← Magyarország

Pfv.20279/2024/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya olyan jogkérdés, ami a megelőző eljárásban nem merült fel, amely kérdésben a másodfokú bíróság nem határozott. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.20.279/2024/

  1. A tanács tagjai: Dr. Simonné dr. Gombos Katalin a tanács elnöke Dr. Tibold Ágnes előadó bíró Dr. Döme Attila bíró Dr. Farkas Antónia bíró Dr. Madarász Anna bíró A felperes: ... A felperes képviselője: Csányi & Zala Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Zala László ügyvéd) Az alperes: ... Az alperes képviselője: Rácz és Pál Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Rácz Pál ügyvéd) A per tárgya: üzemeltetési díj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla, 9.Pf.20.348/2023/7/II. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék, 28.P.22.438/2020/
  2. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 635.000 (hatszázharmincötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az esedékesség napjáig az államnak – az állami adóhatóság illetékbevételi számlájára – 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
  3. napon válik esedékessé. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Kúria VI.Pfv.20.279/2024/9 2 Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A több kerületi önkormányzat részvételével létrejött F..... P.... T..... és az alperes között
  4. március 19-én létrejött parkolásüzemeltetési szerződéshez a felperes
  5. március 20-án csatlakozott. A szerződéskiegészítés alapján a felperesi kerületben az alperes
  6. november 10-től kezdte üzemeltetni a fizető parkolási rendszert. [2] A parkolásüzemeltetési szerződés értelmében az alperes az üzemeltetési jog ellenértékeként díjfizetésre volt köteles. A szerződés
  7. melléklete szerint, amennyiben az érintett tulajdonos önkormányzat a területén üzemeltetett parkolóhely-szám 40%-át meghaladó számú lakossági parkolási engedélyt bocsát ki – és a kihasználtsági mutatók nem érik el a 25%-ot – úgy az elszámoláskor a 40%-ot meghaladó parkolóhelyek számát rögzíteni kell, és az így meghatározott parkolóhely-számra eső kiesett bevételt az üzemeltetési jog jogosultja (az alperes) jogosult az önkormányzattal szemben érvényesíteni. [3] 2001.,
  8. és
  9. évek során a felperes által kibocsátott lakossági engedélyek száma meghaladta az üzemeltetett parkolóhelyek számának 40%-át, és az alperes közlése szerint a parkolóhelyek kihasználtsága nem érte el a 25%-ot, az alperes ezért a felperessel szemben az ezen évekre eső, az ún. próbaüzemből származó veszteség címén összesen 123.282.367 forint + áfa összeget számított fel. [4] A peres felek
  10. október 21-én megállapodást kötöttek egymással (a továbbiakban: Megállapodás), amelynek
  11. pontja szerint a
  12. november 10-től
  13. december 31-ig terjedő beruházási, telepítési és a
  14. január 1-jétől
  15. december 31-ig terjedő kísérleti időszakra vonatkozó beszámolót kölcsönösen elfogadják azzal, hogy ezen időszak vonatkozásában egymással szemben semmilyen pénzügyi követelésük nincs. A
  16. január 1-jétől
  17. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan előzetesen úgy állapodtak meg, hogy amennyiben az elszámolás a felperes szempontjából negatív eredményt mutatna, úgy az alperes ezt sem érvényesíti a felperessel szemben. A felek a
  18. pontban a parkolási rendszer átalakításáról rendelkeztek. A Megállapodás 2.
  19. pontjában kötelezettséget vállaltak arra, hogy az
  20. pontban rögzítettekre tekintettel a közöttük a felperes törzsvagyonába tartozó fizető várakozóhelyek üzemeltetésére kötött,
  21. március 20-án lejáró üzemeltetési szerződést további két évvel,
  22. március 20-ig terjedő időszakra meghosszabbítják. Amennyiben a parkolásüzemeltetési szerződés meghosszabbítására nem került sor, úgy a szerződés
  23. pontja hatályát veszti. [5] A peres felek
  24. év végéig terjedő időszakra minden évben az alperes által készített elszámolás alapján elszámoltak egymással. [6] A parkolásüzemeltetési szerződés meghosszabbítására nem került sor. Az alperes a felek között kialakult,
  25. év végéig alkalmazott módon kezdeményezte a 2010-ben és a 2011 januárjától márciusáig terjedő időszakban beszedett parkolási bevételek elszámolását, azonban az így kimutatott 111.774.995 forint fizetési kötelezettségét – a felek közötti elszámolási vitára figyelemmel – nem teljesítette. Kúria VI.Pfv.20.279/2024/9 3 A kereseti kérelem és az alperes védekezése [7] A felperes keresetében 111.774.995 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését a felek között létrejött parkolásüzemeltetési szerződésből eredő
  26. évi, valamint
  27. január, február, március havi bevétel figyelembevételével számított üzemeltetési díj jogcímén a Polgári Törvénykönyvről szóló
  28. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  29. §

(1)bekezdése alapján. [8] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Emellett beszámítási kifogást és a kereset meghaladó összegben viszontkeresetet terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a Megállapodás
  1. pontja hatályát vesztette, így a felperesnek 123.282.367 forint + 25% áfa összegű tartozása keletkezett az alperes felé a parkolásüzemeltetési szerződésben kikötött elszámolási szabályoknak megfelelően az ún. próbaüzemi veszteség miatt (a 2001.,
  2. és
  3. évekre). [9] A felperes a beszámítási kifogás és a viszontkereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 111.774.995 forintot és annak az ítéletében meghatározott részösszegek után számított kamatát. Az alperes viszontkeresetét elutasította. [11] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét mind jogalapjában, mind összegszerűségében megalapozottnak találta arra figyelemmel, hogy azt a felperes az alperes azon elszámolási javaslata alapján határozta meg, amely éveken keresztül a felek közötti elszámolás alapja volt. [12] A viszontkeresettel összefüggésben megállapította, hogy a parkolásüzemeltetési szerződés szerint az alperes igénye akkor lehet alapos, ha 2001.,
  4. és
  5. évek során a felperes által kibocsátott lakossági parkolási engedélyek száma meghaladta az üzemeltetett parkolóhelyek számának 40%-át, és a parkolóhelyek kihasználtsága nem érte el a 25%-ot. A lakossági parkolási engedélyek 40%-ot meghaladó aránya a perben nem volt vitás. Azonban a Megállapodás
  6. pontja, amely szerint az adott évekre vonatkozó beszámolót a felek kölcsönösen elfogadják, hatályát vesztette, és nincs egyéb, az elszámolás elfogadására irányuló felperesi jognyilatkozat, ezért az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a perbeli időszakban a parkolóhelyek kihasználtsága nem érte el a 25%-ot. [13] Az elsőfokú bíróság az alperes által csatolt magánszakvélemény és a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény összevetése és részletes elemzése alapján az utóbbit elfogadva megállapította, az alperes nem bizonyította, hogy az elszámolása valós tényeken alapul, nem tette lehetővé a parkolóórák bevételei és a saját elszámolása közötti egyezés bizonyítását, a pótdíj bevételekről ellenőrizhető tényadatot, bizonylatot nem mutatott be. Minderre tekintettel az alperes nem bizonyította, hogy a parkolóhelyek kihasználtsága 25% alatt volt az ún. próbaüzem alatt, így azt sem, hogy próbaüzemi veszteség címén díjazásra lenne jogosult, ezért az alperes beszámítási kifogását, illetőleg ugyanezen az alapon előterjesztett viszontkeresetét elutasította. [14] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kúria VI.Pfv.20.279/2024/9 4 [15] Mindenekelőtt rögzítette, bár az alperes a fellebbezés petituma szerint az ítélet keresetnek helyt adó rendelkezésének a megváltoztatását is kérte, azonban – a viszonkeresettel tartalmában azonos beszámítási kifogáson kívül – a fellebbezésében nem adott elő semmilyen érvet arról, hogy miért nem helyes az elsőfokú bíróságnak a felperes által érvényesített igényről hozott döntése. Erre vonatkozó érvelés hiányában a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek ezt a részét a polgári perrendtartásról szóló
  7. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
  8. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [16] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélkezése alapjául elfogadta, mert bár az alperes a fellebbezésében állította, hogy a tényállás iratellenes, konkrét iratellenes megállapításra nem hivatkozott, és ilyet a másodfokú bíróság sem észlelt. [17] Az alperes viszontkeresetében a 2001.,
  1. és
  2. években felmerült, ún. próbaüzemi veszteséget érvényesítette, azt állította, hogy a Megállapodásban írt feltételek bekövetkezése miatt az felperes köteles ezekre az évekre az alperes ekkor keletkezett veszteségét megtéríteni. [18] A másodfokú bíróság megállapította, a felek egyezően adták elő, hogy ezekre az évekre ilyen jellegű tartozás valóban keletkezett, éppen ennek rendezése céljából kötötték meg a Megállapodást, gyakorlatilag egyezséget kötöttek. A felperes vállalásaiért cserébe az alperes nem támasztott pénzügyi követelést a felperessel szemben a 2001-
  3. közötti időszakra. A Megállapodás 2.
  4. pontjában tartalma szerint a régi Ptk.
  5. §
(1)bekezdése szerinti előszerződést kötöttek, amelyben vállalták a szerződés 2 évvel történő meghosszabbítását azzal a bontó feltétellel, hogy amennyiben erre nem kerül sor, akkor a szerződés
  1. pontja hatályát veszti. [19] Az parkolásüzemeltetési szerződés Megállapodásba foglalt előszerződésnek megfelelő meghosszabbítása jogszabályváltozás miatt olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős. Ez azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy hatályát vesztette a Megállapodás
  2. pontja, azaz a felek azon jognyilatkozata, hogy egymással szemben az érintett időszakra semmilyen pénzügyi követelésük nincs. Ebből az következik, hogy a 2001., 2002.,
  3. években keletkezett alperesi követelést a felperesnek meg kell fizetnie, feltéve ha annak az összegét a perben meg lehet állapítani. [20] Az alperes a követelésének az összegét a perben évenkénti bontásban megjelölte, azonban a felperes az összegszerűséget vitatta. Arra hivatkozott, hogy az igény alapja kizárólag az alperes által elkészített és a felperes által visszaigazolt elszámolás lehet, de az alperes ilyet nem készített, a felperes pedig nem igazolt vissza. A Megállapodásban sem szerepel elfogadott és számszerűleg meghatározott üzemeltetési veszteség, ez a
  4. év vonatkozásában nem is volt lehetséges a Megállapodás október 21-i keltére tekintettel. [21] Ezzel szemben az alperes az elsőfokú eljárásban is arra hivatkozott – amire a fellebbezését is alapította –, hogy az alperes 2001., 2002.,
  5. évekre irányadó elszámolását a felperes egyrészt a Megállapodásban, másrészt egyéb nyilatkozataiban elismerte. Állította továbbá, hogy az összegszerűség bizonyítását az elsőfokú bíróság tévesen terhelte az alperesre, így a bizonyítatlanságot nem értékelhette volna a terhére. [22] A másodfokú bíróság kiemelte, bár az alperes hangsúlyosan arra hagyatkozott, hogy az éves elszámolásait korábban a felperes minden esetben elfogadta, ez önmagában még nem zárja ki, hogy a felperes azokat a perben vitássá tegye. Amennyiben az elfogadás megfelel a régi Ptk.
  6. §
(1)bekezdésében írt tartozáselismerésnek, az legfeljebb a bizonyítási kötelezettség alakulását befolyásolja, de nem zárja ki, hogy a fél a korábban elfogadott elszámolást akár eredményesen vitassa. [23] A másodfokú bíróság kifejtette, a régi Ptk. 242. §
(1)bekezdésben meghatározatott tartozáselismerésnek az olyan nyilatkozat felel meg, amelyből teljesen egyértelműen és Kúria VI.Pfv.20.279/2024/9 5 kétséget kizáró módon kitűnik az elismerés ténye (akár más szavakkal kifejezve) és az, hogy milyen jogcímen alapuló és milyen összegű tartozás az, amelyet az elismerő elfogad. [24] Megállapította, hogy ilyen, teljesen egyértelműen meghatározott összegre irányuló tartozáselismerést a Megállapodás
  1. pontja nem tartalmazott. A
  2. és
  3. év esetében ugyan szerepel az, hogy az alperes beszámolóit a felek elfogadják, ugyanakkor semmilyen módon sem derül ki a szerződésből, hogy pontosan mely okiratról van szó. A perben megtalálható dokumentumok között beszámoló elnevezésű egyáltalán nincs. [25] A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az alperes által hivatkozott egyik okirat sem felel meg a régi Ptk.
  4. §-a szerinti követelményeknek. A tartozáselismerés egyrészt akkor járhat a Ptk.
  5. §-a szerinti joghatással, ha az alakilag megfelel a
(2)bekezdésben foglaltaknak, ezért a képviselő-testületi határozatok, jegyzőkönyvek, az azokban foglalt egyes döntések nem minősülhetnek a Ptk.
  1. §-a szerinti tartozáselismerésnek, miután nem az alpereshez címzett nyilatkozatok voltak. A másodfokú bíróság – indokainak részletes kifejtésével – tartalmukat tekintve sem találta azokat alkalmasnak arra, hogy azokból a tartozáselismerés tényére lehetne következtetni. [26] Erre tekintettel értett egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság megállapításával, hogy a viszontkereset összegszerűségét – a felperes vitatására tekintettel – a régi Pp.
  2. §
(1)bekezdésének megfelelően az alperesnek kellett bizonyítania, miután semmilyen olyan adat nem áll rendelkezésre, amely a bizonyítási kötelezettség megfordítását indokolná. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból összességében – az elsőfokú bírósággal egyezően – arra a következtetésre jutott, hogy a 2001., 2002.,
  1. évi elszámolás valós adatai a jelen perben teljes mértékben nem rekonstruálhatók, ezért nem lehet megállapítani azt az összeget, amellyel a felperes az alperesnek erre az időszakra tartozik. Ennek bizonyítatlanságát pedig az alperesnek kell viselnie. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [27] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet „viszontkeresetet és a beszámítási kifogást érintő részének” hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a viszontkeresetének és beszámítási kifogásának helytadó határozat hozatalát azaz – tartalma szerint – a kereset elutasítását és a felperes marasztalását, másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet a régi Ptk.
  2. §
(4)bekezdésébe, 242. §
(1)bekezdésébe, a régi Pp. 3. §
(3)bekezdésébe, 164. §
(1)bekezdésébe és 221. §
(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. [28] Az alperes a megjelölt anyagi jogi jogszabálysértésekkel összefüggésben előadta, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság helytelenül járt el, mert nem ismerte fel az egyezséggel kapcsolatos irányadó jogszabályi rendelkezéseket és joggyakorlatot. A jogerős ítélet maga is tartalmazza, hogy a Megállapodás egyezségnek minősül. Az EBH
  2. számú határoztat értelmében a felperes nem támadhatta volna meg az alperesnek a viszontkeresettel és beszámítási kifogással érvényesíteni kívánt pénzügyi követeléseit, hiszen azok egyezséggel lettek lezárva. Amennyiben a felperes bizonytalan volt vagy tévedett a pénzügyi követelések összegszerűségében, ezt a bizonytalanságot, tévedést az egyezség megkötése által feloldották. Miután a szerződés meghosszabbítására nem került sor, a felperessel szembeni pénzügyi követelések ismét érvényesíthetővé váltak. Hangsúlyozta, pénzügyi követelései összegszerűsége ugyanazon az elszámolási módszeren nyugszik, mint amilyenen a felek közötti összes többi érvényes, nem vitatott elszámolás. Kúria VI.Pfv.20.279/2024/9 6 [29] Mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság jogellenesen állapította meg, hogy a felperes részéről nem történt tartozáselismerés, ennek következtében jogszabályellenesen telepítették a bizonyítási kötelezettséget az alperesre. E körben a BH
  4. számú legfelsőbb bírósági döntésre hivatkozott, amelynek értelmében az ellenérték megfizetése egyben tartozás-elismerésnek minősül. Jelen ügyben a felperes által teljesítendő ellenérték megfizetését „felváltó szolgáltatásokkal" (a felperes által vállalt parkolási rendszer átalakítással, másrészt a szerződés lejártát követően annak további két évvel történő meghosszabbításával) rendezték, az ily módon meghatározott felperesi ellenszolgáltatás nyújtása egyben tartozáselismerésnek is minősül. A Megállapodás hiányában ugyanis a felek már 2004-ben elszámoltak volna egymással. Mindezen nem változtat az, hogy a parkolásüzemeltetési szerződés meghosszabbítására végül nem került sor, ennek ugyanis csak az a következménye, hogy a Megállapodás 2.
  5. pontjában írt bontó feltétel miatt hatályát vesztette az egyezség, tehát az az alperesi nyilatkozat, hogy a 2001.,
  6. és
  7. évekre vonatkozó pénzügyi követeléseiről lemond. A másodfokú bíróság azzal, hogy az érvényes tartozáselismerés ellenére nem fordította meg a bizonyítási terhet, eltért a BH
  9. számú határozattól is. [30] Az eljárt bíróságok azért is jogellenesen telepítették a bizonyítási terhet az alperesre, mert a bírói gyakorlat szerint az írásban és ráutaló magatartással létrehozott megállapodással szemben a bizonyítás azt terheli, aki az abban foglaltakkal ellentétes tényelőadást tesz, vagy a megállapodást tagadja (BH
  10. 272). Ezzel összefüggésben az alperes álláspontja szerint a felperes bizonyítási kötelezettségét támasztja alá az a tény, hogy az üzemeltetési szerződés alapján történő éves elszámolásokra végig teljesen egyező elszámolási módszert vonatkozott, és az egy évtizedes szerződéses kapcsolat alatt a felperes soha nem vitatta az összegszerűséget, vagy az elszámolás módját. A felperes tehát nem csak az írásbeli Megállapodással, hanem a saját egy évtizedes gyakorlatával is ellentétes tényelőadást tett, ami sérti a jóhiszeműség és tisztesség, valamint a szerződéses kapcsolatokban érvényesülő együttműködési kötelezettség követelményét. Az alperes jogszerűen bízhatott a felperes jóhiszemű és tisztességes eljárásában, amikor iratainak az egyébként jogszerű selejtezését végrehajtotta, amit az eljárt bírósgok ugyancsak a terhére értékeltek. [31] A felperes a keresetének jogalapját az elsőfokú ítélet megállapítása szerint az alperes elszámolási javaslatára alapította. Ezzel a másodfokú bíróság is egyetértett. A viszontkereset és a beszámítási kifogás jogalapja szintén az alperes elszámolási javaslata volt a 2001-
  11. évekre, amellyel kapcsolatban viszont a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elszámolás adatai nem rekonstruálhatók. Sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem adott magyarázatot arra, hogy ugyanazon elszámolási javaslatok miért fogadhatók el a felperes oldalán a jogalap és az összegszerűség tekintetében, és miért nem fogadhatók el az alperesi igények vonatkozásában. E körben a jogerős ítélet nem tartalmaz semmilyen indokolást. [32] Az eljárt bíróságok nem vizsgálták, hogy a felperes a szerződéses jogviszony fennállásra alatt az alperes elszámolási javaslatait milyen eljárás keretében, milyen határozatban fogadta el, bár ennek vizsgálata az alperes álláspontja szerint elengedhetetlen lett volna. A tényállás felderítetlenségének kérdése a bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettséggel függ össze. [33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem nem támadta a felperes által érvényesített igényről hozott döntést, így annak jogszerűsége a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható. Kifejtette továbbá, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme lényegében a bizonyítékok felülmérlegelését célozza, amelynek azonban a felülvizsgálati eljárásban általában nincs helye. Kúria VI.Pfv.20.279/2024/9 7 [34] Az alperes válasziratában hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálati kérelmében nem kérte a bizonyítékok felülmérlegelését, azt a felperes tévesen értelmezte. A Kúria döntése és jogi indokai [35] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp.
  12. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és az ott megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. [36] A Kúria előrebocsátja a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához, hogy a felülvizsgálati eljárás nem a jogerős ítélettel befejezett peres eljárás folytatása. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat, amelynek tárgya a jogerős ítélet, a rendeltetése pedig annak megállapítása, hogy a felülvizsgálati kérelemben konkrétan megjelölt okokból a jogerős határozat jogszabálysértő-e. Ebből az is következik, hogy a felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya olyan jogkérdés, ami a megelőző eljárásban nem merült fel, amely kérdésben a másodfokú bíróság nem határozott (Kúria Pfv.V.22.154/2012/4., Pfv.VI.20.455/2019/11.). [37] Az alperes a régi Ptk. 240. §
(4)bekezdésének sérelmét arra hivatkozással állította, hogy a felperes nem támadhatta volna meg az egyezséggel rendezett alperesi pénzügyi követelést. A Kúria rögzíti, hogy a felperes nem támadta meg a Megállapodást, nem hivatkozott tévedésre, ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott EBH
  2. számú határozatban foglaltak jelen ügyben nem bírnak relevanciával. Bár a felperes az elsőfokú eljárás során – más jogi alapon – valóban vitatta a Megállapodás érvényességét, de annak már az elsőfokú bíróság sem tulajdonított jelentőséget, indokai kifejtése mellett. A másodfokú eljárás tárgyát pedig egyáltalán nem képezte a Megállapodás érvénytelensége. Ennek megfelelően sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróságnak nem kellett abban a kérdésben állást foglalnia, hogy a felperes megtámadhatta-e a szerződést. Döntésük nem azon alapult, hogy a felperes megtámadása folytán nem vették figyelembe a Megállapodásban írtakat, ezért a régi Ptk.
  3. §
(4)bekezdésének alkalmazása, alkalmazhatósága a perben nem merült fel, a jogerős ítélet így azt nem sértheti. [38] A másodfokú bíróságnak az alperes régi Ptk. 207. §
(1)bekezdésében és
  1. §-ában foglaltak megsértésére vonatkozó fellebbezési hivatkozása alapján a Megállapodás
  2. pontjával összefüggésben azt kellett vizsgálnia, hogy az az alperes állításának megfelelően tartalmazott-e tartozáselismerést a 2011-
  3. évekre az alperesnél felmerült veszteség összege vonatkozásában. [39] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a régi Ptk.
  4. §
(1)bekezdése körében azt adta elő, hogy a másodfokú bíróság jogellenesen állapította meg, hogy a felperes részéről nem történt tartozáselismerés. Bár a felülvizsgálati ellenkérelemre adott válasziratában az alperes azt hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálati kérelme nem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, a Kúria – a felperessel azonosan – azt a kijelentését, miszerint a másodfokú bíróság jogellenesen állapította meg, hogy a felperes részéről nem történt tartozáselismerés, csak akként tudta értelmezni, hogy az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból helytelen, jogszabálysértő következtetésre jutott, amikor nem látta megállapíthatónak, hogy a felperes a beszámítási kifogással, illetve viszontkeresettel érvényesített összegre elismerte a tartozását. E körben viszont a régi Pp. 206. §
(1)bekezdésének megsértésére nem hivatkozott, és nem fejtette ki, hogy a Megállapodás
  1. pontjának a másodfokú bíróság általi értelmezését és az alperes által hivatkozott egyéb okiratok (képviselőtestületi határozatok, előterjesztések) elemzésére is Kúria VI.Pfv.20.279/2024/9 8 kiterjedő bizonyék értékelését és az abból levont következtetéseit mennyiben tartja jogszabálysértőnek. [40] A régi Pp.
  2. §
(2)bekezdésében és az azt értelmező, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
  1. (II.15.) PK véleményben írtak értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A Kúria ezért e részében a jogerős ítéletet nem vizsgálhatta, döntése meghozatalakor a jogerős ítélet azon megállapításából kellett kiindulnia, hogy az alperes által érvényesített ellenkövetelés összegére nézve a felperes a Megállapodásban, illetve egyéb nyilatkozataiban nem ismerte el az tartozását. [41] Az alperesnek a régi Ptk.
  2. §
(1)bekezdését érintő, a BH
  2. számú legfelsőbb bírósági döntésben írtak figyelmen kívül hagyására, és annak alapján az arra való hivatkozását pedig, miszerint az ellenérték megfizetése, az adott esetben „felváltó szolgáltatással" való megfizetése tartozás-elismerésnek minősül, a Kúria – visszautalva a [36] pontban kifejtettekre – amiatt nem vizsgálhatta, mert az alperes ezeket az érveit először csak a felülvizsgálati kérelmében adta elő. A Kúria utal azonban arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése nem minősül precedensértékű határozatnak, az abban írtaktól való eltéréssel a bíróság nem valósít meg jogszabálysértést, továbbá az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem tette vitássá a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a tartozáselismerés akkor járhat a régi Ptk.
  3. §-a szerinti joghatással, ha az alakilag megfelel a
(2)bekezdésben foglaltaknak, tehát az a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik. [42] Hasonlóképpen először a felülvizsgálati kérelmében adta elő az alperes BH
  2. (Kúria Pfv.21.020/2013/17.) számon közzétett határozatára alapított érveit is, ami álláspontja szerint ugyancsak a bizonyítási teher megfordulását eredményezi. Az e határozatra felépített jogi álláspontja sem képezte a korábbi eljárások tárgyát, ezért a másodfokú bíróság nem követhetett el jogszabálysértést a bizonyítási teher vizsgálata kapcsán az elő nem adott jogi érvelés figyelmen kívül hagyásával, e tekintetben értelemszerűen indokolási kötelezettség sem terhelte. [43] Miután a jogerős ítélet tartozáselismerés hiányával kapcsolatos megállapítása a kifejtettek szerint nem volt felülbírálható, és az alperesnek a bizonyítási teher megfordulását állító további érvei az előző pontban foglaltak szerint a felülvizsgálati eljárásban nem voltak vizsgálhatók, a jogerős ítélet nem sérti, nem sértheti a régi Pp.
  3. §
(1)bekezdésének a bizonyítási teherre vonatkozó általános rendelkezéseit. A jogerős ítélet helytálló megállapítása szerint a bizonyítási teher megfordulását eredményező körülmény hiányában az alperest terhelte az általa érvényesíteni kívánt követelés összege tekintetében a bizonyítás. [44] Tévesen és iratellenesen hivatkozott arra az alperes, hogy a másodfokú bíróság indokolás nélkül fogadta el a döntése alapjául az alperes elszámolását a kereset vonatkozásában, viszont nem fogadta el azt a viszontkereset tekintetében. Az alperes az elsőfokú eljárásban a kereset összeszerűségét vitatta, azonban a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott megállapítása szerint az alperes – bár a fellebbezésében kérte a kereset elutasítását – nem adott elő semmilyen érvet arról, hogy miért nem helyes az elsőfokú bíróságnak a felperes által érvényesített igényről hozott döntése, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek ezt a részét további vizsgálat és indokolás nélkül hagyta helyben (jogerős ítélet
  1. pont). A másodfokú bíróságnak tehát nem kellett a keresetben érvényesített összeg bizonyítottsága tekintetében állást foglalnia, így arra az indokolásában sem kellett kitérnie. A keresetet kizárólag a beszámítási kifogára vonatkozó elsőfokú döntés megalapozottsága szempontjából vizsgálta, vizsgálhatta. [45] Az alperes által érvényesített igény vonatkozásában viszont a felperes a perben végig vitatta annak összegét. Az elsőfokú bíróság az alperes bizonyítási terhe mellett ezért folytatott Kúria VI.Pfv.20.279/2024/9 9 le e körben bizonyítást, és annak eredményeként jutott arra a megállapításra, hogy az alperes nem tudott eleget tenni a bizonyítási kötelezettségének. Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság felülbírálati jogköre az elsőfokú ítélet e rendelkezésére terjedt ki, döntését a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretein belül hozta meg és indokolta. E körben külön kiemelte, hogy adott esetben még egy, a régi Ptk.
  2. §-ának megfelelő tartozáselismerés sem fosztotta volna meg a felperest a perben a követelés összegének vitatásától, csak a bizonyítási terhet fordította volna meg. [46] Alaptalanul hivatkozott az alperes a tényállás felderítetlenségére és ezzel összefüggésben a bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettség elmulasztására is. Ezen állításait konkrétumokkal nem támasztotta alá, nem adta elő, hogy milyen bizonyításra szoruló tényről nem tájékoztatta a bíróság, az mennyiben hatott ki az érdemi döntésre, illetve nem hivatkozott arra, hogy mely bizonyítási indítványának nem adott helyt a bíróság. [47] A Kúria a teljesség érdekében rögzíti, az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „viszontkeresetet és a beszámítási kifogást érintő részének” hatályon kívül helyezését, és az azoknak helytadó rendelkezés meghozatalát kérte, petituma nem vonatkozott a keresetnek helytadó jogerős ítéleti rendelkezésre. A beszámítási kifogás előterjesztése a régi Ptk.
  3. §-a szerinti beszámítás perben történő érvényesítése. A régi Ptk.
  4. §
(2)bekezdése szerint a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. Ebből következik, hogy a keresettel érvényesített követelés összegét elérő eredményes beszámítási kifogás, azaz a „beszámítási kifogásnak történő helytadás” a kereset elutasítását eredményezi. A Kúria ezért a pontatlanul megfogalmazott felülvizsgálati kérelmet – annak tartalma szerint – akként értelmezte, hogy a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet egészét érintette, annak a keresetnek helytadó rendelkezésére is kiterjedt. [48] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Alkalmazott jogszabályok és joggyakorlat [49] [50] [51] 1952. évi III. törvény 221.§
(1)bekezdés 275. §
(2)
  1. évi IV. törvény
  2. §
(2)bekezdés Kúria Pfv.V.22.154/2012/4., Pfv.VI.20.455/2019/
  1. A döntés elvi tartalma [52] A felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya olyan jogkérdés, ami a megelőző eljárásban nem merült fel, amely kérdésben a másodfokú bíróság nem határozott. Záró rész Kúria VI.Pfv.20.279/2024/9 10 [53] A felülvizsgálati kérelem eredménytelensége miatt az alperes a régi Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint irányadó régi Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes jogi képviseletével felmerült, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdései szerint, a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan mérsékelt, áfát is tartalmazó ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költséget. Köteles továbbá megfizetni az illetékfeljegyzési jogra tekintettel meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket, amelyről a Kúria a régi Pp. 78. §
(1)bekezdésén, az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény
  2. §
(1)bekezdésén, a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdésén túlmenően a 30/
  1. (XII. 27.) IM rendeletnek a 26/
  2. (XII. 6.) IM rendelettel módosított
  3. §
(2)bekezdése szerint is rendelkezett. [54] A fizetendő felülvizsgálati eljárási illeték kapcsán a Kúria tájékoztatja az alperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetni; a megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának ügyszámát és a fizetésre kötelezett alperes adóazonosító számát. Figyelmezteti a Kúria az alperest, hogy amennyiben az illetéket annak esedékességekor nem fizeti meg, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerinti késedelmi pótlékot kell fizetnie. [55] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a régi Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [56] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró, Dr. Farkas Antónia s.k. bíró, Dr. Madarász Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: S.K. bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.