A határozat elvi tartalma: Írásbeli jognyilatkozat átvételének megtagadása és a jognyilatkozatot tartalmazó okirat átadása egészen nem történik meg a jognyilatkozat címzettjének magatartása okán. Ennek bizonyításához az Mt. nem írja elő a jegyzőkönyv felvételének kötelezettségét, kizárólag a bizonyíthatóság érdekében indokolt. A szabad bizonyítás rendszeréből eredően nem kizárólag több tanú egybehangzó előadása alapján fogadhatja el a bíróság a fél tényállítását bizonyítottnak. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.261/2021/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda (cím5, ügyintéző: dr. Schiffer András ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek – a Dr. Tóth Ügyvédi Iroda (cím6, ügyintéző: Pászthoryné dr. Tóth Mária ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 28.M.70.539/2020/
- számú és –
- sorszám alatt kijavított – ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi végzést: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 58.718 (ötvennyolcezerhétszáztizennyolc) forint együttes első- és másodfokú perköltséget. A le nem rótt forint 46.974 (negyvenhatezer-kilencszázhetvennégy) forint kereseti és 62.632 (hatvankétezer-hatszázharminckét) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete és az alapjául szolgáló tényállás [1] A Budapest Környéki Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma 28.M.70.539/2020/
- szám alatt meghozott és
- sorszámú végzéssel kijavított ítéletével a felperes közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése körében előterjesztett keresetének helytadva kötelezte az alperest 782.901 forint elmaradt munkabér megfizetésére a felperes javára, és 39.000 forint eljárási illeték viselésére. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.261/2021/4 2 [2] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes
- január 2-ától dolgozott az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban, családsegítő munkakörben. A kinevezésben a próbaidőt
- január 2-tól április
- napjáig határozta meg az alperes.
- március 10-
- napja között a felperes betegállományban volt. [3] Az alperes
- március
- napjával próbaidő alatt indokolás nélkül megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. tanú2 alperesi foglalkoztatott
- március 31-én megjelent a felperes lakóhelyén a jogviszonnyal kapcsolatos ügyintézés céljából. A jogviszony megszüntetésére vonatkozó,
- április 14-én postára adott okiratot a felperes
- április 17-én vette át. [4] Az elsőfokú bíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
- §
(2)bekezdés
- f)pontjának
- fa)alpontja, és a 2. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(3)bekezdése, 24. §
(4)bekezdése és 45. §
(5)bekezdése alapján kifejtette, hogy a kereset elbírálása körében abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperes a próbaidő alatt – jogszerűen – szüntette-e meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és
- március 31-én a megszüntető okirat kézbesítése szabályszerűen megtörtént-e. Rögzítette, hogy mindezek bizonyítása az alperest terhelte. [5] Rögzítette továbbá, hogy a felek
- március 31-i események, a kézbesítés megtörténte körében eltérő állítást tettek. Az alperes érvelése szerint a felmondást megkísérelte átadni, azonban a felperes annak átvételét megtagadta. Ellenben a felperes azt állította, hogy az alperes alkalmazottja, tanú2 nem adott át felmondás megjelölésű okiratot és ilyet nem is említett. A bizonyítási eljárás során az eseményről készült jegyzőkönyvek tartalmának és tanú2 tanúvallomásának egybevetésével úgy ítélte meg, hogy a felek eltérő tényállításai okán a rendelkezésre álló adatok alapján ítéleti bizonyossággal nem volt megállapítható a szabályos kézbesítés megtörténte. tanú2 ugyan azt állította, hogy a felperes az okiratot elolvasta és úgy nyilatkozott, hogy azt nem veszi át, majd ezt követően a felperes telefonon is beszélt az intézményvezetővel és annak befejezte után sem kívánta átvenni a jogviszony megszüntetésére vonatkozó okiratot, de ezeket az állításokat a felperes tagadta és a szembesítés sem vezetett eredményre. [6] Nem tulajdonított perdöntő jelentőséget annak, hogy az alperes korábban közölt-e szóban a felmondást, mivel az indokolás nélküli próbaidő alatti megszüntetés esetén a jogszabály az írásbeli formát kötelező jelleggel írja elő. A formai, valamint tartalmi követelmények betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy a munkavállaló az alapvetően aszimmetrikus jellegű munkajogviszonyban a jogait gyakorolhassa. Bár a felperes betegállományát követően nem jelent meg a munkahelyén, mindez nem jelentette azt, hogy a jogviszonyát megszűntnek tekintette. Az alperes ugyanis megerősítette, hogy a felperes részére a gyermeke miatti keresőképtelenség lejártát követően a járványhelyzetre tekintettel otthoni munkavégzést rendelt el. Azzal, hogy a felperes úgy nyilatkozott, hogy látta a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.261/2021/4 3 felmondást, de azt gondolta, hogy a későbbiekben kapja meg a munkáltató által aláírt okiratot, mindösszesen az nyert igazolást, hogy a felperes tudatában volt annak, hogy a munkaviszonya megszüntetésre kerülhet. Bár nem kereste a későbbiekben alperessel a kapcsolatot a jogviszonya körüli helyzet tisztázása érdekében, de ez nem jelenti azt, hogy a próbaidő alatti felmondást írásban, szabályszerűen közölte volna vele az alperes. [7] Hangsúlyozta, hogy az Mt.
- §
(3)bekezdése alapján az írásba foglalt megállapodást csak írásban lehet megszüntetni, mindez azt a célt szolgálja, hogy az esetleges későbbi jogvitákban a bizonyítékok a fél rendelkezésére álljanak. Ugyanezért indokolt a nyilatkozat átadása, illetve annak megkísérlése során több jelenlévő tanú aláírásával ellátott jegyzőkönyv felvétele, vagy az események egyéb hitelt érdemlő módon történő dokumentálása. [8] Nem fogadta el az alperes érvelését a perbeli események időbeli láncolatának értékeléssel kapcsolatosan sem, miszerint a
- március 9-én a felperessel szóban közölt tájékoztatás a jogviszony megszüntetésével kapcsolatosan, illetve a munkaeszközök átadásátvételének megtörténte és az, hogy a felperes távolmaradt március 31-ét követően a munkavégzéstől szintén azt igazolja, hogy a felperes is tudta, hogy jogviszonya a próbaidő alatt megszüntetésre került. E körben ugyanis kizárólag azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a próbaidő alatt a megszüntetésre vonatkozó okiratot szabályszerűen kézbesítette-e a felperesnek, mindehhez pedig szükséges az okirat átadásának tényleges megtörténte is az Mt.
- §
(1)bekezdése alapján. A közlés ugyanis az átadással hatályosul, nem a felek szándékaival, gondolataival való közléssel. A közlés szabályszerűségét nem igazolhatja az a körülmény sem, hogy a felperes a postai úton történt kézbesítést követően rövid időn belül keresettel élt. [9] Nem tartotta alkalmazhatónak az alperes által hivatkozott BH2020.182 számú döntést eltérő tényállás miatt. Mellőzte tanú3 tanúkénti meghallgatását, mivel a megjelölt személy kizárólag a 2020. március 9-i eseményekkel kapcsolatosan szolgált volna releváns információkkal. Hatálytalan, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 214. §
(2)bekezdésébe ütköző perfelvételi nyilatkozatnak ítélte meg a
- márciusi esetátadásokra vonatkozó alperesi előadást és okiratokat, ezért azokat bizonyítékként nem fogadta el. [10] A pertárgy értékét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján 782.901 forintban határozta meg és mellőzte a perköltségről való határozathozatalt, mert ilyen igényt a felperes nem terjesztett elő. Az eljárás illetékét az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdése és 42. §
(1)bekezdés a) pontja alapján számította és annak viselésére a pervesztes alperest kötelezte. Az alperes fellebbezése Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.261/2021/4 4 [11] Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását kérte. [12] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlan döntést hozott, mivel az elsőfokú eljárásban előadott nyilatkozatok és a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az a következtetés vonható le, hogy a felperes a jogviszony megszüntetésére vonatkozó okirat átvételét átolvasás után megtagadta. Mindezek okán az okirat kézbesítése szabályszerűnek tekinthető. [13] Az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a megszüntető okiratot több tanú jelenlétében kellett volna átadni. Figyelmen kívül hagyta a covid járvány miatti kialakult helyzetet, azt, hogy korlátozott számú ügyelet működött csak az alperesnél. Nem kérdőjelezhető meg tanú2 tanúvallomásának valóságtartalma, az általa elmondottakat intézményvezető neve, az intézmény vezetője is megerősítette. A felperes maga is úgy nyilatkozott az elsőfokú eljárás során, hogy tudomásul vette azt, hogy a felmondását tartja tanú2 a kezében és úgy gondolta, hogy az kézbesítésre kerül a számára. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a felperes tisztában volt azzal, hogy amennyiben az átvételt megtagadja az alperes esik késedelembe az intézkedés során. A felperes éppen azt nem vette figyelembe, hogy megtagadás esetén is beállnak a jogszerű átadás következményei. [14] A feltárt tényállásból iratellenes, helytelen következtetéseket vont le az elsőfokú bíróság amiatt is, hogy a
- március 31-én felvett jegyzőkönyv egyértelműen dokumentálta a felmondás átadásának megkísérlését. Nem vette figyelembe a felperes hárító magatartását és azt, hogy a felperes tagadta meg a munkáltatói intézkedés átvételét. A felperes megtagadta azt a munkáltatói intézkedést is, amely a munkahelyen való megjelenésre irányult keresőképességére figyelemmel. Álláspontja szerint a kézbesítés során a jelenlévő tanú2 azt megakadályozni ténylegesen nem tudta volna, hogy a felperestől az irat ne kerüljön vissza hozzá, amikor is a felperes visszanyújtotta számára. Mindezeken túl az alperes méltányos érdekeit teljeskörűen figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság, és nem vette figyelembe a járványhelyzet okozta speciális körülményeket sem. [15] A felperes a fellebbezésre ellenkérelmet felhívás ellenére sem terjesztett elő. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [16] A fellebbezés alapos. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.261/2021/4 5 [17] Az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomórészt helyesen állapította meg és az előírt bizonyítást ugyan lefolytatta, azonban a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, az azokból levont következtetéseivel, érdemi döntésével a másodfokú bíróság nem értett egyet. [18] A másodfokú bíróság a tényállást annyival egészíti ki, hogy a felperes
- március 31-én átadta az alperes nevében eljáró tanú2 részére a nála lévő szolgálati mobiltelefont, az alperesi intézmény kulcsokat és átvette a munkába járással kapcsolatos költségelszámolás alapján részére járó 18.475 Ft-ot. [19] Az elsőfokú bíróság azt helytállóan vizsgálta a perbeli esetben, hogy a próbaidő alatti, a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozat közlésére mikor került sor. Ezen időpontnak azért van jelentősége, mert egyrészt a Kjt.
- §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 287. §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltak értelmében e naptól számítandó a 30 napos keresetindítási határidő, másrészt a próbaidőre történő hivatkozással csak a próbaidő lejárta előtt van jogszerű lehetősége a feleknek megszüntetni a közalkalmazotti jogviszonyt. [20] A perbeli esetben a felek ellentétes állításokat tettek a jogviszony megszüntetésére vonatkozó okirat közlésének időpontjára nézve. A felperes állítása szerint azt csak postai úton,
- április 17-én kapta kézhez, míg az alperes nyilatkozata szerint a kézbesítés az alkalmazottja – tanú2 – útján a próbaidő utolsó napján, azaz
- március 31én a felperes részére történő személyes átadással, a felperes lakóhelyén megtörtént. Ez utóbbi állítást a felperes kifejezetten cáfolta és úgy nyilatkozott, hogy meg sem kísérelte az alperes átadni a megszüntető okiratot. [21] A közalkalmazotti jogviszonyokra is irányadó Mt.
- §-a rögzíti a jognyilatkozatok közlésének lehetséges eseteit, így az
(1)bekezdésben az okirat címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek való (fizikai) átadását, az elektronikus dokumentum hozzáférhetővé válását, és vagy a címzett, vagy az átvételre jogosult más személy átvételt megakadályozó, illetve megtagadó magatartását felsorolva. Ezen túlmenően a postai úton feladott küldemény kézbesítésével a jognyilatkozat szintén kézbesítettnek tekintendő a kézbesítési fikció beálltával. Arra helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli esetben az Mt. 24. §
(4)bekezdésének megfelelően az alperest terhelte a közlés szabályszerű megtörténtének igazolása. [22] Az említett rendelkezésekből kitűnik, hogy az átvétel megtagadása esetén a jognyilatkozatot tartalmazó okirat átadása ténylegesen nem történik meg a jognyilatkozat címzettjének magatartása okán. Ennek bizonyítására az Mt. nem írja elő a jegyzőkönyv felvételének kötelezettségét, az kizárólag a bizonyíthatóság érdekében indokolt. A szabad bizonyítás rendszeréből eredően arra vonatkozóan sincs kötelező jogszabályi előírás, hogy Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.261/2021/4 6 kizárólag több tanú egybehangzó előadása alapján fogadhatja el a bíróság a fél tényállítását igazoltnak és bizonyítottnak. A Pp. 279. §
(1)bekezdése alapján a bíróság ugyanis a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. A mérlegelés korlátját a bíróság indokolási kötelezettsége adja [Pp. 346. §
(4)-
(5)bekezdés]. Mindezt alátámasztja a Kúria Mfv.III.10.584/2017/
- számún döntése is, miszerint a Pp. bizonyítási rendszerében az unus testis nullus testis római jogi alapelv nem érvényesül, a Pp. szabályozása a szabad bizonyítás elvén nyugszik. A bíróság – főszabály szerint – alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, a tényállás felderítésére alkalmas bizonyítékokat szabadon felhasználhatja. Ezen döntés azt is kimondja, hogy önmagában az, miszerint a munkaügyi perben meghallgatott tanú a munkáltató alkalmazásában, vagy vele gazdasági kapcsolatban áll, elfogultságot nem jelent. [23] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során azt állapította meg, hogy tanú2 tanúvallomásával egybehangzó volt az alperes törvényes képviselőjének, intézményvezető nevenak a
- január 15-én megtartott tárgyaláson elhangzott személyes nyilatkozata, miszerint tanú2 az azonnali hatályú, próbaidő alatti megszüntető jognyilatkozatot kívánta a felperesnek személyesen kézbesíteni. Az intézményvezető azt is elmondta, hogy a felperessel telefonon beszélt ekkor, és a jogviszony megszüntetése kapcsán a felperes közös megegyezéssel történő megszüntetési módozatra tett javaslatot. Azt, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére vonatkozó munkáltatói jognyilatkozat átvételét megtagadta, igazolja a
- március 31-én délután 15.30 órakor felvett jegyzőkönyv is, amely azt követően készült, hogy tanú2 visszatért felperesi lakóhely neveról, a felperes lakóhelyéről az alperes alperesi székhely nevei székhelyére. [24] A felek magatartásának értékelése során nem lehetett figyelmen kívül hagyni az események láncolatát sem. Az intézményvezető személyes meghallgatása során ugyanis azt is elmondta, hogy
- március 9-én már az intézmény dolgozói közösen eldöntötték, hogy nem kívánnak a továbbiakban együtt dolgozni a felperessel, de az intézményvezető úgy döntött, hogy a próbaidő utolsó napjáig fenntartja a felperes jogviszonyát családi hátterére tekintettel. Mindezt megerősítette tanú2 tanúvallomása is. Azt is értékelni kellett, hogy a felperes által sem vitatottan tanú2
- március 31-én leadta a céges mobiltelefont és a nála lévő kulcsokat is. tanú2 és intézményvezető neve perbeli nyilatkozata egybehangzó volt arra nézve is, hogy ezeket az eszközöket jogviszony megszüntetésekor kell leadni az alkalmazottaknak, betegség idején nem. [25] A felperes maga sem vitatta, hogy „felmondás” elnevezésű okiratot látott tanú2 kezében, kizárólag azt nem ismerte el, hogy ezt az okiratot át kívánta vetetni kolléganője. Nem lehetett eltekinteni attól a körülménytől sem, hogy a felperes
- március 31-ét követően munkát nem végzett, és attól sem, hogy az intézményvezető előadása szerint a telefon fontos munkaeszköz az alperesi foglalkoztatottak esetében és kiemelten érvényes ez az akkor kezdődő pandémiás időszakra. Az otthoni munkavégzés körében a felperes sem tett semmilyen tényelőadást arra nézve, hogy március 31-ét követően a mobiltelefon hiányában Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.261/2021/4 7 milyen munkaköri feladatokat látott el, az intézményvezető pedig arra is nyilatkozott, hogy beosztott nevenek a felperes felett utasításadási joga nem volt, így e körben is megalapozatlan volt a felperes hivatkozása. [26] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a perben bizonyítást nyert, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyának próbaidő alatti megszüntetésére vonatkozó okirat átvételét megtagadta, így az az Mt.
- §
(1)bekezdése alapján közöltnek minősül. [27] Ezen túlmenően a másodfokú bíróság arra is rámutat, hogy a közlés hatályosságához egyébként sem szükséges a megszüntető intézkedés tartalmának, indokolásának ismerete, és azzal, hogy a felperes megtagadta a felmondás átvételét, önmagát fosztotta meg az okirat tartalmának és ennek részeként a jogorvoslati határidő pontos megismerésének lehetőségétől. Az Mt. 287. §
(1)bekezdés b) pontjában foglalt 30 napos keresetindítási határidő a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás átvételének megtagadásától megkezdődött, az nem a postai kézbesítés napjától, hanem az átvétel megtagadásának időpontjától, azaz
- március 31-től számítandó. [28] A felperes a keresetlevelét csak
- május 12-én adta postára, elmulasztva az irányadó keresetindítási határidőt, amit egyébként a jogviszony megszüntetésére vonatkozó okirat a jogorvoslati kioktatásban tartalmaz is. [29] A Pp.
- §
(1)bekezdés a) pontja értelmében a bíróság az eljárást – annak bármely szakaszában – hivatalból megszünteti, ha a keresetlevelet már a 176. §
(1)bekezdés a)-i) pontja alapján vissza kellett volna utasítani. A Pp. 176. §
(1)bekezdés i) pontja értelmében a bíróság – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – a keresetlevelet visszautasítja, ha a felperes a perindításra jogszabályban megállapított határidőt elmulasztja. A Pp.
- §-a rögzíti az ítélet hatályon kívül helyezésének kötelező okaként, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel – teljes egészében, amelyre a megszüntetés oka fennáll – hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti, ha a
- §
(1)bekezdése szerinti ok az elsőfokú vagy a másodfokú eljárásban fennáll. [30] A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróságnak hivatalból az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével egyidejűleg meg kellett szüntetnie az eljárást az Mt. 287. §
(1)bekezdés b) pontjában rögzített 30 napos keresetindítási határidő elmulasztása miatt. Az eljárás megszüntetésének alapjául szolgáló hiány nem pótolható és értelemszerűen az eljárás jóváhagyásával sem orvosolható, így e körben a másodfokú bíróságnak felhívást sem kellett tennie. A felperes akadályoztatására a keresetindítási határidő elmulasztása kapcsán nem hivatkozott, a késedelem alapjául a felperesnek a közlés hatályára kialakított téves jogi álláspontja szolgált. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.261/2021/4 8 [31] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 379. §-a alapján az elsőfokú ítéletet teljes egészében hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. Záró rendelkezések [32] A másodfokú bíróság a Pp. 82. §-a és 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes első- és másodfokú eljárással felmerült – együttes – perköltségének viselésére. Annak mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségektől szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése, valamint 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg, a fellebbezésben előadott alperesi nyilatkozatra figyelemmel. [33] Az illetékek összegéről való rendelkezés az Itv. 39. §
(1)bekezdésén, 42. §
(1)bekezdés a) pontján és 46. §
(1)bekezdésén alapul, a tárgyi költségfeljegyzési jog miatt le nem rótt elsőfokú és fellebbezési eljárási illeték a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosultsága folytán a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [34] A Pp. 21. §
(1)bekezdése és 512. §
(2)bekezdése alapján a pertárgy értéke 782.901 forint volt. [35] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- január
- dr. Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke dr. Szalai Beatrix s.k. előadó bíró dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. bíró