← Magyarország

Mf.31139/2022/3 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeit az elítélt felperes munkáltatását végző alperesnek kell biztosítania, függetlenül attól, hogy a felperes szakmunkásként – képesítésére figyelemmel – rendelkezett ismeretekkel a munka- és balesetvédelmi előírásokról. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.139/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Tarczay Áron ügyvéd (Cím9) által képviselt Felperes1 (Felperes1 címe) felperesnek – a Alperesi képviselő neve kamarai jogtanácsos által képviselt Alperes1 (Alperes1 címe) alperes ellen munkáltatói kártérítés és sérelemdíj tárgyában indult perében a Fővárosi Törvényszék 13.M.71.083/2020/
  2. számú ítélete ellen az alperes
  3. és
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás [1] A Fővárosi Törvényszék a
  5. március 23-án kelt 13.M.71.083/2020/
  6. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek jövedelempótló kártérítésként 165.000 forintot, sérelemdíj címén 1.200.000 forintot és ezen összegek késedelmi kamatait, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest 84.000 forint perköltség megfizetésére a felperes javára, valamint 376.347 forint állam által előlegezett költség viselésére és akként rendelkezett, hogy ezt meghaladóan az állam által előlegezett költséget és az eljárás illetékét az állam viseli. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.139/2022/3/Ítélet 2 [2] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes az alperesi büntetésvégrehajtási intézetben töltött fogvatartása során segédmunkás munkakörben került foglalkoztatásra. A felperes asztalos szakmunkás végzettséggel rendelkezett, az intézet műhelyében fogvatartottként asztalosmunkát végzett. Ennek keretében rendszeresen dolgozott egy körfűrész típusa típusú asztali körfűrésszel, melynek kezelési útmutatója a műhelyben ki volt függesztve, arról azonban a felperes oktatást nem kapott. A körfűrészen 2016 márciusától nem volt védőburkolat, mivel az hibás volt, így nem lehetett a gépre feltenni. A fogvatartottak a munkafelügyelők tudomása mellett hosszabb ideje ily módon használták a körfűrészt. [3] A felperes
  7. július 12-én, augusztus 1-jén, október 3-án és november 2-án részt vett a fogvatartott munkavállalók részére tartott munkavédelmi oktatáson, amely az általános munkavédelmi, munkabiztonsági ismeretekre terjedt ki, ugyanakkor faipari gépekkel, asztalosmunkákkal kapcsolatos speciális ismeretek nem hangzottak el. A munkanapok elején az alperes a reggeli eligazításon pár perces balesetvédelmi oktatást tartott az egyéni védőeszközök kötelező használatára vonatkozóan. [4] A műhelyben a kötelező negyedéves munkavédelmi szemle keretében
  8. szeptember 29-én az ellenőrzésről jegyzőkönyv nem, csak intézkedési terv készült, melyben kizárólag a hiányosságok szerepeltek. A dokumentációban a körfűrész neve körfűrésszel kapcsolatos részletes leírás, intézkedési javaslat nem került rögzítésre. [5]
  9. november 11-én a reggeli eligazításon Tanú1 megbízott munkahelyi vezető az előző héten megkezdett, faszekrények felújításához kapcsolódó asztalos szakmunka folytatására utasította a felperest. Az eligazítást követően a kéziszerszámok átvételekor Tanú2 munkafelügyelő észlelte, hogy a felperesnek aznapra a több személyt igénylő feladatokra fogvatartott-társa szabadsága miatt - nem volt segítsége. Arra utasította a felperest, hogy a szekrény zárhatóságával kapcsolatos feladatokat végezze, vagyis fúrjon lyukakat a szekrényekre. A felperes részére a szerszámcsomagot Tanú3 munkafelügyelő adta át. [6] Az eligazítást követően a felperes ellenőrizte a körfűrész állapotát és azt rendben találta. A munkafelügyelőnél nem kifogásolta a védőburkolat hiányát és azt sem, hogy az előző heti munkavégzéssel szemben egyedül kell folytatnia a szekrény felújítását. A felperes elkezdte a polcelemek körfűrésszel való levágását, a gép hangja a kb. 7-8 méterre, a műhely másik helyiségében tartózkodó munkafelügyelők és Tanú1 számára hallható volt. A felperes 8 óra 45 perc körül egy kb. 2 méteres szekrény oldaleleméből akart levágni egy új polcelemet, a vágás során leeső, közel 1,5 méteres bútorlap nagyobb része alátámasztás nélkül maradt és az súlyánál fogva lebillent. A felperes reflexből a bútorlap után kapott, átnyúlva a körfűrészlap felett, melynek során a fűrészlap belekapott a jobb kezébe. A baleset következtében a felperes súlyos kézsérülést szenvedett, kórházba szállítását követően aznap megműtötték, sebére kötést és gipszet kapott. Ezt követően visszaszállították a bv intézet zárkájába, azonban nem betegszobában kapott elhelyezést. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.139/2022/3/Ítélet 3 [7] A balesetet a munkáltató munkabalesetnek minősítette. A munkabaleseti jegyzőkönyv szerint a munkáltató a reggeli eligazításon korábban megkezdett szekrényjavítási munka folytatására adott utasítást. A munkavégzéshez szükséges szerszámokat és védőfelszereléseket a fogvatartott megkapta, majd a munkát a műhelyben egyedül kezdte meg az ott található körfűrésszel, amit előzetesen biztonságosnak ítélt meg, de a körfűrész hasítékkal ellátott önzáró védőburkolatát nem helyezte fel a gépre. Az alperes ezt jelölte meg az általa készített baleseti elemzésben a baleset közvetlen okaként. Az elemzésben rögzítésre került továbbá, hogy a védőburkolat meglétét a munkáltató nem ellenőrizte, a felperes elmondása szerint azonban ezt megtette, a körfűrészt biztonságos használatra alkalmasnak találta, a védőburkolat hiányát nem kifogásolta, felhelyezésére nem intézkedett. A baleset okaként került megjelölésre az is, hogy a hosszú bútorlap megfelelő alátámasztásáról nem gondoskodtak. [8] A felperes a baleset következtében maradandó egészségkárosodást szenvedett: a jobb kezének négy ujja sérült, az ínszalag a középső ujjon hiánnyal járó módon szakadt és műtéti korrekció után is a III. és IV. ujjon maradandó mozgáskorlátozottság és érzéskiesés alakult ki a 3 hónapos gyógytartam után (a tartós egészségkárosodás mértéke 5%, a balesetből eredő munkaképességcsökkenés 6%). A felperes fájdalmai csökkenő mértékben kb. 3 hónapig fennálltak, de élethosszig tartóan felléphet rövid ideig tartó fájdalom terhelést követően, vagy spontán. Önellátásban 4 hétig, mindennapi szociális tevékenységben 6 hétig csak zárkatársai segítségével tudott boldogulni csökkenő mértékben, zsibbadás, érzéskiesés a mai napig fennáll. [9] Az első varratszedésre
  10. november 25-én került sor, a maradék varratokat december 12-én távolították el. A felperes részére kötelező fájdalomcsillapítást nem írtak elő, a fennmaradt szubjektív fájdalomérzetre a felperes kérése ellenére csak egy alkalommal kapott fájdalomcsillapítót. Az előírt gyógytornát az alperes nem, csak a B. büntetés végrehajtási intézet1 tudta biztosítani, így alperesi kezdeményezésre a felperes
  11. január 2-
  12. között ebben az intézményben vett részt gyógytornán. A felperes elhelyezésére a börtön fokozatra szóló ítélettől eltérően fegyház fokozatú, 10 fős zárkában került sor, ahol emeletes ágyon kapott helyet, oda csak segítséggel tudott felmászni és tisztálkodási lehetőségei is korlátozottak voltak. A szűkös zárkaméretre tekintettel a felperes a B. büntetés végrehajtási intézet1ben való tartózkodással érintett napokra kártalanításban részesült az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló
  13. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 10/A. §-a alapján. A
  14. április 12-i kontrollvizsgálatra az alperes nem biztosította a felperes megjelenését. A felperes a gyógyulás időszakában átmenetileg nem tudott dolgozni, így 183.073 forint fogvatartotti jövedelemtől esett el. [10] A felperes balesettel összefüggésben sérelemdíj és kereset-kiegészítés megfizetésére irányuló kérelmét az alperes a
  15. május 15-én kelt határozat száma számú határozatával elutasította. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.139/2022/3/Ítélet 4 [11] A felperes ezt követően előterjesztett keresetét az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.081/2020/
  16. számú végzésével megismételt eljárásra adott iránymutatásai alapján eljárva nagyobb részben megalapozottnak találta. [12] Mindenekelőtt rögzítette, hogy a baleset a felperest a Bv. tv.
  17. §
  18. pontja szerinti munkáltatás során érte, a bekövetkezett kárért az alperes kártérítési felelősségének fennálltát a Polgári Törvénykönyvről szóló
  19. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  20. – 6:
  21. §-ai alapján vizsgálta. [13] Rögzítette, hogy a perben az nem volt vitatott, hogy a felperesnek az alperesnél történt munkáltatása során az őt ért balesetből eredően jövedelemkiesése származott, így a kár bekövetkezése, annak mértéke és az alperesnél folyt munkáltatással való oksági összefüggés a perben kétségkívül fennállt. Az alperes mentesülését a perben lefolytatott bizonyítási eljárás során nem tudta megállapítani azon okból, hogy magatartása nem volt felróható. Az elvárhatóság mércéjét a Bv. tv.
  22. §

(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. g)pontja szerinti rendelkezések alapján vizsgálta. Értékelte a perben kirendelt munkavédelmi szakértő szakvéleményében rögzítetteket. [14] Ez alapján úgy foglalt állást, hogy az alperes a 63/2014. (XII. 15.) BM rendelet 3. §
(1)bekezdése értelmében mulasztott, amikor csak általános jellegű munkavédelmi oktatást tartott, de a faipari munkákkal kapcsolatos speciális munkavédelmi ismeretekről nem tájékoztatta a felperest. Mindezt nem helyettesítette a kezelési útmutató kifüggesztése, és a felperes szakirányú képesítése sem. Értékelte továbbá, hogy a munkavédelmi szemle nem tárta fel, hogy a veszélyes gép minősítésű körfűrész nem felel meg a biztonsági előírásoknak védőburkolat hiányában. Az alperes a munkafelügyelők útján tudomással bírt a körfűrész nem biztonságos állapotáról, mégsem tette meg a szükséges intézkedéseket, illetve eltűrte az ezzel a géppel való munkavégzést. Hangsúlyozta, hogy a védőburkolat a perbeli állapotában nem volt felszerelhető a gépre, mivel hibás volt. Az alperes megfelelő gyakorisággal eleget tett a munka ellenőrzésével kapcsolatos, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 54. §
(7)bekezdés b) pontjában foglalt kötelezettségének, és a munkafelügyelők is megfelelő távolságban tartózkodtak a munkavégzés helyétől. Éppen ebből kifolyólag súlyosan felróható volt az a körülmény, hogy nem léptek közbe a balesettel érintett munkavégzés leállítása érdekében. [15] A munkavédelmi szakértő feltárta, hogy az Mvt. 54. §
(1)bekezdés i) pontja alapján a munkáltató köteles lett volna a munkavállalót megfelelő utasítással ellátni, e kötelezettségének azonban nem teljes mértékben tett eleget. A felperes ugyanis kétféle utasítással rendelkezett a munkavégzésre, egyrészt a szekrényfelújításra, másrészt a Tanú2tól által megjelölt munkafolyamatra. Ebből a felperes számára nem kellett egyértelműnek lennie a két utasítás egymáshoz való viszonyának. Az alperes terhére esett az a körülmény, hogy nem jelölte ki egyértelműen az utasítást adó személyt, ezáltal bizonytalan helyzetbe hozta a felperest, amely körülmény jelentős szerepet játszott abban, hogy a felperes egyedül kezdett bele a veszélyesnek minősülő munkafolyamatba. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.139/2022/3/Ítélet 5 [16] Nem találta megállapíthatónak az alperes mentesülését az előreláthatóság hiánya miatt sem. A Ptk. 6:
  1. §-a és a polgári ítélkezési gyakorlat (Kúria Pfv.III.21.585/2018/4.) alapján hangsúlyozta, hogy a testi épséghez, egészséghez való jog sérelme esetén az előreláthatóság szűk értelmezése nem fogadható el. Az alperesi érvelés, miszerint a felperes asztalos szakemberként tudhatta, hogy védőburkolat hiányában a körfűrésszel veszélyes feladatot végez és ezt a hiányosságot nem jelezte, éppen azt támasztotta alá, hogy az adott helyzetben a baleset bekövetkezte és a károsodás előre látható volt a veszélyforrásról tudomással bíró, és a fűrészelés hallatán a munkát le nem állító alperes számára is. Mindezek alapján megállapította, hogy az alperes kártérítési felelősségének pozitív feltételei fennálltak, e mellett az alperes nem úgy járt el ahogy az adott helyzetben elvárható, így a felróhatóság hiányára hivatkozva magát kimenteni nem tudta. [17] A felperes felróható közrehatása miatti kármegosztás kérdését a Ptk. 6:
  2. §-a és a Bv. tv.
  3. §
(1)bekezdése alapján vizsgálta. Ezek a rendelkezések a felperes részéről az elvárhatóság mércéjét keretjellegű szabályként határozzák meg, amelyet tartalommal a munkavédelmi rendelkezések töltenek meg. E körben értékelte azt, hogy más munkajogi státusztörvények hatálya alá tartozó foglalkoztatottakhoz képest a felperes fogvatartottként különösen kiszolgáltatott helyzetben volt a munkáltatóval való viszonyában, amit a tanúvallomások is megerősítettek. Ezek szerint alapos munkamegtagadás vagy panasz esetén retorziókkal kellett számolniuk a munkát végző fogvatartottaknak. A munkavédelmi szakértő megállapította, hogy a felperes nem kapott specifikus oktatást, így nem kellett feltétlenül felismernie az önálló munkavégzésből és a védőburkolat mellőzéséből eredő veszélyeket. Ugyanakkor a felperes asztalos szakemberként rendelkezhetett bizonyos ismeretekkel e téren, így terhére róható az, hogy Tanú2 utasítása ellenére végzett kockázatos munkát, de azt sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy bizonytalanságot eredményezett az, hogy a felperes esetében melyik utasítás volt az irányadó. A töretlen bírói gyakorlatra utalva (Mfv.I.10.354/2008/4., Mfv.I.10.179/2018/4., Mfv.I.10.439/2018/5., BH
  1. 22., BH
  2. 242.) rögzítette, hogy a munkáltató felelőssége megállapítható abban az esetben, ha az utasításadás kapcsán nem kellő pontossággal és egyértelműséggel járt el. Így a felperes utasítástól eltérő munkavégzésének felróhatóságát enyhíti az a körülmény, hogy az irányadó utasításban a felperes nem lehetett teljesen biztos. [18] Úgy foglalt állást a munkavédelmi szakértői vélemény alapján, hogy a felperestől az nem volt elvárható, hogy a hibás védőburkolatot felszerelje, az viszont igen, hogy intézkedést kérjen a felettesétől a rendellenesség megszüntetésére, valamint az, hogy a kezelési útmutatót felhasználja. A felperes az Mvt. 62-
  3. §-a alapján jogosult lett volna a munkavégzés megtagadására a testi épségére veszélyes, közvetlen és súlyos veszélyt rejtő munkaeszköz használata miatt. Ugyanakkor különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes fogvatartott dolgozóként különösen kiszolgáltatott helyzetben volt és nem tudhatta, hogy a szekrényekkel kapcsolatos munkavégzést nem kérik rajta számon. Mindezekre figyelemmel a munkáltatóra terhesebb, 90-10%-os arányú kármegosztást tartott indokoltnak. Az alperes a jövedelemkiesésre vonatkozó kereseti kérelem összegszerűségét nem vitatta, így a kármegosztás aránya alapján állapította meg az ezen a jogcímen alperest terhelő marasztalási összeget. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.139/2022/3/Ítélet 6 [19] A felperes sérelemdíj iránti igényét a Ptk. 2:
  4. §
(2)bekezdése, 2:
  1. § a) pontja, 2:
  2. §
(1)-
(3)bekezdése, valamint a Bv. tv. 9. §
(1)bekezdése és az irányadó bírói gyakorlat alapján bírálta el. Figyelembe vette, hogy a sérelemdíj, mint szankció funkciója kettős, egyfelől kompenzációs szerepet tölt be a személyiségi jogsértés tekintetében, másfelől magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. [20] Megállapította, hogy a felperes testi, lelki egészséghez való jogának sérelme az akut és maradandó fizikai sérülés, fájdalomérzet, valamint az egészségkárosodás balesettel való oksági összefüggése igazolást nyert. Az alperesi jogsértés súlyánál értékelte azokat a munkavédelmi szabálytalanságokat, amelyeket a munkavédelmi szakértő alátámasztott. A jogsértés felperesre gyakorolt hatása vonatkozásában kiemelte az átélt fájdalmakat, a maradandó esztétikai hátránnyal és funkciókieséssel is járó károsodást, a hónapokig tartó, kellemetlen gyógytornával is járó kezelést, az átmeneti és részleges kiszolgáltatottságot, a zárkatársak segítségére való ráutaltságot, valamint azt a körülményt, hogy a felperes szakmájának gyakorlására képtelenné vált. A sérelemdíj büntető funkciójára tekintettel értékelte, hogy a balesetet részben huzamosabb ideig fennállt munkavédelmi szabálytalanságok eredményezték, ezért nem tartotta eltúlzottnak a felperes ezen személyiségi jogsértés miatt igényelt 600.000 forint összegű sérelemdíj igényét. [21] Rögzítette, hogy a felperes az emberi méltósághoz való jogának sérelme körében arra hivatkozott, hogy nem részesült megfelelő orvosi ellátásban a balesettel összefüggésben. Hangsúlyozta, hogy a felperes, mint fogvatartott egészségügyi ellátása az alperesi döntéshozatal függvénye volt. Az emberi méltóság sérelme megállapítható, ha az érintettet elzárják a megfelelő ellátás lehetőségétől, amely a megfelelő életminőség visszanyerésének előfeltétele lenne. Ide tartoznak nem csupán a gyógyulást elősegítő orvosi szolgáltatások, hanem azok is, amelyek a beteg komfortérzetének helyreállítására irányulnak. Az alperes terhére értékelte, hogy a felperes orvosi ellátása nem volt kielégítő abban a körben, hogy fájdalomérzetének jelzésére nem kapott fájdalomcsillapítót, illetve az előírt kontrollon való megjelenését nem biztosították, ami hátrányosan befolyásolhatta a gyógyulást. A felperesnek az ellátás megfelelőségével kapcsolatos további panaszait (a krémezés elmaradásának negatív hatása, seböblítési szükséglet, betegszoba igénye) nem találta alaposnak. Érvelése szerint súlyosabb megítélést vont azonban maga után az, hogy a felperes fogvatartottként kiszolgáltatott volt az alperes egészségügyi apparátusának, akik a kezelés szükségességéről, indokoltságáról felperes helyett döntöttek, a felperesnek nem volt lehetősége máshol igénybe venni az orvosi ellátást. Ezért a felperes által e címen támasztott 400.000 forintos igényből 200.000 forintot tartott alaposnak. [22] Az emberi méltósághoz való jog sérelme körében értékelte a felperesnek a szakmája elveszítésével kapcsolatosan érzett előzetes félelmeit. A felek egyezően adták elő, hogy a felperes szakmájára alkalmatlanná vált, így az előzetes félelem is igazolást nyert. Mindezt azok a tanúk is megerősítették, akiknek érzéseit a felperes feltárta. Az orvosszakértői vélemény megállapította, hogy a végállapotnak tekintendő károsodás folytán az asztalos szakma teljes spektrumában a felperes nem tud dolgozni. Kiemelte, hogy a jogsérelem szempontjából a megalapozott félelem fennállása az irányadó tény és nem az, hogy ez a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.139/2022/3/Ítélet 7 későbbiekben hogyan realizálódott, így a jogsértés és a sérelem között az oksági összefüggés fennálltát állapította meg. Az emberi méltósághoz szorosan kapcsolódó tényező körében értékelte azt, hogy az egyén szakmájának, hivatásának gyakorlása a létfenntartás és az identitás részét is képezi, ezért a felperesi igényt megalapozottnak találta e körben. [23] Az összegszerűség meghatározásánál mérlegelte, hogy bizonyítás nélkül maradt az a körülmény, hogy a felperes szabadságvesztés előtt szakmai tevékenységének központi részét képezte-e az asztalos tevékenység, ezért a jogsértés felperes életminőségére gyakorolt hatását pontosan nem tudta megállapítani, de a felperes 300.000 forint összegű igényét így sem találta eltúlzottnak. [24] Rámutatott, hogy a B. büntetés végrehajtási intézet1ben tapasztalt elhelyezési körülmények kapcsán a per megszüntetésére az alperes által hivatkozott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. §
(1)bekezdése és 130. §
(1)bekezdés g) pontja alapján nem látott lehetőséget, és az igény alaposságát a polgári jogi felelősségi szabályok alapján érdemben bírálta el. A pert a kártalanítási határozatban foglalt ítélt dologra alapítottan sem szüntette meg, mivel az alperes felelősségét a Bv. tv. korábban hatályos 10/A. §
(2)bekezdésének rendelkezései nem érintik. [25] Nem tudta megállapítani ugyanakkor az alperes személyiségi jogsértésért való felelősségének pozitív feltételeit a felperesnek a B. büntetés végrehajtási intézet1ben átélt sérelmei vonatkozásában. Az alperes ugyanis elvárható módon intézkedett a gyógytornakezelés igénybevétele miatt az átszállításról az említett bv. intézetbe, ahol rendelkezésre állt a felperes személyi anyaga. Az alperesnek nem volt ráhatása a felperessel való bánásmódra, így az alperesi magatartás és a másik bv. intézetben elszenvedett sérelmek közötti oksági láncolat megszakadt, amely a felelősség fennálltát kizárja. [26] A késedelmi kamat mértékéről a Ptk. 6:48. §
(1)bekezdése alapján határozott a kártérítés esetében középarányos időponttól, míg a sérelemdíj vonatkozásában az alperes által nem vitatott időponttól. [27] A pertárgy értékét a Pp. 24. §
(1)bekezdése alapján 1.683.073 forintban állapította meg. A felperes részére megítélt perköltség mértékéről a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése és a Pp. 81. §
(1)és
(2)bekezdése alapján határozott. Az állam által előlegezett költség viselésére a pervesztes rész vonatkozásában (81 %) kötelezte az alperest a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján, míg ugyanezen rendelet
  1. §-a alapján megállapította, hogy a fennmaradó költség és az eljárás illetéke az állam terhén marad. Az alperes fellebbezése Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.139/2022/3/Ítélet 8 [28] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel – egyidejűleg igazolási kérelem előterjesztésével –, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból téves jogi következtetéseket vont le, és ennek alapján tévesen ítélte meg a sérelemdíjat. Igényt tartott első- és másodfokú perköltségére is. [29] Előadta, hogy a bizonyítási eljárás adatai alapján megállapítható, hogy a felperes munkavédelmi oktatásban részesült, ismerte a munkafolyamatokat, a körfűrész használati útmutatója rendelkezésre állt, a felperes tudta, hogy nincs védőburkolat a körfűrészen, de azt nem is hiányolta. Bár a felperesnek senki nem olvasta fel a munkavédelmi oktatáson a körfűrész használatára vonatkozó szabályokat, de azzal a felperes tisztában volt, ahogy azzal is, hogy a balesetet megelőzően elkezdett fűrészelési feladat két embert igényelt. A felperes a büntetésvégrehajtás keretei között történő foglalkoztatás esetében is megtagadhatta volna a munkavégzést, amennyiben az veszélyeztette testi épségét. A felperes egyetlen alkalommal sem jelezte, hogy a körfűrésszel nem tud dolgozni, mert az védőburkolat hiányában veszélyes, ahogy azt sem említette a per során, hogy korábban asztalosmunkái során használt volna védőburkolatot, vagy bármilyen más védőeszközt. Az elsőfokú ítéleti megállapítással ellentétben a felperesnek asztalosként feltétlenül ismernie kellett a körfűrésszel történő munkavégzés sajátosságait. [30] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem kellő súllyal vette figyelembe, hogy a felperes a perbeli napon kapott utasítást, de azt nem hajtotta végre. A munkáltató személyi állományának tagjai előadták, hogy a szekrények felújításával ütemezetten haladtak. A perbeli napon a felperes egyedül dolgozott, így kifejezetten olyan feladatot kapott, amelyet egyedül el is tudott végezni. Ennek ellenére nem azt a feladatot végezte el, hanem olyat, amelyről tudta, hogy az két embert igénylő feladat. Az is igazolást nyert, hogy a felperes kérhetett segítséget, amennyiben a munkafolyamat azt megkívánta, de a felperes senki felé nem jelzett az adott napon. Az sem bizonyított, hogy a felperes fogvatartotti mivolta nem tette lehetővé számára a munkavégzés megtagadását balesetveszély okán. Az elsőfokú bíróság ítélete többször tartalmazza a „kiszolgáltatott helyzet” kifejezést, holott a felperes semmilyen módon nem igazolta ennek fennálltát. [31] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj összegét eltúlzott mértékben állapította meg. Az egészséghez fűződő személyiségi jog megsértése kapcsán a tanúk nyilatkozata a felperes fájdalmának mértékét nem igazolta, és a szakértői vélemény sem teljes. Bár a szubjektív fájdalomérzet a baleset után életszerű, erre azonban kezelésben részesült a felperes. Maga is úgy adta elő és a tanúk is igazolták, hogy a kezelés és a sürgősségi ellátás gyors, hatékony és szakszerű volt. Az egészségkárosodás mértéke a felperest enyhén befolyásolja a további munkavégzésben. A szakértői vélemény szerint ugyanis a sérülés korlátozza a felperest, de nem teszi alkalmatlanná az asztalosmunkára. Az pedig kérdéses, hogy a felperes a jövőben mennyiben választja az asztalosmunkát saját döntése alapján. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.139/2022/3/Ítélet 9 [32] A fogvatartottak szabad orvosválasztásához való joga a
  2. évi CCXL. törvény alapján szünetel, így a korlátozás nem róható az alperes terhére. A felperes megfelelő kezelésben részesült kézsérülése okán, fájdalomcsillapítási igényét kérelmi lapon tudta volna jelezni, de ezt nem tette meg, a kérelmezés hiánya szintén nem róható az alperes terhére. Mindezek kapcsán is úgy érvelt, hogy nem lehet megalapozottan azt állítani, hogy a felperes kiszolgáltatott helyzetben lett volna. [33] A felperes a fellebbezéssel szemben a tárgyalás időpontjáig ellenkérelmet nem nyújtott be. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [34] A fellebbezés nem alapos. [35] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, a fellebbezési határidő elmulasztásával kapcsolatosan igazolási kérelemmel élt. Abban a mulasztás okának megjelölésén túl a mulasztás vétlenségét valószínűsítő körülményeket a Pp.
  3. §
(2)bekezdésének megfelelően előadta. Az elektronikus ügyviteli rendszer hibájával, az ellentmondásos rendszerüzenetekkel kapcsolatos érvelést a másodfokú bíróság a Pp. 109. §
(2)bekezdése alapján méltányosan elbírálva megalapozottnak találta, ezért a fellebbezést érdemben vizsgálta. [36] A másodfokú eljárás tárgyát az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett rendelkezései képezték, a felek fellebbezéssel nem támadták a kereseti kérelmet részben elutasító elsőfokú döntést és a jövedelempótló kártérítés összegszerűségét sem. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a szükséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékokat a logika szabályaival összhangban, egyenként és összességükben, a Pp.
  1. §-ában foglaltaknak megfelelően értékelte, a tényállást helyesen állapította meg és helytálló következtetések levonásával érdemben helyes döntést hozott a perbeli kártérítési felelősség és személyiségi jogsértés miatti igény jogalapja és összegszerűsége körében. [37] A felperes az alperesi büntetésvégrehajtási intézetben fogvatartottként végzett munkát, az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a munkavégzés során elszenvedett balesettel kapcsolatos kereseti kérelmek körében az alperes felelősségét a Bv. tv.
  2. §
(3)bekezdése alapján a Ptk. szerződésen kívül okozott károkért fennálló kártérítési felelősség szabályai alapján kellett elbírálni. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.139/2022/3/Ítélet 10 [38] A Ptk. 6:
  1. §-a szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, és akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható. Károsulti közrehatás esetén a kárt a károkozó és a károsult között elsődlegesen magatartásuk felróhatósága arányában kell megosztani, ahogy erről a Ptk. 6:
  2. §
(2)bekezdése rendelkezik. [39] Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan vette figyelembe, hogy az Mvt.
  1. §-a,
  2. §-a,
  3. §-a,
  4. §-a,
  5. §-a,
  6. §-a,
  7. §-a és
  8. §-a alapján az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés, foglalkoztatás feltételeit az elítélt felperes munkáltatását végző alperesnek kellett biztosítania. Az, hogy a felperes korábban – asztalos szakmájából kifolyólag – már dolgozott körfűrésszel, nem mentesíti a munkáltatót az említett jogszabályi rendelkezéseknek való megfelelés kapcsán, ahogy az sem, hogy a felperes szakmunkásként – képesítése megszerzésére figyelemmel – ismeretekkel rendelkezett a géphasználattal kapcsolatos munka- és balesetvédelmi előírásokról. Ezért a munkavégzéshez kapcsolódóan az alperes a felperes képzettségétől függetlenül köteles volt a munkába állás előtt a munkavégzéshez használt gép működésére kioktatni a fogvatartottként foglalkoztatott munkavállalót. Mindezt nem pótolta az a körülmény, hogy a balesettel érintett munkagép kezelési útmutatója a bv. intézet műhelyében a falon ki volt függesztve. [40] Az alperes köteles volt ezen kívül rendszeresen meggyőződni arról is, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, azaz adott esetben a körfűrész védőburkolattal rendelkezik-e. Továbbá a felperes munkáltatását végző alperes feladata lett volna biztosítani a körfűrész védőburkolatának megfelelőségét és megkövetelni a használatát. Így a munkakörülmények nem megfelelősége egyértelműen az alperes terhére róható. [41] A bizonyítékok alapján helyesen megállapított tényállás szerint a felperes részére Tanú1 megbízott munkahelyi vezető és Tanú2 munkafelügyelő eltérő utasítást adott a baleset napján. Ezért az a körülmény, hogy a felperes Tanú1 utasításának megfelelően a szekrényfelújítást a Tanú2 által megadottól eltérő részfeladattal folytatta, nem valósít meg részéről felróható magatartást. [42] A perbeli esetben az nem volt vitatott, hogy a felperes által használt munkaeszköz védőburkolata hibás volt, azt a körfűrészre nem lehetett feltenni, így a munkaeszköz a biztonságos munkavégzés feltételeinek nem felelt meg. Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki azt is, hogy a munkáltató nevében eljáró személyeknek észlelniük kellett a felperes veszélyes munkaeszközzel történő munkavégzését, Tanú1 és Tanú2 tanúk egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy korábban látták azt, hogy a védőburkolat használat közben nem volt a körfűrészen. Tanú1 elmondta, hogy a baleset napján hallotta is a gép működését. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte, hogy az alperes mindezek ellenére nem tiltotta meg az ily módon történő munkavégzést, ellenben megkövetelte a feladat veszélyes munkaeszközzel való teljesítését. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.139/2022/3/Ítélet 11 [43] Helyállóan vette figyelembe az elsőfokú bíróság azt is, hogy az elítélt felperes munkavégzése az Mt. által szabályozott munkaviszonytól eltérő munkáltatási jogviszonyt jelent, amelyben a foglalkoztatás a büntetésvégrehajtás keretei között az elítélt jogainak korlátozásával valósul meg. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis, hogy a felperes szabadságvesztését töltve, korlátozott jogokkal rendelkezett, amely a munkáltatására is értelemszerűen kihatott. A felperesi foglalkoztatottnak a munkaviszonyban álló munkavállaló általános alárendeltségéhez képest nagyobb mértékű függelmi viszonyát, a munkáltatóval való speciális alá- fölérendeltségi viszonyát ezért helyesen értékelte kiszolgáltatott helyzetként az elsőfokú bíróság. Nem vitathatóan a felperes nem tisztázta, hogy melyik utasítás bír elsődlegességgel, a kármegosztás arányának meghatározásakor azonban ezt a körülményt, a felperes e helyzetben megvalósított felróható magatartását is megfelelően vette figyelembe az elsőfokú bíróság, ahogy azt is, hogy a felperes a jogszabályi lehetősége ellenére miért nem tagadta meg mégis a munkavégzést. [44] Nem volt megalapozott a fellebbezés a felperes részére megítélt sérelemdíj eltúlzott voltával kapcsolatban sem. Az elsőfokú bíróság a felperes részére a személyiségi jogait érintően elszenvedett sérelemért arányos mértékű kompenzációt állapított meg, a bizonyítékok Pp.
  9. §-ának megfelelő, okszerű mérlegelésével. A testi, lelki egészségéhez való jog sérelme körében az átélt fájdalomérzet kapcsán csak egyik hivatkozása volt a felperesnek az, hogy kérésére nem kapott fájdalomcsillapítást. A felperes azonban a baleset következtében nemcsak maradandó sérülést, tartós – 5%-os mértékű – egészségkárosodást – szenvedett, hanem a szakértői vélemény szerint jelentős fájdalmat élt át, fájdalmai kb. 3 hónapig fennálltak, illetve a szakvélemény szerint terhelés következtében élete végéig fájdalom fellépésekkel kell számolnia. A balesettel érintett ujjak zsibbadása, érzéskiesése is élethosszig fennállhat. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság kellően értékelte a megfelelő ellátás hiányát is, illetve azt, hogy a kontrollvizsgálaton való részvételt az alperes nem biztosította, és döntött helytállóan a 200.000 forint összegű sérelemdíjról. [45] A felperes nem vitatottan asztalos végzettséggel rendelkezik és a szakvéleményből következően e munkakört teljeskörűen nem tudja ellátni, asztalos szakmájának teljeskörű gyakorlására a perbeli balesetben szerzett maradandó sérülése okán nem képes. A szakvéleménynek ezt a megállapítását a felek elfogadták. E körben a 300.000 forintban megítélt sérelemdíjjal összefüggésben nem annak volt döntő jelentősége, hogy a sérülés nem tette teljesen alkalmatlanná a felperest az asztalosmunkára, hanem ahogyan az elsőfokú bíróság is helyesen utalt arra, a felperes a későbbi munkáltatása során sem e munkakörben, hanem ettől eltérő munkakörben, raktáros segédmunkásként alkalmazták a bv. intézetben. Az elsőfokú bíróság mérlegelése ezért az emberi méltósághoz való jog megsértéséhez kapcsolódóan szintén helytálló volt, azzal a másodfokú bíróság teljeskörűen egyetértett. [46] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  10. §
(2)bekezdése alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta. Záró rendelkezések Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.139/2022/3/Ítélet 12 [47] A felperes a fellebbezési eljárásban a tárgyalás megtartásának időpontjáig nyilatkozatot nem tett, a másodfokú tárgyaláson nem jelent meg, ezért igazolt perköltsége nem merült fel, arról a másodfokú bíróságnak határoznia nem kellett. [48] A megismételt másodfokú eljárás az Itv. 51. §
(1)bekezdése alapján illetékmentes volt. Budapest,
  1. szeptember
  2. dr. Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke ... dr. Szalai Beatrix s.k. előadó bíró dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.