← Magyarország

Kfv.45163/2024/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő az a jogerős ítélet, amelyik nem tartalmaz a perrendtartás követelményeinek megfelelő jogi indokolást. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.III.45.163/2024/

  1. A tanács tagjai: Dr. Farkas Katalin a tanács elnöke Dr. Bérces Nóra előadó bíró Dr. Kovács András bíró Dr. Sugár Tamás bíró Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Dr. Demuth Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe.; dr. Demuth Győző ügyvéd) Az alperes: Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (alperes címe) Az alperes képviselője: dr. Peczeli Ildikó kamarai jogtanácsos A per tárgya: nyugellátás visszafizetésével kapcsolatos jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálattal támadott határozat: Fővárosi Törvényszék 101.K.702.687/2024/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 101.K.702.687/2024/
  3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja. A végzés ellen további perorvoslatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás Kúria III.Kfv.45.163/2024/5 2 [1] Az alperes nyugellátást folyósított ... részére a felperesnél mint pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára. Miután az ellátás jogosultja
  4. január 20-án elhunyt, az alperes a jogosultat megillető
  5. havi, 563.275 forint összegű nyugellátás mellett jogalap nélkül átutalta a
  6. február hónapra elszámolt 563.275 forint összegű nyugellátást is. Mindkét összeg
  7. február 12-én került jóváírásra az elhunyt jogosult fizetési számláján. Az alperes
  8. február 15-én tájékoztatta a felperest a jogosult elhalálozásáról, továbbá adatszolgáltatást kért a számlazárási, követelés-elkülönítési intézkedések megtétele, illetve a jogalap nélkül átutalt összeg megtérülése érdekében. A felperes a megkeresést
  9. február 16-án vette át. [2] A felperes az adatszolgáltatásában közölte, hogy a jogosulatlan ellátásnak tekintett 563.275 forint csak részben áll rendelkezésre a bankszámlán. A tudomásszerzés napján (
  10. február 16.) 296.391 forint, míg az adatszolgáltatás napján (
  11. február 27.) 293.601 forint volt a számla egyenlege. Az elhalálozás időpontját követően az elhunyt számlájának forgalma úgy alakult, hogy
  12. január 31-én a fizetési számla záróegyenlege 0 forint volt,
  13. február 12-én került jóváírásra az 563.275 forint február havi nyugellátás, valamint 563.275 forint
  14. havi nyugellátás, ugyanakkor ezen a napon mínusz 19.000 forint, mínusz 30.828 forint, mínusz 50.000 forint, mínusz 30.420 forint, mínusz 379.731 forint, mínusz 149 forint és mínusz 31 forint terhelések történtek. Még ugyanezen a napon bankautomatából (a továbbiakban: ATM) 200.000 forint készpénzfelvételre került sor, melynek könyvelési napja
  15. február 13-a volt.
  16. február 13-án szintén 200.000 forint készpénzfelvétel történt az ATM-ből, amelynek könyvelési napja
  17. február 14-re esett.
  18. február 14-én újabb 100.000 forint készpénzfelvétel történt, amely
  19. február 16-án került könyvelésre.
  20. február 15-én kettő készpénzfelvétel is történt az ATM-ből 100.000-100.000 forint összegben, és mindkettő könyvelésére
  21. február 19-én került sor. Ezen felül
  22. február 17-én 2.790 forint külföldi kereskedelmi papíralapú tranzakció is történt, amelynek könyvelési napja
  23. február
  24. volt. [3] Ezen ismeretek alapján az alperes a
  25. április 25-én kelt határozatában kötelezte a felperest 563.275 forint visszautalására, amelyből 293.601 forint összeget a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
  26. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 86/A. §

(4)bekezdés a) pontja, 66.884 forint összeget a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés b) pontja, míg 202.790 forint összeget a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontja alapján köteles visszafizetni. A kereset és a védirat [4] A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint az alperes határozata nem felel meg a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezéseknek. A felperes a halálesetről
  1. február 16-án értesült, ekkor a számla egyenlege 296.391 forint volt, ezzel szemben az alperes a sérelmezett határozatban további 202.790 forint visszafizetésére is kötelezte a felperest. Ez az összeg tartalmazza a
  2. február 15-én – a felperes halálesetről való tudomásszerzését megelőzően – bankkártyával eszközölt 100.000-100.000 forint készpénzfelvétel összegét is, amely könyvelésének napja
  3. február 19-ére esett. Ezek a hitelintézet önhibáján kívüli olyan terhelések, amelyek a felperes halálesetről való tudomásszerzését megelőzően történtek, amikor még lehetősége és jogalapja sem volt a számla zárolására és a tranzakciók megakadályozására. Kúria III.Kfv.45.163/2024/5 3 [5] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a Tny.
  4. §
(2)bekezdésére, 86/A. §
(4)bekezdés c) pontjára, a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 35/
  1. (XII. 14.) MNB rendelet (a továbbiakban: MNB rendelet)
  2. §
(1)bekezdés a) pontjára, 2. §
(1)bekezdés
  1. pontjára, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
  2. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
  3. §-ára,
  4. §
(1)bekezdésének 87.
  1. b)pontjára, a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pft.) 2. § 5., 6., 7. és 22. pontjaira, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:3. §
  2. d)pontjára, a felperes 2024. június 28-án hatályba lépett Általános Üzletszabályzata (a továbbiakban: Üzletszabályzat) I. és II. számú függelékére, valamint A lakossági és vállalati bankkártyák általános szerződési feltételei (a továbbiakban: Ászf.) 2024. február 19-től hatályos fogalmi meghatározásaira hivatkozással. [6] Kiemelte, hogy a Tny. 69. §
(2)bekezdésének második mondata alapján az elhalálozást követő hónaptól a számlára utalt nyugdíjösszeg a nyugdíjast nem illeti meg, a felperes a tudomásszerzést követően végrehajtott számlaterhelésre Tny. 86/A. §
(4)bekezdésére tekintettel nem volt jogosult. A 2024. február 15-én végrehajtott tranzakciók a számla egyenlegében valóban változást idéztek elő, amely maga után vonja a fizetési számlán történő lekönyvelés szükségességét, a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontja azonban a fizetési számla megterhelését, mint elkülönült banki intézkedést nevesíti absztrakt tényállási elemként. Az MNB rendelet 2. §
(1)bekezdés
  1. pontja szerint terhelési napnak azt a napot kell tekinteni, amikor a pénzforgalmi szolgáltató az általa a fizetők részére vezetett fizetési számlán nyilvántartott követelést a fizetési megbízás szerinti összeggel csökkenti, amely jelen esetben
  2. február 19-e, amely a felperes tudomásszerzésén túl történt meg, annak fedezetéül pedig a jogalap nélkül átutalt ellátás összege szolgált. Az alperes hivatkozott továbbá a Pft.
  3. §-ában meghatározott fogalmakra, valamint az Üzletszabályzatban foglalt értéknap és tranzakció fogalmára, amelyek értelmében a készpénzfelvétel egy tranzakció, amely akkor valósul meg, amikor azzal a bank megterheli az ügyfelének a számláját. A bíróság ítélete [7] A bíróság az alperes ... számú határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. [8] A bíróság azt vizsgálta, hogy a bankkártya tranzakciókra vonatkozó jogszabályok, illetve a bank szabályzatai alapján ténylegesen mikor tekinthető megvalósult tranzakciónak az ATM-nél történt művelet: a végrehajtása pillanatában, vagy a lekönyvelés napján. Ennek megválaszolása során abból indult ki, hogy a felperes Üzletszabályzata értelmében tranzakció az a pénzügyi művelet, amelynek következtében a számlatulajdonos fizetési számlájának az egyenlege megváltozik, a bankkártya-tranzakció pedig a bankkártya használatával végrehajtott fizetési művelet az elfogadó helyen. Erre figyelemmel a bankkártya-tranzakciók akkor mennek végbe, amikor azok ténylegesen megtörténnek. A bankkártyás tranzakcióknál megvalósul egy hitelesítési folyamat, onnantól kezdve a kifizetett összeg felett már nem rendelkezik a kártyához tartozó számlának a tulajdonosa, a számla egyenlege a hitelesítés pillanatában megváltozik. A tranzakció megvalósulása tehát nem a tranzakció értéknapjához, vagy a könyvelés napjához kötődik, hanem a ténylegesen végrehajtott, hitelesített művelet jelenti magát a tranzakciót. A tranzakció megvalósulása szempontjából a könyvelés nem bír relevanciával. Kúria III.Kfv.45.163/2024/5 4 [9] A perbeli esetben a kettő, egyenként 100.000-100.000 forintos készpénzfelvételi tranzakció ténylegesen
  4. február 15-én valósult meg az ATM-ekből történt készpénzfelvétellel. Mivel ezek egy nappal azelőtt történtek, hogy a felperes értesült volna a jogosult haláláról, ez a két tranzakció nem felel meg a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontjában foglalt feltételnek, ezért ezen összegek tekintetében a felperest nem terhelheti visszafizetési kötelezettség. [10] Erre figyelemmel a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes tévesen tárta fel a tényállást és a téves tényállásból nem megfelelő jogszabály alkalmazásával hozta meg a határozatát, ezért azt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. §
(1)bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette, és az alperest a Kp. 89. §
(1)bekezdés b) pontja alapján új eljárásra kötelezte. A bíróság az új eljárásra előírta, hogy az alperes a 2024. február 15-én megvalósult két darab, egyenként 100.000 forint értékű, ATM-ből történt készpénzkivétel vonatkozásában nem írhat elő visszafizetési kötelezettséget a felperes részére. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [11] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. [12] Álláspontja szerint a bíróság ítélete a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontjába, az MNB rendelet 2. §
(1)bekezdés
  1. pontjába, a Hpt.
  2. §
(1)bekezdés 87.
  1. e)pontjába, a Pft. 2. § 5., 6., 7. és 22. pontjába, a Ptk. 6:3. §
  2. d)pontjába, a Kp. 78. §
(1)bekezdés és 84. §
(2)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése és 346. §
(4)-
(5)bekezdésébe ütközik, a bíróság e jogszabályokkal ellentétesen állapította meg, hogy az alperes jogsértően kötelezte a felperest a jogalap nélkül átutalt ellátás összegének visszautalására. [13] Hangsúlyozta, hogy a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontja nem a tranzakció véghezviteléhez, hanem a fizetési számla terheléséhez fűzi a jogkövetkezményt, ezért a bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a bankkártya-tranzakcióra vonatkozó jogszabályok, illetve a pénzforgalmi szolgáltató szabályzatai alapján ténylegesen mely időpontban került megterhelésre az adott fizetési számla, és ezen bankszámla terhelések a felperes tudomásszerzését követően történtek-e. Ezzel szemben a bíróság a bankkártyatranzakciók könyvelésére hivatkozik, holott e fogalom nem azonos a bankszámla megterhelésével, továbbá az alperes nem is a tranzakciók könyvelésének időpontjára alapította a határozatát, hanem a terhelésnek és a felperes tudomásszerzésének időpontjára. [14] Az ítélet jogi indokolása nem tartalmazza az annak alapjául szolgáló jogszabályokat és azok értelmezését. A bíróság nem pontosan jelölte meg, hogy mely tények és alkalmazott jog alapján állapította meg, miszerint a bankkártya tranzakciók akkor mennek végbe, amikor azok ténylegesen megtörténnek. A bíróság mellőzte az alperes által hivatkozott jogalap és jogi érvelés ütköztetését a felperesi állásponttal, illetve az alperes jogi érvelésének értékelése is hiányos, nem tért ki a felperes Üzletszabályzatában, az Ászf.-ben és azok függelékeiben található fogalmak értékelésére, és azokat nem is vetette össze a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezéssel. A jogerős ítélet jogi indokolása – a BH2018.183., és a BH2012.
  1. számú eseti döntéseket is figyelembe véve – hiányos, jogalapot mellőző, és az Alaptörvény
  2. cikkében foglaltakat is sérti, mivel a bíróság a felhívott jogszabályhelyeket nem a jogszabályok szellemiségével, nem azok céljával összhangban értelmezte. Kúria III.Kfv.45.163/2024/5 5 [15] Az alperes a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontját értékelve arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogalkotó e normába a „fizetési számla megterhelése” tényállási elemen kívül semmilyen más tényállási elem vizsgálatát nem vonta be, ezért nem értékelhető a tényállási elemek körében az sem, hogy a fizetési számla terhelésére milyen alapon, milyen indokkal, és a tranzakcióktól eltérő időpontban került sor; a jogi norma alkalmazása során irreleváns tényeknek a figyelembevétele pedig jogszabálysértő. [16] A Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontja alkalmazási körében a felperes a jogosult haláláról történt tudomásszerzést követően a fizetési számla terhelésére nem volt jogosult, illetőleg amennyiben az könyvelési automatizmus útján mégis végbement, utólag– mint pénzforgalmi szolgáltató – köteles helytállni a fizetési számlán nyilvántartott nyugdíj címen a számlán jóváírt követelésért a terheléssel csökkentett összeg erejéig. [17] Kifogásolta, hogy a bíróság elfogadta felperesnek a jogszabállyal alá nem támasztott érvelését, ugyanakkor az alperes érvrendszerét figyelmen kívül hagyta, holott a Pft. 2. § 7. pontja, az MNB rendelet 2. §
(1)bekezdés
  1. pontja, a Pft.
  2. §
  3. pontja, valamint a felperes Üzletszabályzata és az Ászf. alapján megállapítható, hogy abban az időpontban, amikor a felperessel közlésre került az alperes visszafizetésre kötelező határozata, a felperesnek a perbeli fizetési számlával kapcsolatos pénzforgalmi szolgáltatások, fizetési megbízások teljesítését felül kellett volna vizsgálnia, mivel a kártyakibocsátó felelős azon fizetési műveletek végrehajtásáért, amelynek nem a kártyabirtokos megbízásán alapulnak, illetve jóváhagyása nélkül kerültek teljesítésre. [18] A Tny. 86/A. §
(4)bekezdés
  1. c)pont törvényi rendelkezése alapján a jogalkalmazónak egyedül és kizárólag azt a tényt kell vizsgálnia, hogy objektíve a pénzforgalmi szolgáltató a fizetési számlát a jogosult haláláról történő tudomásszerzése után megterhelte-e, mivel e szabály a fizetési számla megterhelését – mint a tranzakciótól egyértelműen elkülöníthető pénzforgalmi szolgálatói intézkedést – nevesíti absztrakt tényállási elemként. A perbeli ügy tényállása azt tartalmazza, hogy a felperes olyan időpontban terhelte meg a fizetési számlát, amikor már tudomást szerzett a jogosult haláláról. A felperesnek a Ptk. 6:3. §
  2. d)pontja, valamint a saját szabályozói alapján jogában állt – és a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontja szerint hozott alperesi döntés vele való közlését követően kötelezettsége is volt –, hogy a
  1. február 19-én történt jogellenes kártyahasználattal megvalósított tranzakciók mint fizetési megbízások alapján történt lekönyveléseit, a fizetési számla terheléseit felülvizsgálja. A felperesnél hatályos Ászf. tartalmazza a helyesbítés intézkedést, amelynek során a hitelintézet a hibásan teljesített, vagy a jóvá nem hagyott és jóváhagyás hiányában teljesített fizetési művelet esetén a bankszámlát a megbízás befogadása előtti állapotára visszaállítja. Mivel a bankkártyát kizárólag az azon feltüntetett kártyabirtokos használhatja, az Ászf. 4.
  2. pontja szerint a kártyakibocsátó felelős azon fizetési műveletek végrehajtásáért, amelyek nem a kártyabirtokos megbízásán alapultak, illetőleg jóváhagyása nélkül kerültek teljesítésre. A felperes általa is elismerten
  3. február 16-án szerzett tudomást a jogosult haláláról, ezt követően két, a kártyabirtokos halála után jogellenesen, bűncselekmény elkövetése útján megvalósított tranzakciót könyvelt le a jogalap nélkül átutalt nyugellátás terhére, holott a nyugellátásra jogosult – egyben bankkártyabirtokos – halálával megszűnt fizetési számla- és bankkártya szerződés okán, a jogosult elhalálozásáról történő hiteles tudomásszerzés időpontját követően a fizetési számlát jogszerűen nem terhelhette volna meg. Amennyiben a tranzakciók lekönyvelése – pénzintézeti automatizmusok útján – mégis megtörtént, a felperesnek felül kellett volna vizsgálnia azokat, és a jogosult haláláról történő tudomásszerzés időpontját követően a fizetési számlán történt terhelések összegét az alperes részére vissza kellett volna térítenie. [19] Az alperes sérelmezte, hogy a bíróság nem tett eleget a Kp.
  4. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp.
  1. §-ában foglalt kötelezettségének, a jogerős ítélet nem tartalmaz Kúria III.Kfv.45.163/2024/5 6 a Kp.
  2. §
(2)bekezdése alapján alkalmazni rendelt Pp. 346. §
(4)és
(5)bekezdése szerinti jogi indokolást, csupán az ügy releváns és irreleváns elemeinek az ismertetését végezte el, amelyekből jogszabály által alá nem támasztott jogi következtetéseket vont le. Ezért – figyelembe véve a Kfv.35.134/2023/9., Kfv.VI.35.226/2023/8., Kfv.37.946/2021/8., és a BH2024.5.
  1. számú kúriai döntéseket – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének van álláspontja szerint helye. [20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [21] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. [22] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp.
  2. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. §
(1)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében egyrészt eljárásjogi [Kp. 78. §
(1)bekezdése, 84. §
(2)bekezdése, Pp.
  1. §,
  2. §
(4)-
(5)bekezdései], másrészt anyagi jogi [Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontja, MNB rendelet 2. §
(1)bekezdés
  1. pontja, Hpt.
  2. §
(1)bekezdés 87.
  1. e)pontja, Pft. 2. § 5., 6., 7. és 22. pontja, Ptk. 6:3. §
  2. d)pontja] jogszabálysértéseket állított, amelyek közül a Kúria elsőként az eljárásjogi szabályok megtartását vizsgálta. [23] Az alperes ugyan a felülvizsgálati kérelmében a Kp. 78. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a bizonyítékok szabad mérlegelésnek elvét tartalmazó Pp. 279. §-ának a sérelmét is megjelölte, azonban e körben nem adott elő olyan érveket, amelyekkel e szabály megsértését támasztotta volna alá. A bíróság által megállapított tényállás az alperes határozatának alapjául szolgáló, a határozatban is rögzített tényeket részletesebben tartalmazta, de azt – nem vitatottan – helyesen állapította meg. A jogvita nem abból adódott, hogy a jogosult halálát követően kétségkívül jogalap nélkül átutalt február havi nyugellátás tekintetében a fizetési számlán végbement változásokat, vagy a felperes tudomásszerzésének időpontját nem megfelelően rögzítette az alperes, hanem abból, hogy a tényeket a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontjában rögzített szabály alkalmazása során a hatóság helytállóan értékelte-e. [24] A Kp. 84. §
(2)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 346. §
(4)bekezdése tartalmazza az ítélet indokolásával,
(5)bekezdése pedig az ítélet jogi indokolásával szemben támasztott alapvető követelményeket. E szabályozás értelmében az indokolás a bíróság által megállapított tényeket, a feleknek a per tárgyára vonatkozó kérelmét, illetve nyilatkozatát és azok alapjának rövid ismertetését, az érdemi rendelkezés tartalmára történő utalást, továbbá a jogi indokolást tartalmazza. A jogi indokolásnak ki kell terjednie az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokra és szükség esetén azok értelmezésére, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokra és azokra a körülményekre, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeire, továbbá azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. [25] E jogszabályhelyek értelmezése során az Alkotmánybíróságnak az indokolt bírói döntéshez való joggal összefüggésben kialakított álláspontja is iránymutatásként szolgál, azt a Kúria már több határozatában (pl. Kfv.III.37.643/2022/6., Kfv.VII.37.427/2023/5., Kfv.V.35.279/2024/7., Kfv.VII.37.257/2024/7., Kfv.VI.37.519/2024/3., Kfv.VII.37.577/2024/2., stb.) is irányadónak tekintette. Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatában kifejtette, hogy az indokolt bírói döntéshez fűződő jog az Alaptörvény Kúria III.Kfv.45.163/2024/5 7 XXVIII. cikk
(1)bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljárás alkotmányos követelményrendszerén belül jelentkezik. Az indokolt bírói döntés bírósági eljárásokban betöltött szerepe és elvi jelentősége miatt megjelenik a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) bevezető rendelkezései között, annak 13. §
(1)bekezdésében. Az AB határozatban foglaltak szerint a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Az Alkotmánybíróság a 159/
  1. (V. 16.) AB és a 18/
  2. (VI. 12.) AB határozataiban is egyértelműen megfogalmazta, hogy az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie. Ez azt is jelenti. hogy a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a fél szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása [3107/
  3. (V. 24.) AB határozat, 30/
  4. (IX. 30.) AB határozat], azonban az ügy érdemi elbírálását adó alapvető kérdések megválaszolása nem kerülhető meg. [26] A fentiekből következően a bíróság ítélete abban az esetben felel meg az indokolási kötelezettséggel szemben támasztott alkotmányos és perrendtartásbeli követelményeknek, amennyiben abban a megállapított tényeket a jogszabályban lefektetett szabályozással összevetve értékeli, és ez alapján dönt a keresettel támadott közigazgatási határozat jogszerűségéről. [27] Tekintettel arra, hogy az alperes határozatából a felperes csupán a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontja alkalmazásának jogszerűségét vitatta, a bíróságnak arról kellett döntenie, hogy az abban meghatározott feltételek a jogosult pénzforgalmi számláját vezető felperessel szemben fennálltak-e, azaz jogszerűen követelte-e vissza az alperes a felperestől a jogalap nélkül utalt ellátás meghatározott összegét. [28] A Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontja szerint, ha nincs a számla felett rendelkezésre jogosult személy, akkor a jogosult halálának hónapját követően belföldi pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára jogalap nélkül utalt ellátás összegéből a pénzforgalmi szolgáltató köteles visszafizetni azt az összeget, amellyel azt követően terhelte meg a fizetési számlát, hogy tudomást szerzett a jogosult haláláról. [29] A perben nem volt vitatott, hogy nem volt a számla felett rendelkezésre jogosult személy, és az sem, hogy a jogosult halálának hónapját követően a fizetési számlára jogalap nélkül került átutalásra a
  1. február havi nyugellátás összege. A bíróságnak abban a kérdésben kellett volna állást foglalnia, hogy a fizetési számlát a felperes a jogosult haláláról való tudomásszerzést követően megterhelte-e. Ehelyett a bíróság azt vizsgálta, hogy ténylegesen mikor tekinthető megvalósult tranzakciónak egy ATM-nél történt készpénzfelvétel, majd a bankkártyás tranzakciók és azok könyvelésének folyamatát elemezve jutott arra a megállapításra, hogy a 100.000-100.000 forintos készpénzfelvételi tranzakció ténylegesen
  2. február 15-én, a felperes tudomásszerzését megelőző napon valósult meg, ezért ezen összegek tekintetében a felperest nem terhelheti visszafizetési kötelezettség a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontjában foglaltak alapján. [30] Az ítélet indokolása ezáltal nem felelt meg a Pp. 346. §
(5)bekezdésében előírt jogi indokolás követelményének, mivel a bíróság – túl azon, hogy nem idézte a vizsgált jogszabály számát, szövegét – nem vezette le, hogy a fizetési számla terhelése helyett miért a tranzakciók megvalósulását vizsgálta, és nem adta megfelelő – jogszabályokkal és azok értelmezésével alátámasztott – indokát annak, hogy miért nem találta alkalmazhatónak a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontját. Kúria III.Kfv.45.163/2024/5 8 [31] A Kp. 85. §
(1)bekezdése alapján a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja. A közigazgatási per tárgya a keresettel támadott közigazgatási cselekmény jogszerűségi felülvizsgálata a kereseti kérelem keretei között. Az alperes a védiratában a döntése indokolását jogszerűen nem módosíthatja, nem egészítheti ki (Kúria Kfv.III.37.670/2023/10.). Mindemellett azonban annak nincs akadálya, hogy az alperes a kereseti kérelem ismeretében a döntése indokait megerősítve érveljen annak érdekében, hogy a bíróságot meggyőzze a kereseti kérelem alaptalanságáról. Erre figyelemmel az ítélet indokolása – az Alkotmánybíróság fentebb idézett határozatában foglaltakból is következően – abban az esetben lesz meggyőző erejű, ha a bíróság nemcsak a felperes érvelésére, hanem – a szükséges mértékben – az alperes által a védiratban előterjesztett védekezés lényegi érveire is reagálva fejti ki az álláspontját. [32] Mivel a bíróság jogerős ítélete indokolást igen, de a Pp. 346. §
(5)bekezdésének megfelelő jogi indokolást nem tartalmazott, így az érdemi felülbírálatra alkalmatlan volt, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogi jogszabálysértéseket nem vizsgálhatta. [33] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. §
(1)bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [34] A megismételt eljárásban a bíróságnak abban a kérdésben kell döntenie, hogy az alperes a Tny. 86/A. §
(4)bekezdés c) pontját jogszerűen alkalmazta-e, az abban meghatározott feltételek a jogosult pénzforgalmi számláját vezető felperessel szemben fennálltak-e, azaz a felperes a fizetési számlát valóban a jogosult haláláról való tudomásszerzést követően terhelte-e meg. Ennek érdekében tisztázni kell a fizetési számla megterhelésének fogalmát, és azt a jogosult halálát követően a jogosult bankkártyájával ATM-ből történő készpénzfelvétel esetére vonatkoztatva, az irányadó jogszabályi rendelkezésekből levezetve kell értékelni. A döntés elvi tartalma Az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő az a jogerős ítélet, amelyik nem tartalmaz a perrendtartás követelményeinek megfelelő jogi indokolást. Záró rész [35] A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért a Kúria e körben a Kp. 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 82. §
(3)bekezdése alapján mellőzte a határozathozatalt. [36] A felülvizsgálati eljárás a Tny.
  1. §-a alapján költségmentes volt, ezért a Kúriának az illeték viseléséről rendelkeznie nem kellett. [37] A végzés elleni további perorvoslat lehetőségét a Kp.
  2. §
(2)bekezdése, valamint
  1. § d) pontja zárja ki. Kúria III.Kfv.45.163/2024/5 9 [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a Kp.
  2. §
(2)bekezdése útján alkalmazni rendelt Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján irányadó Kp. 77. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül határozott. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Farkas Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Bérces Nóra s.k. előadó bíró, Dr. Kovács András s.k. bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró, Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.