A határozat elvi tartalma: A büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/
- BK vélemény II/
- és II/
- pontjának egybevetésével egyértelmű, hogy bár a büntetlenség a fiatal felnőtt kor mellett további enyhítő körülményt nem képez, nem zárja ki ugyanakkor, hogy a bíróság a személyiség életkorból fakadó kiforratlan voltát a fiatal felnőttkor értékelésén keresztül büntetett előélet esetén is az enyhítő tényezők körében figyelembe vegye. Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.308/2023/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
- február
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő Í T É L E T E T: A kifosztás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott1 és társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság
- augusztus
- napján kelt 24.Bf.7821/2023/
- számú ítéletét vádlott1 I.r. vádlott vonatkozásában megváltoztatja. A vádlott1 I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 3 (három) év 6 (hat) hónapra mérsékli. vádlott1 I.r. vádlott bűnügyi felügyeletének jellegére és időtartamára vonatkozó adatokat, és annak a kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámítására vonatkozó rendelkezést mellőzi. Az ítéletet egyebekben helybenhagyja azzal, hogy vádlott1 I.r. vádlott első ízben elrendelt letartóztatásának befejező időpontja helyesen
- március
- napja, tényleges tartózkodási helye a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet. A vádlott1 I.r. vádlott által
- augusztus
- napjától a mai napig,
- február
- napjáig letartóztatásban töltött időt is beszámítja a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába. vádlott1 I.r. vádlottat kötelezi a harmadfokú eljárásban felmerült további 8400 (nyolcezernégyszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére az Állam javára. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.308/2023/20/III 2 INDOKOLÁS [1] A kifosztás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott1 és társa ellen indított büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság beismerő nyilatkozat elfogadásával a
- február
- napján tartott előkészítő ülésen meghozott ügyszám
- számú ítéletével bűnösnek mondta ki vádlott1 I.r. vádlottat társtettesként elkövetett kifosztás bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés c) pont,
(2)bekezdés b) pont], testi sértés bűntettében [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés] és testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés a) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg és akként rendelkezett, hogy az I. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Beszámította a szabadságvesztésbe az előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben töltött időt. Elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság
- április
- napján jogerőre emelkedett ügyszám2 számú ítéletével és a Pesti Központi Kerületi Bíróság
- április
- napján jogerőre emelkedett ügyszám3 számú határozatával kiszabott szabadságvesztések végrehajtását. [2] vádlott2 – helyesen – vádlott2 II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kifosztás bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés c) pont,
(2)bekezdés b) pont]. Ezért őt 1 év szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, továbbá megállapította, hogy az I. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt. [3] Kötelezte vádlott1 I.r. vádlottat 325.450,- forint, míg vádlott2 II.r. vádlottat 67.788,- forint bűnügyi költség megfizetésére. [4] Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, súlyosításért, a kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának felemelése, míg az I.r. vádlott védője, továbbá vádlott2 II.r. vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. [5] Az ellentétes irányú perorvoslatok folytán eljáró Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2023. augusztus 31. napján meghozott, 24.Bf.7821/2023/28. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: vádlott1 I.r. vádlottat a Btk. 164. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette, míg I.r. vádlott kifosztás bűntetteként értékelt cselekményét a Btk. 346. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző okirattal visszaélés vétségének is minősítette. Az I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 4 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást 5 évre súlyosította. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.308/2023/20/III 3 Rendelkezett továbbá az I.r. vádlott által az elsőfokú ítélet meghozatalától a másodfokú ítélet kihirdetéséig letartóztatásban töltött idő beszámításáról, valamint a másodfokú eljárásban keletkezett bűnügyi költség viseléséről. [6] A másodfokú ítélet ellen három munkanap fenntartását követően a törvényes határidőn belül I.r. vádlott védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A határozat kézbesítés útján történt közlését követően az ügyész, valamint vádlott1 I. rendű vádlott az ítéletet tudomásul vette. A II.r. vádlott vonatkozásában a harmadfokú eljárás lehetősége nem nyílt meg, így az ítélet vádlott2t érintően másodfokon jogerőre emelkedett. [7] A védő fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a megváltozott minősítés ellenére szintén nem a súlyuknak megfelelően értékelte a terhelt javára megállapítható enyhítő körülményeket, ezért a terhelttel szemben a másodfokú bíróság által kiszabott büntetés is eltúlzott. [8] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség 2023. október 13-án kelt BF.686/2023/4. számú átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 24.Bf.7821/2023/28. számú ítéletét a Be. 624. §
(1)bekezdése alapján változtassa meg: a beszámításra vonatkozó ítéleti rendelkezést, valamint az I.r. vádlott előzetes fogva tartására vonatkozó adatokat a pontosítsa, továbbá a kiszabott szabadságvesztésbe rendelje beszámítani I.r. vádlott által a harmadfokú eljárás befejezéséig letartóztatásban töltött időt, egyebekben a másodfokú ítéletet hagyja helyben. [9] Az átirat kitért arra, hogy a Be. 615. §
(2)bekezdés b) pontja alapján az I.r. vádlott vonatkozásában megnyílt a harmadfokú eljárás lehetősége és a
(3)bekezdés b) pontja alapján a védelmi fellebbezés joghatályos. Rögzítette, hogy a fellebbezés a Be. 621. §
(2)bekezdése alapján tanácsülésen elbírálható. [10] Hangsúlyozta, hogy az eljárási szabályokat az eljárt bíróságok betartották, hatályon kívül helyezésre okot adó abszolút vagy relatív eljárási szabálysértést nem vétettek. [11] Utalt arra, hogy – bár a másodfokú ítélet felmentő része az ügyészi álláspont szerint anyagi jogszabályt sért – a felülbírálat a Be. 618. §
(1)és
(2)bekezdésében írtakra terjed ki, a részfelmentő rendelkezés a Be. 618. §
(4)bekezdésére tekintettel nem bírálható felül, míg a megalapozottság a Be. 619. §
(4)bekezdése alapján nem vizsgálható. [12] Az ügyészi álláspont szerint a törvényszék által a másodfokú eljárásban irányadóvá tett tényállás alapján a bűnösségre vont következtetések okszerűek, az I.r. vádlott kimondott bűnösséggel érintett cselekményeinek jogi minősítése (beleértve az okirattal visszaélés vétségének a kifosztással halmazatban történő megállapítását is) és a büntetése törvényes. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.308/2023/20/III 4 [13] A másodfokú ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseit ugyancsak törvényesnek tartva kitért arra, az I.r. vádlott vonatkozásában az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról szóló rendelkezést pontosítani szükséges. A nyomozás során vádlott1 I.r. vádlott
- március
- napjáig letartóztatásban volt, majd a nyomozási bíró a 16.Bny.1069/2022/
- számú határozatával nevezett ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletét rendelte el. A Fővárosi BV Intézet tájékoztatása alapján ugyanakkor megállapítható, hogy I.r. vádlott a büntetésvégrehajtási intézetből nem szabadult, mivel rajta foganatba vették a bíróság2 által 38.Szpá.19441/
- számon 10 nap elzárásra átváltoztatott büntetést. A terhelt letartóztatásának ismételt elrendelésére
- április
- napján került sor, így – az ügyészi átirat szerint – az ügyben az I.r. vádlott ténylegesen nem állt bűnügyi felügyelet hatálya alatt, ezért a bűnügyi felügyeletben töltött idő a kiszabott büntetésbe nem számítható be. [14] A védő a fellebbezését külön írásban nem indokolta. [15] vádlott1 I.r. vádlott az ügyben nyilvános ülés tartását kérte. [16] Tekintettel a vádlottak terhére bejelentett fellebbezésre illetőleg arra, hogy a tanácsülés tartásának a Be.
- §
(1)és
(2)bekezdésében írt okai nem álltak fenn, az ítélőtábla a fellebbezéseket a Be. 620. §
(1)bekezdés
- fordulata szerinti nyilvános ülésen bírálta el. [17] A nyilvános ülésen az ügyész az átiratban írtakat fenntartotta. [18] Az I.r. vádlott védője – a fellebbezést fenntartva – előadta, hogy álláspontja szerint a másodfokú bíróság által kiszabott büntetés rendkívül súlyos, de hasonlóképp súlyosnak nevezte az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést is. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok a büntetéskiszabásnál irányadó körülményeket nem a súlyuknak megfelelően értékelték, így nem kellő súllyal vették figyelembe védence mentális állapotát, a kiskorú gyermekének létét, mint objektív enyhítő körülményt és az időmúlást. Összességében a büntetés lényeges enyhítését és az aránytalanul magas bűnügyi költség mérséklését indítványozta. [19] vádlott1 I.r. vádlott a védője által elmondottakat ismételte meg, továbbá beismerő vallomása enyhítő jellegére hivatkozott. [20] Az utolsó szó jogán kifejtette, hogy mindig elismerte, hogy ott volt a cselekménykor, a hatósággal együttműködött, azonban olyan bűncselekményt nem tud elismerni, amit nem követett el. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.308/2023/20/III [21] 5 A védő fellebbezése részben alapos. [22] A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság megállapította, hogy az ügyben a harmadfokú eljárásnak a Be.
- §
(1)bekezdése és
(2)bekezdés b) pontja alapján vádlott1 I.r. vádlottat érintően helye van, mivel a másodfokú bíróság az elsőfokon bűnösnek kimondott I.r. vádlottat egy – a többivel valóságos anyagi halmazatban álló – bűncselekmény vonatkozásában felmentette, ezáltal az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntést hozott. [23] Az ítélőtábla a fenti eljárás keretében a Be. 618. §
(1)és
(4)bekezdése alapján a másodfokú bíróság azon rendelkezéseit, illetve részét bírálta felül, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, továbbá az első- és másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül, hogy ki milyen okból fellebbezett. A
(2)bekezdés alapján a döntése kiterjedt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező ítéleti rendelkezésekre, illetve ilyen rendelkezések meghozatalának szükségességére is. Ugyanakkor a fellebbezés tartalmára tekintettel a Be. 618. §
(4)bekezdése szerint a részfelmentő rendelkezést nem bírálhatta felül, a megalapozottság pedig a Be. 619. §
(4)bekezdése alapján nem volt vizsgálható. [24] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az eljárt bíróságok az eljárásukat a perrendi szabályok betartásával folytatták le. Ahogy a törvényszék, úgy az ítélőtábla sem észlelt az ügydöntő határozatok hatályon kívül helyezését eredményező, a Be. 607. §
(1)bekezdése, illetve a Be. 608. §
(1)bekezdése szerinti továbbá – a Be. 618.§
(3)bekezdés a) pontja alapján, a Be. 590.§
(5a)bekezdésében írt korlátok között vizsgálandó – Be. 609. §
(1)és
(2)bekezdése szerinti eljárási szabálysértést, amely az ügy érdemi elbírálását kizárta volna, ilyenre egyébként a felek sem hivatkoztak. [25] A törvényszék helytállóan jutott e körben arra a következtetésre, hogy a beismerő nyilatkozat elfogadásának és az azon alapuló ügydöntő határozat meghozatalának az elsőfokú bíróság részéről akadálya nem volt. [26] A másodfokú bíróság eljárása csak annyiban kifogásolható, hogy ítélete rendelkező részének a kihirdetéskor jelen volt védő részére történő átadása során nem volt figyelemmel a büntetőeljárási törvény vonatkozó rendelkezéseire. A Be. 589. §-a alapján a másodfokú eljárásban is alkalmazandó Be. 549. §
(4)bekezdéséből illetőleg a Be. 551. §
(1)bekezdésében írtakból kitűnően a rendelkező rész kézbesítésére még a jogorvoslati nyilatkozatok megtételét megelőzően kell (kellett volna), hogy sor kerüljön, azonban a jegyzőkönyvből megállapíthatóan azt a tanács elnöke az I.r. vádlott védőjének csak a fellebbezése bejelentése után adta át. Ez a relatív eljárási szabálysértés ugyanakkor az ügy érdemére kihatással nem volt. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.308/2023/20/III 6 [27] Helyesen járt el a törvényszék, amikor az ítélet indokolásának az I.r. vádlott előéletére vonatkozó adatait a Be. 561. §
(3)bekezdés b) pontjában rögzítettek szerinti további releváns adatokkal kiegészítette. Ezt meghaladóan a harmadfokú nyilvános ülésen elhangzottak alapján annyi kiegészítés tehető, hogy a vádlott egy fiatalkorában elszenvedett sérülése következtében a lépe eltávolításra került, amely miatt gyógyszeres ellátásban részesül. [28] A tényállás megalapozottsága nem volt vizsgálható, az indokolási kötelességének pedig – az adott eljárási forma által megszabott jogszabályi keretben – mindkét eljárt bíróság eleget tett. [29] A harmadfokú felülbírálat alá tartozó (az I.r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapításához vezető) cselekmények tekintetében a bíróságok okszerű következtetést vontak az I.r. vádlott bűnösségére és a cselekményei másodfokú bíróság általi minősítése mindenben megfelel a büntető törvény rendelkezéseinek, a jogi indokolásban e körben általa rögzítettek helytállóak. Így helyesen ismerte fel a törvényszék, hogy az állandósult joggyakorlat értelmében minden olyan esetben, amikor a védekezésre képtelen sértettől az elkövető nem csak idegen, értékkel bíró dolgot, hanem okiratot is elvesz, a kifosztás és az okirattal visszaélés közti alaki halmazat valóságos (BH2021.192.). A jelen ügyben akkor, mikor az I.r. vádlott a társaival a sértett táskáját tulajdonította el, előre kellett látnia, hogy jellege folytán a sértett abban tárolja iratait is, és azok ily módon történő elvétele jogellenes, erre tehát eshetőleges szándéka kiterjedt. Indokolása e tekintetben mindössze annyiban egészítendő ki, hogy a személyazonosító igazolvány, a TAJ-kártya és az adókártya a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 323. §
(1)bekezdése alapján minősül közokiratnak. [30] Miután a felmentő rendelkezést jogorvoslati támadás nem érte, ez a harmadfokú eljárásban sem volt felülbírálható, azonban a másodfokú bíróság e döntése kapcsán megjegyzi az ítélőtábla, hogy a tényállásnak az elsődleges tényeket kell tartalmaznia, amelyből a másodlagos – azaz az elkövető tudattartalmára vonatkozó – tényekre a következtetést a jogi minősítés körében kell levonni. Nem követelhető meg tehát az, amit a másodfokú bíróság ítélete indokolásában (a [16] bekezdésben) elvárásként megfogalmazott, nevezetesen az, hogy az elkövetőnek a sérülés előidézésével kapcsolatos szándékát is a tényállásban kellene rögzíteni ahhoz, hogy abból az elkövető Büntető Törvénybe ütköző magatartása megállapíthatóvá váljon. A jelen ügyben a
- január 1-jei cselekmény kapcsán az irányadó tényállás olyan elkövetői cselekvőséget rögzít, amely a külvilágban megjelenő, és bárki számára felismerhető tényei alapján objektíve alkalmas volt testi sérülés előidézésére. Ez a sértett mellkason történő megütésében, és abban nyilvánult meg, hogy ennek az ütésnek a következtében a sértett egyensúlyát vesztve a földre esett (így ez az ütés erejét is jellemzi). Ilyen körülmények között az elkövetőtől elvárható annak előre látása, hogy a magatartásának következtében akár 8 napon belül gyógyuló (pl. zúzódásos, horzsolásos jellegű) sérülések bekövetkezhetnek, és ebbe legalábbis belenyugodva cselekedett. Vagyis eshetőleges szándékára az eredmény (könnyű testi sértés) tekintetében az elsődleges tények alapján Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.308/2023/20/III 7 anélkül is aggálytalan következtetést lehet(ett volna) vonni, hogy annak – egyéb iránt is csak a törvény szándékosságot szabályozó rendelkezése szerinti – szöveges megjelenítése a tényállásban nincs. Az eredmény elmaradása pedig értelemszerűen a szándékos bűncselekmény kísérletekénti értékelését vonhatta volna maga után. [31] A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket a törvényszék helyesen tárta fel, azokat csak az időközben bekövetkezett rövidebb, további 5 és fél hónapnyi időmúlással lehet kiegészíteni. Helyesek, és a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/
- BK vélemény III.
- és III.
- pontjában foglaltakkal összhangban állóak azon megállapításai is, melyek szerint a nehéz életkörülmények között élő, s így kiszolgáltatottabb társadalmi helyzetű (hajléktalan) sértett sérelmére történt elkövetés súlyosító tényező, míg a büntetési tételkerethez képest nem túl hosszú időmúlás – még azzal együtt is, hogy az I.r. vádlott közben kényszerintézkedés hatálya alatt állt – a büntetés jelentős csökkentését nem eredményezheti. Helyesen ismerte fel a törvényszék azt is, hogy a fogvatartásban lévő terhelt a kiskorú gyermeke tartására enyhítő körülményként alappal nem hivatkozhat. A büntetéskiszabási körülményekkel összefüggésben a másodfokú bíróság által egyebekben kifejtettekkel az ítélőtábla szintén maradéktalanul egyetértett. [32] Az I.r. vádlott lépeltávolítása következtében gyógyszeres kezelése a joghátrányra érdemi kihatással nincs, az az enyhítő körülmények körében elhanyagolható súlyt képvisel. [33] Ezzel szemben az I.r. vádlott tekintetében, miután nevezett a cselekmény elkövetése idején a
- életévét épphogy betöltötte, a fiatal felnőttkor az enyhítő tényezők köréből nem mellőzhető. Téves az az álláspont, mely szerint a fiatal felnőttkor csak büntetlen előéletű elkövetők esetében értékelhető. A büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/
- BK vélemény II/
- és II/
- pontjának egybevetésével egyértelmű, hogy ilyen korlátozást az iránymutatás nem tartalmaz, pusztán arra mutat rá, hogy a büntetlenség a fiatal felnőtt kor mellett további enyhítő körülményt nem képez, nem zárja ki ugyanakkor, hogy a bíróság a személyiség életkorból fakadó kiforratlan voltát büntetett előélet esetén is az enyhítő tényezők körében figyelembe vegye. Ennek súlya azonban nyilvánvalóan igazodik a vádlott előéltéhez, így jelen ügyben – pontosan ez alapján – túlzott nyomatékkal nem lehetett értékelni. Ugyanis, ahogyan arra az ügyészi átirat is utal, előélete igen kedvezőtlen, a jelen eljárásban terhére rótt, többszörös bűnhalmazatban álló cselekményeket kettő, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés hatálya alatt valósította meg, korábbi, szabadságelvonással nem járó büntetései sem gyakoroltak rá kellő visszatartó erőt. [34] Ellenben az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság a büntetés kiszabásakor nem tulajdonított kellő jelentőséget az általa hozott felmentő rendelkezésnek, a kiszabott szabadságvesztést az újabb időmúlásra, valamint a fiatal felnőtt kor enyhítő jellegére tekintettel a másodfokú bíróság együttesen eltúlzottnak értékelte, ezért mérséklésre szorult, azt az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetésben találta már arányban állónak. A 3 év 6 hónap tartamú szabadságvesztés méltányos, a beismerés és tárgyalásról lemondás eljárás gyorsító hatását értékelő, és még az újabb időmúlás enyhítő jellege mellett is törvényes, így annak további enyhítése – szemben a védői érveléssel – nem Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.308/2023/20/III 8 indokolt. A mellékbüntetés alkalmazására mindkét eljárt bíróság által törvényesen került sor, és annak a másodfokú bíróság által megemelt tartama is igazodik a feltárt bűnösségi körülményekhez, így csökkentésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget. [35] Helytálló az az ügyészi észrevétel, mely szerint az I.r. vádlott jelen ügyben bűnügyi felügyelet hatálya alatt – annak elrendelése ellenére – nem állt. A Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézettől kapott tájékoztatás szerint letartóztatása
- március
- napjával szűnt meg, de azután ténylegesen nem szabadult, mert foganatba vették vele szemben az ügyész által hivatkozott 10 nap elzárást, majd annak leteltével megkezdték a bíróság2 13.Szpá.1985/
- számú ügyében alkalmazott elzárás végrehajtását, amelyből három nap letöltése után az I.r. vádlott ismét jelen ügyben került letartóztatásba –
- április
- napjától. [36] A másodfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. [37] A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét vádlott1 I.r. vádlottat érintően a Be.
- §
(1)bekezdése alapján – a szabadságvesztés büntetése tartamát és a beszámított bűnügyi felügyeletet érintően – megváltoztatta, egyebekben – annak helyes indokainál fogva – Be.
- §-a alapján helybenhagyta. [38] Az I.r. vádlott fogvatartásának helye időközben megváltozott, ezért azt jelenlegi tényleges tartózkodási helyként feltüntette, továbbá mivel az elsőfokú ítélet a vádlott személyi adatait megelőzően a vádlottal szemben első ízben elrendelt letartóztatásának befejező időpontját tévesen állapította meg (a bűnügyi felügyelet elrendelésének napja ugyanis – még annak tényleges foganatba vétele esetén – sem ebbe, hanem a súlyosabb korlátozással járó letartóztatásba számítandó be), azt helyesbítette. [39] Az eredményes fellebbezésre tekintettel a Be.
- §-a alapján alkalmazandó Be.
- §
(1)és 613. §
(2)bekezdés a) pontja alapján az I.r. vádlottat mentesítette a harmadfokú eljárásban felmerült, a védő jelenléti és felkészülési díjából álló bűnügyi költség megfizetésének terhe alól. [40] A másodfokú ítélet kihirdetése óta az I.r. vádlott által letartóztatásban töltött időt a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamába a Btk. 92. §
(1)bekezdése alapján beszámította. Budapest,
- február
- Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.308/2023/20/III dr. Borbás Virág Bernadett s.k. a tanács elnöke 9 dr. Cserni János s.k., Raczky Katalin s.k., előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 24.Bf.7821/2023/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.308/2023/
- számú ítéletében írt változtatással
- február
- napján jogerőre emelkedett. Budapest,
- február
- dr. Borbás Virág Bernadett s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő