← Magyarország

Gf.40231/2025/15 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: I. A közbenső késedelem a végső teljesítési határidő előtt, a teljesítés alatt bekövetkezett jogosulti szerződésszegést jelenti, amely akadályozza a kötelezett szerződésszerű teljesítését. II. A kötelezett késedelembe esik, ha a szolgáltatást annak esedékességekor nem teljesíti. III. A munkaterület állapotára hivatkozással csak addig és olyan mértékben tagadható meg a munkavégzés, illetve állítható ebben a tekintetben a megrendelő közbenső késedelme, amilyen mértékben a munkaterület állapota ténylegesen meggátolja a szerződés szerinti feladat teljesítését. IV. A vállalkozási szerződés esetén a Ptk. sem biztosít a vállalkozó számára általános felmondási jogot, ez a jog csak a megrendelőt illeti meg. ... Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 10.Gf.40.231/2025/

  1. A felperes: felperes Cím6 A felperes képviselője: Bolevácz és Vörös Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bolevácz Éva ügyvéd) Cím26 Az alperes: alperes Cím3 Az alperes képviselője: Fehérváry Horányi Kovács Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Horányi Márton Krisztián ügyvéd) Cím7 Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 2 A per tárgya: vállalkozói díjtartozás Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 36.G.41.345/2018/291-I. A fellebbezést benyújtó fél: felperes és alperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a hetedik viszontkereset elbírálására vonatkozó részében hatályon kívül helyezi és a hetedik viszontkereset tárgyában az eljárást megszünteti; ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperes marasztalásának összegét 136.956 (Százharminchatezer-kilencszázötvenhat) forintra leszállítja, a felperes marasztalásának összegét 389.216.893 (Háromszáznyolcvankilencmillió-kétszáztizenhatezer-nyolcszázkilencvenhárom) forintra és ennek
  2. szeptember
  3. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékű késedelmi kamatára leszállítja és a keresetet, valamint a viszontkeresetet a fentieket meghaladóan is elutasítja; a felperest terhelő perköltség összegét négyszáznegyvenkilenc) forintra leszállítja; egyebekben helybenhagyja. 5.865.449 (Ötmillió-nyolcszázhatvanötezer- Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 3 Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 364.994 (Háromszázhatvannégyezer-kilencszázkilencvennégy) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás I. [1] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest a felperesnek 15 napon belül 119.117.402 forint és ennek
  4. szeptember 9-étől a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamata, továbbá 212.750 forint lejárt késedelmi kamat és 10.850 forint behajtási költségátalány megfizetésére; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [2] Kötelezte a felperest az alperesnek 15 napon belül 842.025.052 forint és ennek
  5. szeptember
  6. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékű késedelmi kamata, továbbá 15.989.710 forint perköltség megfizetésére; ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. [3] A határozat indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes mint kivitelező vállalkozó és a felperes mint alvállalkozó között
  7. július 29-én létrejött szerződés alapján a felperes kötelezettséget vállalt a kerületszám kerületében felépülő cég19 székház homlokzati alumínium nyílászáróinak teljeskörű gyártmánytervezésére, valamint a homlokzat és minden egyéb alumínium nyílászáró gyártására és teljes körű kivitelezésére, összesen 2.830.000.000 forint átalánydíj ellenében. A munkaterület átadásának és az építési munkák megkezdésének időpontja
  8. április 20-a, a munkák befejezésének időpontja pedig
  9. december 15-e volt, amely időtartamon belül három részteljesítési határidőt jelöltek ki: a földszinttől III. emeletig zárt épület „beharapások nélküli” megvalósítását
  10. július 30-áig (
  11. részhatáridő), a beázásmentes állapot elérését
  12. október 30-áig (
  13. részhatáridő), a kulisszafalak kivitelezését pedig
  14. november 30-áig (
  15. részhatáridő) kellett teljesíteni. A felperes késedelmes teljesítés esetére naponta a vállalkozói díj értékének 0,7%-át, illetve 0,5%-át kitevő, maximum azonban a teljes vállalkozói díj 15%-ának megfelelő késedelmi kötbér, a szerződés alperes általi felmondása vagy a teljesítés felperes érdekkörében felmerülő okból való meghiúsulása esetére pedig a vállalkozói díj 20%-át kitevő meghiúsulási kötbér megfizetésére vállalt kötelezettséget. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 4 [4] A peres felek
  16. május 3-án a szerződés teljesítése miatti vitákból eredő károk és kockázatok mérséklése érdekében együttműködésük elhatározására hivatkozással megállapodást kötöttek, amelyben a felperes egyebek mellett vállalta, hogy a szerződés szerinti munkákat a lehető legnagyobb hatékonysággal és sebességgel megszakítás nélkül folytatja és a lehető leghamarabb befejezi. A felperes
  17. május 11-én – miután az alperes ugyanezen a napon az előbbi megállapodásban foglaltak teljesítésére szólította fel – felmondta a vállalkozási szerződést azzal az indokkal, hogy az alperes elmulasztotta megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy a kötelezettségeit megfelelően teljesíteni tudja, több alkalommal késedelembe esett a munkaterület biztosításával, a megelőző munkafázisok elkészítésével, továbbá a kötbérigény beszámításával és a bankgarancia elfogadásának megtagadásával ellehetetlenítette a felperes munkavégzését. [5] Az alperes ezt követően a felperesi felmondás ismeretében
  18. május 11-én a felperes késedelmére, valamint a felmondásában kifejezésre juttatott teljesítés-megtagadására figyelemmel a szerződést felmondta és felszólította a felperest 566.000.000 forint meghiúsulási kötbér, valamint 1.600.000.000 forint kártérítés megfizetésére, egyben tájékoztatta, hogy a szerződés szerinti munkákat a felperes költségére mással végezteti el. I.
  19. [6] A felperes keresete alapján – amelyben 691.185.399 forint (a 12-
  20. sorszámú részszámlákkal és a végszámlával kiszámlázott vállalkozói díj, valamint az alperes által teljesítési biztosítékként visszatartott összeg) és késedelmi kamata, továbbá 1.251.482 forint lejárt késedelmi kamat és 63.825 forint behajtási költségátalány megfizetésére kérte kötelezni az alperest, és amellyel szemben az alperes beszámítást tartalmazó irat előterjesztésével egyidejűleg egyebek mellett azzal védekezett, hogy a kereseti követelést 572.067.997 forintot kitevő részében a késedelmi és meghiúsulási kötbér követelésének beszámításával teljesítette – az elsőfokú bíróság elsődlegesen a felperes akadályozásának kérdését, ebben a körben is azt vizsgálta, hogy a munkaterület rendelkezésre bocsátása tekintetében a szerződés milyen kötelezettségeket rótt az alperesre. [7] A bizonyítékok – különösen név alperesi előkészítő mérnök
  21. október 11-i nyilatkozata, név1 a projekt alperes alkalmazásában álló műszaki vezetőjének tanúvallomása, valamint törvényes képviselő1 és név3 felperesi törvényes képviselők előadása – alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperesnek nem volt feladata a
  22. számú mellékletnek megfelelő kivitelezési ütemterv elkészítése, amely ütemterv az okirati bizonyítékok alapján nem feleltethető meg a vállalkozási szerződés 1.
  23. pontja szerinti ütemtervnek. Az alperes a szerződés
  24. számú mellékletét jelentő ütemtervet nem készítette el vagy elkészítette, de nem kívánta alkalmazni a felperes munkavégzése során, így azt a felperes nem is vehette figyelembe, mert az alperes nem tette a szerződés részévé. Az okiratok tartalma alapján nem látta bizonyítottnak a felperesnek azt a tényállítását, hogy az alperes az egyes részmunkaterületek átadására a szerződés
  25. számú mellékletét képező pénzügyi ütemterv szerint vállalt volna kötelezettséget. A vállalkozási szerződés nem tartalmazza a
  26. számú mellékletet, nagy valószínűséggel azért, mert az a szerződés megkötésekor még nem állt a felek rendelkezésére. A felperes tényállítása azért sem helytálló, mert sem a vállalkozási Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 5 szerződés, sem pedig annak mellékletei – ideértve a
  27. számú pénzügyi ütemtervet is – nem tartalmazta, hogy az alperesnek a szerződés 4.
  28. pontjában meghatározott munkaterület átadási időpontot (
  29. április 20.) követően pontosan milyen dátummal kell átadni a felperesnek az adott munkaterületeket. A felek előadása alapján egyértelműen megállapíthatónak látta, hogy az alperes
  30. április 18-án csak a munkaterület egy részét bocsátotta a felperes rendelkezésére, ebben az időpontban a felperesi munkákat érintő valamennyi munkaterület átadása nem is volt lehetséges, mert a felperesi kivitelezést megelőző munkák jelentős része ekkor még folyamatban volt. [8] A szerződés 4.
  31. pontjában rögzített
  32. április 20-i időponttól eltekintve az alperes a szerződésben és annak mellékleteiben nem vállalt kötelezettséget arra, hogy az egyes munkaterületeket mikor adja át a felperesnek, a szerződés csak az adott mérföldkövekhez tartozó munkák befejezési időpontját rögzíti, azt azonban nem határozza meg, hogy az alperesnek ehhez pontosan milyen ütemezéssel kell a felperesi munkafolyamatokhoz szükséges munkaterületet átadni. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság nem tartotta helytállónak a felperesnek az egyes mérföldkövekhez tartozó részmunkaterület átadást érintő alperesi késedelemre vonatkozó tényállításait (
  33. sorszámú beadvány), továbbá azt a következtetését, hogy az alperes a fenti késedelmével 210 nap késedelmet okozott a felperes számára. [9] Az elsőfokú bíróság azt találta teljes bizonyossággal megállapíthatónak, hogy az alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló
  34. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  35. §

(1)bekezdése alapján generálkivitelezőként köteles volt folyamatosan biztosítani a munkaterületet a felperes számára annak érdekében, hogy a felperes a rá vonatkozó szerződéses határidőket tartani tudja. [10] A szerződés 4.
  1. pontja a felperes számára 3 napon belüli akadályközlési kötelezettséget írt elő, az 5.
  2. pont alapján jogosulti vagy közbenső késedelemre kizárólag abban az esetben volt jogosult, amennyiben a jogosulti vagy közbenső késedelem a teljesítését lehetetlenné tette és arra megfelelő határidő tűzésével írásban figyelmeztette az alperest. Az elsőfokú bíróság az akadályközlési kötelezettség elmulasztása miatti felperesi igényérvényesítés fenti szerződéses korlátozását a Ptk. 6:
  3. §
(1)bekezdése szerinti jogvesztés kikötéseként értékelte és a Ptk. 6:190. §
(2)bekezdése értelmében a felperest terhelő joghátrányt úgy mérsékelte, hogy érdemben elbírálta az alperesi közbenső szerződésszegésre alapított hivatkozásait. Ennek körében értékelte, hogy a vállalkozási szerződés megkötése és felmondása között több mint másfél év telt el, amely időszakban a felperes folyamatosan munkát végzett, ezért aránytalanul súlyosan érintené az a joghátrány, hogy utóbb egyáltalán nem hivatkozhatna arra, hogy teljesítésének késedelme valójában az alperes érdekkörében merült fel. [11] A peres felek között a teljesítés előrehaladása tekintetében
  1. augusztus 12étől
  2. október 20-áig folytatott levelezés tartalmát értékelve az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek közötti levélváltásban lényegesen több utalás van a felperes késedelmére mint az akadályozására. A felek egyeztettek a munka készültségi szintjéről, amellyel az alperes
  3. szeptemberétől elégedetlen volt, folyamatosan figyelmeztette a felperest a lemaradására, amelyre a felperes írásban csak egy alkalommal, a kötbérkövetelés érvényesítése után,
  4. december 6-án jelzett akadályt. Az elsőfokú bíróság nehezen érthetőnek ítélte, hogy a felperes miért nem teljesítette a szerződésben foglalt Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 6 akadályközlési kötelezettségét, különösen annak ismeretében, hogy az alperes számtalan alkalommal felhívta a figyelmét ennek a kötbérfizetési kötelezettséget eredményező következményére. Mindezek alapján a peres felek közötti levelezés tartalma önmagában nem támasztotta alá, hogy a felperes munkáját akadályozta a megfelelő munkaterület rendelkezésre állásának hiánya. [12] Az elsőfokú bíróság nem tartotta elfogadhatónak a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a Ptk. 6:
  5. §
(2)bekezdése alapján azért nem volt akadályközlési kötelezettsége, mert az alperesnek is tudomása volt arról, hogy a vasbeton szerkezet hiánya hátráltatja a felperes teljesítését. Ezzel szemben a peres felek közötti levelezésből a felperes számára világossá válhatott az a körülmény, hogy az alperes az építkezésen kialakult helyzetet teljesen máshogy értelmezi. Az alperes nyilván nem intézett volna a felperes sürgetését, a késedelmi kötbér kilátásba helyezését magában foglaló nyilatkozatokat a felpereshez, ha az aktuális készültségi szintet a felperessel egyezően a felperesi teljesítés akadályának tekinti. A Ptk. 6:62. §
(2)bekezdésében foglalt általános szabály egyébként sem írta felül a szerződés 4.
  1. pontjában foglalt felperesi akadályközlési kötelezettséget, amelyet a felperesnek akkor is teljesíteni és alkalmazni kellett volna, ha megítélése szerint az alperesnek tudomása volt az akadályokról. A felperes által hivatkozott írásbeli nyilatkozatok nem minősíthetők akadályközlésnek, hanem a felek közötti különböző műszaki egyeztetéseknek, amelyekből önmagában nem lehet következtetést levonni arra, hogy ezek a műszaki egyeztetések befolyásolták-e a kivitelezés ütemét, illetve mennyiben akadályozták a felperest a munkavégzésben. [13] Az elsőfokú bíróság a peres felek törvényes képviselőinek előadása (törvényes képviselő1 és név3 felperesi törvényes képviselők, törvényes képviselő2 alperesi törvényes képviselő), továbbá tanú17 (a felperes műszaki előkészítőként eljáró alkalmazottja), név1 és név4 (az alperes műszaki igazgatói), név5 (alperesi építésvezető), valamint tanú18 (az alperes főépítésvezetője) tanúvallomása alapján sem tudott kétséget kizáróan állást foglalni a felperes által hivatkozott alperesi szerződésszegés kérdésében. Kiemelte, hogy az akadályozás körében az épületszerkezet ütemtervhez képest történő 5 hónapos csúszása a felperesi teljesítési határidőre gyakorolt hatásának, illetve a felperes hátráltatásának megítélése különleges szakértelmet igénylő, szakértői kompetenciába tartozó kérdés, ezért ennek megítélése során kiemelt jelentőséget tulajdonított szakértő2 közjegyzői nemperes eljárásban készített szakvéleményének, továbbá a perben elrendelt kiegészítéseinek (a továbbiakban együttesen: szakvélemény). A szakvéleményt bizonyítékként figyelembe vette, a közjegyzői eljárásban készült szakvéleményt az alperes által megjelölt eljárási okokból nem találta jogsértőnek és a tartalma alapján is aggálymentesnek találta, de a döntése meghozatalakor mellőzte a felperesi akadályozás tárgyában történő műszaki állásfoglaláson túlmutató szakértői megállapításokat. [14] Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az alperes a kötbérterhes részhatáridők közül kizárólag az
  2. és
  3. részhatáridő (
  4. július 30.,
  5. október 30.) elmulasztása miatt kívánt a perben késedelmi kötbért érvényesíteni, így e részhatáridők tekintetében kellett azt vizsgálni, hogy a felperes munkavégzését akadályozta-e olyan műszaki körülmény, amely lehetetlenné tette az adott részhatáridő alatt teljesítendő felperesi munkák kikötött határidőben való befejezését. A felperes késedelmét okozó alperesi közbenső szerződésszegés tényét a felperesnek kellett bizonyítani. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 7 [15] Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a kivitelezési időszak több mint egy évig tartott, amelynek nagyságára és az azóta eltelt időre figyelemmel különösen nehéz rekonstruálni az előálló akadályozó körülményeket, további nehézséget jelentett, hogy a felek nem egyeztek meg abban, hogy az alperes milyen ütemezéssel bocsátja a felperes rendelkezésére az egyes munkaterületeket és nem állt rendelkezésre olyan generálkivitelezési ütemterv sem, amelyből megállapítható lett volna, hogy az alperes a megelőző munkanemek terén milyen határidőkkel tervezett. [16] A szakvéleményből kiemelte, hogy az egyedi elemek gyártását, illetve az egyéb elemek szerelését megelőzően a fogadószerkezetnek el kell készülnie, a felperes által alkalmazott és az alperes által elfogadott technológia szerint a vasbetonszerkezetnek – a legfelső szintet kivéve – mindig két szinttel előrébb kell tartania a felperes munkavégzésének helyszínénél. A szakértő megállapítása szerint az építmény
  6. december 9-én érte el a szerkezetkész állapotot, a zárófödém
  7. november 3-i betonozása és az acélszerkezetű épületrész hozzáférésének műszaki szükségességből eredő
  8. december 9-éig tartó halasztása miatt a beázásmentes határidő 2 és fél hónap késedelemmel,
  9. február 28-ára volt teljesíthető. Az elsőfokú bíróság ez utóbbi határidőt helyesbítette, mert a
  10. december 9-étől számított 2 és fél hónapnak megfelelő
  11. nap
  12. február 25-e, amely vasárnapra esik, így a felperes
  13. február 26-án fejezhette be a késedelem jogkövetkezményének terhe nélkül a beázásmentes állapothoz tartozó munkákat. Ehhez képest a beázásmentes állapot
  14. március 14-én valósult meg, azaz a felperest a
  15. részhatáridő elmulasztása miatt 14 nap késedelem terheli. [17] Az
  16. részhatáridő tekintetében az elsőfokú bíróság a szakvélemény alapján abból indult ki, hogy a vasbetonszerkezet készültsége nem tette lehetővé az e részhatáridőhöz rendelt munkák szerződéses határidő alatti (
  17. július 30.) teljesítését. A peres iratok között nincs adat arra, hogy a felperes milyen időponttal tudta végrehajtani az
  18. részhatáridő szerinti munkákat, ezen munkák befejezési idejének ismerete nélkül az elsőfokú bíróság értékelése szerint azt a kérdést sem lehetett teljeskörűen tisztázni, hogy melyik időpontig kell elemezni a munkaterület rendelkezésre állását. A per egyéb adataival egybevetve ennek az adatnak a hiánya az elsőfokú bíróságban azt a meggyőződést alakította ki, hogy az
  19. részhatáridő teljesítését a munkaterület korlátozott rendelkezésre állása folyamatosan hátráltatta, ezért ezen határidőnek az elmulasztásáért a felperest nem terheli felelősség. Ezt erősíti meg továbbá az a tény, hogy a peres felek közötti levelezésben az alperes egyszer sem hívta fel a felperes figyelmét az
  20. részhatáridőt érintő késedelemre. [18] Az elsőfokú bíróság a fentieket meghaladóan a szakvélemény alapján nem találta bizonyítottnak a felperesnek azt a tényállítását, hogy a késedelmét az alperes késedelme okozta. A vasbeton és acél teherhordó épületszerkezetek körét meghaladó többi acélszerkezet esetében a szakértő a jóváhagyások késedelmét tekintette mértékadónak, a gyűrt homlokzatot is figyelembe véve arra a megállapításra jutott, hogy a felperes a szerződés szerinti feladatát
  21. április végén fejezhette volna be azzal a feltétellel, hogy közben a többi hiányzó acélszerkezet (kulisszafal, tetőkijáró) is elkészül. A szakvéleményből kiemelte, hogy a teherfelvonó miatt a felek egyetértésével kihagyott homlokzatrészek beépítése a felvonók elbontása után vált lehetségessé, vagyis az
  22. és a
  23. részhatáridőben nem volt maradéktalanul teljesíthető. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 8 [19] Az elsőfokú bíróság mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes által hivatkozott egyéb akadályok bizonyítása nehézségbe ütközött, a részmunkaterületek átadás-átvételéről és az elkészült munkarészek átadásáról jegyzőkönyvek, adatok a szakvélemény szerint sem álltak rendelkezésre, ezért nem lehetett válaszolni pontosan arra a kérdésre, hogy melyik munkaterület hiánya milyen időtartamban jelentett akadályt. Nem állt rendelkezésre adat annak kétséget kizáró megállapítására sem, hogy lett volna olyan helyzet, amikor kizárólag az alperes intézkedésének hiánya akadályozta a felperest a teljesítésben. A szakértő a legjelentősebb alperesi intézkedési hiánynak a gyűrt homlokzat üvegezésére vonatkozó jóváhagyást tekintette, amely a minta
  24. decemberi bemutatását követően
  25. december végéig húzódott el. A szakértő ugyanakkor nem támasztotta alá a felperesnek azt a tényállítását, hogy kizárólag a szerelési munkák miatt volt késedelemben. A
  26. május és
  27. február közötti időszakról a gyártás tekintetében releváns információ ugyan nem állt rendelkezésre, de az alperes nyilatkozata szerint az elemes homlokzatból
  28. februárjában 94 db-ot még nem gyártottak le, vagyis a gyártás is elmaradt, holott
  29. október végén készen kellett volna lennie az összes elemnek. [20] A gyártmánytervekkel kapcsolatosan tett szakértői megállapításokat kifogásoló alperesi érvelésre az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a gyártmánytervek átadásának ideje alapvetően ténykérdés, amelyet az alperes helytálló érvelése szerint
  30. december 21-én megtörténtnek kellett tekinteni, szakértői vizsgálatot annak megállapítása igényelt, hogy a gyártmánytervek átadásának ideje hátráltatta-e a felperes teljesítését, amelynek kapcsán a szakértő arra a megállapításra jutott, hogy az alperest terhelő késedelmek hatásai a műszaki tartalom szempontjából alkalmasak voltak a felperesi teljesítés késleltetésére. Az elsőfokú bíróság nem tekintette aggályosnak vagy hiányosnak a szakvéleményt amiatt, mert nem határozta meg a szakértő, hogy a gyártmánytervek konkrétan hány nappal hosszabbították meg a felperes teljesítésének idejét és ez alatt volt-e lehetősége az építmény más részén munkát végezni. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a szakértői válaszok elmaradásának oka, hogy az építési munka nagyságrendje miatt – a felperesnek kb. 24.000 m2-t kellett üveggel befednie – több év elteltével lehetetlen minden egyes munkanap pontos eseményének rekonstruálása. Az alperes érvelésével ellentétben a per irataihoz csatolt fényképfelvételeket a szakértő értékelte abból a szempontból, hogy azok a munkaterület biztosítása, illetve hiánya kérdésében a felek tényállításait alátámasztják-e. [21] Az elsőfokú bíróság összességében arra a következtetésre jutott, hogy a szakvélemény a felperesi akadályozás szempontjából döntő jelentőségűnek minősíthető tényeket feltárta. Az akadályozás megállapítása körében a polgári perrendtartásról szóló
  31. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  32. §
(1)bekezdése szerinti mérlegelése során hangsúlyosan vette figyelembe a szakvéleményt, értékelte továbbá azt a felperesi előadást, amely szerint a vállalkozási szerződés megszűnésének időpontjáig valamennyi napon volt lehetősége valamiféle munkavégzésre. Jelentőséget tulajdonított annak a körülménynek is, hogy a kivitelezés felgyorsítására és a kötbér kilátásba helyezésére vonatkozó alperesi felhívásokra a felperes
  1. december 6-át kivéve nem nyilatkozott, és a tanúvallomások sem támasztották alá a felperesnek azt a tényállítását, hogy lemaradása kizárólag az alperes érdekkörében felmerülő indokokra vezethető vissza. Mindezek az elsőfokú bíróságban megerősítették azt a meggyőződést, hogy a szakértő a felperes akadályoztatása időtartamának meghatározásakor helyes megállapításra jutott, az akadályozás alapjául megjelölt további körülmények, mint például a gyártmánytervek elfogadásának késedelme a munkavégzésében nem okozhattak érdemi fennakadást. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 9 [22] Ezt követően az elsőfokú bíróság abban a kérdésben foglalt állást, hogy a vállalkozási szerződést a felperes vagy az alperes felmondása szüntette meg, amelynek körében elsődlegesen a szerződés 5.
  2. pontjában foglalt, a felperes felmondási jogát korlátozó felperesi érveket értékelte. Ennek körében abból indult ki, hogy az alperes alapvetően elfogadható indokok mentén nem kívánta biztosítani a felmondási jogot a felperes számára, mert a különösen nagyértékű és összetett perbeli projekt kapcsán az alperes elemi érdeke volt, hogy a felperes a szerződést ne mondhassa fel. Ez az alperesi megfontolás azonban csak addig elfogadható, amíg az alperes biztosítja a felperes számára a munkaterületet, amennyiben azonban az alperes a szerződést megszegve ellehetetleníti a felperes teljesítését, már nem várható el a felperestől a szerződés fenntartása. A felperes abból a megfontolásból vállalhatta a felmondási jogának korlátozását, hogy az alperes joggyakorlása megfelel a Ptk. 1:
  3. §
(2)bekezdése szerinti magatartásnak. Ennek alapján a szerződés 5.
  1. pontjában a felmondási jog korlátozásának helyes értelme az, hogy a felperes ezt a jogát abban az esetben gyakorolhatta, ha a szerződéses munkái elvégzéséhez szükséges alperesi érdekkörhöz tartozó feltételeket az alperes nem biztosítja számára. [23] törvényes képviselő2 (alperesi törvényes képviselő) előadása, továbbá név4 és név1 tanúvallomása alátámasztotta az alperesnek azt a tényállítását, hogy az alperes igyekezett a felperes számára segítséget nyújtani és megteremteni a teljesítéséhez szükséges feltételeket. Az alperes
  2. május 11-i – a felperes felmondását megelőző – nyilatkozatából is az tűnik ki, hogy az alperes vállalta a felperes helyett a hiányzó anyagok megfinanszírozását, megrendelését és beépítésre való átadását, a felperes azonban ezt a segítséget nem fogadta el és még aznap felmondta a szerződést. szakértő2 szakvéleményének egyik legjelentősebb megállapítása szerint nincs adat annak bizonyítására, hogy lett volna olyan helyzet, amikor csak és kizárólag a munkaterület hiánya akadályozta a felperest a teljesítésben, amelynek alapján az elsőfokú bíróságban az a meggyőződés alakult ki, hogy az alperes nem lehetetlenítette el a felperes munkavégzését, a felperes számára elegendő munkaterület állt rendelkezésre a
  3. március 8-i határidő elteltét követően. Következésképpen az alperes részéről megvalósuló nagymértékű akadályozás hiányában a felperest nem illette meg a felmondás joga a szerződés 5.
  4. pontja szerint. [24] A felmondási okként megjelölt felperesi finanszírozási problémák azért nem fogadhatók el, mert az alperes felajánlotta az anyagköltség megelőlegezését, azonban ezt a felperes nem fogadta el. Szintén nem szolgálhat a felmondás alapos indokaként a kötbérigény beszámítása, mert erre a szerződés 5.
  5. pontja kifejezetten feljogosította az alperest. A
  6. részhatáridő tekintetében fennálló 14 napos felperesi késedelem miatt az alperes
  7. április 17-én jogszerűen tartotta vissza a két felperesi részszámla kifizetését, amelynek tekintetében az alperes fizetési kötelezettsége a szerződés 5.
  8. pontja, valamint a Ptk. 6:
  9. §-a alapján beszámítással megszűnt. [25] Az elsőfokú bíróság következtetése szerint a felperes jogellenes felmondása a szerződést nem szüntette meg, azonban azt juttatta kifejezésre, hogy a szerződéses szolgáltatását nem kívánja teljesíteni, vagyis a teljesítést jogos ok nélkül megtagadta, ezért az alperes a Ptk. 6:
  10. §-a alapján választhatott a késedelem és a szolgáltatás lehetetlenné válásának következményei között. Az alperes a szerződés teljesítésének követelése [Ptk. 6:
  11. §
(1)bekezdése] helyett azonnali hatállyal felmondta a szerződést, amely jogát a teljesítés megtagadása miatt jogszerűen gyakorolta. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 10 I.
  1. [26] A viszontkereset elbírálása során az egyes szerződési feltételeket (szerződés 3.12., 3.15., 3.18., 5.
  2. és 5.
  3. pontjai) érintő felperesi érvénytelenségi kifogás kapcsán megállapította, hogy a támadott szerződési feltételek nem minősülnek általános szerződési feltételeknek. A szerződéskötést megelőző levelezés (33/A/30/b-d. alatti okiratok) tartalma szerint az alperes
  4. július 5-én küldte meg a szerződés tervezetét a felperesnek, aki
  5. július 11-én az abban foglaltakat véleményezte és tételesen megjelölte azokat a szerződéses kikötéseket, amelyek tekintetében további egyeztetést kért az alperestől. A felek között ezt követően is egyeztetések folytak a szerződés szövegének tervezetéről, amelyek alapján megállapítható, hogy a felperesnek több alkalommal is lehetősége volt a tervezetre a javaslatait, észrevételeit megtenni, amely módosító javaslatokat az alperes figyelembe is vette. A peres felek közötti egyeztetés hónapokig tartott, amelyből az következett, hogy az alperes nem egyoldalúan, a felperes közreműködése nélkül határozta meg a vállalkozási szerződés tartalmát, hanem azt a felek egyedileg megtárgyalták, részletesen egyeztették, amely miatt a felperes által hivatkozott, a Ptk. 6:
  6. §
(2)bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség nem merülhet fel. [27] Az egymással valódi tárgyi keresethalmazatot alkotó viszontkereseti kérelmek közül az első viszontkereset – amelyben az alperes a szerződés 1.
  1. pontja alapján 53.911.500 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a felperest – elbírálása során az elsőfokú bíróság a felek között e tekintetben kialakult jogvita miatt elsősorban a szerződés 1.
  2. pontját értelmezte. Megítélése szerint a szerződés szövegezése nem egyértelmű abban a kérdésben, hogy a vállalkozói díj teljes összege vagy pedig a felperes részéről teljesített vállalkozói díj az alapja az 1,5% mértékű megrendelői szolgáltatás ellenértékének. Az elsőfokú bíróság abból a megfontolásból indult ki, hogy a felperes által elért magasabb szintű készültség az alperes részéről is nagyobb aktivitást követel a megrendelői szolgáltatások nyújtása körében, a kisebb mértékű vállalkozói teljesítéshez nyilván alacsonyabb mértékű megrendelői szolgáltatások kapcsolódnak. Az 1,5% mértékű ellenérték kikötése átalány jellegű, így aránytalansághoz vezetne, ha az alperes alacsony készültség esetén is ugyanannak az ellenértéknek a követelésére válna jogosulttá, mint a teljes készültség megvalósítása esetén. A 2.830.000.000 forint vállalkozói díjból a felperes által megvalósított munkák, vagyis a felperes teljesítésének ellenértéke 2.534.710.766 forint, amely összeg 1,5%-a áfával együtt 48.286.239 forint, azt ezt meghaladó viszontkereseti követelés alaptalan. [28] A második viszontkeresettel érvényesített 424.500.000 forint késedelmi kötbér elbírálása során az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az alperes saját nyilatkozata szerint ezt a szerződés szerinti
  3. és
  4. részhatáridő elmulasztása miatt érvényesítette, amelyek tekintetében a fentebb kifejtett indokok szerint a felperes valóban késedelemben volt, a késedelmét azonban túlnyomórészt kimentette. Nem tudta viszont eredményesen kimenteni a
  5. február 26-ától
  6. március 14-éig fennálló 14 napos késedelmét, amely időtartamra a szerződés 5.
  7. pontja alapján napi 0,7% mértékű, vagyis 19.600.000 forint kötbérrel számolva az alperes 274.400.000 forint késedelmi kötbérre és annak
  8. szeptember 5-től járó késedelmi kamatára jogosult a Ptk. 6:
  9. §
(1)bekezdése alapján. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 11 [29] A harmadik viszontkeresettel érvényesített 566.000.000 forint meghiúsulási kötbér elbírálása körében nem értett egyet a felperesnek azzal az értelmezésével, amely szerint az szerződés 5.
  1. pontját semmisség miatt azért kell figyelmen kívül hagyni, mert eszerint a felperesnek akkor is meghiúsulási kötbért kellene fizetni, ha a munka leállásának oka az ő érdekkörén kívüli körülményre vezethető vissza. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint ez az értelmezés nem olvasható ki a szerződés fenti rendelkezéséből, amely szerint a felperest kizárólag akkor terheli meghiúsulási kötbér, ha a teljesítés az ő érdekköréhez tartozó ok miatt hiúsul meg. A szerződés szintén támadott 3.
  2. pontjának a felek közötti vitás kérdések eldöntése szempontjából nincs jelentősége, mert a felperes felmondása nem emiatt a szerződéses rendelkezés miatt jogszerűtlen. [30] A felperes a jogellenes felmondásával meghiúsította a szerződés teljesítését, amely miatt a szerződés 5.
  3. pontja szerint meghiúsulási kötbér fizetésére köteles. Az elsőfokú bíróság a kötbér mértékének meghatározásánál a Pp.
  4. §
(2)bekezdése alapján korlátnak tekintette, hogy a felperes a meghiúsulási kötbér számításának alapját nem vitatta, nem hivatkozott arra, hogy azt a meg nem megvalósult szolgáltatás értéke alapján kell meghatározni és nem kérte a kötbér mérséklését sem, ezért a meghiúsulási kötbér összegét a szerződésben kikötött teljes vállalkozói díj 20%-ában a viszontkeresettel egyezően állapította meg azzal, hogy a felperes ez után
  1. szeptember 5-étől köteles késedelmi kamat fizetésére. [31] A negyedik viszontkereset – amelyben az alperes késedelemmel okozott kárként a saját megrendelője részére kifizetett 200.000.000 forint késedelmi kötbért, továbbá 28.019.000 forint költséget és 3.131.400 forint beázások miatti kiadást érvényesített – elbírálása során az elsőfokú bíróság nem értett egyet azzal a felperesi érveléssel, hogy az alperes által vállalt kötbérfizetési kötelezettség számára nem volt előre látható. A felperesnek tisztában kellett lennie azzal, hogy az alperest generálkivitelezőként a megrendelővel szemben is kötik a szerződéses határidők, az építőiparban pedig a késedelem általánosan elterjedt következménye a kötbér kikötése. A felperesnek számolnia kellett azzal a lehetőséggel, hogy ha az alperes a megrendelővel kötött szerződésben előírt határidőt a felperes mulasztása miatt nem tudja betartani, akkor ennek következménye az alperes kötbérfizetése, amely az alperesnél kárként jelentkezik. Azt a tényt, hogy az alperes a kötbért a saját megrendelőjének megfizette, bizonyítja a megrendelő törvényes képviselőjének
  2. augusztus 30-i írásbeli nyilatkozata (41/A/
  3. számú irat) és tanú16 tanúvallomása, valamint okirattal bizonyított tény az is, hogy az alperes a fenti összegű kötbér megfizetésére arra az esetre vállalt kötelezettséget, ha a
  4. március 8-i határidőt elmulasztja. [32] A felperes a késedelmét
  5. február 27-éig kimentette, majd a beázásmentes állapotot
  6. március 14-én érte el. Az alperes a munkaterület 2 és fél hónapos késedelemmel történő átadásával közrehatott abban, hogy a felperes nem tudta tartani a megrendelő által az alperes számára előírt teljesítési határidőt, és az is alappal feltételezhető, hogy ez a határidő megtartható lett volna a munkaterület késedelmes átadásának hiányában, amely esetben az alperest nem terhelte volna késedelmi kötbér. A felperes terhére az róható, hogy
  7. február 27-éig lehetősége lett volna megvalósítani a beázásmentes állapotot, amelyet elmulasztva 14 nap késedelembe esett. Mindezekből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperes nem tett eleget a Ptk. 6:
  8. §
(1)bekezdésében foglalt kármegelőzési kötelezettségének, ezért a késedelemből eredő kár megosztása indokolt Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 12 a felek között úgy, hogy a felmerült kárt magatartásuk felróhatósága arányában viselik [Ptk. 6:525. §
(2)bekezdés]. [33] Az elsőfokú bíróság a felróhatóság arányát úgy határozta meg, hogy az alperesnél 78 nap, a felperesnél 14 nap késedelem áll fenn, így az összesen 92 nap késedelemből az alperest 85%-ban, a felperest pedig 15%-ban terheli felelősség, vagyis az alperes az igazoltan felmerült kára 15%-ának megtérítését követelheti a felperestől, a fennmaradó összeget viszont viselni köteles. [34] Az ötödik viszontkereset – amelyben az alperes a teljesítés megtagadása miatti kárként a felperest terhelő szerződéses szolgáltatások más vállalkozóval való elvégeztetésével felmerült 365.913.749 forint többletkiadás megtérítésére kérte kötelezni a felperest – elbírálása során az elsőfokú bíróság az alperes által benyújtott, az szakértő cég (szakértő1) által készített és kiegészített magánszakértői vélemény (a továbbiakban: magánszakértői vélemény) alapján állapította meg a felperes által elvégzett építési munkák készültségi szintjét és azok értékét, továbbá a perbeli vállalkozási szerződés szerinti műszaki tartalom teljesítéséhez még szükséges munkarészeket és azok értékét. Következtetése szerint a felperesi teljesítés megtagadása miatt a még hátralévő építési-szerelési munkákat szükségképpen más alvállalkozókkal kellett az alperesnek elvégeztetni, ezért a befejezési munkák ellenértékének és e munkák vállalkozási szerződés szerinti ellenértékének kárként jelentkező különbözete és annak késedelmi kamatai megilletik az alperest. A befejező munkákra megkötött szerződések túlárazásának, illetve az azokban meghatározott szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbségnek a megállapítására a felperes által indítványozott bizonyítást mellőzte. [35] A hatodik viszontkeresetet – amelyben az alperes a jótállási kötelezettség alá eső hibajavítások elvégeztetésével felmerült 41.616.053 forint megfizetésére kérte kötelezni a felperest – az elsőfokú bíróság alaposnak találta. Abból indult ki, hogy az alperes a szerződés 5.
  1. pontjában foglaltak szerint eljárva az általa csatolt okiratokkal igazoltan a hibákat közölte a felperessel (33/A/63/a-A/63/e. szám alatti okiratok), a felperes azonban a hibák kijavításától elzárkózott, így az alperesnek nem volt más lehetősége, minthogy a felperes teljesítésének hibáit a felperes közreműködése nélkül javíttatja ki. [36] A felperest a saját szolgáltatása tekintetében terhelte hibajavítási kötelezettség és miután a felek között vitás volt, hogy a javítással érintett munkarészeket a felperes végezte, ebben a szakkérdésben az elsőfokú bíróság az aggálytalannak tartott magánszakértői vélemény alapján foglalt állást. A magánszakértő az okiratok alapján az egyes hibákat számításba vette és részletes számításokat végzett annak megállapítása érdekében, hogy az adott hiba a felperes tevékenységéhez kapcsolható-e. A felperes ezzel szemben nem tudott olyan nyomós indokot felhozni, amely alkalmas lett volna a szakértői megállapítások kétségessé tételére. [37] Az elsőfokú bíróság szakértő2 igazságügyi szakértő véleményének a hibajavítások, különösen a hibaok keletkezési időpontjának megállapítása végett való kiegészítésére irányuló felperesi indítványt mellőzte, mert a hibás teljesítéssel összefüggésben – amelynek körébe beletartozik annak bizonyítása is, hogy a hiba a felperes által kivitelezett munkarészen következett be – az alperes a bizonyításra köteles fél, a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 13 felperesi indítvány teljesítése pedig azt eredményezte volna, hogy ugyanarra a tényre két különböző szakértő nyilvánít vélemény. [38] Az elsőfokú bíróság elbírálta az alperes jótállási biztosíték nyújtása tárgyában előterjesztett hetedik viszontkeresetét, amelyet 83.204.447 forint és kamatai tekintetében alaposnak, ezt meghaladóan pedig alaptalannak ítélt. [39] Az elsőfokú bíróság a feleket terhelő fizetési kötelezettség összegzése körében az okiratok alapján (1/F/30., 9/A/
  2. sorszám alatti okiratok) az alperes beszámítását alaposnak ítélte és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes követelését csökkenteni kell 572.067.997 forinttal, amelynek alapján a felperes 119.117.402 forint teljesítésének követelésére jogosult, megilleti továbbá ezen összeg
  3. szeptember
  4. napjától járó késedelmi kamata, valamint a tőkekövetelésként érvényesített késedelmi kamat összegének a pernyerésével arányos 17%-a, azaz 212.750 forint, továbbá a behajtási költségátalány 17%-a, azaz 10.850 forint. Az alperes viszontkeresete 1.414.093.049 forint összegben volt alapos, amelyet azonban csökkenteni kellett a keresettel szemben beszámított összeggel, mert ennek hiányában a késedelmi kötbér és a meghiúsulási kötbér beszámítással lefedett része kétszer lenne figyelembe véve. Mindezek alapján az alperes 842.025.052 forint és késedelmi kamata teljesítését követelheti a felperestől. [40] A perköltségről a Pp.
  5. §
(2)bekezdése szerint határozott, a kereset tekintetében a felperes 17%-os pernyerése, míg a viszontkereset tekintetében az alperes 47%os pernyerése alapján. A perköltség meghatározása során a felperes részére járó ügyvédi munkadíjat a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §
(2)bekezdés
  1. c)pontja alapján 9.112.000 forint + áfa összegben, valamint a megbízási szerződés szerint a részére megítélt összeg 1,5 %-át kitevő sikerdíjban állapította meg, amelynek megfizetéséről a pernyerés-pervesztés arányában a feleket egymással szemben megillető összeg egybeszámításával határozott. II. [41] A felperes fellebbezésében elsődlegesen kérte az elsőfokú ítélet keresetet elutasító és a viszontkeresetnek helyt adó rendelkezéseinek megváltoztatását és az alperes keresettel egyező marasztalását, továbbá a viszontkereset elutasítását. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult a Pp. 380. §
  2. c)pontja, illetve a Pp. 381. §-a alapján. [42] A másodlagos fellebbezési kérelmét arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 2. §
(1)és
(2)bekezdéseiben, valamint a 342. §
(1)és
(3)bekezdéseiben foglaltakat megsértve a hetedik viszontkereset tekintetében olyan viszontkereseti-kérelemben marasztalta a felperest, amely kérelmétől az alperes elállt, és az elsőfokú bíróság a Pp. 346. §
(4)és
(5)bekezdéseinek megsértésével nem adott számot arról az ítélet indokolásában, hogy az elállást a döntése során miért nem vette figyelembe. Érvelése szerint a fenti lényeges eljárási Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 14 szabálysértés az ügy érdemi eldöntésére, a marasztalás összegére is kihatott, amely az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt mérlegelés nélküli kötelező hatályon kívül helyezést alapoz meg [Pp. 380. § c) pont]; másodsorban a hatályon kívül helyezést a Pp. 381. §-a alapján az teszi indokolttá, hogy a Pp. 83. §
(4)bekezdése szerinti perköltségviselési szabály – amelyet az elsőfokú bíróság nem vett figyelembe – a másodfokú eljárásban nem pótolható, illetve orvosolható. [43] Másodsorban azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 316. §
(2)bekezdés b) pontját és 317. §
(1)bekezdés d) pontját megsértve nem állapította meg a magánszakértői vélemény aggályosságát. Érvelése szerint a magánszakértői vélemény eljárásjogi okokból a másodfokú eljárásban nem orvosolható módon aggályos, mert a magánszakértő a Pp. 303. §
(2)bekezdés a) pontjában foglaltakat megsértve csak a szakvélemény elkészítését röviddel megelőzően
  1. október 14-én értesítette a felperest a megbízás tényéről, annak tárgyáról, terjedelméről és tette lehetővé a felperes észrevételeinek előterjesztését, amelyre
  2. október 22-én sor került. Abból, hogy a magánszakvélemény egyes mellékletei
  3. februárjában keletkeztek azt a következtetést vonta le, hogy a magánszakértő megbízatása 2019-ben történt, így a késedelme nem kimenthető. A magánszakértő a Pp.
  4. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjaiban foglaltakat is megszegte azzal, hogy a helyszíni szemle lefolytatásáról a felperest nem értesítette, ezzel elzárta attól, hogy a szemlével kapcsolatos lényeges észrevételeit előterjeszthesse. A magánszakvélemény a Pp. 303. §
(2)bekezdés c) pontjában megfogalmazott azon követelményeknek sem felel meg, hogy a szakvéleményt a felperesi észrevételeket értékelő módon kell elkészíteni, mert a magánszakértő a felperes észrevételeit mindössze másfél oldalban értékelte. A fentiek miatt a magánszakértő az eljárása során a felperes garanciális jogait nem biztosította, a hivatkozott hiányosságok a magánszakvélemény utólagos kiegészítésével sem voltak orvosolhatók. Az aggályos magánszakvéleményt a Pp. 316. §
(3)bekezdése alapján bizonyítékként nem lehetett volna figyelembe venni, amelynek következtében az alperes viszontkereseti tényállításait az elsőfokú bíróság nem tekinthette volna megalapozottnak. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában nem adott számot arról, hogy a fenti okok ellenére a magánszakvéleményt miért vette figyelembe a döntése meghozatala során. [44] Az elsőfokú döntést a támadott részében érdemben egyrészt azért találta megalapozatlannak, mert az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően, hogy az alperes a szerződés
  1. számú mellékletét képező ún. generál ütemtervet – amelyet a felek a szerződés lényeges elemének tekintettek és azt az alperesnek kellett volna elkészíteni – a felperes részére nem adta át. Az elsőfokú bíróság ugyan megállapította, hogy ezt az ütemezést a felperes nem vehette figyelembe, de ennek jogi relevanciáját – amely szerint a generál ütemterv hiányából eredő minden következményt az alperesnek kell viselnie – a döntés során nem vette figyelembe. Az alperes nem teljesítette a munkaterületen történő tevékenység megszervezésére vonatkozó kötelezettségét, amely arra vezetett, hogy a felperes tevékenysége teljesen ellehetetlenült, az alperes generál ütemterv átadásával kapcsolatos mulasztása lényeges szerződésszegésnek, illetve közbenső szerződésszegésnek minősül, amelyek jogkövetkezményei alól az alperest a vállalkozási szerződés 5.
  2. pontja sem mentesíti. Az alperes mulasztása közvetlenül kihatott a felperes tevékenységére és késedelembe sodorta a felperest a szerződés 4.
  3. pontjában meghatározott határidők tekintetében. [45] Érvelése szerint a generál ütemterv hiánya azért is jelentős, mert azt a felperes a pénzügyi ütemterv elkészítésekor nem vehette figyelembe. Az elsőfokú bíróság Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 15 megállapításával ellentétben a pénzügyi ütemtervet a felperes elkészítette, az alperes áttanulmányozta és elfogadta, ekként a perbeli szerződés részévé vált a Ptk. 6:
  4. §
(5)bekezdése alapján, amely értelmezést támasztja alá a BH
  2. számon közzétett eseti döntés is. Nem helytálló ezért az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy az alperesre nem vonatkoznak a pénzügyi ütemtervben az egyes munkaterületek átadásával kapcsolatosan meghatározott határidők. Ezzel szemben az alperes a Ptk. 6:
  3. §
(1)bekezdése alapján annak biztosítására lett volna köteles, hogy a pénzügyi ütemterv szerinti munkaterületek az ott meghatározott időben teljesítésre alkalmas minőségben rendelkezésre álljanak. Az alperes az általa vállalt határidőket nem tartotta be és az elsőfokú eljárásban részletesen előadott tények alapján (
  1. sorszámú perfelvételi irat) mindezzel 210 nap késedelmet okozott a felperesnek. [46] A tájékoztatási kötelezettséget érintően az elsőfokú döntést azért tartotta jogszabálysértőnek, mert a vállalkozási szerződés 4.
  2. pontjában a felek a Ptk. 6:
  3. §
(2)bekezdésének alkalmazását nem zárták ki. A szerződés nem szabályozza azt az esetkört, amikor az akadályt az alperes ismerte vagy ismernie kellett, erre a Ptk. fenti rendelkezését kell alkalmazni. A perbeli esetben az üveghomlokzat kivitelezésének előfeltétele volt az épületszerkezet kiépítése, a szerkezetépítés elmaradásával, valamint annak a felperes teljesítését akadályozó hatásával az alperesnek már a felperes felvonulása előtt tisztában kellett lennie. Erre figyelemmel a felperest a Ptk. fenti rendelkezése alapján külön akadályközlési kötelezettség nem terhelte, sőt az alperes sértette meg a Ptk. 6:62. §
(1)bekezdése szerinti kötelezettségét azzal, hogy erről a felperest nem tájékoztatta. [47] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a
  1. részhatáridőt érintő késedelem megállapításánál figyelmen kívül hagyta, hogy a szakértő által meghatározott
  2. február 26-i teljesítési időpont a szakvélemény szerint is csak abban az esetben lett volna tartható, ha más késedelmet okozó körülmény nem merül fel, az akadályok viszont
  3. október 30-án nem szűntek meg és nagymértékben gátolták a felperes tevékenységét. Ilyennek minősült a szakvélemény szerint is az alperes által elhelyezett teherfelvonók jelenléte, amelyek
  4. április 24-ig ténylegesen korlátozták a beázásmentesség megvalósításának lehetőségét. Ezenfelül a gyártást hátráltatta az egyes üvegminták elfogadásának, valamint a gyártmánytervek véglegesítésének alperesi késedelme, továbbá a munkaterület hiánya miatt előállt anyagfelhalmozódás. [48] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a gyártmánytervek kapcsán a felperes teljesítésének hátráltatását nem látta egyértelműen megállapíthatónak, holott a szakvélemény a gyártmánytervek késedelmes véglegesítését olyan körülménynek minősítette, amely szükségszerűen időtöbbletet eredményezett a felperes teljesítése kapcsán. A felperes már
  5. március 31-én tájékoztatta az alperest arról, hogy a végleges tartószerkezeti gyártmánytervek hiánya miként és mennyiben késlelteti az üveghomlokzat kivitelezését, ezeknek a terveknek a hiányában az egyes elemeket a felperes nem tudta legyártani és ezt a tényállítását a szakértő is alátámasztotta. A gyűrt homlokzat gyártmányterveinek elfogadására ehhez képest csak
  6. november 15-én került sor, az elemes homlokzat és szalagablakok terveit
  7. október 30-a, illetve
  8. november 15-e helyett
  9. április 7-én adták át, amely 159, illetve 145 nap késedelmet okozott. [49] Az üvegminták elfogadása során az alperes a szerződésben meghatározott 15 napos határidőt nem tartotta be, amely szintén késleltette a gyártást és a beépítést. Az okiratok Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 16 szerint a gyűrt homlokzati üvegminta elfogadása
  10. decembere helyett
  11. decemberében történt meg, így a felperes a gyártást csak
  12. január 8-án tudta megkezdeni. [50] Az fentiek ellenére az elsőfokú bíróság a felperes által megjelölt és a szakvéleménnyel is alátámasztott egyéb akadályozó körülményeket nem vette figyelembe és a felperes késedelmét azzal a feltételezéssel állapította meg, hogy
  13. december 9-ét követően nem volt a tevékenységét hátráltató akadály. Az elsőfokú ítéletet ellentmondásosnak is tartotta, mert miközben az igazságügyi szakértő alátámasztotta, hogy a felperest az
  14. és a
  15. részhatáridők vonatkozásában ugyanazok a körülmények akadályozták, az elsőfokú bíróság ezen akadályokat kizárólag az
  16. részhatáridő késedelmének kimentésére tartotta alkalmasnak. [51] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése körében nem értékelhette volna a terhére az abból eredő hiányosságokat, hogy az alperes elzárta azoknak a tényeknek a bizonyításától, amelyeket a titoktartásra kötelezett tanúk vallomásával kívánt bizonyítani azzal, hogy részükre a felmentést nem adta meg. [52] A fentiekből azt a következtetést vonta le, hogy az alperes késedelmi kötbérre nem jogosult, mert nem bizonyított, hogy a késedelem okát a felperes idézte elő, illetve mert a felperes megfelelő módon kimentette magát a késedelem alól, mivel szakvélemény támasztotta alá, hogy az alperes késedelme miatt nem volt abban a helyzetben, hogy az akadályozó körülmények között határidőben teljesítsen. [53] A viszontkeresetet érintően a Ptk. 6:
  17. §
(2)bekezdésével és a BDT
  2. számon közzétett eseti döntésből következő ítélkezési gyakorlattal is ellentétesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a szerződés általa támadott kikötései nem minősülnek általános szerződési feltételeknek. Ezzel szemben az alperes maga állította, hogy évente több ezer azonos szövegezésű szerződést köt az alvállalkozóival, és az alperes a gazdasági erőfölényével élve jelentősen korlátozta, hogy a felperes a szerződés mely rendelkezéseit és milyen tartalommal módosíthatja, a szerződés számos rendelkezésétől való eltérést nem tette lehetővé a felperes számára. Mindezek miatt a szerződés támadott kikötései (3.12., 3.15., 3.18., 5.
  3. és 5.
  4. pontok) általános szerződési feltételnek, egyben tisztességtelennek minősülnek az elsőfokú eljárásban előadott érvek és indokok mentén. [54] A fellebbezésében ennek körében kiemelte, hogy amennyiben a szerződés 5.
  5. pontját az alperes értelmezése szerint úgy kellene tekinteni, hogy a felek jogviszonyában nem csupán a kötbért meghaladó kár, hanem kötbér és azon túlmenően a teljes kár is érvényesíthető, úgy ez súlyosan sérti a káronszerzés tilalmának általános jogelvét. Érvelése szerint a szerződés 5.
  6. pontjának fenti kitétele valójában a Ptk. 6:
  7. §
(3)bekezdésének azt a szabályát emelte be a vállalkozási szerződésbe, hogy az alperes a kötbér jogszerű érvényesítése esetén kizárólag a kötbért meghaladó kárát érvényesítheti. A szerződés ugyanezen pontjának az a kitétele, amely szerint a felperes a szerződésszegés jogkövetkezményei alól kizárólag annak bizonyításával mentesül, hogy a szerződésszegését kizárólag az alperes felróható és elháríthatatlan magatartása vagy mulasztása, vagy vis maior okozta, súlyosan sérti az alperes kárenyhítési és kárelhárítási kötelezettségének, valamint a kármegosztási kötelezettség általános jogelvét. Ennek következményeként a felperes alappal hivatkozhat arra, hogy az alperes a kötbér jogszerű alkalmazása esetén is csak annyiban Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 17 érvényesíthet vele szemben kárigényt, amennyiben a károk összege a jogszerűen felszámított kötbér összegét meghaladja. [55] A szerződés 5.
  1. pontjának tisztességtelenségéből következik, hogy annak alapján a felperes felmondási joga nem volt korlátozott, másrészt a perbeli esetben fennálltak azok a körülmények, amelyek alapján az elsőfokú bíróság értékelése szerint is megillethette a felperest a felmondási jog. A perbeli esetben az alperes a szerződés teljesítéséhez szükséges feltételeket nem biztosította, akadályozta a felperes határidőben való teljesítését, a kötbérigény bejelentésével, a vállalkozói díjrészletek visszatartásával folyamatos pénzügyi nyomás alatt tartotta a felperest, holott tudta, hogy a vállalkozói díjat a felperes projekthitelének törlesztésére kell fordítani. Az elsőfokú bíróság értékelésével ellentétben a felperes teljesítését nem kizárólag a munkaterület hiánya tudta ellehetetleníteni, mert a teljesítés lehetetlenné válása hosszabb folyamat eredménye volt (a munkaterület műszaki alkalmatlansága, épületszerkezet készültségi fokának hiányossága, tervszolgáltatások, minták jóváhagyásának hiánya és késedelme, az ütemezés felborítása), amely mulasztásokkal előidézett helyzetre már nem vonatkozhatott a szerződés 5.
  2. pontjában foglalt felmondási korlát. [56] A felperes felmondásának oka a számos formában megvalósuló fent hivatkozott alperesi közbenső szerződésszegés volt, amely kizárja, hogy a felmondása a teljesítés jogos ok nélküli megtagadásának minősüljön. [57] Mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy a felmondása jogszerű volt, a teljesítés meghiúsulását nem a felperes idézte elő, az a felperes felelősségi körén kívül eső okok miatt következett be, ezért az alperes meghiúsulási kötbérre nem jogosult. [58] Fenntartotta azt az állítását, hogy a perbeli vállalkozási szerződés a felperes felmondása folytán szűnt meg, ezért az alperes az ötödik viszontkeresettel érvényesített – a befejező munkák mással való elvégeztetésével felmerült díjkülönbözetben álló – kár megtérítését nem követelheti. Ennek az elsőfokú bíróság által a viszontkeresettel egyezően megállapított összege azért is megalapozatlan, mert a magánszakvélemény eljárásjogi okból való aggályossága [Pp.
  3. §
(2)bekezdés b) pont, 303. §
(2)bekezdés a)-c) pontjai] miatt azt a Pp. 316. §
(3)bekezdése alapján bizonyítékként nem lehetett volna figyelembe venni. Ugyanezen okból nem lett volna figyelembe vehető a magánszakvélemény a késedelemből eredő kár, valamint a hibás teljesítésen alapuló igények jogalapjának és összegének megítélésére. Ebből következően a fenti viszontkereseti kérelmeket érintően az elsőfokú bíróságnak a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményét az alperes terhére kellett volna értékelni. [59] A hatodik viszontkeresetet érintően az elsőfokú döntést a magánszakvélemény érdemi megállapításai alapján sem tartotta megalapozottnak. Álláspontja szerint a magánszakvéleményből nem derül ki, hogy az egyes hibák milyen alapon minősülnek a felperes felelősségi körébe tartozó hibáknak, így nem állapítható meg, hogy a hiba oka a felperes teljesítésére vezethető vissza. Kiemelte, hogy a szakértő által vizsgált munkarészeken a felperes levonulása után más alvállalkozók végeztek munkát, a szakértő a hibákat azok kijavítása miatt nem tudta megvizsgálni, a lehetséges hibaokokat csak példálózó jelleggel sorolta fel. Érvelése szerint a hiba típusának és az azért felelősséggel tartozó fél Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 18 meghatározásának kiemelt jelentősége van, és a magánszakértő a kiegészítő szakvéleményében valójában maga kérdőjelezte meg a magánszakvélemény fenti tárgykörben való megalapozottságát azzal, hogy kijelentése szerint fennáll annak az esélye, hogy a garanciális javítási igények alapjául szolgáló hibákat anyaghibák okozhatták, amely kérdést viszont nem vizsgálta. Ezen kívül az sem volt bizonyított, hogy a
  1. szeptember 16-án listázott hibákra vonatkozó igénybejelentését az alperes valóban megküldte a felperesnek és a hibajavítás költségének összege sem alátámasztott, mert a magánszakértő kizárólag az alperes által átadott számlákat vette alapul, azonban azokat nem értékelte. Az elsőfokú bíróság következtetésével ellentétben az elsőfokú eljárásban előadott és a fellebbezésben megismételt érvei alkalmasak a hibajavítás költsége tekintetében a magánszakértő véleményének aggályossá tételére. III. [60] Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet keresetnek részben helyt adó és a viszontkeresetet részben elutasító rendelkezésének részbeni megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását, valamint a viszontkereseti marasztalás összegének 1.194.228.158 forintra és késedelmi kamataira való felemelését. [61] A fellebbezését arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályok megsértésével állapította meg, hogy a pert megelőzően csak 572.067.997 forint erejéig élt beszámítással, így megalapozatlanul marasztalta az ezt meghaladó keresetben és annak késedelmi kamataiban. Jogszabálysértőnek tartotta továbbá az elsőfokú bíróságnak a felperesi késedelem részbeni kimentésére vonatkozó megállapítását és ebből a károsult közrehatására levont következtetéseit, valamint a viszontkereset fentiekre alapított részbeni elutasítását. Érvelése szerint ettől függetlenül is megalapozatlan a késedelmi kötbér iránti viszontkereset, valamint az alperes által nyújtott szolgáltatások ellenértékének megfizetésére irányuló első viszontkereset részbeni elutasítása, az alperesre terhesebb 85-15% mértékű kármegosztás alkalmazása és a perköltség körében megítélt sikerdíj. [62] Érvelése szerint a peres felek között lényegében nem volt vitás és a szakvélemény is alátámasztotta, hogy az
  2. részhatáridő kapcsán 226 nap, míg a
  3. részhatáridő kapcsán 135 nap objektív késedelem állt fenn, ezért azt kellett elbírálni, hogy a felperes által hivatkozott közbenső szerződésszegés fennállt-e és milyen időtartamban, valamint ennek eredményeként a felperes az objektív késedelmét hány nap időtartamban tudta kimenteni, amelynek megítélése körében az elsőfokú bíróság döntése megalapozatlan elsősorban abból az okból, hogy az elsőfokú bíróság az akadályközlés elmulasztása és annak jogkövetkezményei tekintetében helytelen következtetésre jutott. [63] A peres felek között nem volt vita abban, hogy a szerződés 4.4., 5.
  4. és 6.
  5. pontjainak megfelelő felperesi akadályközlés a teljesítési határidőben nem történt, csak azt követően a kötbérkövetelés bejelentése után. Az elsőfokú bíróság a szerződés 5.
  6. pontjának azt a rendelkezését, hogy alperesi késedelemre a felperes csak akkor hivatkozhat, ha megfelelő határidő tűzésével arra az alperest figyelmeztette, a jogszabállyal ellentétesen értékelte jogvesztés kikötéseként [Ptk. 6:
  7. §], mert az nem arról szól, hogy a felperes a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 19 szerződésszegés esetén ezzel okozati összefüggésben valamely meglévő jogát elveszíti, hanem csupán a teljesítés során a felek közötti együttműködés módját szabályozza. E szerződési feltétel helyes értelmezése szerint a megfelelő akadályközlés a közbenső szerződésszegésre való hivatkozás alapfeltétele és nem a felperes jogfosztását szolgálja, hanem azt, hogy az alperes a vele közölt akadályt el tudja hárítani. Az akadályközlési kötelezettséget a Ptk. 6:
  8. §-a is előírja, amelynek rendszertani elhelyezkedéséből következően sem értelmezhető a hivatkozott szerződési feltétel jogvesztés kikötésének. Az elsőfokú bíróság a fenti minősítéssel a Pp.
  9. §
(2)bekezdését, valamint 342. §
(1)és
(3)bekezdéseit is megsértette, mert a felperes jogvesztés kikötésére nem hivatkozott. Mindebből következően a Ptk. 6:190. §
(2)bekezdésének alkalmazása, valamint az alperesi közbenső szerződésszegés elbírálása is jogszabálysértő. [64] Érvelése szerint a szerződés 5.
