Kfv.37582/2022/2 – Kúria

(1)bekezdés a) pontja, valamint a víziközmű-szolgáltatásról szóló

1. évi CCIX. törvény (a továbbiakban: Vksztv.)
2. §

(6)bekezdése és

1. §-a alapján a lakossági panaszbejelentések hatására hivatalból indított eljárásban a VKEFFO/184913/
2. számú határozatával megállapította, hogy a tárgyi ingatlanok szennyvízelvezetését biztosító vízilétesítmények – a határozat
3. számú melléklete szerint – víziközműnek minősülnek, melyek kizárólag az állam vagy települési önkormányzat tulajdonában állhatnak, azokat kizárólag víziközmű-szolgáltatói engedéllyel és működési engedéllyel rendelkező víziközmű-szolgáltató üzemeltetheti, továbbá az ettől eltérő üzemeltetés közigazgatási szabályszegésnek minősülhet, amely szankcionálható. Előírta, hogy az ellátásért felelősnek és a P. Kft.-nek a döntés jogerőre emelkedését követően a tárgyi minősített vízilétesítmények esetében a tulajdoni viszonyokat rendezniük kell oly módon, hogy az megfeleljen a Vksztv.
4. §

(1)bekezdésének, rendezni kell továbbá a víziközművek üzemeltetését is a Vksztv. előírásainak megfelelően. Az elsőfokú ítélet [3] A felperes határozattal szemben előterjesztett keresetét a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság)

1. április
2. napján kelt 103.K.704.827/2021/
3. számú jogerős ítéletével elutasította. Megállapította, hogy abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes eleget tett-e az Ákr.
4. §

(1)bekezdése szerinti tényállás-tisztázási kötelezettségének. A Kúria ítélkezési gyakorlatának felhívása mellett rögzítette, hogy a felperes a vízilétesítmények víziközműnek minősülését megállapító határozattal szemben előterjesztett keresetében az ilyen minősítést nem vitatta, a határozat indokolásának a keresettel támadott bekezdése a rendelkező részben foglalt – a Vksztv. 6. §

(1)bekezdésére és 8. §

(1)bekezdésére alapított – azon figyelemfelhíváshoz kapcsolódik, miszerint a tárgyi víziközművek kizárólag az állam vagy települési önkormányzat tulajdonában állhatnak. [4] Kifejtette, hogy az alperes a közigazgatási eljárás során arra a következtetésre jutott, hogy a víziközműnek minősített vízilétesítmények nincsenek a felperes tulajdonában, emiatt fogalmazta meg, hogy a felperes a Vksztv. 6. §

(1)bekezdése szerinti előírásnak csak úgy tud Kúria II.Kfv.37.582/2022/2 3 megfelelni, ha a vízilétesítmények tulajdoni viszonyait a jogszabályi előírásnak megfelelően rendezi, és annak tulajdonosával erre vonatkozóan szerződést köt. Megállapította továbbá, hogy annak a kérdésnek, hogy az érintett vízilétesítmények a P. Kft. beruházó tulajdonában állnak-e, a közigazgatási per mikénti megítélése szempontjából, sem egy esetleges polgári jogi vita szempontjából ügydöntő jelentősége nem volt. A vízilétesítmények víziközművé nyilvánítása és az ahhoz kapcsolódó tulajdonjogi rendezésre való felhívás szempontjából annak van jelentősége, hogy a víziközmű csak állami vagy önkormányzati tulajdonban állhat és ez a követelmény a perbeli vízilétesítmények tekintetében nem teljesült. Az már az alperesi eljárást és a jelen per kereteit meghaladó kérdés, hogy az érintett vízilétesítmények jelenleg kinek a tulajdonában állnak és ekként a felperesnek mely személlyel, illetve személyekkel kell szerződést kötni a tulajdonjog megszerzése érdekében. A felperesnek kell a tulajdonosi kört feltárni, és a tulajdonossal a tulajdonjog átruházására vonatkozó szerződést megkötni. [5] A törvényszék szerint nem volt az ügy érdemére kiható jelentősége annak, hogy az alperes a határozatának indokolásában a vízilétesítmények jelenlegi tulajdonosaként a P. Kft. beruházót jelölte meg és a vele való szerződéskötésre hívta fel a felperest. Az alperes a határozatának indokolása kifogásolt részében tulajdonjogot nem állapított meg, csupán ténybeli következtetést vont le arra vonatkozóan, hogy a vízilétesítmények a P. Kft. tulajdonában állnak. Amennyiben pedig az alperesi megállapítással ellentétben nem vagy nem kizárólag a P. Kft., mint beruházó a tulajdonosa az érintett vízilétesítményeknek, az nem jelenthet olyan ténybeli tévedést, ami az ügy érdemére, azaz a tulajdoni viszonyok tisztázásának szükségességére való felhívásra kihatna, ezért a tényállás a szükséges mértékben tisztázásra került. A felülvizsgálati kérelem [6] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 117. §

