A határozat elvi tartalma: - Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.253/2024/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- február hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő v é g z é s t: A testi sértés bűntette miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
- június
- napján kihirdetett 13.B.71/2023/
- számú ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy az elsőfokú eljárás során további 136.230 (százharminchatezerkétszázharminc) Ft bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel. Az ítélőtábla tájékoztatja a kiadott bűnjel átvételére jogosultat, hogy amennyiben a jogerős ítélet közlésétől számított 3 hónapon belül a kiadni rendelt dolgot nem veszi át, a dolog az állam tulajdonába kerül. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig a letartóztatásban töltött időt a másodfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli aszerint, hogy 1 (egy) nap fogvatartásban töltött idő 1 (egy) nap szabadságvesztésnek felel meg. A másodfokú eljárás során összesen 432.865 (négyszázharminckétezer-nyolcszázhatvanöt) Forint bűnügyi költség merült fel, amelyből a vádlott 18.000 (tizennyolcezer) Forintot köteles az államnak megfizetni, míg további 414.865 (négyszáztizennégyezer-nyolcszázhatvanöt) Forint bűnügyi költséget az állam visel. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék a
- június
- napján kihirdetett 13.B.71/2023/
- számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében (Btk.
- §
(1)és
(8)bekezdés II. fordulata), ezért őt 5 év, börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 5 évre Magyarország területéről való kiutasításra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjáról, a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt a, az eljárás során lefoglalt bűnjelek egy részét megsemmisíteni, más részét kiadni rendelte. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.253/2024/41-II. 2 magánfél által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította, a felmerült bűnügyi költséget egy részének megfizetésére a vádlottat kötelezte, más részéről megállapította, hogy azt az állam viseli. [2] Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés végett jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.288/2023/
- számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. [4] Megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok megtartásával lefolytatott eljárása során ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, megalapozott tényállást állapított meg és a vád tárgyává tett bűncselekmény helyes ítéleti minősítését követően a vádlottnál jelentkező bűnösségi körülményeket is helyesen vette számba. A középmértéket elérő tartamú szabadságvesztés büntetés és a hozzá arányosított időtartamú kiutasítás tettarányos, és méltányos, a bíróság egyszerűsített felülvizsgálatát körébe tartozó ítéleti rendelkezései a törvénynek megfelelnek. [5] Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét az elsőfokú ítélet kihirdetése óta letartóztatásban töltött idő beszámításával - hagyja helyben. [6] A vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában a szóban bejelentett fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a kiszabott 5 év szabadságvesztés eltúlzott mértékű. Hivatkozott arra, hogy a vádlott és a sértett szerették egymást, a jövendő életüket együtt tervezték, kapcsolatuk nem klasszikus családon belüli erőszakról szólt. Ezt mutatja, hogy a vádlott mikor felismerte, hogy párja megsérült, gondoskodó, szerető magatartás tanúsított és bár abban hibázott, hogy nem azonnal hívott mentőt, ez azonban csak azért történhetett, mert a sértetten külsérelmi nyomok nem voltak megfigyelhetők, így a vádlott nem láthatta előre a tragikus következményeket. Hangsúlyozta, hogy a vádlott több mint 3 éve van letartóztatásban, az események miatt megtört, az eddigi szabadságelvonással már megbűnhődött és egész életében bűnhődni fog. A letartóztatás lényegében kimerítette a büntetési célokat, ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla tekintse úgy, hogy a vádlott a letartóztatásban már kitöltötte a büntetését. Másodlagos indítványa a törvényi minimumhoz lehető legközelebbi büntetés kiszabása. [7] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet elleni a vádlott javára bejelentett fellebbezés elbírálására a Be.
