Bf.132/2022/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont és

(5)bekezdés b) pont II. fordulat], amiért őt 2 év – végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre és 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.132/2022/

1. 2 amelyből a vádlott – annak végrehajtása esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A pénzbüntetés napi tételeinek összegét 2.000 forintban állapította meg és az így kiszabott összesen 800.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 hónapi részletfizetést engedélyezett a vádlottnak. Végezetül rendelkezett a törvényszék a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén követendő átváltoztatási eljárásról is. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést enyhítés érdekében. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.183/2022/
2. számú átiratában kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, eljárási szabálysértést nem vétett. A törvényes figyelmeztetéseket követően megalapozottan fogadta el a vádlott tárgyaláson tett beismerő nyilatkozatát és ennek megfelelően helytállóan mondta ki bűnösnek Terhelt1t különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettében. A büntetés kiszabása körében a törvényszék az irányadó körülményeket legnagyobb részt feltárta, azonban a fellebbviteli ügyészség indítványozta, hogy további súlyosító körülményként értékelje a másodfokú bíróság a költségvetést károsító bűncselekmények elszaporodottságát. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a bűnösségi körülményeket a bíróság nem a súlyuknak megfelelően értékelte, így az elsőfokú bíróság által az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett mindösszesen 2 év szabadságvesztés büntetés kirívóan és eltúlzottan enyhének minősül, nem felel meg a büntetés kiszabási elveknek. Kifejtette, hogy a további enyhítés sem a speciális, sem pedig a generális prevenció követelményeinek nem felel meg, éppen ellenkezőleg, a kiszabott büntetés súlyosítása lett volna indokolt, azonban ügyészi fellebbezés hiányában erre nincs lehetőség. Megjegyezte, hogy a szabadságvesztés büntetés tartamának további enyhítése a Btk.
3. §

(2)bekezdés d) pontja értelmében törvényben kizárt. A törvényszék által kiszabott pénzbüntetés mértékét sem tartotta arányosnak a cselekmény tárgyi súlyával, társadalomra veszélyességével, ezért értelemszerűen annak a további enyhítésére sem látott lehetőséget. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [4] A védő a fellebbezését írásban is részletesen megindokolta, amelyben kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomása alapján helyesen vont következtetést Terhelt1 bűnösségére, ugyanakkor a kiszabott büntetést eltúlzottan súlyosnak értékelte. Hangsúlyozta, hogy az enyhítő körülmények jelentős számbeli fölényben vannak és tárgyi súlyuk is jóval jelentősebb, mint a súlyosító körülményeké. Külön kiemelte a vádlott bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomását, büntetlen előéletét, őszinte megbánását, két kiskorú gyermekről való gondoskodását és azt a rendkívüli időmúlást, amely szerint a vádlott immár tíz éve áll büntetőeljárás hatálya alatt. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének enyhítését indítványozta. [5] Az enyhítést célzó védelmi fellebbezések alaposak. [6] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést nyilvános ülésen bírálta el a Be. 599. §

(1)bekezdése értelmében, mert bár a fellebbviteli főügyészség indítványára tanácsülést tűzött ki, Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.132/2022/12. 3 azonban a védő a Be. 598. §

(2)bekezdésében írtakra figyelemmel nyilvános ülés tartását indítványozta. [7] A másodfokú bíróság a felülbírálat terjedelmét illetően megállapította, hogy az a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében korlátozott, mert kizárólag enyhítésre irányuló védelmi fellebbezést jelentettek be a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján. [8] Az érdemi felülbírálat keretében a Be. 590. §

(5)bekezdésére figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta és az eljárása során nem vétett olyan abszolút vagy relatív eljárási szabálysértést, amely a Be. 607. §

(1)bekezdése, a 608. §

(1)bekezdése vagy 609. §

(1)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését eredményezte volna. Nem merült fel olyan ok sem, amely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná [Be. 566. §

(1)bekezdés, 567. §

(1),

(2)bekezdés, 590. §

(5)bekezdés b) pont]. [9] Az elsőfokú bíróság a törvényes figyelmeztetéseket követően megalapozottan fogadta el a terhelt tárgyaláson tett beismerő nyilatkozatát, amely összhangban állt az ügyben rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok tartalmával. Az ügyiratokból megállapíthatóan a nyilatkozat természetével a vádlott tisztában volt, az elfogadásának következményeit megértette, beszámítási képességéhez és a beismerés önkéntességéhez észszerű kétely nem volt felvethető. Helyesen vont következtetést a Fővárosi Törvényszék a vádlott bűnösségére is és a cselekmény minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. [10] Az elsőfokú bíróság a Be. 562. §

(2)bekezdése alapján az ítéletét egyszerűsített indokolással látta el, amely a fellebbezések tartalmára figyelemmel szintén nem kifogásolható. [11] A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság hiánytalanul sorolta fel a vádlott javára szóló enyhítő és a terhére értékelendő súlyosító körülményeket, így azok további pontosításra vagy kiegészítésre nem szorulnak. Helyesen állapította meg a Fővárosi Törvényszék, hogy Terhelt1 vádlott esetében döntő többségben vannak az enyhítő körülmények, amelyek nemcsak számukban, hanem súlyukban is messze felülmúlják a súlyosító körülményeket. A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során kiemelkedő jelentőséget tulajdonított annak a ténynek, hogy a bűncselekmény legutolsó mozzanatának megvalósítása óta tíz év telt el, amely olyan nyomatékos enyhítő körülmény, amely miatt indokolt volt a törvényszék részéről egyfelől a Btk. 82. §

(2)bekezdés b) pontjának felhívása, azaz az enyhítő szakasz alkalmazása. Nem tévedett akkor sem az elsőfokú bíróság, amikor az enyhítő szakaszt maximálisan kimerítve 2 évben határozta meg a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát, hiszen az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott által a költségvetésnek okozott vagyoni hátrány az értékhatáron belül igen alacsony. [12] A Btk. 79. §-a értelmében a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A Btk. 80. §

(1)bekezdése szerint a büntetést az e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.132/2022/

1. 4 szemben rendkívül hosszú idő elteltével végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést alkalmazott. A másodfokú bíróság a próbaidő tartamát azonban enyhítette, amelynek oka elsősorban a rendkívüli időmúlás, hiszen a vádlott tíz éve áll folyamatosan büntetőeljárás hatálya alatt és ez az idő a bűncselekmény elévülési idejének is megfelel. Ehhez képest a szabadságvesztés törvényben meghatározott maximális időtartamra történő felfüggesztése nemcsak aránytalan, hanem méltánytalan is a vádlottal szemben, aki ennek következtében összesen tizenöt évig állna büntetőeljárás, illetve büntetőítélet hatálya alatt, amely időtartam – figyelemmel az enyhítő körülmények nagy számára és súlyára – indokolatlan lenne, nem szolgálná a büntetési célokat és kimondottan a megtorló jellege domborodna ki. Ezért a másodfokú bíróság a próbaidő tartamát 3 évre enyhítette a Btk.
2. §

(2)bekezdésében írt keretek között. [13] A törvényszék által kiszabott pénzbüntetés tettarányos és megfelelően egyéniesített, az minden szempontból figyelembe vette a vádlott által elkövetett bűncselekményt, a terhelt személyi- és vagyoni viszonyait, ennélfogva az ítélőtábla a pénzbüntetés enyhítésére nem látott lehetőséget. [14] A másodfokú bíróság – a törvényszék ítéletében meghatározottaknak megfelelően – rendelkezett a pénzbüntetés első havi részletének esedékességéről. [15] A másodfokú bíróság nyilvános ülésén elhangzottak alapján az ítélőtábla az ügydöntő határozatának rendelkező részében feltüntette a vádlott érvényes személyazonosító okmányának számát. [16] A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét – annak büntetést kiszabó részében – a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvényszék ítéletének egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. december
2. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Németh Nándor s.k. előadó bíró, Dr. Lőrinczy Attila István s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 3.B.78/2021/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.132/2022/
4. számú ítéletében írta változtatással a
5. év december hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. december
8. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.132/2022/
9. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke 5