(1)bekezdésében foglalt határidőn belül felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem befogadhatóságának okát a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pontja aa),
2. ab)és
3. ad)alpontjában jelölte meg. [7] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)pontjai viszonylatában a felülvizsgálati kérelmét nem indokolta, az
4. ad)alpont kapcsán kifejtette, hogy a vízilétesítmény tulajdonjogának tekintetében alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének és ebből adódóan a határozata nem tartalmazza a tényállásra, a figyelembe vett bizonyítékokra, a mérlegelés és a döntés indokaira, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő érdemi indokolást. Véleménye szerint ez az ügy érdemére kiható szabálysértés volt, azonban azt az elsőfokú bíróság nem értékelte. [8] A felülvizsgálati kérelem szerint az elkészült közművek tényleges tulajdoni viszonyai tisztázatlanok, így a felperessel kötendő megállapodás tekintetében tisztázatlan az átadásra jogosult személye, az alperes a hatáskörét túllépve, iratellenes következtetést vont le azzal, hogy azt állapította meg, hogy a vízilétesítmények tulajdonjogának helyzetét a P. Kft.-vel kell rendezni, hiszen a tulajdonjog megállapítására polgári perben van mód, a törvény az alperesnek a tulajdonjog megállapítására nem ad felhatalmazást. A felperes álláspontja szerint az alperes a tényállás megfelelő tisztázása nélkül hozott határozatának következményeként a jövőben számtalan, vele szembeni tulajdonjogból fakadó per indítása fenyeget, amennyiben a vízilétesítmények a tulajdonjogi viszonyok tisztázása nélkül kerülnek a felperes tulajdonába. [9] A felperes hivatkozott arra, hogy a per 2022. április hó 27-i tárgyalásán az alperes maga is elismerte, hogy téves nyilatkozatot tett a P. Kft. tulajdonjogára vonatkozóan. Tekintettel arra pedig, hogy az alperes a P. Kft. tulajdonjogára „következtetett” és az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, az alaki és anyagi jogerőből, valamint a BH2002. 235. számú határozatból az következik, hogy a határozat indokolása is ítélt dolgot eredményez, a támadott döntésből azonban az a helytelen és jogszabálysértő megállapítás körvonalazódik ki, hogy a P. Kúria II.Kfv.37.582/2022/2 4 Kft. a vízilétesítmény tulajdonosa. Ez alapján egy esetleges vízilétesítmények felperes általi átvételére irányuló polgári peres eljárásban a P. Kft. alappal hivatkozhatna az elsőfokú bíróság ítéletére, melyhez az eljáró polgári bíróság kötve lesz, így pedig annak lehetősége is felmerülhet, hogy a felperes nem a tulajdonostól „szerzi meg” a vízilétesítmény tulajdonjogát. [10] Álláspontja szerint a törvényszék abban az esetben járt volna el helyesen, ha az alperes határozatát megsemmisíti, és a hatóságot oly módon utasítja új eljárásra, hogy mellőzze a P. Kft. tulajdonjogával kapcsolatos megállapításokat, hiszen az, hogy a P. Kft. tulajdonosi minőségét bármilyen módon megállapította, felperesre szerződéskötési kötelezettséget ró. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A Kúria megvizsgálta a felülvizsgálati kérelmet és megállapította, hogy jelen ügyben a befogadás feltételei nem állnak fenn. [12] A Kúria a jelen eljárásban alkalmazandó Kp. 118. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [13] A Kp. 117. §

(4)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja szerinti ok kivételével – indokolni nem kell. A 118. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve. [14] A Kúria hangsúlyozza, hogy a jelen üggyel azonos felek között, ugyanezen tárgyban meghozott ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról a Kúria a Kfv.IV..37.584/2022/2. végzésével már döntött, mely jogi állásponttal a Kúria jelen tanácsa is maradéktalanul egyetért. [15] Ahogyan arra a fenti végzés rámutatott, a felperes a felülvizsgálati kérelmében csupán felhívta a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)és
4. ad)alpontjait, de azokhoz nem fűzött magyarázatot, nem fejtette ki, hogy mi az az elvi jelentőségű jogkérdés, amelyben a Kúria döntését várja. A Kp. 117. §

(4)bekezdésében foglaltak nem jelentik azt, hogy a felülvizsgálatot kérő félnek elegendő lenne mindössze a befogadhatóság törvényi jogcímére utalnia. [16] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a Kúria a felülvizsgálati kérelmet különösen akkor fogadja be, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria jogegységi határozatában, kollégiumi véleményében, az elvi irányítás még hatályos korábbi eszközeiben (irányelv, elvi döntés, kollégiumi állásfoglalás) nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. A joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségessége pedig akkor merül fel, Kúria II.Kfv.37.582/2022/2 5 ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel nem támogatható. [17] A felperes felülvizsgálati kérelme azonban nem vetett fel olyan elvi jelentőségű jogkérdést, amellyel kapcsolatban a joggyakorlat egységesítése lenne szükséges, nem tárt fel a bírói gyakorlat megváltoztatását, továbbfejlesztését igénylő, elvi jelentőségű problémát sem, továbbá nem jelölt meg a kialakult bírói gyakorlat körébe tartozó olyan döntéseket, amelyek okán a jogegység megbomlásának veszélye áll fenn. [18] A felperes a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpont alapján a jogkérdés különleges súlya, társadalmi jelentősége okán is kérte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását. A felvetett jogkérdés különleges súlya akkor állapítható meg, ha a vizsgált jogkérdés túlmutat a konkrét ügyön, nagy számú új ügy esetén a jogegység, vagy a jogbiztonság érdekében szükséges a Kúria iránymutatása. Az ügyek társadalmi jelentősége jellemzően akkor áll fenn, ha olyan jogkérdés merül fel, amely a társadalom széles körét közvetlenül, vagy közvetve érinti (Kfv.IV.37.960/2020/2.) Az adott ügy – illetve a bíróság által abban elfoglalt jogi álláspont – nem csak az adott ügyben érintettekre van kihatással, hanem közvetve az adott ügyben nem szereplő jogalanyok helyzetét illetően is irányt mutat (Kfv.III.37.778/2020/2.). [19] A Kúria a jelen ügyben a felvetett jogkérdés különleges súlyát, illetve társadalmi jelentőségét sem látta megállapíthatónak, ugyanis a jogalanyok széles körét sem közvetlen, sem közvetett módon nem érinti, rájuk semmilyen formában nincs kihatással. Nem észlelte továbbá azt sem, hogy az adott ügytípus tömeges számban fordulna elő. [20] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a perbeli esetben nincs olyan jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés, amelyben a Kúria nem foglalt állást, illetve amelynek vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy az a körülmények változására tekintettel nem támogatható. A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan egyedi döntést sem, amelytől a támadott jogerős ítélet eltért volna, nem adott elő olyan körülményt, amely alapján a kifejtettek szerint egységes gyakorlat ne állna fenn. [21] A felperes a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpont szerinti alapvető eljárási joga sérelme kapcsán arra hivatkozott, hogy a vízilétesítmény tulajdonjogának tekintetében alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének és az elsőfokú bíróság nem értékelte az azzal kapcsolatos előadását. [22] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes álláspontjával szemben részletesen kitért arra, hogy mennyiben lehet ügydöntő jelentősége az alperes határozatában a tulajdonos személyével kapcsolatos megállapításoknak. Ennek körében azt állapította meg, hogy az ügy érdeme az volt, hogy az adott vízilétesítmények víziközműnek minősülnek és azok tulajdonjogát a felperesnek rendeznie kell. A jogerős ítélet kifejezetten kiemelte, hogy az alperes tulajdonjogot nem állapított meg, a P. Kft. tulajdonára vonatkozó következtetései az ügy érdemét nem érintették. [23] A Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati hivatkozásai jellemzően nem a bíróság eljárásának, ítéletének jogellenességét, hanem az alperes által elkövetett jogszabálysértéseket állították. A rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatásának szükségességét önmagában nem alapozza meg, ha a fél az alperes vagy az elsőfokú bíróság eljárását jogszabálysértőnek tartja, vagy a jogerős ítéletben foglaltakkal nem ért egyet. (Kfv.VII.37.357/2022/2.) [24] A fentiekben kifejtettek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben a befogadás feltételei nem állnak fenn, ezért a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §

(2)bekezdésére alapozottan megtagadta. Kúria II.Kfv.37.582/2022/2 6 A döntés elvi tartalma [25] A felülvizsgálati kérelem befogadását önmagában nem alapozza meg, hogy a fél az alperes vagy az elsőfokú bíróság eljárását jogszabálysértőnek tartja, vagy a jogerős ítéletben foglaltakkal nem ért egyet. Záró rész [26] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §

(2)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül határozott. [27] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §

(1)bekezdés

1. a)pontja alapján illetékmentes, ezért a Kúriának az illeték megfizetésről rendelkeznie nem kellett. [28] A végzés ellen a Kp. 116. §
2. d)pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest, 2022. szeptember 7. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Szilas Judit s.k. előadó bíró, Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró, Dr. Figula Ildikó s.k. bíró, Dr. Kovács András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő