Bf.28/2026/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése mellett feltünteti annak

1. fordulatát is. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott őrizetének záró napja helyesen
2. december 8., letartóztatásának kezdő időpontja
3. december 9., ingatlanhoz kötött bűnügyi felügyeletének zárónapja helyesen
4. szeptember 21., míg a közigazgatási területre korlátozott bűnügyi felügyeletének kezdő napja helyesen
5. szeptember
6. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS [1] A Budapest Környéki Törvényszék a
7. október
8. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 16.B.55/2024/
9. számú ítéletével Terhelt4 IV. r. vádlottat 1 rendbeli társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntett [Btk.
10. §

(1)bekezdés és

(2a)bekezdés] miatt 3 év – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra, valamint 250 napi tétel – napi tételenként 2000 forint, összesen 500 000 forint – pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből a vádlott legkorábban a büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és ingatlanhoz kötött bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, emellett döntött a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatásáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről is. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.28/2026/8/I. 2 [2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében, a vádlott és védője pedig a büntetés enyhítése érdekében jelentett be joghatályos fellebbezést. [3] A Ügyészség fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a társas, szervezett elkövetést nem értékelte megfelelő súllyal, és álláspontja szerint a jelentős mennyiségű új pszichoaktív anyag kereskedelmében aktívan közreműködő elkövetővel szemben enyhítő szakasz alkalmazása nem is indokolt. Ezért hosszabb – a törvényi minimumot elérő – tartamú szabadságvesztés és ehhez igazodó közügyektől eltiltás kiszabására tett indítványt. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.55/2025/

1. számú,
2. január 22-én kelt átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal, kizárólag a pénzbüntetés egynapi összegének felemelésére korlátozva tartotta fenn. [5] Kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az irányadónak tekintendő tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és cselekménye minősítését is törvényesnek tartotta, egyetértve az elkövetéskor hatályos büntető törvény alkalmazásával is. Utóbbit érintően azonban a törvényszéknél részletesebben bemutatta azt az időközben bekövetkezett jogszabályváltozást, amelyre figyelemmel válik megalapozottá a Btk.
3. §-ában írt időbeli hatály kérdésében a törvényszék álláspontja. [6] Az ügyészség meglátása szerint az elsőfokú bíróság által a joghátrány alkalmazása során feltárt körülmények – a vádlott utóbbi elítéléseinek alapjául szolgáló elkövetési időpontok pótlását követően – kiegészítendők azzal a súlyosító körülménnyel, hogy a IV. r. vádlott több büntetőeljárás hatálya alatt követte el a terhére rótt bűncselekményt. Erre is figyelemmel adott hangot azon meggyőződésének, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabási tényezőket nem a súlyuknak megfelelően értékelte, amikor a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát nem csupán jóval a középmérték alatt, hanem enyhítő szakasz alkalmazásával, a különös részi törvényi minimum alatt határozta meg. Jóllehet, ezt túlzottan méltányosnak látta, ugyanakkor az ugyanazon vádirattal érintett további terheltekkel szemben jogerősen kiszabott büntetésekhez mérten – a belső arányosság követelményére hivatkozva – ennek felemelésére már maga sem látott okot. Ellenben az arányosan és törvényesen kiszabott pénzbüntetésnél az egynapi tételnek a vádlott jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz jobban igazodó, magasabb összegével már elérhetőnek látta a büntetés céljait. [7] Mindezek alapján az ügyészség arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – az előéleti adatok és a jogi indokolás, továbbá a bűnösségi körülmények általa jelzett kiegészítésével – változtassa meg, és a pénzbüntetés egynapi tételének összegét emelje fel, egyúttal a kényszerintézkedés adatait a beszámításra is kihatóan pontosítsa, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.28/2026/8/I. 3 [8] A IV. r. vádlott védője a fellebbezését – a Be.
4. §

(6)bekezdésében írt előírás ellenére – írásban nem indokolta. [9] Az ellentétes irányú fellebbezések egyike sem alapos. [10] Miután a jogosultak az ügyben kizárólag a kiszabott büntetést sérelmező fellebbezést jelentettek be, és nyilvános ülés kitűzését az ügyészség, de a terhelt, továbbá védője sem indítványozta, így a Be. 598. §

(2)bekezdése értelmében a fellebbezés tanácsülésen történő elbírálásának feltételei fennálltak. [11] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében csak a fellebbezéssel támadott részében bírálta felül, figyelemmel arra, hogy a bejelentett jogorvoslati indítványok kizárólag a kiszabott büntetés ellen irányultak [Be. 583. §

(3)bekezdés a) pont]. A Be. 590. §

(5)bekezdése alapján ugyanakkor a korlátozott felülbírálat kiterjedt a hatályon kívül helyezést eredményező feltétlen és relatív eljárási szabálysértések vizsgálatára, a bűnösségre vont következtetés okszerűségére és a bűncselekmény minősítésére is. [12] Ezen túlmenően az ítélőtábla a Be. 590. §

(7)bekezdésben írtak alapján felülbírálat alá vonta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket, illetve ilyen rendelkezések meghozatalának szükségességét is. [13] Ennek eredményeképpen megállapította, hogy a büntetőeljárás megszüntetésének Be. 567. §

(1)és

(2)bekezdésében írt okai nem állnak fenn [Be. 607. §

(1)bekezdés], továbbá, hogy a törvényszék a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt abszolút, illetőleg a Be. 609. §

(1)bekezdése szerinti relatív, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést nem vétett. [14] Az elsőfokú bíróság a Be. 562. §

(2)bekezdésében biztosított lehetőséggel élve röviden indokolta határozatát. Az ennek megfelelően szerkesztett ítélet a Be. 561. §

(3)bekezdés a)-

1. c)és
2. e)pontjában, valamint a Be. 564. §

(4)bekezdésében meghatározott kötelező elemeket tartalmazza, irathűen és hiánytalanul rögzítette a vádra és annak módosításaira utalást. [15] Ugyanakkor a személyi körülmények és a vádlott büntetéseire vonatkozó adatok [Be. 561. §

(3)bekezdés b) pont] kiegészítést és helyesbítést igényelnek a következők szerint: – a [3] bekezdésben rögzíti, hogy a vádlott

1. augusztus
2. napja óta az cég1 (cím34) alkalmazásában áll lakatos munkakörben, melyből havi nettó 400 000 forint jövedelemre tesz szert. Kiskorú gyermekei jelenleg 10 és 7 évesek (
3. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyv); Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.28/2026/8/I. 4 – a [4] bekezdésben elsőként írt bűncselekmény elkövetési ideje
4. július 21., a másodiké
5. március 22., a harmadiké pedig
6. november 14.; – e bekezdést követően azt is rögzíti, hogy a vádlott ellen a
7. október
8. napján elkövetett segítségnyújtás elmulasztásának bűntette, halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége, valamint járművezetés az eltiltás hatálya alatt bűntette miatt a Gödöllői Rendőrkapitányságon 3430/2024.bü. számon van folyamatban más büntetőeljárás. [16] Az elsőfokú bíróság a Be.
9. §

(2)bekezdés a) pontja szerint irányadó tényállásból, melynek megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgál(hat)ta – okszerűen következtetett Terhelt4 IV. r. vádlott bűnösségére. A bűncselekmények minősítése is alapvetően megfelelt a helyes indokok mentén megválasztott, főszabály szerint alkalmazandó elkövetéskori büntető anyagi jogi rendelkezéseknek, azonban a bűncselekmény jogszabályi megjelölése és – egyetértve a vádhatóság álláspontjával – a jogi indokolás is igényelt némi kiegészítést. [17] Ahogyan az ügyészség is helyesen rámutatott, már az elsőfokú ítélet időpontjában is hatályban voltak a Btk. időbeli hatályával kapcsolatos kérdéseket is érintő, a kábítószer előállításának, használatának, terjesztésének, népszerűsítésének tilalmával összefüggő törvénymódosításokról szóló

1. évi XIX. törvény által átvezetett módosítások. [18] A vádlott által elkövetett bűncselekmény szempontjából releváns változtatások közül kiemelendő, hogy
2. június 15-i hatállyal változott a kábítószer büntetőjogi fogalma. Az elsőfokú bíróság az N-etil-norpentedronnal kapcsolatos cselekményt új pszichoaktív anyaggal visszaélésnek értékelte, mely törvényi tényállás a hatályos törvényben már nem szerepel, ez azonban nem jelenti azt, hogy az elkövetés tárgyára megvalósított cselekmény ne ütközne jelenleg is az anyagi jogi szabályokba. Ugyanis a Btk.
3. §

(1a)bekezdése szerint a Btk. alkalmazásában kábítószernek minősülnek az ellenőrzött anyagokról szóló 78/

1. (XII. 28.) BM rendelet
2. mellékletében felsorolt új pszichoaktív anyagok is. Ebből következően a Terhelt4 IV. r. vádlott cselekményével érintett, az igazgatási szabályok szerint új pszichoaktív anyagnak minősülő N-etil-norpentedron jelenleg a Btk. alkalmazása során kábítószer, mégpedig a Btk. jelenleg hatályos
3. §

(5)bekezdés b) pontja, továbbá a

(6)és

(7)bekezdésében írt mennyiségi határok miatt jelentős mennyiségű. Következésképpen jelenleg a vádlott tényállásban írt magatartása már a Btk. 176. §

(1)bekezdés 4. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének megállapítására alkalmas. Miután pedig ez egyértelmű, a büntetési tételben (5 évtől 20 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés az elkövetéskori minősítésnek megfelelő 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés helyett) is megjelenő szigorítás, a Btk. 2. §

(1)bekezdése szerinti főszabály, azaz az elsőfokú bíróság által is helytállóan megválasztott elkövetéskori büntető anyagi jogi rendelkezések alkalmazásának volt helye. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.28/2026/8/I. 5 [19] Ezen indokok mentén volt tehát törvényes a jogi minősítés, melynek keretében az elsőfokú bíróság kifogástalanul helyezkedett arra az álláspontra, hogy a vádlott magatartása a Btk. 184. §

(1)bekezdésében írt különféle elkövetési módok közül a „kereskedés” megállapítására alkalmas, ennek feltüntetését azonban a bűncselekmény bírósági határozatban történő megnevezéséről szóló 61/

1. BK vélemény
2. a) pontjában írtak ellenére elmulasztotta. E szerint ugyanis az elkövetési magatartás azonos büntetési tétellel fenyegetett alakzataira az
3. fordulat,
4. fordulat stb. megjelöléssel kell utalni, a „kereskedés” ennek megfelelően a törvényhely
5. fordulata, melyet a másodfokú bíróság pótolt. [20] A társtettesség felrovása a közös elkövetésre figyelemmel ugyancsak törvényes. Megjegyzést érdemel továbbá, hogy a kereskedés – a hasonló törvényi tényállásra megalkotott 1/
6. BJE határozat iránymutatása mentén megszilárdult bírói gyakorlat szerint – akkor állapítandó meg, ha az elkövető rendszeresen és haszonszerzés céljából foglalkozik az illegális tudatmódosító szer terjesztésével. A haszon nem csupán pénzben kifejezett, annak tekintendő minden olyan anyagi értékkel bíró előny is, amelyhez az elkövető a bűncselekmény elkövetése révén jut hozzá, így különösen, ha a tevékenységének ellenértéke a saját fogyasztását kielégítő illegális szer volt. A jelen ügyben ez vitán felül megállapítható volt. [21] Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket részletesen számba vette és értékelte, azonban e körben több kiegészítést is szükségesnek tartott az ítélőtábla. [22] A bűncselekmény konkrét tárgyi súlyát nem kizárólag a cselekménnyel érintett új pszichoaktív anyag mennyisége befolyásolja. Jelen ügyben a vádlott az elosztást biztosító rendszerben a legalacsonyabb szinten álló tag volt: az a szerhasználó, aki közvetlenül értékesített hasonló fogyasztóknak, és aki ebből közvetlenül ellenértékként maga is csak a saját fogyasztási adagjához jutott hozzá. Az ilyen elkövetők esetében általában nem indokolt a törvény teljes szigorának alkalmazása, azt az ítélőtábla értékítélete szerint azoknak kell fenntartani, akik az tudatmódosító szerek kereskedelmét nagyobb tételben szervezik, és akik a vádlottakhoz hasonló fogyasztókat kihasználva gondoskodnak annak terítéséről. [23] Ellenben egyetértett az ítélőtábla az ügyészséggel abban, hogy a vádlott egyidejűleg három, elmarasztalásához vezető büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg a terhére rótt bűncselekményt, a megalapozott gyanú közlését követően. Ez pedig annak ellenére is a személyében rejlő társadalomra veszélyességet növelő, és ezen keresztül nyomatékos súlyosító körülmény, ha az érintett bűncselekmények jellegükben eltérőek voltak. [24] Végül pontosítást igényelt az időmúlásnak enyhítő hatást kölcsönző kényszerintézkedések hatálya alatt töltött idő is: a vádlott helyesen 5 és fél hónapot töltött ebből letartóztatásban és négy hónapot ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyelet hatály alatt. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.28/2026/8/I. 6 [25] Az így kiegészített büntetéskiszabási körülmények alapján is egyetértett azonban a másodfokú bíróság azzal, hogy a vádlott esetében sem szükséges a középmértéket – azaz a 7 év 6 hónapot – elérő tartamú szabadságvesztés kiszabása, sőt, az enyhítő tényezők túlsúlyára figyelemmel az ún. enyhítő szakasz [Btk.
7. §

(2)bekezdés b) pont] alkalmazását sem találta törvénysértőnek. Az ekként meghatározott 3 év tartamú szabadságvesztés igazodik a joghátrányt befolyásoló enyhítő és súlyosító körülményekhez, és alkalmas a büntetési célok elérésére. Bár a belső arányosság mint a joghátrány igazságos meghatározásánál nélkülözhetetlen szempont leginkább az ugyanazon ügydöntő határozattal elmarasztalt terheltek esetében értelmezhető, egyetértett az ítélőtábla mind az elsőfokú bírósággal, mind pedig az ügyészséggel abban, hogy – különösen az időben egymáshoz közel eső elítélések fényében – annak érvényesítésének elmaradásával a vádlottat a már jogerősen elítélt társaival szemben méltánytalan hátrány érné. Ezért a szabadságvesztés súlyosítását – melyet már az ügyészség sem indítványozott – az ítélőtábla sem látta indokoltnak. Más oldalról ugyanakkor, annak így megállapított tartama valóban igen méltányos, abban a vádlott beismerése, és kedvező személyi körülményei is maradéktalanul érvényre jutnak, ezzel szemben az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára, és a vádlott elítélési adataiból kitűnő kriminogén személyiségére figyelemmel szóba sem kerülhetett annak további mérséklése sem. [26] Az elsőfokú bíróság a szabadságvesztéshez kapcsolódóan a végrehajtási fokozatról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról és a IV. r. vádlott által előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyelet hatálya alatt töltött idő beszámításáról törvényesen rendelkezett. A beszámítandó tartamokat érintően azonban a személyi adatokat megelőzően feltüntetett tartamok a rendelkezésre álló iratok alapján valóban helyreigazítást igényeltek. [27] Az őrizetbe vett Terhelt4 IV. r. vádlott letartóztatását a Budakörnyéki Járásbíróság a 2022. december 9. napján kelt – a Budapest Környéki Törvényszék 2.Bnyf.909/2022/2. számú végzése folytán 2022. december 21. napján véglegessé vált – 5.Bny.1914/2022/4. számú végzésével rendelte el 2023. január 9. napjáig. Ekként a letartóztatása az elrendelés 2022. december 9-i napjával kezdődött. A letartóztatást a Budakörnyéki Járásbíróság a 2023. május 22. napján kelt és 2023. június 12. napján véglegessé vált 5.Bny.695/2023/3. számú végzésével szüntette meg, egyben rendelte el ingatlanhoz kötött, nyomkövető technikai eszközzel biztosított bűnügyi felügyeletüket és távoltartásukat is. Kétségtelen, hogy a bűnügyi felügyeletének magatartási szabályait a Budakörnyéki Járásbíróság 2023. szeptember 6. napján kelt 4.Bny.1175/2023/3. számú végzésével akként módosította, hogy a vádlott a cím35 szám alatti ingatlant Gödöllő és Valkó közigazgatási határán belül munkanapokon 06 és 18 óra között – kizárólag munkavégzés céljából – elhagyhatja, ez a (valójában) a bíróság engedélyeként funkcionáló döntés azonban a bűnügyi felügyelet magatartási szabályának törvényben meghatározott jellegén [Be. 281. §

(2)bekezdés a) pont] semmit nem változtatott, a vádlottnak a munkavégzés időtartamán kívüli időben a kijelölt ingatlanban kellett tartózkodnia. Ezen csak a Budakörnyéki Járásbíróság 1.Bny.1261/2023/

1. számú,
2. szeptember
3. napján meghozott végzése módosított, mikor a magatartási szabályt a bíróság akként határozta meg, hogy a vádlott Pest Vármegye és Budapest közigazgatási területét engedély nélkül nem hagyhatják el. E döntés napja tehát az az időpont, amelyig a Btk.
4. §

(1)bekezdése szerinti beszámításnak helye van, nem pedig a korábbi. Ezekkel tehát az ítélőtábla – a beszámításra vonatkozó törvényes döntés mellett – az elsőfokú ítélet adatait helyesbítette. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.28/2026/8/I. [28] volt. 7 A közügyektől eltiltás mind nemét, mind tartamát tekintve kifogástalan és törvényes [29] Az elsőfokú bíróság IV. r. vádlottal szemben pénzbüntetést szabott ki a Btk. 50. §

(2)bekezdése alapján, ennek valamennyi normatív feltétele fennállt, a napi tételek száma igazodik a bűncselekmény tárgyi súlyához is. A személyi körülményei körében értékelt adatokból kitűnően a vagyontalan, két kiskorú gyermek tartására köteles vádlott esetében azonban semmilyen olyan egzisztenciális többletelem nem volt feltárható, amely a törvényi minimumot is meghaladó napi tétel összegének felemelésére alapot adhatna. Ezért az ítélőtábla az ügyészség ezirányú indítványával nem tudott azonosulni. [30] A bűnügyi költségről szóló elsőbírói rendelkezés törvényes. [31] Mindezek alapján az ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg annak törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [32] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. §

(1)bekezdése zárja ki. Budapest,

1. június
2. dr. Borbás Virág Bernadett s. k., dr. Ignácz György s. k., dr. Cserni János s. k., a tanács elnöke előadó bíró bíró A Budapest Környéki Törvényszék
3. október
4. napján kihirdetett 16.B.55/2024/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.28/2026/
6. számú ítéletében írt változtatásokkal
7. június
8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
9. június
10. dr. Borbás Virág Bernadett s. k., Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.28/2026/8/I. 8 a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Takácsné Veres Tünde bírósági ügyintéző