Bf.250/2023/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés II. fordulata szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettét. . Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 6.Bf.250/2023/

1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten,
2. december
3. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A halált okozó testi sértés bűntette miatt Terhelt1 vádlott ellen indított büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék
4. június
5. napján kihirdetett 10.B.44/2023/
6. számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás [1] A Budapest Környéki Törvényszék a
7. június
8. napján kihirdetett 10.B.44/2023/
9. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 164.§-ának

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés II. fordulata szerint minősülő, halált okozó testi sértés bűntettében, ezért őt 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetésből a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendelte a vádlott által őrizetben töltött időt. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a vádlottat az eljárás során keletkezett 2.117.866.- forint bűnügyi költség viselésére kötelezte. [2] Az ügyész a jogorvoslati nyilatkozat megtételére 3 munkanapot tartott fenn, majd a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek. [3] A védő a fellebbezése írásbeli indokolásában elsődlegesen a vádlott felmentése iránti indítványt terjesztett elő és csak másodlagosan kérte a büntetés enyhítését. A védő a sértett vonatkozásában beszerzett ítélet és elmeorvos szakértői vélemény megállapításainak ismertetését követően hangsúlyozta, hogy bár az elsőfokú bíróság meglátása szerint a vádlott is rendelkezik hasonló személyiségjegyekkel, mint a sértett és ezért lehetett a kapcsolatuk viharos, a vádlott vonatkozásában készült szakértői véleményben tett megállapítások ezt nem támasztották egyértelműen alá. A vádlott éngyenge, befolyásolható, szorongó személy, alárendelődés, passzivitás jellemzi. Gyakran cselekszik a saját érdeke ellen. Áldozatkész, Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.250/2023/5-II. 2 önmagát hajlamos a fantáziájában túlértékelni, a valóságban pedig alábecsülni. A szakértő aktuálisan a bűnismétlés lehetőségét nem valószínűsítette. A védő kiemelte, hogy a vádlott az eljárás során végig ténybeli beismerésben volt, józan életet él, saját tulajdonú ingatlant szerzett és életének középpontjában a két gyermeke van, rendszeresen dolgozik. A cselekmény bekövetkezése után azonnal segítséget kért, mindvégig megbánó magatartást tanúsított. [4] A védő felvetette a jogos védelmi helyzetet, mint büntethetőséget kizáró körülményt, amelyre az eljárás során nem kívántak hivatkozni, mivel a vádlott úgy nyilatkozott, hogy nem félt a sértettől, kezdetben azt sem hitte el, hogy képes volt embert ölni. A védő érvelése szerint azonban a konkrét helyzetben mégis jogos félelmet érezhetett a vádlott, aki nem azért vette magához a kést, hogy sérülést okozzon, hanem, hogy meg tudja védeni magát, ha a sértett bántalmazni akarná amiatt, mert el akarja hagyni őt. A védő álláspontja szerint a sértett boncolási és egyéb vizsgálati jegyzőkönyvei is alátámasztják azt, hogy a sértett nem ülőhelyzetben volt, amikor a szúrás érte, hanem a lábát emelte, ahogyan a vádlott is arra hivatkozott, hogy egy rúgómozdulatot érzékelt a sértett részéről. A védő kifejtette azon véleményét, miszerint a vádlott a cselekmény elkövetése idején a hanyagság (negligentia) állapotában lehetett, hiszen a saját képességeihez és lehetőségeihez mérten objektíve nem érzékelte az előre látható és elkerülhető eredményt, a szúró mozdulatot nem akaratlagos cselekvésként élte meg. A leírtak alapján a védő azt a következtetést vonta le, hogy a szándékos elkövetés a védence terhére nem állapítható meg, a halált okozó testi sértés bűntette miatt emelt vád alól indítványozta a vádlottat felmenteni. Másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta. Beadványához csatolta a vádlott munkáltatói igazolását, a gyermekei tanulói jogviszony igazolásait és egy nyilatkozatot az iskola igazgatójától arra vonatkozóan, hogy az édesanya a gyermekeket megfelelően neveli. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.551/2023/3. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően – példaértékű gyorsasággal – lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként érdemi lényegét tekintve, illetve kisebb kiegészítésekkel a vádirati tényállás szerint állapította meg az ítélet történeti tényállását, amely megalapozottnak, ennél fogva a másodfokú eljárásban irányadónak tekintendő. Az ítélet szóbeli indokolásában tett említést arról, hogy a tényállást mely bizonyítékokra alapította, az írásbeli indokolás körében utalva a Be. 562. §

(2)bekezdésében foglaltakra. A megállapított tényállás alapján a vádbeli bűncselekménynek az ítélet rendelkező részében írt minősítése törvényes, azonban az ítélet írásbeli indokolásából hiányzik a cselekmény jogi minősítésére utalás (Be. 561. §

(3)bekezdés e.) pont), az csak a szóbeli indokolásban a vádra visszautalásként rögzült (

1. sz. tjkv.
2. oldal első bekezdése). Emiatt a fellebbviteli főügyészségi álláspont szerint a Be.
3. §

(2)bekezdés d.) pontjában írt hatályon kívül helyezési ok nem valósult meg, mert ha szűkszavúan is, de az elsőfokú bíróság a jogi minősítésre vonatkozó indokolást teljesítette azzal, hogy a szóbeli indokolásban foglakozott vele, illetőleg a büntetéskiszabási kérdések vizsgálata során a 22-

1. pontokban írtak is ennek feleltethetők meg. A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket hiánytalanul számba vette. A vádlott büntetése a büntetési tétel alsó határához, semmint az irányadó középmértékéhez közelít, annak majdnem csak a fele. Valójában a törvényszék a szabadságvesztésnél és a közügyektől eltiltásnál azokat a mértékeket szabta ki, amelyeket az ügyészség a bűnösségnek a vád szerinti elismerése esetére Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.250/2023/5-II. 3 megajánlott. Ennél enyhébb büntetés alkalmazása ellenkezne a büntetési célokkal. Az ítélet járulékos rendelkezéseit törvényesnek tartotta. [6] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék
2. B.44/2023/
3. számú ítéletét a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján hagyja helyben. [7] A vádlott és védő által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján korlátozottan bírálta felül, tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, illetve a védő által a fellebbezése indokolásában előterjesztett felmentésre irányuló indítvány a Be. 584. §

(3)bekezdés b) pontja értelmében nem vehető figyelembe, hiszen a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján előterjesztett fellebbezés a fellebbezéssel nem érintett ítéleti rendelkezésre a későbbiekben nem terjeszthető ki. A felülbírálat ezért kizárólag a vádlottal szemben kiszabott büntetésre vonatkozó sérelmezett rendelkezést, valamint a Be. 590. §

(5)bekezdés c) pontja alapján a bűncselekmény jogi minősítését érinti. A fellebbviteli bíróság a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [8] A fellebbviteli bíróság azonban a Be. 590. §

(5)bekezdése a) pontjában írtakra figyelemmel az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálta az elsőfokú eljárást. Így vizsgálta azt is, hogy a törvényszék nem vétett-e a Be. 607. §

(1)bekezdésében, a Be. 608. §

(1)bekezdés vagy a Be. 609. §

(1)bekezdésében írt, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést. [9] A Fővárosi Ítélőtábla a korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely megalapozná az ítélet hatályon kívül helyezését. [10] Törvényesen járt el a perbíróság, amikor az ügyben előkészítő ülést tűzött ki, majd az előkészítő ülésen a Be.

1. § a) pontja alapján törvényesen tért át tárgyalásra, ezt követően a tárgyalásra vonatkozó szabályokat maradéktalanul betartotta, a vádlottat a törvényes figyelmeztetéseket alkalmazva megfelelően kioktatta. [11] Az elsőfokú bíróság a vádlott cselekvősége tekintetében lényegében a vádirattal egyezően az ítélet [6] bekezdésétől a [20] bekezdéséig terhelő tartalmú történeti tényállást rögzített, annyi eltéréssel, hogy az tartalmazza a sértettről megállapítható személyiségjegyeket és a büntetett előéletét, ezzel szemben a bíróság mellőzte az arra vonatkozó megállapításokat, hogy a vádlott a sértettet korábban is bántalmazta volna, mivel ezen körülmények nem voltak kétséget kizáróan megállapíthatók. A törvényszék a váddal Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.250/2023/5-II. 4 egyezően, törvényesen minősítette a vádlott testi épség elleni cselekményét. A vádlott azzal a magatartásával, hogy egy 20 cm pengehosszúságú, fanyelű késsel egyszer, közepes erővel, a sértett jobb combja felső harmadának elülső felszínén 9,5 cm mélységben megszúrta a sértettet, aki ennek következtében a vádlott által értesített mentők kiérkezése előtt a vérvesztéses sokk okán életét vesztette, elkövette a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés II. fordulata szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettét. [12] A vádlott és a védő enyhítést célzó fellebbezése nem alapos. [13] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az ítélete [23] és [24] bekezdésében helyesen tárta fel és értékelte. A Btk. 80. §

(2)bekezdése szerint határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó. A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének a fele (jelen ügyben 5 év.) A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a korábban írtak szerinti középmértéktől eltérő mértékben, az enyhítő körülmények nyomatékára figyelemmel a vádlottat 3 év szabadságvesztésre ítélte. [14] A törvényszék a Btk. 61. §

(1)és 62. §

(1)bekezdése alapján – helyesen – az elkövetőt a szabadságvesztéssel arányos tartamban a közügyek gyakorlásától is eltiltotta, mert cselekménye miatt a közügyek vitelére méltatlanná vált. [15] Az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja alapján törvényesen határozta meg, és a Btk. 38. §

(5)bekezdésére figyelemmel helyesen rendelkezett arról is, hogy a hozzátartozója sérelmére nyolcévi szabadságvesztéssel fenyegetett személy elleni erőszakos bűncselekményt elkövető vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. [16] A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint összességében az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés és mellékbüntetés együttesen megfelelően szolgálja a Btk. 79. §-ban írt büntetési – különösen a speciálprevenciós – célok elérését, így az enyhítésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem vezethetett eredményre. [17] A törvényszék a vádlott által őrizetben töltött időt a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján ugyancsak törvényesen számította be. [18] Az elsőfokú bíróság a bűnügyi költség viselésére a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján törvényesen kötelezte a vádlottat. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.250/2023/5-II. 5 [19] A Budapest Környéki Törvényszék ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért a másodfokú bíróság – helyes indokai alapján – helybenhagyta. [20] A fellebbviteli bíróság végzése a Be. 598. §

(2)bekezdésén, valamint a Be. 605. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. december
2. Dr. Török Zsolt s.k. a tanács elnöke Dr. Mészáros László s.k. Dr. Szabó Éva s.k. előadó bíró bíró A Budapest Környéki Törvényszék 10.B.44/2023/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 6.Bf.250/2023/
4. számú végzése folytán
5. december
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
7. december
8. Dr. Török Zsolt s.k. a tanács elnöke ..