Bf.59/2022/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(8)bekezdés I. fordulata]. Ezért őt 2 év börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás időpontjáról, a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztés történő beszámításáról és kötelezte őt az eljárás során felmerült 190.309-forint bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás alkalmazása érdekében, míg a vádlott és védője az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette. [3] A Fővárosi Főügyészség Bf.2335/2019/

1. számú fellebbezés indokolásában arra mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során eltúlzottan és tévesen értékelte azt a körülményt, hogy
2. szeptembere óta a vádlott életvitele pozitív irányba változott, újabb büntetőeljárás nem indult vele szemben, állandó munkahellyel rendelkezik, törvénytisztelő életmódot folytat. Kiemelte ugyanakkor az ügyészség, hogy a vádlotti magatartás volt az oka a büntetőeljárás elhúzódásának, mert ittassága miatt több ízben nem jelent meg a bíróságon, továbbá az erkölcsi bizonyítványának adataiból feltárhatóan a vádbeli cselekményt követően még két esetben indult vele szemben büntetőeljárás, a
3. szeptember 16-án elkövetett garázdaság vétsége és a
4. június 18-án elkövetett rongálás bűntette miatt. Mindezek az ügyészség álláspontja szerint nem igazolják a vádlott életmódváltoztatását, ezért az ügyészség a vád tárgyává tett bűncselekmény tárgyi súlyára is figyelemmel a vádiratban meghatározott büntetés kiszabására vonatkozó alternatív indítványnak megfelelő joghátrányok – a törvényi büntetési tétel középmértékéhez közelítő tartamú végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás – alkalmazását látta szükségesnek a büntetési célok elérése érdekében. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.108/2022/
5. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben a perrendi szabályok megtartásával járt el, és az előkészítő ülés során a vádlott bűnösségére is kiterjedő beismerő nyilatkozatát és a tárgyaláshoz való jogáról történő lemondását, a Be. 504.§

(3)bekezdése alapján törvényesen fogadta el, amely összhangban áll az eljárás adataival. [5] A tényállás alapján a vádlott bűnösségére levont következtetéssel és a bűncselekmény anyagi jogi minősítésével, továbbá a Fővárosi Főügyészség fellebbezés indokolásában leírtakkal egyetértve az emelte ki, hogy a törvénnyel eddig négy ízben összeütközésbe kerülő, a büntetőeljárással szemben közömbösséget mutató, elfogatóparancs útján kézrekerült vádlottal szemben a törvényi minimumban meghatározott, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmatlan a büntetési célok eléréséhez. Erre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.59/2022/9/I 3 szabadságvesztés tartamának a Btk. 80.§

(2)bekezdése szerint irányadó, a büntetési tétel középmértékéhez közelítő súlyosítását, a végrehajtás felfüggesztése mellőzését és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását indítványozta, egyéb, az elsőfokú bíróság járulékos kérdésekben meghozott rendelkezéseinek helybenhagyása mellett. [6] A vádlott védője az ügyészség fellebbezésében foglaltakra tett írásbeli észrevételében azt hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, miszerint a vádlott életvitele bizonyíthatóan pozitív irányba változott, életvitele rendeződött, így az ügyészség által indítványozott büntetés inkább megtorló jellegű, mint a büntetési célokat szolgáló joghátrány. Az elsőfokú bíróság döntésével egyetértve azt véleményezte, hogy a büntetés célja a vádlott esetében annak végrehajtása nélkül is elérhető, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. [7] A vádlott terhére bejelentett fellebbezést a másodfokú bíróság az alábbiak szerint találta alaposnak. [8] A másodfokú bíróság – a bejelentett fellebbezés irányára tekintettel – a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül, tekintettel arra, hogy a fellebbezés a Be. 583.§

(3)bekezdés a) pontja alapján a kiszabott büntetés mértékét támadta. A felülbírálat mindezen felül kiterjedt a Be. 590.§

(5)bekezdésében írt körre – ideértve a Be. 607.§

(1), 608.§

(1)bekezdése szerinti abszolút, és a Be. 609.§

(1)bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértéseket, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, továbbá a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést is. A Be. 590.§

(7)bekezdése értelmében a felülbírálat tárgyát képezték továbbá az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó kérdések is. [9] Mindennek során az ítélőtábla elsőként is megállapította, hogy a törvényszék eljárásában a hatályos perrendi szabályokat betartotta. Az ügyben a Be. 499.§

(1)bekezdésének megfelelően előkészítő ülést tartott, melyen a jelenlévő vádlottakat az eljárási jogairól a Be. 185.§

(1)bekezdésének megfelelően tájékoztatta, továbbá a Be. 500.§-ának megfelelően figyelmeztette az előkészítő ülés lényegére, a bűnösségének beismerése és a tárgyaláshoz való jog lemondásának következményeire, illetve bizonyítási indítványainak előterjesztésének lehetőségére, annak korlátaira. [10] A vádlott a kioktatásokat megértette, tudomásul vette, bűnösségét a

1. május
2. napján kiegészített vádiratban foglalt tények tekintetében is, illetve az ügyészség által az előkészítőülésen a sértett sérüléseinek közvetett életveszélyes jellegére pontosítása mellett, azzal egyezően beismerte, a tárgyaláshoz való jogáról lemondott. A vádlott beismerő nyilatkozatát az eljárás iratainak tartalma alátámasztotta, elfogadásának feltételei a Be. 504.§

(2)bekezdésének megfelelően fennálltak, ezért az ügy előkészítő ülésen történő befejezésének törvényes akadálya nem volt. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.59/2022/9/I 4 Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően a vádlottat a büntetés kiszabása körében értékelhető körülményekre meghallgatta, majd ítéletét az előkészítő ülésen meghozta. [11] A Be. 591.§

(2)bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú eljárásban az ítélet megalapozottsága nem volt vizsgálható, így a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított – módosított vádirati tényállással egyező – tényállásra alapította. [12] Az elsőfokú ítélet személyi része azonban kisebb pontosítást igényelt a büntetőjogi előéletével kapcsolatos megállapítások tekintetében. [13] Az elsőfokú ítélet korábbi büntetésekként megjelölt részéből mellőzte a másodfokú bíróság az 1) pont alatt megjelölt elítélés feltüntetését (és a súlyosító körülmények közötti értékelését is), figyelemmel arra, hogy a vádlott az ennek alapjául szolgáló bűncselekményt a jelen eljárásban elbírált bűncselekmény után követte el. [14] Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét a törvényi előírásoknak megfelelően, a Be. 562.§

(2)bekezdésének megfelelően teljesítette. [15] A fentiek szerint irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítása okszerű, így a Be. 590.§

(5)bekezdés b) pontja szerinti ellentétes döntésnek nem volt helye, a bűncselekmény anyagi jogi minősítése pedig törvényes. [16] A büntetés kiszabása során a bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság körültekintően vizsgálta, és a másodfokú bíróság álláspontja szerint – kisebb kiegészítéssel pontosan jelölte meg és súlyuknak megfelelően is értékelte. [17] A büntetőeljárás alatti elkövetés, mint a vádlott terhére szolgáló, büntetést befolyásoló alanyi tényező az 56/2007.BK. vélemény II/

1. pontja értelmében akkor vehető figyelembe, ha az elkövető az ellene folyamatban levő büntetőeljárás hatálya alatt, erről tudva követi el a bűncselekményt, vagyis ez a körülmény helyesen a büntetőeljárás hatálya alatt megvalósított újabb bűncselekmény esetében értékelendő. Erre figyelemmel volt indokolt az előéleti adatok közül a Szigetszentmiklósi Járásbíróság 4.B.325/2020/
2. számú elítélésének mellőzése, és ezt a másodfokú bíróság súlyosító körülményként sem értékelte. [18] A bűnösségi körülmények pontosítása mellett is az elsőfokú bíróság a bűncselekmény tárgyi súlya és a vádlott alanyi bűnössége fokának értékelése alapján helyesen alkalmazott Terhelt1 vádlottal szemben a Btk. 79.§-a szerinti büntetési célok elérése érdekében szabadságvesztés büntetést. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.59/2022/9/I 5 [19] A szabadságvesztés tartamának a Btk. 80.§

(2)bekezdése szerint irányadó középmértéke jelen esetben 5 év szabadságvesztés, amelytől az eltérést, pontosabban a szabadságvesztésnek a törvényi büntetési tétel alsó határában történő meghatározását az elsőfokú bíróság a tárgyalás közvetlensége alapján, illetve a vádlott által felmutatott, és a bűncselekmény elkövetésében meghatározó szerepet játszó alkoholbetegségének eredményes kezelését igazoló orvosi iratok figyelembevételével, meggyőzően megindokolta. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a beismerő és megbánó tartalmú vallomásra is figyelemmel a szabadságvesztés lényeges súlyosítását nem látta indokoltnak. [20] A vádlott előzőekben megjelölt megváltozott személyi körülményei alapján az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási elveket maradéktalanul szem előtt tartva jutott arra a következtetésre, hogy a büntetési célok esetében jelenleg a szabadságvesztés tényleges végrehajtása nélkül is elérhetők, ugyanakkor a próbaidő törvényi maximumban történő meghatározása a másodfokú bíróság álláspontja szerint is kellően visszatartó erő, egyben lehetőség a vádlott számára annak gyakorlati bizonyítására is, hogy korábbi életmódjával felhagyott és a jövőre nézve a társadalmi normákat betartva, törvénytisztelő életvitelt kíván folytatni. [21] A másodfokú bíróság azonban a próbaidő eredményes elteltéhez szükségesnek tartotta a vádlott pártfogó felügyeletének elrendelését, ugyanis ez az intézkedés egyrészt segítséget nyújt számára az előzőekben megjelölt és általa is hangoztatott pozitív életvitel fenntartásában, amely kiemelkedően fontos garanciája a büntetési célok megvalósulásának. Erre figyelemmel a Btk. 69.§

(1)bekezdés e) pontjának alkalmazásával, a Btk. 70.§

(1)bekezdés c) pontja szerinti tartamban a vádlott pártfogó felügyeletét rendelte el. A Btk. 71.§

(1)bekezdése alapján figyelmezteti a vádlottat arra, hogy a pártfogolt általános magatartási szabályokat köteles megtartani, a magatartási szabályok súlyos megszegése a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését vonhatja maga után. [22] Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései alapvetően helytállóak, a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére vonatkozó feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a Btk. 38.§

(2)bekezdés a) pontjának megfelelően pontosította azzal, hogy az a büntetés 2/3 részének kitöltését követő nap. [23] A büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség összege tekintetben a másodfokú bíróság megállapította, hogy az igazságügyi orvosszakértő meghallgatása a vádlott magatartásától független okból maradt el, ezért az ezzel kapcsolatban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 574.§

(3)bekezdése értelmében a vádlottat nem lehet kötelezni, így az ezzel kapcsolatban felmerült 30.480 forintot az állam viseli. Ellenben a vádlott elfogatóparancs útján a bíróság elé állításával kapcsolatban felmerült költség – ahogy erre az elsőfokú bíróság is helyesen utalt – bűnügyi költség, melyet az állam előlegezett, ezért Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.59/2022/9/I 6 a Be. 145.§

(1)bekezdés a) pontjára is figyelemmel szükségtelen a vádlottat terhelő bűnügyi költségtől elkülönített feltüntetése. [24] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.598.§

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 606.§

(1)bekezdése alapján változtatta meg, míg egy rendelkezéseit a Be. 605.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. szeptember
2. dr. Borbás Virág Bernadett s.k. s.k. a tanács elnöke Barabásné dr. Birinyi Andrea s.k. előadó bíró dr. Raczky Katalin bíró A Fővárosi Törvényszék 29.B.442/2020/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.59/2022/
4. számú ítélete folytán
5. szeptember
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. szeptember
8. dr. Borbás Virág Bernadett sk. a tanács elnöke