Bhar.306/2024/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(6)bekezdés d) pont] miatt emelt vád alól – a Be. 566. §

(1)bekezdés c) pontjára hivatkozással – a bűncselekmény elkövetésének bizonyítottsága hiányában felmentette és megállapította, hogy az eljárás során felmerült 317.938 forint bűnügyi költséget az állam viseli. [2] A járásbíróság ítéletével szemben az ügyész a vádlott terhére, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A vádlott és védője a kihirdetett elsőfokú ítéletet tudomásul vették. [3] A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2024. július 1. napján megtartott nyilvános ülésen kihirdetett 4.Bf.635/2023/9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. vádlott1 vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(6)bekezdés d) pont], ezért 1 év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg és annak végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztésből – annak végrehajtása esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte a vádlottat, hogy az elsőfokú eljárás során Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.306/2024/

1. 2 felmerült 317.938 forint bűnügyi költséget fizesse meg az államnak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és rögzítette a vádlott személyazonosító okmányának számát. [4] A törvényszéki ítélet kihirdetése után a vádlott és védője fellebbezést jelentett be felmentés érdekében. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.601/2024/
2. számú átiratában az előzményi adatok rögzítését követően kifejtette, hogy az első- és másodfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta. A járásbíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, azonban a törvényszék helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet tényállása megalapozatlanságban szenved, továbbá, hogy az elsőfokú bíróság téves jogkövetkeztetést vont le, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem bizonyítható a vádlott bűnössége. Meglátása szerint a másodfokú bíróság irathűen tette megalapozottá a történeti tényállást a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés eredményeként, amely eltérő tényállás megalapozta a vádlott bűnösségét. A másodfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a minősítés is törvényes. Megítélése szerint a törvényszék a büntetéskiszabási körülményeket megfelelően értékelte, amikor a törvénnyel első ízben szembekerülő vádlottat végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Álláspontja szerint a szabadságvesztés és a próbaidő tartama is megfelelő, azok enyhítése nem szolgálná sem a generális, sem a speciális prevenciót. Végezetül rámutatott, hogy egyetért a törvényszéknek az előzetes mentesítés mellőzésével kapcsolatos érvelésével is, továbbá a másodfokú ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek. Mindezek alapján a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [6] A vádlott védője a fellebbezés írásban előterjesztett indokolásában a felmentés végett bejelentett fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a széleskörű bizonyítási eljárás keretében beszerzett bizonyítékokat helytállóan értékelte és azokból helyes következtetést vont le védence felmentésére. Érvelése szerint a járásbíróság megalapozott tényállást állapított meg és indokolási kötelezettségének is eleget tett, így fennállt a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma, ennek ellenére a törvényszék elvégezte azok újraértékelését, amelyet nem tartott törvényesnek. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság esetében a közvetlenség elve alapozta meg azt a döntést, hogy a sértettnek és élettársának a védencét terhelő vallomása ellenére felmentő ítéletet hozott. [7] Kérte figyelembe venni, hogy a sértett és a vádlott között elmérgesedett viszony állt fenn, amit hangfelvételek is bizonyítottak, így a sértetti vallomás csak gondos mérlegelés alapján lehet alkalmas a tényállás megállapítására, továbbá kizárólag abban az esetben, ha nincs olyan objektív bizonyíték, amely a vallomást megdöntené. Véleménye szerint név10 az egyetlen tanú, akinek a hitelessége és érdektelensége nem kérdőjelezhető meg, továbbá nevezett tanú a dulakodás teljes időtartama alatt a helyszínen volt, így részletesen beszámolt az általa tapasztalt eseményekről. Kiemelte, hogy a tanú a sértett vallomásának több elemét is kétségbe vonta és a vallomása alapján aggálytalanul megállapítható, hogy védence a garázda jellegű utcai verekedésnek nem az agresszora, hanem a védekező áldozata volt, támadólag nem lépett fel a sértettel szemben. Hangsúlyozta továbbá, hogy a dulakodás úgy maradt abba, Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.306/2024/
3. 3 hogy a sértettet le kellett húzni a vádlottról, ha mindeközben védence sérülést okozott a sértettnek, az kizárólag védekezésből történt. [8] A védő sajnálatosnak tartotta, hogy a járásbíróságon lejátszott hangfelvételekből a törvényszék az elsőfokú bíróság és a védelem álláspontjától eltérő következtetésre jutott, véleménye szerint a „kifejezetten primitív, gyűlölködő hangvételű üzenetek teljesen összeegyeztethetőek a sértett személyiségével, amelyről az ügy több tanúja is beszámolt és az elsőfokú bíróság is meggyőződhetett” a közvetlenség révén. [9] Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg a másodfokú bíróság ítéletét és a vádlottat az ellene emelt vád alól mentse fel. Kitért arra is, hogy védence cselekménye garázdaság bűncselekménynek sem minősíthető, mert az kétségtelen tény, hogy beszélgetést kezdeményezett a testvérével és élettársával, azonban a tettlegesség során a sértett támadása ellen védekezett. [10] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta és tartalmában megismételte. [11] A vádlott védője a nyilvános ülésen megismételte a fellebbezése indokolásának tartalmi elemeit. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a közvetlenség elve alapján megalapozott döntést hozott és kiemelte név10 tanúvallomását. [12] vádlott1 vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védőjéhez. [13] A vádlott és a védő fellebbezése nem alapos. [14] A Kúria Bhar.III.111/2019/
4. számú végzésének és a BH
6. számú eseti döntésének iránymutatására figyelemmel az ítélőtábla elsőként azt vizsgálta meg, hogy a bejelentett fellebbezések alapján van-e helye a harmadfokú eljárásnak, ugyanis a Be.
7. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésre kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén van lehetőség. [15] A Be. 615. §

(2)bekezdés

1. a)pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett. Jelen esetben a járásbíróság a vádlottat az ellene emelt testi sértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Ezzel szemben a Budapest Környéki Törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében. E tényadatok kétségkívül megnyitották a másodfokú ítélet elleni, a Be. 616. § a),
2. b)és
3. c)pontján alapuló fellebbezés lehetőségét. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.306/2024/9. 4 [16] A Be. 615. §

(3)-

(5)bekezdései meghatározzák a másodfellebbezéssel támadható másodfokú ítéleti rendelkezések körét, így joghatályos csak az a fellebbezés lehet, amely valóban megnyílt fellebbezési jog esetén, a másodfokú ítélet másodfellebbezéssel támadható részét, illetve rendelkezését kifogásolja. [17] A Be. 615. §

(3)bekezdés

1. a)pontja szerint a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve a hivatkozott törvényhely
2. b)pontja szerint kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését, vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. [18] Amint azt a Kúria a fentebb hivatkozott végzésében és eseti döntésében is leírta, az eltérő rendelkezés, mint törvényes fellebbezési ok rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy lehetőség nyíljon az eltérést eldöntő új eljárási fokra. A hatályos Be. ehhez, a korábbi eljárási törvényben is meglévő feltételhez hozzárendelte, hogy nem önmagában az eltérés, ellentét (objektíve), hanem annak fájlalása, sérelmezése (szubjektíve) adja ki együtt a harmadfokú eljárás megnyitását. [19] A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. [20] Mindez azt jelenti, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. aa)alpontja és
3. a)pontjának
4. ab)alpontja, valamint
5. b)pontja értelmében a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, a másodfokú ítéletnek azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint az elsőfokú és másodfokú bírósági eljárást bírálta felül. Ezen túlmenően a Be. 618. §

(2)bekezdése értelmében a harmadfokú bíróság hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. [21] Az ítélőtábla megállapította, hogy az eljárt bíróságok az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartották, nem vétettek olyan eljárási szabálysértést, ami a Be. 625. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az elsőfokú, illetve másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. [22] A felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállása megalapozott-e, ugyanis a Be. 619. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.306/2024/

