Bf.363/2022/15 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 3. fordulat,

(3)bekezdés] minősíti. A szabadságvesztés tartamát 8 (nyolc) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 8 (nyolc) évre súlyosítja. A vádlottat további 506.263,- (ötszázhatezer-kettőszázhatvanhárom) forint bűnügyi költség megfizetésére is kötelezi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy a vádlott lakcímének, tartózkodási helyének és levelezési címének megjelölését mellőzi. A vádlott által

1. január
2. napjától
3. december
4. napjáig letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Megállapítja, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye a bv. intézet neve. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.363/2022/15/Í 2 Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság vádlott1 I. rendű vádlott bűnösségét közvetett tettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
5. évi C. törvény (Btk.)
6. §

(1)bekezdés 3. fordulat,

(3)bekezdés] állapította meg. Ezért 7 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről. A vádlottat 40.800,- forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. [2] Az elsőfokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be: [3] – az ügyészség: az I. rendű vádlott terhére súlyosítás végett, közvetett tettesi elkövetői minőség megállapítása miatt, önálló tettesként történt elkövetés megállapítása, valamint hosszabb tartamú börtönben végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása; [4] – vádlott1 I. rendű vádlott és védője egyezően: felmentés érdekében. [5] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.25/2022/

1. számú átiratában – annak bejelentése mellett, hogy a nyilvános ülésen nem kíván jelen lenni – az I. rendű vádlott terhére bejelentett ügyészségi fellebbezést a jogi minősítés tekintetében módosított tartalommal tartotta fent, és azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az I. rendű vádlott cselekményét társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletének minősítse. Az ügyészség indítványt tett a tényállás és az I. rendű vádlott korábbi elítéléseire vonatkozó adatok kisebb mértékű kiegészítésére, az általa indítványozott minősítés megváltoztatására figyelemmel a büntetés kiszabásánál irányadó körülmények kiegészítésére. Az így kiegészített súlyosító körülményekre tekintettel álláspontja szerint a büntetési célok az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztésnél lényegesen hosszabb, az irányadó középmértéket megközelítő tartamú szabadságvesztéssel érhetők el. A bűncselekmény tárgyi súlyára, a vádlott személyiségére figyelemmel a közügyektől eltiltás mellékbüntetés súlyosítását is indítványozta. [6] A vádlott védője fellebbezését írásban részletesen megindokolta, azt a fellebbezési nyilvános ülésen is fenntartotta, egyúttal bizonyítási indítványt is előterjesztett. [7] A védő elsősorban a vádlott felmentését indítványozta bizonyítottság hiányában, másodlagosan egészségi állapotára tekintettel a kiszabott büntetés enyhítését kérte. Harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt azzal, hogy a másodfokú bíróság rendelje el a fellebbezés indokolásához csatolt közokirat tartalmát alátámasztó tanú3 és tanú4 tanúkénti kihallgatását. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése esetén indítványozta a vádlott letartóztatásának megszüntetését és bűnügyi felügyeletének elrendelését. [8] A védő álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tényállás-felderítési kötelezettségének nem tett eleget, a bizonyítékokat egyoldalúan, a védence terhére értékelte. A védő sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítékként értékelte tanú1 és tanú2 nyomozás során tanúként tett vallomásait, és ezzel lényegében elfogadta a nyomozó hatóságnak azt a módszerét, hogy nevezettek gyanúsítotti vallomását szövegszerkesztéssel „átemelte” a tanúkihallgatási jegyzőkönyvbe. A védő szerint nevezettek vallomása bizonyítékként azért sem értékelhető, mert azok nem csak egymással, hanem önmagukkal is ellentmondóak voltak. Védence vallomásával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.363/2022/15/Í 3 időmúlás miatt emlékezett vissza nehézkesen a vádbeli napon történtekre. A védő érvelése szerint a ország neve-ból város neve-ig tartó útvonal hosszára, a nemzet neve útviszonyokra, a nemzetiségű tanúk vallomására figyelemmel kizárt, hogy az I. rendű vádlott a vádbeli időpontban város neve tartózkodott. A védő utalt arra is, hogy tanú2 tanú – az iratok szerint – kábítószer fogyasztó, tanú1 korábban többször járt a vádlottal ország neve-ban, illetve mindkét tanú tudta, hogy a vádbeli időben az I. rendű vádlott nem tartózkodik Magyarországon, ezért keverték őt gyanúba. Állítása szerint védence a 2019-ben meggyilkolt vezetéknév nevű személytől tudta meg, hogy tanú1 neve és tanú2 megbukott a kábítószerrel. A védő kitért arra is, hogy ifj. terhelt2 II. rendű elítélt kizárólag azért tett a bíróságon beismerő vallomást, mert a védője úgy tájékoztatta, a büntetések összbüntetésbe foglalása révén az ügyészség által indítványozott hat év lényegében másfél-két évet jelent. A védő rámutatott arra is, hogy védence volt már hasonló bűncselekmény miatt elítélve, de nem kannabist tartalmazó növényi ágvégződésért. [9] A nyilvános ülésen fenntartotta az írásban előterjesztett, tanú3 és tanú4 tanúk kihallgatására irányuló bizonyítási indítványát, annak alátámasztására, hogy az I. rendű vádlott a vádbeli időpontban nem tartózkodott város neve. Emellett azt is indítványozta, hogy a másodfokú bíróság mindaddig ne döntsön az ügyben, amíg a vádlott1 által ajándék visszakövetelése miatt indított polgári peres eljárásban a védencéről készített pszichiáter szakértői vélemény nem készült el. Ennek alátámasztására csatolta a Fővárosi Törvényszék 23.P.20.660/2021/
2. számú jegyzőkönyvét és ugyanezen ügyszám alatti
3. sorszámú szakértő kirendelő határozatot. A védő előadta azt is, hogy megkereste a gépjármű nyilvántartót annak közlése végett, hogy tanú1 már 2010-2011-ben is üzemben tartója volt személygépkocsinak úgy, hogy a vádlott volt annak a tulajdonosa. Indítványozta a gépjármű nyilvántartó válaszának a bevárását is. [10] A vádlott mindenben csatlakozott védőjéhez és továbbra is ártatlanságát hangoztatta. [11] Az ítélőtábla a fellebbezések közül kizárólag az ügyészség fellebbezését ítélte alaposnak. További bizonyítás felvételét nem tartotta szükségesnek, ezért a védelem bizonyítási indítványait – a később kifejtendő okok miatt – elutasította. [12] A másodfokú bíróság a Büntetőeljárásról szóló
4. évi XC. törvény (Be.)
5. §

