← Magyarország

Gf.40113/2023/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az ügyvédi meghatalmazás szabályai, a meghatalmazás terjedelme. A tagkizárás körében irányadó szempontok. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 16.Gf.40.113/2023/6-II. A felperes: Felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Gulyás & Szabó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Gulyás Balázs ügyvéd) (cím5) Az alperes: Alperes1 (Cím2) Az alperes képviselője: Tzvetkov Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tzvetkov Branimir ügyvéd) (Cím8) A per tárgya: tag kizárása Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 2 Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 22.G.41.802/2022/

  1. A fellebbezést benyújtó fél: felperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 381.000 (háromszáznyolcvanegyezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a
  2. október
  3. napján bejegyzett felperest a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága Cg.Cégjegyzékszám1 cégjegyzékszámon tartja nyilván azzal, hogy a főtevékenysége
  4. október
  5. napjától 4120’08 lakó- és nem lakó épület építése. Az alperes
  6. október
  7. napjától tagja a felperesnek,
  8. március
  9. napjától
  10. december
  11. napjáig pedig az ügyvezetői tisztséget is betöltötte. [2] A Fővárosi Törvényszék Cégbírósága Cg.Cégjegyzékszám2 cégjegyzékszámon tartja nyilván a cégnyilvántartásba
  12. szeptember
  13. napján bejegyzett 4120’08 lakó- és nem lakó épület építése főtevékenységű zrt1-t (Cím9), amelynek egyetlen részvényese és ügyvezetője bejegyzésétől fogva az alperes. [3]
  14. márciusában a cím3 szám alatti családi ház belsőépítészeti felújítása tárgyában a tulajdonos tanú4 belsőépítészhez fordult. tanú4, aki
  15. évben három hónapig gyakorlaton volt a felperesnél, ahol az alperest is megismerte – a belsőépítészeti lakberendezési koncepció és a kiviteli tervek elfogadását követően –
  16. őszén kifejezetten az alperest kereste meg, aki – mivel ekkor még a felperes ügyvezetője volt – a felperes nevében készített árajánlatot, illetve módosított árajánlatokat, amelyeket tanú4nak, illetve tanú4 megbízóinak is megküldött. tanú4 megbízói azonban a felperes által adott árajánlatokat – az ajánlatokban Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 3 közölt ajánlati kötöttség időtartama alatt – nem fogadták el. Utóbb a megrendelő a családi ház belső felújítási munkáinak az elvégzésére a vállalkozási szerződést a zrt1-vel kötötte meg. [4] A
  17. december
  18. napján megtartott rendkívüli taggyűlésen, amelyen az alperes tag nem volt jelen, az alperes másik tagja, a kft1 60%-os szavazatával meghozott TGY.I./
  19. sz. Taggyűlési határozat (2021.12.30.) kötelezte egyfelől az alperest a részére kifizetett 4.760.000 forint (5.600.000 forint), másfelől a kft1 tagot a részére kifizetett 8.400.000 forint osztalékelőleg 8 napon belüli visszafizetésére. Az alperes a
  20. január
  21. napján kelt levelében jelezte a felperes felé, hogy a taggyűlési határozatban foglaltakkal szemben a részére csak 4.535.300 forint osztalékelőleg lett kifizetve, amelybe beszámít 3.060.000 forintot, mivel a felperes egy korábbi évben nem fizetett meg a részére 3.600.000 forint osztalékot, amelyből az SZJA 540.000 forintos összegét levonta. A 4.535.300 forint osztalékelőleg és a beszámított 3.060.000 forint osztalék különbözetét, 1.475.300 forintot az alperes
  22. június
  23. napján visszafizette a felperesnek. A felperes az osztalékelőleg visszafizetése iránt a Fővárosi Törvényszéken pert indított az alperes ellen, amely 6.G.41.118/
  24. számon van folyamatban. E perben a felperes elismerte, hogy az alperes beszámítási nyilatkozatát
  25. augusztus
  26. napján kézhez vette, a felperes jogszerűen számította be az osztalékelőleg visszafizetése címén fennálló követelésében a 3.600.000 forint osztalékkövetelése SZJA címén 540.000 forinttal és SZOCHO címén 468.000 forinttal csökkentett összegét 2.592.000 forint összegben, valamint azt is, hogy részére az alperes 1.475.300 forintot már visszafizetett. A keresetét a felperes erre tekintettel a
  27. január
  28. napján kelt keresetváltoztatásával 692.700 forintra leszállította. [5] A felperes
  29. május
  30. napján megtartott taggyűlésén a
  31. évre vonatkozó számviteli törvény szerinti éves beszámoló elfogadását követően a felperes ügyvezetője előadta, hogy a felperes
  32. évben veszteségesen működött, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló
  33. évi V. törvény (Ptk.) értelmében pótbefizetés előírása szükséges. A társasági szerződés
  34. pontját erre tekintettel módosítani kell akként, hogy a taggyűlés a veszteségek fedezésére a tagok számára legfeljebb üzleti évenként egy alkalommal pótbefizetést írhasson elő akként, hogy annak legmagasabb összege 15.000.000 forint. A taggyűlés a kft1 tag és kft tagja1 összesen 60 % igen, alperes 40 % nem szavazatával elutasította a társasági szerződés
  35. pontjának a módosítását. Erre tekintettel a taggyűlés már nem tárgyalta és nem határozott a pótbefizetés előírására vonatkozó TGY.IV./
  36. sz. Taggyűlési határozat (2022.05.30.) tervezetéről. [6] A
  37. június
  38. napján kelt, ügyvezető1 ügyvezető nevében, a Gulyás & Szabó Ügyvédi Iroda részéről eljáró dr. Gulyás Balázs ügyvéd által aláírt taggyűlési meghívó értelmében dr. Gulyás Balázs ügyvéd mint a felperes csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselője meghívta a tagokat a felperes
  39. augusztus
  40. napján 14 órakor megtartandó rendkívüli taggyűlésére azzal, hogy a taggyűlés napirendje: Döntés Alperes1 tag kizárása iránti per megindításáról. A meghívó szerint az esetleges határozatképtelenség miatt megismételt taggyűlés időpontja
  41. augusztus
