A határozat elvi tartalma: A munkáltató egyoldalú utasítási jogával a munkakör keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, melyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 3.Kf.700.187/2026/
- felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (cím1, eljáró jogi képviselő: dr. Tordai Gábor kamarai jogtanácsos) Vármegyei Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Godó Nikoletta kamarai jogtanácsos A per tárgya: Illetménnyel jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes
- sorszám alatt kapcsolatos közszolgálati Budapest Környéki Törvényszék 24.K.700.536/2025/
- számú ítélete Ítélet A fellebbezéssel támadott határozat: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 69.570 (hatvankilencezer-ötszázhetven) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a
- november 1-től
- október 31-ig terjedő időszakban (a továbbiakban: peresített időszak) a település1-i Rendőrkapitányság Alosztály állományában nyomozó beosztásban teljesített szolgálatot. Ezen beosztásához nem tartozóan rendszeresen végzett vizsgálói feladatokat, így az elkövető ismertté válását követően felmerült feladatokat Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.187/2026/4 2 is, melyek ellátásáért megbízási díj megfizetését kérte. Az e tárgyban előterjesztett szolgálati panaszát az alperes vezetője a határozatszám számú határozatával megalapozatlanság miatt elutasította. [2] A felperes keresete [3] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a peresített időszakra 1.391.400 forint, a rendvédelmi illetményalap 100%-ának megfelelő megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)bekezdés c) pontját, valamint
(5)bekezdését jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.391.400 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az alperes által nem vitatott feladatellátás alapján megállapítható volt, hogy a felperes 50-50%-os arányban végzett nyomozói és vizsgálói feladatokat, melyek egymástól a büntetőeljárásról szóló 2016. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) szabályozása szerint is elkülönülnek. A Be. 348. §-a kifejezetten rögzíti, hogy a nyomozás vizsgálatból és felderítésből áll; e §
(3)és
(4)bekezdései alapján pedig egyértelműen megállapítható, hogy a felderítés jelenti azokat a feladatokat, amit a nyomozó beosztásúak, a vizsgálati feladatok pedig azokat, amelyeket a vizsgáló beosztásúak végeznek. Nem volt alapos az alperes munkaköri leírásban foglaltakra való hivatkozása sem, mivel a töretlen bírói gyakorlat értelmében a hivatásos állományú beosztásához igazodóan kell meghatározni a munkaköri feladatokat, amely nem fedhet le több másik beosztást. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alapján jogosult a megbízási díjra. A keresetben megjelölt megbízási díj mértékét alaposnak, a teljesített többletfeladatokkal arányban állónak találta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [5] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást felderítette, a megfelelő jogszabályokat alkalmazta, ám azokból téves következtetésre jutott. A felperes azzal, hogy hivatásos szolgálati jogviszonyt létesített az alperessel, önként vállalta, hogy rá is vonatkozik a Hszt. 13. §
(1)bekezdése, amely kimondja, hogy a szolgálati viszony az állam nevében eljáró rendvédelmi szerv és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges szolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályban és Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.187/2026/4 3 más jogszabályban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. Továbbá vonatkozik rá a Hszt. 13. §
(2)bekezdése, melynek értelmében a hivatásos állományú a feladatait önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti. Mindezekre tekintettel a felperes köteles azokat a feladatokat ellátni, melyeket számára jogszerűen előírtak. Hivatkozott a felperes határozatszám2 számú munkaköri leírásának III. fejezet
- pont c) alpontjára, mely szerint közvetlen vezetője utasítása alapján köteles a munkaköri leírásban meghatározott feladatokon túl végrehajtani a külön nem nevesített, de a szolgálatteljesítési tevékenységi körébe tartozó mindazon eseti jellegű feladatokat, melyek ellátására elméleti felkészültsége, szakmai ismeretei, valamint tapasztalatai alkalmassá teszik. Utalt a nyomozó hatóság büntetőeljárással kapcsolatos feladatait tartalmazó, az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 10/
- (VI. 8.) Korm. rendeletre (a továbbiakban: Nyer.), melynek rendelkezéseiből megállapítható, hogy a szabályozás a nyomozás és a vizsgálat terminológiákat egymással átfedésben is használja, azok elvégzésére kizárólagos személyt a nyomozóhatóságon belül nem határoz meg. Nem vitatta, hogy a nyomozó és a vizsgáló különböző beosztás, érvelése szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy a nyomozás egészét lefedő alapfeladatok tekintetében e két beosztás között szignifikáns választóvonal lenne húzható. [6] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségében történő marasztalását kérte. Kiemelte, hogy a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet)
- számú melléklete alapján a nyomozó és a vizsgáló nem vitathatóan eltérő beosztás, amely eltérő feladatkört feltételez, egyébként értelmetlen lenne azok megkülönböztetése. Érvelése szerint a nyomozói és a vizsgálói feladatok a gyanúsítás közlésével határolhatók el: a nyomozó feladatköre az ismeretlen tettessel szemben folyó büntetőeljárásokra, míg a vizsgálói a gyanúsítottal rendelkező büntetőeljárásokra terjed ki. A fellebbezés súlytalanul hivatkozik a felperes munkaköri leírására, hiszen semmi nem akadályozta az alperest abban, hogy a nyomozói beosztások mellett a vizsgálati feladatokra megfelelő számú vizsgálói beosztást is rendszeresítsen. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [7] A fellebbezés megalapozatlan. [8] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor figyelembe vette, hogy az alperes a marasztalási összeg mértékére vonatkozó bírói mérlegelést, ekként az elsőfokú bíróság által megállapított összegszerűséget nem vitatta, így azt az ítélőtábla sem érintette, ebben a körben vizsgálódnia nem kellett. Fellebbezésében eljárásjogi jogszabálysértést nem állított, az ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól. Ekként a jogorvoslati eljárás szabta keretek Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.187/2026/4 4 között a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a döntését az irányadó és helyesen felhívott jogszabályi rendelkezésekre alapította, jogi indokolásában megjelenő okfejtése – melyet a másodfokú bíróság oszt – helytálló, teljeskörűen alkalmas a rendelkező rész szerinti döntés alátámasztására. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki. [9] Az elsőfokú bíróság a peradatok alapján helytállóan állapította meg, hogy az alperes nem vitatta a nyomozó és a vizsgáló beosztás eltérő jellegét, ugyanígy azt sem, hogy a felperes a szolgálatteljesítési ideje 50-50%-ában végzett nyomozói, illetőleg vizsgálói feladatokat. Az alperes valóban jogszerűen utasíthatta a felperest olyan feladatok elvégzésére, melyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak és ahhoz igazodtak; ezen jogosultsága azonban nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását. Megalapozottan foglalt állást az elsőfokú bíróság arról, hogy amennyiben a felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztása ellátása mellett, az alól nem mentesítve végzi, ezért a többletszolgálatért díjazásra jogosult [Hszt. 71. §
(5)bekezdés]. [10] Az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti; a munkaköri feladatok meghatározása azonban nem lehet önkényes. A munkáltató csak az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni: ez a felperes esetében a nyomozó beosztás volt. Az a körülmény, hogy a Be. 348. §
(1)-
(4)bekezdéseiben a nyomozó hatóság egységként szerepel, és az eljárási kódex az egyes nyomozati cselekmények elvégzésére külön beosztásokat nem nevesít, jelen per eldöntése szempontjából különös jelentőséggel nem bír, miután a büntetőeljárási törvény kétségkívül nem munkajogi (közszolgálati jogi) szempontból határozza meg a büntetőeljárás egyes szakaszainak szabályait; az nem is feladata. Ugyanakkor a Be. 348. §
(1)és
(2)bekezdéseiben foglaltakból kitűnően a nyomozás felderítésből és vizsgálatból áll, melynek tükrében a nyomozó és a vizsgáló beosztás elkülönítése szakmaspecifikus megközelítés alapján az alperes szervezeti tagozódásában megtörtént, ahogyan a BM rendelet is eltérő beosztásként nevezi meg a nyomozó (tiszt) és a vizsgáló (tiszt) beosztásokat. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását; erre a Kúria egységesen és következetesen már több határozatában rámutatott (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). [11] A Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Ezzel összefüggésben azonban nemazon van a hangsúly, hogy a többletfeladat ellátása okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben az adott szolgálati beosztás mellett, az alól történő mentesítés nélkül rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatként értékelendő. A Kúria következetes – jelen perben is irányadó – gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat is, az Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.187/2026/4 5 ilyen jellegű feladat tartós ellátása ugyanakkor nem maradhat ellentételezés nélkül, az megbízási díjra jogosít. Mindezekből következően az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes által a peresített időszakban végzett többletfeladat ellátása megalapozza a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti megbízási díjra való jogosultságot. [12] Az alperes alaptalanul hivatkozott a Hszt. 13. §-nak sérelmére. Bár a Hszt. 13. §
(2)bekezdése a szolgálati jogviszony sajátos jellegével összefüggésben valóban kimondja, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit önkéntes vállalás alapján teljesíti, ez nem zárja, nem is zárhatja ki a Hszt. 71. § alkalmazását, ha annak feltételei fennállnak. A Hszt. 13. §
(1)bekezdése értelmében a szolgálati viszony részese az állam nevében eljáró rendvédelmi szerv is, amelyet a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályban és más jogszabályban meghatározott kötelezettségek – így a Hszt.
- §-ában foglaltak – szintén terhelik, e rendelkezés tehát a felperesi igény alaposságát nem rontja le. A kötelem önkéntes teljesítésének szabálya nem ellentétes a többletfeladatok ellátásáért járó megbízási díj szabályával, mivel az önkéntes teljesítés nem jelent szükségszerűen ellentételezés nélküli feladatellátást. [13] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Kp.
- §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [14] A pervesztes alperes a Kp.
- §-a alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(3)bekezdés a) pontja, valamint 3. §
(1)bekezdés a) pontja alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó és a jogi képviselő által kifejtett érdemi munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [15] Az alperes az illetékekről szóló 1991. évi XCIII. a törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése szerinti fellebbezési eljárási illetéket (111.312 forint) a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [16] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.
- §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [17] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.187/2026/4 6 Záró rész Budapest,
- május
- dr. Németh Andrea s.k. a tanács elnöke előadó bíró dr. Szeles Balázs György s.k. bíró dr. Kinyó Krisztina s.k. bíró