  1. pontjának megfelelő akadályközlés hiányát úgy kell értékelni, hogy a felperes az alperes késedelmére nem hivatkozhat, közbenső szerződésszegés híján pedig a felperes az objektív késedelem teljes időtartamáért felelős, az alól kimentésre nincs lehetőség. [65] Másodsorban azzal érvelt, hogy a felperes a késedelmét még részben sem mentette ki, mert az igazságügyi szakértő véleménye nem bizonyítja az elsőfokú bíróság
  2. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt tájékoztatása szerint a felperes bizonyítási érdekébe tartozó tényeket. A szakvéleményben nincs adat arra, hogy a szerződés rendelkezései alapján a felperesnek mely munkaterületet mikor kellett megkapnia és azt mikor vette át, így adatok hiányában nem tudott véleményt nyilvánítani abban a kérdésben, hogy mely munkaterület hiánya pontosan milyen időtartamban jelentett akadályt. A bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeit a Pp.
  3. §
(1)bekezdése szerint a felperes terhére kellett volna értékelni, ezért az elsőfokú bíróság szakvéleményre alapított megállapításai és az abból levont következtetései a Pp. fenti rendelkezésébe ütköznek. [66] A szakértő nem látta megállapíthatónak, hogy lett volna olyan helyzet, amikor csak és kizárólag a munkaterület hiánya akadályozta a felperest a teljesítésben, amely megállapítás önmagában is elégséges bizonyítéka annak, hogy a felperes az alperes közbenső szerződésszegésére nem hivatkozhat, mert a közbenső szerződésszegés fogalmilag azt jelenti, hogy az alperes a felperes teljesítését lehetetlenné tette (szerződés 5.9. pontja), illetve megakadályozta [Ptk. 6:152. §
(2)bekezdés], amely a szakvélemény, de a tanúvallomások szerint sem állt fenn. [67] A szakértő anyaghiányra és létszámhiányra vonatkozó megállapítása önmagában is kizárja azt, hogy a felperes teljesítése az alperes közbenső szerződésszegése miatt lehetetlenült volna el, illetve volt akadályozott. Eseti döntések (BDT
  1. 1747., BDT
  2. 3014.) indokaiból arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a késedelmét akadályoztatásra hivatkozva nem mentheti ki mindaddig, amíg volt lehetősége munkavégzésre, mert ha van olyan kötelezettsége, amelynek teljesítését az állított mulasztás nem akadályozza meg és azzal késedelembe esik, úgy szerződésszegést követ el akkor is, ha lenne olyan kötelezettsége, amelyet valóban nem tud teljesíteni. A szakvélemény pedig éppen azt állapította meg, hogy soha nem volt olyan helyzet, amikor a felperest az állítólagos munkaterület hiánya a munkavégzésben megakadályozta volna. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 20 [68] A fentiektől függetlenül a szakvélemény azt is alátámasztja, hogy bizonyosan volt annyi ki nem menthető felperesi késedelem, amely az alperest a maximális összegű késedelmi kötbér követelésére jogosítja fel. A szakértő megállapítása szerint az
  3. részhatáridő teljesítését a IV. emelet feletti födém elkészültének hiánya akadályozta, e födémrész elkészítésének időpontjára azonban nem szolgáltatott adatot, ekként a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a 226 nap késedelem nem az ő terhére esik, amely időtartamra járó kötbér már eleve a maximális kötbér több mint hétszerese. A szakértő által kimentettnek tekintett 2 és fél hónap (77 nap) késedelem figyelembevétele mellett is fennáll 149 nap ki nem mentett késedelem az
  4. részhatáridő vonatkozásában, amely az alperest szintén a maximális összegű késedelmi kötbér követelésére jogosítja fel. [69] Érvelése szerint a
  5. részhatáridő tekintetében megállapított 14 nap ki nem mentett késedelem fiktív számítások eredménye, a ténylegesen ki nem menthető késedelem ennél hosszabb és az az után számított kötbér az alábbiak szerint több okból is eléri a maximális késedelmi kötbér összegét. A szerződés szerinti
  6. részhatáridőhöz (
  7. október 30.) képest a szakértő által megállapított 2 és fél hónap késedelem nem
  8. február 28-án, hanem legkésőbb
  9. január 15-én járt le, a 135 napos késedelemből így 58 nap ki nem mentett. A szakvéleményben szintén megjelenő 45 napos felperesi akadályoztatás figyelembevételével pedig a ki nem menthető késedelem 90 nap. Ugyanakkor a 2 és fél hónap alperesi késedelem fiktív szakértői megállapításon alapul, amelyből fél hónapot kizárólag a közbeeső karácsonyi újévi munkaszünettel indokolt, amelyre valójában 9 napot lehetne figyelembe venni, de a felek a szerződés 4.
  10. pontjában a határidők szempontjából a munkaszüneti napoknak egyébként sem tulajdonítottak jelentőséget, amely korrekció figyelembevétele mellett további 16 nap ki nem mentett késedelem adódik. A szakértő által megállapított 2 és fél hónap kimentett felperesi késedelem csak akkor lehetne megalapozott, ha a szakértő napokra lebontva tételesen bemutatta volna, hogy az adott napon mi volt az a konkrét munkaterülethiány, amely a felperes számára lehetetlenné tette a kötbérterhes határidőkhöz tartozó munka elvégzését. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárásban is előadott fenti körülményeket, számítási hibákat, ellentmondásokat nem vizsgálta és annak indokairól sem adott számot. [70] Az alperes értelmezése szerint az elsőfokú ítélet számítási hibát is tartalmaz, mert a 2 és fél hónapos alperesi késedelmet
  11. december 9-étől számítja a kötbérterhes
  12. október 30-i határidő helyett azzal az indokkal, hogy az építmény
  13. december 9-én érte el a szerkezetkész állapotot. Ehhez képest a szakértő éppen a szerkezetkész állapot miatt – amely valójában
  14. november 30-án készült el – állapította meg a 2 és fél hónap alperesi késedelmet, így az ítélet 40 napot duplán vett figyelembe az alperes terhére. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy a 2 és fél hónapot 78 napnak tekintette, 1 nap ki nem menthető késedelmet a felperes javára értékelt. A számításában azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a felek a késedelem naptári napjai és nem munkanapjai után állapították meg a kötbért, így a szerződés alapján nincs annak jelentősége, hogy
  15. február 25-e ünnepnap, amely szintén legalább 1 nap ki nem menthető felperesi késedelmet jelent. Az elsőfokú bíróság a késedelmi kötbér összegét is helytelenül határozta meg, amely a
  16. részhatáridő vonatkozásában a szerződés 5.
  17. pontja alapján napi 19.810.000 forint. [71] Az
  18. részhatáridőhöz fűződő késedelmi kötbérigény teljes egészében megalapozott, az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes döntése a Pp.
  19. §
(1)bekezdésébe és a Ptk. 6:186. §
(1)bekezdésébe ütközik, mert a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeit az elsőfokú bíróság a bizonyításra köteles felperes helyett az alperesre Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 21 terhelte, egyben a kimentés bizonyítása helyett a ki nem menthetőség bizonyítását követelte meg. Az elsőfokú ítélet okszerűtlen megállapítást is tartalmaz, mert a szakértő által megállapított 2 és fél hónap alperesi késedelmet az
  1. részhatáridőre is irányadónak kellett volna tekinteni, amely a 226 nap késedelemből 149 nap ki nem menthető késedelmet jelent. Amennyiben pedig a szakértő megállapítása szerint az egész épület
  2. február 28-án zárható volt, úgy ezt az
  3. részhatáridőhöz kapcsolódó felperesi teljesítésre is irányadónak kell tekinteni, amely az
  4. részhatáridőhöz kapcsolódóan is legalább 14 nap késedelmet eredményez. [72] A fenti indokok alapján az alperes a késedelmi kötbér maximális összegére jogosult, amelynek következtében az elsőfokú bíróságnak a keresetet el kellett volna utasítani. [73] Megalapozatlannak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy csak 572.067.997 forint erejéig élt beszámítással. Ezzel szemben a pert megelőzően közölt beszámítást tartalmazó alperesi nyilatkozatok alapján egyértelmű, hogy az alperes a nála elhelyezett teljesítési biztosítékot teljes egészében felhasználta a késedelmi kötbérből a beszámítás után fennmaradt követelésére, valamint részben a meghiúsulási kötbér követelésére – amelyek összege eleve meghaladja a keresettel érvényesített követelés összegét –, így a marasztalása alaptalan. Érvelése szerint abból, hogy a felperes a késedelmét nem tudta kimenteni az is következik, hogy a második viszontkeresete alapján további 150.100.000 forint késedelmi kötbér illeti meg. [74] Az első viszontkeresetet illetően az elsőfokú bíróság döntése a Ptk. 6:
  5. §-ába és 6:
  6. §
(1)bekezdésébe ütközés miatt jogszabálysértő. A vállalkozási szerződés 1.
  1. pontja szerint az alperest az általa a felperes részére biztosított szolgáltatások ellenében megillető ellenszolgáltatás alapja a teljes vállalkozási díj. Ez egyértelműen következik egyrészt abból, hogy a szerződési feltételben nagy kezdőbetűs szóhasználattal megfogalmazott „Vállalkozói Díj” alatt a felek a szerződés 3.
  2. pontjában definiált 2.830.000.000 forint egyösszegű átalánydíjat értették. A szerződés egyértelmű rendelkezése miatt az elsőfokú bíróság által felvetett értelmezési kérdés nem merült fel, így az elsőfokú bíróság nem juthatott volna arra a következtetésre, hogy az alperest megillető ellenszolgáltatás alapja a felperes által nyújtott szolgáltatásnak megfelelően teljesített vállalkozói díj. Az ellenszolgáltatás átalány jellege az elsőfokú bíróság értelmezésével ellentétben éppen azt jelenti, hogy a szolgáltatás ellenértéke nem a felperes által ténylegesen elvégzett munkához igazodik, különös figyelemmel arra is, hogy a megrendelői szolgáltatás költsége csak kis mértékben függ a tényleges igénybevételtől. Az alperes
  3. április 20-ától
  4. május 11-éig biztosította a felperes számára a szerződésben meghatározott szolgáltatásokat, amelyek alapján az elsőfokú bíróság által megítélt összegen felül további 5.625.261 forint illeti meg. [75] A negyedik viszontkereset elbírálására vonatkozó részében az elsőfokú ítéletet egyrészt a Pp.
  5. §-ának megsértése miatt tartotta jogszabálysértőnek, mert az elsőfokú bíróság a felperes erre irányuló kérelme nélkül, a viszontkereseti ellenkérelem korlátain túlterjeszkedve alkalmazott kármegosztást. Másodsorban azzal érvelt, hogy az elsőfokú döntés a Ptk. 6:
  6. §
(2)bekezdésével ellentétes, amely szerint a kármegosztást elsődlegesen a felróhatóság aránya határozza meg és csak másodlagosan a közrehatás aránya. A felróhatóság arányának megítélése során az elsőfokú bíróság által értékeltektől eltérő szempontokat kell figyelembe venni, míg az elsőfokú bíróság által alkalmazott, a késedelmes Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 22 napok összevetésén alapuló számítás a közrehatás megállapítására sem alkalmas. Ettől függetlenül a kármegosztást a késedelemmel okozott károk közül csak az alperes által kifizetett kötbér-kárra lehetne figyelembe venni. A beázással és a téliesítéssel felmerült költség-károkra vonatkozóan viszont a magánszakértő részletes levezetéssel egyértelműen azt állapította meg, hogy ezek a károk kizárólag a felperes mulasztásával hozhatók okozati összefüggésbe. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban a Pp. 306. §
(4)bekezdését és 307. §
(1)bekezdés a) pontját is megsértette azzal, hogy az okozati összefüggés tekintetében bizonyító félnek minősülő alperes által beszerzett magánszakvéleményt mellőzve a felperes által indítványozott szakértő véleménye alapján ítélte meg ezt a kérdést. Mindezekre figyelemmel a negyedik viszontkereset alapján további 196.477.845 forint teljesítésének követelésére jogosult. [76] A perköltséget érintően az elsőfokú döntést a felperes részére megítélt sikerdíj tekintetében tartotta jogszabálysértőnek. Álláspontja szerint nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a fél az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés c) pontja szerinti munkadíj felszámítása mellett és azzal egyidejűleg az IM rendelet 2. §
(1)bekezdése és a megbízási szerződés alapján érvényesítsen sikerdíjat. IV. [77] Az alperes fellebbezési ellenkérelme a hetedik viszontkereset kivételével az elsőfokú ítélet felperes fellebbezésével támadott rendelkezéseinek helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben marasztalására irányult. [78] Érvelése szerint a felperes fellebbezése érdemi elbírálásra alkalmatlan, illetve nem eredményezheti az elsőfokú ítélet megváltoztatását, mert az a Pp. 371. §
(1)bekezdés b) pontja által megkívánt tartalmi követelményekkel szemben csupán az általánosság szintjén tartalmazza az elsőfokú ítélet megváltoztatásának indokait. [79] A szerződés
  1. számú mellékletét jelentő ütemterv nem azonosítható a felperes által előadott generál ütemtervvel, a szerződés
  2. számú melléklete nem készült el, a felek nem állapodtak meg annak tartalmában, az alperes azonban ennek körében sem szerződésszegést, sem pedig közbenső szerződésszegést nem követett el, mert nem vállalt kötelezettséget ennek a mellékletnek az elkészítésére és átadására. Ezzel ellentétben a szerződés egészének értelmezésével az állapítható meg, hogy a szerződés 1.
  3. pontjában meghatározott műszaki- és pénzügyi ütemtervet, vagyis a
  4. számú mellékletként definiált kivitelezési és a
  5. számú mellékletként definiált pénzügyi ütemtervet a felperesnek kellett előállítani. A felperes a fellebbezésében nem vezette le, hogy a
  6. számú melléklet hiánya körében előadott érveléséből milyen következtetés vonható le és az hogyan eredményezné az elsőfokú ítélet megváltoztatását. A felperes által elkészített pénzügyi ütemterv műszaki jellegű határidőt nem tartalmaz és a pénzügyi ütemtervből a műszaki határidők nem is vezethetők le. A pénzügyi ütemterv a Ptk. 6:
  7. §
(5)bekezdése szerint nem válhatott a szerződés részévé, mert a Ptk. e rendelkezésének alkalmazását a szerződés 7.
  1. pontja kizárta. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 23 [80] A szerződés, valamint a jogszabály [az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/
  2. (IX. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Épkiv. r.) 24/A. §
(1)és
(2)bekezdései] szerint a felperest kifejezett és meghatározott alakszerűséghez kötött feltétlen akadályközlési kötelezettség terhelte függetlenül attól, hogy az alperes az állítólagos akadályról tudott-e vagy sem. A felperes értelmezésével szemben ehhez a Ptk. 6:62. §
(2)bekezdésének alkalmazását nem kellett kizárni, mert a szerződés és az Épkiv. r. is attól eltérő rendelkezést fogalmaz meg. A felperes a fellebbezésében nem hivatkozott olyan bizonyítékra, amelyből konkrét időpontban fennálló konkrét akadályoztatás, valamint az lenne megállapítható, hogy erről az alperes tudott. Hangsúlyozta, hogy a szakvélemény szerint nem volt bizonyított olyan helyzet, amikor kizárólag a munkaterület hiánya akadályozta a felperest a teljesítésben, továbbá, hogy az alperes
  1. augusztus 26-ától kezdődő folyamatos sürgetésére a felperes egyetlen alkalommal sem hivatkozott teljesítési akadályra. [81] A felperes 14 napos késedelmet tagadó hivatkozása általános, a felperes nem jelölte meg azokat a bizonyítékokat, amelyek alátámasztanák, hogy az általa előadott akadályozó tényezők nem képezik részét a kimentett késedelemnek, nem adta elő, hogy a megjelölt körülmények a felelősség alól a felperest milyen okból mentesítik és az adott körülmény a 14 nap késedelméből hány napot ment ki. Ettől függetlenül a felperes által megjelölt egyéb akadályozó körülményeket a bizonyítékok nem támasztják alá. A beázásmentes állapot megvalósulását a felek
  2. március
  3. napjával fogadták el, amely azt jelenti, hogy az építési felvonóra eső terület beüvegezésének hiányát a
  4. kötbérterhes részhatáridő megvalósulása szempontjából figyelmen kívül hagyták, így ezzel kapcsolatosan nincs kimenthető késedelem. A gyűrt homlokzat kapcsán akadályoztatás nem történt, a minta bemutatása a felperesnek felróhatóan késett, a megrendelő változtatási igényét a felperes szerződésmódosítás kezdeményezése nélkül elfogadta, amelyből az a következtetés adódik, hogy a változtatás nem akadályozta a teljesítésben. [82] A szakvélemény és a magánszakértői vélemény, valamint az okiratok tartalma is azt igazolja, hogy a felperes a gyártást érintően is lemaradásban volt. A szakvélemény a gyártmánytervvel kapcsolatosan a fellebbezési érveléssel ellentétben nem állapít meg késedelmet és a 2 és fél hónapon felül semmilyen kimentést nem tart indokoltnak. Az alperesi jóváhagyások állított késedelme nem szakkérdés, hanem bizonyítási kérdés, a felperes pedig erre a késedelemre nem adott elő konkrét bizonyítékokkal alátámasztott tényállítást, továbbá indokolást az akadályoztatására. [83] Kiemelte, hogy a felperes fellebbezésében megjelölt akadályozó körülmények azért sem alkalmasak az elsőfokú döntés megváltoztatására, mert az egyes akadályoztatási időtartamok nem adhatók össze és nem vehetők figyelembe egymásra tekintet nélkül, mert ezek még a felperes állítása szerint is jelentős részben ugyanazon időtartamban álltak fenn. A felperes az elsőfokú eljárásban sem adott elő olyan tényállítást, nem vezetett le olyan számítást, amely az átfedéseket figyelembe vette volna. [84] Az alperes a tanúk tekintetében a titoktartás alóli felmentést nem tagadta meg, ezzel szemben a tanúk meghallgatására azért nem került sor, mert a felperes nem indítványozta a titokgazda megkeresését a felmentés megadása iránt. A titoktartás alóli felmentés hiánya az eljárási szabályok alapján egyébként sem értékelhető az alperes terhére. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 24 [85] Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a támadott szerződési feltételek nem minősülnek általános feltételnek, mert a szerződés valamennyi feltételét a felek áttárgyalták, amelynek tényét a felperes törvényes képviselőjének előadása is alátámasztotta. Az a körülmény, hogy az alperes a felperes nem minden módosító javaslatát fogadta el, nem eredményezi, hogy a szerződési feltételek általános feltételnek minősülnének, ebből következően a támadott feltételek tisztességtelenségének kérdése – amelynek körében a felperes a fellebbezésében szintén nem tett értékelhető tényállítást – fel sem merülhet. [86] A felperes csak a szerződésben meghatározott esetekben volt jogosult felmondásra, azonban nem a szerződésben meghatározott felmondási okokra hivatkozott, amelyek egyebekben nem is álltak fenn. A szakértő megállapítása szerint a felperesi munkavégzés feltételei
  5. december 9-ére maradéktalanul teljesültek, az ezt követő munkaterülethiányt, illetve akadályoztatást a bizonyítékok nem támasztják alá, a felmondás időpontjában a felperes nem volt akadályozva, de a szerződés szerint ez sem szolgáltatott volna alapot a felmondására. A felperes a felmondása jogszerűségének alátámasztásaként az általánosság szintjén megfogalmazott állításokat tett, amelyek nem szolgáltatnak alapot az elsőfokú bíróságétól eltérő következtetés levonására. [87] A magánszakértői vélemény a felperes fellebbezésében előadott eljárásjogi okok miatt nem aggályos, a magánszakértő eljárásával kapcsolatosan a felperes garanciális jogai nem sérültek. A Pp. nem határozza meg, hogy a magánszakértő az ellenérdekű felet milyen időpontban köteles értesíteni, a szakértő a felperesi észrevételeket értékelte és beépítette a szakvéleményébe. A magánszakvélemény elkészítése során szakértői szemlére nem került sor, csupán azt rögzítette, hogy a helyszíni vizsgálat és szemle egy másik – a perben bizonyítékként nem értékelt – szakvélemény elkészítésekor már megtörtént, de erre a szemlére a magánszakértő a szakvéleményének egyetlen érdemi megállapítását sem alapította, a magánszakvélemény kiegészítése során tartott szemlén viszont a felperes jelen lehetett. [88] A javítási költséget érvényesítő hatodik viszontkereset kapcsán a felperes megalapozatlanul támadja érdemben a magánszakértő megállapításait, figyelmen kívül hagyja, hogy a Ptk. 6:
  6. §
(1)bekezdésében megfogalmazott mentesülési szabályra tekintettel nem az alperesnek kellett magánszakértővel bizonyítania, hogy a hibát nem a felperes után munkát végző személyek okozták, hanem a felperes bizonyíthatta volna, hogy a hiba oka a teljesítését követően keletkezett, amelyre nézve bizonyítást nem ajánlott fel. A felperes ugyancsak figyelmen kívül hagyja, hogy komplett üvegezett homlokzat kivitelezésére szerződött, így a jótállási kötelezettsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy anyaghiba vagy más gyártási, kivitelezési hiba merült-e fel. A magánszakértő tételes vizsgálaton alapuló megállapításait a felperes alaptalanul és érdemi indokolás nélkül vitatja, ellen-magánszakértői bizonyítással az elsőfokú eljárásban nem élt, a vitatása pedig önmagában nem teszi aggályossá a magánszakértői véleményt. [89] A másodlagos fellebbezési kérelmet azért találta alaptalannak, mert a hetedik viszontkeresetet érintő eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban orvosolható. V. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 25 [90] A felperes fellebbezési ellenkérelme – tartalma szerint – az elsőfokú ítélet alperes fellebbezésével támadott rendelkezéseinek helybenhagyására irányult. [91] A szerződés 5.
  1. pontjával kapcsolatosan az alperes fellebbezési érvelését azért nem tartotta helytállónak, mert a saját fellebbezésében kifejtett indokok szerint ez tisztességtelen általános szerződési feltételnek minősül, az elsőfokú bíróság minősítése nem az alperes fellebbezésében előadott okból, hanem emiatt jogszabálysértő. [92] Az igazságügyi szakértő véleménye a felperes bizonyítási kötelezettségébe tartozó tényeket kétségmentesen bizonyította, a szakértő megállapította, hogy a felperes által elkészített és az alperes által jóváhagyott, ekként a szerződés részévé vált pénzügyi ütemterv alapján meghatározhatók azok az időpontok, amikor az egyes részmunkaterületeket az alperesnek teljesítésre alkalmas állapotban át kellett volna adni a felperes részére ahhoz, hogy a vállalt határidőben teljesíteni tudjon. A felperes a részmunkaterület átadásának összesen 210 napot eredményező késedelmére részletes tényállítást tett és a szakvélemény alapján az is megállapítható, hogy számos részmunkaterület az átadáskor nem volt alkalmas a felperesi teljesítésre és a felek közötti jogviszony fennállása alatt sem vált arra alkalmassá. Ehhez képest az alperes a szövegkörnyezetéből kiragadva indokolatlanul szűken értelmezni a szakértőnek azt a megállapítását, amely szerint nem volt olyan helyzet, amikor csak és kizárólag a munkaterület hiánya akadályozta meg a felperes teljesítését. A szakvéleményt az egészében értelmezve a teljesítés akadályozása bizonyított, ezenfelül a felperes nemcsak a munkaterület hiányára, hanem számos, a saját fellebbezésében részletesen előadott és az elsőfokú eljárásban bizonyított akadályozó körülményre hivatkozott. [93] A szerződés 5.
  2. pontját az alperes értelmezésével szemben úgy kell érteni, hogy közbenső szerződésszegésre a projekt időbeli megvalósítását nagymértékben akadályozó, nem pedig a projekt egészének teljesítését lehetetlenné tevő alperesi magatartás miatt lehet hivatkozni. [94] A felperes gyártási késedelme az alperest a saját késedelme alól nem mentesíti. Hangsúlyozta, hogy a homlokzati elemek gyártásának ütemezése nem függetleníthető a kivitelezés többi részfolyamatától. A felperes
  3. májusáig jelentős készletet gyártott le, de a gyártást akadályozta egyrészt a beépíthetetlenség miatti anyagfelhalmozódás és a korlátozott tárolási kapacitás; másrészt az alperes kompetenciájába tartozó döntések késedelme. Az, hogy a felperes az alperes felróható késedelme miatt nem fért hozzá a munkaterülethez kihatott a gyártásra, nem volt elvárható a felperestől, hogy a teljesítéshez szükséges 24.000 m2 üvegfelületet előre gyártson le és azt addig tárolja, amíg az alperes lehetővé nem teszi a beépítést. Az elemes homlokzat 94 db elemének hiánya az igazságügyi szakértő szerint sem akadályozta a felperes teljesítését, mivel azok a legyártásuk esetén sem lettek volna beszerelhetőek. Az alperes által hivatkozott létszámproblémát az okozta, hogy a felperes az alperes által előidézett szervezetlenség miatt nem tudott megfelelően előre tervezni az elérhető munkaterületekkel, nem tudta pontosan meghatározni azt a létszámot, amelyre az éppen elérhető területek beépítéséhez szüksége lesz. Az a körülmény, hogy a homlokzat több 10.000 m2-es felületének minimális részén a felperes egyes időszakokban tudott munkát végezni, nem szüntette meg az alperes által előidézett akadályozó körülmények Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 26 felperesi teljesítésre kifejtett hatásait, így ettől függetlenül sem volt a felperesnek lehetősége az eredeti megállapodásnak megfelelő teljesítésre. [95] Az
  4. részhatáridővel kapcsolatosan az alperes 149 nap ki nem menthető késedelemre vonatkozó fellebbezési érvelését azért tartotta megalapozatlannak, mert az igazságügyi szakvélemény nem állapította meg, hogy mi lett volna az a reális időpont, amelyen belül a felperesnek teljesítenie kellett volna az
  5. részhatáridő szerinti műszaki tartalom kivitelezését. A szerződéses határidő nem vehető figyelembe, mert a felperes csak ennek eltelte után tudta az adott területen a munkavégzését megkezdeni, és az alperes számítása során figyelmen kívül hagyta, hogy ezt követően a felperesnek további időre volt szüksége az építési munka kivitelezésére. Az alperes megalapozatlanul tekinti az
  6. részhatáridő teljesítési idejének
  7. február 28-át, mert a szakértő ezt az időpontot a
  8. részhatáridőre állapította meg. Az
  9. részhatáridő teljesítése és teljesíthetősége kapcsán nem foglalt állást, és az elsőfokú bíróság is arra a következtetésre jutott, hogy erre vonatkozó tény és adat nem áll rendelkezésre. A szerződés műszaki tartalmából kiindulva azonban az
  10. részhatáridőt mindenképp a második mérföldkő előtt kellett teljesíteni, hiszen beázásmentes állapotról csak akkor lehet szó, ha a földszinttől a III. emeletig is zárt az épület. [96] A
  11. részhatáridőt a felperes a szakvélemény szerint neki fel nem róható okból nem tudta teljesíteni, ezért a késedelmét nem lehet a szerződésben kikötött részhatáridőtől számítani. A munkavégzésre alkalmas munkaterület rendelkezésre állásának elsőfokú bíróság által meghatározott
  12. december 9-i időpontjához hozzá kell még számolni az acélszerkezeten való homlokzati illeszkedést biztosító felperesi korrekciós munkák időigényét. A szakértő által meghatározott
  13. február 28-a a saját fellebbezésében részletesen kifejtett indokok mentén csak abban az esetben lehet irányadó, ha az alperesnek felróható valamennyi akadályozó körülmény megszűnt volna. [97] Hangsúlyozta, hogy az alperes egyéni alku eredményeként egyezett meg a beruházóval a
  14. március 14-i beázásmentes állapot elfogadásában, ettől függetlenül szakvéleménnyel alátámasztott tény, hogy
  15. április 24-éig a teherfelvonók ténylegesen akadályozták és fizikailag is kizárták a beázásmentesség megvalósításának lehetőségét. Az alperes fellebbezési érvelésével ellentétben a szakértő a felek által szolgáltatott adatok alapján állapította meg a 2 és fél hónap kimentést, amelyet megalapozott szakmai állásfoglalásnak kell tekinteni. A
  16. részhatáridőt érintő akadályozó körülmények az
  17. részhatáridő késedelmének kimentésére is alkalmasak. Mindezek miatt az alperes késedelmi kötbért érintő fellebbezése megalapozatlan, mert a saját fellebbezésében előadottak szerint a késedelmét kimentette azzal, hogy az azt okozó körülmények az alperesnek felróhatóak. [98] Az első viszontkereset kapcsán azzal érvelt, hogy a szerződés 1.
  18. pontját nem lehet az alperes fellebbezésében előadott módon értelmezni. Az alperes a pert megelőzően maga is úgy tekintette, hogy a megrendelői szolgáltatás ellenértékének alapja a felperes által ténylegesen teljesített munkák utáni vállalkozói díj, nem pedig az átalánydíj összege. Ezt támasztja alá, hogy az alperes erről a szolgáltatásról az elsőfokú bíróság által megítélt összegben állított ki a pert megelőzően számlát. [99] A negyedik viszontkeresetet érintően a felperes az elsőfokú eljárásban azért nem kérte a kármegosztás alkalmazását, mert az volt az álláspontja, hogy az alperes kárigénye a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 27 saját fellebbezésében előadott indokok mentén teljes egészében megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a kármegelőzési kötelezettségének nem tett eleget és attól függetlenül, hogy a kármegosztás arányával maga sem értett egyet, vitatta, hogy az alperes fellebbezésében előadott körülmények miatt a kárt teljes egészében a felperesnek kellene viselnie. Ennek körében kiemelte, hogy az alperes olyan késleltető körülmények közlésének elmaradására hivatkozik, amelyekkel maga is tisztában volt, generál ütemterv hiányában a felperes nem tudta a megelőző munkákra kikötött teljesítési határidőket, így ezek késedelmének fennállását sem tudta előre jelezni. Az akadályközlési kötelezettségét illetően a Ptk. 6:
  19. §
(2)bekezdésének értelmezése és alkalmazása körében, valamint a gyártási lemaradás kapcsán a saját fellebbezésében foglaltakat ismételte meg. [100] Nem tartotta megalapozottnak azt az alperesi tényállítást, hogy a felperes késedelme a szerződés teljes időszakában fennállt. Ezzel szemben a felperesi késedelem az alperes késedelmének szükségszerű következménye volt, amelynek az volt az oka, hogy az alperes a folyamatos munkavégzéshez szükséges feltételeket az építkezésen párhuzamosan dolgozó több szakma összehangolásával nem tudta biztosítani. Az alperes alaptalanul vitatja az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a munkaterület 2 és fél hónap késedelemmel való átadásának hiányában az alperes be tudta volna tartani a saját megrendelője felé vállalt
  1. március 8-i határidőt. A beázásmentesség elérése és a felperes munkaterületről való levonulása között eltelt időnek nincs jelentősége, mert a szakértőnek abból a megállapításából, amely szerint a vállalkozási szerződés fennállásának időtartama alatt a kulisszafalakra vonatkozó munkaterület nem vált teljesítésre maradéktalanul alkalmatlanná, egyértelműen az következik, hogy az alperes által hivatkozott időben a felperes nem tudta volna befejezni a munkát. [101] A perköltséget érintően az alperes fellebbezésében helytelenül állítja, hogy az ügyvédi munkadíjat és a sikerdíjat eltérő jogalapon érvényesítette. Az elsőfokú eljárásban a megbízási szerződés és annak kiegészítése alapján számította fel az ügyvédi munkadíjat, amely a megbízási szerződés 3.
  2. pontja szerint három tételből számítandó munkadíjból, továbbá sikerdíjból áll. A felek a megbízási szerződésben a munkadíj egyik tételének számítási módját valóban az IM rendelet
  3. §
(2)bekezdés c) pontjára utalással állapították meg – amelyet jogszabály nem tilt –, ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy a felperes egyszerre alapítja a megbízási szerződésre és az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés c) pontjára az ügyvédi munkadíj iránti igényét. VI. [102] A másodfokú bíróság anyagi pervezetését (10.Gf.40.231/2025/7. számú jegyzőkönyv) követően a felperes a Pp. 373. §
(5)bekezdése szerint a beszámítással szembeni és a viszontkereseti ellenkérelmét megváltoztatta, a késedelmi és a meghiúsulási kötbérköveteléssel szemben másodlagos védekezésként azt állította, hogy a vállalkozási szerződésben meghatározott szolgáltatásának oszthatósága miatt a Ptk. 6:
  1. §-a szerint a késedelem, illetve a meghiúsulás következményei kizárólag a szolgáltatás azon részére következhettek be, amelyeket a felperes késedelmesen, illetve nem teljesített. Erre tekintettel az alperes csak a késedelemmel érintett részhatáridőkre eső vállalkozói díj összege (
  2. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 28 részhatáridő: 1.938.150.000 forint,
  3. részhatáridő: 566.850.000 forint) alapján számított késedelmi kötbérre lenne jogosult, amely a követeléséhez képest 48.750.000 forinttal kevesebb kötbérfizetési kötelezettséget eredményezne, a szolgáltatás meghiúsult része (333.590.000 forint) után pedig az alperest legfeljebb 66.718.000 forint meghiúsulási kötbér illethetné meg. [103] Az alperes a Fővárosi Ítélőtábla anyagi pervezetése miatt kifogásolta az eljárás szabálytalanságát, amelyet az anyagi pervezetésben foglaltak mellőzésével kért orvosolni. [104] Álláspontja szerint a Pp.
  4. §
(3)bekezdés a) pontja szerint anyagi pervezetésnek nem lett volna helye, mert a felek a Ptk. osztható szolgáltatást meghatározó 6:28. §
(2)bekezdésére és a szerződésszegés ennek esetén alkalmazandó jogkövetkezményeit szabályozó Ptk. 6:
  1. §-ára az elsőfokú eljárásban nem hivatkoztak, e jogszabályhelyeket a periratokban meg sem említették. Az anyagi pervezetés nem valamely jogszabályi rendelkezés eltérő értelmezésére vonatkozik, hanem arról szól, hogy a másodfokú bíróság egyes tényeket (szolgáltatás oszthatósága, szerződés értelmezése) az elsőfokú bíróságtól és a felektől eltérően értelmezi és ezért eltérő jogi következtetésre jut, amely nem tartozik az anyagi pervezetés egyik esetkörébe sem. A szolgáltatás oszthatósága vagy oszthatatlansága nem jogértelmezési, hanem elsődlegesen ténykérdés, amely a felek előadására vehető figyelembe, és a másodfokú anyagi pervezetés is csak a felek kérelmének és jogállításainak korlátain belül gyakorolható, a felperes azonban ellenkérelmében még utalásszerűen sem hivatkozott a perbeli szolgáltatás oszthatóságára, valamint arra, hogy a szerződésszegés jogkövetkezményei csak az érintett rész vonatkozásában állnának be. VI.
  2. [105] Érvelése szerint a felperes másodfokú eljárásban előterjesztett ellenkérelemváltoztatása a fentiektől függetlenül sem engedélyezhető, mert az abban előadott anyagi jogi kifogás alapjául szolgáló jogállítás, az alapul fekvő tények és bizonyítékok előadásának hiányában nem felel meg a Pp. írásbeli ellenkérelemmel szemben támasztott követelményeinek. Részletesen kifejtette továbbá azokat az indokokat, amelyek mentén a felperes perbeli szerződésben vállalt szolgáltatása sem fizikailag, sem pedig jogilag nem minősíthető oszthatónak. [106] A Fővárosi Ítélőtábla a peres felek fellebbezését a Pp.
  3. §
(1)bekezdés a) pontja szerint tárgyaláson bírálta el. Az elsőfokú ítéletnek nem volt fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése [Pp. 358. §
(5)bekezdés], ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla egészében bírálta felül azzal, hogy a hetedik viszontkereset elbírálására vonatkozó részében az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatra a következők miatt nem volt alkalmas. [107] Az alperes az egymással valódi tárgyi keresethalmazatot alkotó viszontkereseti kérelmei közül a hetedik viszontkeresetét – amelyben a szerződés 3.12 pontja alapján Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 29 103.148.916 forint jótállási biztosíték és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a felperest – a 2021. szeptember 16-án kelt viszontkereset-változtatást tartalmazó beadványában visszavonta (133. számú beadvány), amelyet a tartalma szerint [Pp. 110. §
(3)bekezdése] a hetedik viszontkeresettől való elállásnak kellett tekinteni. Az elsőfokú bíróság az alperes elállást tartalmazó nyilatkozatát – amelyet egyebekben a berekesztést megelőzően az összefoglaló előkészítő iratában (282. számú beadvány 85. pont) megismételt – figyelmen kívül hagyta. Az elsőfokú bíróság a hetedik viszontkereset érdemi elbírálásával a Pp. 342. §
(1)bekezdését megsértve túlterjeszkedett az alperes viszontkereseti kérelmén, amely tény a másodfokú eljárásban nem volt vitás. Ennek orvoslásának a felek által meghatározott eljárásjogi eszköze, illetve módja tért el, mert a felperes elsősorban az elsőfokú ítélet megváltoztatásával és a hetedik viszontkereset teljes elutasításával, másodsorban pedig az elsőfokú ítélet új eljárásra utasítással való hatályon kívül helyezésével; míg az alperes úgy kérte orvosolni a túlterjeszkedést, hogy az elsőfokú ítélet hetedik viszontkeresetre vonatkozó részének megváltoztatása iránti felperesei fellebbezési kérelem teljesítését nem ellenezte, az elutasító részében az ítéletet fellebbezéssel nem támadta. [108] A viszontkereseten való túlterjeszkedés a másodfokú eljárásban az ezt érdemben elbíráló ítéleti rendelkezés megváltoztatásával és a hetedik viszontkereset teljes elutasításával nem orvosolható, mert az elsőfokú ítélet ebben a részében nem amiatt jogszabálysértő, hogy az érdemi döntés megalapozatlan, hanem azért, mert a bíróság olyan viszontkereseti kérelem tárgyában hozott érdemben döntést, amelynek tárgyát képező jog, illetve követelés jelen perben való érvényesítéséről az alperes lemondott, amely nyilatkozata a felperes elálláshoz való hozzájárulása miatt kizárta a hetedik viszontkereset jelen perben való érdemi elbírálását. [109] A viszontkereseten való túlterjeszkedés ugyanakkor a felperes fellebbezési érvelésével ellentétben nem tette szükségessé az elsőfokú ítélet teljes hatályon kívül helyezését [Pp. 380. § c) pont, 381. §], mert az elsőfokú eljárásban már fennálló, azonban az elsőfokú bíróság által figyelembe nem vett megszüntetési ok [Pp. 242. §
(2)bekezdés] miatti eljárási szabálysértést a másodfokú eljárásban a Pp.
  1. §-a szerint, vagyis a perbeli esetben az elsőfokú ítélet megszüntetési okkal érintett részének hatályon kívül helyezésével és az eljárás részbeni megszüntetésével kell orvosolni. Az elsőfokú eljárásnak az a hiányossága, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a felperes Pp.
  2. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 241. §
(2)bekezdése szerinti nyilatkozattételre való felhívását, a másodfokú eljárásban pótolható volt. A felperes a másodfokú tárgyaláson a hetedik viszontkeresettől való elálláshoz hozzájárult (10.Gf.40.231/2025/
  1. számú tárgyalási jegyzőkönyv), ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a hetedik viszontkereset elbírálására vonatkozó részében a Pp.
  2. §-a alapján hatályon kívül helyezte és ebben a részében az eljárást az elsőfokú eljárásban már fennálló, a Pp.
  3. §
(2)bekezdése szerinti ok miatt megszüntette. VI.
  1. [110] A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben csak a hetedik viszontkeresetet meghaladó részében bírálta felül a fellebbezési kérelmek és ellenkérelmek alábbiak szerint meghatározott korlátai között, és a felperes, valamint az alperes fellebbezését is csak részben találta alaposnak. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 30 [111] Az alperes fellebbezési ellenkérelemben kifejtett érvelésével ellentétben a felperes fellebbezésének nem volt az érdemi elbírálást kizáró hiányossága [Pp.
  2. §
(1)bekezdés b) pont], a fellebbezésből egyértelműen kitűnt, hogy a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását milyen okból kéri. Az indokok és a jogi érvelés alperes által sérelmezett általánossága, a konkrétumok hiánya az érdemi felülbírálat körében volt értékelhető. [112] A felperes fellebbezésének elbírálása során a Pp. 370. §
(1)bekezdése szerint korlátot jelentett, hogy a felperes a beszámítással, illetve a viszontkeresettel szembeni ellenkérelme másodfokú eljárásban való megváltoztatásának engedélyezése után ennek megfelelően a fellebbezését nem változtatta meg. A Fővárosi Ítélőtábla anyagi pervezetését követően a felperes a másodfokú eljárásban a beszámítással és a viszontkeresettel szembeni ellenkérelmét megváltoztatta és másodlagosan azzal védekezett, hogy az általa vállalt szolgáltatás oszthatósága miatt a késedelem és a teljesítés megtagadásának jogkövetkezményei a Ptk. 6:
  1. §-a szerint a szolgáltatásának csak a szerződésszegéssel érintett részére következtek be, amelynek folytán az alperes nem a teljes vállalkozói díj, hanem az
  2. és a
  3. részhatáridőre eső vállalkozói díj alapján számított késedelmi kötbérre, továbbá a szolgáltatás meghiúsult része után számított meghiúsulási kötbérre lenne jogosult. Az ellenkérelem-változtatás engedélyezését (10.Gf.40.231/2025/13-II. számú végzés) követően azonban a felperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a fellebbezését nem kívánja megváltoztatni. [113] A Fővárosi Ítélőtábla anyagi pervezetése a Pp.
  4. §
(5)bekezdése szerint megnyitotta a felperes számára az ezzel összefüggő ellenkérelem-változtatás lehetőségét, amellyel élve a felperes a beszámítási és viszontkereseti ellenkérelmét meg is változtatta. Ahhoz azonban, hogy ez a másodfokú eljárásban az elsőfokú ítélet felülbírálata során figyelembe vehető és értékelhető legyen, szükség lett volna arra is, hogy a felperes az ellenkérelem-változtatás engedélyezését követően a Pp. 375. §
(2)bekezdésének megfelelően a fellebbezését, különösen annak Pp. 371. §
(1)bekezdés d) pontja szerinti tartalmát, valamint az ellenkérelem-változtatáshoz kapcsolódóan a Pp. 371. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti indokait megváltoztassa, és az elsőfokú ítélet jogszabálysértő jellegének alátámasztásaként hivatkozzék azokra az anyagi jogszabályokra, mint megsértett jogszabályokra, valamint azokra az okokra, amelyekre az ellenkérelem-változtatását alapította. A felperes azonban az ellenkérelem-változtatás engedélyezése után a Pp. 375. §
(2)bekezdésében biztosított kivételes lehetőséggel nem élt, a fellebbezését nem változtatta meg. Ennek következtében viszont a másodfokú felülbírálat Pp. 370. §
(1)bekezdése szerinti korlátját a felperes fellebbezésében a Pp. 371. §
(1)bekezdés a)-d) pontjaiban megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak jelentették. Miután a felperes a szerződéses szolgáltatás oszthatóságára és a részleges szerződésszegés szabályainak alkalmazására a fellebbezésében nem hivatkozott, az elsőfokú ítéletet e jogszabályok megsértése miatt a fellebbezésében nem tartotta jogszabálysértőnek, a másodfokú eljárásban engedélyezett ellenkérelem-változtatás ellenére nem volt vizsgálható, hogy a felek az egyébként főszabály szerint valóban oszthatatlannak minősülő felperesi szerződéses szolgáltatást a szerződésben foglalt megállapodásukkal oszthatóvá tették-e, és ennek folytán a részleges szerződésszegés Ptk. 6:
  1. §-ában meghatározott jogkövetkezményei alkalmazásának helye lehet-e. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 31 VI.
  2. [114] A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú felülbírálat során a felperes beszámítási és viszontkereseti ellenkérelmében az egyes szerződési feltételeket érintően előterjesztett és a fellebbezésében fenntartott érvénytelenségi kifogást csak annyiban vizsgálta, amennyiben az a felperessel szemben érvényesített jog érvényesíthetőségét kizárja, megszünteti vagy gátolja. Ebben a körben a szerződés jótállási biztosítékot szabályozó 3.
  3. pontjának érvénytelensége, mint a hetedik viszontkeresettel szembeni anyagi jogi kifogás figyelembevételét eleve kizárta a hetedik viszontkereset tárgyában az eljárás megszüntetése. [115] A felperes a keresettel érvényesített összegből (691.185.399 forint) 119.117.402 forintot a szerződés 3.
  4. pontja szerint a korábbi vállalkozói díjakból visszatartott teljesítési biztosíték visszatérítéseként követelte, a fennmaradó összegre nézve pedig a vállalkozói díj teljesítésének követelésére irányuló jogot érvényesített (12-
  5. számú részszámlával és a végszámlával kiszámlázott díj). Az alperes ezzel szemben egyebek között azzal védekezett, hogy a felperes perben érvényesített követelését a felperessel szembeni késedelmi és meghiúsulási kötbér követelésének beszámításával teljesítette, illetve 572.067.997 forint ellenkövetelés tekintetében a perben beszámította és ugyanezt a követelését egyidejűleg a viszontkeresetével is érvényesítette. Miután a beszámítás a pénztartozás teljesítésének egy speciális módja, amely a teljesítéssel azonos joghatást eredményez [Ptk. 6:
  6. §] a kereseti követelés hátralékos vállalkozói díj megfizetésére irányuló részének elbírálása körében az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor elsősorban az alperes késedelmi, valamint meghiúsulási kötbérköveteléshez való jogát bírálta el. [116] Az elsőfokú bíróság azt a felek által vitássá nem tett tényt, amely szerint a szerződés
  7. számú mellékletét jelentő kivitelezési ütemterv nem készült, illetve azt az alperes nem adta át a felperes részére, helyesen értékelte akként, hogy a felek a kivitelezéshez szükséges részmunkaterületek alperes általi átadásának teljesítési idejét nem határozták meg. Ennek jogkövetkezményeit is helyesen vonta le azzal, hogy ebben a tekintetben a Ptk. 6:
  8. §
(4)bekezdésének alkalmazásával, valamint a szerződés 7.
  1. pontjának utaló szabálya folytán a Ptk. rendelkezései voltak irányadók. Eszerint az alperes a munkaterületeteket az egyes részteljesítési határidőkhöz képest olyan időben volt köteles munkavégzésre alkalmas állapotban a felperes rendelkezésére bocsátani, hogy a felperes a szerződéses kötelezettségét a határidő alatt megfelelően teljesíteni tudja. [117] A per elbírálása szempontjából nem volt döntő jelentősége, de az alperes alaptalanul hivatkozott arra a fellebbezésében, hogy a kivitelezési ütemtervet a felperesnek kellett volna elkészíteni és átadni. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű és logikai ellentmondástól mentes értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy ilyen szerződéses kötelezettsége a felperesnek nem volt. Az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékok mellett ezt támasztja alá a szerződés 5.
  2. pontjában foglalt rendelkezés is, amely arra az esetre biztosított az alperes számára elállási jogot, ha a felperes a részére átadott ütemterv határidőihez képest 15 napot meghaladó késedelembe esik. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a kivitelezési ütemtervet az alperesnek kellett elkészíteni és a felperesnek átadni, amelyre nem vitásan nem került sor. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 32 [118] A felperes érvelésével szemben az elsőfokú bíróság ennek a mulasztásnak valamennyi jogkövetkezményét a fentiek szerint levonta. A felperes a fellebbezésében nem adott elő olyan konkrét jogszabályi rendelkezéssel, illetve jogszabály értelmezéssel alátámasztott érvelést, amely azt meghaladó jogkövetkezményekre vezetne, hogy az alperesi teljesítés idejét a jogszabályok szerint [Ptk. 6:
  3. §
(2)bekezdés, 6:
  1. §] kell megállapítani. Az a hivatkozása pedig minden alapot nélkülöz, hogy a részmunkaterületek átadási idejének meghatározása hiányában a felperes eleve nem eshetett késedelembe. [119] A szerződés
  2. számú mellékletét jelentő pénzügyi ütemtervet a felek valóban a szerződés lényeges elemének tekintették, az elsőfokú bíróság azonban helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a pénzügyi ütemterv nem minősül a részmunkaterületek átadási idejében való megállapodásnak, de elsődlegesen nem abból az okból, hogy ez a melléklet a szerződés megkötését követően készült el, hanem mert sem a szerződésből kiolvasható rendeltetése, sem pedig a tartalma alapján nem minősíthető annak. A pénzügyi ütemterv a felperest megillető pénzbeli ellenszolgáltatás időalapú kifizetését ütemezi, havi bontásban mutatja az átalánydíjból az adott hónapban fizetendő díj összegét és az annak ellenében nyújtott szolgáltatást. A pénzügyi ütemterv az egyes részhatáridőkhöz kapcsolódó és a részszámlák alapját képező összeg meghatározását segíti elő, nem pedig a részmunkaterületek átadási idejét határozza meg, amelyre nézve a pénzügyi ütemtervből következtetés nem vonható le. Az elsőfokú bíróság ezért jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperesnek a pénzügyi ütemtervből levezetett alperesi késedelemre vonatkozó tényállításai és az ebből levont következtetései (
  3. sorszámú beadvány) nem megalapozottak. [120] Abból kellett ezért kiindulni, hogy a felek szerződésben foglalt megállapodásának hiányában a munkaterület átadásának teljesítési idejére a Ptk. rendelkezései [6:
  4. §
(2)bekezdés, 6:
  1. §] voltak irányadóak. A szakvélemény alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az
  2. és
  3. részhatáridő tekintetében mi minősült munkaterületnek. Az alperes érvelésével ellentétben a szakértő azt is megállapította, hogy a szerződés szerinti határidőben való teljesítéshez a munkaterületet milyen időben kellett volna munkavégzésre alkalmas állapotban a felperes rendelkezésére bocsátani. [121] A perben nem volt vitás, hogy az alperesi kötbérkövetelés alapját jelentő
  4. és
  5. részhatáridő szerződésben kikötött teljesítési idejéhez képest (
  6. július 30., illetve
  7. október 30.) ezeknek a munkáknak az átadás-átvételére
  8. március 14-én került sor. A szerződés 5.
  9. és 5.
  10. pontjaiban kikötött késedelmi kötbér a Ptk. 6:
  11. §
(1)bekezdése szerint a kötelezettnek felróható késedelemben álló szerződésszegés esetére szóló felelősségi szankció, olyan pénzösszeg, amely abban az esetben illeti meg a jogosultat, ha a kötelezett olyan okból teljesít késedelmesen, amelyért felelős. A kötelezett a kötbérfizetési kötelezettség alól csak a szerződésszegés kimentése esetén mentesül, vagyis, ha a Ptk. 6:
  1. §-a szerint bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta és nem volt elvárható, hogy ezt a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Ehhez képest a Ptk. 6:
  2. §
(1)bekezdésében szabályozott közbenső szerződésszegés, vagyis a szerződésből eredő kötelezettség megfelelő teljesítéséhez szükséges intézkedések vagy nyilatkozatok megtételének elmulasztása a Ptk. 6:150. §
(2)bekezdése szerint azzal a következménnyel jár, hogy kizárja a másik fél olyan kötelezettségének megszegését, amelynek teljesítését az intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása megakadályozta. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 33 [122] A fentiekből következően a kötbérfelelősség alóli kimentés és a közbenső szerződésszegés jogszabályi feltételei és joghatásai alapvetően eltérnek. A közbenső szerződésszegés – a perbeli esetben a munkaterület átadásának késedelme – azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az ezzel okozati összefüggésbe hozható, vagyis a felperesi teljesítést ténylegesen akadályozó munkaterület hiány esetén a felperes a Ptk. 6:153. §-a alapján nem esik késedelembe, így ennek következményei – beleértve a késedelmi kötbért is – vele szemben késedelem hiányában nem alkalmazhatók. Ehhez képest a kötbérfizetési kötelezettség alóli kimentés [Ptk. 6:186. §
(1)bekezdés, 6:
  1. §] azt jelenti, hogy a teljesítési határidő eredménytelen eltelte miatt már bekövetkezett késedelem kötbérfizetést eredményező jogkövetkezménye nem alkalmazható. Amíg tehát az előbbi esetben a kötelezett nem esik késedelembe, addig az utóbbi esetben a már bekövetkezett késedelem kötbérfizetéssel járó jogkövetkezményei alól mentesül. [123] Mindezekből következően az alperes elsőfokú eljárásban hangsúlyozott értelmezésével ellentétben a közbenső szerződésszegés és a szerződésszegés alóli kimentés, illetve a szerződés 5.
  2. pontjában szabályozott szerződésszegés alóli mentesülés szabályait nem együtt kellett alkalmazni és e feltételeknek nem együttesen kellett teljesülnie a felperes kötbérfizetési kötelezettségének megítéléséhez. [124] A felek a szerződés 5.
  3. pontjában a Ptk. 6:
  4. §-ától részben eltérően rendelkeztek azzal, hogy a szerződésszegést abban az esetben tekintették kimentettnek, ha annak oka kizárólag az alperes felróható és elháríthatatlan magatartása vagy mulasztása, illetve vis major, ennek az eltérésnek azonban az ügy érdemi elbírálása szempontjából nem volt jelentősége, mert a felperes a késedelmi kötbérrel szemben valójában nem a kimentés miatti mentesülésre, hanem közbenső szerződésszegésre hivatkozott. [125] Mindezeket a Fővárosi Ítélőtábla azért tartotta szükségesnek kiemelni, mert a felek a fenti két jogkövetkezményt, illetve joghatást összemosták, mert miközben a felperes az alperes közbenső késedelmét állította, addig a kötbérfelelősség alóli kimentésről, a kimentett napok számáról nyilatkozott, és a peres felek a késedelmes napoknak a kimentett napokkal való egybevetésével elvégzett számításokra tettek nyilatkozatot. VI.
  5. [126] A késedelmi kötbérkövetelés megítéléséhez elsőként a szerződés 5.
  6. pontjának közbenső szerződésszegést szabályozó kitételét kellett értelmezni. E szerződési feltétel és a felperes által támadott további szerződési feltételek tekintetében az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű értékelésével, a Ptk. 6:
  7. §
(1)bekezdésének helyes értelmezésével és alkalmazásával jutott arra a következtetésre, hogy a támadott szerződési feltételek nem minősülnek általános szerződési feltételnek. Nem volt vitás, hogy a perbeli szerződést az alperes szerkesztette, annak feltételeit az alperes határozta meg és azt több azonos típusú jogviszony létrehozására alkalmazza. Az általános szerződési feltételként való minősülés további követelménye ugyanakkor az egyedi megtárgyaltság hiánya. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a Ptk. 6:77. §
(2)Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 34 bekezdése szerint őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek sikerrel tett eleget, mert a szerződés megkötését megelőző levelezés tartalma azt támasztja alá, hogy a felek a támadott feltételeket egyedileg megtárgyalták. Az egyedi megtárgyaltság a felperes saját tényállításai alapján sem lehet kétséges, mert maga adta elő a szerződés megkötéséhez vezető alkufolyamat során a támadott szerződési feltételeket érintően javasolt módosításokat (
  1. sorszámú perfelvételi irat
  2. oldal). Az egyedi megtárgyaltság szempontjából nincs jelentősége annak a fellebbezési érvelésnek, hogy az alperes a felperes módosító javaslatait nem minden kérdésben fogadta el, mert ez éppen azt erősíti meg, hogy a szerződés tartalma a felek közötti tárgyalások, hosszabb egyeztetés és alkufolyamat eredményeként alakult ki. Az okiratok tartalmából kitűnően egyebek mellett a szerződésszegés jogkövetkezményei, különösen a kötbér kérdésében a felek egyeztetésének eredményeként a szerződés tartalma változott. Nem volt kétséges ezért, hogy a felperesnek a szerződés megkötése előtt volt valóságos lehetősége annak tartalmának befolyásolására, az pedig, hogy az alperes nem minden módosító javaslatát fogadta el, a szerződéskötés során megvalósuló szokásos alkufolyamat eredménye, ettől az adott feltétel utóbb nem válik egyedileg meg nem tárgyalttá. Ebből következően az általános szerződési feltétel szerződéses tartalommá válását szabályozó Ptk. 6:
  3. §-ának nincs jelentősége és a 6:
  4. §-ában szabályozott tisztességtelenségen alapuló megtámadási ok sem vizsgálható. [127] A szerződés 5.
  5. pontjának közbenső szerződésszegést szabályozó kitétele – amely szerint a felperes jogosulti vagy közbenső késedelemre kizárólag abban az esetben jogosult, amennyiben a jogosulti vagy közbenső késedelem a teljesítését lehetetlenné tette, s arra megfelelő határidő tűzésével írásban figyelmeztette az alperest – a felperes által megjelölt egyéb okokból sem érvénytelen. A Ptk. 6:
  6. §-a szerinti tilos szerződésnek az a szerződés, illetve szerződési feltétel minősül, amely a Ptk. olyan kógens szabályába ütközik, amely tilalomhoz maga a jogszabály fűzi a semmisség következményét. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a Ptk. 1:
  7. §-ában megfogalmazott jóhiszeműség és tisztesség követelményének alapelvébe ütköző szerződési feltétel önmagában az alapelvbe ütközés miatt nem minősülhet tilos szerződési feltételnek. A közbenső szerződésszegésre való hivatkozás feltételeinek meghatározása nem értelmezhető a szándékos szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötésnek, ezért a Ptk. 6:
  8. §-a alapján nem semmis. [128] A fenti szerződési feltételt érintő és a fellebbezésben is fenntartott érvénytelenségi kifogásnak egyebekben nem volt a per másodfokú elbírálására kiható jelentősége, mert az elsőfokú bíróság a szerződés értelmezése útján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes hivatkozhat az alperes közbenső szerződésszegésére, amely következtetést a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiak szerinti eltérő indokok mentén, de megalapozottnak találta. [129] A közbenső szerződésszegés körében a felek között a másodfokú eljárásban is értelmezési vita volt a szerződés fent idézett feltétele tekintetében. Minden alapot nélkülöz az alperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.
  9. §
(2)bekezdésének és 342. §
(3)bekezdésének megsértésével minősítette az 5.
  1. pont közbenső szerződésszegést szabályozó kitételét jogvesztés kikötésének. Egyrészt ezt az elsőfokú eljárásban az alperes saját maga értelmezte jogvesztés kikötésének vagy ahhoz hasonló jogintézmények (
  2. sorszámú perfelvételi irat), másrészt a Pp. fenti rendelkezései nem zárják ki, hogy a bíróság az érvényesített jog, a kereseti (viszontkereseti) kérelem és ellenkérelem keretei között a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 35 jogszabályok érvényesülésének biztosítása érdekében az anyagi jogszabályokat alkalmazza és ennek keretében akár egyes szerződési feltételeket a jogszabályoknak megfelelően minősítsen, amelynek során a felek jogi érvelése a bíróságot egyébként sem köti. [130] A Fővárosi Ítélőtábla értelmezése szerint a szerződés fenti rendelkezése a tartalma alapján nem minősül jogvesztés kikötésének, mert az nem arról szól, hogy a felperes elveszti a jogát arra, hogy az alperes közbenső szerződésszegésére hivatkozva zárja ki a saját szerződésszegését. A közbenső szerződésszegés alapján őt a Ptk.
  3. §
(2)bekezdése szerint megillető jog elvesztése a fenti szerződéses rendelkezésből nem olvasható ki, hanem csupán annak feltételeinek meghatározása. [131] A Fővárosi Ítélőtábla ettől függetlenül egyetértett abban az elsőfokú bírósággal, hogy a felperes a saját késedelmét kizáró okként hivatkozhatott az alperes késedelemben megnyilvánuló közbenső szerződésszegésére, azonban az elsőfokú bíróság által kifejtett indokoktól eltérő alábbi indokok szerint. [132] A fenti szerződési feltétel helyes értelme szerint a felek két konjunktív feltételhez kötötték a közbenső szerződésszegésre való hivatkozást, amely szerint a felperes a saját szerződésszegését az alperes késedelemben megnyilvánuló közbenső szerződésszegésére hivatkozással akkor zárhatta ki, ha az alperes közbenső késedelme a felperes teljesítését lehetetlenné tette, valamint, ha arra megfelelő határidő tűzésével írásban figyelmeztette az alperest. [133] A Ptk. 6:8. §
(1)bekezdésében és 6:86. §
(1)bekezdésében megfogalmazott elvek szerinti értelmezéssel azt a feltételt, hogy az alperes közbenső késedelme a felperes teljesítését lehetetlenné tette, kizárólag úgy lehet értelmezni, hogy az alperes jogosulti késedelme akadályozta, illetve tette lehetetlenné azt, hogy a felperes a szerződés szerinti részteljesítési határidőkben teljesítsen. A teljesítés lehetetlenné tétele nem értelmezhető a szerződéses szolgáltatás teljes egészében való meghiúsításaként, figyelemmel arra, hogy a szerződési feltétel kifejezetten közbenső késedelemről szól. A közbenső késedelem a végső teljesítési határidő előtt, a teljesítés alatt bekövetkező jogosulti szerződésszegést jelenti, amely akadályozza a kötelezett szerződésszerű teljesítését. Ezért önmagában a közbenső szerződésszegés, illetve a közbenső késedelem anyagi jogi fogalmából és következményeiből [Ptk. 6:
  1. §] következik, hogy ez alatt azt az alperesi késedelmet kell érteni, amely nem teszi lehetővé a felperes számára a saját szolgáltatásának határidőben való teljesítését. [134] A közbenső szerződésszegésre való hivatkozás másik feltételeként meghatározott írásbeli figyelmeztetés értékelése kapcsán kétségtelen tény, hogy mind a szerződés, mind pedig a jogszabály [Épkiv. r.] tájékoztatási, illetve akadályközlési kötelezettséget írt elő a felperes számára. Ennek az alperes által hivatkozott kötelező alakisága (szerződés 6.
  2. pont) a bizonyítás megkönnyítését célozza, az előírt alakiság mellőzése nem jelenti azt, hogy a felperes az akadályoztatására utóbb nem hivatkozhat, csak neki kell bizonyítani. Ennek azonban azért nem volt jelentősége, mert a másodfokú eljárásban már nem volt vitás, hogy a felperes
  3. december 6-át megelőzően a munkaterület rendelkezésre állásával kapcsolatosan nem közölt akadályt. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.231/2025/15 36 [135] A közbenső késedelem kapcsán előírt írásbeli figyelmeztetési kötelezettség célja nyilvánvalóan az, hogy az alperes egyrészt tudomást szerezzen arról, hogy a saját szerződéses kötelezettségét jelentő intézkedések elmulasztása a felperes határidőben való teljesítését akadályozza; másrészt, hogy a szükséges intézkedések megtételével lehetősége legyen ezen akadályok elhárítására. Az elsőfokú bíróság értelmezésével ellentétben annak megítélésénél, hogy a felperes a szerződésnek megfelelő írásbeli figyelmeztetés hiányában is hivatkozhat-e alperesi késedelemre, jelentősége volt annak, hog

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.