A határozat elvi tartalma: A felek között megállapodás jött létre a munkaviszony megszűnésére tekintettel munkabér megfizetésére, melyet nem támadtak meg. Ennek következtében az alperes köteles a megállapodásban szereplő összeget a felperes részére megfizetni. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.323/2021/
- A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a felperesi képviselő (Cím4, ügyintéző: dr. Harka Ödön ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek, a alperesi képviselő (jogi képviselő címe1) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen munkabér iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 5.M.70.403/2021/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszámú fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy – külön felhívásra – fizessen meg az államnak 801.926 (nyolcszázegyezer-kilencszázhuszonhat) fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] A felek
- november
- napján létesítettek határozatlan időre szóló munkaviszonyt szervezetirányítási elemző és szervező munkakör betöltésére. A munkaszerződés 4.
- pontjában a felperes személyi alapbérét 1.400.000 forintban határozták meg. [2] A felek között
- január
- napján „Megállapodás” jött létre, miszerint a munkaviszonyt
- január
- napjával közös megegyezéssel megszüntetik. A Megállapodás 3.
- pontjában az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperes részére legkésőbb
- február
- napjáig maradéktalanul megfizeti a
- és
- években ki nem fizetett munkabérét, továbbá tárgyévi, arányos, ki nem vett szabadságának pénzbeli Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.323/2021/8 2 ellenértékét. A 3.
- pont azt is tartalmazta, hogy a felperest a fenti jogcímeken megillető juttatás összegszerűségét külön okiratban rögzítik. [3] A felek között
- február
- napján „Megállapodás” jött létre a munkabér összegszerűsége vonatkozásában, és azt nettó 6.672.613 forintban határozták meg. [4] Az alperes a Megállapodásban foglaltak ellenére a felperes részére az abban szereplő összeget nem fizette meg. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [5] A felperes pontosított keresetében kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest bruttó 10.024.077 forint munkabér jogcímű tőkekövetelés, ezen összeg után kamat, valamint perköltség megfizetésére. A felperes az eljárás során megjelölte a keresete számítási módját. Előadta, hogy az alperes készítette el a peres iratokhoz csatolt, a munkaviszony megszüntetése tárgyában keletkezett iratokat, így az alperes határozta meg a munkabért gyűjtő jogcímént a követelése kapcsán. [6] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. [7] Előadta, hogy a felperes a keresetét bruttó 10.024.077 forint megfizetésére terjesztette elő, azonban egyetlen jogcímként a munkabért tüntette fel, mely nem tartalmazta a napidíjat és a szabadságmegváltást. Mindezek alapján a felperes kereseti kérelme nem volt megállapítható és nem volt határozott. Az elsőfokú bíróság ítélete [8] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek bruttó 10.024.077 forintot, ezen összeg után kamatot, valamint perköltséget. [9] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes írásbeli ellenkérelmében valójában csak alaki kifogást terjesztett elő a kereseti kérelem határozottsága kapcsán. A bíróság az alaki kifogást megalapozatlannak tartotta, mivel a felperes a keresetlevelében munkabér címén igényelte a követelést oly módon, ahogy a Megállapodásban foglalt Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.323/2021/8 3 munkabér nettó összegét tüntette fel. Ugyanakkor az alperes nem részletezte, hogy pontosan milyen részösszegekből, milyen hónapokra számította ki a munkabérigényt. [10] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes határozott kereseti kérelmet terjesztett elő, melyben leírta a releváns körülményeket, az azok alapjául szolgáló iratokat csatolta, melyek a kereseti kérelme elbíráláshoz szükségesek voltak. [11] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes aláírta a Megállapodást, tehát tisztában kellett lennie azzal, hogy milyen részösszegekből tevődik össze a felperes követelése. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a per eldöntése szempontjából kizárólag az bírt jelentőséggel, hogy az alperes érdemi védekezést nem terjesztett elő, ezért a bíróság alkalmazhatónak találta a Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.) 203.§
(2)bekezdésében foglaltakat. [12] A bíróság megállapította, hogy a felek között létrejött megállapodás alapján az alperesnek bruttó 10.024.077 forint összegű munkabér fizetési kötelezettsége keletkezett, mely kifizetésnek nem tett eleget, így a bíróság kötelezte az alperest ezen összeg kifizetésére. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [13] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a felperes keresetlevelében kizárólag munkabért jelölt meg jogcímként, de a peres eljárás során kereseti kérelmét módosította és abban eltérő jogcímeket is megjelölt. Az elsőfokú bíróság azonban ezen ellentmondást nem oldotta fel, így a fenti eljárásával megsértette a Pp. 341.§
(1)bekezdését és a Pp. 346.§
(5)bekezdését. [14] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak helyes tényállása és érdemi döntése alapján. Előadta, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során az írásbeli ellenkérelmében mindösszesen alaki kifogást terjesztett elő a felperesi kereset vonatkozásában. Hivatkozott arra, hogy a Munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (Mt.) rendelkezései nem tiltják azt, hogy a felek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése során a munkavállaló részére fizetendő munkabér összegét nettó módon határozzák meg. Előadta továbbá, hogy az elsőfokú eljárás során csatolta az alperes által készített iratokat, ahol maga az alperes határozta meg a munkabért a felperes követelésének gyűjtő jogcímenként. Az alperes nem vitatta sem az ellenkérelmében, sem a későbbi beadványában a becsatolt okirati bizonyítékok tartalmát, azokat összegében, jogcímében és esedékességében is elismerte. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.323/2021/8 4 [15] A felperes követelésének jogcíme körében hivatkozott az Mt. egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályaira, melynek körében a jogalkotó általános jelleggel határozta meg a munkabér fogalma kapcsán azt, hogy munkabérnek minősül minden „a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás”. A hivatkozott törvényi fogalom körében a felperes álláspontja beletartozik a személyi alapbér, a kiküldetés napidíja, illetve a fizetett szabadság megváltásának ellenértéke is. A másodfokú bíróság döntése és jogi indoka [16] Az alperes fellebbezése nem alapos. [17] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, az érdemi döntésével is egyetértett, ezért az elsőfokú ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [18] A Pp. 370.§
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a
(2)-
(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a Pp. 371.§
(1)bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények. [19] A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá: [20] A felek között
- február
- napján Megállapodás jött létre a munkabér összegszerűsége tárgyában, ahol a jogcím munkabérként került megjelölésre, melynek összege nettó 6.672.613 forint volt. [21] A felperes a pontosított kereseti kérelmében azt kérte a bíróságtól, hogy az alperest bruttó 10.024.077 forint munkabér jogcímű tőkekövetelés, valamint ezen összeg után kamat és perköltség megfizetésére kötelezze. [22] Az alperes által nem vitatottan a Megállapodás tárgya alapját képező iratokat az alperes határozta meg, melyeket a felek elfogadtak. [23] Az Mt.
- §-a kimondja, hogy az e törvényben szabályozott megállapodás a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jön létre. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.323/2021/8 5 [24] A Kommentár a Munka törvénykönyvéről rögzíti, miszerint az Mt. e törvényi megfogalmazásban nem a szerződés kifejezést használja, hanem általában a megállapodást, mint egy magasabb szintű fogalmat. A megállapodás ebben a kontextusban egyben joghatás, ugyanakkor jogi tény is, amelynek újabb joghatása a munkaviszony. A felek akaratnyilatkozatának tartalmaznia kell azok a lényeges kellékeket (tartalmi elemeket), amelyek szükségesek a kívánt cél eléréséhez. Miután a megállapodás létrejöttéhez a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatára van szükség, a megállapodás létrejöttének folyamatában elengedhetetlen az együttműködés. A megállapodásnak az egyik lényeges problematikája a felek nyilatkozatának értelmezése. A Polgári törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) 6:
- §
(1)bekezdése értelmében a szerződéses nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogy azt a címezettnek, a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összeskörülményeire tekintettel, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. [25] A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a Megállapodásban a felek egyértelműen munkabért határozták meg jogcímként tartalmazták, mely alapján a felperes ugyanezen a jogcímen terjesztette elő a kereseti követelését. [26] Az Mt. 28.§
(1)bekezdése szerint a megállapodás megtámadható, ha annak megkötésekor a fél valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, feltéve, ha a tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. A megállapodást bármelyik fél megtámadhatja, ha a szerződéskötéskor lényeges körülményben ugyanabban a téves feltevésben voltak. Lényeges körülményre vonatkozik a tévedés akkor, ha annak ismeretében a fél nem, vagy tartalommal kötötte volna meg a szerződést. [27] Az Mt. 28.§
(7)bekezdése szerint a megtámadás határideje 30 nap, amely a tévedés felismerésétől vagy a jogellenes fenyegetés megszűnésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható. [28] Figyelemmel arra, hogy az alperes a Megállapodást nem támadta meg, így azt érvényesnek kell tekinteni, az abban foglaltak tartalmazzák a felek akaratát. [29] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, hogy az alperes nem vitatta a Megállapodásban foglaltakat, így a munkabérfizetési kötelezettsége megállapítható. Az elsőfokú ítélet helytálló abból a szempontból is, hogy az alperes érdemi védekezést nem terjesztett elő, azaz nem részletezte, illetve bizonyítékokkal nem támasztotta alá, hogy a megállapodásban foglalt összeget miért nem tekinti teljeskörűen munkabérnek. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.323/2021/8 6 [30] A másodfokú bíróság egyebekben rámutat arra, hogy a BDT.2021.44.
- számú döntése szerint a bíróság az egész peres eljárás alatt az érvényesíteni kívánt joghoz, ezen felül a másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a fellebbezés korlátaihoz is kötve van. Ezért a másodfokú bíróság – ide nem értve a jogállítást, a másodfokú eljárásban megengedett megváltoztatását – az elsőfokú ítéletet nem bírálhatja felül a keresettel érvényesített jogtól eltérő, a fellebbezésben megjelölt jogalapon. [31] A másodfokú bíróság a fentiek alapján a rendelkező rész szerint határozott. Záró rész [32] Figyelemmel arra, hogy a pernyertes felperes a fellebbezési eljárásban perköltségigényt nem terjesztett elő, ezért a bíróság mellőzte a perköltség kiszabását a Pp. 81.§-
- §-a alapján. [33] Az alperes a fellebbezési illeték megfizetésére köteles az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (Itv.) 46.§
(1)bekezdése alapján. [34] Az ítélet a Pp. 376.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül került elbírálásra. [35] A fellebbezés elleni lehetőséget a Pp. 365.§-a zárja ki. [36] Budapest,
- március
- dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Kulisity Mária s.k. bíró