Bf.91/2025/8 – Debreceni Ítélőtábla

(3)bekezdés] mondta ki bűnösnek. Ezért 1 év – börtön végrehajtási fokozatú – szabadságvesztésre ítélte. A büntetés végrehajtását 3 (három) év próbaidőre felfüggesztette, a próbaidő tartamára elrendelve a vádlott pártfogó felügyeletét. Megállapította, hogy a vádlott a büntetés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Határozott az előzetes fogvatartás szabadságvesztésbe történő beszámításáról és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 1 167 476 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, a felfüggesztő rendelkezés mellőzése mellett végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás alkalmazása érdekében (2.B.221/2024/

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). Indokai szerint az elsőfokú bíróság túl nagy jelentőséget tulajdonított az enyhítő tényezőknek, így különösen a büntetlen előéletnek és a kóros elmeállapotnak, azonban nem értékelte megfelelően a súlyosító körülményeket, azt a tényt, hogy a vádlott már korábban is küldött fenyegető levelet a kormány egyik tagjának, személyiség szerkezete a bűnismétlés veszélyét hordozza, így a törvényszék megfelelő alap nélkül tért el a büntetési tétel középmértékétől az alsó határ felé és nem volt indok a végrehajtás felfüggesztésére sem (Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Főügyészség B.584/2024/1.). [3] Másfelől a vádlott és a védő terjesztettek elő jogorvoslatot, kizárólag a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést sérelmezve (
3. számú jegyzőkönyv
4. oldal). [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.281/2024/
5. számú észrevételében a vádlott terhére bejelentett ügyészségi fellebbezést fenntartva annak iránya szerint tett indítványt az elsőfokú ítélet – tanácsüléses elbíráláson történő – részbeni megváltoztatására, a büntetés súlyosítására, a beszámítást érintő rendelkezés pontosítására, egyéb részekben a határozat helybenhagyására. [5] A vádlott észrevételt tett a fellebbviteli főügyészségi indítványra, melyben fellebbezését fenntartotta, a cselekményét betegségével magyarázta, emellett megélhetési nehézségei, anyagi helyzete folytán a bűnügyi költség összegének mérséklését is kérte (
6. sorszámú fellebbezési irat). [6] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
7. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
8. §

(2)bekezdése alapján az ügyészségi indítványnak megfelelően, a törvényi előfeltételek maradéktalan teljesülése folytán tanácsülésen bírálta el. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.91/2025/8/I 3 [7] A Be. 598. §

(2)bekezdése szerint a másodfokú bíróság tanácsülésen határoz akkor is, ha az ítélet ellen a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést és a tényállás megalapozott, vagy a vádlott terhére bejelentett fellebbezés kizárólag az 583. §

(3)bekezdés a), vagy c) pontján alapszik, és a nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését az ügyészség, a vádlott, a védő vagy a fellebbező nem indítványozza. E feltételek adottak, utalva rá, hogy a később részletezettek szerint ténybeli revízióra nem kerülhetett sor. [8] A perorvoslatok részben alaposak. [9] Tekintettel arra, hogy az ügyészség a fellebbezést kizárólag a joghátrányt támadva a Be.583. §

(3)bekezdés

1. a)pontja, a vádlott és a védő pedig a törvényhely
2. b)pontja alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be.590. §

(3)bekezdése szerint. [10] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontok -
4. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező és részben egyébként támadott rendelkezéseket. [11] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ilyen formájú fellebbezésnél az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. Mindez irányadó az ún. objektív (külső) tényekre és az elkövetőnek a cselekményéhez fűződő érzelmi-akarati viszonyát jellemző belső, tudati tényekre is. Korlátozott felülbírálat esetén a történeti tényállás kizárólag a kijavítás szabályai szerint érinthető (BH2022. 34.III.). Erre azonban nem volt jelen esetben szükség. [12] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást nagyrészt a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a-h) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a-d) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.91/2025/8/I 4 felülbírálatot kizárta volna, és az ítélet hatályon kívül helyezését, így az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezné. Relatív, megsemmisítést nem eredményező hibát vétett viszont azzal, hogy a feljelentői, sértetti jogok gyakorlását nem biztosította, hiszen az eljárási cselekményekről a sértettet nem értesítette, ítéletét részére, illetve a feljelentő szerv részére nem kézbesítette, ami komoly hiányosság, melyet a másodfokú eljárásban értelemszerűen már csak részlegesen lehet orvosolni. [13] Az anyagi jogi kérdések felülbírálata kapcsán elsődlegesen le kell szögezni, hogy a Btk. 2. §

(1),

(2)bekezdése alapján az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert az elbíráláskori törvény kedvezőbb elbírálást nem eredményez. Az elsőfokú bíróság büntethetőségi akadály hiányában törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és cselekménye minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. E körben a törvényszék igen részletes, alapos és színvonalas indokolást adott, melyben foglaltakkal a másodfokú bíróság egyetértett. Nem volt olyan törvényi ok, mely a vádlott felmentését, vagy az eljárás megszüntetését tette volna szükségessé. [14] A vádlotti cselekmény valóban a Btk. 160. §

(3)bekezdése szerinti emberölés előkészületének bűntettét valósította meg. Az elsőbírósági indokok kifogástalanok, figyelemmel a korábbi, részben ellentétes gyakorlatot megszüntető és az ítélkezés egységét biztosító, a bíróságokra kötelező 3/

1. Büntető jogegységi határozatban foglaltakra. [15] A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket alapvetően helyesen feltárta (indokolás [51] bekezdés). A hasonló jellegű, erőszakos, élet elleni cselekmények száma valóban növekszik az ítélőtábla illetékességi területén és annak nyomatékát érdemben nem csökkenti a bűntett előkészületi stádiuma sem. Megjegyzendő, hogy jelenleg is folyik hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés előkészülete miatt másodfokú eljárás az ítélőtáblán. A büntetés kiszabásakor vizsgálandó szempontokat elemző és már hosszú ideje hatályban lévő és követett
2. BK vélemény valóban nem tesz különbséget az emberölés előkészülete során a passzív alany személyét érintően, e körben azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy már kísérleti szakba lépett cselekménynél a hivatalos személy elleni elkövetés súlyosabban minősülő emberölést valósít meg [Btk. 160 §

(2)bekezdés e) pont

1. fordulat]. Ebből is következik, hogy a hivatalos személy, különösen az egyik hatalmi ág (végrehajtó hatalom) vezető hivatalos személye, a miniszterelnök sérelmére elkövetett emberölés előkészületének tárgyi súlya fokozott, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni a joghátrány alkalmazásakor. Az elsőfokú ítélet [52] bekezdésében írtakat ezért helyesbíteni kell azzal a megjegyzéssel is, hogy a kúriai testületi véleményben foglaltak szilárd alapját képezik a büntetéskiszabási gyakorlatnak, de a vélemény jellegénél fogva minden bűnösségi körülményre nem tér és nem is térhet ki. Nincs ezért akadálya olyan szempontok értékelésének sem, melyeket az nem sorol fel. Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben túl enyhe büntetést szabott ki, mely nem alkalmas az büntetési célok elérésére. A vádlott kóros elmeállapota és a beszámítási képesség korlátozottsága folytán a másodfokú bíróság egyetértett az ún. feltételes elítéléssel, azaz a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztésével, de a büntetés tartamának és ehhez igazodóan a próbaidőnek a súlyosítása is szükséges a büntetéskiszabási Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.91/2025/8/I 5 elvek érvényre juttatásához. Ezért az ítélőtábla a szabadságvesztést a büntetési tétel középmértékéhez közelebb eső 2 évben határozta meg, a próbaidő tartamát pedig 4 évre felemelte. E büntetés már tettarányos és kifejezi az egyéniesítést is. [16] A vádlott cselekménye kétségtelenül jelentős tárgyi súlyú bűntett, ugyanakkor a már részletezett alanyi oldali tények és a jogtárgy veszélyeztetésének távolabbi volta (eszköz beszerzésére, vagy más olyan előkészületi cselekményre nem került sor, mely a külvilágban az elkövetés nagyobb fokú realitását jelezné) a végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazása ellen hatottak. Ezen okok miatt nem találta alaposnak a tényleges szabadságelvonásra irányuló büntetés kiszabását a másodfokú bíróság sem. [17] A vádlottal szemben a próbaidő eredményes elteltének biztosításához a pártfogó felügyelet elrendelésére indokoltan került sor. A mentális betegségben szenvedő terhelt rendszeres figyelemmel kísérése nem mellőzhető. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése miatt az alkotmányos követelményeknek megfelelően vizsgálni kellett, hogy a vádlott méltó-e előzetes mentesítésre. A válasz nemleges, azt a bűncselekmény jellege egyértelműen kizárja. A fontos közjogi méltóság ellen ölést tervező elkövető nem méltó az előzetes bírósági mentesítésre. [18] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó, mint egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezések alapvetően törvényesek azzal, hogy a határozat rendelkező részében az előzetes fogvatartásban töltött teljes időt szükséges feltüntetni [Be.
2. §

(2)bekezdés a) pont]. Értelemszerűen a beszámításnak a fogvatartás kezdete mellett a záró időpontot is tartalmaznia kell, utóbbit azonban a törvényszék ítélete nem tartalmazta, melyet pótolva a rendelkezést jelen határozatában egyértelműsítette a másodfokú bíróság. [19] A törvényszék a bűnösnek kimondott vádlottat döntően a perjogi törvénynek megfelelően kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére a Be. 574. §

(1)bekezdését alkalmazva. A bírósági eljárásban a pszichológus szakértő közreműködésével kapcsolatban felmerült szakértői díjat érintő, és a vádlottat terhelő rendelkezés viszont téves, ezért e részben, ha eltérő indokkal is, de a védelmi fellebbezések megalapozottak. A felülbírálat korlátozott volta miatt a tényállás és a bizonyítékok értékelésének módosítására nem kerülhetett sor, de az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó bűnügyi költségviselést érintő rendelkezés revíziója nem maradhatott el, függetlenül attól, hogy az kötődik a bíróság bizonyító és ténymegállapító tevékenységéhez is. E részben kiemeli az ítélőtábla, hogy a megalapozott vádemelést követően már rendelkezésre állt – a vádlott elmeállapotára is – minden olyan bizonyítási eszköz, melyekből származó bizonyítékok alapot adtak a büntetőjogi főkérdések eldöntéséhez. A nyomozás során beszerzett és a tárgyalási szakban is megerősített elmeorvosszakértői vélemény alapján a vádlott pszichés és elmeállapotára megfelelő bizonyítékok kerültek beszerzésre, a tényállás megalapozott rögzítéséhez pszichológus szakértői bizonyításra, főként az elsőfokú bíróság által megjelölt kérdésekben, nem volt szükség. A szükségtelenül folytatott bizonyítás költségének megtérítésére a vádlott Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.91/2025/8/I 6 nem kötelezhető a Be. 574. §

(3)bekezdése értelmében, azt a Be. 576. §

(1)bekezdés a) pontja szerint az állam viseli. E körben csak megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a pszichológus szakértői vélemény nem is állt összhangban a marasztaló határozattal és indokaival. [20] A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a büntetést kiszabó, az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó beszámítással, valamint a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos részében a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [21] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye [Be. 615. §

(1),

(2)bekezdés]. Debrecen,

1. május
2. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Bakó Dr. Diószegi Attila s.k. bíró József s.k. előadó bíró, Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 2.B.221/2024/
3. számú ítélete a Debreceni ítélőtábla Bf.I.91/2025/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. május
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke