DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.280/2025/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Melléthei-Barna Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Melléthei-Barna Márton ügyvéd) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek – a Dr. Kovács Lóránd Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Kovács Loránd ügyvéd) által képviselt alperes neve (cím) alperessel szemben sajtóhelyreigazítás iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 12.P.20.313/2025/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a M. H. Zrt.-t (cím), hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 736 110 (hétszázharminchatezer-száztíz) forint másodfokú perköltséget, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlája javára pedig legkésőbb ezen ítélet meghozatalától számított
- (hatvanadik) napig 48 000 (negyvennyolcezer) forint meg nem fizetett fellebbezési illetéket, amelynek során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az alperes szerkesztésében, a M. H. Zrt. (a továbbiakban: kiadó) által kiadott K.Magyarország Napilap
- február 5-i számában „Tisztogatás a T.-vezetésben?” címmel jelent meg cikk, amely – egyebek mellett – azt tartalmazta, hogy a felperes visszatér a T. Párt vezetésébe, akiről „már eddig is lehetett tudni, hogy annak idején D. G. főtanácsadója volt, és ő tartotta a kapcsolatot a Gy.-kormánnyal is. Aztán korrupciós ügyek miatt kellett felelnie 2010 után, végül felmentették – emlékeztet a M..” A kiadvány impresszuma cím számon rögzítette az alperes és cím számon a kiadó címét. [2] A felperes a
- március 6-án postára adott küldeményben terjesztett elő helyreigazítási iránti kérelmet (a továbbiakban: helyreigazítási kérelem) az alperesnek címezve, de a kiadó cím szám címére megküldve, amelyet a kiadó címén
- március 12-én az alperes nevében meghatalmazott vette át. Az alperes sem a törvényi határidőben, sem azt követően nem tett eleget a kérelemnek. Debreceni Ítélőtábla I.Pf.20.280/2025/8/2 2 [3] A felperes a
- április 1-jén előterjesztett keresetében kérte kötelezni az alperest helyreigazítás közzétételére és a kiadót a perköltsége viselésére. Hivatkozása szerint az alperes valótlanul állította és híresztelte, hogy a felperes egykor D. G. főtanácsadója volt és a Gy.-kormánnyal is ő tartotta a kapcsolatot, valamint korrupciós ügyek miatt kellett felelnie. Álláspontja szerint a kiadó címére megküldött, az alperes meghatalmazottja által átvett helyreigazítási kérelemmel eleget tett a sajtószerv előtti eljárásra vonatkozó kötelezettségének. [4] Az alperes az ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását. Hivatkozása szerint a felperes elmulasztotta a sajtószerv előtti kötelező előzetes eljárást, mert nem az alperes, hanem a kiadó címére küldte meg a helyreigazítási kérelmet, így nem igazolta, hogy határidőben kérte tőle a helyreigazítást. Érdemben azzal védekezett, hogy a kifogásolt közlés aktuális közéleti (politikai) vitához kapcsolódott, amelyben a szabad tájékoztatás jogával élt. [5] Az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletével kötelezte az alperest a kereseti kérelemnek megfelelő helyreigazító közlemény megjelentetésére, a kiadót pedig arra, hogy fizessen meg a felperesnek 1 413 676 perköltséget, az államnak pedig 31 500 Ft eljárási illetéket. [6] Az ítélet indokolása szerint a felperes által becsatolt iratok alapján állapította meg a helyreigazítási kérelem megküldésével összefüggő tényállást. A polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltak miatt pedig elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy ezzel megvalósult-e a sajtószerv előtti kötelező eljárás. A felperes eleget tett e kötelezettségének, mert a helyreigazítási kérelmet az alperesnek mint szerkesztőségnek címezte, bár nem annak nyíregyházi címét jelölte meg, hanem a kiadóét, azonban a kiadó címén az alperes meghatalmazottja átvette az alperesnek címzett küldeményt. [7] A postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 9. §-ának
(1), 15. §-ának
(4), 16. §-ának
(3)és
(4), 19. §-ának
(1),
(4)és
(6)bekezdései alapján megállapítható, hogy amikor az alperes nevére a főszerkesztő megjelölésével címzett helyreigazítási kérelmet a kiadó címén meghatalmazott átvette, azt az alperes részére szabályszerűen kézbesítették. Ha ugyanis a címzés helytelen lett volna, azon a címen az alperes képviseletére jogosult személy az iratot nem vehette volna át, úgy meghatalmazotti átvételre sem kerülhetett volna sor. Ez esetben az iratot a kézbesítés akadályának közlésével a feladó részére vissza kellett volna küldeni, ilyen azonban nem történt. [8] Az alperes által az ellenkérelemben hivatkozott döntések a perbeli esetben nem voltak alkalmazhatóak: a Kúria Pfv.IV.20.780/2023/
- számú határozatában a kérelem tartalmi megfelelősége volt a kérdés, a Kúria Pfv.IV.20.349/2021/
- számú döntésében ímélcímre küldött helyreigazítás iránti kérelem volt a jogvita tárgya, a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.736/2009/
- számú határozata alapjául szolgáló tényállás esetében pedig eltért a helyreigazítási kérelem címzettje és az alperes személye. Ezért nem volt helye a keresetlevél Debreceni Ítélőtábla I.Pf.20.280/2025/8/2 3 visszautasításának, valamint az eljárás megszüntetésének, hanem érdemben kellett dönteni a keresetről. [9] Ezt illetően pedig – az elsőfokú ítéletben részletezettek szerint – az állapítható meg, hogy a támadott tényállítások valótlanok, ezért a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
- évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.)
- §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest a kereseti kérelemnek megfelelő helyreigazító közlemény közzétételére. [10] A Pp. 83. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes, ám jogképességgel nem rendelkező alperes tartalomszolgáltatóját: a kiadót a felperes perköltségének megfizetésére, illetőleg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján le nem rótt eljárási illeték megfizetésére. [11] Az alperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetet elutasítását, valamint a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. §-a
(3)bekezdésének
- c)és
- d)pontjaira alapítva arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 495. §-a
(1)bekezdésének megsértésével találta alaposnak a keresetet. Abból, és a 496. §
(1)bekezdéséből ugyanis az következik, hogy a perben alperesként álló személytől kell a helyreigazítást kérni. A sajtó-helyreigazításra a sajtószerv kötelezett, amely a perbeli esetben az alperes, nem a vele nem azonos és az impresszum szerint is más címen található kiadó. A Pp.
- §-ához fűzött kommentár értelmében a 30 napos határidő elég kell, hogy legyen a felperesnek, hogy a szerkesztőség pontos nevét és címét kiderítse és a sajtóhelyreigazítási kérelmét közvetlenül a szerkesztőségnek küldje meg. Mivel a pert az alperes ellen kellett megindítani, különös jelentősége van annak, hogy a helyreigazítási kérelmet is vele közöljék, hogy meggyőződhessen annak alaposságáról. A papír alapú impresszum pedig egyértelmű tájékoztatást nyújt arról, hogy a kiadó címére nem küldhető a helyreigazítási kérelem, és – a kiadóétól elkülönítve – rögzíti az alperes címét is, amely vonatkozásban nincs jelentősége, hogy a kiadó ténylegesen központi hírszerkesztést végez-e. Az alperessel történő közlés méltányos elfogadása esetén a Kúria Pfv.IV.21.990/2016/
- számú döntése az iránymutató, amely szerint a jogszabályi előírásoknak megfelel az az előzetes kérelem, amely tartalmazza, hogy mely sajtótermék, mely cikkének, mely közléseit kifogásolja a kérelmező, továbbá a körülményekből alappal feltételezhető, hogy az előzetes kérelem jogszabályban meghatározott címzettjéhez eljutott a levél. Ez azonban nem eredményezheti, hogy a felperes meg se kísérelje annak a valószínűsítését, hogy a helyreigazítási kérelem a nyilvánvalóan helytelen címzése ellenére eljutott az alpereshez, amellyel összefüggő érvelését előterjesztette, azonban az elsőfokú bíróság nem fogadta el, és amellyel sérült a Pp.
- §ának
(1)bekezdésében rögzített (de a jogirodalomban is részletesen értékelt), a bizonyítékok szabad, de okszerű mérlegelésének elve. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes meghatalmazottja vette át a küldeményt, amelyből az a következtetés vonható le, hogy e személy megfelelő alakiságú meghatalmazással rendelkezett az alperestől a küldeményeinek átvételére. A felperes azonban nem csatot ilyen meghatalmazást, amelynek tanulmányozása nélkül a meghatalmazotti átvétel ténye nem támasztja alá a felperes állítását, hiszen az történhetett akár tévedésből vagy figyelmetlenségből is. Megjegyezte továbbá, hogy a feladóvevényen, kézbesítési igazoláson nem a felperes neve, címe szerepel, hanem a T. és Sz. Pártot tüntették fel, címeként pedig a cím címet. Ez alapján pedig a felperes nem csatolt olyan postai dokumentumot, amely igazolhatóan a felperestől származik, azaz nem bizonyította, hogy ő adta megfelelően postára azt a helyreigazítás iránti kérelmet, amit a keresetlevélhez Debreceni Ítélőtábla I.Pf.20.280/2025/8/2 4 csatolt. A Pp. egyértelmű rendelkezései szerint a per felperesének és alperesének ugyanannak a személynek kell lennie, mint az előzetes eljárás feladója és címzettje, amely és a további eljárási szabályok betartása elvárható a jogi képviselővel eljáró felperestől. A felperes mindezek alapján nem bizonyította, hogy az eljárási szabályoknak megfelelően kérte a helyreigazítást az alperestől. [12] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a kiadó másodfokú perköltségben való marasztalását. Az elsőfokú ítélet indokaira történő utalás mellett hangsúlyozta: az alperes a – Korm. rendelet 19. §-a szerinti szigorú követelmények szerinti meghatalmazással rendelkező – meghatalmazottja útján átvette a kérelmet, amelyet nem befolyásol, hogy erre a kiadó címén került sor, amely egyébként is a Pp. 499. §-a
(1)bekezdésének második mondata szerint a sajtótermékért szerkesztői felelősséget viselő jogi személy. Önmagában az a körülmény, hogy a meghatalmazott a szerkesztőségnek címzett levelet a kiadó székhelyén átvette, arra utal, hogy a kiadó-szerkesztőség viszonyában is olyan belső struktúra érvényesül, amely szerint a szerkesztőségnek címzett leveleket a kiadó címén (székhelyén) meghatalmazással átveszik és azt nyilvánvalóan továbbítják a szerkesztőség részére. Ez a vélelem következik a Pp. 499. §-a
(1)bekezdésének második mondata szerinti kiadói felelősségből is, amelynek így kötelezettsége is a szerkesztőségnek érkezett levelek, helyreigazítás iránti kérelmek átvétele. A bírói gyakorlat szerint is megfelel a rendeltetésszerű joggyakorlásnak, ha a felperes vélelmezi, hogy a sajtótermékért a kiadó visel szerkesztői felelősséget és hozzá intézi az előzetes helyreigazítási kérelmet (BDT
- 4740.). Utalt arra is, hogy a „K. Napilap” szerkesztőségének címét nem tüntették fel az NMHH által vezetett nyilvántartásban, ezért joghatályosan küldhetett kérelmet a kiadó címére, de a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló
- évi CLXXXV. törvény
- §-ának
(6)és 46. §-ának
(9)bekezdései szerint a hatósági nyilvántartásban és az impresszumban sem kell feltüntetni a szerkesztőség címét. A bírói gyakorlat ilyen esetben csak akkor tulajdonít jelentőséget a kézbesítési akadályoknak, ha a felperes nem az impresszumban közölt adatokat tünteti fel a postai küldeményen és ezért a posta „cím nem azonosítható” jelzéssel küldi azt vissza (BDT
- 3372.), amely a perbeli esetben nem áll fenn. A bírói gyakorlat szerint (Győri Ítélőtábla Pf.20.281/2013/
- számú döntés) továbbá a felperes akkor jár el helyesen, ha a főszerkesztőnek címzett sajtóhelyreigazítás iránti kérelmet a kiadó címére juttatja el olyan esetben, amikor a sajtótermék impresszuma nem tartalmaz minden adatot. E körben annak is jelentősége van az álláspontja szerint, hogy a felperes egy olyan címre (a kiadó címére) küldte el a kérelmet, amely az impresszumban szerepel. A Szegedi Ítélőtábla Pf.20.736/2009/
- számú döntése szerint pedig a kérelem akár az alapítónál, akár a kiadónál, akár a szerkesztőségnél előterjeszthető. Az alperes kézbesítés valószínűsítésének hiányával kapcsolatos érvelésével ellentétben pedig postai dokumentummal igazolta a kézbesítés megtörténté, míg az elsőfokú bíróság eleget tett a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó kötelezettségének. Az alperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a meghatalmazás ne lett volna szabályos, továbbá hogy tévedés vagy figyelmetlenség történt, emellett az alperes érdekében állt a bizonyítás arra vonatkozóan, hogy megdöntse a meghatalmazott általi átvételből fakadó szabályos kézbesítés vélelmét, amelyre kísérletet sem tett. Figyelemmel a köztudomásúlag ismert központi szerkesztési eljárására is, a kiadó a polgári jog alapelvi követelményeit (jóhiszeműség, tisztesség, elvárható magatartás) is megszegte azzal, hogy nem tájékoztatta arról: tévesnek ítéli a kérelem címzését. Erre is figyelemmel az elsőfokú bíróság nem sértette meg a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó kötelezettségét. Az alperes továbbá az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra, hogy nem a felperes neve szerepelt a küldeményen, azt pedig nem vitatta, hogy a kérelem tőle származik, amely vonatkozásban azonban nincs helye az ellenkérelem megváltoztatásának. Debreceni Ítélőtábla I.Pf.20.280/2025/8/2 5 Az alperesi fellebbezés megalapozottsága esetére pedig kérte az alperes perköltségének mérséklését. [13] A fellebbezés megalapozatlan. [14] Az elsőfokú bíróság (a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai mellett) feltárta az ügy érdemi elbírálásához és a perakadályok hiányának megítéléséhez szükséges tényállást, amely alapján – minthogy a másodfokú eljárás tárgyát kizárólag annak az eldöntése képezte, hogy a felperes eleget tett-e a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése szerinti, a sajtószerv előtti kötelező előzetes eljárásnak – helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes immáron nem vitásan megalapozott keresetéről érdemben kellett dönteni. E döntésének indokaival pedig az ítélőtábla mindenben egyetértett, és csak a fellebbezésben foglaltak miatt utal a következőkre. [15] Az alperes az eljárási szabályokkal ellentétesen kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. A Pp. 495. §-ának
(1)és 496. §-ának
(1)bekezdései ugyanis a Pp. 176. §-a
(1)bekezdésének c) pontja szerinti, azaz a keresetlevél visszautasítását eredményező, illetőleg a Pp. 240. §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerinti hivatalbóli megszüntetési okként szabályozza a sajtószerv előtti kötelező előzetes eljárást. Mivel azonban a Pp. 370. §-ának
(2)bekezdése szerint a másodfokú bíróság a felülbírálati jogkörét erre irányuló fellebbezési kérelem, csatlakozó fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül, hivatalból gyakorolja az ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó esetekben, a Pp.
- §-a szerint pedig ilyen oknak minősül az eljárás megszüntetése is, az ítélőtábla annak ellenére is elbírálta a fellebbezést, hogy az alperes nem az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte. [16] A Pp.
- §-a
(1)bekezdésének első mondata értelmében az Smtv. szerinti helyreigazító közlemény közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napon belül írásban kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől vagy a hírügynökségtől (a továbbiakban együtt: sajtószerv). A második mondata szerint a határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a helyreigazítás iránti kérelmet legkésőbb e határidő utolsó napján a sajtószerv címére ajánlott küldeményként postára adták. [17] Az eljárás során nem volt vitás, hogy e sajtószervnek az alperes minősül, nem pedig a kiadó, az elsőfokú bíróság pedig helytállóan utalt arra a Korm. rendelet rendelkezésit is felhívva, hogy a felperes eleget tett e kötelezettségének azzal, hogy a kiadó címén, de az alperes meghatalmazottja útján gondoskodott a helyreigazítási kérelem alpereshez való előterjesztéséről. [18] A fellebbezésben foglaltaktól eltérően nem változtat ezen, hogy az alperes rendelkezik az impresszumban külön is feltüntetett önálló postacímmel, ugyanis kizárólag annak van jelentősége, hogy a felperes által saját kockázatára megjelölt cím is az alperes címének minősül-e, azaz ott lehetséges volt-e a küldemény alperes részére történő kézbesítése. Az azonban az alperes, illetőleg a kiadó saját megfontolása, hogy alkalmaz-e meghatalmazottat az alperes részére küldött küldemények kiadó címén történő átvételére is, amelynek kapcsán a fellebbezés sem vitatta az elsőfokú ítélet Korm. rendelet rendelkezésein Debreceni Ítélőtábla I.Pf.20.280/2025/8/2 6 alapuló – helytálló – érvelését. Azzal pedig, hogy az alperesnek meghatalmazottja van/volt a kiadó címére érkező küldemény átvételére, e cím is a sajtószerv Pp. 495. §-a
(1)bekezdésének második mondata szerinti címének minősül. Az alperes e vonatkozásban ugyanis iratellenesen hivatkozott arra, hogy a papír alapú impresszum egyértelmű tájékoztatást nyújtott volna arról, hogy a kiadó címére nem küldhető helyreigazítási kérelem, az ugyanis ilyen kitételt nem rögzít (1/F/
- sorszám alatti irat), de a meghatalmazott biztosítása és a részére történő kézbesítés hatálya miatt közömbös is. [19] A helyreigazítási kérelem (az alább elbíráltak szerint is) a felperes jognyilatkozata volt, az abban foglalt joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozatát – ennek részeként, hogy kivel szemben áll fenn igénye – pedig nem az dönti el, hogy azt kinek a postai címére küldték, hanem hogy ki volt a jognyilatkozat polgári jogi értelemben vett címzettje [a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §-ának
(1)és 6:5. §-ának
(1)bekezdései]. A felperes pedig az alperestől kérte a helyreigazítást (keresetlevél 1/F/
- sorszámú melléklete) – bár a kiadó címén (keresetlevél 1/F/
- sorszámú melléklete) –, majd vele szemben indította meg a pert is. [20] A meghatalmazott útján történő kézbesítés kapcsán pedig annak a hangsúlyozása szükséges, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során azzal védekezett, hogy a felperes határidőben a kiadó címére juttatta el a helyreigazítási kérelmet, nem az alperesi szerkesztőséghez, amelyet kiegészítve a fellebbezésben vitássá tette, hogy a meghatalmazottja vette-e át a küldeményt, avagy arra tévedésből, illetve figyelmetlenségből került sor. A Pp.
- §-a
(2)bekezdésének
- g)pontja alapján azonban a perben nincs helye ellenkérelemváltoztatásnak, ezért az alperes erre a másodfokú eljárásban eredményesen már nem hivatkozhatott. Ettől függetlenül az elsőfokú ítéletben helytállóan kifejtettek mellett az ítélőtábla utal arra is, hogy a perben nem volt vitás, hogy az alperes a kiadó cégjogi értelemben vett fióktelepeként működik (1/F/5. sorszámú cégkivonat 7/73. pont), a központi ügyintézés helye pedig a kiadó, azaz a küldemény kézbesítési címe, ahol meghatalmazottként a kiadó érdekkörében (
- is)eljáró személy vette át az alperesnek címzett kérelmet. [21] Figyelemmel az elsőfokú ítéletben a kézbesítés jogszabályi környezetével összefüggésben részletezettekre is, és mivel a felperes postai kézbesítési dokumentummal igazolta, hogy a kérelmet az alperes meghatalmazottjának kézbesítették, a továbbiakban az alperes érdekében állt [Pp. 265. §-ának
(1)bekezdése], hogy a bíróság ezzel ellentétes tényeket fogadjon el, azaz hogy megdöntse a kézbesítés postai dokumentummal igazolt szabályszerűségét. E vonatkozásban azonban semmilyen bizonyítékot, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, különösen nem a Pp. 498. §-ának
(1)bekezdésében rögzített szigorú bizonyítási szabályok alapján, így egyebek mellett a vonatkozásban sem, hogy az alperes és az érdekkörében eljáró kiadó szervezetén belül mi lett a küldemény sorsa. [22] Az ítélőtábla a teljesség kedvéért rögzíti ugyanakkor azt is, hogy a per tárgyát képező meghatalmazás származhatott az alperesi főszerkesztőtől, de a kiadótól is. A Korm. rendelet 19. §-a
(1)bekezdésének első és második mondatai alapján ugyanis a címzett a postai küldemény átvételére más személy vagy szervezet részére meghatalmazást adhat; a szervezet mint címzett nevében az adhat meghatalmazást a küldemény átvételére, aki jogszabály alapján a szervezet képviseletére jogosult. Mindezek alapján pedig nyilvánvalóan az alperes és az érdekkörében eljáró, az érte felelősséget viselő kiadó érdekében merült fel a meghatalmazott kézbesítési dokumentummal ellentétes eljárásának bizonyítása. Ugyanis az Debreceni Ítélőtábla I.Pf.20.280/2025/8/2 7 sem változtat az alperes bizonyítási érdekén, ha a perbeli jogait jóhiszeműen gyakorolva nem is volt esetlegesen tisztában a nevében a kiadó által jogszerűen adott meghatalmazással, míg a fentiekkel ellentétes jogértelmezés esetén a kiadó és az alperes joggyakorlása – az elsőfokú ítéletben is kifejtettek szerint – rendeltetésellenesnek minősül [Ptk. 1:5. §-ának
(1)bekezdése]. [23] Az ítélőtábla ugyancsak a teljesség kedvéért rögzíti azt is, hogy a kiadó közvetett kézbesítői státusza is felmerülhetett volna a perbeli esetben, ugyanis a Korm. rendelet 20. §ának
(2)bekezdése szerinti a több címzett által használt vagy nem a használó által üzemeltetett irodaház, üzletház, ipari park, gyártelep vagy más hasonló létesítmény esetében az ezen létesítményeket üzemeltető szervezet köteles közvetett kézbesítőként eljárni, ha a postai szolgáltatónak az épületben vagy az ingatlan területén működő címzetthez történő eljutása bármilyen módon korlátozott, nem biztonságos vagy a címzettek elérési helye nem egyértelműen beazonosítható. [24] Az alperes alaptalanul sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 279. §-ának
(1)bekezdésében a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozóan szabályozottakat. Ugyanis az elsőfokú bíróság – szükségtelenül meg nem ismételve az elsőfokú ítéletben és a fent részletezetteket – megalapozottan tulajdonított jelentőséget a meghatalmazott útján történt kézbesítésnek és az azzal összefüggő körülményeknek. [25] Az alperes továbbá ugyancsak az ellenkérelmét meg nem engedhető módon megváltoztatva [Pp. 500. §-a
(2)bekezdésének g) pontja] vitatta a fellebbezésben, hogy a felperes adta postára a kérelmet, illetőleg egyáltalán postára adta azt, és utalt erre vonatkozó bizonyítékként [a Pp. 498. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakkal ellentétesen] a küldemény feladóvevényére. Az elsőfokú eljárás során ugyanis ezt maga sem tette vitássá, holott a fent rögzítettek szerint neki vagy az érdekkörében eljáró kiadónak tudomással kellett lennie a
- március 12-én átvett „küldemény” sorsáról (különösen ha az nem a felperestől származott). Ettől függetlenül az ítélőtábla a teljesség kedvéért rögzíti, hogy a keresetlevél mellékleteként becsatolt feladóvevényen nemcsak a T. és Sz. Párt szerepel feladóként, de azon a helyreigazítási kérelmet is képviselőként jegyző és a felperesért a perben is eljáró jogi képviselőjének ímélcímét is feltüntették. A Pp. már idézett
- §-a
(1)bekezdésének második mondata továbbá általános alany használatával rögzíti a „postára adták” kitételt, azaz az alperes által elvárt formalizmustól eltérően más is feladhatta a felperes kérelmét. [26] Az ítélőtábla mindezek alapján – mivel nem volt helye az eljárás megszüntetésének – helybenhagyta az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 383. §ának
(2)bekezdése alapján. [27] Az ítélőtábla a Pp. 83. §-ának
(1)bekezdése és 499. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperes kiadóját a felperes megbízási szerződésen alapuló ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek felszámítottal egyező összegében a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján marasztalta a kiadót. Az ítélőtábla ennek részeként – a fellebbezési ellenkérelemre felszámított 327 160 Ft ügyvédi munkadíj mellett – számításba vette a felperesi képviselő tárgyaláson történő megjelenésével összefüggésben érvényesített 408 950 Ft ügyvédi munkadíjat (úton eltöltött Debreceni Ítélőtábla I.Pf.20.280/2025/8/2 8 időre: 3 óra, tárgyalásra való felkészülés: 1 óra, tárgyaláson történő jelenlét: 1 óra, összesen 5 óra). [28] A kiadó ugyanezen jogszabályhelyek és a Pp. 102. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles viselni a perben fennálló tárgyi illetékfeljegyzési jog alapján feljegyzett fellebbezési illetéket. Az ennek megfizetésére vonatkozó rendelkezés pedig az Itv. 78. §-ának
(4)bekezdésén, valamint a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §ának
(2)és
(2a)bekezdésein alapul. Debrecen,
- július
- Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Árok Krisztián s.k. előadó bíró, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró