← Magyarország

Bf.579/2024/96 – Debreceni Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma:

  1. A költségvetési csalás minősítésének szempontjai.
  2. A jogi személy védőjének jelenléte a bírósági tárgyaláson. Debreceni Ítélőtábla Bf.III.579/2024/
  3. A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Debrecenben a
  4. április 24., május 8.,
  5. február
  6. és március
  7. napjain megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmény miatt Terhelt1 és társai ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék
  8. június hó
  9. napján kihirdetett 7.B.281/2020/
  10. számú ítéletét megváltoztatja. Terhelt2 II. rendű vádlott esetében a halmazati büntetésre történő utalást mellőzi. Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottak vonatkozásában a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén a pénzbüntetést vagy annak hátralévő részét fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Ha Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottakkal szemben a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelték, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön. A vagyonelkobzást Terhelt1 I. rendű vádlott esetében 11.970.000 (tizenegymilliókilencszázhetvenezer) forintra, Terhelt2 II. rendű vádlott esetében 75.780.000 forintra (hetvenötmillió-hétszáznyolcvanezer), a jogi személy párttal szemben 18.453.169 (tizennyoljogiszemélyillió-négyszázötvenháromezer-százhatvankilenc) forintra rendeli el. A jogi személymal szemben a nyomozó hatóság által zár alá vett, cím
  11. helyrajzi számú ingatlanra vagyonelkobzást rendel el. Az ítélőtábla az ügyészségnek a jogi személy1 (volt Terhelt1 Szövetségesei, nyilvántartási szám: Nyíregyházi Törvényszék cégjegyzékszám1), a jogi személy és a jogi személy2 jogi személyek megszüntetésére irányuló indítványát elutasítja. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 2 Az elsőfokú ítélet kihirdetéséig felmerült 1.193.227 (egymillió-egyszázkilencvenháromezerkettőszázhuszonhét) forint bűnügyi költségből Terhelt1 I. rendű vádlott 124.410 (százhuszonnégyezer-négyszáztíz) forintot, Terhelt2 II. rendű vádlott 64.200 (hatvannégyezer-kettőszáz) forintot, Terhelt3 III. rendű vádlott 191.532 (százkilencvenegyezer-ötszázharminckettő) forintot, Terhelt4 IV. rendű vádlott 134.400 (százharmincnégyezer-négyszáz) forintot köteles megfizetni. További 51.315 (ötvenegyezer-háromszáztizenöt) forintot Terhelt1 I. rendű, Terhelt3 III. rendű és Terhelt4 IV. rendű vádlottak egyetemlegesen, 36.300 (harminchatezer-háromszáz) forintot Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottak szintén egyetemlegesen kötelesek megfizetni. A fennmaradó 591.070 (ötszázkilencvenegyezer-hetven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Terhelt3 III. rendű vádlott személyazonosító igazolványának száma személyi igazolvány szám. Terhelt4 IV. rendű vádlott személyazonosító igazolványának száma személyi igazolvány szám
  12. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárás során felmerült 810.329 (nyolcszáztízezer-háromszázhuszonkilenc) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás I. Az
  13. fokú ítélet rendelkezései [1] A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletében bűnösnek mondta ki Terhelt1 I. rendű vádlottat társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.396.§

(1)bek. c),
(4)bek. a) pont], és hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk. 345.§], Terhelt2 II. rendű vádlottat társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.396.§
(1)bek. c),
(4)bek. a) pont], Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 3 Terhelt3 III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.396.§
(1)bek. c),
(2)bek. a) pont] és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk. 345.§], Terhelt4 IV. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.396.§
(1)bek. c),
(2)bek. a) pont] és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk. 345.§]. [2] Ezért Terhelt1 I. rendű vádlottat és Terhelt2 II. rendű vádlottat személyenként halmazati büntetésül 2 év – négy évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés büntetésre, valamint 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Kimondta, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a végrehajtási fokozat börtön, melyből a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét a mindkét vádlott esetében 2000 forintban állapította meg, és a 800.000 forint pénzbüntetésre 20 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. E vádlottakkal szemben személyenként 37.890.000 forintra vagyonelkobzást rendelt el. [3] Terhelt3 III. rendű vádlottat halmazati büntetésül 200 (kettőszáz) napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1500 forintban állapította meg. A 300.000 forint pénzbüntetésre 20 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. [4] Terhelt4 IV. rendű vádlottat megrovásban részesítette. [5] A jogi személy2 Civil Szervezettel szemben 580.680, a jogi személy elnevezésű párttal szemben 2.587.366 forintra vagyonelkobzást rendelt el. [6] Rendelkezett a nyomozás során lefoglalt iratokról, a magánfél neve Község Önkormányzata magánfél és a Magyar Államkincstár magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költségről. II. A jogorvoslatok [7] A törvényszék ítélete ellen az ügyész • Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottak terhére, súlyosításért, a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának lényeges felemelése, a büntetés végrehajtása próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése, közügyektől eltiltás kiszabása, a pénzbüntetés egy napi tétele összegének lényeges felemelése érdekében, • Terhelt3 III. rendű vádlott terhére, súlyosításért, a kiszabott pénzbüntetés napi tételszáma és az egy napi tétel összegének lényeges felemelése érdekében, valamint – az I tényállási pont tekintetében, őt érintően – a vádirati minősítéstől eltérő jogi minősítés megállapítása miatt, Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 4 • Terhelt4 IV. rendű vádlott terhére, súlyosításért, pénzbüntetés kiszabása érdekében, valamint – az I. tényállási pont tekintetében, őt érintően – a vádirati minősítéstől eltérő jogi minősítés megállapítása miatt, • az I. tényállási pont tekintetében eltérő tényállás megállapítása miatt, • a II. tényállási pont tekintetében a vádirattól eltérő tényállás és az okozott vagyoni hátrány összegének, továbbá Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottakkal szemben kiszabott vagyonelkobzás összegének eltérő megállapítása miatt, • a jogi személy cím42 hrsz. ingatlanára vagyonelkobzás elrendelésének mellőzése miatt, • a jogi személy1 (volt Terhelt1 Szövetségesei), a jogi személy és a jogi személy2 jogi személyek terhére súlyosításért, a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 2.§.
(1)bekezdés a) pontja, 4. §.
(1)bekezdés b) pontja és 4. §.
(2)bekezdése alapján megszüntetésük érdekében jelentett be fellebbezést. [8] Terhelt1 I. rendű vádlott elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés végett, védői felmentésért, Terhelt2 II. rendű vádlott ugyancsak elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés végett, védője az ítélet megalapozatlanságára hivatkozva felmentés végett élt jogorvoslattal. [9] Terhelt3 III. rendű és Terhelt4 IV. rendű vádlott, valamint védőik részéről a nyilatkozattételre fenntartott 3 munkanapon belül fellebbezés nem érkezett. [10] A jogi személy2, továbbá a jogi személy jogi személyek érdekében eljáró ügyvédek a jogi személyekkel szemben kiszabott vagyonelkobzás tekintetében jelentettek be fellebbezést. II./
  1. A bizonyítási indítványok [11] A másodfokú eljárásban mind Terhelt1 I. rendű, mind pedig Terhelt2 II. rendű vádlott védője tárgyalás tartása iránti indítványt terjesztett elő az alábbi bizonyítási indítványok vonatkozásában. [12] Az I. rendű vádlott védője által előterjesztett bizonyítási indítványok (
  2. és
  3. sorszám) első csoportjába tartoznak a már elsőfokú eljárásban is előterjesztett és a törvényszék által elutasított, illetve elutasítás nélkül nem teljesített következő indítványok. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 5 [13] Terhelt1 I. rendű vádlott védője indítványozta az I. tényállási ponttal nem érintett Terhelt2 II. rendű vádlott kihallgatását, mivel a vádbeli időszakban magánfél neve Önkormányzatának alpolgármestere volt, és így teljeskörű ismerete van a háziorvosi és védőnői rendelő felújítása kapcsán lebonyolított pályázattal, munkálatokkal kapcsolatban. Vallomása cáfolja, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott részt vett egy olyan megbeszélésen Terhelt3 III. rendű és Terhelt4 IV. rendű vádlottakkal, melyen ők hárman megállapodtak abban, hogy hagyják ki a pályázatban szereplő padlófűtés kiépítését, valamint a pályázatban feltüntetett beltéri fenyőajtók helyett gyengébb minőségű, olcsóbb ajtókat építsenek be, s az így nyert megtakarításból valósítsák meg az akadálymentes parkoló kiépítését. Vallomása megerősíti továbbá, hogy operatív módon Terhelt1 I. rendű vádlott a munkálatok irányításában nem vett részt. Cáfolja, hogy Terhelt1 I. rendű vádlottnak tudomása lett volna az említett módosításokról, és így tudatosan tévedésbe ejtette volna a hatóság neve Hatóságát. [14] tanú10 tanú Terhelt2 II. rendű vádlottal történő szembesítését azért kérte, mert ezáltal álláspontja szerint bizonyítható, hogy amikor Terhelt1 I. rendű vádlott számára kiderült, hogy a fenti változtatások megtörténtek, akkor törekedett azok támogató felé történő bejelentésére, illetve, hogy mód lett volna az új polgármester hivatalba lépését követően is erre, azonban attól az új polgármester elzárkózott. [15] Indítványozta a jogi személy2 vonatkozásában a cég
  4. 2014 évi adóbevallásainak beszerzését és tárgyalás anyagává tételét. Álláspontja szerint ez igazolhatja, hogy a cég
  5. által a 2jogi személy részére kiállított számlák valósak, amennyiben a kft. adóbevallásaiban 2014 évben ezeket szerepeltette. Ez pedig alkalmas lehet azon tény bizonyítására, hogy ténylegesen fennállt a kft. és a párt között a gazdasági kapcsolat, tehát a költségvetési forrásokat a vádlottak a célnak megfelelően használták fel. Indítványt terjesztettek elő arra nézve, hogy az ítélőtábla szerezze be a cég
  7. évi és a további évekre szóló, a társasági adóbevallásait és áfabevallásait. Ezzel kívánták igazolni, hogy a társaság nem csak a tényállással érintett időszakban, hanem a későbbiekben is működött gazdasági tevékenységet végzett, mégpedig a vádlottaktól függetlenül is. [16] Az indítványok második csoportját a büntetőeljárási törvény
  8. §
(5)bekezdése alapján mint új bizonyítékra vonatkozót terjesztették elő. [17] A 2jogi személy és a 1cég közötti gazdasági folyamatokról készült, a kiadásokat igazoló szkennelt szerződéseket és számlákat csatoltak, mely szkennelések
  1. október
  2. napján történtek, tehát a tanú8 általi
  3. év elején történt átadási időpont előtt három évvel. Ezen számlákat a másodfokú eljárás során találták meg, mégpedig tanú11 a cég2 dolgozó szerkesztő. Ugyanekkor találták meg a 2jogi személy további könyvelési anyagait. Ezen dokumentumokhoz kapcsolódóan indítványozták igazságügyi informatikus szakértő kirendelését azon kérdések megválaszolására, hogy a dokumentumokat mikor és milyen eszközzel szkennelték, a szkennelt dokumentumokat módosították-e ezt követően, a korábban tanú8 által csatolt fotózott dokumentumokat mikor fotózták, és milyen eszközzel és azokat bárki módosította, megváltoztatta-e a fotózást követően. [18] Az jogi személy3 kampánytevékenységét igazoló fotókat csatoltak be. Ezzel azt kívánták bizonyítani, hogy az jogi személy3 ténylegesen működött választási kampánytevékenységet folytatott, és nem a kampánypénzek eltulajdonítása céljából jött létre. Azt is bizonyítják a fényképek, hogy a cég
  4. által kiállított kampányanyagok elkészítéséről szóló számlák valósak voltak, hiszen az azokon szereplő anyagok megjelentek egyes rendezvényeken is. [19] Szintén bizonyítékként csatolták tanú9 tanú által
  5. szeptemberében megtalált befizetési bizonylatot, mely a jogi személy által visszafizetett 18 000 000 forint banki befizetéséről szólt. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 6 [20] Jelezték, hogy szintén az elsőfokú ítélet meghozatalát követően találta meg Terhelt1 I. rendű vádlott egy
  6. évi bizonylatot, ami a jogi személy2nak ugyanabból a kiadási pénztárbizonylat tömbjéből való, mint amivel
  7. nyarán a cég
  8. számlái lettek kifizetve, és a készpénzátadások során az átvétel igazolására készítették el azokat. Az akkor kiállított
  9. augusztus
  10. napján kelt utolsó kiadási pénztárbizonylat sorszáma NO030560 volt. A jogi személy könyvelésében pedig a
  11. április 10.-i kiadási pénztárbizonylaton, amin a jogi személy2tól visszafizetnek 4 000 000 forint előleget, a sorszám NO030564, amiből látható, hogy a 2jogi személynak ugyanabból a kiadási pénztárbizonylat tömbjéből való, mint amivel 2014-ben a cég
  12. számláinak kifizetéseit számolták el, csak természetesen időben, illetve a sorszámozása szerint is későbbi a kiállítása. Ez is alátámasztja, hogy a benyújtott pénztárbizonylatok valóban 2014-ben a cég
  13. számláinak kifizetésekor készültek, nem pedig utólag az eljárás, illetve a tárgyalások miatt. [21] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség
  14. sorszámú átiratában úgy foglalt állást, hogy az egyes tényállási ponttal összefüggésben Terhelt2 II. rendű vádlott terhelti kihallgatása nem indokolt, mert terheltként igazmondásra nem köteles. Mivel a II. tényállási pontban előterjesztett védekezését a törvényszék csak részben fogadta el, az I. tényállási pontot érintő esetleges terhelti vallomása is annyiban lenne figyelembe vehető, amennyiben azt az ügy egyéb adatai is alátámasztják. Emiatt e körben vallomásától nem várható olyan bizonyíték, amely az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításának lehetőségét vetné fel. [22] Terhelt2 II. rendű vádlott védője egyrészt az elsőfokú eljárás során már előterjesztett bizonyítási indítványait ismételte meg a másodfokú eljárásban, másrészt pedig újabb bizonyítási indítványokat is tett (
  15. sorszám). [23] Az első fokon már előterjesztett indítványok vonatkozásában fenntartotta több tanú kihallgatására irányuló indítványát. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy vizsgáló neve az Állami Számvevőszék vizsgálatát vezető és irányító személy volt, aki konkrétumokat tud mondani az akkor született eredményekről és az ezzel kapcsolatos állásfoglalásokról. tanú12 és tanú13 tapasztalt szakemberek, akik főként az jogi személy3 online és médiakampányát menedzselték, viszont ők sem tudtak senkit a választási kampányt kiszolgáló hagyományos kampányeszközökre és feladatokra ajánlani. tanú14 jelentős marketinges tapasztalatokkal bír, nagy kapcsolati hálóval rendelkező szakemberként az volt a feladata, hogy keressen az jogi személy3 kampányához megfelelő és megbízható, a hagyományos kampányműveleteket lebonyolító céget, ami az újságok, szórólapok, stb. elkészítése, kihelyezése, célba juttatása és kiosztása lenne. Be tud számolni arról, hogy ezen kísérletei hogyan és miért nem vezettek eredményre, és miért esett végül a cég1.-re a választás. tanú15 ismerte a pártok működését és lényeges adatokkal és információkkal tud szolgálni a 2014-es választási kampányra vonatkozóan. Ezen tanúvallomásokkal cáfolni kívánta az ítélet azon megállapításait, amelyek vitatják az jogi személy3 kampányának és az elszámolásainak, számláinak valóságát, az Állami Számvevőszéki eljárás indításának hamisságát, és magának az ügynek a törvénytelen voltát, a cég
  16. szükségességét, szerepét, tevékenységét a kampányban, az jogi személy3 kampányának valóságát és erejét, az együttműködő pártok választási tevékenységét, a kampány valóságát, erejét. [24] Szintén fenntartotta azon indítványát, hogy a bíróság szerezze be a
  17. márciusában csatolt ügyészségi iratok tekintetében a digitális állomány sorszámozása alapján egyértelműen hiányzó fájlokat. Álláspontja szerint a hiányzó fájlok miatt az ügyészség Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 7 bizonyítása nem teljeskörű, egyrészt a keletkezett iratok átadása tekintetében, másrészt a visszatartott és át nem adott iratok tekintetében. [25] A védő sérelmezte, hogy a törvényszék az ítélet „felvezetőjében” nem tüntette fel a
  18. március
  19. napján megtartott tárgyalást, és a
  20. december
  21. napján megtartott előkészítő üléseken Terhelt2 II. rendű vádlott korábbi védője által előterjesztett bizonyítási indítványokat nem vette napirendre. Az előkészítő ülésen az ügyész nem tett mértékes indítványt, és ez a vádiratból is kimaradt. Az előkészítő ülésen előterjesztett védelmi bizonyítási indítványokon az elsőfokú bíróság „egyszerűen csak átlépett”. A kihallgatni indítványozott tanúk vallomása alapján álláspontja szerint kiderülhetne, hogy az állami számvevőszék részéről nem merült fel olyan tény a pártokkal kapcsolatban, amely miatt feljelentést kellett volna tennie, vagy bármilyen eljárást kellett volna indítania, eljárás indítását indítványoznia. Tehát hamis és iratellenes az a megállapítás, hogy a számvevőszék feljelentése alapján indult a büntetőeljárás. [26] Fontosnak tartották, hogy kiderüljön, az ügyészség által becsatolt iratok közül mi hiányzik, a vélhetően hiányzó iratok mit tartalmaznak. [27] A cég
  22. részéről elvégzett kampányszolgáltatásokat és a 2jogi személy által erre kifizetett kampányköltségek megtörténtét támasztják alá a tanú8 által
  23. júniusában becsatolt fényképek a készpénzátadás bizonylatairól, melyet kértek bizonyítékként figyelembe venni. [28] Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, mely szerint elfogadhatatlan az, hogy a étterem neve-ban történtek meg egyes kifizetések, a megjelölt étterem neve étteremről készült fényképeket csatoltak be annak igazolására, hogy van olyan része az étteremnek, ahol nyugodt körülmények között átadható akár a vádlott által megjelölt nagyobb összeg is. [29] A cég
  24. működését és kampányszolgáltatások elvégzését, valamint a 2jogi személy részéről a cég
  25. részére történő pénzátadás megtörténtét kívánták bizonyítani a 2014ben lefolytatott NAV ellenőrzés jegyzőkönyveinek becsatolásával, amelyek tanú16 és tanú8 tanúk nyilatkozatait tartalmazzák. Rámutattak, hogy az ítélet érvelése logikailag téves abban, hogy a 2jogi személy használaton kívüli bélyegzője és számlatömbje mivel Terhelt2nál volt 2019-ben, cáfolja, hogy e vádlott a vezető váltáskor minden e pártra vonatkozó anyagot átadott a testvérének, tanú17nek. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy valójában ezen pontban bizonyítási indítvány előterjesztésére nem került sor. [30] Indítványt tettek az eljárás iratanyagából hiányzó főügyészségi állásfoglalás beszerzésére. Álláspontjuk szerint ezen állásfoglalás tartalma nagy jelentőséggel bírhat az ügyre vonatkozóan, hiszen ez korábban hozzájárult az eljárás megszüntetéséhez
  26. augusztus 4-én. [31] Kifogásolták a cég
  27. használaton kívüli bélyegzőjével kapcsolatban tett elsőfokú ítéleti megállapításokat. E pontnál is megjegyzi az ítélőtábla, hogy valójában bizonyítási indítvány előterjesztésére nem került sor. [32] Szintén kifogásolták az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a cég
  28. ügyvezetője tanú18 azonos lenne azon tanú18 tanú19, akit nemzetközi jogsegélykérelem alapján az ukrán ügyészség kihallgatott. [33] A fellebbviteli főügyészség
  29. sorszámú átiratában (ügyészségi száma: Bf.378/2020/24.) kifejtette, hogy a Terhelt1 I. rendű vádlott védelmében I.r. védője ügyvéd által indítványozott bizonyítástól nem várható olyan eredmény, amely a többi bizonyítékkal egybevetve eltérő tényállás megállapítását vagy a vádlottak felelősség alóli mentesülését eredményezné. Önmagában a kérdéses képfájlok számítástechnikai szakértő általi vizsgálata, Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 8 illetőleg annak eredménye sem alkalmas a vádlottak bűnösségére vont következtetés megalapozatlanságának megállapítására. II/
  30. A fellebbezések indokolása [34] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.378/2020/
  31. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. [35] Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást igen nagy alapossággal, az eljárási szabályok megtartásával folytatta le. Az I. tényállási pontban foglalt bűncselekményeket illetően teljeskörűen, logikai hibát nem vétve elvégezte a bizonyítékok értékelését és vetette el Terhelt1 I. rendű, valamint Terhelt3 III. rendű vádlott védekezését, továbbá helyesen döntött arról is, hogy tanú20 tanúvallomását miért nem fogadta el. [36] A megállapított tényállás a II. tényállási pontot illetően azonban álláspontja szerint a Be.
  32. §
(2)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontjaiban foglalt okokból részben megalapozatlan, mely megalapozatlanság a másodfokú eljárásban az iratok tartalma és ténybeli következtetés alapján kiküszöbölhető. [37] Az ítélet indokolásának [63] bekezdésére vonatkozó ügyészi fellebbezési nyilatkozatot nem tartotta fenn, a vádirat „egy társadalmi szervezetekből álló láncolatot hoztak létre, illetve használtak fel” mondatrésznek olyan értelmezés is tulajdonítható, mintha magukat a társadalmi szervezeteket is már eleve a kampánytámogatás megszerzésére hozták volna létre a vád tárgyává tett időszakot jóval megelőzően, mely a jogi személyra és a jogi személy2ra vonatkozóan nem jelenthető ki. Ugyanakkor a szervezetek létrehozásának a vád tárgyává tett bűncselekmény szempontjából nincs jelentősége, pusztán a szervezetek közötti személyi és szerződéses kapcsolatrendszernek, melynek létrehozása a bűncselekmény elkövetését lehetővé tette. [38] Az ítélet [69] bekezdésében szereplő azon kitétel, mely szerint a vádlottak „a választási kampánytevékenységre nyújtott támogatás egy részét nem a jogszabályban meghatározott kampánycélra, hanem a saját céljaikra fordították” a sikkasztás törvényi tényállási elemeire utal és a tényállás megállapítása szempontjából nem bír jelentőséggel, ugyanis a Btk. 396.§
(1)bekezdés c) pontjában írt elkövetési magatartás megállapítása pusztán a költségvetésből származó pénzeszközök jóváhagyott céltól eltérő felhasználását kívánja meg, mely a bizonyítási eljárás eredménye alapján a pénzeszközök jelentős részét illetően megállapítható. A vád tárgya nem sikkasztás, a támogatás összege felett való „sajátjaként rendelkezés” vagy annak „eltulajdonítása”, hanem a költségvetésből származó pénzösszeg jóváhagyott céltól eltérő felhasználása. Szükségesnek tartotta az indokolás [173] bekezdéséből mellőzni a „sajátjukként rendelkeztek” fordulatot és ilyen értelmű módosítás szükséges az indokolás [154] bekezdését illetően is, továbbá a „hanem azt eltulajdonították” mondatrész is szükségtelen a [93] bekezdésben. [39] A fellebbező ügyész az indokolás [73] bekezdését illetően kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg azt sem, hogy a társadalmi szervezetek működése formális volt. A fellebbviteli főügyészség rámutatott azonban arra, hogy a bűncselekmény megvalósulása szempontjából ugyanakkor nincs jelentősége annak, hogy a Terhelt1 Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 9 Szövetségesei Párt, a 2 jogi személy, illetve a jogi személy fennállása során a tényleges működés körébe sorolható tevékenységet is végzett. [40] Helytállónak tartotta a fellebbező ügyész vagyoni hátrány körében kifejtett állásfoglalását (fellebbezés 2. oldal 5-6. bekezdés, 3. oldal 1-7. bekezdése). Ennek értelmében a II. tényállási pontban a vagyoni hátrány összegének 117.918.046 forintban való megállapítása indokolt. [41] Megállapítása szerint a bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. [42] Véleménye szerint az indokolás [187] bekezdésében Terhelt1 I. rendű vádlott közkiadást érintő cselekményének minősítése körében az I. tényállási pontban írt magatartás helyes minősítése a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott, aszerint minősülő és büntetendő nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette, mely a törvényi egységre tekintettel a II. tényállási pontban foglalt cselekményének figyelembe vételével – a fellebbező ügyész álláspontjától eltérően, a rendszeres haszonszerzésre törekvésre tekintettel – egységesen, a Btk. 396. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott, az
(5)bekezdés b) pontja szerint büntetendő üzletszerűen elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntetteként minősül, szemben a bíróság által megállapított, a Btk. 396. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott, a
(4)bekezdés a) pontja szerint büntetendő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettével. Ugyanígy Terhelt2 II. rendű vádlott cselekménye szintén a Btk. 396. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott, az
(5)bekezdés b) pontja szerint büntetendő üzletszerűen elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntetteként minősül. Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlott cselekményével kapcsolatban megállapítható ugyanis, hogy a Terhelt1 Szövetségesei Párt Szabolcs Takarékszövetkezetnél vezetett bankszámlájára
  1. március
  2. napján érkezett 298.500.000 forint költségvetési támogatást érintő pénzügyi szolgáltatások (banki átutalások, készpénzfelvételek) igénybevételére
  3. március
  4. és
  5. november
  6. napja között került sor, melyből a két vádlott cselekményének üzletszerű minősítését megalapozó rendszeres haszonszerzési célzatra lehet következtetni. [43] Tévesnek tartotta továbbá az elsőfokú bíróság és részben a fellebbező ügyész Terhelt3 III. rendű és Terhelt4 IV. rendű vádlott közkiadást érintő bűnsegédi cselekménye minősítését érintő állásfoglalását. A bíróság szerint cselekményük a Btk.
  7. §
(1)bekezdés c) pontja szerint, az elsőfokú ügyész szerint a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontja szerint minősül. A helyes minősítés álláspontja szerint az utolsó részlet átutalásakor, 2014. március hó 18. napján hatályos Btk. szerint a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott, a
(2)bekezdés
  1. a)pontja szerint büntetendő nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette, melyet bűnsegédként követtek el. [44] Megjegyezte, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta az elkövetéskori és az elbíráláskori büntető anyagi jogi szabályok összevetését. [45] A kiszabott joghátrányok nem igazodnak a cselekmények tárgyi súlyához, az enyhítő körülmények mellett nagyobb nyomatékkal figyelembe veendő súlyosító körülményekhez, ezért a büntetések súlyosítása indokolt. Így különösen Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlott esetében súlytalanok a kiszabott szabadságvesztések, valamint azok próbaidőre történt felfüggesztése, továbbá a pénzbüntetés egy napi tétele összegének a törvényi minimumhoz közeli mértékben történő megállapítása. Ezen túlmenően a cselekményük súlyosabb minősítése folytán, az üzletszerűségre tekintettel a kiszabható büntetés I. és II. rendű vádlottal szemben 5 évtől 10 évig terjedő Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 10 szabadságvesztés, melynek középmértéke 7 év 6 hónap szabadságvesztés, mely büntetésük súlyosítását, a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását ugyancsak indokolja. A büntetés kiszabása körében figyelembe veendő körülmények sorában felhívta a figyelmet a kampánytámogatással visszaélő pártok közéleti tevékenységet károsító, a közakarat kialakítását és érvényre juttatását torzító hatására, mely az államszervezet demokratikus működésébe vetett hitet, a közügyek intézésére vonatkozó társadalmi közmegegyezést ássa alá. Emiatt is indokoltnak tartotta Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlott esetében – az elsőfokú ügyészi indítványban nem szereplő – foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazását. Nem mellőzhető Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlott eltiltása attól, hogy gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja vagy egyszemélyi vezetője, gazdasági társaság vagy szövetkezet felügyelőbizottságának tagja, egyéni cég tagja, egyéni vállalkozó vagy különösen a Btk. 54.§
  2. b)–
  3. e)pontja alapján civil szervezetnek a civil szervezetekről szóló törvényben meghatározott vezető tisztségviselője legyen. Terhelt3 III. rendű vádlott esetében a kiszabott pénzbüntetés összege nem szolgálja kellőképpen a büntetési célokat, mind a napi tételszám, mind pedig az egy napi tételnek megfelelő összeg felemelése indokolt. Terhelt4 IV. rendű vádlott esetében az enyhítő körülmények ellenére sem elégséges a megrovás intézkedés alkalmazása. [46] Mindezekre tekintettel az indítványozott módon megalapozottá tett tényállás mellett az I. és II. rendű vádlottak felmentésére vagy büntetésük enyhítésére, a vagyonelkobzások mellőzésére nem kerülhet sor, ezért a védelmi fellebbezések nem vezethetnek eredményre. [47] Az elsőfokú ügyész fellebbezésében a vagyonelkobzás tárgyával és összegével kapcsolatban kifejtetekkel ugyancsak egyetértett. [48] Az elsőfokú bíróság az ítéletében az ügyészi indítvány és a törvényi feltételek fennállása ellenére nem rendelkezett a jogi személy1 (volt Terhelt1 Szövetségesei), jogi személy és a jogi személy2 jogi személyek megszüntetésére vonatkozó indítvány tárgyában, melynek pótlása szintén indokolt. Az elsőfokú bíróság téves következtetésével szemben a vád tárgyává tett időszakban a három szervezet jogszerű működésére vonatkozó bizonyíték az eljárás során nem került elő, ugyanakkor tényleges tevékenységükkel kapcsolatban az elsőfokú ítélet szerint is bebizonyosodott, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmények elkövetésének leplezését szolgálták, így jogszerű gazdasági tevékenységet nem folytattak, erre vonatkozó irataik eltűntek. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben tanú21 gyanúsítotti vallomásában elmondta, hogy az jogi személy3ot a vádlottak kérésre és javaslatára alapította, mert Terhelt1 már a jogi személy elnöke volt és ezért keresték meg őt. A perbeszédben kifejtettek szerint nyilvánvalóan azért is alapították az jogi személy3ot, mint választási pártot, mert azon szervezetekre már nem vonatkozik az ÁSZ ellenőrzés, melyekhez a támogatásból származó pénzt tovább utalták, és a vádlottak ezt használták ki, nyilván amellett, hogy az elkövetési mód másik célja az volt, hogy a pénz nyomon követését, felhasználásának ellenőrzését ellehetetlenítsék. Az jogi személy3 későbbi sorsa is jellemző, a szervezetet lényegében magára hagyták, könyvelési anyagát eltüntették, a költségvetési támogatást nem fizették vissza. Terhelt1 I. r. vádlott 2018. évben már megint más párt égisze alatt indult az országgyűlési választáson. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 11 tanú4 tanúvallomása alapján is egyértelmű, hogy az jogi személy3 egy választási párt volt, amit „dobtak”. [49] Mindezek figyelembevételével indítványozta, hogy a Debreceni Ítélőtábla a Nyíregyházi Törvényszék 7.B.281/2020/199. számú ítéletét a Be. 606. §
(1)és
(2)bekezdése alapján változtassa meg akként, hogy • az I. és II. rendű vádlottak által a II. tényállásban írt cselekménnyel okozott vagyoni hátrány összegét a
  1. október
  2. napján kelt B.2251/2015/
  3. számú ügyészi vádmódosításnak megfelelően, 117.918.046 forintban állapítsa meg. • a II. tényállási pont [69], [154] és [173] bekezdését a Be.
  4. §
(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával a költségvetési csalás törvényi tényállásának megfelelően helyesbítse, • Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlott cselekményét a Btk. 396. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott, az
(5)bekezdés b) pontja szerint büntetendő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntetteként minősítse, melyet társtettesként követtek el, • Terhelt3 III. rendű és Terhelt4 IV. rendű vádlott költségvetést károsító cselekményének jogi minősítését változtassa meg akként, hogy cselekményüket a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint büntetendő költségvetési csalás bűntetteként értékelje, melyet bűnsegédként követtek el, • Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlott vonatkozásában a kiszabott börtönbüntetés tartamát lényegesen emelje fel, a büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését mellőzze, tiltsa el az I. és II. rendű vádlottat a közügyek gyakorlásától és a foglalkozástól, valamint a pénzbüntetés egynapi tételének összegét is lényegesen emelje fel, • Terhelt3 III. rendű vádlott esetében a pénzbüntetés napi tételszámát és az egynapi tételnek megfelelő összeget lényegesen emelje fel, • Terhelt4 IV. rendű vádlottal szemben a Btk. 50-51. §-a alapján szabjon ki pénzbüntetést, • a Btk. 74. §
(2)bekezdése alapján a jogi személymal szemben a nyomozó hatóság által zár alá vett cím
  1. helyrajzi számú ingatlanra vagyonelkobzást rendeljen el, • Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben 28.970.000 forint, Terhelt2 II. rendű vádlottal szemben 75.780.000 forint erejéig rendeljen el vagyonelkobzást, • a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló
  2. évi CIV. törvény
  3. §
(1)bekezdés a) pontja, 4. §
(1)bekezdés b) pontja és a 4. §
(2)bekezdése alapján a jogi személy1 (volt Terhelt1 Szövetségesei), a jogi személy és a jogi személy2 jogi személyeket szüntesse meg, Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [50] Terhelt1 I. rendű vádlott védői a fellebbezésük írásbeli indokolásában (32. sorszám) elsődlegesen utaltak a bizonyítási indítványukra, tekintettel az elsőfokú ítélet Be. 592. §
(2)bekezdés b) pontja szerinti felderítetlenségére. Ezen túl rámutattak, hogy álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet a Be. 592. §
(2)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontja szerint részben megalapozatlan, iratellenesség, illetve téves ténybeli következtetés miatt. [51] Kifejtették, hogy az elsőfokú bíróság a I. tényállási pont kapcsán Terhelt1 I. rendű vádlott tudattartalmának vizsgálatához szükséges tényeket nem megfelelően állapította Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 12 meg abban a vonatkozásban, hogy e vádlott tudott-e arról, hogy a padlófűtés nem került teljes egészében kivitelezésre, és a tervekhez képest gyengébb minőségű ajtók kerültek beépítésre a rendelőbe, illetve, hogy adott esetben erre ő maga adott-e utasítást. Hibás az a logikai következtetés, hogy pusztán azért, mert a parkoló megépítése az önkormányzat érdekében állt, e körben csak Terhelt1 I. rendű vádlott intézkedhetett. [52] Kiemelték, hogy magánfél neve Község Önkormányzata a kivitelező cég3.-vel átalánydíjas vállalkozási szerződést kötött. A szerződés részét képezte a közbeszerzési eljárás során tett ajánlat. Ez az ajánlat pedig tartalmazta a padlófűtés kiépítését és a jó minőségű beltéri ajtókat is. A tervek és az ajánlattételi felhívás pedig tartalmazták az akadálymentes parkoló kialakítását. Rámutattak, hogy a parkoló kivitelezése többletmunkának minősült, mivel nélkülözhetetlen az orvosi rendelő rendeltetésszerű használatához, ezért az a helyes logikai következtetés, hogy az átalánydíjas szerződés miatt a vállalkozó érdekében állt elsősorban az, hogy a parkoló kivitelezését a kivitelezési költségek más területen történő csökkentésével oldja meg. [53] Kérdésessé tették azt is, hogy a felek a szerződést átalánydíjasként kezelték-e, ugyanis a vállalkozó részletes, tételes költségvetést is benyújtott, ami részét képezi a pályázati anyagnak. Nem kellett, hogy egyértelmű legyen a felek számára, miszerint a pályázat során felhasznált, annak alapját képező tételes költségvetésben nem szereplő tételek tekintetében lehet-e követelése az önkormányzatnak vagy sem. Összességében megállapították, hogy egy legalábbis kétséges jogi helyzetben a vádlottak tévedhettek, azonban a bizonyítékokból egyáltalán nem következik a szándékos jogsértés. [54] A I. vádpont kapcsán azt is vitatták, hogy a vád tárgyává tett cselekmények egyáltalán tényállásszerűek-e Terhelt1 I. rendű vádlott tekintetében, vagyis azok beilleszthetők-e a költségvetési csalás törvényi tényállásába. Álláspontjuk szerint ugyanis nem egyértelmű, hogy egyrészt a cselekmények ténylegesen okoztak-e vagyoni hátrányt bármely költségvetésnek, illetve, hogy az okozott vagyoni hátrány mennyiben állhat okokozati összefüggésben Terhelt1 I. rendű vádlott megállapított cselekményeivel. Nem állapítható meg ugyanis az, hogy a pénzeszközöket a céltól eltérően használták fel, hiszen a padlófűtéstől és a magasabb minőségű ajtóktól átcsoportosított, illetve elvont forrásokat kizárólag a pályázati dokumentációnak és a támogatási szerződésnek megfelelő célokra, azaz a rendelő felújítására használták fel. Mindezek alapján fenntartották azon álláspontjukat, mely szerint Terhelt1 I. rendű vádlott tévedésben volt a padlófűtés és az eredetileg tervezett ajtók beépítése tekintetében, valamint, hogy hiányzik a tényállási elemek közül a költségvetésnek okozott vagyoni hátrány. Ez alapján kérték, hogy az ítélőtábla az iratok tartalma, ténybeli következtetés és a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapítson meg, és Terhelt1 I. rendű vádlottat mentse fel ezen vádpont tekintetében. [55] A II. tényálláspont esetében is részbeni megalapozatlanságot, azaz iratellenességet és helytelen ténybeli következtetést észleltek. Továbbá rámutattak, hogy az elsőfokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott. [56] Elsősorban kifejtették, hogy hiányzik az eljárás megindítását megalapozó irat. Az Állami Számvevőszék feljelentése, melyre a nyomozati iratokban több alkalommal történt hivatkozás, egyáltalán nem áll rendelkezésre. Ilyen feljelentés tétele már csak azért sem valószínű, mert az Állami Számvevőszék a költségvetési források felhasználásának vizsgálatát azzal zárta le, hogy érdemi szabálytalanságot nem tárt fel és intézkedést nem tartott szükségesnek. Így már önmagában az eljárás megindulása is törvénybe ütközött. [57] Jelezték, hogy téves az ítélet [116] bekezdésében írt megállapítás arról, hogy a nyomozás eredetileg mi miatt indult. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 13 [58] Hiányos a 2jogi személytal kapcsolatos megállapítás, bár 2006-ban valóban egyesületté vált, azonban 2008. október 31. napjától újra pártként működött. [59] Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság indítványuk ellenére nem rekesztette ki tanú21 tanú 2017. március 27. napján gyanúsítottként tett vallomását a bizonyítékok köréből. tanú21 nem szándékozott védőt meghatalmazni. Bár az ügyben védő részvétele kötelező volt, annak kirendeléséről a nyomozó hatóság nem rendelkezett, ezért a kihallgatást nem lehetett volna megtartani, így az ott felvett jegyzőkönyv bizonyítékként nem használható fel. Ezzel kapcsolatosan tévesnek ítélték a bíróság azon érvelését, hogy Terhelt2 II. rendű vádlott azonos körülmények között tartott kihallgatásával kapcsolatban ilyen kifogást senki nem támasztott. Megjegyezték, hogy az, ha a védelem vagy a terhelt nem hivatkozik egy bizonyíték törvénysértő jellegére, nem alapozhatja meg annak jogszerűségét. Sérelmezték, hogy tanú21 vonatkozásában az elsőfokú bíróság a terheltek általi befolyásoltságát állapította meg. A tanú21 által Terhelt2 II. rendű vádlott részére adott meghatalmazással kapcsolatosan rámutattak, hogy az nem általános és teljeskörű volt, hanem arra szólt, hogy a szervezet nevében a hivatalos ügyek és adminisztrációk intézésében, valamint a hivatalos helyeken való eljárásokban és ügyek intézésében meghatalmazottként eljárjon. Ennek megfelelően nem terjed ki a bankszámla feletti rendelkezésre. A bíróság álláspontjával szemben több irat is azt támasztja alá, hogy tanú21 személyesen járt el az jogi személy3 képviseletében. A 2jogi személy tanú17 részére történő átadása kapcsán rámutatnak, hogy a vádlottak lakóhelyén megtalált 2jogi személy bélyegző és számlatömb régebbi volt, azok átadására nem kellett sort keríteni. [60] Ugyancsak kifogásolták, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlottak a jogi személy iratait 2020. május 14. napján átadták a nyomozó hatóságnak és magyarázatot adtak arra, hogy az miért nem volt megtalálható a párt székhelyén és irodájában. Ezen túl tekintélyes iratmennyiséget bocsátottak a nyomozó hatóság részére, amit azonban már az eljárásban nem vizsgáltak. [61] Felhívták a figyelmet arra, hogy az jogi személy3 iratait a párt új elnöke, tanú22 egy éven keresztül birtokolta, mielőtt eltűntek. [62] A 2jogi személy vonatkozásában kifogásolták, hogy a nyomozó hatóság az eljárás alatt kísérletet sem tett arra, hogy e párt iratait beszerezze. [63] Tévesnek tekintették az elsőfokú ítéletben tanú9 tanú tekintetében tett megállapítást, mely szerint megerősítette korábbi vallomását. A bíróság ezen tanú tekintetében nagy terjedelemben figyelmen kívül hagyta a tanú által elmondott, esetlegesen vádlottak védekezését alátámasztó gondolatokat. [64] A cég1. tekintetében a következőkre mutattak rá. Téves azon ítéleti megállapítás, hogy Terhelt2 II. rendű vádlott először 2023. január 16. napján tett vallomásában említette meg a cég1.-t, ugyanis már 2015. október 5. napján történt NAV előtti meghallgatásán megemlítette a céget, mint a kampány során beszállítót. A cégről ekkor részleteket is közölt, megjelölve a kapcsolattartókat, és azt, hogy a cég alvállalkozókkal dolgoztatott. Egyébként sem vonható le következtetés a védekezés előterjesztésének idejéből annak valóságtartalmára. A bíróság először a 2023. január 17-én megtartott tárgyaláson hallgatta ki érdemben Terhelt2 II. rendű vádlottat. Bizonyítékokkal alá nem támasztott feltételezésnek tartották a bíróság részéről, hogy a cég1. az egyes, 2jogi személy részére végzett feladatokat megvalósító alvállalkozók részére megelőlegezte a munkadíjat. Szintén alaptalannak tartották azt a megállapítást, hogy a cég1. nem szankcionálta a késedelmes teljesítést. Kifejtették érveiket azzal kapcsolatosan, hogy a étterem neve étterem alkalmas lehetett a készpénz átadására. Rámutattak, az, hogy a cég1. ügyvezetője valójában nem Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 14 működtette a céget, és hogy a társaságot működtető személyek célja esetlegesen az adóelkerülés volt, nem befolyásolja azt, hogy a társaság elvégezte a megrendelt munkát a 2jogi személy részére, a számlákon szereplő értékben. A cég1. terheltek lakóhelyén megtalált számlatömbje és bélyegzője kapcsán azzal érveltek, hogy a benyújtott dokumentumokon szereplő bélyegző lenyomata nem egyezik a megtalált bélyegző lenyomatával és a megtalált számlatömbök sorszám alapján nem egyeznek a terhelteknél megtalált tömbökkel, így a terhelteknek nem állt módjukban hamis számlákat, egyéb dokumentumokat készíteni. A számlatömbök birtoklására Terhelt2 II. rendű vádlott elfogadható magyarázattal szolgált. Hangsúlyozták, hogy tanú8 és Terhelt2 II. rendű vádlott egyértelmű magyarázatot adtak arra, hogy hogyan került a II. rendű vádlotthoz a benyújtott dokumentum, és hogyan maradt meg tanú8nál az általa csatolt verzió, valamint, hogy miért készültek különböző fotózott és scannelt változatok. [65] A cég1. alvállalkozóival kapcsolatosan kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság életszerűtlen elvárásokat támaszt. Általános az alvállalkozók igénybevétele egy nagyobb feladat teljesítésére, az alvállalkozók ismerete pedig koránt sem szükségszerű a megrendelő részéről. Iratellenesen hivatkozta az elsőfokú bíróság Terhelt2 II. rendű vádlott 2023. június 15. napján csatolt beadványának tartalmát. Abban ugyanis nem az szerepel, hogy az ügyészség által csatolt iratban szereplő 11 cég lett volna a cég1. alvállalkozója, pusztán azt elemezte, hogy a cég1.-nek megvolt a kellő háttere a feladat elvégzéséhez. Kiemelték, hogy a tanúként meghallgatott tanú16 nem nyilatkozott úgy, hogy a bankszámlák felett Terhelt2 II. rendű vádlott rendelkezett volna, egyéb iránt tekintettel arra, hogy a kifizetések nem banki utalással történtek, a számla feletti rendelkezési jog irreleváns. Mindezek alapján megállapították, hogy a bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a cég1. által kiállított számlák valótlanok. Ezt cáfolta a számlatömb vásárlása, valamint a cég1. 2014. évi áfabevallása is. Felhívták a figyelmet arra, hogy a 2jogi személy számlájára utalt pénzből maradó 580 680 forint Terhelt2 II. rendű vádlott által egyéb kiadásokra költésének megállapítása az ítéletben téves, hiszen a bankszámla kivonatokból egyértelmű, hogy a készpénzfelvételekkel kapcsolatosan 636 552 forint bankköltséget vont le a bank. Ennek megfelelően nincs maradványösszeg. Mindezekre tekintettel indítványozták, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, és Terhelt1 I. rendű vádlottat mentse fel az ellene emelt vádak alól, és állapítsa meg, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. [66] Mindezen túl megjegyezték, hogy a személyi körülmények tekintetében a Toyota személygépkocsi nem 14, hanem 20 éves, amely Terhelt1 I. rendű vádlott tulajdonát képezi. Egyéb iránt a gépkocsit a vádlott 2023-ban értékesítette. Mindezeken túl tévesnek tartották a Debreceni Fellebbviteli Főügyészségnek a költségvetési csalás tekintetében az üzletszerűség megállapíthatóságára vonatkozó érvelését. [67] Terhelt2 II. rendű vádlott és védője fellebbezésük írásbeli indokolásában (31. sorszám) megismételték a törvényszék ítéletének bevezető részéből kihagyott tárgyalás és előkészítő ülések kapcsán előadottakat. Álláspontjuk szerint pedig ennek feltüntetése lényeges lett volna, mivel a törvényszék az előkészítő ülésen beterjesztett bizonyítási indítványokat nem vette figyelembe, ami súlyos eljárásjogi hiba. A jogszabály által megkövetelt mértékes indítvány megtételére sem került sor az előkészítő üléseken. Ez a vádból is kimaradt. [68] Azt is kifogásolták, hogy az ügyben az első tárgyalásra 2020. november 12. napján került sor, és csak ezt követően, 2020. november 16-án egyesítette a törvényszék a korábban a Pesti Központi Kerületi Bíróságon indult ügyet. Ezzel kapcsolatban arra is Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 15 rámutattak, hogy a folyamatban lévő ügyhöz kellett volna egyesíteni az új eljárást. Az is eljárási hiba álláspontjuk szerint, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott védőjét csak 2020. november 17. napján zárta ki az elsőfokú bíróság az eljárásból. [69] Szintén eljárási szabály megszegéseként hivatkoztak arra, hogy a nyomozás elrendelésére hatáskörrel és illetékességgel nem rendelkező ügyészség részéről került sor. [70] A személyi körülmények körében rámutattak, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott esetében tévesen került sor 14 éves Toyota személygépkocsi feltüntetésére, holott az 20 éves, amelyet ráadásul e vádlott 2023. évben eladott. [71] A II. tényállási pontban megállapítottakkal kapcsolatosan rámutattak, hogy Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottak nem fordították saját céljaikra a kampánytámogatást, hanem a 2014-es választásra együttműködési megállapodást kötő három szervezet által a jogszabályban meghatározott kampánycélokra költötték. E szervezeteket nem a kampánytámogatás céltól eltérő felhasználása végett hozták létre, hiszen azok már több éve folyamatosan működtek. Megjegyezték, hogy a jogi személy2 2008. október 31-től újra pártként működött. 2018. január 12-től tanú17 nem formálisan lett e párt vezetője, hanem gyakorlatilag is, a jogszabályoknak megfelelően és a szervezet tagsága által megválasztva. Tévedésként rögzítették, hogy Terhelt2 II. rendű vádlottnak a jogi személy2 bankszámlája felett kizárólagos rendelkezési joga lett volna ezt követően. Az igaz, hogy tanú17 meghatalmazta Terhelt2 II. rendű vádlottat, de kizárólagos rendelkezési joga nem volt. Rámutattak, hogy a jogi személy3ot nem a vádlottak alapították, az alapításnál Terhelt2 ott sem volt, és Terhelt1 is csak később érkezett. E vádlottak és szervezeteik pusztán részt vettek az jogi személy3tal a közös munkában. Az sem igaz, hogy tanú21 arra hatalmazta volna fel Terhelt2t, hogy az jogi személy3 nevében teljeskörűen eljárjon. A szervezet nevében a hivatalos ügyek és adminisztrációk intézésében és a hivatalos helyeken való eljárásokban és ügyek intézésében járhatott el. Rögzítették, hogy az jogi személy3 adataiban és a szervezet vezetőinek személyében már 2014. június 21. napjával változás állt be, de ezt a bíróság 2015. augusztus 26. napján fogadta el végzésével. Állították, hogy a 2014. évi választás kampányidőszakában Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottak az jogi személy3ot nem irányították. Kifogásolták annak rögzítését, hogy tanú21 Terhelt2 részére meghatalmazást adott a bankszámla feletti rendelkezési jogra. Álláspontjuk szerint nem bizonyított, hogy az jogi személy3 utasításait Terhelt2 végezte a Netbankon keresztül. Így az sem igaz, hogy Terhelt2 II. rendű vádlott pénzt utalt volna a jogi személy részére. Önellentmondást véltek felfedezni az elsőfokú ítélet [86] bekezdésében azzal kapcsolatosan, hogy az került rögzítésre, miszerint az utalások közlemény rovatába az I. és II. rendű vádlottak fűztek megjegyzést. Értelmezhetetlennek tartották a [89] bekezdésben írtakat, melyek szerint Terhelt1 összefüggésbe került a 2jogi személy készpénzfelvételeivel, hiszen Terhelt1 I. rendű vádlott és a jogi személy nem vett részt a 2jogi személy kampányanyagokkal kapcsolatos munkájában. Ezen tranzakciókat az alvállalkozók kifizetésére egyedül Terhelt2 II. rendű vádlott intézte. Rámutattak, hogy a jogi személynál fennmaradó több mint 81 000 000 forintból a több mint 76 000 000 forintot nem tovább utalta, hanem öt részletben fizette ki a 2jogi személy számlái alapján az általuk elvégzett kampányszolgáltatásokra. Ezekből a továbbadott munkákból a jogi személynak 5 000 000 forintot meghaladó vállalkozási munkadíja keletkezett, ami okszerű. Ezt a pénzt bármikor és bármire szabadon elkölthette. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 16 A jogi személy2 a részére elutalt több mint 76 000 000 forintból 68 000 000 forintot meghaladó összeget költött el, és 7 000 000 forintot meghaladó vállalkozási munkadíja keletkezett jogszerűen. Ezzel a pénzzel saját pénzeként szabadon rendelkezhetett. A 2jogi személy bankszámláján maradt 580 680 forint összeg a banki készpénzfelvételek díjára sem volt elég. Így ez már nem is létezett, ezért sem lehetne arra vonatkozóan vagyonelkobzást elrendelni. Állították, hogy a jogi személytól a 2jogi személy számlájára utalt pénzt teljesen szabályosan, minden törvénynek megfelelően, a választási kampányhoz kapcsolódó szolgáltatásokra költötték el. A fizetési határidők miatt ezen összegek nem a kampányidőszakban lettek kifizetve. Hibás annak megállapítása, hogy a bizonylatokkal is alátámasztott készpénzkifizetések nem történtek meg, illetve nem az jogi személy3 kampánytevékenységére lettek fordítva. Mindezek miatt téves annak megállapítása, hogy Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottak bűncselekményt követtek el, valamint a gazdagodás mértéke még bűnösségük esetében is tévesen lett megállapítva. A Terhelt2 II. rendű vádlottnak felrótt gazdagodást ugyanis nem jogszerű Terhelt1 I. rendű vádlottól elvonni. Az jogi személy3 nem szegte meg a Ktv. 6. §
(1)bekezdését, ezt az Állami Számvevőszék vizsgálata is megcáfolta. Téves az a megállapítás a [116] bekezdésben, mely szerint a nyomozás eredetileg a 2jogi személy számlájáról felvett készpénzről szólt. A nyomozás ugyanis az jogi személy3tal szemben indult. Kifogásolták, hogy a nyomozó hatóságok mindvégig az Állami Számvevőszék feljelentésére hivatkoztak, holott ilyen nem volt. Ezzel kapcsolatban a főügyészség még a Nyíregyházi Járásbíróságot is „tévedésbe ejtette”. Kiemelték, hogy Terhelt2 II. rendű vádlott írásbeli vallomása nem tartalmazott olyat, hogy az Állami Számvevőszék a jogi személy és a 2jogi személy vizsgálatára nem lett volna jogosult, hanem azt állította, hogy ezen szervezetekkel szemben az Állami Számvevőszék feljelentést nem tett. Kifogásolták azt az ítéleti megállapítást, mely szerint Terhelt2 II. rendű vádlott
  1. január 16-án nevesítette először a cég1.-t. Ezt ugyanis már
  2. október
  3. napján megtette a NAV előtti meghallgatása során, hiszen említette ezt a szervezetet a kampánytevékenységben résztvevők között. Terhelt2 II. rendű vádlott ezen meghallgatása során tanú18 nevét azért nem említette, mert azt kérdezték tőle, hogy kivel tartotta a kapcsolatot, márpedig ő ezen ügyvezetővel csak egyszer találkozott, a kapcsolatot tanú23tal és tanú24val tartotta. Ezt tanú8 is megerősítette. A 2jogi személy és a cég
  4. közötti valóságos üzleti kapcsolat alátámasztására előadták, hogy a cég
  5. valóban nem rendelkezett megfelelő nyomdai kapacitással, és az érthető, hogy az alvállalkozóit nem árulta el Terhelt2 II. rendű vádlottnak. Nem az ügyvezető volt, aki a készpénzes kifizetéshez ragaszkodott, hanem az a két személy, akivel Terhelt2 II. rendű vádlott kapcsolatban állt. Ők kérték, sőt követelték a II. rendű vádlottól, hogy készpénzben fizessen, ne pedig átutalással. Ezt ő meg is tette, később pedig tanú8 útján fizetett készpénzben. Mindezt tanú8 tanúként megerősítette. A két számlatömb úgy került tanú8tól Terhelt2 II. rendű vádlotthoz, hogy egy véletlen találkozás során kérte el tőle. Akkor adta oda neki a cég
  6. már nem használt bélyegzőjét is a bélyegzőház esetleges újra felhasználása céljából. Ezt követően
  7. decemberében kereste meg tanú8t a II. rendű vádlott a beszkennelt iratok átadása érdekében, amit meg is talált tanú8 és egy pendrive-on odaadta Terhelt2 II. rendű vádlottnak. Kitértek arra, hogy a
  8. január
  9. napi tárgyaláson bemutatta a cég
  10. által elvégzett kampányanyagokat. Tévesen került rögzítésre, hogy Terhelt2 II. rendű vádlott úgy nyilatkozott volna, miszerint a 18tanú nevéhez kötődő 11 cég alvállalkozói tevékenységet végzett a cég
  11. részére. Csupán azt állította, hogy az ügyvezető más cégeiben is hasonló feladatokat és munkákat végeztek, illetve szerveztek. Mindez azt igazolja, hogy a cég
  12. rendelkezett a kampányhoz megrendelt Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 17 szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenységekkel, és az ügyvezető más cégeiben is végeztek hasonló feladatot korábban. Kiemelték, hogy a Terhelt1 Szövetségesei Pártot nem a jogi személy helyett alapították, hanem a Seres Máriát támogató személyek hozták létre külön. tanú21 a NAV előtti kihallgatása során nem mondott olyat, hogy Terhelt1 és férje kérésére alapította az jogi személy3ot, hanem azt mondta, hogy felkérték, hogy vállalja el a szervezet képviseletét. Egyébként továbbra is indítványozták tanú21 nyomozás során tett vallomásának kirekesztését a bizonyítékok köréből. Ennek oka elsősorban nem az volt, hogy nem védő jelenlétében történt a kihallgatása, hanem az, hogy 21tanúval nem ismertették a jogait, nem történtek meg az előírt kioktatások és figyelmeztetések, és a gyanúsítás közlése sem. Terhelt1 és Terhelt2 gyanúsítotti kihallgatását nem lehet ezzel összevetni, mert nem ugyanilyen körülmények között zajlottak le, és ők lényegi vallomást nem tettek. tanú21
  13. évi adóhatósági meghallgatása és
  14. évi gyanúsítotti kihallgatása vonatkozásában egybehangzás nem állapítható meg, hiszen 3 kérdés kivételével a többi teljesen más volt. Kifogásolták, hogy mivel a Nyíregyházi Törvényszék nem a vádnak tetsző vallomást hallott 21tanútól, ezért semmibe vette a tanú által mondottakat és az általa bemutatott fontos iratot. Kifogásolták mind az jogi személy3, mind pedig a 2jogi személy iratanyagának felkutatására tett nyomozó hatósági intézkedéseket és azok elsőfokú bíróság általi értelmezését. A
  15. oldalon rögzítették, hogy a könyvelési oldalból kétséget kizáró módon látszik, hogy a készpénzben felvett több mint 28 000 000 forintot Terhelt1 I. rendű vádlott nem a saját céljaira fordította, hanem a jogi személy érdekében használta fel. Kifogásolták, hogy hibásan tételezte fel az ügyészség és a bíróság, hogy fiktív volt a tanú9 által a jogi személynak adott 17 000 000 forint kölcsön. Megállapították, hogy Terhelt2 II. rendű vádlottat semmilyen összefüggésben nem lehet összekapcsolni a cég4 Kft.-vel vagy a cég1.-vel. Az ítélet [162] bekezdésében írtak kapcsán rámutattak, hogy ellentétes a vád logikájával az a megállapítás, mely szerint a szórólapok és plakátok elkészítésére a 1cég közvetlenül az jogi személy3tal kötött szerződést, majd ezek terjesztéséről a 2jogi személytal. Ebből következően logikus és egyértelmű, hogy a terjesztési munkák elvégzésre kerültek. Leszögezték, hogy tanú8 sosem mondott olyat Terhelt2nak, hogy „Nem áll rendelkezésre semmiféle más bizonylat a számlák készpénzes kifizetésének igazolására”. A
  16. oldal
  17. bekezdésében kifogásolták a bíróság azon megállapítását, hogy amennyiben Terhelt2 II. rendű vádlott az általa felvett készpénzből valóban a cég
  18. számláit fizette volna ki, ezt a nyomozás kezdetétől igazolhatta volna. Ugyanis egy bizonyított dolog igazságát nem annak időbeli elhangzása jogosult megalapozni. Hangsúlyozták, hogy Terhelt2tól a nyomozás során nem kérték a számlákat, nem is érdekelte a nyomozó hatóságot, hogy kivel végeztette el a 2jogi személy a kampánytevékenységhez tartozó munkákat. Emiatt nem Terhelt2t kellene elítélni a törvényszéknek, hanem a feladatukat rosszul végző, csak parancsot teljesítő nyomozókat. Rámutattak, hogy a cég
  19. azért engedélyezett két hónapos halasztott fizetési határidőt a 2jogi személy részére, mert megérte (
  20. oldal). Kiemelték, hogy nincs annak jelentősége, hogy az országgyűlési képviselő választás napja
  21. április 6-a volt, a 2jogi személy bankszámláján
  22. március 28-án mindössze 10 000 forint volt fellelhető, mert éppen március 28-án nyitotta a számlát Terhelt
  23. A 2jogi személy mindig és mindent határidőben tudott volna teljesíteni, hiszen az ehhez szükséges pénz a rendelkezésre állt. A
  24. oldalon magyarázatot adtak arra, hogy miért nem Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 18 okozott problémát a 2jogi személy és a cég
  25. között a kifizetések csúszása. Egyrészt a készpénzes kifizetés az eredetileg megállapított átutalás helyett jelentős megtakarítást eredményezett a készpénzfelvételeket terhelő tranzakciós díjak miatt. A halasztott kifizetésekre azért volt szükség, hogy a kampányanyagok elkészítésével és azok célba juttatásával minden rendben legyen, és ezeket le lehessen ellenőrizni, és csak a teljesítés után kerüljön sor a fizetésre. A konkrét kifizetések olyan időpontokban történhettek meg, amikor Terhelt2 II. rendű vádlott egyeztetni tudott a kft. képviselőivel. Irrelevánsnak tartották az elsőfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint a étterem neve étteremben nem lehetett nyugodtan és biztonságosan átadni a nagy összegű készpénzt. Ezzel kapcsolatos ellentétes álláspontjuk alátámasztására fényképeket is becsatoltak a kérdéses étteremről. Hangsúlyozták, hogy nem kérdéses az, hogy a cég
  26. ügyvezetőjének csak névleges szerepe volt. Arra hivatkoztak, hogy a Kft. ügyvezetője nem azonos a beregszászi ügyészségen kihallgatott 18tanú 19tanú. A születési időn kívül más közös adat nincsen e két személy esetében. Kifogásolták az elsőfokú bíróság azon megállapítását is, mely szerint nem fogadható el, hogy 18tanú épp ezt az egy céget kívánta ténylegesen működtetni. Rögzítették, hogy annak, hogy az eljárás előrehaladtával került elő egyre több bizonyíték, az az oka, hogy a nyomozás során komolyabb nyomozói munka nem történt. Kifogásolták a törvényszék azon álláspontját, mely szerint, aki jó gazda módjára jár el egy vállalkozásnál, az nem dolgozhat olyan céggel, amely alvállalkozókat vesz igénybe. Bár egyetértettek abban a bírósággal, hogy a cég
  27. nevében a 2jogi személy részére kiállított számlák, teljesítési igazolások utólag lettek elkészítve, és ezt természetesnek is találták, hiszen csak a munkák elvégzése után lehet azokat kiállítani, hangsúlyozták, hogy azzal azonban nem értenek egyet, ha a bíróság arra utalt, hogy ezek a látszat kedvéért lettek elkészítve. Ugyanis a megrendelt kampányeszközök is elkészültek, melyet bizonyít az jogi személy3 választási eredménye, illetve ennek alátámasztására fényképeket is becsatoltak. Ugyancsak kifogásolták azt a megállapítást, mely szerint a cég
  28. felett tanú8, illetve Terhelt2 diszponált. A [184] bekezdésben rögzített cselekmény kapcsán állították, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott, illetve vádlott-társai a magánfél nevei Orvosi Rendelő ügye kapcsán nem követtek el semmilyen bűncselekményt, és indokolták is. A cselekmény minősítése kapcsán rámutattak, hogy a Terhelt1 I. rendű, illetve Terhelt2 II. rendű vádlott vonatkozásában megállapított 37 890 000 Ft elkövetési érték nem különösen nagy, hanem jelentős vagyoni hátrány körébe tartozik. Igaz ez Terhelt1 esetében a magánfél nevei Orvosi Rendelővel kapcsolatos cselekményhez fűződő vagyoni hátránnyal együtt is. Hosszasan részletezték mind Terhelt1 I. rendű, mind pedig Terhelt2 II. rendű vádlott vagyoni helyzetét a tulajdonukat képező lakások és személygépkocsik vásárlásának idejét, körülményeit, azok jellemzőit. Azt kívánták ezzel bemutatni, hogy azokra vagyonelkobzás nem rendelhető el. Rámutattak, hogy a vagyonelkobzás a jogi személy és a 2jogi személy esetében is jogsértő. A vagyonelkobzás azért sem rendelhető el e két szervezettel szemben, mert megállapította a bíróság, hogy azok nem bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából lettek létrehozva, és tényleges tevékenységük sem e célt szolgálta. Érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartották a bíróság indokolását név ügyész és név1 pénzügyőr alezredes tanúként történő kihallgatása indítványozásának elutasítása vonatkozásában. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 19 Mindezek alapján elsődlegesen kérték a II. rendű vádlott felmentését bűncselekmény, másodlagosan pedig bizonyítottság hiányában. Harmadlagos indítványuk az ítélet hatályon kívül helyezésére és a Nyíregyházi Törvényszék új eljárásra utasítására irányult. Végül, tekintettel arra, hogy álláspontjuk szerint az eljárás az Alaptörvénnyel ellentétes, indítványozták, hogy az ítélőtábla „indítványozza az Alkotmánybíróság felé a jelen ügy megvizsgálását.”. Ennek alapjául azt jelölték meg, hogy az Állami Számvevőszék sem jelzéssel, sem feljelentéssel nem élt az ügyben, így a nyomozás elrendelésére az alapvető törvényi feltételek hiányában nem kerülhetett volna sor. Rámutattak, hogy az Abtv.
  29. §
(1)bekezdése értelmében a bíró az előtte folyamatban lévő egyedi ügyben fordulhat indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz akkor, ha a konkrét ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Álláspontjuk szerint az egyedi normakontroll eljárásnak a fellebbezésben kifejtett indokok alapján fennállnak a feltételei. [72] A jogi személy2 jogi személy érdekében eljáró ügyvéd fellebbezésének indokolásában (
  1. sorszám) rámutatott, hogy a párt vonatkozásában a vagyonelkobzás alapjául szolgáló [92] bekezdésben írt tényállási rész egyrészt hiányos, másrészt pedig iratellenes. A hiányosságot abban találta, hogy a tényállás kiegészítést igényel annyiban, hogy az 2jogi személy rövidítése
  2. október
  3. napjától újra pártként működött tovább, amit a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság végzése és az Országos Választási Bizottság igazolása is bizonyít, továbbá nem tartalmaz megállapítást arra nézve, hogy a tényállásként rögzített „kiadás” kinek az érdekkörében merült fel, egyáltalán az tekinthető-e a párt gazdagodásának. Ezen túl rámutatott, hogy a vagyonelkobzással érintett összeg a készpénzfelvételhez kapcsolódó jelentős mértékű jutalékok és tranzakciós díjak ellenértékét jelenti. Ily módon ez az összeg nem a párt gazdagodásának tárgya, hanem a készpénzfelvétel költsége, amely a bank által levonásra került, így a párt azzal nem gazdagodott. Ezért álláspontja szerint vagyonelkobzásnak nincs helye, minek következtében indítványozta annak mellőzését. Ezen túl a vádhatóságnak az 2jogi személy rövidítése megszüntetésére irányuló indítványával kapcsolatosan rámutatott, hogy - amint azt az elsőfokú bíróság megállapította -, e pártot nem a cselekmény elkövetése céljából hozták létre, érdemi tevékenységet fejtett ki, márpedig a jogi személy megszüntetésének csak akkor lehet helye, ha jogszerű gazdasági tevékenységet nem folytat, és bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozzák létre, vagy tevékenysége bűncselekmény elkövetésének leleplezését szolgálja. Erre tekintettel a párt megszüntetésének jogszabályi feltételei nem állnak fenn, ezért az ügyészség erre irányuló indítványának mellőzését kérte. [73] Terhelt1 I. rendű vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában (
  4. sorszám) az I. tényállás vonatkozásában rámutatott, hogy Terhelt4 IV. rendű vádlott mint műszaki ellenőr szabálytalanul járt el, mert nem tartotta be a rá vonatkozó szabályokat, a hibák, hiányosságok, eltérések feltüntetése során az e-építési naplóban, valamint a teljesítésigazolás vonatkozásában. Teljesen irreálisan hivatkozott arra a IV. rendű vádlott, hogy mindezt kérésre tette. A magánfél nevei Önkormányzatnak nem volt oka ilyen kérésre, hiszen a szerződésben foglaltakat a hiányosság kiküszöbölése érdekében bármikor módosíthatták volna. Kitért arra, hogy a rossz költségvetés készítés problémája miatt őt nem keresték fel, és nem állapodtak meg vele a kivitelezés megváltoztatásáról. Ez Terhelt3 III. rendű vádlott vallomásából is megállapítható. Mivel neki a kivitelezésben történt módosulásról nem volt tudomása, ezért a támogató felé a pályázat tartalmától történő eltérést nem is jelenthette be. Ez egyébként a jegyző feladata lett volna. A vádlott-társainak, valamint több tanúnak a vallomásait elemezve bemutatta, hogy Terhelt4 IV. rendű vádlott beismerő vallomását nem lett volna szabad elfogadni. Annak a hátterében, hogy nem a projekt megállapodásban foglaltaknak megfelelően lett elvégezve a felújítás, a vele szemben ellenséges orvosi rendelő „csapatának” Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 20 a lejárató akciója volt, tanú10 polgármester újraválasztása érdekében. Felhívta a figyelmet arra, hogy az orvosi rendelő átadásakor a padlófűtés elosztó doboza bárki számára megtévesztő volt, ugyanis az abból elinduló padlófűtés csövek a burkolatba futottak be. Úgy vélekedett, hogy a magánfél nevei orvosi rendelő kivitelezési munkálatai során tulajdonképpen nem történt bűncselekmény, mert a parkoló kiépítése és az egyéb, a pályázatban nem szereplő dolgok kivitelezése során a többletmunkákkal a pályázatban meghatározottnál nagyobb értéket építettek be. Az új polgármester azonban mégsem kérte a parkolóval megvalósított értéknek a pályázati költségekbe való beszámítását. Tekintettel arra, hogy a megkötött vállalkozási szerződés általánydíjas volt, így a vállalkozó köteles volt elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó többletmunkákat és azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható, ezért a padlófűtés kiépítésének elmaradása nem az önkormányzat, hanem a kivitelező érdeke volt. A törvényszék nem vette figyelembe azt a fontos tényt, hogy a közbeszerzési eljárás és a kivitelezői pályázatok elbírálása során Terhelt4 képviselte az önkormányzatot, ezért az ő feladatkörébe tartozott a kivitelezőknek átadott árazatlan költségvetés áttekintése. Neki észre kellett volna vennie, hogy a tervező hibájából kimaradtak a költségvetésből a parkoló kialakításának költségvetési sorai. Kifogásolta a beruházás helyszíni ellenőrzésének körülményeit, a változás bejelentésének elmaradását. Rámutatott, hogy a szabálytalansági vizsgálat lezárásáról szóló jelentés rögzítette, hogy a műszaki ellenőr a rábízott feladatot megszegte, mivel nem jelezte a nem szerződésszerű teljesítést az önkormányzat felé. Ez pedig álláspontja szerint a saját végtelenségét igazolja. Szintén kifogásolta, hogy elmaradt a beruházás tekintetében a garanciális bejárás, melynek megtartása esetén az immár 10 éve tartó eljárást meg lehetett volna előzni. Felrótta a törvényszéknek, hogy nem tulajdonított jelentőséget az általa benyújtott képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveinek, holott azok bizonyítják, hogy tanú3 jelen volt az orvosi rendelővel kapcsolatos valamennyi fontos döntéshozatalnál, ezért azon állítása, miszerint ő nem tudott semmit, valótlan. [74] A II. tényállási ponttal kapcsolatban kifejtette, hogy semmilyen bizonyíték nincs a bűnösségére, hiszen bűncselekményt nem követett el. A választási kampány megszervezésében gyakorlatilag nem vett részt. A jogi személy a kampányhoz kapcsolódóan a saját média felületein az előírásoknak megfelelő megjelenéseket biztosított, amint az az elsőfokú ítéletben is rögzítésre került. Nem lehet társtettes, egyrészt azért, mert Terhelt2 nem követett el bűncselekményt, másrészt azért, mert ő a munkáját a 2jogi személytól függetlenül és különállóan végezte. Mindezekre tekintettel kifejtette véleményét, mely szerint az eljárás az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség megállapítására irányult. A törvényszék elsőfokú ítélete megalapozatlan. Ezért bűncselekmény és bizonyítottság hiányában a felmentését kérte. [75] Terhelt2 II. rendű vádlott védekező iratában (
  5. sorszám) előadta, hogy a velük szemben „politikai megrendelésre indított eljárásban a bűnösség felmerüléséhez még csak Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 21 valódi ok sem volt, bizonyíték pedig még annyira sem”. Hangsúlyozta az eljárás szabálytalan és törvénysértő voltát, annak elindításától kezdve. Kifogásolta a két ügy egyesítésének módját, és azt, hogy a törvényszék a bizonyítási indítványukat figyelmen kívül hagyta. Felsorolta az elsőfokú ítélet azon bekezdéseit, amelyekben szerinte hamis, iratellenes, valótlan, téves avagy éppen helytálló megállapítások szerepelnek. Rámutatott, hogy az ártatlanság vélelme és a kétséget kizáró bizonyítottság elve nem érvényesült az eljárásban, a Nyíregyházi Törvényszék a politikai akaratnak megfelelve ítélte el őt és feleségét. Azt kérte, hogy az ítélőtábla mentse fel mindkettőjüket az általa hamisnak tartott vádak alól. [76] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség által írottakra reagálva (
  6. sorszámú beadvány) hosszasan ecsetelte a főügyészség beadványaiban általa felfedezni vélt hibákat, tévedéseket, és elsősorban a nyomozás során, illetve az ügy megindításakor elkövetett szabálytalanságokat emelte ki. [77] Terhelt4 IV. rendű vádlott a
  7. sorszámú nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy magánfél neve Önkormányzatát kár nem érte, mivel a pótmunka értéke több volt, mint az elmaradó munkáé. Az akadálymentes parkoló és rámpa kialakítása nélkül a projektet nem lehetett volna befejezni. Hangsúlyozta, hogy ha
  8. év végéig beadták volna a változásbejelentést, akkor nem indult volna eljárás. [78] Terhelt2 II. rendű vádlott újabb,
  9. sorszámú beadványában elemezte az elsőfokú eljárásban előadott ügyészi perbeszédet és rámutatott a jegyzőkönyvi leírás problémáira és ellentmondásaira. [79] Az I. és II. rendű vádlott által jegyzett beadványban rámutattak, hogy a védekezéshez való jogukat több sérelem is érte. Így például fontos iratokat nem kaptak meg a hatóságoktól, álláspontjuk szerint az első fokon eljárt büntető tanács elnöke valótlanságokat állított, letagadta, hogy előre megkapta a vádbeszédet. Ezt ők nem kapták meg, és ez súlyosan sértette a tisztességes eljárás követelményét. [80] Mindezek alapján felmentésüket kérték. Újra bemutatták a nyomozás elrendelésének, illetve lefolytatásának általuk vélt szabálytalanságait és rámutattak, hogy a vád bizonyítása teljes egészében elmaradt. [81] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Terhelt2 II. rendű vádlott beadványára reagálva rámutatott, hogy a Nyíregyházi Törvényszéken a
  10. június
  11. és június
  12. napi tárgyaláson készült jegyzőkönyv a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelel. Az a vádbeszédet a szükséges részletességgel tartalmazta. Nem tartotta megalapozottnak a II. rendű terheltnek a védekezés lehetőségének korlátozottságára vonatkozó hivatkozását, hiszen a június
  13. napi tárgyaláson jelen volt ügyvédjelölt, illetve a június
  14. napján tartott tárgyaláson eljárt védő sem jelezte, hogy szükség lenne a június 20-i tárgyalás elnapolására a felkészülés érdekében. [82] Az I. és II. rendű vádlottak az ügyészi átiratra reagálva
  15. sorszámú beadványukban továbbra is fenntartották, hogy vonatkozásukban súlyosan sérült a tisztességes eljárás követelménye. Az ügyészség terhére bűnpártolás, az elsőfokú bíróság jegyzőkönyvezésével kapcsolatban pedig hivatalos személy által elkövetett közokirathamisítás megállapíthatóságát vázolták fel. [83]
  16. sorszámú beadványukban részletesen, bekezdésenként elemezték az elsőfokú bíróság ítéletét és rámutattak annak hibáira. Az ügyészséggel és az elsőfokú bírósággal szemben felvetett bűncselekmények megismétlésén túl újra az érdemi védekezés lehetőségének sérelmét és a fegyveregyenlőség Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 22 elvének figyelmen kívül hagyását sérelmezték. Megkérdőjelezték az elsőfokú bíróság pártatlanságát. [84] A fellebbviteli főügyészség
  17. sorszámú átiratában (ügyészségi száma: Bf.378/2020/24.) a II.r. védője beadványában foglaltakat nem tartotta megalapozottnak. Bár álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a II. tényállási pontot illetően részben megalapozatlan, de ez kiküszöbölhető, ugyanis az elsőfokú bíróság lefolytatott bizonyítás alapján okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. A védő által felajánlott bizonyítás nem alkalmas a vádlottak bűnösségére vont következtetés megalapozatlanná tételére, vagy annak megdöntésére, hogy a jogi személy részére átutalt 128.012.400 forint összegből a jogi személy által a jogi személy2 részére tovább utalt 76.360.680 forint nem kampánytámogatás céljára, nem kampány időszakban lett felhasználva. [85] A I.r. védője által Terhelt1 I. rendű vádlott védelmében
  18. december
  19. napján előterjesztett nyilatkozatban előadottakról úgy vélekedett, hogy azok az elsőfokú bíróság által okszerű mérlegeléssel megállapított tényállás megalapozatlanná tételére nem alkalmasak. [86] Előadta, hogy a II. rendű vádlott védőjének
  20. december hó
  21. napján kelt fellebbezési indokolásában jelzett vélt szabálytalanságok, például a nyomozás elrendelésével kapcsolatban felvetett hatásköri és illetékességi észrevételek, nem érintik a vád törvényességét. Az indokolásban idézettek, mely szerint az
  22. évi XXXIII. törvény
  23. §
(2)bekezdése szerint államigazgatási szerv a párt gazdasági-pénzügyi ellenőrzésére nem jogosult, nem akadályozzák a büntető ügyben eljáró nyomozóhatóságot, ügyészséget a költségvetést károsító bűncselekmény gyanúja miatti nyomozás elrendelésében, a nyomozás lefolytatásában, a vádemelésben, valamint a vádképviseletben. [87] A I.r. védő és I.r. védője ügyvédek által
  1. december 31-i keltezéssel benyújtott fellebbezés indokolással kapcsolatban rögzítette, hogy az
  2. vádpont tekintetében a védő által az átalánydíjas vállalkozási szerződéssel kapcsolatban kifejtettek nem vitathatóak, azonban az elsőfokú bíróság megalapozott következtetése szerint (ítélet indokolás [19] bekezdés) I., III. és IV. rendű vádlottak megállapodtak a padlófűtés kiépítésének kihagyásában, a gyengébb minőségű, olcsóbb ajtók beépítésében és az akadálymentes parkoló kiépítésében. [88] Az üzletszerűség körében kifejtettekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy az akkor is megállapítható, ha az elkövető nem a saját maga számára szerez a bűncselekményből hasznot. [89] A jogi személy jogi személy érdekében eljáró ügyvéd
  3. január hó
  4. napján kelt, a jogi személy jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazásának mellőzését kérő indítványával kapcsolatban álláspontja szerint a jogi személy elnevezésű párttal szemben 2.587.366 forintra elrendelt vagyonelkobzás mellőzése nem indokolt, figyelemmel arra is, hogy a vádlottak felmentésének nincs helye, ezért a Jszbt.
  5. §
(3)bekezdésében írt eljárás megszüntetési feltételek sem állnak fenn. [90] A jogi személy2 jogi személy érdekében eljáró ügyvéd
  1. január hó
  2. napján kelt beadványával kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a jogi személy2 bankszámláján zár alá vett 580.680 forint nem a kampány időszakban, nem a kampánnyal összefüggésben, nem a kampánnyal kapcsolatban felmerült kiadás, mely így a vagyonelkobzás tárgya lehet. [91] Terhelt1 I. rendű vádlott
  3. január hó
  4. napján kelt, büntetőjogi felelősségét vitató, a padlófűtés körében előadottak vélekedése szerint az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadják. A többletmunkák kapcsán úgy a jogszabályok, mint a pályázat és a közreműködő szervezet lehetőséget biztosítottak azok elvégzésére, azonban Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 23 ezekre forrással az önkormányzat nem rendelkezett, ezért került sor Terhelt3 javaslatára a parkoló megtakarításból való megvalósítására, melyben I. rendű Terhelt1, III. rendű Terhelt3 és IV. rendű Terhelt4 vádlottak megállapodtak (indokolás [19] bekezdése). A terhelti beadványban írtak nem alkalmasak a vádlott bűnösségére vont következtetés megalapozatlanságának megállapításához. [92] Ehhez kapcsolódóan elemezte a Polgári Törvénykönyvről szóló
  5. évi V. törvény átalánydíjas vállalkozási szerződésre vonatkozó szabályait. [93] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezéseket a Be.
  6. §
(1)bekezdésének b) pontja alapján tárgyaláson bírálta el, mivel a részbeni felderítetlenség kiküszöbölése érdekében bizonyítás felvétele volt szükséges. [94] Terhelt2 kihallgatását követően az ítélőtábla a védelmi oldalról előterjesztett további bizonyítási indítványokat elutasította. [95] Az ügyész perbeszédében fenntartotta a fellebbviteli főügyészség átirataiban foglaltakat. Terhelt2 II. rendű vádlott azon felvetésére, mely szerint az ügy politikai okokból lett kiemelt, rámutatott, hogy a büntető ügy kiemeltté nyilvánítása objektív okokból történt. A büntetőeljárásról szóló törvény sorolja a kiemelt ügyek közé a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekményeket. Az ügyészi tevékenységet pedig a legfőbb ügyészségi körlevél szabályozza. Hangsúlyozta, hogy amennyiben egy választáson induló szervezet a nyilvánossághoz fordulva kíván felhatalmazást szerezni, akkor vezető tisztségviselői számot tarthatnak a közérdeklődésre. Nem megalapozott az a terhelti hivatkozás, mely szerint a pártok működése során felmerült bűncselekmény gyanúja miatt kizárólag az Állami Számvevőszék jelentése alapján indulhatna büntetőeljárás, mivel a Be. 4. §
(1)bekezdése rögzíti a hivatalbóli eljárás alapelvét. Terhelt4 IV. rendű vádlott
  1. március 25-én tett nyilatkozata vonatkozásában azt emelte ki, hogy a magánfél nevei orvosi rendelő felújításával kapcsolatos többletmunkák vonatkozásában a jogszabályok, a pályázat és a közreműködő szervezet is lehetőséget biztosított azok elvégzésére, azonban ezekre forrással az önkormányzat nem rendelkezett, ezért került sor Terhelt3 III. rendű vádlott javaslatára a parkoló megtakarításból való megvalósítására, melyben az I., a III. és IV. rendű vádlottak megállapodtak. Változatlanul fenntartotta az elsőfokú ítélet megváltoztatására, a vagyoni hátrány összegére, a cselekmények minősítésének megváltoztatására, a büntetések súlyosítására, a vagyonelkobzásra, továbbá a jogi személyek megszüntetésére vonatkozó indítványait. [96] Terhelt1 I. rendű vádlott védője, I.r. védő az I. tényállási pontban írt cselekmény kapcsán méltatta az I. rendű vádlott polgármesteri tevékenységét. Álláspontja szerint nem bizonyítható kétséget kizáróan, hogy az I. rendű vádlott tudott arról vagy kellő gondosság mellett eljárva tudnia kellett volna arról, hogy a padlófűtés nem került teljes egészében kivitelezésre, illetve a tervekhez képest gyengébb minőségű ajtók kerültek beépítésre. Így nem tudta, hogy tévedésbe ejti a MAG Zrt.-t, illetve a hivatalet, így szándékossága nem állapítható meg a költségvetési csalás bűntette vonatkozásában. Hivatkozott Terhelt2 másodfokú eljárásban tett vallomására és Terhelt4 IV. rendű vádlott nyilatkozatára. Felhívta a figyelmet név2 nyomozó pénzügyőr főhadnagy
  2. január 10-én kelt jelentésére, melyben megállapította, hogy semmi nem támasztja azt alá, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott tisztában volt azzal, hogy nem a műszaki tervdokumentációnak megfelelően készült el a beruházás. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 24 Érthetetlennek tartotta Terhelt4 IV. rendű vádlott vallomására alapítani a tényállást, akinek törvényi kötelezettségei elmulasztása tényszerűen bizonyított. Továbbra is hivatkozott a padlófűtés elosztódobozának megtévesztő voltára. Részletesen elemezte Terhelt4 IV. rendű vádlott vallomásait, és azt állapította meg, hogy azok olyan ellentmondásokat tartalmaznak, mely miatt szavahihetőségéhez kétség fűződik. Az egész büntetőeljárás létét annak tulajdonította, hogy az új polgármester, illetve a magánfél nevei háziorvos ellenségesen viszonyult Terhelt1 I. rendű vádlotthoz. Azt is kétségessé tette, hogy a költségvetésnek egyáltalán keletkezett-e vagyoni hátránya. Összegezve kifejtette, hogy az I. tényállási pontban írt cselekmény vonatkozásában a tényállás részben hiányos, részben felderítetlen, ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, valamint az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöbölve eltérő tényállást állapítson meg, és az I. rendű vádlottat mentse fel ezen tényállási pont tekintetében, mert az általa elkövetett cselekmény nem bűncselekmény. [97] I.r. védője meghatalmazott védő az I. rendű vádlott védelmében a II. tényállási pont tekintetében fenntartotta a fellebbezésének indokolásában kifejtetteket. Annak alapján pedig indítványozta a II. vádpont tekintetében is az I. rendű vádlott felmentését. [98] II.r. védője, Terhelt2 II. rendű vádlott meghatalmazott védője perbeszédében lényegében megismételte az eljárás során az elsőfokú perbeszédben, észrevételeiben, illetve fellebbezésének indokolásában írtakat. Kiemelte az eljárás megindításának jogszerűtlenségét, az Állami Számvevőszék szerepének tisztázatlanságát. Hamisnak vélte a nyomozás megindításának alapját, ugyanis az Állami Számvevőszék nem tett feljelentést. Hatásköri és illetékességi problémákat vetett fel, miszerint a Budapest V. és XIII. Kerületi Ügyészség nem rendelhetett volna el nyomozást, mivel az jogi személy3 székhelye Nyíregyházán van, ezért a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség bírt volna hatáskörrel és illetékességgel. Eljárási szabálytalanságra mutatott rá a nyomozás első megszüntetése és újraindítása körében. Ezen belül kiemelte, hogy az ÁSZ panasszal élt, bár nem volt jogosult panasztételre és a főügyészség el is utasította ezt a panaszt, mégis a Nyíregyházi Járásbíróság nyomozási bírája elrendelte ügyészségi indítványra az eljárás folytatását később. Ekkor ismét az ÁSZ nem létező feljelentésére történt hivatkozás. Sérelmezte, hogy a nyomozást szabálytalanul zárták le, mivel a vádlottakat és a védőket nem értesítették erről, nem adták meg a lehetőséget az iratok megtekintésére. Csak sajtóhírekből tudták, hogy vádemelés történt. Felrótta az elsőfokú bíróságnak, hogy indokolatlanul és indokolás nélkül utasította el a bizonyítási indítványokat. Eljárási szabálytalanságként értékelte, hogy a Nyíregyházi Törvényszék ügyéhez került egyesítésre a Pesti Központi Kerületi Bíróságon indult ügy. Hivatkozott a bűncselekmény hiányára és a vád megalapozatlanságára. Hangsúlyozta, hogy az jogi személy3 jogszerűen folytatta a kampányt, dokumentáltan valótlan azon állítás, hogy a vádlottak nem a jogszabályban meghatározott kampánycélra fordították az állami támogatás egy részét. Hangsúlyozta, hogy az jogi személy3, a jogi személy és a jogi személy2 együttműködése nem az állami támogatás eltulajdonítására irányuló láncolat volt, hanem három független párt összefogása a jó választási eredmény érdekében, melyen belül Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 25 mindhárom pártnak megvolt a maga feladatköre. Sérelmezte azt, hogy a vád szerint leplezték és átláthatatlanná tették a pénz útját, ezzel szemben teljes mértékben átlátható volt a pénzáramlás. Bemutatta, hogy az elsőfokú ítéletben megállapítottakkal szemben a cég
  3. nem fiktív cég volt, és a számára átutalt kampánytámogatást kampányfeladatokra fordította. Működését bizonyítja a
  4. évi ÁFA bevallás, valamint tanúvallomások, számlák és bizonylatok. Sérelmezte, hogy Terhelt2nak felrótták azt, miszerint nem igazolta a nyomozás kezdetétől azt, hogy készpénzben kifizette a cég
  5. számláit. A II. rendű vádlott ugyanis a nyomozás kezdetétől következetesen hivatkozott a cég1.-re a NAV-nál tett tanúvallomásában, valamint írásban többször nyilatkozott erről. A 2jogi személy és a cég
  6. közötti együttműködést bizonyító okiratok megtalálhatóak az eljárás anyagában. Elemezte a jogi személy és a jogi személy2 szerepét az jogi személy3 kampányában. Bemutatta, hogy az ítélet miért állapította meg tévesen azt, hogy a vádlottak 81 573 400 vagyoni hátrányt okoztak a költségvetésnek, hiszen semmilyen „gazdagodás” vagy „eltulajdonítás” nem történt. Elemezte Terhelt1 I. rendű vádlottnak a jogi személy elnökeként kifejtett tevékenységét, függetlenségét e téren Terhelt2 II. rendű vádlottól. Ennek eredményeként azt állapította meg, hogy a vádlottak nem lehettek társtettesek, mert sem közösen, sem egymástól függetlenül nem követtek el bűncselekményt. Vitatta az elsőfokú bíróság által elrendelt vagyonelkobzás jogszerűségét. Ennek során bemutatta, hogy az eljárás során zár alá vett két ingatlant a vádlottak jóval a kampánytevékenység támogatására nyújtott állami költségvetési pénz felvétele előtt szerezték. Hiányolta a vádlottakkal szemben a vagyonosodási vizsgálat lefolytatását. Bemutatta Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottak vagyoni helyzetétét, és megállapította, hogy gazdagodás nem történt a részükről. A kampánytámogatás felhasználása szabályainak bemutatását követően elemezte a kapott állami támogatás jogi személy3 általi felhasználását. Hangsúlyozta, hogy az Állami Számvevőszék nem tárt fel szabálytalanságot, az ítélet mégis azt állapította meg, hogy a párt megszegte a Ktv.
  7. §
(1)bekezdését. Mindezek alapján elsődlegesen Terhelt2 II. rendű vádlott felmentését indítványozta, bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában, harmadlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását. Bár ezen túl enyhítésre irányuló indítványt nem terjesztett elő, azonban kérte enyhítő körülményként figyelembe venni az időmúlást, Terhelt2 II. rendű vádlott büntetlen előéletét, családi körülményeit, egészségi állapotát, társadalmi szerepvállalását és az jogi személy3 kampányának sikerét. Mindezen túl indítványozta, hogy az ítélőtábla forduljon indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz a jelen ügy megvizsgálására. Ugyanis a nyomozás elrendelésére alapvető törvényi feltételek hiányában került sor, továbbá az eljárás több, sarkalatos törvényi szabályozásba ütközik és az Alaptörvénnyel is ellentétes. [99] Terhelt3 III. rendű vádlott védője az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. [100] Terhelt4 IV. rendű vádlott védője kifejtette, hogy az ügyészségnek a vádirati minősítéstől eltérő jogi minősítés megállapítására irányuló indítványa alaptalan. Bemutatta, hogy az orvosi rendelő felújítása során miért volt szükség a tervhez képest eltérő munkálatok elvégzése, valamint, hogy megvalósult a pályázati cél. Vagyoni hátrány nem érte a költségvetést. A helyi önkormányzat sem károsodott. Abban nincs szerepe Terhelt4 IV. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 26 rendű vádlottnak, hogy a későbbiekben az önkormányzatnak visszafizetési kötelezettsége keletkezett. Összességében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [101] Az jogi személy3 védője szintén az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. [102] A jogi személy jogi személy védője hangsúlyozta, hogy törvényesen működő pártról van szó, a megszüntetésre irányuló ügyészi indítvány nem alapos. Kifejtette, hogy az elsőfokú eljárásban a tárgyalásokon kötelező lett volna a jogi személyek érdekében eljáró ügyvédek részvétele, de ez nem történt meg, ezért abszolút eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése megfontolandó. [103] A jogi személy2 védője a vagyonelkobzás mellőzése érdekében benyújtott fellebbezését fenntartotta. [104] Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottak az utolsó szó jogán tett felszólalásukban lényegében megismételték az eljárás során végig hangoztatott érveiket, egyrészt a magánfél nevei orvosi rendelő pályázati felújítása kapcsán Terhelt1 I. rendű vádlott tévedésben voltáról, a II. tényállási pontban írt cselekmény kapcsán pedig továbbra is fenntartották, hogy a pártok, társadalmi szervezetek törvényesen működtek, a kampánycélra az jogi személy3 részére kiutalt összeget szabályosan használták fel. Fenntartották, hogy politikai okokból indult ellenük az eljárás, a nyomozóhatóság ilyen céllal tevékenykedett, és az ügyészség összejátszott az elsőfokú bírósággal. Újra kitértek mindazon indokokra, melyeket már korábban többször előadtak. Mindezek alapján mindketten felmentésüket kérték az ellenük emelt vádak alól. III. A felülbírálat [105] A bejelentett jogorvoslatok okára és irányára tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. §
(1)és
(2)bekezdése alapján teljes terjedelmében bírálta felül. A revízió kiterjedt az eljárási szabályok megtartására, az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, a büntetések kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre, továbbá az indokolás helyességére és Be. 590. §
(7)bekezdése szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. III.
  1. A vád törvényességének és az eljárási szabályok megtartásának vizsgálata [106] A védelmi jogorvoslatok érvelése szerint az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el. Az ítélőtábla ugyanakkor rámutat arra, hogy a Kúria a B.
  2. számú elvi határozatán kifejtettek szerint a vád törvényességét nem befolyásolja – ezért a vád törvényes – ha a büntetőeljárás során a nyomozást nem az illetékes nyomozó szerv végezte el, és a megyei főügyészség helyett a városi ügyészség emelt vádat. A nyomozás során megvalósult eljárási szabálysértés a vád törvényességét nem érinti. [107] Töretlen abban a bírói gyakorlat, hogy a nyomozás során vétett eljárási szabálysértések alapján a vád törvényessége nem vonható kétségbe. A vád törvényessége független attól, hogy egyébként eljárási szabályt sértettek-e a nyomozás vagy a vádelőkészítése során. A vád törvényessége nem a vádelőkészítés (nyomozás és vádemelés) hanem csakis a bíróság elé terjesztett vád alapján vizsgálható (EBH.2299.). A vád törvényessége szempontjából a vád emelésének és a módosításának nem feltétele a korábban megszüntetett nyomozás folytatásának elrendelése, sőt még az sem, hogy az adott cselekmény Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 27 miatt egyáltalán folyjék nyomozás (Kúria Bfv.III.529/2012/10.). Ezt az álláspont jelenik meg a Kúria a Bfv.III.615/2011/
  3. és Bfv.III.747/2014/
  4. számú döntéseiben, valamint a B.
  5. számú elvi határozatban is. [108] Ezért az ítélőtábla a vád törvényességét vitató védelmi érvelést nem találta alaposnak, és megállapította, hogy nem indokolt a büntetőeljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordulás azon, Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlottak valamint védőik által feltételezett okból, amely szerint az eljárás több, sarkalatos törvényi szabályozásba ütközik, és az Alaptörvénnyel is ellentétes. [109] A teljeskörű felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a védelmi fellebbezésekben írtakkal szemben az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a vádlottak tekintetében alapvetően a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be.
  6. §
(1)bekezdés a)-h) pont], sem olyan súlyos relatív perjogi hibát [Be. 609. §
(1)és
(2)bekezdés a)-d) pont], amely az eljárás törvényességét befolyásolva kizárta volna az érdemi felülbírálatot, és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezné. [110] Nem tekinthető eljárási hibának az ügyek egyesítése, hiszen nyilvánvaló, hogy a magasabb hatáskörű törvényszék ügyéhez kellett egyesíteni a járásbíróság előtt indult ügyet. [111] Ugyanakkor a törvényszék annyiban mégis eltért az eljárási szabályoktól, hogy a Terhelt1 Szövetségesei Párt, a jogi személy és a jogi személy2 tevékenységét érintő bizonyítást jelentős terjedelemben, több határnapon keresztül a jogi személyek érdekében eljáró ügyvédek távollétében folytatta le. [112] Ezzel kapcsolatosan mindenekelőtt szükséges áttekinteni a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvénynek (a továbbiakban: Jszbt.) az elsőfokú eljárás idején hatályban volt releváns rendelkezéseit. [113] A Jszbt. 7. §
(1)bekezdése értelmében, ha a jogi személlyel szemben a büntetőeljárás során intézkedés alkalmazásának lehet helye, az intézkedés alkalmazásáról – ha a törvény másként nem rendelkezik – terhelt ellen indított büntetőeljárásban kell határozni, míg a
(2)bekezdés szerint ebben az esetben a Be. rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni. [114] Megjegyzendő, miszerint a Jszbt. 3. §
(1)bekezdés a-c) pontjaiban felsorolt, jogi személlyel szemben szankcióként alkalmazható intézkedések a Btk. 63. §
(1)bekezdés i) pontja alapján büntető anyagi jogi intézkedésnek minősülnek. [115] A Jszbt. 2. §
(1)bekezdés a) pontja akként rendelkezett, hogy jogi személlyel szemben a törvényben meghatározott intézkedések szándékos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, vagy a bűncselekményt a jogi személy felhasználásával követték el, és a bűncselekményt a jogi személy vezető tisztségviselője vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetve tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelőbizottságának tagja, illetve ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el. [116] A Jszbt. 3. §
(1)bekezdés a-c) pontja alapján, ha a bíróság a bűncselekmény elkövetőjével szemben büntetést szab ki, megrovást vagy próbára bocsátást alkalmaz, elkobzást vagy vagyonelkobzást rendel el, akkor a jogi személlyel szembeni intézkedések körében a jogi személy megszüntetéséről, tevékenységének korlátozásáról rendelkezhet, illetve pénzbírság kiszabásáról határozhat. [117] Ha az ügyészség jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza, a bíróság ítéletében a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaz, az indítványt elutasítja, Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 28 vagy az intézkedés alkalmazását mellőzi, ha az a jogi személyre nézve méltánytalan hátrányt jelentene [Jszbt. 18. §
(1)bekezdés a-c) pont]. [118] Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen fellebbezésre az ügyészség, valamint a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd és a törvényes képviselő jogosult, ez utóbbiak csak a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedéssel kapcsolatos ítéleti rendelkezés vagy az ítélet indokolása ellen. A jogi személy terhére az ügyészség fellebbezhet [Jszbt. 20. §
(1)bekezdés]. [119] Jelen ügyben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Főügyészség a
  1. július
  2. napján kelt B. 2251/2015/
  3. számú vádiratában a jogi személy1 (volt Terhelt1 Szövetségesei), a jogi személy és a jogi személy2 jogi személyekkel szemben a Jszbt.
  4. §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel intézkedésre, nevezetesen a a jogi személyek megszüntetésére tett indítványt. [120] A Jszbt. 9. §
(1),
(5),
(6)bekezdéseiből következően a jogi személy érdekében ügyvéd jár el a büntetőeljárás során, ha a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye. A jogi személy érdekében eljáró ügyvéd büntetőeljárási helyzete lényegében a védő eljárásjogi helyzetének feleltethető meg, hiszen jogaira és kötelezettségeire – a törvényben meghatározott kivételekkel – a Be. védőkre vonatkozó szabályai az irányadók, konkrét jogait a Jszbt. 9. §
(6)bekezdése tartalmazza. A Jszbt. ennek során a Be. terminológiájához igazítja és részletezi azokat a rendelkezéseket, amelyek a jogi személy érdekében eljáró ügyvédnek a védőhöz képest eltérő eljárási jogait rögzíti, ennek keretében különbséget tesz a vádemelés előtt, a bírósági eljárásban és a nyomozó hatóság, az ügyész vagy a bíróság előtt gyakorolható jogosultságai között. [121] A jogi személy érdekében eljáró ügyvéd a védőre vonatkozó szabályokkal egyezően a bírósági eljárásban is bizonyítékot terjeszthet elő, indítványokat, észrevételeket tehet, felszólalhat [Jszbt.9. §
(6)bekezdés c) pont]. [122] A jogi személy érdekében eljáró ügyvéd ennek megfelelően a védő pozíciójához hasonló eljárási feladatot lát el, jogainak, kötelezettségeinek köre is ehhez igazodik (BH
  2. [25], Kúria Bpkf.I.505/2022/6.). [123] Mindezekre figyelemmel a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd jelenléte a vádemelést követően az előkészítő ülés [Jszbt. 16/B. §
(1)bekezdés] mellett a Jszbt. 9. §
(5)és
(6)bekezdésében foglalt rendelkezések helyes értelmezése szerint a Be. 44. § a) és g) pontjai, illetve a Be. 427. §
(5)bekezdés a) pontja következtében a törvényszék által lefolytatott bírósági eljárásban a tárgyaláson (nyilvános ülésen) is kötelező. Ez alól csak a Be. 429. §
(1)bekezdése szerinti kivétel – miszerint a tárgyalás a jogi személyt nem érintő részében megtartható – érvényesül. [124] Azonban az elsőfokú eljárásban a törvényszék a jogi személyek érdekében eljáró ügyvédeket kizárólag az előkészítő ülésre idézte – melyen részt is vettek –, ezt követően azonban valamennyi további intézkedése során csak értesítette őket a kitűzött eljárási cselekményekről. Ez alapján a jogi személy érdekében eljáró ügyvédek több olyan tárgyalási határnapon nem voltak jelen, amikor a jogi személyeket érintő bizonyítás felvételére került sor, s annak eredményét később sem ismertették velük. [125] Az ítélőtábla álláspontja szerint a jogi személy érdekében eljáró ügyvédek távolléte a Be. 608. §
(1)bekezdés d) pontja szerinti abszolút, a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértést merítette ki, mert a jogi személy tevékenységét közvetlenül érintő, vagy közvetve lényeges kérdésekre lefolytatott bizonyítás során maradtak távol, amelyen a jelenlétük a törvény értelmében kötelező volt. Ez alaki semmisségi ok, azonban mégsem vezetett hatályon kívül helyezéshez a később kifejtett indokok miatt. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 29 [126] A jogi személlyel szemben büntetőjogi szankció (vagyonelkobzás) alkalmazás során a jogi személy képviselője nem tekinthető védőnek, ezért a tárgyalás (másodfokú nyilvános ülés) távollétében való megtartása nem feltétlen hatályon kívül helyezési ok, a törvény a kötelező jelenlétre vonatkozóan csak a jogi személy érdekében eljáró védőre vonatkozóan utal a terhelt védőjére irányadó szabályokra [Jszbt. 9. §
(5)-
(6)bekezdés]. III.
  1. A megalapozottság vizsgálata [127] A törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének nagyrészt eleget tett, azonban az ítélőtábla az I. tényállási pontban rögzített, a magánfél nevei Orvosi Rendelő pályázati felújításával kapcsolatos tényállás esetében részleges felderítetlenséget észlelt, mely a Be.
  2. §
(2)bekezdésének b) pontja szerint részbeni megalapozatlanságot eredményezett. [128] A felderítetlenség abban érhető tetten, hogy az elsőfokú bíróság a védelmi indítványok ellenére nem hallgatta ki Terhelt2 II. rendű vádlottat ezen tényállási résszel kapcsolatban. [129] Terhelt2 tanúkénti kihallgatására a Pesti Központi Kerületi Bíróságon folyamatban volt eljárásban a
  1. április
  2. napján megtartott tárgyaláson tett indítványt Terhelt1 I. rendű vádlott. [130] Az ügyész már ekkor is szükségtelennek tartotta Terhelt2 kihallgatását tekintettel arra, hogy ő Terhelt1 I. rendű vádlott házastársa. A Pesti Központi Kerületi Bíróság azonban a
  3. február
  4. napján tartott tárgyaláson kihallgatta tanúként Terhelt2t (
  5. számú jegyzőkönyv). [131] A Nyíregyházi Törvényszék a
  6. június
  7. napján tartott tárgyalási napon ismertette az
  8. számú jegyzőkönyvet is a Pesti Központi Kerületi Bíróság eljárásából. Az ismertetést követően Terhelt1 I. rendű vádlott védője indítványozta tanú10 tanú újbóli idézését tanú25 tanú kihallgatását, 2tanú és tanú3 tanúkénti kihallgatását, tanú26 tanú újbóli idézését és Terhelt2 kihallgatását. A Nyíregyházi Törvényszék ezen indítványok közül helyt adott tanú2 és tanú3 tanúkihallgatására vonatkozóknak. [132] Az ítélőtábla úgy értékelte, hogy a magánfél nevei Orvosi Rendelő pályázati felújítása időszakában magánfél neveen alpolgármesteri tisztséget betöltő, és így az egész projektre, a felújítás teljes menetére nyilvánvalóan rálátással bíró, annak összes körülményéről tudomással rendelkező Terhelt2 II. rendű vádlott kihallgatása erre nézve nem maradhat el, a közvetlenség követelményének teljes érvényre juttatása érdekében. Emiatt az ítélőtábla azt állapította meg, hogy nem foghat helyt az ügyészség azon érvelése, mely szerint Terhelt2 II. rendű vádlott kihallgatása szükségtelen arra tekintettel, hogy ő Terhelt1 I. rendű vádlott házastársa, és mivel az ügyben vádlottként szerepel, igazmondási kötelezettség nem terheli az I. pontban írt tényállással kapcsolatban sem. [133] A felderítetlenség kiküszöbölése érdekében tehát az ítélőtábla a védelmi indítványoknak helyt adva másodfokú tárgyaláson kihallgatta Terhelt2 II. rendű vádlottat a magánfél nevei Orvosi Rendelő pályázati felújításával kapcsolatosan. [134] Terhelt2 II. rendű vádlott a I. tényállási pontban írt cselekmény, azaz a pályázat és annak megvalósítása idején a magánfél nevei önkormányzatnál gazdasági-, településfejlesztési-, műszaki és környezetvédelmi ügyekért felelős alpolgármesterként dolgozott. A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 25.B.20.321/2018 szám alatt folyamatban volt büntetőeljárásban írásbeli tanúvallomást nyújtott be. Ezt követően a bíróság
  9. február
  10. napján megtartott tárgyaláson Terhelt2t tanúként kihallgatta. Az írásbeli Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 30 tanúvallomásában, illetve a kerületi bíróság, valamint az ítélőtábla előtti tanúkénti kihallgatása során a következőket adta elő. [135] Számot adott arról, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott mellett alpolgármesterként dolgozott magánfél neveen 2011-től 2014-ig. Rávilágított, hogy miért volt szükség ezen feladatkör ellátására a részéről, és hogy mi tartozott a tevékenységi körébe. Előadta, hogy lényegében ő volt feleségének az általános helyettese. Az orvosi rendelő felújításával kapcsolatosan a hivatal részéről ő maga rendelkezett a legtöbb információval, a teljes eszközbeszerzés mellett a kivitelezésre is rálátása volt. Éppen ezért sérelmezte, hogy a nyomozati szakban nem hallgatták ki tanúként. Állította, hogy az orvosi rendelő kivitelezéséhez kapcsolódó pályázat rajtuk teljesen kívülálló okok miatt olyan hibákat tartalmazott, amik komoly problémákat generáltak és súlyosan veszélyeztették a pályázat sikeres megvalósítását. [136] Ezek a hibák véleménye szerint a következők voltak.
  11. hiba: Hibásan lett összeállítva a tervezési program. A rendelőben dolgozók a tervezési program összeállítása során a megrendelő részéről teljesen szabad kezet kaptak, mivel ők tudták legjobban, mire van szükségük. Az ő elképzeléseiket tanú27 a hivatal műszaki végzettségű dolgozója egyeztette a pályázatíróval és a tervezővel. Ennek ellenére hibás elképzelésként került be a padlófűtés betervezése, valamint a tervező nem mérte fel alaposan az épület műszaki állapotát, így a rossz ereszcsatorna és a héjalási munkák sem lettek beállítva az elvégzendő munkák közé.
  12. hiba: Hibás költségvetés készült. A költségvetésbe nem kerültek be a térburkolatok és a kötelező mozgássérült parkoló kialakítása, a fakivágások és a tereprendezés sem.
  13. hiba: A tervező csak engedélyes terveket készített és nem voltak kiviteli tervek. Bár ez utóbbi a pályázati kiírás szerint nem is volt kötelező, viszont álláspontja szerint egy alapos tervező ezeket kérés nélkül is elkészíti. A költségvetés összeállításánál ugyanis minden tételt össze kell írnia.
  14. hiba: Hibás volt a közbeszerzési kiírás. A hibás költségvetést tartalmazó közbeszerzési kiírás alapján tették meg a kivitelezők az árajánlataikat.
  15. hiba: Nem volt műszaki felelős a polgármesteri hivatal részéről. A pályázatkiírás során a koordinációt ellátó tanú27 munkaviszonyát a jegyző megszüntette 2013 tavaszán. Ezt követően a helyére nem vettek fel senkit. A jegyző vállalta át a tanú27 által felügyelt projekteket, viszont
  16. július 1-től már nem dolgozott a magánfél nevei hivatalban. A közbeszerzési eljárásnál még jelen volt, de a kivitelezés időszakában már nem. tanú27 feladatkörét senkinek nem adta át. Mire az új jegyző szeptemberben munkába állt, a kivitelezés már nagyrészt lezajlott.
  17. hiba: A projektbe való beleszólás. A kivitelezési munkák idején az orvosi rendelőben dolgozók részéről a polgármester vagy az alpolgármester felé észrevétel, kérés nem érkezett. Őt magát csak a rendelő felszerelése miatt keresték. Arról viszont csak később szerzett tudomást, hogy a kivitelező felé az ott dolgozók jelentős kéréseket fogalmaztak meg. Egy évvel később derült ki az, hogy a padlófűtés nem lett befejezve, ami az orvos javaslata volt annak egészségügyi kockázata és a parkoló kialakításának plusz költségei miatt. Terhelt3 III. rendű vádlott neki augusztus végén jelezte, hogy egyszerűsíteni kellene a padlófűtésen a költségmegtakarítás miatt a parkoló kialakítása érdekében. Ekkor ő azt az utasítást adta, hogy oldjanak meg mindent optimálisan, észszerűen úgy, hogy beférjenek a költségvetésbe. E helyütt részletezte a Polgári Törvénykönyv szerinti átalánydíjas szerződés jellemzőit, azaz, hogy a vállalkozó köteles elvégezni a többletmunkát, és a többletmunkáért részére nem jár további díjazás. A vállalkozó azt a pótmunkát is köteles elvégezni, amely nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható. Így történt meg az, hogy a kivitelező az egyébként Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 31 tényleg felesleges plusz padlófűtésen és más, a használatba vételt nem befolyásoló módosításokkal spórolta meg és optimalizálta a költségvetésből kimaradtmunkálatok fedezetét. Szeptember elején kereste meg őt Terhelt4 IV. rendű vádlott műszaki ellenőr a probléma miatt és kikérte a véleményét az elrontott költségvetésről, illetve egy kalkulációt mutatott neki, ami a változásbejelentéshez is jó lehet. Ő ezt a papírt átvette tőle és berakta az új jegyzőhöz, mivel a pályázat kezelése az ő dolga volt. Azért nem a polgármesternek adta oda, mert nem foglalkozott a rendelő felújításával, külföldi útjai és egyéb elfoglaltsága miatt a pályázatírás és módosítás nem is az ő kompetenciája volt, és nem is kívánt semmibe beavatkozni, mert ahhoz tartotta magát, hogy a rendelőben dolgozók a kompetensek. Az új jegyző azonban szakmailag alkalmatlan volt a feladata ellátására, és így ebben a kérdésben elmaradt részéről az intézkedés, azaz a változás bejelentésének elkészítése. A novemberi átadáskor a padlófűtés legalábbis látszólag a helyén volt.
  18. hiba: idő-tényező. A projektben részt vevőknek, de az orvosi rendelőben dolgozóknak és magánfél neve lakosságának is az volt az érdeke, hogy mielőbb át lehessen adni a rendelőt, és az orvosi ellátás biztosított legyen. Álláspontja szerint az átcsoportosítással és egy teljesen problémamentes megoldás végrehajtásával a vádlottak tulajdonképpen nem is tekinthetők vétkesnek.
  19. hiba: A hiányosságok elhallgatása. Az orvosi rendelőben dolgozók nem jelezték az önkormányzat felé, hogy bármilyen hiányosság lett volna a rendelő épületében, nem érdekelte őket, hogy nem működik a padlófűtés, holott a
  20. őszén megjelent szórólap olyan állapotot dokumentált, amit az ott dolgozóknak észlelni kellett.
  21. hiba: Nem volt jegyző
  22. augusztusában és szeptemberében. Ebben az időszakban derült ki, hogy a padlófűtési rendszerrel probléma van, és az új jegyző, név3 csak
  23. október második hetében állt munkába. A problémáról a kinevezése után tájékoztatták, és kérték, hogy járjon el az ügyben.
  24. hiba: Nem lett beadva a változásbejelentő dokumentáció. Mivel a jegyző szakmai alkalmatlanságából kifolyólag nem adta be a változásbejelentő dokumentációt, a polgármester abban a hitben írhatta nyugodtan alá a pályázat lezárását, hogy minden megfelelő volt, hiszen ettől eltérő tájékoztatást nem kapott senkitől.
  25. hiba: A védekezés nehézségei. tanú25 Zoltánt megkérték, hogy fotókkal dokumentáljon minden eseményt és állapotot, mely fotókat azt követően letöltöttek a polgármester jelszóval védett hivatali gépére. Azonban ezeket a képeket nem tudják bizonyítékként felhasználni, mivel a 2014-es önkormányzati választás napján az új polgármester törvénytelen eszközökkel „birtokba vette” a polgármesteri irodát és a polgármester számítógépét feltörette. [137] Mindezen hibák vonatkozásában azon véleményét hangoztatta, hogy azokban az I., III. és IV. rendű vádlottak vétlenek. [138] Ezen túl rámutatott, hogy az orvosi rendelő időben és a rendeltetésének megfelelően elkészült, és a kivitelezés befejezése óta zavartalanul működik. A beépített érték jóval nagyobb lett a tervezői hiányosságok pótlása és az orvos igényeinek kielégítése után mint a projekt eredeti támogatási összege. Az, hogy ennek ellenére büntetőeljárás folyik, csak politikai manipuláció, hiszen ennek segítésével két választást is meg tudott nyerni az új polgármester. Rámutatott, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott négyéves polgármesteri ciklusában egy pályázattal sem volt soha probléma, pedig nem is egy százmilliós nagyságrendű pályázati forrást kezeltek. Az orvosi rendelő pályázata volt az egyetlen, ami kapcsán hatósági eljárás indult. Terhelt1 I. rendű vádlott olyan leterheltség alatt dolgozott, amely mellett nem várható el, hogy napi szinten az építkezésre járjon és fejből ismerje a beépített anyagokat, azt, hogy mikor mit csinálnak. Zárásként előadta, hogy Terhelt1 I. rendű vádlottat a politikusok nem kedvelik, és ezért a bűnüldöző szervek munkája is politikai színezetű az ügyben. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 32 [139] Az eljáró bíró kérdésére előadta, hogy nem akkor lett alpolgármester, amikor a felesége lett a polgármester, hanem az előző polgármester kérte fel őt. Vallott arról, hogy a kivitelező tájékoztatta, hogy a padlófűtést egyszerűsíteni kellene, és bár ő nem tudta, hogy ezt a kivitelező hogyan gondolta, utasítást adott arra, hogy ezt az egyszerűsítést el kell végezni. Arra adott utasítást, hogy a padlófűtést minimálisan készítsék el, jóval kevesebb anyagból. Ennek megfelelően abban a hiszemben volt, hogy a padlófűtés minimálisan elkészült. tanú10 polgármester tanúvallomásával szemben azt állította, hogy őt soha nem kereste és nem tájékoztatta. [140] Az ítélőtábla előtt tett vallomásában kérdésekre válaszolva elmondta, hogy bár nem ő irányította a munkálatokat, de ha bármilyen probléma volt, akkor hozzá fordultak, mivel a felesége, Terhelt1 I. rendű vádlott nem tartózkodott a helyszínen. Egyébként sem akart Terhelt1 részt venni a projektben az orvossal való rossz kapcsolata miatt. Ettől függetlenül kereshették őt is. A kerületi bíróságon tett vallomásától némileg eltérve úgy nyilatkozott, hogy ő maga hagyta jóvá azt, hogy nem lesz padlófűtés és az összegét a parkoló kialakítására kell fordítani. Terhelt4 számolta ki, hogy bele fog férni az összegbe. Állítása szerint nem közölte ezeket a módosításokat Terhelt1 I. rendű vádlottal. Elmondta, hogy nem jelezte a jegyzőnek, sem a pénzügyesnek, hogy ne várjon annyi összegben számlát a padlófűtésről, amennyi az eredeti. Tudott arról, hogy a padlófűtésről volt számla kiállítva, aminek az összegét azonban a parkolóra fordították. A 19 beltéri ajtó cseréjéről viszont nem szólt neki senki. Szintén kérdésre válaszolva mondta el, hogy a módosításokat meg kellett csinálni, mert különben megállt volna a projekt, az önkormányzat nem tudta volna a parkolót finanszírozni önerőből és így orvosi ellátás nélkül maradt volna a település. [141] Terhelt4 IV. rendű vádlott a
  26. sorszámú nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy magánfél neve Önkormányzatát kár nem érte, mivel a pótmunka értéke több volt, mint az elmaradó munkáé. Az akadálymentes parkoló és rámpa kialakítása nélkül a projektet nem lehetett volna befejezni. Hangsúlyozta, hogy ha
  27. év végéig beadták volna a változásbejelentést, akkor nem indult volna eljárás. [142] Tekintettel arra, hogy Terhelt4 IV. rendű vádlott e nyilatkozatának tartalma részben eltért a nyomozás során tanúként, illetve gyanúsítottként tett vallomásaiban foglaltaktól, az ítélőtábla ennek tisztázására e vádlott kihallgatásáról határozott. A vádlott nem kívánt a másodfokú tárgyaláson vallomást tenni, azt nyilatkozta, hogy amit írásban beadott, az megegyezik a nyomozás során tett vallomásával. Kijelentette, hogy kérdésekre hajlandó válaszolni. A nyomozás során tett vallomásainak ismertetését követően úgy nyilatkozott, hogy azokat fenntartja. [143] Terhelt4 IV. rendű vádlott a
  28. sorszámú beadványában határozottan cáfolta a Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlott által előadottakat. Leszögezte, hogy nem igaz, hogy a polgármester nem tudott a módosításokról, hiszen közölték vele. A kooperációkon Terhelt1 I. rendű vádlott vett részt, de az igaz, hogy a módosításokról az alpolgármesternek is tudomása volt. Ő maga adta át a módosításokról szóló dokumentációt Terhelt1 I. rendű vádlott részére, aki közölte velük, hogy átadja a projektmenedzsernek ügyintézés céljából. [144] Ezen túl az ítélőtábla a védelmi oldalról előterjesztett bizonyítási indítványokat a későbbiekben kifejtett indokok alapján elutasította, így további bizonyítást a másodfokú nyilvános tárgyaláson nem folytatott. [145] Terhelt1 I. rendű vádlott védője a
  29. május
  30. napján tartott tárgyaláson Terhelt4 IV. rendű vádlott azon nyilatkozatára, amely szerint a magánfél nevei orvosi rendelő pályázati felújítása kapcsán a valóságban elvégzett munka értéke több volt, mint amely nem készült el, igazságügyi szakértő kirendelését indítványozta a valóságosan elvégzett munka Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 33 értékének megállapítására, mivel álláspontja szerint ha ez igaz, akkor a költségvetést vagyoni hátrány nem érte. A bíróság ezt a bizonyítási indítványt szintén elutasította, mivel az elsőfokú bíróság maga is megállapította, hogy a vádlottak nem gazdagodtak ezen bűncselekmény révén, és a cselekmény tárgya nem az, hogy kevesebb értékű az elvégzett munka, mint a jóváhagyott tervben szereplő, hanem az, hogy a pályázati pénzt a céljától, azaz a tervben szereplő munkálatoktól eltérően használták fel. Erre tekintettel szükségtelen szakértő kirendelése. [146] A részleges felderítetlenség kiküszöbölését követően az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság lényegét tekintve megalapozott tényállást állapított meg, amely azonban a Be.
  31. §
(2)bekezdés a),
  1. c)és
  2. d)pontjában írt okokból azonban részben megalapozatlan volt, és ezért kiegészítést és helyesbítést igényelt a Be. 593. §
(1)bekezdés a) pontja alkalmazásával. Mivel a megalapozatlanság nem volt teljes, nem jöhetett szóba az ítélet hatályon kívül helyezése, a részbeni megalapozatlanság pedig kiküszöbölhető volt a tényállás kiegészítésével és helyesbítésével, az ügyiratok tartalma alapján. A részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése egyébként kötelező volt, mivel azt a törvény a másodfokú bíróság mérlegelést nem tűrő kötelezettségévé teszi (EBH2018.B.8., Kúria Bt.III.1311/2017., EBH2019.B.9., Kúria Bhar.III.1436/2018., BH2019.220., Kúria Bhar.I.166/2019.). A történeti tényállás emellett nyilvánvaló elírási hibát is tartalmazott, míg a személyi rész a vádlottak előéleti adatai és személyi körülményei tekintetében szorult kiegészítésre. Ezen hibák a Be. 453. §
(1)és
(6)bekezdései, valamint a Be. 593. §
(1)bekezdés a) pontja alapján orvosolhatók voltak a következők szerint. [147] A személyi részt a másodfokú bíróság az ügyiratok, valamint a Be. 599. §
(2)bekezdés b) pontja alapján a másodfokú tárgyaláson a vádlottak által előadottak szerint az alábbiak szerint helyesbíti: [148] Terhelt1 I. rendű vádlottnak – csakúgy, mint Terhelt2 II. rendű vádlottnak kiskorú gyermeke nincs, azonban egy középiskolás és egy egyetemista nagykorú eltartásra szoruló gyermeke van. Jelenleg őstermelői tevékenységet folytat, melyből csekély jövedelme származik. Gépkocsija nincs, mert azt már eladta. [149] Terhelt2 II. rendű vádlott jelenleg őstermelői tevékenységet végez, melyből körülbelül havi 200.000 forint jövedelemmel rendelkezik. [150] Terhelt4 IV. rendű vádlott a cég6nál áll alkalmazásban műszaki ellenőrként, havi bruttó 900.000 forint jövedelemmel rendelkezik. [151] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a II. pont tekintetében a következők szerint helyesbíti, illetve egészíti ki. [152] A [69] bekezdés utolsó előtti sorában az „eltulajdonítsák” szót „a kampánycéltól eltérő célra használják fel” kifejezésre cseréli. [153] A [72] bekezdésben rögzíti, hogy az 2jogi személy rövidítése
  1. október
  2. napjától újra pártként működött. [154] A [81] bekezdést kiegészíti a következőkkel: Az jogi személy3 által indított 67 jelöltből 58 jelölt a párt javára a részükre járó támogatásról lemondott, így az jogi személy3 a Magyar Államkincstárral kötött megállapodás alapján további 58 000 000 forint költségvetési támogatásban részesült. [155] A [83] bekezdés után külön bekezdésben rögzíti a következőket: „
  3. március
  4. napján az jogi személy3 és a jogi személy között létrejött megállapodás alapján utóbbi vállalta, hogy az jogi személy3 részére a
  5. évi országgyűlési választásokra elkészíti, terjeszti és kihelyezi a megállapodás szerinti kampányanyagokat (emblémával ellátott póló, hűtőmágnes, molinó stb.). A megállapodás értelmében a jogi személy tevékenységéért Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.579/2024/96/XI 34 összesen 3.600.000.- Ft ellentételezésben részesül, mely a teljesítések után 8 napon belül elszámolással és átutalásos fizetéssel történik.
  6. március
  7. napján az jogi személy3 és a jogi személy között megállapodás jött létre arra irányulóan, hogy a jogi személy által megjelentettet sajtótermékekben (cégnév, cégnév1 és cégnév2) és azok internetes felületein a 3jogi személyot népszerűsíti, melyet két tételben az alábbiak szerint számlázott: 18.562.500.- forint összegről
  8. március
  9. napjával AG7S-T 111714 szám alatt számlát bocsátott ki a jogi személy. (nyom. iratok II/1657, Terhelt2 gyanúsítotti vallomása II/1911, 25.042.500.- forintról
  10. március
  11. napján AG7S-t 111711 szám alatt számlát állított ki a jogi személy. (IV/3491).
  12. március
  13. napján az jogi személy3 és a jogi személy között újabb megállapodás jött létre további kampányanyagok elkészítése és kihelyezése végett, annak ellenértékét 4.807.100.- forintban megállapítva. A jogi személy az jogi személy3 felé a részére 7 részletben átutalt összesen 128.012.400.forint összegről az átutalás napjával számlát állított ki az alábbiak szerint: A jogi személy az jogi személy3tal kötött együttműködési megállapításon túl, más bevételt eredményező tevékenységet ebben az időszakban nem végzett, bevétele kizárólag az jogi személy3 által átutalt összegből származott. A jogi személy a cégnév1 újság
  14. márciusi számának elkészítésért a cégnév3 kft. részére
  15. március
  16. – április
  17. között összesen 2.741.304.- forintot utalt át. A jogi személy az országgyűlési választás megelőzően megjelenő cégnév 2024/
  18. számának az elkészítéséért a cégnév4 Kft. részére – NSA00950/2014/
  19. számú számla ellenértékét 153.050.- forintot fizetett be a nyomda pénztárába készpénzben. Ezt követően a cégnév 2014/
  20. számú számáért
  21. szeptember
  22. napján 153.050.forintot, későbbi számaiért az jogi személy3tól kapott összegből
  23. március
  24. napján további 153.050.- forintot utalt át. A cégnév1ban és a cégnévban jelentek meg az jogi személy3tal kötött megállapodásnak megfelelően az országgyűlési választáshoz kötődő kampányanyagok is.” [156] A [87] bekezdés után rögzíti a következőket: Terhelt1 I. rendű vádlott ebből az általa felvett összegből vis

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.