(1)és

(2)bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 590. §

(7)bekezdésére is – a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. [13] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nélkül folytatta le, nem követett el olyan eljárási szabálysértést, ami az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. [14] Az ítélőtábla a hivatalból rendelkezésére álló iratok alapján kiegészítette az elsőfokú ítélet [2] bekezdését azzal, hogy terhelt2 II. rendű terhelt esetében a Szegedi Ítélőtábla a

1. június
2. napján kihirdetett Bf.III.115/2022/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlott terhére megállapított bűncselekményt társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletének minősítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [15] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján az I. rendű vádlott korábbi elítéléseire vonatkozó adatokat a következőkkel egészítette ki, illetőleg helyesbítette: [16] Az elsőfokú ítélet [9] bekezdést azzal, hogy a Fővárosi Törvényszék 32.Beü.1134/2017/
4. számú végzése
5. augusztus
6. napján kelt. [17] A [11] bekezdést kiegészítette azzal, hogy a Berettyóújfalui Járásbíróság a vádlottat, mint visszaesőt ítélte el, egyúttal pártfogó felügyeletét is elrendelte. A Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.363/2022/15/Í 4 végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje
7. december
8. napján telt le. Az ítéletben elbírált bűncselekményt
9. februárjában követte el, a megalapozott gyanút
10. március
11. napján közölték vele. [18] A Be.
12. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva – a rendelkezésre álló iratok alapján – az ítéleti tényállást a következőkkel egészítette ki, illetőleg helyesbítette: [19] A [30] bekezdést helyesbítette azzal, hogy a lefoglalt ágvégződések összesen 4030 gramm totál-THC tartalmaztak. Ugyanezen bekezdés első mondatából mellőzte a „mely kábítószernek minősül” mondatrészt, valamint a második mondatból az „ami meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, annak mintegy 37,2-szerese” mondatrészt, mindezek ugyanis nem az ítélet tényállásába, hanem indokolásába tartoznak. [20] A [31] bekezdést kiegészítette a következőkkel: a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség a 2015. október 5. napján kelt B.928/2014/28. számú határozatával tanú1 és tanú2 ellen 1-1 rendbeli a Btk. 178. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés c) pontja szerint minősülő különösen jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer birtoklásának bűntette miatti nyomozást az 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) 190. §

