Bf.650/2021/15 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés] miatt, mint többszörös visszaesőt 15 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban megállapítva. Kimondta, hogy ... feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, a polgárjogi igényről, valamint a felmerült bűnügyi költség megfizetéséről. [2] Az ítéletet a kihirdetést követően az ügyészség tudomásul vette, míg a vádlott és védője felmentésért, eltérő minősítésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést. [3] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészég a Bf.493/2019/

1. számú átiratában rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek betartásával folytatta le az eljárást, nem vétett sem abszolút, sem relatív eljárási szabálysértést, mely az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezethetne. A szükséges és lehetéséges bizonyítást lefolytatta, a lefolytatottot bizonyítási eljárás eredményeként pedig a bizonyítékokat egyenként és összességében is okszerűen értékelve és mérlegelve állapította meg a tényállást, amely megalapozott. Ugyanakkor az ítéletnek a vádlott előző elítéléseire vonatkozó adatai, valamint az ítéleten szereplő ügyszám pontosítást igényelnek. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.650/2021/15/VI 2 Az elsőfokú ítélet indokolása a büntetéskiszabási tényezőket megfelelően számba vette ezért indítványozta, hogy a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja, és a Be. 605. §

(1)bekezdés alapján ....vádlott tekintetében hagyja helyben. Indítványát a másodfokú eljárás során megtartott nyilvános ülésen fenntartotta. [4] A másodfokú bíróság a védelmi fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 599. §

(1)bekezdés alapján nyilvános ülésen bírálta el. [5] A nyilvános ülésen a védő a fellebbezést fenntartotta, amely szerint a vádlott jogos védelmi helyzetben volt, mivel a testvérét ért jogtalan támadást hárította el és nem szándékosan támadt a sértettre, valamint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy terheltnél az élet kioltására alkalmas bozótvágó volt, mivel a vádlott - tanúként meghallgatott - hozzátartozói ezt cáfolták. Ezért a vádlott szándéka nem irányult a sértett életének kioltására. Továbbá a kiszabott büntetést eltúlzottnak tartotta. [6] A vádlott a nyilvános ülésen a büntetés enyhítését kérte. [7] A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. Ennek megfelelően az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki és milyen okból fellebbezett (teljes revízió). A Be. -ben főszabály a teljes körű felülbírálat, azonban a törvény a korlátozott fellebbezéshez igazodva megteremti a részleges revíziót is büntetőjogi főkérdésekben (pl. szankció). Jelen esetben a védelmi fellebbezések elsődlegesen felmentésre irányultak, így a megállapított tényállást és a bűncselekmény minősítését is támadták, ezért a korlátozott felülbírálatnak eljárási akadálya volt, ami kötelezően teljes revíziót vont maga után. [8] A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett sem abszolút eljárási szabálysértést [Be.608. §

(1)bekezdés a-f) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be.609. §

(1),

(2)bekezdés], amely az érdemi felülbírálatot kizárná, vagy amelynek kiküszöbölésére bizonyítást kellene felvenni. Ilyenre a védelmi perorvoslatok nem is hivatkoztak. [9] A törvényszék a Be.163. §

(1),

(2),

(3)bekezdésében írt ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és alapvetően megalapozott tényállást [Be. 561. §

(3)bekezdés c) pont] állapított meg, amely csak a vádlott személyi körülményeivel és előéleti adataival kapcsolatban volt kissé pontatlan [Be.561. §

(3)bekezdés b) pont]. A megalapozatlanság csak részbeni, amit a másodfokú bíróságnak ki kellett küszöbölnie. A bizonyítást igénylő tények a történeti tényállás részét alkotják, ezért azok hiányossága megalapozatlanságnak minősül. A jelen ügyben teljes volt a felülbírálat, így csak elvi jelentősége van, de szükséges a kiemelés, mert a korlátozott felülbírálatnál e tények kötöttek, és a másodfokú eljárásban még hibás megállapításuk esetén sem orvosolhatók. Ezzel szemben a vádlottak személyi körülményeire, korábbi büntetéseire vonatokozó, elsősorban nem bizonyítást, hanem megállapítást igénylő tények nem a történeti tényállás részei, ezért kötöttség nélkül módosíthatók (Kúria Bfv.I.611/2019/10.). Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.650/2021/15/VI 3 [10] Az ítélőtábla ezért a Be.593. §

