Bhar.133/2022/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés b) pont], és ezért őt egyszázezer forint végösszegű pénzbüntetésre ítélte. Kötelezte egyben a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére magánvádló részére. [2] Az ítélet ellen a vádlott jelentett be fellebbezést elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett, majd a másodfokú eljárásban az eljárás megszüntetését kérte a magánindítvány elkésettségére figyelemmel. [3] A másodfokon eljárt Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.323/2021/

1. számú végzésével a Nyíregyházi Járásbíróság
2. május
3. napján kihirdetett 8.B.131/2021/
4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. [4] A másodfokon eljárt bíróság ítélete ellen a magánvádló részben jogi képviselője útján fellebbezést jelentett be megváltoztatás és a vádlott bűnösségének megállapítása érdekében. A vádlott és védője tudomásul vette a határozatot. [5] Az ítélőtábla a másodfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezéseket tanácsülésen bírálta el a Be.
5. § és
6. §

(1)bekezdés b) pont értelemszerű alkalmazásával a Be.

1. § alapján. A harmadfokú eljárásban nyilvános ülés tartására indítvány nem is érkezett. [6] A magánvádló a fellebbezése írásbeli indokolásában a törvényszék által tett tényállás kiegészítést megalapozatlannak tartotta a sértő közlést illetően a magánvádló tudomásszerzéséről, mert arról sem a vádlott sem a tanúként kihallgatott édesanyja nem tudott vallomást tenni. Mindezeken túl a sértő állításokat a vádlott több internetes oldalon is Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.133/2022/6/I. 2 közzétette, és a törvényszék megállapításával ellentétben egyáltalán nem állapítható meg kétségtelenül, hogy a feljelentésben szereplő posztot a feljelentése megtétele előtt már észlelte volna
2. október
3. napján, így a magánindítványa nem elkésett. [7] A felülbírálat során az ítélőtábla mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a magánvádlónak és a jogi képviselőjének a másodfellebbezése joghatályos-e, vagyis alkalmase a harmadfokú eljárás megindítására. A Be.
4. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A másodfellebbezés törvényi előfeltétele a Be. 615. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a)-c) pontja szerint a bűnösség kérdésében való eltérés az első- és másodfokú ítélet között. [8] Elsődlegesen utal arra az ítélőtábla, hogy a Be. 615. §

(1)bekezdése a másodfokú bíróság ’ítélete’ ellen biztosítja a másodfellebbezés lehetőségét. Ennek azonban nincs döntő jelentősége a másodfellebbezés lehetősége szempontjából, mert a Be. 615. §

(2)bekezdés b/ pontja szerinti eljárás megszüntetésre egyéb rendelkezések mellett ítéletben, de önmagában végzésben is sor kerülhet. [9] Megállapította azonban az ítélőtábla azt is, hogy jelen ügyben a másodfellebbezésnek a Be. 615. §

(2)bekezdés b) pontjában írt feltétele teljesült hiszen a Nyíregyházi Törvényszék az első fokon elítélt vádlottal szemben megszüntette az eljárást. [10] A felülbírálat során a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont értelmében a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, az
3. ab)alpont szerint azon rendelkezését, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, és a
4. b)pontnak megfelelően az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. [11] A fellebbezéssel tehát csak az ellentétes döntés, illetve a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezése vagy része támadható, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. [12] A harmadfokon eljárt ítélőtábla ellenőrizte, hogy az első- és másodfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat. Ennek során nem észlelt a Be. 608.§

(1)bekezdésében felsorolt un. abszolút eljárási szabálysértést, amely a bíróságok ítéleteinek a Be. 625.§

(2)bekezdésének a) pontjában előírt hatályon kívül helyezését indokolná. Vizsgálta azt is, hogy megvalósult-e bármely egyéb eljárási szabálysértés [Be. 618. §

(1)bekezdés b) pont], de ilyet sem észlelt. [13] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokon eljárt bíróság által tett kiegészítéssel megállapított tényállás megalapozott és az a harmadfokú eljárásban is irányadó. [Be. 619. §

(1)bekezdés] Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.133/2022/6/I. 3 [14] Helyesen észlelte a másodfokon eljárt törvényszék, hogy részben felderítetlenségben megmutatkozó, részben ténymegállapítási hiányossága van a járásbíróság által megállapított tényállásnak. [15] A másodfokú eljárásban tárgyaláson felvett bizonyítás eredményeként megállapított tényállás mindenben megalapozott, az azt vitató magánvádlói jogorvoslat a bírói mérlegelést támadja és így eredményre nem vezethet. Önmagában annak sem lenne relevanciája, ha a ténymegállapítást a bíróság kizárólag a vádlott és édesanyja tanúvallomására alapította volna, hiszen erről szól a mérlegelési szabadság, azonban jelen esetben mindezt a magánvádló és házastársa vallomásaival együtt vonta a törvényszék mérlegelési jogkörébe és egészítette ki a tényállást. [16] A másodfokon eljárt bíróság figyelemmel volt arra, hogy a Be. 593. §

(2)bekezdése szerint, ha a másodfokú bíróság az ítélet megalapozatlanságának kiküszöbölése során - a helyes tényállás érdekében felvett bizonyítás, az ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján - az elsőfokú bíróságtól eltérő tényeket állapít meg, az eltérő tényekkel kapcsolatos bizonyítékokat eltérően értékelheti. A másodfokú bíróság nem értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a másodfokú bíróság által megállapított ténnyel össze nem függő, valamint a megalapozatlansággal nem érintett tényekkel kapcsolatos bizonyítékokat. A másodfokú bíróság így kizárólag a magánindítvány előterjesztésével összefüggésében vett fel bizonyítást, melynek keretében a tudomásszerzés időpontja olyan tény amire az elsőfokon eljárt bíróság nem vett fel érdemi bizonyítást, így ebben a körben nem volt akadálya a tényállás kiegészítésének. [17] A megállapított tényekkel kapcsolatos bizonyítékok eltérő értékelésének tilalma azonban harmadfokú eljárásban a Be.

1. § folytán alkalmazandó Be.
2. § szerint ugyancsak tilalmazott megalapozott tényállás esetén, így a magánvádló erre irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. [18] A magánindítvány hiánya a büntetőjogi felelősségre vonás anyagi jogi akadálya, azonban nem a bűncselekmény létrejöttét, hanem a büntetőeljárás megindítását vagy folytatását zárja ki. Magánvádas eljárásban valójában nem a magánindítvány, hanem a feljelentés a vád, ami tartalmazza a magánindítványt és egyben eleget tesz a törvényes vád követelményének. [19] A magánindítvány előterjesztésének időpontja olyan ténykérdés, amit a határozat történeti tényállásában kell rögzíteni, ehhez kapcsolódóan az irányadó bírói gyakorlat szerint a másodfokú határozatnak az az esetleges hibája, hogy a magánindítványt tartalmazó beadvány benyújtásának az időpontját tévesen jelölte meg, és a magánindítvány elkésettségére vonatkozó, egyébként helyes következtetés ezen a ténymegállapításon alapul, nem orvosolható felülvizsgálat körében, mert ez a megállapítás a tényállás része. (Legf. Bír. Bfv.III.1.645/1998.) [20] A magánindítvány léte tény és egyszersmind jogkérdés is. Ténykérdés a tudomásszerzés időpontja, és a magánindítvány előterjesztésének időpontja. Az, hogy szükséges-e magánindítvány, illetve az joghatályos-e, már jogkérdés. A joghatályosság alapvetően két követelmény meglétét feltételezi. Egyrészt az arra jogosult nyilatkozzon arról, Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.133/2022/6/I. 4 hogy a terhelt felelősségre vonását kívánja, másrészt ezt a jognyilatkozatát jogvesztő határidőn belül terjessze elő. [21] Ítéleti tények körében kell rögzíteni azt is, hogy mikor történt meg a jogosult felhívása és, hogy a felhívástól a magánindítvány megtételére jogosult mikor szerzett tudomást. (Legf. Bír. Bfv.I.505/2007/5.) Az ügydöntő határozat tényállásának tartalmaznia kell azt is, hogy a jogosult mikor szerzett tudomást arról, hogy a terhelt követte el az adott bűncselekményeket, és így a tényállás alapján eldönthetőnek kell lenni, hogy a magánindítvány a Be. előírásainak megfelel-e, az joghatályos-e. A bizonyításnak így erre a körülményre is ki kell terjednie. (Legf. Bír. Bfv.III.700/2007/6.). [22] Mindezek alapján helyesen járt el a törvényszék amikor a szükséges bizonyítás felvételét követően egyben a hiányzó ténymegállapítást is pótolta. Az irányadó tényekből helyesen állapította meg, hogy a magánvádló magánindítványa elkésett, ami a büntetőeljárás akadálya, egyben eljárás megszüntetési jogcím is. [23] A törvényszék határozata azonban annyiban pontatlan, hogy szemben a büntetőeljárásról szóló
3. évi XIX. törvénnyel, a hatályos büntetőeljárási törvény nem harminc napban, hanem a bűncselekményről történő tudomásszerzéstől számított egy hónapban határozza meg a magánindítvány legkésőbbi előterjesztési határidejét. [Be.
4. §

(3)bekezdés] Mindez azonban az elkésettség tényén és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett történő eljárás megszüntetés helyességén nem változtat. [24] A másodfokon eljárt törvényszék így helyesen döntött az eljárás megszüntetéséről az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett, és a jelzett kisebb pontosítással annak indokai is mindenben helytállóak. [25] Az ítélőtábla az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező döntéseket (Be.

1. §
2. pont) is mindenben törvényesnek tartotta, melyek megfelelnek a határozatban teljeskörűen felhívott jogszabályi rendelkezéseknek. [26] A kifejtettekre tekintettel a Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróságként eljáró Nyíregyházi Törvényszék végzését a védelmi másodfellebbezések alaptalansága folytán a Be.
3. §-a alapján helybenhagyta. [27] A harmadfokú végzés elleni fellebbezést a törvény kizárja (Be.615.§). Debrecen,
4. május
5. napján Dr. Gömöri Olivér sk. tanács elnöke, Dr. Elek Balázs sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.323/2021/
6. sz. végzés a harmadfokú határozat által a mai napon jogerőre emelkedett. Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.133/2022/6/I. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke 5