(1)bekezdés c) pont

1. fordulata alapján – mivel a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsítottak követték el – megszüntette. Az ügyben tanú1 és tanú2
2. március
3. napjától
4. július
5. napjáig előzetes fogvatartásban volt. [21] Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan, az az előbb írt kiegészítésekkel és helyesbítésekkel irányadó volt a másodfokú felülbírálat során. [22] A tényállás megalapozottságára tekintettel további bizonyítás felvételére nem volt szükség. A Be.
6. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú bírósági eljárásban bizonyítás felvételének a részbeni megalapozatlanság, az eljárási szabálysértés kiküszöbölése érdekében vagy akkor van helye, ha a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak. [23] Azt az előzőekben már rögzítette az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság nem sértett olyan eljárási szabályt, ami az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné, ezért az ilyen irányú védelmi fellebbezés alaptalan. Nem vétett olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek kiküszöbölése érdekében a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételére lenne szükség. A tényállás részbeni megalapozatlansága a már hivatkozott Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával, azaz az iratok alapján kiküszöbölhető volt. [24] A védő a fellebbezésében nem állított olyan új tényt, illetve nem hivatkozott olyan új bizonyítékra, ami a további bizonyítást indokolta volna. [25] A büntetőügyben eljáró bíróságot nem köti az a körülmény, hogy a polgári perben a bíróság az I. rendű vádlott pszichiátriai szakértői vizsgálatát rendelte el. A rendelkezésre álló iratok alapján a vádlott beszámítási képességét illetően kétely nem merült fel. Az elsőfokú bíróság a vádlotti vallomás értékelésekor iratszerűen mutatott rá, hogy a vádlott a vallomását mindig aszerint módosította, hogy az ügyben ránézve milyen terhelő bizonyíték merült fel. Ez pedig ellentmond egyrészt annak, hogy a beszámítási képessége ne lenne teljes, másrészt annak is, hogy az időmúlás miatt nem emlékezett a vádbeli nap történéseire. [26] Az ügy érdemi elbírálása szempontjából annak nincs jelentősége, hogy tanú1 már korábban is üzemben tartója volt a vádlott tulajdonát képező gépjárműnek. A kettejük közötti régebbi kapcsolatot ugyanis a tanú sem vitatta. [27] Ezért az ítélőtábla szükségtelennek tartotta a nyilvános ülés elnapolását és a polgári perben készített szakértői vélemény, illetve a gépjármű nyilvántartó válaszának bevárását. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.363/2022/15/Í 5 [28] Az elsőfokú bíróság is elutasította a nemzetiségű tanúk kihallgatására irányuló bizonyítási indítványt (elsőfokú ítélet [190]-[192] bekezdés). Az ítélőtábla sem tartotta szükségesnek tanú3 és tanú4 tanúkénti kihallgatását, akik a védelem szerint azt tudták volna bizonyítani, hogy a vádbeli időpontban a vádlott velük tartózkodott város neve

1. [29] Az elsőfokú bíróság által számba vett és értékelt bizonyítékok ezt ugyanis egyértelműen cáfolták. Ezért a másodfokú bíróság is elutasította ezen tanúk kihallgatására irányuló bizonyítási indítványt. [30] A védő – és a hozzá csatlakozó vádlott – a fellebbezésben lényegében megismételte az elsőfokú eljárásban előadott észrevételeit, amelyek mindegyikére kitért az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésekor. [31] Így az elsőfokú bíróság részletesen foglalkozott azzal, hogy város neve 3-tól város neve-ig tartó mintegy 980 km-es útvonal 10 óra 43 perc alatt megtehető. Alaptalannak bizonyult a másodfokú eljárásban tett azon védői észrevétel, miszerint az útlevél adatainak ellenőrzésénél feltüntetett város neve 4 (első nyomozati irat
2. oldal) ország neve3 van és a vádlott emiatt sem lehetett a kérdéses időpontban város neve. Az eljárás során mindeddig fel sem merült, hogy az I. rendű vádlott ország neve3 tartózkodott. Ugyanakkor tényként rögzíthető, hogy jelen esetben a nemzet neve, a nemzetiségű-nemzetiségű2 határhoz közel fekvő város neve4-ről van szó. [32] Az elsőfokú bíróság igen részletes vizsgálatnak vetette alá tanú1 neve és tanú2 tanúk vallomásait. Helyesen mutatott rá arra, hogy bár voltak a tanúk vallomásai között ellentmondások, azok azonban nem az ügy lényegére vonatkoztak. Az ügy érdemi elbírálását érintő részükben ezek a vallomások mindvégig következetesek és egybehangzóak voltak (terhelt2 II. rendű elítélt, illetve vádlott1 I. rendű vádlott magatartása, a gépjárművek használata és haladása). Az elsőfokú bíróság foglalkozott azon védői felvetéssel is, hogy az ügyészségi megszüntető határozat is tartalmazta nevezettek vallomásában mutatkozó ellentmondásokat (elsőfokú ítélet [79]-[83] bekezdés). Helyesen mutatott rá a törvényszék, hogy a Be.
3. §

(5)bekezdésére figyelemmel az ügyészi határozatban megállapítottak nem kötik a büntetőügyben eljáró bíróságot. [33] Azt a tényt, hogy tanú1 neve és tanú2 gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvét a nyomozó hatóság lényegében csak „átemelte” a tanúkénti kihallgatási jegyzőkönyvekbe, az elsőfokú bíróság a tárgyalási jegyzőkönyvben (elsőfokú iratok

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
2. és
3. oldal) is megállapította és épp erre figyelemmel e tanúk gyanúsítottként tett vallomásait, valamint a tárgyaláson tett tanú vallomásait értékelte elsősorban bizonyítékként (elsőfokú ítélet [91- [92] bekezdés). [34] Az a védői felvetés sem tartalmazott új tényt vagy bizonyítékot, miszerint tanú2 tanú fogyasztott kábítószert, amit egyébként a tanú a máktea fogyasztásának tulajdonított. Az elsőfokú bíróság erre is részletesen kitért ítéletének indokolásában ([152]-[156] bekezdés), és az iratok alapján helyesen mutatott rá arra, hogy kábítószer fogyasztására konkrét bizonyíték nem merült fel. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a vádlott büntetőjogi felelősségét egy ezzel ellentétes adat sem zárná ki. [35] A védelem terhelt2 II. rendű elítélt szavahihetőségét is kétségbe kívánta vonni azzal, hogy csak az összbüntetésként megállapítandó kedvezőbb büntetés érdekében tett a bíróság előtt beismerő vallomást. Az elsőfokú bíróság e személy vallomását is értékelési körébe vonta és meggyőző indokát adta annak, milyen okból vetette el ezen védői észrevételt (elsőfokú ítélet [132]-[133] bekezdés). [36] terhelt2 II. rendű elítélt bár nem nevezte meg a társát, tanú2 és tanú1 tanúk vallomására is figyelemmel minden kétséget kizáróan társa kizárólag vádlott1 I. rendű vádlott volt. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.363/2022/15/Í 6 [37] A vádlott felmentésére irányuló fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadták. Megalapozott tényállás esetén azonban a másodfokú eljárásban nincs törvényi lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére, ezért az ezt támadó, felmentésre irányuló fellebbezések sem vezethettek eredményre. [38] A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett az I. rendű vádlott bűnösségére, a bűncselekmény minősítése azonban nem mindenben felelt meg a törvénynek és az egységes bírói gyakorlatnak. [39] Az irányadó tényállás szerint vádlott1 I. rendű vádlott és fia, terhelt2 II. rendű elítélt
4. januárjában megállapodtak abban, hogy nemzetiségűiából Magyarországra kábítószert csempésznek annak érdekében, hogy azt anyagi haszonszerzés végett értékesítsék (elsőfokú ítélet [13] bekezdés). Az egyes feladatokat egymás között felosztották, az egyes részcselekményekről mindketten tudtak. terhelt2 II. rendű elítélt két személygépkocsit vásárolt, az egyik üzembentartója tanú1 lett, a másikat egy kölcsönadási szerződéssel tanú2 birtokába adta. Az előzetes megállapodás megvalósítása érdekében vádlott1 I. rendű vádlott kiutazott külföldre a kábítószer beszerzése céljából, terhelt2 II. rendű elítélt pedig megszervezte a csempészésre szánt gépkocsik ország neve1-ba való kijuttatását (elsőfokú ítélet [18] bekezdés). A kábítószer beszerzését követően a II. rendű elítélt az I. rendű vádlottra hivatkozva nyomban kiküldte – a cselekményről nem tudó – tanú1 és tanú2 tanúkat ország neve1-ba, ahol az I. rendű vádlott már várta őket. Miközben a sofőrök aludtak, az I. rendű vádlott elvitte a gépjárműveket, azokba elrejtette a kábítószert, majd másnap visszaküldte a sofőröket Magyarországra. A terheltek ezen közös, egymásról tudó, egymást kiegészítő tevékenységének a célja a kábítószer másokhoz történő eljuttatása volt. Az I. rendű vádlott és a társa által kifejtett magatartás már a forgalmazással összefüggő résztevékenységként értékelendő, függetlenül attól, hogy a rendőri intézkedés miatt az értékesítésre már nem került sor. [40] A kábítószer forgalomba hozatala a kábítószer átadásán túlmenően több résztevékenységből – például eladók, vevők felkutatása, a kábítószer tárolása stb. – tevődhet össze. Ezért a résztevékenységben részvétel nem bűnsegédi, hanem tettesi (társtettesi) elkövetés, ha a tevékenység célja a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása. A forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés kísérlete valósul meg arra a kábítószerre is, amelyet az elkövető beszerzett, de a lefoglalás folytán értékesíteni nem tudott (BH 2013.264.). [41] vádlott1 I. rendű vádlott és II. rendű elítélt-társa szándéka arra irányult, hogy az I. rendű vádlott által beszerzett és a II. rendű elítélt közreműködésével Magyarországra csempészett kábítószert anyagi haszonszerzés végett közösen értékesítsék. Az előbb kifejtettekre és a szándékegységre tekintettel cselekményük társtettesként elkövetett. A társtettesi elkövetés mellett a bűncselekmény minősítésében nem jelenik meg, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetéséhez tévedésben lévő személyeket használt fel. Ezt a büntetés kiszabása körében kell figyelembe venni. [42] Az 1/
5. Büntető Jogegységi Határozat III/
6. pontja szerint forgalomba hozatalnak minősül a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása is, ha az egyetlen személyen keresztül egyszeri átadással történik. A III/2.a) pont szerint mindez történhet akár ellenérték fejében, akár ingyenesen. A jogegységi határozat IV/
7. pontja szerint a kereskedés rendszeresen ismétlődő, anyagi haszon érdekében folytatott adásvétel és amennyiben a kábítószer értékesítésére ellenérték fejében kerül sor, az ilyen tranzakciók szükségszerűen haszonszerzésre törekvő magatartást jelentenek. [43] Az irányadó tényállás szerint az I. rendű vádlott és társa a kábítószert anyagi haszonszerzés céljából akarták Magyarország területére behozni. A kábítószerrel kereskedés, mint elkövetési magatartás, azonban tágabb fogalom a forgalomba hozatalnál. A bírói Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.363/2022/15/Í 7 gyakorlat szerint folyamatos tevékenységet, rendszeres, ismétlődő adás-vételeket feltételez. Ez utóbbi az I. rendű vádlott cselekményével kapcsolatban nem állapítható meg, ezért az elsőfokú bíróság az I. rendű vádlott cselekményét helyesen minősítette forgalomba hozatallal elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének. A tettenérés folytán azonban a kábítószer nem jutott el a fogyasztókhoz, ezért a bűncselekmény kísérleti szakban maradt. [44] A kifejtettek alapján az ítélőtábla az I. rendű vádlott bűncselekményét a Btk.
8. §

(1)bekezdés 3. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő, a Btk. 13. §

(3)bekezdése és a Btk. 10. §

(1)bekezdése alapján társtettesként elkövetett kábítószerkereskedelem bűntette kísérletének minősítette. [45] Kiegészítette az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [162] bekezdését azzal, hogy a kannabisz a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. a) pontja alapján az
2. évi
3. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egységes Kábítószer Egyezmény módosításáról és kiegészítéséről szóló, Genfben,
4. március 25-én kelt Jegyzőkönyvvel módosított és kiegészített, az
5. évi
6. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a New York-ban,
7. március
8. napján kelt Egységes Kábítószer Egyezmény mellékletének I. Jegyzékében meghatározott kábítószer, a delta-9-THC a Btk.
9. §

(1)bekezdés

1. b) pontja alapján az
2. évi
3. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben, az
4. évi február
5. napján aláírt egyezmény mellékletének II. Jegyzékében meghatározott veszélyes pszichotróp anyag. [46] Rámutat az ítélőtábla, hogy a törvényszék a tiszta hatóanyag-tartalom meghatározásánál figyelmen kívül hagyta, hogy a szakértő azt ± értékben határozta meg (nyomozati iratok III. kötet,
6. oldal): a nettó 17.562,43 gramm növényi ágvégződés tiszta hatóanyag-tartalma 2320 ± 250 gramm totál-THC, a nettó 16.607,15 gramm növényi ágvégződés tiszta hatóanyag-tartalma 2140 ± 180 gramm totál-THC volt. Ilyen esetekben mindig a vádlott számára kedvezőbb értékkel kell számolni, azaz a kivonást el kell végezni. Ezért helyesbítésre szorult az elsőfokú ítélet [164] bekezdése akként, hogy a lefoglalt ágvégződések tiszta hatóanyag-tartalma 4030 gramm totál-THC, ami meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát, annak mintegy 33,6-szorosa. [47] A bűncselekmény minősítésének megváltoztatására figyelemmel az ítélőtábla további súlyosító körülményként értékelte a társtettességet, és az előéleti adatok kiegészítése folytán azt, hogy a vádlott a bűncselekményt a
7. pontban írt büntetőeljárás hatálya alatt követte el (elsőfokú ítélet [11] bekezdés). [48] További enyhítő körülmény, hogy a bűncselekmény kísérleti szakban maradt, ennek azonban a tettenérés folytán csekély a súlya. [49] Az ítélőtábla mellőzte súlyosító körülményként értékelni azt, hogy a kábítószer mennyisége a súlyosabb minősítést eredményező mennyiségi határt mintegy 37-szeres (az előbb írt helyesbítés folytán 33-szoros) mértékben meghaladta (elsőfokú ítélet [172] bekezdés). A kábítószer-kereskedelem bűntette esetében a jelentős mennyiség felső határát a törvényalkotó nem határozta meg. A rendkívül tág büntetési tételkeret (öt évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés) biztosít lehetőséget a jogalkalmazó számára arra, hogy a kiszabott büntetésben értékelést nyerjen a tiszta hatóanyag tartalom mennyisége. [50] Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a bűncselekmény büntetési tételének középmértéke tizenkettő év hat hónap szabadságvesztés. [51] Az enyhítő körülmények közül a kísérlet mellett az időmúlásnak is csekély a súlya. Az I. rendű vádlott gyanúsítotti kihallgatására azért csak
8. augusztus
9. napján kerülhetett sor, mert addig ugyanilyen jellegű bűncselekmény miatt jogerős szabadságvesztés büntetését töltötte ország neve1-ban. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.363/2022/15/Í 8 [52] Ezzel szemben a számba vett súlyosító körülmények nyomatéka olyan mértékű, ami szükségessé tette az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés súlyosítását. Az I. rendű vádlott büntetett előéletű, akit a bíróság korábban is ugyanilyen jellegű bűncselekmény elkövetése miatt ítélt végrehajtandó szabadságvesztésre. A jelen ügyben elbírált bűncselekményét az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás alatt követte el. Az ügyben tanúként szereplő tanú2 és tanú1 a vádlotti magatartás folytán
10. március
11. napján letartóztatásba kerültek, annak megszüntetésére
12. július
13. napján került sor, de az ellenük indult büntetőeljárást az ügyészség csak több mint egy év múlva,
14. október
15. napján szüntette meg. [53] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a védő enyhítésre irányuló fellebbezésével szemben az ügyészség súlyosításért bejelentett fellebbezését ítélte alaposnak és a vádlott szabadságvesztésének tartamát 8 év 6 hónapra súlyosította. [54] A bűncselekmény jellegére, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre tekintettel indokolt volt a mellékbüntetés súlyosítása is, ezért azt az ítélőtábla 8 évre súlyosította. [55] Az elsőfokú bíróság a vádlott idős korára és megromlott egészségi állapotára tekintettel indokoltan alkalmazta a Btk.
16. §

(2)bekezdését, amikor a szabadságvesztést fegyházfokozat helyett [Btk. 37. §

(3)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpont] börtönben rendelte végrehajtani. [56] A feltételes szabadság legkorábbi időpontjáról és a bűnjelekről is a törvénynek megfelelően rendelkezett az elsőfokú bíróság. [57] Tévedett azonban, amikor a bűnügyi költség tekintetében úgy döntött, hogy az I. rendű vádlott és II. rendű elítélt-társa által egyetemlegesen fizetendő bűnügyi költségről a későbbiekben rendelkezik. [58] Ilyenkor – törvényi rendelkezés hiányában – az ítélőtábla álláspontja az, hogy az előkészítő ülésen bűnösséget beismerő vallomást tett II. rendű elítéltet kellett volna a teljes bűnügyi költség megfizetésére kötelezni, majd az I. rendű vádlottal szemben lefolytatott eljárás jogerős befejezése után egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében kellett volna a bűnügyi költség tekintetében rendelkezni arról, hogy a bűnügyi költséget a jelen ügy vádlottja és annak társa milyen összegben köteles egyetemlegesen viselni (Szegedi Ítélőtábla Bf.I.587/2021/7. és Bf.III.57/2022/22. számú határozatai). Tekintettel arra, hogy a költségjegyzék 1., 2. és 5. tételszáma alatti bűnügyi költségről mindeddig a bíróság nem rendelkezett, az ítélőtábla a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján az I. rendű vádlottat további 506.263,- forint bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte. A törvényszéknek ezt követően kell egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban döntenie arról, hogy mely tételszám alatti bűnügyi költséget kötelesek a terheltek egyetemlegesen megfizetni. [59] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyészség fellebbezését ítélte alaposnak, ezért az elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy mellőzte a vádlott lakcímének, tartózkodási helyének és levelezési címének a feltüntetését. Ezeket csak abban az esetben kell megjelölni, ha azok eltérnek egymástól. A vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen úgy nyilatkozott, hogy bejelentett lakcímmel nem rendelkezik, ezért azt is mellőzte az ítélőtábla. [60] Az elsőfokú bíróság az ítélet kihirdetését követően elrendelte az I. rendű vádlott letartóztatását, amelyet nyomban foganatosítottak. Ezért az ítélőtábla az I. rendű vádlott által 2022. január 27. napjától 2022. december 7. napjáig letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.363/2022/15/Í 9 [61] A Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontja és a Be. 184. §

(2)bekezdés f) pontja alapján – figyelemmel a Be. 10. §

(1)bekezdés

1. pontjára is – megállapította az I. rendű vádlott tényleges tartózkodási helyét. [62] Az ítélet ellen a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. december
2. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Dr. Cserháti Ágota sk. előadó bíró Dr. Joó Attila sk. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.363/2022/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 2.B.89/2021/
4. számú ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerős. Szeged,
5. december
6. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke