← Magyarország

Kpkf.39130/2021/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felügyeleti szerv vezetőjének az Ákr. 24. §

(4)bekezdése alapján kizárási ügyben hozott döntése nem minősül az Ákr. 121. §
(2)bekezdése szerinti felügyeleti eljárásban hozott döntésnek, hanem egyéb felügyeleti döntés, így az Ákr. 121. §
(4)bekezdésében foglalt jogorvoslati lehetőség nem terjed ki rá. ... A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Kpkf.V.39.130/2021/
  1. A tanács tagjai: dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet a tanács elnöke Ságiné dr. Márkus Anett előadó bíró dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit bíró A felperes: Felperes1 (Cím2 Az alperes: Igazságügyi Minisztérium Cím3 Az alperes képviselője: dr. Horváth Miklós kamarai jogtanácsos A per tárgya: kizárás iránti kérelem folytán hozott - JSF/74-4/
  2. - számú közigazgatási végzés jogszerűségének vizsgálata A fellebbezést benyújtó fél: a felperes
  3. sorszám alatt A fellebbezéssel támadott határozat: a Fővárosi Törvényszék
  4. november
  5. napján hozott 104.K.704.466/2020/
  6. számú végzése a keresetlevél visszautasítása tárgyában Rendelkező rész A Kúria az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Kúria V.Kpkf.39.130/2021/4 2 Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye [1] A felperes
  7. február
  8. napján előterjesztett jogi segítségnyújtás iránti kérelme folytán indult ügyben a felperes kizárási kérelme alapján az alperes a
  9. február
  10. napján kelt JSE/1/18/
  11. számú végzésével az ügy intézéséből Budapest Főváros Kormányhivatala XI. Kerületi Hivatalát kizárta, helyette a Heves Megyei Kormányhivatal Egri Járási Hivatalát jelölte ki. [2] A felperes
  12. december
  13. napján kizárás iránti kérelemmel élt a kijelölt közigazgatási szerv vonatkozásában is, arra hivatkozással, hogy az az ügy tárgyilagos megítélésére nem képes, ezért más, azonos hatáskörű hatóság kijelölése szükséges az álláspontja szerint. Az alperes felhívására a Heves Megyei Kormányhivatal Egri Járási Hivatala HE-02/JSTK/00151-43/
  14. számú válaszában úgy nyilatkozott, hogy sem az eljáró ügyintézővel, sem a hatósággal szemben sem objektív, sem szubjektív kizárási ok nem merült fel. Az alperes a
  15. január
  16. napján kelt JSF/74-4/
  17. számú végzésével (a továbbiakban: alperesi végzés) a fenti közigazgatási szerv kizárását megtagadta, mely döntését indokolta. [3] A felperes
  18. február
  19. napján kelt keresetlevelében az alperesi végzés jogszerűségének vizsgálatát kérte közvetlenül a Fővárosi Törvényszéknél, mert kijelentette, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elfogult. Kérte ezért annak kizárását és más, azonos hatáskörű bíróság kijelölését. Az ügyben áttétel történt, majd azon oknál fogva, hogy szervezeti átalakulás zajlott le, a tárgyi per a jogutódként eljáró Fővárosi Törvényszéken folytatódott 10.K.704.466/
  20. ügyszámon. A felperesnek a Fővárosi Törvényszék kizárására vonatkozó és más, azonos hatáskörű bíróság kijelölésére vonatkozó kérelme folytán eljárt Kúria a
  21. szeptember
  22. napján kelt Kkk.V.39.398/2020/
  23. sorszámú végzésével a kizárás iránt előterjesztett kérelmet elutasította. [4] Az alperes a védiratában a keresetlevél visszautasítását kérte az önálló jogorvoslat hiányára való hivatkozással. Az elsőfokú bíróság végzése [5] A Fővárosi Törvényszék a 104.K.704.466/2020/
  24. számú végzésével a felperes keresetlevelét visszautasította a közigazgatási perrendtartásról szóló
  25. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  26. §
(1)bekezdés d) pontja alapján („a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a felperes olyan közigazgatási tevékenység jogszerűségét vitatja, amelynek vizsgálatát törvény kizárja.”), hivatkozással arra, hogy a kizárás és eljáró hatóság kijelölése Kúria V.Kpkf.39.130/2021/4 3 tárgyában hozott közigazgatási végzés ellen sem az általános közigazgatási rendtartásról szóló
  1. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.), sem a jogi segítségnyújtásról szóló
  2. évi LXXX. törvény (Jst.) nem biztosít önálló jogorvoslati lehetőséget, így önálló keresetlevél előterjesztésének sincs helye. Végzésének indokolásában utalt az Ákr.
  3. §
(1)és
(2)bekezdésére. Rögzítette azt is a felperes kizárási okra való hivatkozása kapcsán, hogy maga olyan tartalmú nyilatkozatot tett, hogy az ügyben nem elfogult, és vele szemben a Kp. 10. §
(1)bekezdés a)-e) pontjai szerinti kizárási ok sem áll fenn. A fellebbezés és az észrevétel [6] A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság
  1. sorszámú végzésének a hatályon kívül helyezését és az új eljárásra más, azonos hatáskörű bíróság „kijelölését”, másodlagosan az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, a keresetlevél visszautasításának mellőzését. Hivatkozott arra, hogy az eljáró bíróság tekintetében ugyan elbírálásra került a kizárási indítvány, de az azt meghozó bírák maguk is kizárási ok hatálya alatt álltak, az e körben meghozott végzés szabályszerű, másodfokú bíróság általi közlésének hiányában hatálytalan. Kérte az eljárás felfüggesztésének elrendelése mellett jogegységi eljárás kezdeményezését az Ákr.
  2. §
(4)bekezdésének mikénti alkalmazhatósága tekintetében. Kifejtette, hogy az Ákr. 24. §
(4)bekezdése a felügyeleti szervet jogosítja és kötelezi az eljáró hatóság kizárása tárgyában való döntéshozatalra, ezért az e vonatkozásban hozott döntés felügyeleti eljárásban hozottnak minősül. Miután az Ákr. Jogorvoslatok fejezete - köztük a fellebbezés szabályaival - a lex generalis rendelkezéseket tartalmazza, attól eltérően a felügyeleti eljárásban hozott döntés elleni jogorvoslatra az Ákr. 121. §
(4)bekezdése alkalmazható, amely alapján közigazgatási per indítható. Fellebbezésében állította, hogy annak elbírálásából a Kúrián - többek között - a Fővárosi Törvényszékről, a Budapest Környéki Törvényszékről, illetve ezek jogelődjeitől kirendelt bírák elfogultság miatt kizártak. [7] Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A Kúria elsődlegesen rögzíti, hogy a felperes fellebbezésében foglalt, a másodfokú eljárás tekintetében előterjesztett kizárás iránti kérelmét a Kúria
  1. február
  2. napján kelt Kpk.IV.39.225/2021/
  3. számú végzésével elbírálta és a Kúria K.V. tanácsa kizárására vonatkozó kérelmet elutasította. A fellebbezés elbírálásának ezért akadálya nem volt. [9] A Kúria a másodfokú eljárás felfüggesztéséről és jogegységi eljárás kezdeményezéséről az alábbiak miatt nem dönthetett. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
  4. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.)
  5. §
(1)bekezdése rendelkezik a jogegységi eljárásról. Ennek értelmében jogegységi eljárásnak van helye, ha
  1. a)a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala, korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges,
  2. b)a Kúria valamely ítélkező Kúria V.Kpkf.39.130/2021/4 4 tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától. Az indítványozók személyével is összefüggésben pedig a Bszi. 33. §
(1)bekezdése kimondja, hogy jogegységi eljárást kell lefolytatni, ha azt
  1. a)a Kúria elnöke, vagy kollégiumvezetője, illetve helyetteseik, valamint az ítélőtábla elnöke,
  2. b)a 32. §
(1)bekezdés
  1. b)pontjában említett esetben a Kúria tanácsa vagy
  2. c)a legfőbb ügyész indítványozza. A perbeli esetben az ítélkező tanács nem észlelte a jogvitának olyan elemét, amely vonatkozásban jogkérdésben el kívánna térni közzétett eseti döntéstől, ezért az eljárás felfüggesztése és jogegységi eljárás kezdeményezése iránti intézkedés nem merült fel. [10] Az eljáró bíróság kizárására vonatkozó indítvány mikénti elbírálását vitató felperesi érvek kapcsán a Kúria rámutat arra, hogy jelen fellebbezési eljárás tárgyát a Fővárosi Törvényszék 10.K.704.466/2020/5. számú, a keresetlevél visszautasításáról szóló végzése képezi, ezért a fellebbezés keretében nem vizsgálható az ezt megelőzően, kizárási indítvány tárgyában hozott végzés, illetve annak kézbesítése. [11] A Kúria megállapította, hogy a fellebbezés - az alábbiak szerint - nem alapos. [12] A Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés keretei között bírálta felül. Az elsőfokú bíróság a támadott végzésében a közigazgatási bírói út kizártságáról érdemben helyesen foglalt állást. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a következőket emeli ki a Kúria. [13] A felperes a fellebbezésében az Ákr.-nek a felügyeleti eljárás általános szabályait rögzítő 121. §-ára hivatkozott, ezen rendelkezések közül a
(4)bekezdésre utalt, mint amely kimondja, hogy a felügyeleti eljárásban hozott döntés közigazgatási bíróság előtt támadható meg. Ezen okfejtésre figyelemmel a Kúria megvizsgálta, hogy a kizárás tárgyában hozott végzés tekintetében önálló perindítási jogot az eljárásjogi szabályok biztosítanak-e. Ezzel összefüggésben a Kúria hangsúlyozza, hogy a felperes felügyeleti eljárás szabályaira alapított előadása az Ákr. 24. §
(4)bekezdésében és 121. §
(4)bekezdésében foglalt rendelkezések téves értelmezésén alapul, ezáltal nem támasztja alá az elsőfokú végzés jogszabálysértő voltát. Az Ákr. 24. §
(4)bekezdése szerint „Ha a kizárási ok a hatósággal szemben merül fel, az ügyben - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a felügyeleti szerv vezetője által kijelölt másik azonos hatáskörű hatóság jár el.” Az Ákr. 121. §
(4)bekezdése értelmében „A felügyeleti eljárásban hozott döntés közigazgatási bíróság előtt támadható meg.”. Miként arra a Kúria jelen tanácsa a Kpkf.V.39.514/2020/4. számú döntésében már rámutatott: „az Ákr. 24. §
(4)bekezdése szerinti esetben valóban a felügyeleti szerv vezetője jár el, azonban döntése a felperes álláspontjával szemben - nem „felügyeleti eljárásban” hozott döntés, hanem egyéb felügyeleti döntés. Az Ákr. 24. §
(4)bekezdésében szabályozott kijelölés során nem feltétel, hogy az ügyben hozott végleges döntés ellen felügyeleti eljárás induljon, míg az Ákr. 121. §
(1)bekezdése b) pontja szerinti felügyeleti jogkör gyakorlása az Ákr. 121. §
(2)bekezdése értelmében feltételez egy végleges hatósági döntést, amelyet - ha jogszabályt sért - a felügyeleti szerv legfeljebb egy ízben azt megváltoztatja vagy megsemmisíti, és szükség esetén a döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja. Az Ákr. 121. §
(4)bekezdése a felügyeleti eljárásban hozott döntésre vonatkozik, azonban a kizárás tárgyában felügyeleti szerv vezetője által hozott döntésre - mivel az nem az Ákr. 121. §
(2)bekezdése szerinti felügyeleti eljárásban hozott döntés, hanem egyéb felügyeleti döntés - nem terjed ki”. A hivatkozott végzés a specialitásra vonatkozó fellebbezési érvelés kapcsán azt is kimondta: „A Kúria V.Kpkf.39.130/2021/4 5 kizárás iránti kérelem elbírálására az Ákr.
  1. §-a valóban tartalmaz speciális, az ügy elfogulatlan intézéséhez fűződő érdek biztosítékát képező eljárási szabályokat, azonban az a specialitás, hogy az intézményi kizárási okot a felügyeleti szervnek kell bejelenteni és a kizárási eljárást is a felügyeleti szerv folytatja le, nem eredményez felügyeleti eljárásban hozott döntést.” [14] Mindezek folytán a Kúria megállapította, - felügyeleti eljárásban hozott döntés hiányában - hogy a jelen esetben sem foghatott helyt a felperes arra alapított érvelése, miszerint a végzésekre vonatkozó általános szabályt megelőzve speciális szabályként fennáll a felügyeleti eljárásban hozott döntés elleni közigazgatási per indításának a lehetősége. Erre figyelemmel a végzésekre vonatkozó szabályok az irányadók, amelyek alapján az elsőfokú bíróság a támadott végzésében helytállóan rögzítette, hogy az Ákr.
  2. §-a alapján az alperesi végzés önállóan nem támadható. [15] A fentiek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp.
  3. §
(5)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rész [16] A Kúria a fellebbezést a Kp. 114. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [17] A másodfokú eljárás illetékmentes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. §
(1)bekezdés a) pontja alapján. [18] A fellebbezés eredménytelen lett, de a Kúriának a másodfokú eljárásban perköltségről rendelkeznie nem kellett, mert az alperesek észrevételt nem terjesztettek elő. [19] A Kúria végzése ellen a fellebbezést a Kp. 112. §
(2)bekezdése, a felülvizsgálatot a Kp.
  1. § d) pontja kizárja. Budapest,
  2. február
  3. dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. a tanács elnöke, Ságiné dr. Márkus Anett s.k. előadó bíró, bíró A kiadmány hiteléül: dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit s.k. Kúria V.Kpkf.39.130/2021/4 tisztviselő 6

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.