az ítélőtábla, hogy az előző jogszabályhely értelmében a bíróság a meggyőződése szerint mérlegelheti a bizonyítás eredményét, annak korlátja lényegében a Pp. 369. §
(3)bekezdés a) pontja alapján az okszerűtlenség, amely tulajdonképpen logikai hibát jelent, ez azonban az elsőfokú bíróság ítélete tekintetében nem volt megállapítható. Az alperes e körben helytelenül hivatkozott arra, hogy a bizonyítási eljárás során meghallgatott tanúk ellentmondásos nyilatkozatokat tettek volna. Ezzel szemben tanú3, (TANÚ 2) és (TANÚ 1) tanúk valamennyien akként nyilatkoztak, hogy a perrel érintett posztot nem a felperes tette közzé, ezért nem volt az megállapítható, hogy a bizonyítékok iratellenes értékelésével jutott volna az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során megalapozatlan következtetésekre. Az a tény, hogy az alperes a perbeli védekezésével összhangban nem ért egyet a bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállással, önmagában nem teszi azt aggályossá, okszerűtlenné, mint ahogy az a körülmény sem, hogy a tanúk nem tudták megnevezni a bejegyzést közzé tevő személyt, aminek egyébként nem volt semmilyen jelentősége. Ebben a körben nem az számít, hogy mi az életszerű, hanem az, amit a fél bizonyít. [33] Az ítélőtábla szerint emellett nem annak volt a perben jelentősége, hogy az alperes által sérelmezett bejegyzés kétséget kizáróan létrejött és az a felperes nevével és arcképével ellátott oldalon került közzétételre, hanem annak, hogy az alperesnek a rendkívüli felmentésben megfogalmazott indoka valós-e, azaz, az abban megfogalmazottakkal egyezően Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.025/2025/5 8 azt a bejegyzést valóban a felperes tette-e közzé. Ezt az állítást pedig az alperes a perben nem bizonyította, és önmagában a bejegyzés létezésének a ténye ennek igazolására nem elegendő. [34] Az ítélőtábla figyelmen kívül hagyta az alperesnek a Pp. 373. §
(3)bekezdésére hivatkozással előterjesztett bizonyítékát, a csatolt
  1. március
  2. napi képviselőtestületi ülés jegyzőkönyvét. Ennek indoka az volt, hogy a másodfokú eljárásban a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján utólagos bizonyításnak nincs helye, kivéve, ha új tény állítására és ezzel összefüggésben ellenkérelem-változtatásra kerül sor, és ez a bizonyíték ezzel áll közvetlenül okozati összefüggésben, az a hivatkozott új tény bizonyítására szolgál. Az alperes részéről azonban új tény állítása nem volt és ellenkérelemváltoztatásra sem került sor. [35] Megalapozatlan volt az alperesnek a Kúria Mfv.VIII.10.001/2023/
  1. számú ítéletére (megjelent: BH
  2. 194.) történt hivatkozása is, ugyanis annak a tényállása a perbelitől jelentősen eltérő. [36] A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel mutat rá arra az ítélőtábla, hogy a perbeli esetben – a rendkívüli felmentésben közölt és utóbb már nem bővíthető, módosítható indokolás miatt (lásd ebben az értelemben: Legfelsőbb Bíróság MK
  3. számú állásfoglalás III. pont) – nincs jelentősége annak, hogy a felperes az ismeretlen személy vagy személyek által közzétett poszt vonatozásában milyen magatartást tanúsított, vagy milyen magatartást mulasztott el, eleget tett-e az együttműködési kötelezettségének vagy sem, mivel a felperessel közölt egyoldalú jognyilatkozat egyértelműen arról szól, hogy a felperes alperes által kifogásolt magatartása magának a bejegyzésnek a közzététele volt. [37] A (RENDŐRKAPITÁNYSÁG) megkeresésére a META Platforms Ireland Ltd. válaszát az elsőfokú bíróság közölte a felekkel, egyidejűleg felhívta őket további bizonyítékaik és bizonyítási indítványaik előterjesztése (7.M.70.124/2024/
  4. számú végzés), de az alperes a végzés kézbesítését követően nyilatkozatot nem tett. A
  5. január 13-án megtartott folytatólagos perfelvételi tárgyaláson ugyan fenntartotta a META megkeresésére vonatkozó indítványát, azonban a tárgyalás érdemi szakában, a meghallgatott tanúk vallomásaira tekintettel az elsőfokú bíróság – az ítéletének tartalma szerint – helytállóan mellőzte a Facebook üzemeltetőjének megkeresését, mivel a bizonyítás továbbfejlesztése azzal összefüggésben, hogy a perrel érintett bejegyzés mely profilról vagy profilokról, mely IP címekről származott szükségtelen volt. [38] Az ítélőtábla az előzőeken túl rámutat arra is, hogy az alperes alaptalanul hiányolta az elsőfokú ítéletből a rendkívüli felmentés okszerűtlenségének a vizsgálatát, ugyanis abban az esetben, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az indok nem felel meg a valósság követelményének, nem lehet – és szükségtelen is – vizsgálni azt, hogy azzal a valótlan indokkal összefüggésben okszerűen jutott-e arra következtetésre a munkáltató, hogy a munkavállaló munkaviszonyát (közalkalmazotti jogviszonyát) megszünteti, azaz valóban olyan magatartást tanúsított-e a felperes, ami a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.025/2025/5 9 [39] Mindezek alapján az elsőfokú ítélet megváltoztatására nem volt lehetőség, ezért az érdemben helyes elsőfokú ítéletet az ítélőtábla – a rendelkező rész kijavításával – a Pp.
  6. §
(2)bekezdés első fordulata alapján helybenhagyta. [40] Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért maga viseli a másodfokú eljárásban felmerült költségét, míg köteles megfizetni a másodfokú eljárásban pernyertes felperes perköltségét a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján. [41] Másodfokú perköltségként merült fel a felperes oldalán az őt képviselő ügyvéd felszámított [Pp. 81. §
(1)bekezdés] díja, melyet az ítélőtábla – a fellebbezés benyújtásának időpontjára tekintettel alkalmazandó – a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontjára és a csatolt ügyvédi megbízási szerződésre tekintettel határozott meg 70 000 forint összegben. [42] A fellebbezési illeték alapját, a pertárgyértéket a másodfokú eljárásban az ítélőtábla az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdése alapján 1 273 800 forintban állapította meg, a másodfokú eljárás illetékének a mértékét pedig az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint 101 904 forintban határozta meg. [43] A másodfokú eljárásban pervesztes alperes az Itv. 5. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében illetékmentes, ezért a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. §
(1)bekezdés d) pontja szerint a feleket megillető tárgyi költségfeljegyzési jog alapján az előzetesen meg nem fizetett 101 904 forint fellebbezési illeték az állam terhén marad a Pp. 102. §
(6)bekezdése értelmében. [44] A másodfokú perköltség megfizetésére vonatkozó teljesítési határidő a Pp. 344. §
(1)bekezdésén alapul. [45] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [46] Ez ellen az ítélet ellen a fellebbezés lehetőségét – megengedő szabály hiányában – a Pp. 365. §
(2)bekezdése zárja ki. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.025/2025/5 10 Debrecen,
  1. november
  2. Dr. Tass Edina sk. a tanács elnöke, Dr. Rózsavölgy Bálint sk. előadó bíró, Dr. Bakó Pál sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.