Bf.232/2022/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat] és magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. §

(2)bekezdés a) pont]. Ezért – halmazati büntetésül – 1 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről, az őrizetben töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának felemelése érdekében. Indokai szerint a testi épséget sértő cselekményt ittasan, idős sértett sérelmére, a házi jogot is sértve elkövető vádlottal szemben nem indokolt a büntetés enyhítése, a büntetési célok csak súlyosabb büntetéssel érhetők el, ezért a büntetés lényeges súlyosítására tett indítványt (Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség B.911/2020/29.). [3] A vádlott és a védője tudomásul vették a törvényszék határozatát. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.232/2022/7/II 2 [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.121/2022/2. számú átiratában az ügyészségi fellebbezést és indokait fenntartva az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a büntetés súlyosítását, egyebekben a határozat helybenhagyását indítványozta. [5] Az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 598. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el. A tanácsülésen történő elbírálásnak a törvényi előfeltételei maradéktalanul fennálltak, mert az ítéletet csak szankciós fellebbezés támadta és a jogosultak nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését nem indítványozták. [6] A súlyosításra irányuló ügyészségi fellebbezés nem alapos. [7] Az ügyészség a fellebbezését kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentette be (szankciós fellebbezés) ezért a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül, figyelemmel a Be. 590. §

(3)bekezdésére. [8] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, továbbá a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre (Be.590. §

(5)bekezdés

1. a)pont,
2. aa)és
3. ab)alpontok,
4. b)pont,
5. c)pont,

(5a)bekezdés). Értelemszerűen a szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása, a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontjában írtak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból döntött a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú bíróság nem vizsgálta a törvényszék ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mivel az ügyészség a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentette be. A mértékes fellebbezésénél az elsőfokon megállapított tényállás rögzül. [10] A ténybeli revízió kizárt, azonban a történeti tények kapcsán az ítélőtábla megjegyzi, miszerint az ítélet szorosan vett történeti tényállása [Be. 561. §

(3)bekezdés c) pont] nem tartalmazta, hogy a sértett életveszélyes sérülést szenvedett, a határozat azonban a [27], a [30] és a [36] bekezdésben is egyértelműen, konkrétan rögzíti az életveszélyes eredmény Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.232/2022/7/II 3 bekövetkeztét, mely ténymegállapítás ezért a tényállás része a töretlen bírói gyakorlat szerint, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba miatt a törvényszék e megállapításokat az indokolás más részeiben tette. [11] Ettől függetlenül felhívja a másodfokú bíróság a figyelmet arra, hogy az eredmény olyan központi tény, melyet feltétlen a történeti tényállásban kell szerepeltetni, nem pedig az indokolás más részeiben. Ez alapvető törvényi elvárás, különösen korlátozott felülbírálatnál, ahol a másodfokú bíróságnak nincs ténybeli revíziós jogköre. Ha a kötött tényállás nem tartalmaz releváns tényt, úgy az egyébként helyes vádbeli tény értékelésének nincs helye. [12] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárását a perjogi szabályokat betartva folytatta le. Nem vétett sem abszolút, sem olyan súlyú relatív hibát, amely az érdemi felülbírálatot kizárta volna. Hatályon kívül helyezési okot a másodfokú bíróság nem észlelt. [13] Az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. [14] A hiányos és ebből eredően nem egyértelmű jogi indokolás azonban kiegészítést igényel, szem előtt tartva a 3/2013. Büntető Jogegységi határozatban megjelölt szempontokat. A vádlott, amikor ököllel, közepes erővel megütötte az idős sértettet az arcán, a testi épség megsértése kapcsán egyenes szándékkal járt el. Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a szándékosság az életveszélyes eredményre nem terjedt ki. A hanyag gondatlanság azonban igen, így vegyes bűnösséggel valósult meg a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette. A vegyes bűnösség klasszikus formája ez. Az ütéstől a sértett a földre került és fejét a kemény, betonozott aljzatba ütötte, az életveszélyes koponyasérülést pedig a fej földhöz csapódása eredményezte. A vádlott testi sértési szándéka egyértelmű, azonban az életveszélyes eredménybe nem nyugodott bele, az eredményre nézve csak hanyag gondatlansága állapítható meg (BJD 8931, BH

1. 214, BH2004.136, BH
2. 194). [15] E részben külön ki kell emelni, hogy a vádlott elkövetéskor aktuális tudattartalmára, ezáltal szándékára, a bűnösségre az önhibából eredő és mentesítést nem eredményező ittasság miatt a tárgyi tényezőkből kellett következtetést vonni (elkövetési magatartás jellege, módja, a végrehajtás intenzitása, körülményei, a támadott testtájék) a III. Büntető Elvi Döntés jelenleg is irányadó útmutatásának megfelelően. [16] A magánlaksértés bűntette kapcsán utalni kell arra, hogy település népessége nem éri el az ezer főt, ezért az éjjel történő minősítő körülmény megállapítása helyes a huszonkét óra körüli elkövetésre figyelemmel. A bírói gyakorlat a városokban esete tizenegy órától hajnali öt óráig, míg a kisebb településeken a helyi szokásoknak megfelelően este tíz órai időponttól Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.232/2022/7/II 4 állapítja meg e tényállási elemet, minősítő körülményt. Az ügyben büntethetőségi akadály nem merült fel. [17] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket alapvetően helyesen feltárta, de nem a vádlott büntetlenségét kell a javára értékelni, hanem a fiatal felnőtt korát, hiszen Terhelt1 az elkövetés idején épp meghaladta a huszadik életévét. A sértetti közrehatás viszont nem enyhít, mert a sértett az éjjeli órában a portájára behatóló vádlott ellen jogosan védekezett, sőt akár komolyabb formában is tehette volna ezt. Ettől függetlenül a ténybeli beismerő vallomásra és a fiatal felnőtt korra figyelemmel a vádlottal szemben az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott 1 év 8 hónap szabadságvesztés tettarányos büntetés a mellékbüntetéssel együtt, amelynek lényeges súlyosítására az ítélőtábla nem látott indokot, figyelemmel az eredmény tekintetében fennálló gondatlanságra, illetve enyhébb fokára is. A kiszabott büntetés alkalmas a büntetési célok elérésére és megfelel a büntetéskiszabási elveknek is. [18] Észlelte az ítélőtábla, hogy a törvényszék a bűnügyi költség összegét hibásan számolta ki, amit a másodfokú bíróság helyesbített, mely szerint a vádlottat terhelő költség összege: 291 612 Ft. [19] Az egyéb, az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben hozott rendelkezések megfelelnek a törvénynek. [20] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a szükséges részben a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen,

1. június
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, dr. Nagy Éva s.k.bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 24.B.289/2021/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.232/2022/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. június
6. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.232/2022/7/II Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke 5