(1)bekezdés a) pontjában írt jogkörében, az ügyiratok tartalma alapján a tényállás részének nem minősülő, de az ítélet részét képező személyi körülményeket érintő tényeket az alábbiakkal egészíti ki: a vádlott három kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, letartóztatását megelőzően közhasznú munkásként és alkalmi munkákból havi 150-160.000.- Ft jövedelemre tett szert (Debreceni Ítélőtábla Bpkf.I.1/2020/

1. számú jegyzőkönyv) [11] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a korábbi büntetéseket érintő tények tekintetében az alábbiakkal kiegészíti, illetve pontosítja: az Ózdi Járásbíróság 7.B.374/2013/
2. számú ítéletével elbírált lopás vétségének elkövetési ideje helyesen
3. április 09., az Ózdi Járásbíróság a 7.B.626/2013/
4. számú ítéletével a vádlottat, mint különös visszaesőt 4 rendbeli társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt ítélte halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, és 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre. Az elkövetési idő helyesen
5. június
6. és
7. június
8. napja. a Balassagyarmati Járásbíróság az 1.B.377/2017/
9. számú ítéletével megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. a Miskolci Járásbíróság 21.Bny.560/2018/
10. számú végzésével elrendelt letartóztatás lett
11. november
12. napján megszűntetve. [12] Az elsőfokú bíróság a vádlott tagadásával szemben az eljárás során beszerzett és a tárgyalás anyagává tett személyi, okirati bizonyítékokat, továbbá az igazságügyi szakértői véleményeket okszerűen, a logika törvényei szerint, kifogástalanul értékelve kétséget kizáró módon állapította meg, hogy terhelt szándékosan bántalmazta a sértettet durva éllel bíró eszközzel, és ennek következtében szenvedte el a sérüléseit. [13] A felmentésre irányuló védelmi fellebbezések a bizonyítékok törvényes értékelésének támadásán keresztül vitatták a tényállás megalapozottságát, ezért az eljárási törvény kizáró rendelkezése folytán eredményre nem vezethettek, hiszen egyértelműen az elsőfokú bíróság mérlegelését támadták. [14] A tények megállapítása elsődlegesen az elsőfokú bíróság feladata. A Be.
13. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan. [15] A Be. 592. §-a írja le a megalapozatlansági okokat. Az

(1)bekezdés szerint az elsőfokú bíróság ítélete akkor teljes egészében megalapozatlan, ha nem állapít meg tényállást, vagy a tényállás teljes egészében felderítetlen. Jelen ügyben ez fel sem merülhet. A Be. 592. §

(2)bekezdése szerinti részleges megalapozatlanságról sem beszélhetünk, mivel a tényállás teljes körű, az a bizonyítást érintő iratok tartalmával összhangban áll, és részbeni felderítetlenség, továbbá helytelen következtetés sem érhető tetten. [16] A törvényszék a bizonyítékok értékelése során mérlegelési hibát nem vétett, indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. Helytállóan fogadta el a vádlotti védekezéssel szemben ... sértett, valamint ... ... tanúk egybehangzó, ellentmondás mentes Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.650/2021/15/VI 4 vallomását, a vádlotti oldalon fellépő ...., ..., ... ... egymásnak ellenmondó, a büntetőeljárás során többször is módosított vallomásával szemben. [17] A sértett, valamint a vele egyezően nyilatkozó tanúk vallomását a további bizonyítékok is alátámasztották, így különösen az igazságügyi orvosszakértői vélemény, mely szerint a sértett sérüléseinek legvalószínűbb keletkezési módja durva éllel bíró eszközzel (bozótvágó késsel) történő vágás. Mindezek miatt az ítélőtáblának a tényállás felülmérlegelésére törvényes lehetősége nem volt. [18] Mivel az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és megalapozott tényállást állapított meg, az a Be. 591. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [19] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a teljeskörűen felderített tényállás az iratok tartalmával összhangban áll, téves ténybeli következtetés nem volt tetten érhető, következésképpen a törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárást követően az elsőfokú bíróság a tényállást hibamentesen, valósághűen állapította meg, ami kizárja a megalapozatlansági ok rögzítését és a vádlott bűnösségére vont következtetés is okszerű, cselekményének minősítése az anyagi jogi szabályoknak megfelelő volt. [20] A törvényszék részletesen számot adott arról, hogy a vádlott cselekménye miért minősül emberölés bűntette kísérletének, mellyel az ítélőtábla egyet értett. A vádlott aktuális tudattartalmára, ezáltal szándékára a 3/

1. Büntető jogegységi határozat iránymutatása alapján elsősorban a feltárt alanyi és tárgyi tényezőkből lehet következtetést vonni. Az elkövetés eszköze, a támadott testtájék, a súlyos sérülések, a támadás intenzív jellege, az erőbehatások száma külön és együttesen az élet kioltására irányuló súlyosabb szándékformát igazolják, amint azt az elsőfokú bíróság kifogástalanul megállapította. [21] Az ítélőtábla a védői érveléssel, mely szerint a vádlott jogos védelmi helyezettben cselekedett a bűncselekmény idején, nem értett egyet. [22] Az Alaptörvény V. cikke alapján mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. [23] A Büntető Törvénykönyvről szóló
2. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.)
3. § e) pontja értelmében a cselekmény büntetendőségét kizárja a jogos védelem, azaz nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges (Btk.
4. §

(1)bekezdés). [24] A jogos védelem kérdéseiről szóló 4/

1. BJE határozat indokolásának
2. pontja értelmében a jogtalan támadás olyan tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit. [25] Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság számára is irányadó tényállás alapján egyértelműn megállapítható, hogy a sértett és ..... a vádlott testvére között a szóváltás befejeződött, a sértett és társai ezt követően távoztak a helyszínről, míg .... Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.650/2021/15/VI 5 hazatérve számolt be az őt ért sérelemről és a vádlott ezt követően ment ki az utcára a sértett után szaladva, és támadt rá. [26] Jogos védelem megállapítására csak akkor kerülhet sor, amennyiben a jogtalan támadást elhárító cselekmény védelmi jellegű. A vádlott azonban nem védekezett, erre nem is volt szükség, mert aktuálisan senki nem intézett sem ellene, sem más személy ellen jogtalan támadást. Éppen ellenkezőleg. A vádlott intézett jogtalan támadást a sértett ellen, midőn őt a nála lévő bozótvágóval többször is megsebesítette, kifejezetten azért, hogy megtorolja testvére elleni jogtalan támadást, ami újfent kizárja a jogos védelmi helyzet fennálltát (BH.2019.215). [27] A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen vette számba, e körben az indokolás annyi pontosítást igényel, hogy a vádlottnál fennálló személyiségzavar enyhítő körülményként nem vehető figyelembe, mivel az a cselekmény szempontjából korlátozó tényezőként nem értékelhető. A Kúria 56/
3. BK vélemény II./
4. pontja szerint csak az lehet enyhítő körülmény, ha az elkövető elmeműködésének valamely sajátossága a bűncselekmény elkövetését megkönnyíthette, ilyenre azonban jelen ügyben nincs adat. [28] Továbbá nem vette figyelembe súlyosbító körülményként a cselekmény elkövetéséhez használt eszköz élet kioltására alkalmasságát, figyelemmel arra, hogy a vádlott élet elleni bűncselekményt követtet el. [29] Az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte a vádlott javára, a személyi körülmények pontosítását követően, hogy kiskorú gyermekek eltartásáról gondoskodik. [30] Az ítélőtábla mindezekre figyelemmel sem látott lehetőséget a büntetés lényeges enyhítésére, az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára, valamint arra, hogy a vádlott a többszörös visszaesői minőségen túl is bűntett előéletűnek minősül. [31] A kiszabott büntetés neme és mértéke is megfelel a büntetéskiszabási elveknek, és a középmértéket (13 év 6 hónap) meghaladó szabadságvesztés kiszabása indokolt. [32] Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekről, a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatáról, a vádlott feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből történő kizárásáról, a lefoglalt bűnjelekről, a sértett polgári jogi igényéről és a bűnügyi költségről, ezért a Be.
5. §

(7)bekezdésében foglalt intézkedés szükségessége nem merült fel. [33] Az ítélőtábla a Btk. 92. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett a vádlott által a másodfokú határozat meghozataláig előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztésbe történő beszámításáról. [34] Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a kirendelt védő közreműködésével kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján állapította meg, és kötelezte a vádlottat annak megfizetésére. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.650/2021/15/VI 6 [35] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel a fellebbezések alaptalansága miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta, azzal, hogy pontosította az ítélet ügyszámát. Debrecen,

1. február
2. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke, Dr. Sörös László sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 19.B.52/2019/
3. számú ítélete a másodfokú határozat által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. február
5. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke