← Magyarország

Gf.40045/2023/13 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A pénzmosás szempontjából szokatlan ügylet végrehajtásának szolgáltató általi felfüggesztése határidőhöz kötött, melynek elteltét követően az ügyletet végre kell hajtani. Önmagában a felfüggesztés és a hatóság felé fennálló bejelentési kötelezettség teljesítése nem eredményezi azt, hogy az adott bankszámlára tévesen utaló személy az átutalt összeget visszakapja. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma.: 14.Gf.40.045/2023/13-II. A felperesek: felperes1 Ltd. - I. rendű cím1 felperes2 Ltd. - II. rendű cím2 A felperesek képviselője: Dr. Koczkás János Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Koczkás János ügyvéd cím3 Az alperes: alperes1 Zártkörűen Működő Részvénytársaság cím4 Az alperes képviselője: Soós Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Soós Judit ügyvéd cím5 A per tárgya: kártérítés A fellebbezést benyújtó fél: felperesek Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 2 A fellebbezéssel támadott határozat száma: 15.G.42.211/2021/27-I. ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 328.250 (háromszázhuszonnyolcezer-kettőszázötven) forint + áfa, a II. rendű felperest, hogy 540.600 (ötszáznegyvenezer-hatszáz) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget fizessen meg az alperesnek 15 napon belül. Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 939.982 (kilencszázharminckilencezerkilencszáznyolcvankettő) forint, a II. rendű felperest, hogy 1.932.000 (egymilliókilencszázharminckétezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket fizessen meg az államnak 60 (hatvan) napon belül az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás I. [1] A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest 36.490 USD és annak

  1. október 26-ától járó késedelmi kamata I. rendű felperes javára, továbbá 75.000 USD és annak
  2. november 27-től járó késedelmi kamata II. rendű felperes javára történő megfizetésére. A keresetük ténybeli alapjaként előadták, hogy ismeretlenek feltörték az üzleti partnerük elektronikus levelezőrendszerét, és a cég képviseletére jogosult nevében azt az üzenetet kapták, hogy az esedékes fizetési kötelezettségüket a partner tengerentúli számlájára utalással teljesítsék, amely valójában a terhelt alperesnél megnyitott bankszámlájához tartozott. A megtévesztés eredményeképpen az I. rendű felperes
  3. október 21-én 36.490 USD-t, a II. rendű felperes
  4. november 24-én 75.000 USD-t utalt át, amely összegek forint ellenértékét a terhelt több részletben, az alperes különböző bankfiókjaiban készpénzben felvette. A cselekménnyel kapcsolatban büntetőeljárás indult, amelyben a Fővárosi Törvényszék 3.B.320/2020/
  5. számú ítéletével a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapította folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének elkövetéséért. Érvelésük szerint az alperesnek a szokatlan tranzakciókra vonatkozó belső szabályzata alapján észlelnie kellett volna, hogy a terhelt által végzett tranzakciók felvetik a pénzmosás gyanúját; ennek ellenére nem tett eleget a pénzmosás és a terrorizmus visszaszorítása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló
  6. évi CXXXVI. törvény (Pmt.)
  7. §

(2)és 24. §
(1)bekezdése szerinti vizsgálati, bejelentési és a megbízás felfüggesztésére vonatkozó kötelezettségének. Ha az alperes a terhelt által kezdeményezett tranzakciókat felfüggeszti, akkor nem tudta volna Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 3 készpénzben felvenni a bűncselekményből származó pénzt, ami így visszautalható lett volna a részükre. Mindezekre tekintettel az alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (Ptk.) 6:
  2. § és 6:
  3. § alapján köteles az okozott kárt megtéríteni. II. [2] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Elévülési kifogást terjesztett elő, továbbá érvelése szerint nem tanúsított jogellenes magatartást, a tranzakciók teljesítésekor nem talált pénzmosásra utaló körülményt. Az elvárható magatartást tanúsítva járt el, azonban a Pmt.
  4. §
(1)bekezdésében foglalt felfedés tilalmából adódóan a megtett intézkedéseiről még a bíróság számára sem szolgáltathat adatot. Hivatkozott az okozati összefüggés hiányára is, mivel a pénzmosási bejelentés és a tranzakció felfüggesztése nem eredményezte volna automatikusan a kifizetés végleges meghiúsulását, mivel az legfeljebb 5 munkanapig akadályozhatja az ügyleti megbízás teljesítését. Állította továbbá, hogy a felperesek nem tettek eleget a kármegelőzési, kárelhárítási kötelezettségüknek, amikor nem az adott helyzetben elvárható körültekintéssel jártak el az ismeretlen bankszámlára való utaláskor. III. [3] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte az I. rendű felperest 656.500 forint, a II. rendű felperest 1.081.200 forint alperesnek járó perköltség megfizetésére. Kötelezte továbbá az I. rendű felperest 490.900 forint, a II. rendű felperest 1.009.100 forint eljárási illeték állam javára történő megfizetésére. III.
  1. [4] Határozatában a fellebbezés szempontjából releváns tényként megállapította, hogy a terhelt
  2. szeptember 10-én az alperesi bankfiókban pénzforgalmi számlát nyitott, melynek célja az volt, hogy a mások által elkövetett bűncselekményből származó, bankszámlára érkező összegeket készpénzben felvegye és azt bűntársának továbbítsa. Legális forrásból származó pénzre vonatkozó pénzügyi műveletet csak a bankszámla fenntartása érdekében végzett. [5] Ismeretlen elkövetők feltörték a cég1 Ltd. (a továbbiakban: indiai cég) elektronikus levelezőrendszerét, és a cég képviseletére jogosult nevében felhívták a felpereseket, hogy az esedékes fizetési kötelezettségüket a jogosult tengerentúli számlájára utalással teljesítsék. Az elektronikus levélben megjelölt pénzforgalmi számlaszám valójában a terhelt fentiek szerint megnyitott bankszámlájához tartozott. [6] A valótlan elektronikus üzenetekkel megtévesztett I. rendű felperes
  3. október 21-én 36.490 USD-t utalt át, amelyet az alperes a terhelt bankszámláján
  4. október 16-án (helyesen 26-án) 10.096.810 forint értékben írt jóvá, amit a terhelt ugyanezen a napon több részletben, az alperes különböző bankfiókjaiban készpénzben felvett. A valótlan elektronikus üzenetekkel ugyancsak megtévesztett II. rendű felperes
  5. november 24-én 75.000 USD-t Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 4 utalt át, amelyet az alperes a terhelt bankszámláján
  6. november 27-én 21.562.766 forint értékben írt jóvá, amit a terhelt
  7. november 27-én és 30-án több részletben, az alperes különböző bankfiókjaiban készpénzben felvett. [7] Az alperes felhívására a terhelt mindkét tranzakció adatairól kérdőívet töltött ki, amelyben a tranzakció célját úgy jelölte meg, hogy azt a férje családja küldte a részére. [8] A nyomozóhatóság határozata alapján az alperes
  8. február 25-én zár alá vette a bankszámlát, amelynek egyenlege ekkor 32.231,42 forint volt. [9] A felperesek
  9. július 12-én megkeresték az alperest a bankszámla zárolása, a pénzösszegek visszafizetése és az esettel kapcsolatos tájékoztatás végett, amelyet az alperes az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
  10. évi CXII. törvényre és a Pmt.-re hivatkozással nem teljesített. [10] A Fővárosi Törvényszék a
  11. szeptember 1-jén jogerőre emelkedett 3.B.320/2020/
  12. számú ítéletében (a továbbiakban: büntető ítélet) megállapította a terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett, a Büntető Törvénykönyvről szóló
  13. évi C. törvény (Btk.)
  14. §
(2)bekezdés a) pontja és a
(4)bekezdés
  1. a)pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt; a felperesek és az indiai cég által előterjesztett polgári jogi igény elbírálását egyéb törvényes útra utasította. [11] Az alperes szokatlan tranzakciók tipológiáját tartalmazó belső szabályzatának 1. pontja a pénzmosásra utaló készpénztranzakciókat, a 2. pontja a pénzmosásra utaló bankszámla felhasználás eseteit tartalmazza. Szokatlan műveletnek minősül a szokatlanul nagy készpénzbetét elhelyezése, felvétele természetes személy által, főleg, ha az nem egyeztethető össze az ügyfél foglalkozásával [1.
  2. a)pont]; akár magánszemély, akár cég esetében készpénzbefizetések, illetve kifizetések hirtelen, jelentős megnövekedése [1.
  3. b)pont]; ha természetes vagy jogi személyek részére vezetett bankszámlákon lévő pénzmozgás nem utal üzleti tevékenységre, de a bankszámlán jelentős összegeket írnak jóvá, illetve utalnak át azokról nyilvánvaló cél nélkül [2.
  4. b)pont]. III.2. [12] Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában megalapozatlannak találta az alperes elévülési kifogását. Rögzítette egyúttal, hogy a kár bekövetkezésének ideje a 36.490 USD dollár és a 75.000 USD átutalásának az ideje (2015. október 21. és 2015. november 24.), hiszen a felperesek vagyonának csökkenése az átutalási megbízások benyújtásával egyidejűleg csökkent. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 5 [13] A Ptk. 6:519. §-ának felhívásával kifejtette, hogy a felperesek bizonyítási érdekébe tartozott a kár bekövetkezése, az alperes károkozó magatartása és a kettő közötti okozati összefüggés bizonyítása. A jogellenesség a Ptk. 6:520. §-a folytán nem szorult bizonyításra. Az alperesi védekezésre tekintettel az ő bizonyítási érdekébe tartozott a felróhatóságának hiánya és a károsulti közrehatás bizonyítása. [14] A kár mértékét a büntető ítélet és az átutalásokról csatolt kimutatások alátámasztották, míg a kár a korábban írtak szerint az átutalás időpontja. Kétséges azonban a felperesek vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés, mivel nem adták elő, hogy az átutalással teljesíteni kívánt szolgáltatást megkapták-e; az indiai cég a nem teljesített vételárat a bűncselekményről való értesülést követően is velük szembeni követelésként vagy saját veszteségként tartja-e nyilván. E körben bizonyítást sem ajánlottak fel. A károsult személyét kétségessé teszi az is, hogy a büntetőeljárásban a felpereseken kívül az indiai cég is előterjesztett polgári jogi igényt, azaz maga is úgy tekintette, hogy a bűncselekmény következtében a vagyonában értékcsökkenés állt be. Az indiai cég nyomozó hatóság részére megküldött nyilatkozata (17/M/18.) is azt igazolja, hogy a saját kárának tekintette az átutalásokat. [15] A Pmt. 23. §
(1)bekezdése és a 24. §
(1)bekezdése, valamint az alperes belső szabályzatának 1.
  1. a)és
  2. b)pontja, valamint a 2.b.) pontja alapján a törvényszék megállapította, hogy szokatlan tranzakciónak minősült a terhelt által megvalósított készpénzfelvétel, ezért az felvetette az alperes Pmt. 23. §
(1)bekezdésében, valamint a 24. §
(1)bekezdésében foglalt intézkedési kötelezettségét. A felperesek által indított átutalás vizsgálata ugyanakkor nem az alperes, hanem a felperesi számlákat vezető külföldi pénzintézet kötelezettsége volt, mert a megbízást is annak kellett teljesítenie. Azt, hogy az alperes a tranzakció célját közlő adatlap kitöltésén túl milyen intézkedéseket tett, illetőleg kötelezettségét mennyiben mulasztotta el, a rendelkezésre álló nyilatkozatok és okiratok alapján, illetőleg a Pmt. 27. §
(1)bekezdésében foglalt felfedési tilalom miatt megtagadott adatszolgáltatás, továbbá a Pp. 322. §
(2)bekezdése szerinti indítvány hiányában nem volt megállapítható. [16] Mindezek alapján a felperesek nem bizonyították az alperes jogellenes mulasztását. Az állított jogellenes magatartás és a kár bekövetkezte közötti okozati összefüggés egyébiránt eleve kizárt, mert a kár bekövetkezte – még a jóváírás dátumát tekintve is – megelőzte a jogellenes magatartás tanúsításának elvárt időpontját. Az alperes a Pmt.-ben előírt kötelezettségeit csak a pénz bankszámlára érkezését követően teljesíthette, hiszen egy teljesedésbe nem ment tranzakció vizsgálata még nem lehetséges. A jogellenes magatartásnak nem lehet következménye az azt megelőző időben bekövetkező kár, így a jogi okozatosság kétséget kizáróan hiányzik. [17] A kifejtettek okán a Ptk. 6:
  1. §-ában meghatározott kártérítési felelősség feltételeinek a fennállása és bizonyítottsága hiányában a kereset nem alapos, melyből következően a törvényszék a károsult felróható közrehatását érdemben nem vizsgálta. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 6 IV. [18] Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben elsődlegesen kérték annak megváltoztatását és a keresetüknek megfelelő döntés hozatalát, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását a Pp.
  2. §-a alapján. [19] Érvelésük szerint az elsőfokú ítélet tévesen – a Pp.
  3. §
(3)bekezdését megsértve – rögzítette, hogy nem nyilatkoztak a szolgáltatásról, aminek az ellenértékét átutalták, illetőleg arról, hogy az indiai cég azt velük szemben fennálló követelésként vagy saját veszteségként tartja-e nyilván. Egyfelől a törvényszék ilyen nyilatkozatot nem kért, másfelől a
  1. sorszámú végzésben foglaltaknak eleget téve a
  2. október 10-i beadványukban előadták, hogy hogyan és mikor következett be a káruk. Ezen nyilatkozatból értelemszerűen következik, hogy az indiai cég a nem teljesített vételárat velük szemben fennálló követelésként tartja nyilván a mai napig, és az is, hogy a szolgáltatást megkapták. Mindez a büntetőeljárás irataiból is kitűnik. A kár bekövetkezte egyébiránt akkor is megállapítható, ha nem kapták meg a szolgáltatást, de akkor is, ha megkapták, hiszen utóbbi esetben annak ellenértékével mindaddig tartoznak az indiai cégnek, amíg azt ki nem egyenlítik. Az elsőfokú bíróság tehát iratellenesen jutott arra a következtetésre, hogy nem nyilatkoztak a kapott szolgáltatásról. Az M/
  3. számú mellékletként csatolt jegyzőkönyvben tett nyilatkozatuk szerint az üzleti kapcsolat úgy működött, hogy az indiai cég először megküldte az árut és csak azt követően teljesítették a vételárat. Amennyiben a bíróság hiányosnak tartotta a perfelvételi nyilatkozatukat, akkor a Pp.
  4. §-a alapján az anyagi pervezetés körében kellett volna intézkednie annak kiegészítése érdekében. [20] A fentiekből következően anyagi jogilag is téves az az ítéleti megállapítás, miszerint kétséges az őket ért kár bekövetkezte, és nincs relevanciája az indiai cég által előterjesztett polgári jogi igénynek sem, mivel a mai napig velük szembeni követelésként tartja nyilván a nem teljesített vételárat. A pénz eltérítésével kapcsolatos bűncselekmény károsultjai kizárólag ők lehetnek. [21] Tévesen értékelte terhükre az elsőfokú bíróság, hogy az alperes jogellenes mulasztását nem bizonyították, mivel az adott esetben a károkozó magatartás megállapíthatóságához szükséges adatokkal a per tárgyának természetéből fakadóan kizárólag az alperes rendelkezett. A jogellenesség körében releváns dokumentumok, információk alperes általi szolgáltatását, illetve tényelőadását indítványozták, melynek körében egyrészt a Pp.
  5. §
(2)bekezdése alapján bizonyítási, másrészt a Pp.
  1. §-a alapján állítási szükséghelyzetben voltak. Az alperes mindezek ellenére nem nyilatkozott, a kimentés lehetőségével nem élt. A károkozó magatartás – azaz a jogellenes mulasztás – bizonyítatlanságát tehát az eljárási szabályok téves alkalmazásával állapította meg az elsőfokú bíróság. [22] Tévesen értékelte a terhükre azt is a törvényszék, hogy nem volt megállapítható, hogy az alperes a Pmt. 23-
  2. §-aiban írt kötelezettségeit mennyiben sértette meg. Indítványozták ugyanis a Pmt. 23-
  3. §-ai szerinti eljárásra vonatkozó dokumentumok Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 7 csatolását, amelyet az alperes a felfedés tilalmára hivatkozással megtagadott, azonban a Pp.
  4. §
(1)és
(2)bekezdései alapján az elsőfokú bíróságnak hivatalból meg kellett volna keresnie a minősítőt a megismerés engedélyezése érdekében. Az alperesi adatszolgáltatás megtagadására figyelemmel érhetetlen, hogy milyen okból esik a terhükre a károkozó magatartás bizonyítottságának hiánya, illetőleg miért értélkelendő az alperes javára a felróhatóság hiányának bizonyítatlansága. [23] Hangsúlyozták, hogy a károkozó magatartás és az okozati összefüggés vonatkozásában azt állították, hogy a Pmt. 23-
  1. §-ai szerinti kötelezettségének az alperes nem tett eleget – azaz jogellenesen mulasztott – és ebből következően keletkezett a káruk. A tényelőadási és peranyagszolgáltatási kötelezettségüket teljesítették, ugyanakkor a jogellenes mulasztásra és az okozati összefüggésre vonatkozó dokumentumokkal kizárólag az alperes rendelkezett, aki a fentiek szerint az adatszolgáltatást megtagadta és a kimentés lehetőségével sem élt, azaz a felróhatóság hiányát nem bizonyította, ezért az ítélet sérti a Ptk. 6:
  2. §-át. [24] Értelmezhetetlen az okozati összefüggés hiányával kapcsolatos ítéleti megállapítás is, hiszen az a már hivatkozott dokumentumok becsatolása hiányában fel nem tárt tényállási elem. A törvényszék is megállapította, hogy a perbeli tranzakciók kimerítették a szokatlan tranzakciók fogalmát, így az alperesi bejelentési kötelezettség fennállt, aki azonban nem bocsátott rendelkezésre semmilyen adatot a kötelezettsége teljesítését illetően, így az okozatosság értékelése nem történhetett meg. [25] A fellebbezési tárgyaláson hangsúlyozták, hogy az alperesnek – mivel szokatlanok voltak az ügyletek – meg kellett volna tagadnia a tranzakciók teljesítését, azaz nem írhatta volna jóvá az utalásokat a címzett számláján, aki így nem rendelkezhetett volna az adott összegek felett, hanem a pénz „reaktiválódik”, visszakerül a küldő számlájára. Az ítélőtábla felhívására az okozati összefüggés körében azzal érveltek, hogy amennyiben az alperes nem mulasztja el a Pmt.
  3. §
(1)bekezdése szerinti bejelentési és a 24. §
(1)bekezdése szerinti felfüggesztési kötelezettségét úgy a tranzakció nem „megy teljesedésbe” és nem keletkezik káruk. V. [26] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Érvelése szerint a törvényszék nem sértette meg a Pp.
  1. §-ába foglalt anyagi pervezetéssel kapcsolatos kötelezettségét, melynek körében kiemelendő, hogy a bíróság soha nem veheti át a felek rendelkezési jogából fakadó jogosultságait, kizárólag az általuk érvényesíteni kívánt anyagi jog keretein belül gyakorolhatja az anyagi pervezetést. A törvényszék a
  2. és a
  3. sorszámú jegyzőkönyvben az anyagi pervezetést követően felhívta nyilatkozattételre, tényelőadásra, a megjelölt ellentmondások feloldására és okiratok csatolására a felpereseket, akik a
  4. sorszámú perfelvételi iratukban a kárállítás körében nyilatkoztak, egyúttal közölték azt is, hogy további okirat nem áll rendelkezésükre. A kárállítás körében a felperesek érdekében állt a bizonyítás, így annak elmaradása is őket terheli. Mindezek alapján okszerű az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a kárállítás körében bizonyítást nem ajánlottak fel. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 8 A felperesek egyébiránt nem csatoltak bizonyítékot a kármegelőzési kötelezettségük teljesítésére vonatkozóan sem. [27] A károkozó magatartás bizonyítása is a felperesek bizonyítási érdeke volt. Az, hogy pénzintézetként a Pmt.
  5. §-ában szabályozott felfedés tilalmának megfelelően járt el, nem értékelhető a terhére. A Pp.
  6. §
(1)bekezdése alapján a felperesek érdekében állt a Pp.
  1. §-a szerint bizonyítási indítvány megtétele, melynek hiányában a törvényszék nem volt köteles a titokgazda megkeresése. A felfedés tilalmára figyelemmel a titokgazda egyébként sem járulhat hozzá a törvényben meghatározott titok megismeréséhez. [28] Az elsőfokú ítélet anyagi jogi indokolása is helytálló. A felperesek nem bizonyították a káruk bekövetkezését, azt a büntető ítélet is cáfolja, hiszen a büntetőeljárásban három magánfél – a felperesek és az indiai cég – terjesztett elő a keresettel megegyező összegű polgári jogi igényt, amelyhez képest jelen eljárásban két felperes érvényesít igényt. Mindez kétségessé teszi, hogy a kár kinél következett be. [29] A károkozó magatartás körében hangsúlyozta, hogy a kár a felperesek izraeli bankszámláinak a megterhelésével bekövetkezett és az ítélet szerint a számlavezető bankot terhelte az átutalások vizsgálata, hiszen az teljesítette a megbízásokat. A felperesek tulajdonosa nyilatkozott továbbá arról, hogy az utalások minden esetben számla alapján és banki beazonosítást követően történnek. Mindezek alapján az átutalások során tanúsított súlyosan gondatlan felperesi magatartás és a megbízást teljesítő számlavezető bank eljárása okozta a kárt. [30] A törvényszék helytállóan jutott arra a következtetésre is, hogy nem bizonyított az okozati összefüggés sem. A külföldi banknál vezetett felperesi számlák megterhelését követő alperesi eljárás az eredménnyel – azaz a kárral – nincs ok-okozati kapcsolatban. [31] A felperesek fellebbezési tárgyaláson előadott érvelésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárásban részletesen levezette, hogy nem volt jogszabályi lehetősége arra, hogy ne írja jóvá az összegeket a címzett számláján. VI. [32] Az elsőfokú ítéletnek jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt az ítélőtábla teljes terjedelmében bírálta felül. VII. [33] Az I. rendű és II. rendű felperes fellebbezése nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 9 VIII. [34] Az elsőfokú bíróság a releváns tényeket megállapította, érdemi döntésével az ítélőtábla egyetértett, annak indokait azonban csak kisebb részben osztotta és a fellebbezésben is foglaltakra figyelemmel kiegészíti, illetőleg pontosítja azokat. [35] A felperesek fellebbezése elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatására, másodlagosan a hatályon kívül helyezésére irányult, ugyanakkor maguk érveltek azzal, hogy a hivatkozott eljárási és anyagi jogi jogszabálysértések szorosan összefüggenek egymással, az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megsértésének következményeként értékelte tévesen a rendelkezésre álló bizonyítékokat és állapította meg a kártérítési felelősség feltételeinek hiányát. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla elsődlegesen a megváltoztatásra irányuló kérelem megalapozottságát vizsgálta és ezen vizsgálat során volt figyelemmel a hivatkozott eljárási szabálysértésekre is. [36] A másodfokú eljárásban abból kellett kiindulni, hogy a követelés nem évült el, továbbá a terhelt által megvalósított készpénzfelvételek a Pmt. rendelkezésén [
  2. §
(1)bekezdés] alapuló belső szabályzat értelmében szokatlan tranzakciónak minősültek, ami felvetette az alperes intézkedési kötelezettségét. Az elsőfokú ítélet ezen megállapításait ugyanis a felek fellebbezéssel nem támadták. VIII.
  1. [37] A kereset elutasítását a törvényszék három jogi indokra alapította: a károsult személye nem bizonyított, kétséges; az alperes jogellenes mulasztása nem bizonyított; kizárt az okozati összefüggés, mert a kár bekövetkezte megelőzte az alperes jogellenes magatartását. [38] Az ítélőtábla egyetért a fellebbezésben foglaltakkal annyiban, hogy a bizonyítottság hiányát az elsőfokú bíróság az első két ok esetén tévesen értékelte a felperes terhére, továbbá ítéletének indokolásában ellentmondásba is került a
  2. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt anyagi pervezetésével a második ok vonatkozásában. Helyes volt ugyanakkor az okozati összefüggés hiányának a megállapítása, de nem az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi indokok alapján. VIII.
  3. [39] Az elsőfokú bíróság által megállapított – nem vitás – tény, hogy a felperesek számlájáról az átutalások egy ismeretlen elkövető által megküldött levél következtében nem a címzett, szerződéses jogosult részére, hanem a terhelt bankszámlájára történt. Ezáltal a felperesek vagyonában az értékcsökkenés bekövetkezett, ilyen módon káruk keletkezett. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 10 [40] Miután az alperes a fenti tényt – azaz a terhelt bankszámlájára történt utalást – nem vitatta, az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben és erre vonatkozó egyértelmű tényállítás esetén az ő bizonyítási érdeke lett volna annak igazolása, hogy a felperesekkel szerződéses jogviszonyban lévő jogosult ezen utalásokat teljesítésként elfogadta. Ezt kétséget kizáró jelleggel nem bizonyítja, hogy a felperesek mellett a szerződéses jogosult is polgári jogi igényt érvényesített a büntetőeljárásban, illetőleg, hogy a nyomozó hatóság felé úgy nyilatkozott, hogy „tőle bitoroltak el csalárd módon két kifizetést” (17/M/
  4. alatti irat
  5. oldal
  6. bekezdés). Egyik megnyilvánulása sem értékelhető ugyanis a teljesítés elfogadására vonatkozó egyértelmű nyilatkozatnak. [41] A bizonyítottság hiányát, a teljesítés elfogadásával kapcsolatos kétséget a fentiek miatt nem értékelhette volna a törvényszék a felperesek terhére. Ebből az is következik, hogy az elsőfokú eljárásban az anyagi pervezetés az érintett kérdéshez kapcsolódóan (
  7. sorszámú jegyzőkönyv
  8. oldal) nem volt megfelelő. Az elsőfokú bíróságnak ugyanis egyértelműen nyilatkoztatni kellett volna az alperest arról, hogy tényként állítja-e, hogy a felperesek átutalását a jogosult teljesítésként elfogadta, ezért a felpereseknek nincs kára. Ezen tényállítás esetén a Pp.
  9. §
(2)bekezdése szerint tájékoztatni kellett volna az alperest arról, hogy annak bizonyítása őt terheli, és hogy a bizonyíték rendelkezésre bocsátásának, illetve a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, valamint a bizonyítás esetleges sikertelenségének a következményeit neki kell viselnie. [42] A felperes a fellebbezésében hivatkozott az anyagi pervezetés hibájára és a Pp. 183. §
(3)bekezdésének megsértésére a fenti körben, de más okból. A másodfokú bíróságnak ilyen esetben, tehát amikor azt állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság által végzett anyagi pervezetés az érintett kérdéshez kapcsolódóan nem volt megfelelő, akkor a Pp. 370. §
(4)bekezdése szerint az eltérő anyagi jogi álláspontját a felek tudomására kell hoznia és azt csak a fellebbező fél kérelmére veheti figyelembe. Ezt az ítélőtábla az adott esetben azért mellőzte, mert a későbbiekben kifejtettek szerint a felperesek keresete egyéb okból nem volt megalapozott, így a kárállítással kapcsolatos nem megfelelő pervezetés a jogvita érdemi eldöntését nem befolyásolta. VIII.
  1. [43] A felperesek fellebbezési eljárásban tett nyilatkozatával (
  2. ssz. irat) megerősített jogi érvelése szerint az alperes károkozó magatartása a Pmt. szerinti eljárás elmulasztása, ezen belül a bejelentés, illetve a felfüggesztés elmulasztása volt. [44] Az elsőfokú bíróság ebben a körben a
  3. sorszámú jegyzőkönyvben helyesen tájékoztatta az alperest arról, hogy neki kell bizonyítania egyebek mellett azt, hogy a Pmt.ben foglaltak szerint járt el, a bejelentési kötelezettségének eleget tett. Ehhez képest ellentmondásos az ítéletének azon okfejtése, miszerint a szokatlan tranzakció felvetette az alperes intézkedési kötelezettségét, azonban mivel nem volt megállapítható, hogy milyen intézkedéseket tett, a felperesek nem bizonyították a jogellenes mulasztást. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 11 [45] A fentiek körében kiemeli az ítélőtábla, hogy a felperesek állítása szerint az alperes jogellenes magatartása az volt, hogy mulasztott, mert nem tett eleget a Pmt.
  4. §
(1)bekezdése és 24. §
(1)bekezdés alapján fennálló bejelentési, felfüggesztési kötelezettségének. Ezen állításukkal szemben a Pp. 265. §
(1)bekezdése alapján az alperes érdekében állt annak bizonyítása, hogy a Pmt. szabályainak megfelelően járt el, mulasztás nem terheli, a szükséges intézkedéseket megtette. [46] Az alperes ellenkérelme ugyanakkor azon alapult, hogy az adott esetben a bejelentési kötelezettség, és ebből eredően a felfüggesztési kötelezettség nem is terhelte, mivel nem talált pénzmosásra utaló körülményt (
  1. március 4-én kelt
  2. sorszámú alperesi ellenkérelem
  3. oldal
  4. bekezdés). Maga sem állította tehát, hogy a felperesek által hiányolt bejelentést, felfüggesztést megtette. Ebből következően annak hiánya tényként megállapítható volt, ezért a törvényszék tévesen következtetett arra és alapította arra is a kereset elutasítását, hogy a felperesek az általuk megjelölt és károkozónak minősített magatartást – mulasztást – nem bizonyították. Itt hangsúlyozza ismételten az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott megállapítása szerint az alperes törvényi rendelkezésen [Pmt.
  5. §
(1)bekezdés] alapuló belső szabályzata értelmében is szokatlan tranzakciónak minősült a terhelt által megvalósított készpénzfelvétel, ami felvetette az alperes intézkedési kötelezettségét. Mindezek alapján tehát egyértelműen megállapítható volt az alperes mulasztása. [47] A kifejtettekből az is okszerűen következik, hogy a jogellenes magatartás bizonyítottságának hiányára vonatkozó ítéleti megállapítások kapcsán a felperesek alaptalanul hivatkoztak eljárásjogi szabálysértésekre (Pp.
  1. §,
  2. §,
  3. §), mivel nem voltak állítási, illetőleg bizonyítási szükséghelyzetben és a törvényszéknek nem volt hivatalbóli megkeresési kötelezettsége sem. VIII.
  4. [48] Helyesen állapította meg ugyanakkor az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek érdekében állt annak bizonyítása, hogy az általuk megjelölt mulasztás és a kár között az okozati összefüggés fennáll. VIII.4.
  5. [49] A felperesek előadása szerint az alperesi mulasztás azt eredményezte, hogy a jogosulatlanul felvett összeghez a büntetőeljárás eredményeként nem juthattak hozzá. A keresetben felvázolt, a kár bekövetkezéséhez vezető oksági folyamat azzal a másodfokú eljárásban nem vitatott mozzanattal kezdődött, hogy egy hamis felhívás eredményeként nem a jogosult részére teljesítették az átutalást és azzal ért véget, hogy az alperes elmulasztotta azokat az intézkedéseket, amelyek eredményeként – a felperesi állítás szerint – az összeg visszakerült volna a bankszámlájukra. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 12 [50] Ebből következően nem osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a kár előzetes bekövetkezése kizárja az okozati összefüggés fennállását. A felperesi vagyonban beállott értékcsökkenés ugyanis csak akkor vált véglegessé, az oksági folyamat visszafordíthatatlanná, amikor meghiúsult az a lehetőség, hogy a felperes számlájára az alperesi eljárás folytán visszakerüljön az összeg. Nem ért egyet ezért az ítélőtábla azzal, hogy a kár már az alperes magatartása előtt bekövetkezett és ez zárja ki az okozati összefüggés fennállását VIII.4.
  6. [51] A kártérítési igény megalapozottsága, az okozati összefüggés körében ezért vizsgálni szükséges az alperes azon védekezést is, amely szerint, ha megteszi a Pmt.-ben és a belső szabályzatában foglalt intézkedéseket, az sem járhatott volna azzal az eredménnyel, hogy a felperesek visszakapják a pénzüket. [52] Ebben a körben a felperesek előadása az ítélőtábla
  7. sorszámú végzésbe foglalt felhívása ellenére hiányos volt. Továbbra sem vezették le jogszabályi hivatkozásokkal azon állításukat, hogy a bejelentés és az ügylet végrehajtásának felfüggesztése esetén milyen folyamat eredményeként juthattak volna hozzá a téves számlára utalt összegekhez. [53] A felperesek által a fenti körben hivatkozott Pmt.
  8. §
(4)bekezdése szerint a pénzügyi információs egységként működő hatóság a belföldi ügyleti megbízás esetében az
(1)bekezdés szerinti bejelentés megtételének, illetve a
(2)bekezdés szerinti üzenet megküldésének napját követő két munkanapon belül, míg a nem belföldi ügyleti megbízás esetében az
(1)bekezdés szerinti bejelentés megtételének, illetve a
(2)bekezdés szerinti üzenet megküldésének napját követő négy munkanapon belül megvizsgálja a pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló adatot, tényt, körülményt. Az
(5)bekezdés alapján a pénzügyi információs egységként működő hatóság jogosult a
(4)bekezdésben meghatározott vizsgálatát további három munkanappal meghosszabbítani, amennyiben az a 26. §
(1)bekezdésében meghatározott adattovábbításhoz szükséges. A
(7)bekezdése szerint a szolgáltató teljesíti a felfüggesztett ügyleti megbízást, ha a pénzügyi információs egységként működő hatóság a
(6)bekezdés b) pontja szerint értesíti, vagy ha a felfüggesztést követően a
(4)és
(5)bekezdésben meghatározott időtartam a pénzügyi információs egységként működő hatóság értesítése nélkül eltelt. [54] Az ítélőtábla álláspontja szerint a fenti jogszabályi rendelkezésekből nem lehet kétséget kizáróan következtetni arra, hogy az ügylet végrehajtásának felfüggesztése esetén a felperesek hozzájuthattak volna a téves számlára utalt összegekhez. Az alperes helyesen érvelt azzal, hogy önmagában a felfüggesztés a Pmt. szabályai alapján meghatározott határidőhöz kötött, melynek elteltét követően az ügyletet végre kell hajtani, ezért önmagában a felfüggesztés nem eredményezhette volna, hogy a felperesek visszakapják az átutalt összeget. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.045/2023/13/II 13 [55] A fentiek alapján az alperes jogellenes mulasztása és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés nem állapítható meg. A felperesek adósok maradtak annak egyértelmű kifejtésével és jogi érvekkel alátámasztott levezetésével, hogy az alperes jogszerű eljárása – a bejelentés és felfüggesztés – eredményeként visszakapták volna a téves számlára utalt összegeket. [56] A kifejtettekből az is következik, hogy a Pmt. 23.-24. §-ai szerinti alperesi kötelezettségek (bejelentés és felfüggesztés) teljesítését igazoló dokumentumok becsatolásának hiánya nem volt akadálya az oksági kapcsolat érdemi vizsgálatának, ezért a felperesek erre vonatkozó fellebbezési hivatkozása sem vezethetett eredményre. IX. [57] A kifejtettekre tekintettel – a hatályon kívül helyezési indítvány megalapozatlanságára is figyelemmel – a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. X. [58] A felperesek fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelesek megfizetni az alperes részére a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjból álló perköltséget, melynek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján állapította meg. A felperesek kötelesek továbbá megfizetni az illetékfeljegyzési joguk folytán előzetesen le nem rótt fellebbezési illetéket a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján. Az illetéknek az állami adó- és vámhatóság 1003200001070044-09060018 számú illetékbevételi számlája javára történő megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Budapest, 2023. szeptember 28. Dr. Sándor Ottó s. k. a tanács elnöke Dr. Balsai Csaba Zoltán Dr. Vasady Loránt Zsolt s. k. előadó bíró bíró s. k.

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.