1. 5 meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. [23] A tényállás hiányossága esetén a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételének van helye, az iratellenesség pedig – értelemszerűen, mibenlétéből fakadóan – az iratok tartalma alapján orvosolható. A részleges megalapozatlanság kiküszöbölésének nincs mennyiségi korlátja, bármilyen nagy terjedelmű is a megalapozatlanság, az iratok tartalma alapján, helyes ténybeli következtetés útján vagy bizonyítás felvételével kiküszöbölhető (EBH
2. B.8.). [24] A hatályos büntetőeljárási törvény csak a teljes – a másodfokú eljárásban helyre nem hozható – megalapozatlanság okából engedi meg a hatályon kívül helyezést, míg az ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését a másodfokú bíróság kategorikus – mérlegelést nem tűrő – kötelezettségévé teszi. A részleges megalapozatlanság ezért hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat (EBH
3. B.9.). [25] A részleges megalapozatlanságot a másodfokú eljárásban minden esetben ki kell küszöbölni (BH
4. 33.). [26] A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a fentebb részletezett kúriai iránymutatásoknak megfelelően járt el, amikor az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát észlelve nem helyezte hatályon kívül a járásbíróság ügydöntő határozatát, hanem az ítélete [28] bekezdésében helytállóan megjelölt megalapozatlansági okokat a Be.
5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés útján kiküszöbölte, tehát a megalapozatlanság megszüntetése érdekében tárgyalás tartására és bizonyítás felvételére nem volt szükség. [27] A másodfokú bíróság által az ítélete [29]-[36] bekezdéseiben megalapozottá tett tényállás nem szenved hiányosságban és a tényállás-megállapítási kötelezettség keretében a vád kimerítésének követelménye is megvalósult. Az iratellenesség nem állapítható meg, mert a törvényszék a tényállás kiegészítésekor a tartalmukkal egyezően vette figyelembe az iratokat, továbbá a tényből-tényre következtetés hibája sem valósult meg, mert a megállapított tényekből kizárólag az elsőfokú ítéletben megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás következik. [28] A harmadfokú bíróság külön kiemeli, hogy a törvényszék a tényállás kiegészítésekor figyelemmel volt a vádhoz kötöttség elvére is, továbbá a vádlott védőjének fellebbezésében foglaltak miatt azt is szükségesnek tartja rögzíteni, hogy a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése nem a felülmérlegelés szinonimája. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.306/2024/9. 6 [29] A másodfokú bíróság által módosított és a harmadfokú eljárásban is irányadó tényállás nem szenved megalapozatlansági hibában, az ügy elbírálása szempontjából releváns tényadatokat tartalmazza, iratszerű és a vádlott személyével, illetve cselekvőségével kapcsolatos megállapítások is helytállóak. A másodfokú bíróság által az ítélkezése alapjául elfogadott tényállás tehát megalapozott, ezért az a Be. 619. §

(1)bekezdése alapján irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. [30] A törvényszék helyesen járt el, amikor a felülbírálatát az indokolási kötelezettség teljesítésének vizsgálatával folytatta, mert a Kúria következetes ítélkezési gyakorlata szerint az indokolási kötelezettség teljesítése csak a megalapozott vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható (EBH

1. B.8., EBH
2. B.
3. és BH
4. 220.). [31] Az első- és másodfokú bíróság bűnösség kérdésében eltérő álláspontja következtében a harmadfokú bíróság által eldöntendő kérdés az volt, hogy a másodfokú eljárásban megalapozottá tett tényállásból a törvényszék által felhozott érvek alapján következik-e a vádlott büntetőjogi felelőssége. [32] Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék az indokolási kötelezettségét példaszerűen teljesítette és a járásbíróságtól eltérő álláspontját kellő részletességgel megindokolta, melynek során bemutatta, hogy milyen bizonyítékokra, illetve mely indokokra alapította a vádlott bűnösségét. Indokolásában tetten érhető az egyes tanúvallomásokra lebontott egyéniesítettség, valamint a vádlott cselekményéből a bűnösségére levont következtetéséhez vezető gondolatmenet is. [33] A harmadfokú bíróság álláspontja szerint a megalapozott tényállásból a törvényszék kifogástalan érveléssel vont következtetést a vádlott bűnösségére. A Budapest Környéki Törvényszék ítéletének 9-
5. oldaláig terjedő érdemi indokolásában – a járásbírósággal ellentétben – minden részletre kiterjedően, a büntetőügy fő- és részletkérdései vonatkozásában is számot adott mérlegelési tevékenységéről, indokolási kötelezettségének maximálisan eleget tett. Az okiratok, az igazságügyi orvosszakértői vélemények, a tanúvallomások, a fényképfelvételek és a hangüzenetek tartalmát, vagyis az ügyben feltárt bizonyítékokat egyenként és egymással ütköztetve is értékelte, ítélete indokolásából egyértelműen nyomon követhető, hogy melyek voltak azok a tényezők, amelyeket irányadónak tekintett. [34] Az iratanyaggal összhangban álló és meggyőző érveléssel mutatta be általánosságban azokat a tényadatokat, amelyek a vádlottnak a sértett bántalmazására irányuló szándékát és a sértett maradandó fogyatékosságát eredményező cselekvőségét támasztották alá. A harmadfokú bíróság megállapította, hogy míg az elsőfokú bíróság indokolása a büntetőügy egyes kiragadott elemeire fókuszált, addig a másodfokú bíróság az összes beszerzett Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.306/2024/
6. 7 bizonyítékot az értékelési körébe vonta, azokat a Be.
7. §

(4)bekezdésének megfelelően nemcsak egyenként, hanem összességükben is értékelte, melynek során az észszerűség követelményét szem előtt tartva mutatta be, hogy az eljárás alatt feltárt adatok és bizonyítékok miként illeszkedtek egymásba. [35] A törvényszéki ítélettel szemben bejelentett védői fellebbezés indokolásában leírt kifogásokra vonatkozólag a másodfokú ítéletben megtalálhatók a Budapest Környéki Törvényszék határozott és helytálló válaszai. Önmagában az a körülmény, hogy a vádlott és védője nem fogadják el a másodfokú bíróságnak az ítélőtábla által is helyesnek tartott okfejtését, indokait, illetve mérlegelését, még nem kötelezi a harmadfokú bíróságot arra, hogy részletesen megismételje a törvényszék érvrendszerét, vagy annak egy-egy elemét. [36] A törvényszék minden tekintetben helytálló indokolása szerint a bizonyítékokból nyert adatok egyértelműen beilleszthetők voltak a bizonyítékok zárt logikai láncolatába, amelynek zártsága a harmadfokú bíróság megítélése szerint is feltörhetetlen. A következtetés logikai zártsága azt jelenti, hogy egyedül a bizonyítandó tényre következtetést biztosítja, és nincs olyan további tény vagy körülmény sem, ami mindezt cáfolná vagy kétségessé tenné, továbbá kizárja, vagy cáfolja a nem a bizonyítandó tényre, vagy attól eltérő, azzal ellentétes következtetés lehetőségét (BH

2. [64] bekezdés). Jelen esetben a bizonyítékok zártláncúsága az elsőfokú bíróság indokolásból ellenőrizhető, továbbá egyértelműen beazonosítható, hogy a törvényszék hogyan jutott el a vádlott bűnösségére levont végkövetkeztetéséhez. [37] A megalapozottá tett tényállásból a másodfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a testi épség elleni bűncselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. [38] A joghátrány megválasztása körében a másodfokú bíróság a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló
3. BK véleményben írtakat szem előtt tartva, hiánytalanul vette számba a vádlott terhére és javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket. [39] Az elkövetés óta eltelt időtartammal kapcsolatban – az Alkotmánybíróság 2/
4. (II.10.) AB határozatában írtakra is figyelemmel – az ítélőtábla kiemeli, hogy az időmúlás az enyhítő körülmények sorába tartozik, a cselekmény elkövetése és a jogerős elbírálás közötti időt jelöli. Ehhez képest a büntetőeljárás elhúzódása a büntetés mértékét nevesítetten, kompenzációs jelleggel csökkentő enyhítő körülmény, amely tartam a terhelttel szembeni megalapozott gyanú közlésétől a jogerős elbírálásig tart (ÍH
5. 51.). A hosszabb idő eltelte az időszerű büntetés hatékonyságának a sérelmét jelenti, ezért a harmadfokú bíróság szükségesnek tartja külön hangsúlyozni, hogy a büntetőeljárás elhúzódása a büntetéskiszabás körében nyomatékos enyhítő tényezőként került értékelésre. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.306/2024/
6. 8 [40] A törvényszék által a törvényi minimumban meghatározott szabadságvesztés tartama az enyhítő körülményekkel, a fokozatosság elvével, valamint a vádlott személyében és cselekményében megnyilvánuló társadalomra veszélyességgel is arányban áll. A harmadfokú bíróság annyiban egészíti ki a másodfokú ítéletet, hogy a szabadságvesztés büntetés törvényhelyeként még feltünteti a Btk.
7. §

(1)bekezdés a) pontját és a Btk.

1. § I. fordulatát. [41] A harmadfokú bíróság abban is egyetértett a törvényszékkel, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés próbaidőre való felfüggesztésével is elérhető. A büntetlen előéletű vádlott esetében a próbaidőnek 2 évben történt meghatározását az ítélőtábla szükségesnek, de egyben elegendőnek találta. [42] A szabadságvesztés börtön fokozata, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása is törvényes, a másodfokú bíróság helyesen jelölte meg ítéletében, hogy ezen rendelkezések mely törvényi előírásokon alapulnak. A börtön fokozat esetében a másodfokú bíróság még utal a Btk.
2. § II. fordulatára is. [43] A másodfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek voltak. [44] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be.
3. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen, a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. [45] A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §

(3)bekezdése zárja ki, melynek értelmében a harmadfokú bíróság ügydöntő határozata azon a napon emelkedik jogerőre, amikor azt meghozták. Budapest,

1. év március hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Patassy Bence s.k. előadó bíró Dr. Kertész Andrea s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Bf.635/2023/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.306/2024/
4. számú végzése által
5. év március hó
6. napján jogerőre emelkedett. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.306/2024/
7. Budapest,
8. év március hó
9. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke 9