Bfv.74/2022/13 – Kúria

(2)bekezdése alapján a pénzbüntetés kiszabásának konjunktív feltételei a bűncselekmény haszonszerzési célzattal való elkövetése és a terhelt megfelelő vagyona vagy jövedelme. Ezért e törvényhely alapján törvénysértő a pénzbüntetés kiszabása, ha a terhelt vagyonnal vagy jövedelemmel egyáltalán nem rendelkezik. Kúria ítélete Az ügy száma: Bfv.II.74/2022/

1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Somogyi Gábor, a tanács elnöke Dr. Boros Tibor, előadó bíró Dr. Harangozó Attila, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
2. december
3. Az ügy tárgya: orgazdaság bűntette és más bűncselekmények Terhelt: XVIII. rendű terhelt Elsőfok: Fővárosi Törvényszék, 14.B.1495/2013/638., ítélet, tárgyalás,
4. március
5. Másodfok: Fővárosi Ítélőtábla, 5.Bf.214/2018/75., ítélet, nyilvános ülés,
6. március
7. Harmadfok: Az indítvány előterjesztője: XVIII. rendű terhelt Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria az orgazdaság bűntette és más bűncselekmények miatt I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a XVIII. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék 14.B.1495/2013/
8. számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.214/2018/
9. számú ítéletét a XVIII. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatja meg, hogy a terhelttel szemben a pénzbüntetés kiszabását mellőzi. Egyebekben a megtámadott határozatokat a XVIII. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője vagy más jogosult azonos tartalommal újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás Kúria 2.Bfv.74/2022/13 2 [1] I. A Fővárosi Törvényszék a
10. március 28-án kihirdetett 14.B.1495/2013/
11. számú ítéletével a XVIII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [Btk.
12. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont], felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pont], felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.

1. §), valamint bűnsegédként elkövetett tartozás fedezetének elvonása vétségében [Btk.
2. §

(1)bekezdés]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 100 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint összegű, összesen 100.000 forint összegű pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, s a pénzbüntetést meg nem fizetés esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni. [2] A XVIII. rendű terhelt védője által felmentés érdekében bejelentett fellebbezést elbírálva a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a

1. március 20-án kelt 5.Bf.214/2018/
2. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet a XVIII. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta. [3] II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a XVIII. rendű terhelt terjesztett elő – tartalma szerint – felülvizsgálati indítványt. A XVIII. rendű terhelt indítványában azt panaszolta, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában már 2 hónapja nem volt jövedelme, s a másodfokú ítélet meghozatalakor sem rendelkezett semmilyen anyagi erőforrással. A felülvizsgálati indítvány előterjesztésekor – fogvatartására tekintettel – sem rendelkezett sem jövedelemmel, sem vagyonnal, így vele szemben a pénzbüntetés kiszabásának nem voltak meg a feltételei. [4] Kiemelte, hogy bár indítványának nem része, de kifogásolja az ítélet belső aránytalanságát és fenntartotta, hogy a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el, így nem kerülhetett volna sor vele szemben halmazati büntetés kiszabására, továbbá vitatta a haszonszerzési célzat megállapítását is. [5] Mindezekre tekintettel a pénzbüntetést kiszabó rendelkezés mellőzését kérte. [6] A Legfőbb Ügyészség BF.270/2022/
3. számú átiratában a XVIII. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát a pénzbüntetés mellőzését célzó részében alaposnak tartotta. [7] Indokai szerint jelen ügyben az elsőfokú bíróság a pénzbüntetés kiszabásának alapjaként a Btk.
4. §

(2)bekezdését hívta fel, amely csak annyiban speciális szabály, hogy a haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt – akár végrehajtandó, akár végrehajtásában felfüggesztve – kiszabott szabadságvesztés mellett kötelező a pénzbüntetés kiszabása is, azonban kizárólag akkor, ha a terheltnek megfelelő jövedelme vagy vagyona van. Mivel a terhelt pénzbüntetésre ítélésére a Btk. 50. §

(2)bekezdése alapján került sor, melynek törvényi feltételei a jogerős ítélet tényállása alapján nem álltak fenn, ezért az törvénysértő. [8] Törvényben kizártnak tartotta ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség a XVIII. rendű terheltnek a cselekmények elkövetésének tagadására hivatkozó kifogását, mert azzal áttételesen a megállapított tényállást támadta, amelyre a felülvizsgálati eljárás keretében nincs törvényes lehetőség. Rámutatott arra is, hogy a haszonszerzési célzat tényállási eleme a XVIII. rendű terhelt terhére megállapított csalás bűntettének, így ezen feltétel nyilvánvalóan megállapítható. [9] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 662. §

(2)bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati indítványokkal megtámadott határozatot változtassa meg, a kiszabott pénzbüntetést mellőzze, míg egyebekben az ítéletet hatályában tartsa fenn. Kúria 2.Bfv.74/2022/13 3 [10] A Legfőbb Ügyészség átiratára a terhelt írásban tett észrevételt. Ebben megismételte, hogy az alapügyben az ítélet kihirdetésekor semmiféle vagyonnal, jövedelemmel nem rendelkezett, munkahelyi balesetét követően orvosi rehabilitáción vett részt, munkáltatója még a jogos járandóságát sem fizette ki. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a Btk. 50. §

(2)bekezdésének alkalmazása során az sem szükséges, hogy a terhelt a cselekményét haszonszerzés érdekében kövesse el, a pénzbüntetés kiszabásának egyetlen törvényi feltétele, hogy a terhelt jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezzen; már a megfelelő mérték megállapítása is aggályos, hiszen annak jogszabályi normája nincsen. A büntetést azonban – nemétől függetlenül – a Btk.

1. §-ában meghatározott célok szem előtt tartásával kell kiszabni; annak pedig nem felel meg, ha a más jövedelemforrással nem rendelkező terheltet a büntetés még kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe, s ezáltal újabb bűnelkövetésre sarkallja. Éppen ezért a Legfőbb Ügyészség átiratában hivatkozott BH 2015.
2. számon közzétett eseti döntés sem lehet irányadó, mert az ellentétes nemcsak a Btk.
3. és
4. §-ával, de a törvény preambulumával is. [11] Ugyanakkor egyértelműsítette a terhelt, hogy az indítványában írt további kifogásai nem képezik a részét a rendkívüli perorvoslatának, ezért a törvényi tilalom okán nem kívánja a jogerős ítéletben megállapított tényállást sem támadni, kizárólag „a véleménynyilvánítás szabadságához való jog gyakorlása során” vetett fel „egyébként megalapozott” észrevételeket, amelyeket majd egy későbbi jogorvoslati eljárásban kíván igazolni. [12] Ennek ellenére a terhelt indítványát kiegészítette annak kifogásolásával, miszerint nem világos számára, hogy a bíróság miért alkalmazta vele szemben az elkövetés idején hatályos
5. évi IV. törvény helyett az elbíráláskori Btk. rendelkezéseit. Azt is kifejtette, miszerint valóban nem felülvizsgálati ok, hogy a bíróság az ügy I. rendű terheltjével szemben – a többi terhelttel ellenétben – engedélyezte a büntetés fele részének kitöltését követően a feltételes szabadságra bocsátását, az arra vonatkozó indokolás hiánya azonban már igen. [13] III. A XVIII. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa az alábbiak szerint alapos. [14] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be.
6. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, kizárólag a Be.
7. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek. [15] A terhelt indítványa és a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében foglalt nyilatkozata alapján egyértelmű, hogy a felülvizsgálati indítvány kizárólag a pénzbüntetés kiszabását kifogásolja és annak mellőzését célozza. [16] A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság – a bűncselekmény minősítésén túl – a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be.
8. §

(1)bekezdés

1. b)pont II. fordulat
2. ba)alpont]. [17] A kiszabott büntetés törvényessége kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.). [18] Ilyennek tekintendő, hogy ha a bíróság valamely törvényi feltételhez között büntetést annak hiányában szab ki (Kúria Bfv.II.882/2021/11.). Amennyiben a törvény egy büntetés alkalmazásához konjunktív (összekapcsoló) feltételeket határoz meg, egy feltétel hiánya már a büntetés törvénysértő voltát eredményezi. [19] A Btk. 50. §

(1)bekezdése szerint a pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy – figyelemmel a bűncselekmény tárgyi súlyára – meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát, és – az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten – az egynapi tételnek megfelelő összeget. E törvényhely

(2)bekezdése Kúria 2.Bfv.74/2022/13 4 szerint, akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme vagy vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni. Ugyanilyen szabályozást tartalmazott a 2013. július 1. napját megelőzően hatályban volt 1978. évi IV. törvény 51. §

(1)-

(2)bekezdése is. [20] A törvény tehát egyértelmű különbséget tesz a Btk. 50. §

(1)bekezdése alapján a bíróság mérlegelése alapján kiszabható, illetve a

(2)bekezdése szerinti – kötelezően kiszabandó – pénzbüntetés között; objektív feltételekhez kizárólag az utóbbit köti. [21] A Kúria következetes –

1. január
2. napját követően a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatban is megjelenő, ekként a Kúriát kötő – ítélkezési gyakorlata szerint a Btk.
3. §

(1)bekezdésén alapuló pénzbüntetés kiszabásának a megfelelő kereset, jövedelem vagy vagyon megléte nem általános feltétele [Kúria Bfv.II.538/2014/9., BH 2015.25.I., Bfv.II.1523/2014/10.]. A Btk. 50. §

(1)bekezdésében meghatározott pénzbüntetés kiszabása során az egy napi tétel összegének meghatározásakor figyelemmel kell ugyan lenni az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaira és életvitelére, ám törvényi megszorítás hiányában közömbös ezek „megfelelősége”. A terhelt ezzel ellentétes – a büntetéskiszabási elvek szubjektív értelmezésén alapuló – álláspontja már csak azért is téves, mert az aktuálisan megfelelő jövedelemmel vagy vagyonnal nem rendelkező terhelt számára a pénzbüntetés megfizetésére az újabb bűncselekmény elkövetése nem az egyetlen lehetséges cselekvési alternatíva. [22] Ezzel ellentétben a Btk. 50. §

(2)bekezdése alapján pénzbüntetés kiszabása kötelező, de csak két, konjunktív feltétel egyidejű fennállása esetén; az egyik feltétel, hogy a terhelt a bűncselekményt haszonszerzés érdekében követte el, a másik pedig az, hogy megfelelő vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik. [23] A felülvizsgálatban irányadó, a XVIII. rendű terhelt vonatkozásában releváns tényállás szerint XVII. rendű terhelt

1. december
2. napján a cég 1 telephelyén svájci frank alapú kölcsönszerződést kötött a bank 1-gyel, melynek értelmében a hitelintézet a 3.340.000 forint bruttó vételárú, forgalmi rendszám 1-gyel forgalomba helyezett, Suzuki SX4 típusú személygépkocsi megvásárlásához 2.999.000 forint kölcsönt folyósított a XVII. rendű terhelt részére, akinek a kölcsönösszeget és annak kamatait 120 hónap alatt kellett visszafizetnie. A felek a kölcsön biztosítékaként a gépjárműre vételi jogot alapítottak a hitelintézet javára. A XVII. rendű terhelt a kölcsön törlesztését megkezdte, azonban
3. március hónapja körüli időben az anyagi helyzetében olyan kedvezőtlen változás következett be, ami miatt nehézségbe ütközött a törlesztés. A XVII. rendű terhelt elhatározta, hogy megpróbálja értékesíteni a hitel fedezetét képező gépjárművet, a tervét megosztotta a lányával, a XX. rendű terhelttel is. [24] A XX. rendű terhelt az ismerősével, a XVIII. rendű terhelttel, valamint annak társaival, a XIX. rendű és az I. rendű terheltekkel
4. június hónap elején – pontosan meg nem határozható időben – megjelentek a XVII. rendű terhelt lakcímén, ahol az I. rendű és a XIX. rendű terheltek megtekintették az forgalmi rendszám 1 gépkocsit. Ezt követően az I. rendű terhelt a személygépkocsi vételáraként átadott 2000 eurót a XX. rendű terheltnek, mindeközben a XVIII. rendű terhelt aláíratott a XVII. rendű terhelttel egy, a gépjármű legális használatára vonatkozó okiratot, majd az I. rendű terhelt beült a személygépkocsiba és azzal elhajtott. A XVII. rendű terhelt azon szándékát, hogy hitelátvállalással értékesíteni akarja a hitel fedezetét képező gépjárművet, nem jelezte a bank 1-nek, ilyen tartalmú intézkedést a gépkocsi átadását követően sem tett. [25] Mivel a XVII. rendű terhelt a törlesztő részleteket
5. május hónapjától kezdve nem fizette, ezért a pénzintézet
6. június
7. napján azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést. az I. rendű terhelt a XVII. rendű terhelttől megszerzett személygépkocsival
8. június
9. napján 19 óra 33 perckor egy határállomáson belépett Kúria 2.Bfv.74/2022/13 5 külföldre, majd a gépkocsit település 1 melletti tanyára vitte, és még aznap 21 órakor gyalogosan visszatért Magyarországra. [26] Az I. rendű terhelt
10. június
11. napján elvitte a tanyáról a forgalmi rendszám 1 Suzuki SX4 típusú személygépkocsit és 19 óra 53 perckor belépett vele egy másik külföldi ország területére. Az I. rendű terhelt a gépkocsival
12. június
13. napján átlépte a … államhatárt, majd azzal
14. június
15. napján formálisan kilépésre jelentkezett arab területre, ennek során a forgalmi rendszám 1 Suzuki SX4 típusú személygépkocsit átadta az értékesítést végző bűntársainak. [27] A XVIII. rendű terhelt
16. május hónapban rábírta a nehéz anyagi helyzetben lévő ismerősét, a XX. rendű terheltet arra, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében, hitelfelvétel útján vásároljon a saját nevére személygépkocsit. A XVIII. rendű terhelt közölte a XX. rendű terhelttel azt is, hogy a bűntársai majd „eltüntetik” a megvásárolt és hitel fedezetét képező személygépkocsit, melynek megtörténtét követően be kell jelentenie a gépjármű eltulajdonítását a rendőrségen. A XX. rendű terhelt mindebbe beleegyezett, ezért a XVIII. rendű terhelttel együtt
17. június
18. napján megjelentek egy benzinkúton, majd az I. rendű és a XIX. rendű terheltekkel kiegészülve az cég 2 telephelyére mentek. A XX. rendű terhelt a gépjármű kereskedőnél finanszírozási kérelmet nyújtott be a bank 2-höz a forgalmi rendszám 2 Suzuki SX4 típusú gépjármű megvásárlására, valamint aláírta a kölcsönügylet megkötéséhez kapcsolódó valamennyi okiratot. A kiszemelt személygépkocsi megvásárlásához szükséges 830.000 forint összegű önerőt a XIX. rendű terhelt fizette ki, és ő biztosította az okmányirodai ügyintézéshez az anyagi fedezetet. A XX. rendű terhelt a finanszírozási kérelem benyújtásával egyidejűleg átvette a gépkocsit, majd azt rögtön a XIX. rendű és az I. rendű terheltek rendelkezésére bocsátotta. Az I. rendű terhelt a forgalmi rendszám 2 Suzuki SX4 típusú személygépkocsival
19. június
20. napján 14 óra 34 perckor határállomáson belépett külföld területére, majd a település 1 mellett lévő tanyára ment és ott leállította a gépjárművet azért, hogy azt egy későbbi időpontban értékesítés végett külföldre szállítsa. A bank 2 a finanszírozási kérelmet
21. június
22. napján elfogadta, ennek alapján a XX. rendű terhelt és a hitelintézet között egyedi kölcsön-, valamint opciós szerződés jött létre. A szerződések szerint a hitelintézet a 3.500.000 forint bruttó vételárú személygépkocsi megvásárlásához svájci frank alapon 2.670.000 forint összegű kölcsönt nyújtott 96 hónapos futamidőre, egyúttal a felek a hitelintézet javára vételi jogot kötöttek ki. A kölcsönszerződésből eredő törlesztő részletek közül két részletet ismeretlen személy befizetett, majd a hitelintézet
23. december
24. napján a díjfizetés elmaradása miatt egyoldalú nyilatkozattal, azonnali hatállyal felmondta a szerződést. [28] A XX. rendű terheltnek valójában nem állt szándékában hitelfelvétel útján gépkocsit vásárolni, a hitel visszafizetésére az anyagi helyzete miatt nem is volt reális lehetősége, és a gépjárművel soha nem rendelkezett, célja csupán a bűncselekményben való közreműködéséért beígért anyagi ellenszolgáltatás megszerzése volt. A fiktív adásvételi szerződés alapján a XX. rendű terheltet
25. június
26. napján a forgalmi rendszám 2 Suzuki SX4 típusú személygépkocsi tulajdonosaként bejegyezték a közhiteles gépjárműnyilvántartásba. A csalással okozott kár 2.670.000 forint, mely nem térült meg. A XVIII. rendű terhelt
27. július hónap körüli időben átadta a XX. rendű terheltnek a gépkocsivásárlás fejében korábban beígért 500.000 forintot. Az I. rendű terhelt
28. július
29. napján elvitte a település melletti tanyáról a forgalmi rendszám 2 személygépkocsit és 22 óra 05 perckor egy határállomáson belépett vele egy másik külföldi ország területére. Az I. rendű terhelt a gépjárművel
30. július
31. napján átlépte a … államhatárt, majd azzal
32. július
33. napján egy határállomáson formálisan kilépésre jelentkezett arab terület felé, és ennek során a Suzuki SX4 típusú személygépjárművet értékesítés végett átadta a külföldi bűntársának. Kúria 2.Bfv.74/2022/13 6 [29] Az irányadó tényállásból a XVIII. rendű terhelt haszonszerzési szándéka egyértelműen kitűnik; az a pénzbüntetés kiszabása kapcsán közömbös, hogy a terhelt a saját vagy más személy haszna érdekében követi-e el a bűncselekményt. Ugyanakkor az irányadó tényállásból következik, hogy a XVIII. rendű terhelt terhére rótt vagyon elleni bűncselekmény – bár abból elsődlegesen a XVIII. rendű terhelt által felbujtott XX. rendű terhelt jutott haszonhoz, amikor a vételár kifizetése nélkül egy gépkocsit szerzett meg, de végső soron a XVIII. rendű terhelt haszonszerzését szolgálta, mivel a már előre elhatározottak szerint e gépkocsit kevéssel később, valós értékének töredékéért maga szerezte meg és adta át továbbértékesítésre. [30] A haszonszerzési célzat – mint a Btk.
34. §

(2)bekezdésén alapuló pénzbüntetés kiszabásának egyik feltétele – tehát fennállt, a másik feltétele – a terhelt megfelelő vagyona vagy jövedelme – azonban nem. [31] A Kúria rögzíti, hogy a személyi körülmények tényei természetüknél fogva egyezést mutatnak a (történeti) tényállás tényeivel, így a Be. 659. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban irányadónak tekintendők. A nem támadható tényállás alatt az ún. történeti tényeknek és a terhelt ugyancsak bizonyítást igénylő személyi – ideértve a jövedelmére (keresetére) és vagyonára vonatkozóakat is – körülményeinek együttesét kell érteni (Kúria Bfv.II.780/2016/20). A pénzbüntetés Btk. 50. §

(2)bekezdésében (tartalmilag azonos szabályozás az 1978. évi IV. törvény 51. §

(2)bekezdésében) szereplő megfelelő jövedelme, vagyona vagy keresete feltétel vonatkozásában a megfelelőség megállapítása bírói mérlegelés tárgya, így felülvizsgálat alapjául csak az szolgálhat, ha az irányadó tényállás alapján a jogerős ügydöntő határozat meghozatalakor a terheltnek keresete, jövedelme vagy vagyona egyáltalán nem volt (Kúria Bfv.I.990/2022/2.). [32] Az elsőfokú ítélet a XVIII. rendű terhelt személyi körülményei körében a következőket állapította meg: az általános iskola elvégzését követően érettségizett és erdész szakképzettséget szerezett. Jelenleg munkanélküli, korábban a Thessaloniki Repülőtéren dolgozott, légi biztonsággal kapcsolatos feladatokat látott el, havi jövedelme bruttó 1.700 euró körül alakult; nőtlen, kiskorú gyermeke nincs, vagyontalan. [33] A bíróság tehát e körben ítéletében kifejezetten azt rögzítette, hogy a terhelt aktuálisan nem rendelkezik jövedelemmel, korábbi jövedelméből – vagy más úton – pedig nem szerzett vagyont. Ebből következik, hogy a XVIII. rendű terhelt a jogerős ítéleti tényállás szerint az ítélet meghozatalakor sem jövedelemmel, sem vagyonnal nem rendelkezett, azaz a Btk. 50. §

(2)bekezdése szerinti kötelező pénzbüntetés kiszabásának másik törvényi feltétele hiányzik. [34] A bíróság – a korábban írtak szerint – törvényesen kiszabhatott volna pénzbüntetést a XVIII. rendű terhelttel szemben a Btk. 50. §

(1)bekezdése alapján, ha azt a büntetési célok elérése érdekében szükségesnek tartotta volna. Azonban ítéletében kifejezetten azt rögzítette, hogy a pénzbüntetésre is ítélésre a Btk. 50. §

(2)bekezdése alapján került sor, így a törvényi feltételek közül – az irányadó tényállás alapján – hiányzik, hogy a terhelt megfelelő jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezik. A pénzbüntetésre is ítélésnek a Btk. 50. §

(2)bekezdésben írt törvényi feltételei tehát maradéktalanul nem álltak fenn, ezért az törvénysértő. [35] A terhelt az ügyészi átiratra tett észrevételében kifejezte, hogy bár indítványát kizárólag a pénzbüntetés kiszabása miatt terjesztette elő, azonban utóbb mégis kitért az alkalmazott jogszabály kérdésére és felülvizsgálati okként jelölte meg a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés indokolásának hiányát is. [36] A

1. évi C. törvény időbeli hatályának téves alkalmazása azonban önmagában nem felülvizsgálati ok (BH 2015.324.III.). Amennyiben az ítéletben kiszabott büntetés neme Kúria 2.Bfv.74/2022/13 7 és mértéke az elkövetés és az elbírálás időpontjában hatályban volt törvény szerint egyaránt törvényesen kiszabható volt, az elkövetéskori vagy az elbíráláskori törvény téves megválasztása szintén nem felülvizsgálati ok (BH 2015.209.). A terhelt nem jelölte meg, hogy a bíróság törvényválasztása – álláspontja szerint – eredményezett-e, és ha igen, milyen törvénysértést, csupán a törvényválasztás indokai ismeretének hiányát állította, ami alapján felülvizsgálatnak nincs helye. [37] Bár a felülvizsgálati indítványt a Be.
2. §

(2)bekezdése szerint főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, azonban ez csupán azt jelenti, hogy mivel a határozatnak a meghozatalakor hatályos anyagi és eljárási szabályoknak kell megfelelnie, a felülvizsgálati eljárásban ezt kell elbírálni. A felülvizsgálati eljárás azonban maga is a büntetőeljárás része, ezért az

1. július
2. napját követően csak a
3. évi XC. törvény szabályai szerint folytatható (Be.
4. §). [38] Az indokolási kötelezettség megsértése pedig a hatályos Be. alapján nem felülvizsgálati ok, mert az az eljárási szabálysértés miatti felülvizsgálati okok taxatív törvényi felsorolásában [Be.
5. §

(2)bekezdés] nem szerepel. Megjegyzi a Kúria, hogy az indokolási kötelezettség megszegése a

1. július
2. napja előtt hatályban volt, a büntetőeljárásról szóló
3. évi XIX. törvény alapján is csak akkor volt felülvizsgálati ok, ha a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan [
4. évi XIX. törvény
5. §

(1)bekezdés III/a. pont, 416. §

(1)bekezdés c) pont), azaz pusztán a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés indokolásának hiánya önmagában nem. [39] A fentiekre tekintettel a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, aminek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak a Be. 662. §

(2)bekezdés b) pont második fordulata alapján részben helyt adott és a támadott határozatokat a XVIII. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy a XVIII. rendű terhelttel szemben kiszabott 100 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 100.000 forint pénzbüntetés kiszabását a Btk. 50. §

(2)bekezdésében írt feltételek hiánya miatt mellőzte, míg a megtámadott határozatokat egyebekben a XVIII. rendű terhelt tekintetében a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [40] A Kúria a Be. 856. §

(1)bekezdés a) pontja szerint a pénzbüntetés és bűnügyi költség címén befizetett összeg visszatérítéséről nem rendelkezett, mivel az ügyiratok alapján a pénzbüntetés megfizetésére nem került sor. [41] IV. Az ítélet ellen a Be. 6. §

(4)bekezdése alapján nincs helye fellebbezésnek; felülvizsgálatát a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pont második fordulata zárja ki. [42] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. Az említett törvényhely

(7)bekezdése szerint felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. A Be. 656. §

(4)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest, 2022. december 7. Dr. Somogyi Gábor s.k. a tanács elnöke, Dr. Boros Tibor s.k. előadó bíró, Dr. Harangozó Attila s.k. bíró