  42. napjának 10:00 órája. A meghívóhoz mellékelt
  43. július
  44. napján kelt ügyvédi meghatalmazás értelmében a felperes meghatalmazta a Gulyás & Szabó Ügyvédi Irodát, hogy nevében és helyette a
  45. augusztus
  46. napján 14 órakor tartandó taggyűlés meghívójának tagok részére való kiküldése érdekében, továbbá a hivatkozott taggyűlésen a társaság képviseletében és az ezzel Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 4 kapcsolatos ügyintézés céljából a bíróságok és más hatóságok előtt teljes jogkörrel képviselje, helyette és nevében eljárjon, jognyilatkozatot tegyen azzal, hogy meghatalmazottként eljárhat az iroda valamennyi ügyvédje. A posta a
  47. július
  48. napján postára adott, taggyűlési meghívót tartalmazó postai küldeményt az alperes címéről „nem kereste” jelzéssel küldte vissza. [7] A
  49. augusztus
  50. napján megtartott taggyűlésen a kft1 és kft tagja1 tagok szavazatával meghozott TGY.I./
  51. sz. Taggyűlési határozat (2022.08.01.) az alábbiakról rendelkezett: „A taggyűlés rögzíti, hogy tekintettel arra, hogy Alperes1 tag társaságban való maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné, a tag társaságból való kizárása indokolt, az alábbiakban kifejtettek alapján. A taggyűlés rögzíti, hogy
  52. szeptember hónapban tanú1 megbízó megkereste a felperest, hogy a tulajdonát képező családi ház belső felújítási munkálatainak kivitelezésével a felperest megbízza. A megbízó Alperes1 taggal való levelezést követően végül a zrt1gal (székhely: Cím9, cégjegyzékszám: Cégjegyzékszám2, Adószám: adószám2) kötött vállalkozási szerződést, amely ebben az időszakban (
  53. szeptember
  54. napján) alapított társaság vezérigazgatója és részvényese egyszemélyben Alperes1 tag. Alperes1 tag a vállalkozási szerződést véleményezésre úgy küldte meg megbízónak, hogy a megbízott cég még nem is létezett, nem került bejegyzésre, így kérte Alperes1 tag megbízót, hogy egy kis türelemmel legyenek ez iránt. A taggyűlés álláspontja, hogy ezt a munkát a felperes tudta nélkül egy újonnan alapított céggel vállalta el Alperes1 tag, amely kimeríti a tisztességtelen piaci magatartás fogalmát. Az újonnan alapított társaság főtevékenysége egybevág a felperes főtevékenységével (4120’08 Lakó- és nem lakó épület építése). Kiemelendő, hogy Alperes1 tag társaságának a hivatkozott munka szinte veszteséges volt, továbbá Alperes1 tag társasága által alkalmazott 5 % munkaszerzési jutalék is tételként szerepel, amely gyakorlatot a felperes nem alkalmaz. A taggyűlés másodlagosan rögzíti, hogy a felperes
  55. december
  56. napján tartott taggyűlésén a kft1 tag 60 % szavazat és Alperes1 4 % ellenszavazat arányban osztalékelőleg visszafizetéséről határozott, és kötelezte a tagokat, hogy a részükre kifizetett (kft1 8.400.000 forint – Alperes1 5.600.000 forint) osztalékelőleg összegét a társaság részére fizessék vissza, tekintettel arra, hogy az év végi eredmény nem fedezte a korábban kivett osztalékelőleget, így ennek visszafizetési kötelezettsége fennáll. A taggyűlés rögzíti, hogy ezt követően a
  57. május
  58. napján megtartott taggyűlésen az ügyvezető előterjesztette, hogy a felperes
  59. évre vonatkozó éves beszámolója alapján a társaság
  60. évben veszteséggel működött, így a Ptk. 3:
  61. §

(2)bekezdése alapján pótbefizetés előírásáról szükséges határozni, amely a felperes létesítő okirata
  1. pontjának módosítását igényli. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 5 Tekintettel arra, hogy a létesítő okirat módosítása tárgyában háromnegyedes többséggel hozható érdemi határozat, így Alperes1 40 %-os ellenszavazata következtében a felperes a pótbefizetés előírásáról, ennek megfelelően pedig a társasági szerződés módosításától határozni nem tudott. Ennek következtében a
  2. napirendi pontot már („Döntés 15.000.000,Ft összegű pótbefizetésről, akként, hogy – a tagok vagyoni hozzájárulásuknak megfelelően – a kft1 tag 8.250.000,- Ft, Alperes1 tag 6.000.000,- Ft, míg kft tagja1 tag 750.000,- Ft összeget köteles 2022.06.
  3. napjáig a társaság pénzforgalmi számlájára történő átutalás útján teljesíteni”) a taggyűlés nem tárgyalta. A fentiekben előadott tevékenységével Alperes1 súlyosan társaságellenes magatartást tanúsító tag károkat okozott a felperesnek, a lezajlott események a felperes és a többi tag érdekeinek súlyos sérelmét mutatják. A felperes nem tud eleget tenni a törvényes működés feltételeinek, veszteséggel működik, és ennek orvoslására nincs mód figyelemmel arra, hogy Alperes1 tag – a felperes érdekeivel ellentétesen – ellenszavazatával gátolja a törvényes működés helyreállítását. Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló
  4. évi V. törvényhez: „A kizárásra okot adó körülménynek nem kell olyan magatartásnak lennie, amely ténylegesen hátrányt okozott a társaságnak. Elegendő, ha a kizárandó tag jövőbeni magatartása nagymértékben veszélyezteti a társaság céljainak elérését (EBH
  5. 447., PJD
  6. 18.).” [8] A taggyűlés mindezek alapján – a szavazásra jogosultak egyhangú határozatával – elhatározta, hogy az alperes kizárása iránti keresetet a felperes benyújtja, hogy a tag kizárása iránti peres eljárást ezzel megindítsa. A
  7. augusztus
  8. napján megtartott megismételt taggyűlésről készült jegyzőkönyvbe foglalt, a kft1 és kft tagja1 tagok szavazatával meghozott TGY.I./
  9. sz. Taggyűlési határozat (2022.08.05.) tartalma megegyezik a TGY.I./2022.sz. Taggyűlési határozat (2022.08.01.) tartalmával. [9] A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperes felperes társaságból való kizárását a Ptk. 3:
  10. §
(1)bekezdése és 3:108. §
(1)bekezdése alapján és kötelezze az alperest a perköltsége megfizetésére. [10] Előadta, hogy
  1. szeptemberében tanú1 megbízó megkereste a felperest a cím3 szám alatti családi ház belső felújítási munkái kivitelezésével összefüggésben, azonban végül a munkával a zrt1-t bízta meg, amelyet az alperes,
  2. szeptember
  3. napján alapított, a felperes főtevékenységével egyező főtevékenységre. Állította, hogy a felperes éves beszámolója szerint az eredmény nem fedezte a korábban a tagoknak kifizetett osztalékelőleget, az alperes ezért köteles lett volna az általa felvett 5.600.000 forint osztalékelőleget visszafizetni felperesnek a Ptk. 3:
  4. §
(3)bekezdése és a
  1. december 30-i taggyűlésen elfogadott határozat szerint. Alperes e taggyűlési határozat ellen szavazott, illetve az osztalékelőleget maradéktalanul nem fizette még vissza a felperesnek. A
  2. május
  3. napján megtartott taggyűlésen továbbá az ügyvezető arról tájékoztatta a tagokat, hogy a felperes
  4. évben veszteséges volt, ezért pótbefizetés elrendelése lenne szükséges, ehhez viszont módosítani kell a társasági szerződést. A létesítő okirat módosításához a Ptk. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 6 3:
  5. §
(2)bekezdése szerint szükséges ¾-es szótöbbség azonban az alperes ellenszavazata miatt nem volt meg. Ennek következtében a társasági szerződés pótbefizetés előírását lehetővé tevő módosítására nem került sor. Az alperes mindezekkel a súlyosan társaságellenes magatartásokkal a felperes és a tagok érdekeinek súlyos sérelmét okozza, ennek következtében továbbá a felperes nem tudja biztosítani a törvényes működéséhez szükséges feltételeket, veszteséggel működik, amelynek orvosolására nincs mód. Az alperes – a társaság érdekeivel ellentétesen – ellenszavazataival gátolja a törvényes működés helyreállítását. [11] Az alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Előadta, hogy tanú1 nem a felperest, hanem tanú4 belsőépítészt kereste meg, és hogy a terveket nem a felperes, hanem tanú4 készítette el. A kizárást nem alapozhatja meg az, hogy a megrendelő nem fogadta el a felperes árajánlatait, valamint az sem, hogy a felperessel való kapcsolatfelvételt követően közel egy évvel később a megrendelő az alperes cégének adott megbízást. Az ajánlat elfogadása ugyanis a megrendelő független döntése, ajánlattétel alapján a szerződés létrejöttére joggal nem lehet számítani. Hivatkozott arra, hogy az új társaság alapításakor már nem volt a felperes ügyvezetője, míg a felperes jelenlegi ügyvezetője és többségi tulajdonosának tagja, ügyvezető1 két olyan társaságban érdekelt, amelyek főtevékenysége megegyezik a felperes főtevékenységével. Előadta, hogy az osztalékelőleg visszafizetésére vonatkozó kötelezettségének eleget tett, részben beszámítással, részben átutalással. Az osztalékelőleg tárgyában a felek között per van folyamatban a Fővárosi Törvényszék előtt 6.G.41.118/
  1. ügyszámon. Álláspontja szerint a társaság törvényes működése pótbefizetés előírása nélkül is biztosítható, és azt a társasági szerződés nem teszi lehetővé. Az irányadó bírósági gyakorlat értelmében, egy nem rögzített szerződéses kötelezettség megszegése nem szolgálhat tagkizárás alapjául (BDT
  2. 85.). Kifejtette, hogy a terhére rótt magatartások nem tekinthetők olyan kirívóan súlyos kötelezettségszegéseknek, amelyek kizárását megalapozhatnák. Állította, hogy a szavazati jogát a társasági szerződéssel összhangban gyakorolta, nem szavazott a társaság működésének a biztosítása ellen, a társaság jövőbeni céljainak az elérését semmilyen formában nem veszélyeztette. [12] Az alperes arra is hivatkozott, hogy a kizárására vonatkozó határozatot hozó taggyűlés összehívása nem volt szabályszerű, mert dr. Gulyás Balázs ügyvéd nem rendelkezett szabályszerű meghatalmazással a taggyűlés összehívására, mivel meghatalmazását a felperes, és nem annak ügyvezetője írta alá, illetve az nem jogosította fel a meghívó aláírására és a felperes tagjai előtti képviseletre, valamint a meghatalmazás kelte is későbbi, mint a meghívóé. Kétségbe vonta a felperes válasziratához csatolt meghatalmazás hitelességét is, illetve azt, hogy az feljogosította volna dr. Gulyás Balázst a taggyűlési meghívó ügyvezető helyetti aláírására és a taggyűlés összehívására. [13] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperes perköltségének viselésére. [14] Az elsőfokú bíróság a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
  3. évi V. törvény (Ctv.) 71/A. §
(4)bekezdésére figyelemmel az Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 7 alperes ellenkérelme alapján elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperes által hivatkozott okból jogsértő-e a TGY.I./
  1. sz. Taggyűlési határozat (2022.08.01.) és a TGY.I./2022.sz. Taggyűlési határozat (2022.08.05.). A felperes által a keresetlevélhez M/
  2. sorszámon csatolt mellékletek alapján a bíróság megállapította, hogy a taggyűlési meghívó kelte
  3. június
  4. napja volt, azt dr. Gulyás Balázs ügyvéd mint a felperes igazolt jogi képviselője hívta össze akként, hogy a meghívót ügyvezető1 felperesi ügyvezető helyett dr. Gulyás Balázs ügyvéd írta alá a Gulyás & Szabó Ügyvédi Iroda részéről. A mellékletként csatolt ügyvédi meghatalmazás
  5. július
  6. napján kelt, azt nem az ügyvezető, hanem a felperes adta a Gulyás & Szabó Ügyvédi Iroda részére, továbbá a meghatalmazás csak a meghívó tagok részére való kiküldésére terjedt ki, arra nem, hogy a felperes jogi képviselője a meghívót a felperes nevében aláírja. A
  7. november
  8. napján kelt beadványában ugyan a felperes állította, hogy a meghívót aláíró jogi képviselője rendelkezett a meghívó kiküldésekor a felperes ügyvezetője, ügyvezető1 által adott meghatalmazással is. Az e beadványhoz csatolt, szintén a meghívó keltét követően,
  9. július
  10. napján aláírt meghatalmazás sem terjedt ki azonban a meghívó aláírására, csak arra, hogy a jogi képviselő a taggyűlési meghívó tagok részére való kiküldése érdekében eljárjon. A meghatalmazást továbbá dr. Gulyás Balázs ügyvéd a saját nevében, nem pedig a Gulyás & Szabó Ügyvédi Iroda nevében írta alá, holott a meghívót dr. Gulyás Balázs ügyvéd az Ügyvédi Iroda pecsétje alatt írta alá. Így ez a meghatalmazás sem alkalmas a taggyűlés és a megismételt taggyűlés szabályszerű összehívásának a bizonyítására. Ez utóbbi meghatalmazást továbbá a meghívóhoz mellékelve a felperes jogi képviselője meg sem küldte az alperesnek, így az alperes – amennyiben kézhez vette volna a meghívót – nem szerzett volna tudomást e meghatalmazás tartalmáról, és nem lett volna abban a helyzetben, hogy a meghívót aláíró ügyvéd képviseleti jogának fennállásáról és terjedelméről meg tudjon győződni. Tekintettel arra, hogy a Ptk. 3:
  11. §
(1)bekezdése szerint a taggyűlést nem a társaság, illetve a társaság jogi képviselője, hanem a társaság ügyvezetője hívhatja össze, ezért a bíróság megállapította, hogy a
  1. augusztus
  2. napjára összehívott taggyűlés és a
  3. augusztus
  4. napjára összehívott megismételt taggyűlés összehívása nem volt szabályszerű. Mivel sem a
  5. augusztus 1-jei taggyűlésen, sem a
  6. augusztus 5-i megismételt taggyűlésen nem volt jelen valamennyi tag, és nem járult hozzá a Ptk. 3:
  7. §
(5)bekezdése szerint az ülés megtartásához, ezért sem a taggyűlés, sem a megismételt taggyűlés nem lett volna megtartható, azokon – mindezek alapján – a felperes jelenlévő tagjai szabályszerű taggyűlési határozatot nem hozhattak. [15] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes keresete abban az esetben sem lenne alapos, amennyiben a 2022. augusztus 1-jei taggyűlés és a 2022. augusztus 5-i megismételt taggyűlés összehívását szabályszerűnek kellene tekinteni. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 3:88. §
(1)és
(3)bekezdésére, a 3:107. §
(1)bekezdésére és a Pp. 170. §
(2)bekezdésének c) pontjára utalással kifejtette, hogy a tagkizárás a gazdasági társaság érdekeinek védelmét szolgáló, a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztető, súlyosan társaságellenes magatartást tanúsító, a társasággal együttműködni nem tudó tag tagsági viszonyának a megszüntetésére lehetőséget biztosító jogintézmény, amelynek alkalmazására csak olyan, a keresetindítást elhatározó társasági határozat meghozataláig tanúsított, a társaság legfőbb szervének határozatában vagy az annak alapjául szolgáló – a legfőbb szerv ülésének jegyzőkönyvében rögzített – előterjesztésben megjelölt tagi magatartás – tevékenység, mulasztás – szolgálhat alapul, amely a társaság jövőbeli működésére, a tagok közös üzletszerű gazdasági tevékenységének folytatására valós és súlyos veszélyt jelent (EBH
  1. 447.; BH
  2. 517.; Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.038/2005/3.; Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.524/2011/4.; PJD
  3. 18.; BDT
  4. 4021.). Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 8 [16] A kizárási okokat a legfőbb szerv perindításról döntő határozatának, illetve az alapjául szolgáló és a legfőbb szerv ülésének jegyzőkönyvében rögzített előterjesztésnek egyértelműen, pontosan és olyan részleteséggel kell tartalmaznia, hogy a keresetlevélben a felperes – a legfőbb szerv határozatában foglaltak előadásával – eleget tudjon tenni tényelőadási kötelezettségének a kizárás alapjául szolgáló perbeli magatartásokra vonatkozóan. A keresetben – illetve a perindításról döntő legfőbb szervi határozatban vagy az alapjául szolgáló előterjesztésben – részletes és konkrét tényelőadás nélkül, általánosságban megjelölt alperesi magatartás, illetve abban nem szereplő magatartás a kizárási perben nem képezheti érdemi vizsgálat tárgyát (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.192/2004/7.; PJD
  5. 19.; BDT
  6. 4021.; Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.396/2020/4.). Az elsőfokú bíróság ezért nem foglalkozott a felperes keresetlevelének azon hivatkozásával, amely szerint az alperes azáltal is akadályozza a felperes működését, hogy a taggyűléseken nem vesz részt, avagy csak jogi képviselője útján. Ez az alperesi magatartás, illetve mulasztás ugyanis a jelen per alapját képező taggyűlési határozatokban nem szerepelt, ezért az elsőfokú bíróság csak az ott megjelölt három indokot vizsgálta. [17] A budakeszi családi ház belsőépítészeti felújítására vonatkozó megrendeléssel összefüggésben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem tudta a perben bizonyítani azt az állítását, hogy a megbízó a felperest kereste volna meg a belső felújítási munkáinak elvégzése érdekében. Ezzel szemben a tanúk úgy nyilatkoztak, hogy a megrendelő az alperessel kapcsolatot tartó tanú4 belsőépítészt kereste meg. tanú4 pedig nem a felperessel, hanem kifejezetten az alperessel kívánt együtt dolgozni, és számára közömbös volt, hogy az alperes ténylegesen mely cég keretében fog vele együttműködni. Az is bizonyított tény, hogy a felperes (alperes által készített) árajánlatait a megrendelő határidőben nem fogadta el. Azt viszont a felperes a perben nem is állította, hogy azt követően, hogy az alperes a munkaviszonyát a felperes másik tagjában megszüntette, illetve a felperesben az ügyvezetői megbízatásáról lemondott, küldött volna további árajánlatot tanú1 részére, amelyet az – az alperesnek felróható okból – nem fogadott el. Nem kétséges, hogy az alperes a felperessel azonos főtevékenységgel alapította meg a zrt1-t, és e társaság bejegyzése előtt már a vállalkozási szerződés tervezetét az előzőekben említett munka vonatkozásában a megrendelőnek megküldte véleményezésre, ezek azonban súlyos társaságellenes magatartásként nem értékelhetők, mivel a felperes maga sem adott elő, illetve bizonyított ezekkel összefüggésben olyan tényt, amelynél fogva ez az alperesi tevékenység kihatott volna a felperesre, veszélyeztette volna a felperes további működését, céljainak az elérését. A perben kihallgatott tanú2 tanú úgy nyilatkozott, hogy az alperes keresetben megjelölt tevékenységétől függetlenül vannak a felperesnek folyamatban lévő projektjei, a felperes által kiküldött árajánlatok egy része pedig a potenciális megrendelők által nem kerül elfogadásra. [18] A kizárás alapjául szolgáló tagi magatartásnak a társasági célok elérését nagymértékben veszélyeztetőnek kell lennie. A tag ezért csak akkor zárható ki a társaságból, ha a veszélyeztető magatartás jelentős, reális, a társaság működésének eredményességét befolyásoló, vagy legalábbis fennáll annak a lehetősége, hogy e magatartás által veszélybe kerül a társaság gazdasági céljainak elérése. Önmagában ezért a tag kizárását nem alapozza meg az – amennyiben ahhoz társaságellenes, avagy visszaélésszerű magatartás, mint többlettényállás nem társul –, ha a tag azonos tevékenységet folytató másik gazdasági Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 9 társaságot alapít, vagy abban vezető tisztséget vállal. (BH
  7. 47.; Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.377/2001/3.; BDT
  8. 4021.; BDT
  9. 2451.). [19] Az elsőfokú bíróság utalt továbbá arra, hogy amennyiben a társaság a tagnak felrótt magatartást követően észszerű időn belül nem hoz kizárást kezdeményező határozatot, abból arra lehet következtetni, hogy a tag társaságban való maradása nem veszélyeztette a társaság céljainak elérését (PJD2022.18., BDT
  10. 4576., Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.275/2009/
  11. számú határozata, Győri Ítélőtábla Gf.II.20.185/2010/
  12. számú határozata). A felperes ezért a
  13. őszén történt cégalapításra és szerződéskötésre közel egy évvel később, a
  14. augusztusában meghozott, tagkizárásra vonatkozó határozatban már alappal nem hivatkozhatott, tekintettel arra is, hogy a felperes a kizárást kimondó határozatokban maga sem állította, hogy további megrendelésektől esett volna el. [20] Az osztalékelőleg visszafizetése körében az elsőfokú bíróság az okirati bizonyítékok alapján megállapította, hogy az alperes a perben megfelelően bizonyította, hogy az osztalékelőleg visszafizetésére vonatkozó kötelezettségének – jelenleg már felperes által sem vitatottan – a jelen per megindítását megelőzően túlnyomórészt eleget tett. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes az alperes által az osztalékelőlegbe beszámított követelés összegszerűségét vitatja, és ezért a felperes az alperessel szemben pert indított, az alperes tag kizárásának alapjául nem szolgálhat (PJD
  15. 18.). [21] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Ptk. 3:
  16. §
(1)bekezdése alapján pótbefizetés előírására csak akkor van lehetőség, ha a társasági szerződés feljogosítja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára. A felperes létesítő okirata azonban kifejezetten úgy rendelkezik a
  1. pontjában, hogy a taggyűlés a veszteségek fedezésére a tagok számára pótbefizetést nem írhat elő. Az irányadó bírói gyakorlat szerint – ahogy arra az alperes is alaposan hivatkozott az ellenkérelmében – társasági szerződésben nem rögzített kötelezettséget nem lehet megszegni, így ilyen kötelezettség megszegése nem szolgálhat tagkizárás alapjául sem (BDT
  2. 85.). A tag nem kötelezhető arra sem, hogy a társasági szerződés olyan tartalmú módosításához járuljon hozzá, amely számára többletterhet fog jelenteni. A felperes alaptalanul állította e körben azt is, hogy a veszteséges működésére tekintettel szükséges pótbefizetés elrendelésének elmaradása veszélyezteti továbbműködését. A felperes veszteséges működése ugyan a tagoktól független olyan körülmény, amellyel összefüggésben valóban a tagoknak kell a szükséges intézkedést megtenniük, ez az intézkedés azonban nemcsak pótbefizetés előírása lehet. A felperes nincs elzárva attól, hogy tagi kölcsönből vagy más külső forrásból finanszírozza a veszteséget. [22] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének teljesítésével az alperes kizárását a felperesi társaságból a Ptk. 107. §
(1)bekezdése alapján. Másodlagosan kérte a Pp.
  1. §-a alapján az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 10 határozat hozatalára történő utasítását. Kérte továbbá az alperes perköltségben való marasztalását. [23] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a taggyűlés összehívása szabályszerűen történt. A felperesi ügyvezető által a jogi képviselője részére adott meghatalmazás kiterjedt a meghívók ügyvezető helyett történő aláírására és a meghívó megküldésére egyaránt. A Ptk. 6:
  2. §
(1)bekezdése és 6:
  1. §-a figyelembevétele mellett a felperesi ügyvezető akarata arra irányult, hogy meghatalmazott jogi képviselője a meghívót írja alá és azt a társaság tagjai részére küldje meg, így a taggyűlés összehívása nem minősíthető szabályszerűtlennek. A meghívó keltezése adminisztrációs hiba miatt
  2. június
  3. napját tartalmaz, annak helyes dátuma
  4. július
  5. napja volt. Az alperes a meghívót nem vette át, így az abban foglaltakról nem értesült, a társaság másik két tagja azonban a taggyűlésen megjelent. A meghatalmazás szerint a felperesi ügyvezető Dr. Gulyás Balázs ügyvédet hatalmazta meg, aki egyben a Gulyás & Szabó Ügyvédi Iroda irodavezető ügyvédje. [24] A felperes a budakeszi ingatlan felújítási munkálataival összefüggésben előadta, hogy az alperesi vitatással szemben tanú2 tanúvallomása igazolja, hogy a felperes az ingatlanban 2020 őszén feltárási munkálatokat végzett. A tanúvallomások alapján az is megállapítható, hogy az alperes a felperesi társaság kapacitásait használva a felperesi társaság által végzett feltárási munkálatok során szerzett információkat alapul véve mint felperesi ügyvezető és alkalmazott készített ajánlatot a tárgyi munkák kivitelezésére, amelyet a felperesi társaságban heti rendszerességű egyeztetés előzött meg. Az ajánlat elkészítéséhez a felperes teljes infrastruktúráját használta, illetve tevékenységéért munkabérben részesült. Miután a megrendelők a felperesi ajánlatot a rögzített határidő lejárta miatt nem fogadták el, a zrt1-vel kötöttek vállalkozási szerződést, amelynek egyszemélyes részvényese és vezérigazgatója az alperes, és tevékenységi köre azonos a felperesi társaságéval. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az a magatartás, hogy az alperes a felperesi társaság ügyvezetőjeként, tagjaként és alkalmazottjaként a felperesi társaság nevében ajánlatot adott munka elvégzésére, majd ezen ajánlat felhasználásával az általa alapított azonos tevékenységi körű társasággal kötött szerződést a kivitelezésre, nem tekinthető súlyosan társaságellenes magatartásnak. Ehhez képest a kivitelezési munka előkészítése és az ajánlat elkészítése közel egy évet vett igénybe, amely tevékenységet az alperes mint a felperes ügyvezetője és alkalmazottja a munkaidejében végzett el. Megállapítható az is, hogy tanú4 a felperessel állt kapcsolatban a projektben, tekintettel arra, hogy az alperes mint a felperes tagja és ügyvezetője járt el az ajánlat elkészítése során. Az alperes végül a nagyobb profit elérése érdekében új társaságot alapított és azzal kötött kivitelezési szerződést úgy, hogy az előkészületi munkálatokat a felperes végezte el, viselve azok valamennyi költségét. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperesi tevékenység nem hatott ki a felperesre, és nem veszélyeztette a felperes további működését, céljainak elérését. A felperesi társaság 2021 évben veszteségesen működött, így a Ptk. 3:
  6. §
(2)bekezdése alapján pótbefizetés előírásáról kellett határozni. Az alperesi magatartás tehát kihatott a felperes gazdasági helyzetére, befolyásolta a társaság működésének eredményességét és veszélyeztette a társaság gazdasági céljainak elérését, különös tekintettel a vállalkozói díj bruttó 100 millió forintot meghaladó összegére. Az alperes a Ptk. 3:88. §
(3)bekezdésében írt jogszabályi kötelezettségét megszegte, amikor egy potenciális munkát a saját haszonszerzésre érdekében a saját maga által alapított társasággal vállalt elvégezni úgy, hogy jelenleg is a felperesi társaság tagja és az ajánlat készítésekor Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 11 annak ügyvezetője és alkalmazottja is volt. Az alperes emellett nem csak a perben megjelölt munka elvégzésének lehetőségétől fosztotta meg a felperest, hanem további két munkát hozott el a felperestől. Az alperes jövőbeni magatartása nagymértékben veszélyezteti a társaság céljainak elérését, ugyanis fennáll a veszélye, hogy az alperes a felperes érdekeit mellőzve és az általa alapított társaság érdekeit szem előtt tartva bizonyos megrendeléseket a felperest megkerülve saját társaságával végeztet el. A felperes álláspontja szerint az alperes magatartása egyértelműen alapot szolgáltat a kizárás megállapításához, mivel az alperes súlyosan társaságellenes magatartást tanúsított, a társasággal együttműködni nem tud, érdekei a felperesi társasággal ellentétesek, mivel egy konkurens cég tulajdonosaként abban érdekelt, hogy a kivitelezési munkálatokat a felperesi társaság helyett a saját cégével végezze el. A bírói gyakorlat ennél lényegesen kisebb súlyú cselekmények esetében is megállapította a tag kizárásának jogszerűségét. A felperes hangsúlyozta, hogy a felperesi társaság céljainak nagy mértékű veszélyeztetését nem önmagában az a tény okozza, hogy az alperes egy másik gazdasági társaság részvényesévé vált, hanem többek között az, hogy az alperes nem tett eleget a jóhiszemű joggyakorlás követelményének és az együttműködési kötelezettségének a felperesi társasággal szemben, amely a bírói gyakorlat alapján alapul szolgál a kizárás megállapításához. [25] Megállapítható, hogy az alperesnek a taggyűlési határozatban megjelöltek szerint osztalékelőleg visszafizetési kötelezettsége keletkezett a Ptk. 3:186. §
(3)bekezdése szerint. Az alperes azonban az osztalékelőleg összegét a mai napig nem fizette vissza a társaság részére maradéktalanul, amellyel a társaság működését valósan veszélyezteti. Emellett a felperesi társaság 2021. évre vonatkozó éves beszámolója alapján megállapítható volt, hogy a felperes veszteségesen működött, így a Ptk. 3:189. §
(2)bekezdése szerint pótbefizetés előírásáról volt szükséges határozni, amely a társaság létesítő okirata
  1. pontjának módosítását igényelte. Az alperes azonban a létesítő okirat módosításához nem járult hozzá, így a pótbefizetés előírásáról a társaság határozni nem tudott. Az alperes tehát azon túl, hogy egy potenciális munka lehetőségétől megfosztotta a felperest, az osztalékelőleg visszafizetési kötelezettségének sem tett eleget, és a pótbefizetést sem kívánta teljesíteni. Ez az alperesi magatartás kihatott és jelenleg is kihat a felperes gazdasági helyzetére, a társaság működésének eredményességét befolyásolja és veszélyezteti a felperesi társaság gazdasági céljainak elérését, miközben az alperes saját részvénytársaságának érdekeit szolgálja. Az elsőfokú bíróság szerint a tag kizárását önmagában nem alapozza meg az, ha a tag azonos tevékenységet folytató másik gazdasági társaságot alapít, vagy abban vezető tisztséget vállal. A perbeli esetben azonban az alperes részéről a társaság alapítása mellett további társaságellenes többlettényállás állapítható meg, amely szerint az alperes saját magánérdekét és nem a felperesi társaság érdekeit szem előtt tartva egy potenciális munka és bevétel lehetőségétől fosztotta meg a felperesi társaságot. [26] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Az alperes kifogásolta, hogy a fellebbezés sem az elsődleges, másodlagos kérelem vonatkozásában nem tartalmazza a Pp.
  2. §
(1)bekezdés d) pontjának megfelelően azt az anyagi vagy eljárásjogi szabálysértést, amelyet a fellebbező szerint az elsőfokú bíróság elkövetett. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 12 [27] Érdemben előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az abból levont jogi következtetései is megalapozottak. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a taggyűlés összehívása nem szabályszerűen történt, mert a jogi képviselő részére adott meghatalmazás nem az ügyvezetőtől, hanem a felperesi társaság származik, a meghatalmazás csak a bíróságok előtti képviseletről szól, és nem jogosítja fel a jogi képviselőt a társaság tagjai előtti képviseletre, továbbá a meghatalmazás egy hónappal későbbi keltezésű, mint a meghívó. A felperes által csatolt meghatalmazások alapján az eljáró ügyvéd a felperes ügyvezetőjének képviseletében nem írhatta volna alá a felperesi társaság
  1. június
  2. napján kelt és augusztus
  3. napjára vonatkozó meghívóját, azok ugyanis csak a meghívó tagok részére történő kiküldésre terjedtek ki, a meghívók aláírására és a taggyűlés összehívására nem. A meghatalmazást emellett dr. Gulyás Balázs ügyvéd a saját nevében és nem pedig az ügyvédi iroda nevében írta alá, holott a meghatalmazás az ügyvédi iroda részére szólt. A taggyűlés összehívása azért is szabályszerűtlen, mert a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy a meghívót a másik két tag részére is megküldte. A taggyűlés összehívása azért sem lehet szabályszerű, mert a Ptk. 3:
  4. §
(1)bekezdése alapján azt a társaság ügyvezetője és nem pedig annak jogi képviselője hívja össze. [28] Az alperes a budakeszi ingatlan felújítási munkálataival kapcsolatban előadta, hogy a felperes megalapozatlanul és félrevezetően állítja, hogy az alperes potenciális megrendelést vett el a felperestől. A felperes nem számolhatott joggal kivitelezési szerződés megkötésére, mert a harminc napig érvényes ajánlatot a megrendelő határidőn belül nem fogadta el, amely a szerződéskötési szándék hiányára utal. tanú2 tanúvallomása szerint emellett a felperesi társaságnak több potenciális munkája is kilátásban volt, amelyek közül csak keveset fogadtak el, így az egyik munka elfogadásának hiánya nem róható fel a társaság tagjának. A felperes azon állítása, miszerint az alperes jelentős mértékű bevételtől fosztotta meg, nem értelmezhető, mivel a felperes és a megrendelő között a szerződés nem jött létre. A felperes valótlanul állította, hogy tanú4 tanúvallomása szerint a megrendelő részéről a felperesi ajánlat elfogadható lett volna, ugyanis ilyen tanúvallomás nem hangzott el a tárgyaláson. Az alperes megjegyezte továbbá, hogy az általa adott ajánlat összege azért volt magasabb, mert az más műszaki tartalomra vonatkozott. [29] A felperes az alperes kizárását többek között arra alapította, hogy az alperes új társaságot hozott létre, ugyanakkor a jelenlegi szabályozás szerint nincs olyan összeférhetetlenségi szabály, amely ezt kizárná, ahogyan a felperesi társaság többségi tulajdonosa is több gazdasági társaságban rendelkezik érdekeltséggel. A felperes azon állítása is félrevezető, hogy az alperesi magatartás kihatott volna a felperes gazdasági helyzetére, ugyanis az alperes mint kisebbségi tulajdonos a felperesi társaság működésére tényleges ráhatással nem rendelkezett, és a társaság működése jelenleg is biztosított, mivel a társasági szerződés 11.5 pontja értelmében a taggyűlés a szavazatok több mint felét képviselő tag részvétele esetén már határozatképes. Az alperes magatartása azért sem hat ki a társaság működésére, mert az alperes tagsági jogai 2022. október 5. napja óta fel vannak függesztve. [30] A felperes megalapozatlanul állítja, hogy az alperes jövőbeni magatartása nagymértékben veszélyezteti a társaság céljainak elérését, mert egy előre nem látható magatartás a tag kizárásának alapjául nem szolgálhat, amit a bírói gyakorlat is alátámaszt. Az alperes tagsága a társaság jövőbeli céljainak elérését semmilyen formában nem veszélyezteti, Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 13 ezt a veszélyeztetést a felperes nem is igazolta hitelt érdemlően. Valótlan az a felperesi előadás, hogy a társaság veszteségesen működne, mivel 2022. évben 78 milliós nettó árbevételt ért el, amely az előző év négyszerese, több mint 2 millió forint adózott eredmény mellett. [31] A felperes a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az alperes további munkák elvégzésétől is megfosztotta a felperest, azonban ezekre sem a keresetlevelében, sem a válasziratában nem terjesztett elő sem tényállítást, sem bizonyítékot, így ezen állítása új tényként értékelhető, amelyre a Pp. 373. §
(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban már nem hivatkozhat. Ugyancsak új tényállítás az a felperesi előadás, amely szerint az alperes nem tett eleget a jóhiszemű joggyakorlásnak és együttműködési kötelezettségének. A felperes által a fellebbezésben hivatkozott bírósági döntések a tényállások különbözőségére tekintettel a jelen eljárásra nem alkalmazhatóak. A bírói gyakorlat szerint a társaság tagjainak belső elszámolási vitája önmagában nem minősül olyan oknak, amely alapján lehetne a tag kizárásának. [32] Az osztalékelőleg kérdésével kapcsolatban az alperes előadta, hogy a törvényszék előtt változatlanul folyamatban van a peres eljárás, amelyben a felperes a kereseti követelésének összegét jelentősen, 692.200 forintra szállította le az alperes által teljesített kifizetésre és beszámításra tekintettel. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az irányadó bírói gyakorlat szerint egy a társasági szerződésben nem rögzített kötelezettség megszegése nem szolgálhat alapul a kizáráshoz. Mivel a társasági szerződés úgy rendelkezik, hogy a taggyűlés a veszteségek fedezésére pótbefizetést nem írhat elő, így az alperes semmilyen kötelezettséget nem szegett meg. [33] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében bírálta felül, mivel annak elsőfokon jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt. [34] A felperes fellebbezése nem alapos. [35] A felperes másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének Pp.
  1. §a szerinti mérlegelhető hatályon kívül helyezésére irányult, ezért az ítélőtáblának először azt kellett vizsgálnia, hogy történt-e olyan lényeges, az ügy érdemi eldöntésére kiható eljárási szabálysértés az elsőfokú eljárás során, amely miatt az elsőfokú eljárás megismétlése szükséges. A felperes konkrét eljárási szabálysértést nem jelölt meg, ilyet az ítélőtábla sem észlelt, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem volt ok. [36] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az ítélőtábla a döntésével is egyetértett, annak indokait csak kisebb részben nem osztotta. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 14 [37] Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy az alperesi védekezés alapján először a tagkizárás tárgyában döntést hozó taggyűlés összehívásának szabályszerűségéről kellett állást foglalni, azonban a rendelkezésre álló adatokból levont jogi következtetésével az ítélőtábla nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság szerint az összehívás azért nem volt szabályszerű, mert a meghívót az ügyvéd írta alá az ügyvezető helyett, holott a meghatalmazása erre nem terjedt ki, továbbá a meghívó és a meghatalmazás kelte nem egyeztethető össze, az első meghatalmazást nem a felperesi ügyvezető, hanem a felperes adta, és végül mert a második meghatalmazást az ügyvéd saját nevében írta alá, nem az ügyvédi iroda nevében, holott a meghívón az ügyvédi iroda szerepel. [38] A Ptk. 6:
  2. §
(1)és
(2)bekezdése alapján jognyilatkozatot más személy útján is lehet tenni, a képviseleti jog – egyebek mellett – meghatalmazáson alapulhat. A meghatalmazás egyoldalú jognyilatkozat, amelyre ügyvédek esetén az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Ügyvédi tv.) speciális rendelkezéséket tartalmaz. Az Ügyvédi tv. 34. §
(2)bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlására adott meghatalmazást írásba kell foglalni, és annak tartalmaznia kell a megbízott elfogadó nyilatkozatát is, az ennek megfelelően kiállított meghatalmazás teljes bizonyító erejű magánokirat. A Ptk. meghatalmazásra vonatkozó szabályaitól eltérően az ügyvédi meghatalmazás formai követelménye tehát, hogy a meghatalmazott a meghatalmazást elfogadja, ugyanakkor az elfogadó nyilatkozat a meghatalmazásnak nem érvényességi kelléke, az csak a meghatalmazás teljes bizonyító erejéhez szükséges. A meghatalmazás ugyanis a meghatalmazó által a meghatalmazotthoz intézett egyoldalú jognyilatkozat, amely akkor is érvényes, ha azt a meghatalmazott nem fogadja el. Más kérdés, hogy az ügyvédi meghatalmazás akkor minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak, ha azt az ügyvéd – akár utólag – írásban elfogadja. A meghatalmazás elfogadásával szemben ugyanakkor nem formai követelmény sem az ügyvédi nedves bélyegző, sem az ügyvédi szárazbélyegző lenyomatának elhelyezése (ÍH
  1. 102.). [39] A képviseleti jogosultságot harmadik személyekkel szemben nem a meghatalmazás közlése keletkezteti, a meghatalmazás attól függetlenül érvényes, hogy azt a harmadik személlyel közölték-e [BDT
  2. 2918.]. A meghatalmazást az ügyvédi tevékenység során tehát csak akkor kötelező csatolni, ha azt az irányadó eljárási szabályok megkövetelik. Bírósági és hatósági eljáráson kívül nincs akadálya, hogy a harmadik személy kétség esetén a képviseleti jog fennállásának igazolását kérje, de ez a meghatalmazott jognyilatkozatának érvényességét vagy hatályosságát nem érinti. [40] Mindebből az következik, hogy a felperesi ügyvezető által meghatalmazott ügyvéd képviseleti jogosultsága függetlenül attól fennállt, hogy a meghatalmazást az ügyvéd a taggyűlési meghívóhoz csatolta-e, illetve hogy azt hogyan írta alá. A második meghatalmazást az ügyvezető saját nevében adta, és azon az eljáró ügyvéd elfogadó nyilatkozata is szerepel, így a felperesi jogi képviselőnek volt olyan meghatalmazása, amely alapján a taggyűlés összehívása során jogszerűen járhatott el. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 15 [41] A felperesi ügyvezető jogi képviselő meghatalmazására irányuló jognyilatkozatát a Ptk. 6:
  3. §
(1)bekezdése alapján úgy kellett értelmezni, ahogyan azt a jogi képviselőnek a felperesi ügyvezető akaratának megfelelően értenie kellett, azaz hogy a meghatalmazás nem csupán a meghívók postára adására, hanem azoknak az ügyvezető nevében való aláírására is vonatkozott. A meghatalmazás ilyen értelmezését sem a felperesi jogi képviselő, sem a felperesi ügyvezető nem kérdőjelezte meg, a felperesi ügyvezető utóbb sem tiltakozott, hogy meghatalmazott ügyvédje túllépte vagy más módon megsértette volna képviseleti jogát vagy hatáskörét. Az alperes a felperesi ügyvezető és jogi képviselője közötti meghatalmazás tartalmát és terjedelmét nem vonhatja kétségbe, ha egyébként a meghatalmazó és a meghatalmazott azt nem tekinti vitásnak. [42] A meghatalmazás és a meghívó keltének különbözőségének azért nincs jelentősége, mert a képviseleti jog utólag is pótolható. Jelen esetben azonban a jogi képviselő a meghívók postára adásának időpontjában a meghívó dátumától függetlenül is rendelkezett meghatalmazással. [43] Mindezek alapján a felperesi taggyűlés összehívása nem volt szabályszerűtlen, ezért a felperes taggyűlési határozatában és a kereseti kérelemben hivatkozott, az alperes kizárását megalapozó okokat érdemben kellett vizsgálni. Ebben a körben az elsőfokú bíróság indokaival az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett, ezért azokra a Pp. 386. §
(4)bekezdése alapján csak utal, és a fellebbezésben foglaltakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [44] Az elsőfokú bíróság az irányadó bírósági gyakorlat alapján helytállóan fejtette ki, hogy a gazdasági társaság tagjának kizárása kivételes eszköz, amely csak abban az esetben alkalmazható, ha annak törvényi feltételei igazoltan fennállnak, azaz ha a tag társaságban való maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné. A rendelkezésre álló adatok alapján ilyen, az alperes tagságából eredően felperesi társaságot érintő nagymértékű veszélyeztetés nem állapítható meg. [45] A budakeszi megrendelés esetében a megrendelő nem fogadta el a felperes ajánlatát, ezért – további tényállási elemek hiányában – nem állapítható meg, hogy a megbízás az alperesnek felróható magatartás miatt hiúsult meg. Bizonyított tény, hogy a megrendelő és tanú4 személyesen az alperes közreműködéséhez ragaszkodott, ezért kerülhetett sor utóbb arra, hogy a kivitelezési szerződést az alperes saját cégével kötötték meg. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy önmagában a konkurens gazdasági társaság alapítása nem alapozza meg a tagkizárást. Az elsőfokú bíróság annak is helytállóan tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes által kifogásolt szerződést az alperes 2021 szeptemberében kötötte, és ehhez képest a felperes csaknem egy évvel később határozott a tagkizárás iránti eljárás megindításáról, vagyis a felrótt magatartás következményét csak hosszabb idő után volta le, így alappal lehet arra következtetni, hogy az alperes társaságban való maradása a felperes céljainak elértését nem veszélyezteti (BDT2022.4576, PJD2018. 18.). Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.113/2023/6-II 16 [46] Az osztalékelőleg visszafizetésével összefüggésben a felek között elszámolás iránti per van folyamatban, így az nem lehet alapja a tagkizárásnak. A pótbefizetést pedig a társasági szerződés nem teszi lehetővé, arra pedig a tag nem köteles, hogy a társasági szerződés módosításához hozzájáruljon. [47] Az ítélőtábla mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [48] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviseletével felmerült másodfokú perköltség viselésére, amelynek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján, a csatolt megbízási szerződésben foglaltak szerint állapította meg. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Benedek Szabolcs s.k. a tanács elnöke, előadó Dr. Sági Zsuzsanna s.k. Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.