- §
(2)bekezdés szerint tanácsülés tűzött ki, majd a Be. 598. §
(5)szerinti tájékoztatást követően tett vádlotti nyilatkozatnak megfelelően másodfokú bíróság jogorvoslatokat a Be. 599. §
(1)alapján nyilvános ülésen bírálta el. [8] A nyilvános ülésen a védő az írásbelivel egyezően szólalt fel, hangsúlyozva, hogy az elkövetésben az alkoholos befolyásoltságnak nagy szerepe volt. A történtek mélyen megviselték a vádlottat, a lelki teher a börtönbüntetésnél is nagyobb büntetés számára. [9] A vádlott az utolsó szó jogán megbánását hangoztatta, azzal, hogy nem gondolta, hogy tettének ilyen következménye lesz. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.253/2024/41-II. 3 [10] Az ítélőtábla az enyhítést célzó vádlott és védő által bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. [11] Tekintettel arra, hogy a vádlott és védő jogorvoslati kérelmét kizárólag a büntetés enyhítése érdekében jelentette be, az ítélőtábla a Be. 590. §
(3)alapján az elsőfokú ítéletnek csak a fellebbezéssel támadott rendelkezését, illetve részét bírálhatta felül. [12] A másodfokú bíróság ezen túl megvizsgálta a Be. 590. §
(5)bekezdésére figyelemmel azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén a Be. 607. §
(1)bekezdés alapján az eljárást meg kell szüntetni, az ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Vizsgálta továbbá a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének lehetőségét, a bűncselekmény minősítését és a Be. 590. §
(7)bekezdés szerint az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezéseket is. [13] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta, nem vétett a fenti törvényhelyekbe ütköző abszolút vagy olyan relatív hibát, amely az érdemi felülbírálatot kizárná, hatályon kívül helyezési ok nem volt észlelhető. [14] A másodfokú bíróság a Be. 591. §
(2)bekezdés értelmében nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát a törvényszék által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pont alapján jelentették be. [15] Az elsőfokú bíróság határozatát a Be. 562. §
(3)bekezdése szerint szerkesztve indokolási kötelezettségének eleget tett és a megalapozott tényállásból törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a másodfokú bíróság nem észlelt olyan körülményt, amely a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését tenné szükségessé. [16] A törvényszék egyebekben a büntető törvénynek megfelelően, helytállóan minősítette a vádlott által elkövetett cselekményt. [17] Az elsőfokú bíróság a vádlott javára szóló és terhére értékelendő bűnösségi körülményeket csaknem teljeskörűen feltárta és részletesen elemezte. [18] Valamennyi a védelem által is hivatkozott enyhítő körülményt értékelte, a büntetlen előéletet, a megbánást, a részbeni beismerést, az időmúlást, és a bocsánatkérést is vádlott javára vette figyelembe, e körülmények kiegészítendők azzal, hogy a vádlott az elkövetés óta, vagyis hosszabb ideje van előzetes fogvatartásban (56/
- BK vélemény III/10.). [19] Súlyosító körülményként értékelte az éjszakai, ittas állapotban való elkövetést azt, hogy a vádlott közeli hozzátartozója sérelmére valósította meg a bűncselekményt, mindez kiegészítendő a vádlott gondatlanságának súlyos fokával (56/
- BK vélemény II/10.), Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.253/2024/41-II. 4 [20] A törvényszék a védői állásponttal ellentétben az enyhítő és súlyosító körülményeknek megfelelő nyomatékot tulajdonított és a vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos, az egyéniesítés körülményeit is kifejező, a középmértékkel egyező, méltányos tartamú szabadságvesztés büntetést szabott ki. Az e tartamhoz igazodó kiutasítás szükséges, egyben szintén méltányos tartamú büntetés volt, a büntetés további enyhítésére a kiegészített bűnösségi körülmények mellett sincs törvényes indok. [21] Az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a fogva tartásban töltött idő beszámítására, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára, a polgári jogi igényre, a bűnjelekre és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések összhangban állnak a büntetőeljárási és anyagi jogi normákkal. [22] A bűnjelek átvételéről szóló rendelkezés a Be.321.§
(5)bekezdésén alapul. [23] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §
(1)alapján helybenhagyta, a szabadságvesztés tartamába a Btk. 92.§
(1),
(2)bekezdés alapján beszámítva a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig fogva tartásban töltött időt. [24] A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből a védő díját a Be.574.§
(1)bekezdés alapján a vádlott köteles megfizetni, a tolmács díját az 576.§
(1)bekezdés b) pont szerint az állam viseli. Budapest,
- február
- dr. Magócsi István a tanács elnöke dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró dr. Fatalin Judit bíró A Fővárosi Törvényszék 13.B.71/2023/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.253/2024/
- számú végzése folytán
- február
- napján jogerőre emelkedett. Budapest,
- február
- dr. Magócsi István a tanács elnöke