← Magyarország

Pfv.20522/2021/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Ha az örökhagyó az írásbeli végrendeletben a végintézkedés megtételét követően a nyilatkozatát dátummal látja el és azt követően aláírja, akkor megállapítható, hogy a készítés ideje az okiratból kitűnik. Ezt nem érinti az a körülmény, hogy a tanúk a saját nyilatkozatuk megtételét követően szintén feltüntették a nyilatkozatuk időpontját, ami egyébként eltért az örökhagyó nyilatkozatától. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.20.522/2021/

  1. A tanács tagjai: Nyírőné dr. Kiss Ildikó a tanács elnöke dr. Kiss Gábor előadó bíró dr. Kiss Gabriella bíró A felperes: felperes (cím) A felperes képviselője: dr. Fóris Ferenc Gábor ügyvéd (cím1) Az alperesek: alperes1 (cím2) I. rendű, alperes2 (cím3), II. rendű, alperes3 (cím4) III. rendű, alperes4 (cím5) IV. rendű Az I. és II. rendű alperesek képviselője: dr. Sziklai János ügyvéd (cím6) A per tárgya: végrendelet érvénytelenségének a megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Kúria II.Pfv.20.522/2021/6-II 2 A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.822/2020/7-II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 25.P.21.435/2019/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.822/2020/7-II. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek személyenként 364.490 (háromszázhatvannégyezer-négyszázkilencven) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 3.162.000 (hárommillió-százhatvankettőezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] K J (a továbbiakban: örökhagyó)
  3. január 31-én saját kezűleg írásbeli végrendeletet készített, amelyben a felperest és az I-II. rendű alpereseket egyaránt végrendeleti juttatásban részesítette. [2] Az örökhagyó
  4. október 5-én újabb végrendeletet készített, amelyben az egyes vagyontárgyai örököséül szintén a peres feleket nevezte meg. Abban a korábbi végrendeletét visszavonta. [3] Az okiraton az örökhagyó aláírása felett a keltezés dátuma:
  5. október
  6. Az okirat elkészítésében T K és T Á működött közre végrendeleti tanúként, akik kijelentették, hogy „ezen végrendeletet az általunk személyesen ismert K J a mi állandó és együttes jelenlétünkben írta alá, ugyanakkor azt is kijelentette, hogy ez az ő végrendelete”. A tanúk nyilatkozata alatt a nyilatkozat megtételének időpontja:
  7. augusztus
  8. Kúria II.Pfv.20.522/2021/6-II 3 [4] Az örökhagyó
  9. december 2-án elhunyt. Hagyatékát a közjegyző kijavított ideiglenes hatályú végzésével a
  10. október 5-én kelt végrendelet alapján adta át az örökösöknek. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a
  11. október 5-én kelt végrendelet (a továbbiakban: a végrendelet) a felek egymás közötti viszonylatában érvénytelen. [6] Arra hivatkozott, hogy a végrendelet tartalma ellentmondásos, mert abból nem tűnik ki, hogy azt az örökhagyó mikor készítette, és nem bizonyítja, hogy az okiratot a két tanú együttes jelenlétében írta alá. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló
  12. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:
  13. §

(1)bekezdésére és a 7:38. §
(1)bekezdésére alapította. [7] Az I-II. rendű alperesek érdemi ellenkérelmükben kérték a kereset elutasítását. Állították, hogy a végrendelet nem érvénytelen. Érvelésük szerint a végrendelet
  1. pontját figyelembe véve megállapítható, hogy a végrendelet
  2. október 5-én kelt, mert abban egy olyan ingatlan értékesítésére utalt az örökhagyó, amelyre szintén
  3. október 5-én került sor. Hivatkoztak a bírói gyakorlatra, amely szerint a végrendelet készítése időpontjának téves megjelölése nem vonja maga után annak az érvénytelenségét. További okfejtésük szerint a végrendelet érthetetlen és lehetetlen feltételt sem tartalmazott. Utaltak arra is: a Ptk. nem rendelkezik arról, hogy a tanúknak a nyilatkozatukat is keltezéssel kell ellátniuk. [8] A III-IV. rendű alperesek nem terjesztettek elő írásbeli ellenkérelmet. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. [10] Utalt rá, hogy a végrendeletben az örökhagyó
  4. október
  5. napját tüntette fel a végrendelet készítésének napjaként és azt két tanú az aláírásával látta el. A két tanú az aláírásukkal egyidejűleg írásban úgy nyilatkozott, hogy az örökhagyó a végrendeletet az együttes jelenlétükben írta alá. Az aláírásuknál szereplő dátum valóban eltért az örökhagyó által megjelölt dátumtól, azonban azt állapította meg, hogy a végrendelet érvényessége szempontjából elegendő volt a tanúk aláírása és a készítés idejének a feltüntetése. Annak téves mivolta, a tanúk aláírásánál szereplő dátumtól való eltérése nem eredményezte a végrendelet érvénytelenségét. [11] Rámutatott, hogy a felperes a keresetlevelében indítványozta a két végrendeleti tanú tanúként történő kihallgatását, de ezt az indítványát a
  6. sorszámú beadványában visszavonta. A felperes által megjelölt tények bizonyítására azonban – szerinte – kizárólag a tanúk vallomása lehetett volna az adott esetben alkalmas, ennek hiányában a bíróság a végrendelet készítésének időpontját a keltezésnek megfelelő dátum, azaz
  7. október
  8. Kúria II.Pfv.20.522/2021/6-II 4 napja szerint fogadta el. A végrendelet esetleges téves készítési ideje önmagában nem minősül érthetetlen és ellentmondó feltételnek. [12] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [13] Kifejtette, hogy a bírói gyakorlat a végrendelet keltezését olyan alaki kelléknek tekinti, amelynek téves volta nem vonja maga után a végrendelet érvénytelenségét. Változatlanul irányadó az az értelmezés, amely szerint érvényességi kellékként értékelendő, hogy a készítés ideje magából az okiratból kitűnik-e, ez pedig annyit jelent, hogy a készítés idejét az okiratnak feltétlenül tartalmaznia kell. Ha az okirat ezt az adatot tartalmazza, akkor a végrendelet megfelel az alaki érvényességi követelményeknek, függetlenül attól, hogy ez az adat helyes, vagy téves. Kiemelte: önmagában az a körülmény, hogy az adatot tévesen jelölték meg, nem az érvénytelenséget vonja maga után, hanem szükség esetén a valóságos adatok bizonyításának útját nyitja meg. [14] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság nem jutott olyan következtetésre, miszerint a két különböző dátum között fontossági sorrend állna fenn, a perben ugyanis nem az volt az eldöntendő kérdés, hogy magából a végrendeletből az tűnik-e ki, hogy annak készítési ideje
  9. október 5., vagy
  10. augusztus
  11. volt. Az elsőfokú bíróságnak ugyanis azt kellett elbírálnia, hogy a végrendelet kelte magából az okiratból kitűnik-e. [15] További okfejtése szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a készítési idő magából az okiratból kitűnik. A végintézkedés szövege alatt a dátummegjelölés abban az esetben is megfelel a törvényi előírásoknak, ha az okiraton más dátum is szerepel, a jogszabály ugyanis nem határozza meg, hogy a készítés idejét az okirat mely részén kell feltüntetni. Az adott ügyben az örökhagyó egy helyen, a névaláírása felett, a keltezés helyével együtt tüntette fel a dátumot, azt a mondatot követően, hogy ez az ő saját kezűleg aláírt végrendelete. Ez pedig azt jelenti, hogy a dátum feltüntetését a végrendelet készítési ideje megjelöléseként szánta. Erre tekintettel az örökhagyó névaláírása felett a keltezés helye után feltüntetett időpont a végrendelkezés készítési idejét megfelelően megjelöli. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a végrendelet nem érvénytelen. [16] A per eldöntése szempontjából jelentős tény az volt, hogy a tanúk az okirat örökhagyó általi aláírásakor együttesen jelen voltak-e. A végrendelet mind az örökhagyó, mind a tanúk részéről tartalmazza, hogy az okiratot az örökhagyó a tanúk állandó és együttes jelenlétében írta alá. A fenti alaki követelménynek tehát a másodfokú bíróság szerint a végrendelet eleget tett, az okirat szövege nem cáfolja, hogy a végrendelet aláírására a tanúk együttes jelenlétében került sor. A felperes alaptalanul érvelt a fellebbezésében azzal, hogy az okiraton szereplő, két egymástól eltérő dátummegjelölésből a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján okszerűen következne az, hogy a tanúk az örökhagyó aláírását megelőzően írták alá a végrendeletet, azaz, hogy az örökhagyó aláírásánál nem voltak egyidejűleg jelen. Okfejtése szerint ez a következtetés a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt levonható. Kúria II.Pfv.20.522/2021/6-II 5 [17] Hangsúlyozta, hogy a felperes a két végrendeleti tanú tanúként történő kihallgatására vonatkozó indítványát visszavonta, további bizonyítás hiányában ezért abból kellett kiindulni, hogy az okirat alaki érvényességét a felperes nem tudta megdönteni. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [18] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére és a keresetének helyt adó határozat meghozatalára irányult. [19] Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 7:
  12. §
(1)bekezdését jelölte meg. [20] Változatlanul állította, hogy a végrendeletből nem tűnik ki, hogy az mikor készült. Utalt a másodfokú bíróság okfejtésére, amely szerint a végrendelet alaki érvényességének megítélése szempontjából annak van jelentősége, hogy tartalmaz-e legalább egy olyan adatot, amely a készítés idejeként szerepel-e az okiraton. Szerinte a másodfokú bíróságnak ez a megállapítása téves, mert a végrendeletből két olyan készítési idő is kitűnik, amelyek egymást kölcsönösen kizárják. [21] Okfejtése szerint a végrendelet valamennyi, a készítési időre vonatkozó adatát együttesen kell értékelni és ha ezek ellentmondóak, vagyis nem dönthető el a végrendelet szövege alapján, hogy az mikor készült, akkor az a végrendelet érvénytelenségét eredményezi. A perbeli esetben szerinte nem volt egyértelműen megállapítható, hogy a végrendelet mikor készült, a készítésének ideje magából az okiratból egyértelműen nem tűnt ki. [22] A felperes a felülvizsgálati kérelmével egyidejűleg felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett. A Kúria Pfv.I.20.522/2021/
  1. számú végzésével a felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségére, illetve különleges súlyára tekintettel előterjesztett kérelmek alapján a felülvizsgálatot megtagadta, a joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítására figyelemmel a felülvizsgálatot engedélyezte. [23] Az I-II. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta. [24] Utaltak rá, hogy az örökhagyó a végrendeletében kijelentette: értékesítette a helység, utca, házszám szám alatti lakását. Az értékesítés
  2. október 5-én történt, ami szintén azt igazolja, hogy a végrendelet elkészítésének időpontja október
  3. [25] Ismételten hivatkoztak rá, hogy a Ptk. nem követel meg keltezést a tanúk aláírásán kívül, így a tanúk aláírása mellett feltüntetett keltezés nem alakszerű kelléke a végrendeletnek, ezért dátumhibás volta nem eredményezi a végrendelet érvénytelenségét. Hivatkoztak arra is, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme lényegében az ügyben eljáró bíróság mérlegelését támadja, amelyre már a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. Kúria II.Pfv.20.522/2021/6-II 6 A Kúria döntése és jogi indokai [26] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [27] A polgári perrendtartásról szóló
  4. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  5. §
(1)bekezdése szerint a Kúria – főszabályként – a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. A felperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 7:17. §
(1)bekezdését jelölte meg. A Ptk. 7:17. §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy az írásbeli magánvégrendelet alaki szempontból érvényes, ha a készítésének ideje az okiratból kitűnik, továbbá, ha a végrendelkező azt
  1. a)saját kezűleg írt végrendelet esetén elejétől végéig maga írja és aláírja;
  2. b)más által írt végrendelet esetében két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is – minőségük feltüntetésével – aláírják; vagy
  3. c)saját kezűleg írt, vagy más által írt végrendeletet aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként közjegyzőnél – végrendeletként feltüntetve – személyesen letétbe helyezi. [28] A hivatkozott jogszabályhely tehát valójában az írásbeli magánvégrendelet érvényességére több előírást is tartalmaz, azonban a felperes a felülvizsgálati kérelmében kizárólag a 7:17. §
(1)bekezdés első fordulatában foglaltakkal kapcsolatban adta a jogi indokát annak, hogy miért tartja a jogerős ítéletet jogszabálysértőnek és nem tért ki a 7:17. §
(1)bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltakra. [29] Ebből következően a felülvizsgálatnak nem volt tárgya, és emiatt a Kúriának nem is kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy az örökhagyó a más által írt végrendeletet két tanú együttes jelenlétében írta-e alá, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismerte-e el. [30] A Kúria egyetértett a jogerős ítéletben foglaltakkal abban, hogy az adott ügyben az írásbeli magánvégrendelet készítésének az ideje a perbeli okiratból kitűnik. Az örökhagyó az okirat első oldalán kinyilvánította a végakaratát. A végintézkedés szövege után fel lett tüntetve az elkészítés időpontja és az örökhagyó azt követően írta alá a végrendeletet. Az okirat ez után tartalmazza a végrendeleti tanúk nyilatkozatát. Kétségtelen, hogy a végrendeleti tanúk nyilatkozatának része volt egy eltérő időpont megjelölése, azonban egyrészről a tanúknak a törvény előírásai szerint nem kell dátummal ellátniuk a nyilatkozatukat, másrészről a nyilatkozatuk alatt feltüntetett dátum nem a végintézkedés, hanem az ő nyilatkozatuk megtétele időpontjának minősül. Ez a dátum tehát nem értékelhető a végintézkedés megtételének a dátumául. A felperes ezért a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy az okiratban a végintézkedés elkészítésének a dátumát kétszer – egymásnak ellentmondóan – rögzítették, így levonható az a következtetés, hogy az elkészítés dátuma magából az okiratból nem tűnik ki. [31] A tanúk nyilatkozatának a megtételéhez kapcsolódó időpontnak csak abból a szempontból lehetett volna jelentősége, hogy az örökhagyó valóban a tanúk együttes Kúria II.Pfv.20.522/2021/6-II 7 jelenlétében írta-e alá a végrendeletet, de ez – a fentiekre figyelemmel – a felülvizsgálatnak nem volt tárgya. [32] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [33] A felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 405. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján alkalmazandó
  2. §
(1)bekezdése alapján köteles az I-II. rendű alperesek felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, amely a jogi képviselő munkadíjából áll. [34] A felperes személyes költségmentessége [1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés a) pont] folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam viseli. [35] A Kúria a határozatát a Pp. 405. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó 376. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az alperesek kérésére kitűzött tárgyaláson hozta meg. Záró rész Budapest,
  1. február
  2. Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. a tanács elnöke, dr. Kiss Gábor s.k. előadó bíró, dr. Kiss Gabriella s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.