A határozat elvi tartalma: I. Az alperes jogelődje a támogatást a felperes részére kifizette, ezért a szerződés teljesítését ismételten nem kérheti. II. A kedvezményezett a támogatást saját javára használja fel, ennélfogva a megvalósított projekt a támogatás ellenszolgáltatásaként nem értelmezhető. III. A jogsértést és a pénzügyi érdeksérelmet is magában foglaló szabálytalanság mértékére, természetére figyelemmel a felperesi szerződésszegő magatartás olyan súlyú, amellyel arányban álló jogkövetkezmény a támogatási szerződéstől való elállás. ... Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 10.Gf.40.321/2025/
- A felperes: felperes cím A felperes képviselője: Berczi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Berczi Norbert ügyvéd) cím2 Az alperes: alperes cím1 Az alperes képviselője: Dr. Szolnoki István kamarai jogtanácsos cím1 Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.321/2025/6 2 A per tárgya: támogatási szerződésen alapuló követelés Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 26.P.20.336/2025/
- A fellebbezést benyújtó fél: felperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 700.000 (Hétszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét – amelyben kérte az alperes kötelezését a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.): 6:
- §-a alapján a támogatási szerződésből eredő szolgáltatás teljesítése címén 105.301.328 forint és ennek egyes részletei visszafizetésének időpontjától számított késedelmi kamata Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.321/2025/6 3 megfizetésére – elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.400.000 forint perköltséget. [2] Az alperes perakadályra vonatkozó hivatkozását nem találta alaposnak és a keresetet érdemben bírálta el. [3] Határozatának jogi indokolásában nem vitatott tényként rögzítette, hogy
- június 14-én kelt támogatási szerződés alapján az alperes jogelődje a felperesnek összesen 98.787.426 forintot folyósított, amit a felperes a
- november 16-i támogatási szerződéstől való elállásra tekintettel
- december 6-tól
- december 6-ig 12 havi részletben 6.457.165 forint ügyleti kamattal növelten visszafizetett az alperes jogelődjének. Mindebből megállapította, hogy az alperes jogelődje a támogatási szerződésből eredő fizetési kötelezettségének eleget tett, ezért a felperes – álláspontjától eltérően – a Ptk. 6:
- §-ára alapítottan a támogatási szerződés alperes általi teljesítését ismételten nem követelheti. Erre tekintettel a perben érvényesíteni kívánt jog a felperest nem illette meg, ezért a keresetet elutasította. [4] A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes keresete szerinti marasztalását, továbbá a felmerült perköltségnek a megfizetésére kötelezését. [5] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az anyagi jogszabályt sértve, tévesen alkalmazta a Ptk. 6:
- §-át, mivel nem vette figyelembe a keresetlevélben előadott és alperes által nem vitatott további körülményeket, csak a visszafizetésre alapította a döntését. Ebben a körben kiemelte, hogy a visszafizetés nem volt önkéntes, az alperesi jogelőd által nyújtott támogatásról nem mondott le. Annak is jelentőséget tulajdonított, hogy az alperesi jogelőd a támogatást előlegként folyósította. Az alperesi jogelőd támogatási jogviszonyból származó követelése adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül, így annak végrehajtását a polgári peres eljárás bevárása nélkül a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyomban foganatosította volna az alperesi jogelőd megkeresése alapján. Az előleg visszafizetése nem eredményezi azt, hogy a támogatás folyósítására vonatkozó jogosultság elenyészett, a támogatás utófinanszírozott jellegére is figyelemmel. [6] Hangsúlyozta, hogy a keresetében nem a támogatási összeg kétszeres átadását kéri, hanem azt, hogy a támogatási összeget végleges jelleggel kapja meg, mivel az előleg visszafizettetése önmagában jogtalan volt, ugyanis az elállás joga nem illette meg az alperesi jogelődöt, amelyből következően érvényesíti a késedelmi kamatra vonatkozó igényét is. [7] Állította, hogy a saját vállalt kötelezettségét, azaz a támogatási projekt céljának megvalósítását teljesítette, ellenben az alperesi jogelőd a támogatási összeg végleges átadására vonatkozó saját szolgáltatását nem teljesítette, ezért azt a felperes alappal követelheti. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.321/2025/6 4 [8] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását. [9] A polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)bekezdésében rögzített rendelkezési jogból kiindulva kifejtette, hogy a felperes a perben érvényesíteni kívánt jogát kizárólag a Ptk. 6:
- §-ára alapította, bírói felhívásra előadott nyilatkozatában sem kártérítést, sem jogalap nélküli gazdagodást, sem egyéb más marasztalási igényt nem jelölt meg, ezért az elsőfokú bíróság a jogvitát kizárólag a felperes által kifejezetten megjelölt jogalap keretei között bírálhatta el. [10] Előadta, hogy a felek között a Ptk.-ban nem nevesített, atipikus és vegyes jogelvi jellemzőkkel rendelkező támogatási szerződés jött létre, amellyel összefüggésben a szabálytalansági eljárás lefolytatását és az ellenőrzési feladatok ellátását, továbbá a követelés behajtására irányuló intézkedések foganatosítását a 2014-
- programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/
- (XI. 5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet) írja elő a számára. A Rendelet
- §
(1)bekezdése értelmében a közpénzek védelme érdekében kötelezettsége az adóhatóság megkeresése, ezért irrelevánsnak tartotta azon felperesi állítást, hogy az alperesi jogelőd kikényszerítette a visszafizetést. Rámutatott arra, hogy a támogatási összeg visszakövetelése körében az adók módjára történő behajtás közjogi jogkövetkezmény, amely a visszafizetés végrehajtását szolgálja, és nem érinti azt a polgári jogi tényt, hogy a támogatási szerződés alperesi szolgáltatása, azaz a támogatás folyósítása korábban maradéktalanul teljesült. A támogatás ismételt kifizetése megalapozatlan azért is, mivel a Ptk. 6:
- §-a csak akkor alkalmazható, hogy ha a fél szerződésszerű szolgáltatása elmaradt. Tévesnek tartotta azon felperesi érvelést is, hogy lehetőség lenne az utófinanszírozás szabályaira történő áttérésre. [11] Hangsúlyozta, hogy az előleg visszakövetelése az alperesi jogelőd közjogi ellenőrzési jogosítványainak a gyakorlása, nem érinti a szerződés polgári jogi szolgáltatásainak korábbi teljesítését. A támogatás folyósítása teljesített szolgáltatásnak minősül és ezen teljesítés tényét a későbbi jogkövetkezmények nem írhatják felül. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperest a Ptk. 6:
- §ára alapított jog nem illeti meg. [12] Fenntartotta az elsőfokú eljárás során előadott, a felperes szerződésszegésére, továbbá az elállásának a megalapozottságára vonatkozó álláspontját. A felperesnek a projekt megvalósítására vonatkozó állításával összefüggésben hangsúlyozta, hogy a költségvetési forrásból megvalósuló projekt nem pusztán attól tekinthető megvalósultnak, hogy fizikailag létrejön. A támogatási jogviszony lényege éppen abban áll, hogy a közpénzből finanszírozott fejlesztés megvalósítása a felhívásban meghatározott szakpolitikai célkitűzések elérésének az eszköze. Ezen célok megvalósulása azonban kizárólag akkor biztosítható, ha a projekt végrehajtása a jogszabályi, eljárási és tartalmi követelmények maradéktalan betartásával Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.321/2025/6 5 történik. A fizikai megvalósulás tehát önmagában nem legitimálja a szabálytalanul teljesített projektet, a projektnek jogilag, pénzügyileg és szakmailag is jogszerűen meg kell valósulnia ahhoz, hogy a támogathatóság feltétele fennálljon. [13] A felperes a fellebbezési ellenkérelemre előadott észrevételében a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.081/2025/
- számú határozatára hivatkozással kiemelte, hogy figyelembe kell venni a szabálytalanságok jellegét és súlyosságát, ehhez képest kell arányos korrekciót alkalmazni. Álláspontja szerint az arányosság követelménye szenvedett sérelmet azzal, hogy az alperes és jogelődje a szabálytalanság jogkövetkezményeként az elállást és a támogatás teljes mértékű visszakövetelésének jogát gyakorolta. [14] Az alperes az ezt követően előterjesztett észrevételében előadta, hogy a felperes az általa hivatkozott ítéletet felhívás nélkül csatolta, azonban a másodfokú eljárásban a Pp.
- §
(1)bekezdésre figyelemmel utólagos bizonyításnak nincs helye, attól eltérni csak kivételes esetben lehet, amely jelen esetben nem áll fenn, ezért ez erre alapított érvelést érdemben nem lehet figyelembe venni. [15] Ismételten hivatkozott a Pp. 2. §
(2)bekezdésére és arra, hogy a felek által érvényesített jog kereteit nem lehet túllépni és attól eltérni sem lehet, amelyet megerősít a Kúria Gfv.III.30.101/2025/
- számú döntése is. [16] Azt nem vitatta, hogy a támogatási jogviszonyban szabálytalanság esetén a jogkövetkezmény megállapítása során az arányosság követelményére figyelemmel kell lenni. A jelen ügyben az elállás alapjául szolgáló szerződésszegés súlya jelentős volt, azért az elállása arányos volt. [17] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül a Pp.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel a Pp. 376. §
(1)bekezdés a) pontja alapján tárgyaláson kívül, a másofokú bíróság felülbírálati jogköre nem terjedt ki a per megszüntetésére vonatkozó alperesi kérelem elutasítására. [18] A felperes fellebbezése nem megalapozott. [19] Az elsőfokú bíróság döntése a jogszabályoknak megfelel, annak indokaival a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel azt az alábbiakkal egészíti ki. [20] A Fővárosi Ítélőtábla abból indult ki, hogy – ahogyan arra az alperes is rámutatott a fellebbezési ellenkérelmében – a Pp. 2. §
(2)bekezdése értelmében a bíróság az eljárás minden szakaszában kötve van az eljárás alapvető keretét adó kereseti kérelemhez, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.321/2025/6 6 felperes által érvényesített igény és az annak alapjául szolgáló anyagi jogi jogszabályok határoznak meg. A felperes az érvényesített jog körében a keresetének a jogalapját kifejezett bírói kérdésre (26.P.20.336/2025/
- számú jegyzőkönyv
- oldal) a Ptk. 6:
- §-ában jelölte meg, az alperestől a szerződés teljesítését kérte. Nem vitás, hogy az alperes jogelődje a 98.787.426 forint összegű támogatást a felperes részére kifizette, a szerződésszerű szolgáltatása nem maradt el, ezért ugyanannak az összegnek az ismételt kifizetését ezen a jogcímen nem kérheti. [21] Helytállóan hivatkozott az alperes a fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy a támogatási szerződés körében a támogató részéről nyújtott szolgáltatás maga a támogatás, a kedvezményezettnek pedig a támogatás felhasználásával összefüggésben rögzített szerződéses kötelezettségeket kell teljesítenie [Rendelet
- §
(1)bekezdés 54.], ezért – a felperes érvelésével ellentétben – önmagában a támogatott projekt céljának felperes általi megvalósítása nem eredményezi a támogatási szerződés felperes részéről történő teljesítését. A kedvezményezett ugyanis a támogatást a saját javára használja fel, ennélfogva a megvalósított projekt a támogatás ellenszolgáltatásaként nem értelmezhető, amelyből az is következik, hogy a szerződés megszűnése körében az eredeti állapot a támogatási összeg visszafizetésével helyreállítható. Minderre figyelemmel a felperes a projekt céljának megvalósítására való hivatkozással egyébként sem követelheti a támogatás kifizetését. [22] A fentieket meghaladóan a kereset érdemi elbírálása körében jelentősége van azon – a fellebbezési ellenkérelemben és az elsőfokú eljárás során az írásbeli ellenkérelemben is rögzített – alperesi állításnak, hogy a felek közötti szerződés az alperesi jogelőd egyoldalú jognyilatkozata folytán a Ptk. 6:213. §
(1)bekezdésének megfelelően megszűnt. Az elállás esetén a szerződés felbontásának a szabályait kell alkalmazni a Ptk. 6:213. §
(1)bekezdése értelmében, amelynek megfelelően a Ptk. 6:212. §
(3)bekezdése alapján a szerződés felbontása esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Mindez egyben annak megállapítását is eredményezi, hogy a szerződés megszűnése miatt az alperesnek a támogatás kifizetésére vonatkozó teljesítési kötelezettsége nem áll fenn, ugyanakkor a felperes az alperes által a szerződés megszűnése előtt teljesített szolgáltatást a fenti jogszabályoknak megfelelően fizette vissza az alperesi elállásra és a szerződés megszűnésére tekintettel. [23] Tévesen hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy az alperest az elállás jogszerűen nem illette meg. Az elállás jogszerűtlensége körében a felperes a keresetében a bejelentési kötelezettsége elmulasztását, azaz a szabálytalanság tényének fennállását nem vitatta, állította, hogy a szabálytalanság jogkövetkezményeként alkalmazott elállás nem áll arányban a szabálytalanság súlyával, arra is figyelemmel, hogy a projekt célját teljesítette. [24] A felperesi állítással összefüggésben hangsúlyozza a Fővárosi Ítélőtábla, hogy – mivel a felperes kötelezettsége a támogatási szerződésben meghatározott, a támogatás felhasználását szabályozó szerződéses rendelkezések teljesítése – önmagában a projekt céljának fizikai megvalósítása nem eredményezi a támogatási szerződés teljesítésének megállapítását. Jelentősége van annak is, hogy az alperesi jogelőd elállásában hivatkozott szabálytalansággal összefüggésben alkalmazott jogkövetkezmény megállapítása körében a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.321/2025/6 7 projekt céljának fizikai megvalósítása nem mérlegelendő szempont, figyelemmel arra, hogy a Rendelet 164. §
(4)bekezdése értelmében a szabálytalanság esetére megállapított jogkövetkezmény a szabálytalanság súlyához igazodik. [25] A felperes által nem vitatott, az alperesi jogelőd elállása értelmében a felperes által megvalósított szabálytalanság, azaz a Rendelet 86. §
(1)bekezdése szerinti bejelentési kötelezettséggel érintett szállítóváltás bejelentésének elmulasztása a projekt összköltségének jelentős mértékét, 55,24 %-át érintette, ennél fogva megállapítható, hogy a szabálytalanság jelentős pénzügyi érdeksérelemmel is járt. A Fővárosi Ítélőtábla a BH
- számú és a BH
- számú eseti döntésekben rögzített szempontokra, továbbá a jogsértést és a pénzügyi érdeksérelmet is magában foglaló szabálytalanság mértékére, természetére figyelemmel – a felperes fellebbezési érvelésével szemben – a felperesi szerződésszegő magatartást olyan súlyúnak ítélte meg, amellyel arányban álló jogkövetkezménynek találta a támogatási szerződéstől való elállást. Minderre figyelemmel a felperes megalapozatlanul sérelmezte fellebbezésében az alkalmazott jogkövetkezmény aránytalanságát. [26] A felperes tévesen sérelmezte azt is, hogy a fellebbezésben kiemelt további körülményeket az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe. A támogatási szerződés megszűnésére tekintettel, továbbá az alperes teljesítési kötelezettsége hiányában a felperes által megjelölt körülményeknek nem volt relevanciája, ugyanis a támogatás utófinanszírozott jellege, előlegként történő folyósítása, az irányító hatóságnak a visszafizetési kötelezettséggel érintett támogatás behajtásával összefüggő jogszabályi kötelezettsége (Rendelet
- §) nem érintette a kereset érdemi elbírálását, ahogyan arra az alperes is hivatkozott a fellebbezési ellenkérelmében. [27] A Pp.
- §
(3)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban új bizonyítási eszköz előterjesztésére – a Pp. 220. §
(2)bekezdésében meghatározott 15 napos határidőn belül – akkor van lehetőség, ha az a kereset alapjául hivatkozott tény bizonyítására szolgál, feltéve, hogy az önhibáján kívüli okból az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a fél tudomására. A felperes a Gf/
- sorszámú észrevételében maga adta elő, hogy a Fővárosi Ítélőtábla általa hivatkozott ítéletéről
- március 11-én szerzett tudomást, ezért azt a fenti jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel határidőben
- március 26-ig (amely csütörtöki nap volt) terjeszthette volna elő, a
- március 27-én érkezett új bizonyítási eszköze elkésett, amelyből következően szükségtelen volt annak vizsgálata, hogy az a kereset alapjául szolgáló tény bizonyítására alkalmas-e. [28] Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján az indokolás fenti kiegészítésével helybenhagyta. [29] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 364. §-a folytán alkalmazandó 83. §
(1)bekezdése alapján köteles a pernyertes alperes jogtanácsosi munkadíjból álló másodfokú perköltségét megtéríteni. A Fővárosi Ítélőtábla a munkadíj Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.321/2025/6 8 mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. IM rendelet 4. §-a értelmében alkalmazandó 3. §
(2)bekezdés c) pontja,
(5)és
(6)bekezdései alapján állapította meg 700.000 forint mérsékelt összegben. A mérséklés során figyelembe vette, hogy a pertárgyérték szerint megállapítható összeg nem áll arányban a másodfokú eljárásban ténylegesen, a fellebbezési ellenkérelem és észrevétel előterjesztésével kifejtett képviseleti tevékenységgel. Budapest, 2026. április 14. Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. a tanács elnöke Dr. Sági Zsuzsanna s.k. Dr. Matosek Edina s.k. előadó bíró bíró az aláírásban akadályozott helyett Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. a tanács elnöke