Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.380/2025/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a személyesen eljárt kérelmező neve (cím) kérelmezőnek – a dr. Varga István ügyvéd (cím) által képviselt kérelmezett neve (cím) kérelmezettel szemben vagyoni elégtétel megfizetése iránt indított nemperes eljárásban a Debreceni Törvényszék 11.Pk.20.305/2025/
- számú végzése ellen a kérelmezett részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő v é g z é s t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Megállapítja, hogy 53 208 (ötvenháromezer-kétszáznyolc) forint meg nem fizetett fellebbezési illeték az állam terhén marad. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a kérelmező volt a IV. rendű alperese a J és K Bt. és társai felperesek által
- április 29-én előterjesztett keresetlevél alapján a Ceglédi Városi Bíróságon 10.P.20.4../
- számon indult pernek, amely perben a Ceglédi Járásbíróság – szünetelést, többszöri felfüggesztést és félbeszakadást követően – 7.P.20.1../2021/
- számon
- március 7-én hozott elsőfokú ítéletet, és amelyet a kérelmezett a
- február 13-án kihirdetett 2.Pf.20.7../2023/
- számú ítélettel bírált el jogerősen (a továbbiakban: alapügy). [2] A kérelmező a jogvesztő határidőn belül előterjesztett kérelmében 3 622 400 Ft vagyoni elégtétel megfizetésére kérte kötelezni a kérelmezettet. Hivatkozása szerint a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
- évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
- §-ának
(1)bekezdése alapján 9056 napra illeti meg a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet 1. §ának
(2)bekezdése szerinti napi 400 Ft. [3] A kérelmezett az elleniratában 1 698 400 Ft erejéig nem ellenezte a kérelem teljesítését, azt meghaladóan kérte a kérelem elutasítását és a kérelmező eljárási költségben való marasztalását. Hivatkozása szerint az alapügy 9056 nap számított időtartamából le kell vonni 4810 napot a Pevtv. 15. §-ának
(3),
(4)és
(5)bekezdései alapján, egyebek mellett az alapügy felfüggesztése és felbeszakadása miatt. Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.380/2025/2 [4] 2 A kérelmező az elleniratra tett észrevételében nem ellenezte 193 nap levonását. [5] A kérelmező nem kezdeményezett eljárást az alapügyet érintően az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. [6] Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 3 545 200 Ft vagyoni elégtételt, amelyet meghaladóan elutasította a kérelmet. Kötelezte a kérelmezőt, hogy fizessen meg 2173 Ft eljárási illetéket és megállapította, hogy 106 499 Ft eljárási illeték az állam terhén marad. [7] A végzés indokolásában ismertette a Pevtv. 2. §-ának
(1), 6. §-ának
(1), 7. §ának
(1)és
(2), valamint 15. §-ának
(3)és
(4)bekezdéseit, majd rögzítette, hogy az alapügy 9056 nap számított időtartamából levonta a kérelmező által sem ellenzett 193 napot. [8] A kérelmezett ugyanakkor alaptalanul kérte levonni a Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése alapján a
- december
- és
- július
- között eltelt 2400 napot az alapügy felfüggesztése miatt. Részletesen ismertetve a pertörténetet kifejtette, hogy fellebbezett végzéssel a III. rendű alperes kérelmére rendelték el a tárgyalás felfüggesztését a Pest Megyei Bíróság előtt 7.G.23.3../
- számon folyamatban volt per jogerős befejezéséig, azaz nem a kérelmező indítványára. A Pevtv.
- §-ának
(3)bekezdése szempontjából pedig annak van jelentősége, hogy a kérelmező tanúsított-e olyan perbeli magatartást, ami miatt szükségtelen időmúlás volt a perben. Az, hogy az alapügyet egy olyan per miatt függesztették fel, amelynek kimenetele előkérdés volt, nem minősül a kérelmező érdekkörében felmerülő szükségtelen időmúlást eredményező oknak. A bírói gyakorlat (Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.566/2024/2., Pkf.I.20.452/2024/2., Pkf.I.20.485/2024/
- számú végzések) következetes abban, hogy az alapügy tárgyalásának felfüggesztése miatt keletkezett pertartamot nem a kérelmező eljárási cselekménye vagy mulasztása okozza, hanem az, hogy az alapügyben eljárt bíróság a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban:
- évi Pp.)
- §-ának
(2)bekezdése alapján saját hatáskörében eljárva felfüggesztette az alapügy tárgyalását, mivel ezen döntés meghozatala során nem kötötték a bíróságot a peres felek nyilatkozatai vagy kérelmei. A levonni kért pertartam nem a kérelmező érdekkörében felmerült okból, hanem a perbíróság döntése miatt keletkezett, így ezen ok a Pevtv. 15. §
(3)bekezdése alapján az eljárás számított időtartamából való levonásra nem teremt alapot. [9] A kérelmezett alaptalanul kérte levonni a Pevtv. 15. §-ának
(5)bekezdése alapján a
- november
- és
- december
- közötti 2217 nap időtartamot arra hivatkozással, hogy ezen időtartamban az alapügy félbeszakadta a II. rendű felperes halála miatt. A kérelmezett arra hivatkozott, hogy ezen időtartam a kérelmező és a bíróság érdekkörén kívül felmerült elháríthatatlan ok következménye volt, de hozzájárult az eljárás észszerű időtartamának a meghaladásához. A törvényszék ugyanakkor – e vonatkozásban is részletesen ismertetve a pertörténetet – arra volt figyelemmel, hogy a kérelmezett kizárólag a Pevtv.
- §-ának
(5)bekezdésére hivatkozva kérte ezen időtartam levonását. E jogszabályhely (amelyet a határozatában idézett is) ugyanakkor nem teremt új okot az egyes időtartamok levonására (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/2., Pkf.II.20.458/2022/4., Pkf.II.20.003/2023/2., Pkf.II.20.083/2023/
- számú végzések). A vagyoni elégtétel a Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.380/2025/2 3 törvényben rögzített észszerű időtartam túllépése esetére meghatározott sui generis következmény, amely a polgári perben félként részvevő személynek a bírósági eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő, alapvető joga megsértésének ellentételezésre szolgál. A jogsérelem bekövetkezik, ha a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz figyelembe vehető időtartama meghaladja az észszerűnek minősülő időtartamot, ez önmagában megalapozza a szankció alkalmazását. A Pevtv. törvényjavaslatának indokolása szerint csak azt vizsgálhatja a bíróság, hogy a bírósági eljárás során volt-e olyan időszak, amely akár a kérelmező, akár az eljárt bíróság érdekkörében felmerülő, elhárítható ok miatt szükségtelenül telt el, az utóbbi levonására azonban csak akkor kerülhet sor, ha a kérelmező a jogszabály által biztosított lehetőség ellenére nem nyújtott be kifogást az eljárás elhúzódása miatt, azaz a jogalkotó olyan modellt alkotott, amelyben meghatározta azon időtartamot, amelynek meghaladása esetén a felet az eljárás észszerű időn belül befejeződéséhez fűződő alapvető joga megsértése miatt kompenzáció illeti és amelyben a kompenzáció összegét kizárólag a fél saját felróható magatartása csökkenti. Ezen jogalkotói célnak megfelelően a Pevtv.
- §
(3)és
(4)bekezdésében meghatározza azon körülményeket, amelyek alapján az eljárás figyelembe vehető időtartama, így a fizetendő vagyoni elégtétel összege csökkenthető; a 15. §
(5)bekezdése ehhez képest rendelkezik akként, hogy a bíróság – a nemperes eljárásban előterjesztett kérelem és ellenirat tartalmának korlátai között – mérlegeli, hogy a bírósági eljárásban félnek minősülő kérelmező, valamint a bírósági eljárást lefolytató bíróság eljárási cselekménye, illetve mulasztása mennyiben járult hozzá az észszerűnek minősülő időtartam meghaladásához. A bíróság e körülmények értékelését követően határozza meg a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz figyelembe vehető időtartamát. A Pevtv. 15. §
(5)bekezdése nem tesz említést a kérelmező és a bíróság tevékenységén kívüli okokról, a törvényjavaslat indokolásából következően a bíróság működésében felmerülő akadályra tekintettel figyelembe vehető időtartam nem csökkenthető. Ezt támasztja alá az is, hogy a Pevtv. 14. §
(2)bekezdés
- f)és
- g)pontja az ellenirat tartalmaként csak a kérelmező azon eljárási cselekményének, illetve szükséges eljárási cselekménye elmulasztását alátámasztó tényeknek, valamint az ezzel összefüggésben figyelmen kívül hagyandó időtartamnak a megjelölését írja elő egyéb levonásra okot adó körülményt, mint az ellenirat tartalmát nem rögzíti (Pkf.II.20.147/2023/2. számú végzés [32] bekezdés). [10] A félbeszakadással kapcsolatban a Pevtv. 15. §-ának
(5)bekezdése nem önmagában, hanem a Pevtv. 15. §-ának
(3)és
(4)bekezdéseinek keretei között értelmezendő, ezekre a jogszabályhelyekre azonban elleniratában a kérelmezett nem hivatkozott, kifejezetten a Pevtv. 15. §-ának
(5)bekezdése szerint kérte ezen időtartam figyelmen kívül hagyását (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.083/2023/
- számú végzés), ezért a kérelmezett védekezése e vonatkozásban sem volt megalapozott. [11] Ezért (8863*400=) 3 545 200 Ft vagyoni elégétel megfizetésére kötelezte a kérelmezettet. Mivel pedig az eljárásban 98% arányban pernyertesnek minősülő kérelmezőnek nem volt költségigénye, az eljárási költség viseléséről nem kellett rendelkeznie. Ugyanezen pernyertességi/perveszteségi arányban és a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-ának
(1)és
(6)bekezdései alapján határozott az illeték viseléséről is, figyelembe véve a kérelmezett személyes illetékmentességét is. [12] A kérelmezett a fellebbezésében kérte a végzés részbeni megváltoztatását, a marasztalás 1 771 600 Ft-tal történő mérséklését, és a kérelmező eljárási költségben való marasztalását. Megsértett jogszabályhelyként utalt a Pevtv. 15. §-ának
(3)és
(5), valamint az
- évi Pp.
- §-ának
(1)és 152. §-ának
(2)bekezdéseire, és valamennyi vitatott Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.380/2025/2 4 időtartam esetében fenntartva (és megismételve) az elleniratában foglaltakat ismertette a vonatkozó pertörténetet is. Állítása szerint (szemben a fellebbezési kérelemmel) az elsőfokú végzés 1 846 800 Ft erejéig jogsértő. Ennek részeként változatlanul kérte levonni a tárgyalás felfüggesztésére hivatkozással a Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése alapján a
- december
- és
- július
- napjai között eltelt 2400 napot, mivel a felfüggesztés a kérelmező érdekét is szolgálta az alapügy eredményes befejezése érdekében. Továbbra is kérte a
- november
- és
- december
- napjai közötti félbeszakadás időtartamának levonását is a Pevtv.
- §-ának
(5)bekezdése alapján, mivel álláspontja szerint e jogszabályhely új, a 15. §
(3)és
(4)bekezdéseiben nem említett okot teremt a levonásra, kiváltképp hogy a félbeszakadás egyértelműen gátolta az eljárás további folytatását, az ügy érdemi elbírálását. [13] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében kérte az elsőfokú végzés indokai alapján történő helybenhagyását. [14] A fellebbezés megalapozatlan. [15] Az ítélőtábla előrebocsájtja, hogy az elsőfokú bíróság végzése Magyarország címerének feltüntetése hiányában formai hibában szenved [a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás 12. §-ának
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 27/A. §-ának
(3)bekezdése], amely azonban nem volt akadálya az érdemi felülbírálatának. [16] Az ítélőtábla a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó 370. §
(1)bekezdése alapján fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú végzés kérelmet részben elutasító és a kérelmezettet 1 773 600 Ft vagyoni elégtétel megfizetésére kötelező rendelkezéseit (bár a kérelmezett az utóbbit illetően azt adta elő a fellebbezés indokai között, hogy az elsőfokú végzés 1 846 800 Ft tekintetében jogszabálysértő, a fellebbezési kérelmében kifejezetten 1 771 600 Ft-tal kérte a marasztalás mérséklését). Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság helytálló döntést hozott a kérelmezett marasztalásáról, amelynek indokaival az ítélőtábla egyetértett, ezért csak a fellebbezésben foglaltak miatt utal a következőkre. [17] A Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése szerint a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz időtartamába nem számítható bele az az eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam, amely a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el. [18] A fellebbezés tárgyát képező felfüggesztés körében az elsőfokú bíróság által is helytállóan hivatkozott bírói gyakorlat (pl. Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.452/2024/2., Pkf.I.20.485/2024/
- számú végzések) következetes abban, hogy az alapügy tárgyalásának felfüggesztése miatt keletkezett pertartamot nem a kérelmező eljárási cselekménye vagy mulasztása okozza, hanem az, hogy az alapügyben eljárt bíróság (jogerős döntésével továbbá a kérelmezett) az
- évi Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a saját hatáskörében eljárva felfüggesztette az alapügy tárgyalását. Mivel e döntése során nem kötötték a felek nyilatkozatai vagy kérelmei, a levonni kért pertartam nem a kérelmező érdekkörében felmerült okból, hanem a perbíróság döntése miatt keletkezett, azt tehát a Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése alapján nem lehet levonni az eljárás számított időtartamából. Erre tekintettel nincs jelentősége, hogy a kérelmező érdekét szolgálta-e a felfüggesztés (mint ahogy annak sem pl. hogy a felfüggesztés egyáltalán indokolt volt-e). Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.380/2025/2 5 [19] A Pevtv. 15. §-ának
(5)bekezdése szerint pedig a bíróság – a nemperes eljárásban előterjesztett kérelem és ellenirat tartalmának korlátai között – mérlegeli, hogy a bírósági eljárásban félnek minősülő kérelmező, valamint a bírósági eljárást lefolytató bíróság eljárási cselekménye, illetve mulasztása mennyiben járult hozzá az észszerűnek minősülő időtartam meghaladásához; a bíróság e körülmények értékelését követően határozza meg a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz figyelembe vehető időtartamát. [20] Ahogy arra az elsőfokú bíróság is helytállóan utalt az alapügy félbeszakadása miatt levonni kért időtartam esetében, az ugyancsak egységes bírói gyakorlat szerint a Pevtv. 15. §-ának
(5)bekezdése nem teremt új, önálló okot az egyes időszakok levonására (pl. Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.008/2024/
- számú végzése, BDT
- 4600., BDT
- 4700). A bírói gyakorlat által az Alaptörvény
- cikkére, a Pp. preambulumára és a Pevtv. előterjesztői indokolására tekintettel kialakított jogértelmezés szerint ugyanis maga a törvényjavaslat indokolása is csak a bíróság és a kérelmező cselekményeit vette figyelembe, ahogy a Pevtv.
- §-ának
(5)bekezdése sem ír a kérelmező és a perbíróság tevékenységein kívüli okokról, de e szűkítő értelmezést támasztja alá az ellenirat tartalmi követelményére vonatkozó szabályozás [Pevtv. 14. §-a
(2)bekezdésének
- f)és
- g)pontjai] is. Mindebből az következik, hogy a jogalkotó olyan szabályozási modellt kívánt bevezetni, ahol rögzíti azt az időtartamot, amelynek meghaladása esetén a fél az eljárások észszerű időn belüli befejezéséhez való joga sérelme folytán vagyoni kompenzációra jogosult, amelynek összegét csak a saját felróható közrehatása csökkentheti; akár azért, mert ő okozta egyes eljárási szakaszok elhúzódását vagy azért, mert nem élt az elhúzódás megakadályozására alkalmas törvényes jogorvoslati eszközökkel. Az észszerű idő követelményének érvényesülése során a bíróságoknak számítaniuk kell arra, hogy a per folyamán előállhatnak olyan előre nem látható körülmények – váratlan megbetegedés, a bíróság működését akadályozó körülmények, megkeresés akadályai, eljárások eredménye bevárásának a szükségszerűsége, a felek nyilatkozattételét megakadályozó okok –, amelyekre a per koncentrált befejezése érdekében a megfelelő válaszokat meg kell adni – munkaszervezés, a mielőbbi befejezést elősegítő eljárási eszközök igénybevétele –, de nem háríthatja a kérelmező félre az olyan okokból jelentkező időmúlásokat, amelyekre a kérelmezőnek ráhatása nem lehetett. [21] Az ítélőtábla mindezek alapján helybenhagyta az elsőfokú végzés fellebbezett rendelkezését a Pp. 383. §-ának
(2)bekezdése alapján. [22] A másodfokú eljárás során pernyertes kérelmező nem számított fel másodfokú eljárási költséget, ezért az ítélőtáblának arról nem kellett rendelkeznie. [23] Az állam a Pp. 102. §-ának
(1)és
(6)bekezdései alapján viseli az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett fellebbezési illetéket az illetékmentes kérelmezett helyett. Debrecen,
- szeptember
- Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Árok Krisztián s.k. előadó bíró, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.380/2025/2 6