A határozat elvi tartalma: Mentesítéssel kapcsolatos határozattal szemben a jogorvoslat kizárt. (ügyvédi tevékenység) A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Kpkf.II.41.140/2021/
- A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke Dr. Bögös Fruzsina előadó bíró Dr. Figula Ildikó bíró A felperes: felperes (cím1) A felperes képviselője: Méhes és Horváth Ügyvédi Iroda Dr. Méhes Dávid Dániel ügyvéd (cím2) Az alperes: Budapesti Ügyvédi Kamara Regionális Fegyelmi Bizottság (1055 Budapest, Szalay utca 7.) A per tárgya: köztestületi jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 102.K.705.134/2021/
- számú végzése Rendelkező rész A Kúria az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperest a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa
- március
- napján kelt, 2014.F.254/
- számú határozatával 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta, melynek végrehajtását három évre felfüggesztette. A fellebbezések folytán eljárt Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottsága
- október
- napján kelt FF/054/
- számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy mellőzte a büntetés végrehajtásának felfüggesztését. A jogerős fegyelmi határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, melyet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.34.191/2015/
- számú ítéletével elutasított. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria
- szeptember
- napján meghozott Kfv.VI.37.906/2016/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. Mindkét bírósági eljárásban sor került a felperes kérelmére a jogerős fegyelmi határozat végrehajtásának felfüggesztésére. [2] A felperes
- július
- napján kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyben az FF/054/
- számú fegyelmi határozatban kiszabott fegyelmi büntetés hatálya alóli mentesítését kérte, mert álláspontja szerint a jogszabályban előírt öt éves időtartam
- október 9-én lejárt. Kúria II.Kpkf.41.140/2021/2 2 [3] Az alperes a felperes mentesítési kérelmét
- július
- napján kelt 2014.F.254/
- számú határozatával elutasította, arra hivatkozva, hogy a törvényben előírt 5 éves időtartam még nem telt el, így a felperes kérelme érdemben nem volt elbírálható. [4] A felperes az alperes határozatával szemben keresetet terjesztett elő, melyben az alperesi határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. [5] Az alperes védiratában a keresetlevél elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ügyvédi tevékenységről szóló
- évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.)
- §
(3)bekezdése alapján a közigazgatási pert az országos fegyelmi bizottság ellen kell megindítani, továbbá arra, hogy a mentesítés iránti kérelem elbírálása az eljáró fegyelmi tanács diszkrecionális jogkörébe tartozik. Az elsőfokú bíróság végzése [6] Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes keresetlevelét – a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 5. §
(2)bekezdésében foglaltakra figyelemmel – a Kp. 48. §
(1)bekezdés d) pontja alapján visszautasította, mert azt állapította meg, hogy a felperes olyan közjogi tevékenység jogszerűségét vitatta, amelynek bírósági felülvizsgálatát törvény kizárja. A fellebbezés és az alperes nyilatkozata [7] Az elsőfokú végzéssel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kérte. [8] Fellebbezésében hivatkozott a Kp. 4. §
(1),
(3)és
(6)bekezdéseire, az 5. §
(1)és
(2)bekezdéseire, az Üttv. 208. §
(17)és
(23)bekezdéseire, az ügyvédekről szóló
- évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.)
- §
(4)bekezdés d) pontjára, 65. §
(2)bekezdésére, 42. §
(1)bekezdésére, 102. §
(1)bekezdésére, az Üttv. 139. §
(1)bekezdésére, 143. §
(1)és
(3)bekezdéseire. Azt állította, hogy ezen jogszabályhelyek alapján az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperesi döntés vizsgálatát a törvény kizárja. [9] Kiemelte, hogy mivel az alperes az irányadó jogszabályokat tévesen értelmezte és alkalmazta, kérelmét érdemben nem is vizsgálta. A keresetlevél sem az alperes részére biztosított fegyelmi jogkörben hozott határozat ellen irányult, hanem az ellen, hogy ilyen döntés nem is született. [10] Érvelése szerint az ügy érdemében hozott döntés esetén valóban felmerülhetne a közigazgatási per megindításának kizártsága, a perbeli eset azonban ettől eltérő. A kérelem befogadásának és érdemi vizsgálatának a törvényben meghatározott, objektív előfeltétele van, amely az időmúlás. Ez független attól, hogy később az ügy érdemében milyen döntés születik a mentesítés kapcsán. Az alperes ezen objektív előfeltételt vizsgálva vonta le következtetését, amelyet keresetével támadott. [11] Arra hivatkozott, hogy a kérelem formai okból való megalapozatlan elutasítását, nem pedig az eljárás eredményét, vagyis az érdemi döntést kifogásolta. Ez pedig álláspontja szerint vizsgálat tárgyát képezheti, az Üttv. 139. § (l) bekezdése alapján. Álláspontja szerint az Üttv. 143. §
(3)bekezdése a mentesítésnek helyt adó határozattal szemben zárja ki a jogorvoslat lehetőségét. [12] Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos. [14] A Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó, Kp. 108. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezési kérelem keretei között vizsgálta felül. Kúria II.Kpkf.41.140/2021/2 3 [15] Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a perbeli határozat a fegyelmi felelősség megállapítása és a fegyelmi büntetés kiszabásának lezárulta után külön kérelemre indult eljárásban meghozott döntés. Ez a felperes fegyelmi büntetése alóli mentesítésének körében hozott határozat, az Üttv. 143. §
(3)bekezdése pedig a mentesítéssel kapcsolatos határozattal szembeni jogorvoslatot kizárja. A Kúria hangsúlyozza, hogy ez egy egyfokú diszkrecionális jogkör gyakorlásával lefolytatott eljárás, amelyben hozott döntés felülvizsgálatára a jogalkotó az eljárás jellege folytán nem adott (nem adhatott) felülbírálati szempontokat. Az eljárás nem hatósági jellegű [vö.: Üttv.
- §], emiatt fel sem merülhet az általános közigazgatási rendtartás szabályainak, illetve ezt applikáló kamarai szabályzatoknak az alkalmazhatósága. A bíróságoknak csak az Üttv.-ben foglalt rendelkezésekből kellett kiindulni, így a „többen a kevesebb elve” alapján, amennyiben a jogalkotó az érdemi, vagyis a mentesítés iránti kérelem érdemében hozott döntés elleni jogorvoslatot kizárja, abból nyilvánvalóan következik az, hogy a kérelem formai okból (annak idő előttisége miatt) történő elutasítása ellen is kizárt a jogorvoslat. A Kp.
- §
(2)bekezdése alapján pedig a bíróság azon közjogi jogvitában dönthet, amelynek elbírálását törvény a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe utalja. Ilyen törvényi felhatalmazás hiányában az elsőfokú bíróság helytállóan döntött a keresetlevél visszautasításáról. [16] A felperes tévesen állította fellebbezésében, hogy a perbeli esetre az Üttv. 139. §
(1)bekezdése alkalmazandó, mert ezen rendelkezés a fegyelmi határozatokkal szembeni közigazgatási perekre vonatkozik. Ahogyan a Kúria a fentiekben kifejtette, a perbeli határozat nem a fegyelmi felelősség megállapítása körében született, hanem a fegyelmi büntetés alóli mentesítés körében, így a perbeli határozatra az Üttv. 139. §
(1)bekezdése nem alkalmazható, ennek következtében pedig a perbeli határozat közigazgatási perben nem támadható. Ez az érvelés önmagában azért sem állná meg a helyét, mert elsőfokú határozat ellen a felperesnek fellebbezéssel kellett volna élnie, nem pedig keresettel támadnia azt a közigazgatási bíróság előtt. [17] Az Üttv. meghatározza, hogy az Üttv. alapján hozott mely határozat támadható fellebbezéssel, továbbá közigazgatási perben, a jogalkotó pedig a mentesítés körében hozott határozatot a fegyelmi tanács diszkrecionális jogkörébe utalva kizárta a jogorvoslattal támadható döntések közül. A Kúria megjegyzi végül, hogy az Üttv. jogorvoslati rendszerének áthágását jelentené egy elsőfokú határozattal szemben benyújtott keresetlevél érdemi elbírálásának megengedése. [18] A fentiekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság végzését annak helyes indokainál fogva a Kp. 114. §
(5)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rész [19] A Kúria a fellebbezést a Kp. 114. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [20] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés a) pontja alapján illetékmentes. [21] Az alperesnek a másodfokú eljárásban perköltsége nem merült fel, ezért arról a Kúriának rendelkeznie nem kellett. [22] A végzés ellen a fellebbezés lehetőségét a Kp. 112. §
(2)bekezdése, a felülvizsgálat lehetőségét a Kp.
- § d) pontja zárja ki. Budapest,
- január
- Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró, Dr. Figula Ildikó s.k. bíró