A határozat elvi tartalma: Ha a másodfokú eljárásban a fellebbező felperes által csatolt új okirati bizonyíték kétségessé teszi, hogy az elsőfokú bíróság a tanú meghallgatását annak egészségi állapota miatt alappal mellőzte, akkor az annak folytán szükséges bizonyítás a másodfokú eljárás kereteit meghaladja. Tisztázandó ugyanis, hogy a tanú egészségi állapota miatt meghallgatható-e, ha igen, azt foganatosítani kell és a vallomást, mint bizonyítékot a többi bizonyíték egybevetésével értékelni. Mindez az elsőfokú eljárás megismétlését teszi szükségessé. Ha azonban a felperes fellebbezésében a Pp.
- §-ra alapítottan nem kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletét helyben kell hagyni. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.185/2022/
- A felperes: (felperes neve) ((címe)) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd ((ügyvéd címe).) Az alperes: (alperes neve) ((lakcím)) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: (ügyvéd neve) ügyvéd ((ügyvéd címe).) A per tárgya: Személyiségi jog megsértésének megállapítása és sérelemdíj megfizetése Az elsőfokú bíróság neve és a megfellebbezett határozatának a száma: Szolnoki Törvényszék 6.P.20.755/2020/
- A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés száma: Felperes 6.P.20.755/2020/
- ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, a felperes képviseletét a másodfokú eljárásban ellátó (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd díja 100 %-ban, továbbá a feljegyzett 80 000 (nyolcvanezer) Ft eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2022/7 2 [1] A felperes és az alperes házastársa, (alperes párja) testvérek, édesanyjuk (édesanya neve). A felperes a fiával, (fiú neve)ral
- áprilisában az édesanyja katymári ingatlanába költöztek. Együttélésük konfliktusos volt. Emiatt (édesanya neve)
- január 6-án az alperes és (alperes párja) segítségét kérte ahhoz, hogy a felperest és fiát bírja rá az ingatlan elhagyására. Ezt követően a felperes és a fia az alperes felszólítására az ingatlanból távoztak. [2] A felperes fiával, (fiú neve) vádlottal szemben folytatólagosan elkövetett zsarolás büntette miatt emelt vád folytán indult büntetőeljárás a (X) Járásbíróságon (....). számon. A büntetőeljárásban az alperest tanúként hallgatták meg a
- május
- napján tartott tárgyaláson. Az alperes meghallgatása során beszámolt a felperes és fia (édesanya neve) ingatlanából távozásának okairól és körülményeiről. Ennek során a
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldalának negyedik bekezdésében rögzített nyilatkozatában a következőket adta elő: „Az együttélésünk alatt a mama sokat panaszkodott nekünk, hogy bántják őt, olyanokat mondott, hogy szorongatták a kezét, lökdösték… Azt is mesélte a mama, hogy … vizeletet itattak vele…. Én azt egyébként csak a mama elmondásából tudom, hogy rosszul bántak vele.”. A (X) Járásbíróság a
- sorszámú ítéletében (fiú neve) vádlott bűnösségét az ellene emelt vád szerinti bűncselekmény miatt megállapította és vele szemben 3 év próbaidőre felfüggesztett egy év hat hónap börtönbüntetést szabott ki. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes és a fia, (fiú neve) a (édesanya neve) által biztosított szívességi lakáshasználat során (édesanya neve)t „testileg és lelkileg terrorizálták”. Ezek után szólította fel az alperes és élettársa, (alperes párja) a felperest és a fiát az ingatlan elhagyására, akik ezt követően rossz anyagi körülményeik ellenére albérletbe költöztek. A kialakult helyzetért (fiú neve) vádlott az alperest és (alperes párja) sértettet okolta. Ilyen előzmények után
- februárja és
- március 18-a között a vádlott a sértettet több alkalommal megfenyegette, aki a kilátásba helyezett hátrány elkerülése érdekében különböző pénzösszegeket adott át a vádlottnak. [3] Az elsőfokú bíróság ítéletét a Gyulai Törvényszék (......)
- számú határozatával helybenhagyta, a jogerős határozatot a Kúria (...)
- számú végzésében hatályában fenntartotta. A kereset és az ellenkérelem [4] A felperes a Szolnoki Járásbíróságon
- február
- napján terjesztett elő keresetet, amelyben elsődlegesen 1 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest, másodlagosan kérte a becsülethez és a jóhírnévhez való személyiségi joga megsértésének a megállapítását. Az áttételt követően a Kecskeméti Törvényszéken 10.P.21.095/
- számon folytatódó eljárásban keresetét pontosította és kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes megsértette a becsülethez és jóhírnévhez való jogát a tényállásban írt büntetőeljárásban tanú meghallgatása során tett azon valótlan állításával, hogy az édesanyját bántalmazta és vizeletet itatott vele, kötelezze továbbá az alperest 1 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére. [5] Állította, a per tárgyává tett állítások valótlanok, azok alkalmasak hátrányos megítélése kiváltására az eljárás résztvevőiben, az állított magatartások valóságuk esetén bűncselekményt valósítanak meg. A kért sérelemdíj alkalmas az okozott hátrány kompenzálására. Állította, az édesanyja nem mondott ilyet, sőt azokat az eljárás során cáfolta. Erre nézve kérte tanúkénti meghallgatását. [6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen elévülésre hivatkozott. Érdemi védekezésében előadta, tanúvallomását a felperes fia ellen indult büntetőeljárásban tette, amelynek során a bíróságnak fel kellett tárnia az elkövetett bűncselekmény motivációját, a családtagok közötti konfliktust. A kijelentések tehát a Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2022/7 3 tényállás megállapításához kapcsolódóak. Állította, azok (édesanya neve) elmondásán alapultak. Utalt arra, vallomását a hamis tanúzás következményeire történő figyelmeztetés után tette. Hangsúlyozta, a peres eljárásban tett nyilatkozat csak akkor alapoz meg személyiségvédelmi igényt, ha az kifejezés módjában, indokolatlanul bántó, sértő, vagy ha a fél szándékosan rosszhiszeműen tett valótlan tartalmú, az ellenérdekű fél negatív megítélésére alkalmas valótlan állítást. Az elsőfokú bíróság ítélete [7] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 121 600 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a felperes teljes mértékben pervesztes lett, a képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díja teljes egészében és a feljegyzett 96 000 Ft eljárási illeték pedig az állam terhén marad. Rámutatott, a felperes keresetét a Szolnoki Járásbíróságon
- február
- napján az 5 éves elévülési határidőn belül előterjesztette, emiatt követelése nem évült el. Ezért a keresetet érdemben vizsgálta és azt megalapozatlannak találta. Hangsúlyozta, az alperes a sérelmezett kijelentéseket tanúmeghallgatása során tette, azokról a felperes által sem vitatottan közvetett úton szerzett tudomást. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy alperest a büntető ügyben eljárt bíróság figyelmeztette igazmondási kötelezettségére. Kiemelte, a büntető ügyben hozott ítélet mind a tényállásában, mind pedig indokolásában megállapította a
- január
- napján történteket, és annak előzményeit, azt a jelen per alperesének és (édesanya neve)nek egymást megerősítő egybehangzó vallomására alapította. Az elsőfokú büntető ítéletet a másodfokon eljárt Gyulai Törvényszék határozatában a tényállás módosítása, illetve jelentősebb kiegészítése nélkül helybenhagyta. Utalt arra, az alperesnek nem állt érdekében, hogy tanúvallomásában akár a felperesről, akár a fiáról a jóhírnevet sértő valótlan tényt állítson. Minderre tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy a jogsértés megállapításának jogszabályi feltétele, a jogellenesség nem nyert bizonyítást. [8] (édesanya neve) alperes által állított egészségi állapotára figyelemmel mellőzte a felperes tanúbizonyítás iránti indítványát. A pertárgy értékét 1 600 000 Ft-ban állapította meg, ennek alapulvételével határozta meg az elsőfokú eljárásban felmerült illeték összegét, és az alperes képviseletét ellátó ügyvéd munkadíját. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [9] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását kérte. Az elsőfokú eljárásban előadottakat fenntartotta. Hangsúlyozta, feltárta a jogsértés megtörténtére, az arról való tudomásszerzésre vonatkozó, valamint a sérelemdíj iránti igényét megalapozó körülményeket. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok téves értékelésével utasította el keresetét, mert azokat nem kellő súllyal értékelte. Sérelmezte (édesanya neve) tanúkénti meghallgatásának mellőzését. [10] A másodfokú eljárásban előterjesztett beadványában okirati bizonyítékkal kívánta igazolni édesanyja kihallgathatóságát. Csatolta a Csongrádi Járásbíróság előtt (fiú neve) felperes és (édesanya neve) alperes között sérelemdíj megfizetése iránti perben (.......). szám alatt
- május 19-én kibocsátott bírósági meghagyást, amelyből kitűnően (édesanya neve) alperes képviseletét a jelen perben alperes megbízásából eljáró (ügyvéd neve) ügyvéd látta el. Ez pedig megítélése szerint cáfolja, hogy édesanyja olyan leromlott egészségi állapotban lenne, amely kizárná a jelen perben való tanúkénti meghallgatását. Előadta, a Pp.
- §
(3)Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2022/7 4 bekezdésében foglaltakra figyelemmel nincs jogszabályi akadálya, hogy a csatolt bizonyítékot a bíróság figyelembe vegye. [11] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte, annak bizonyítása, hogy a büntetőeljárásban vallomása során tudatosan tett a felperesre személyiségi jogai megsértésére alkalmas valótlan tartalmú sértő tényállítást, a felperest terhelte. A felperes azonban egyetlen tárgyaláson sem jelent meg, érdemi nyilatkozatot nem tett. Utalt arra, az alperes ellen indított korábbi peres eljárásokban megállapítást nyert, hogy nyilatkozatai a valóságnak megfelelőek voltak. Az ítélőtábla döntése és annak indokai [12] A fellebbezés alaptalan. [13] A Pp. 370. §
(1)bekezdése szerint a másofokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. §
(1)bekezdés
- a)–
- d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nem csak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási, vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik, továbbá, hogy felülbírálati jogkörei közül melynek, vagy melyeknek a gyakorlását kéri a másodfokú bíróságtól. A felperes fellebbezéséből kitűnően az elsőfokú ítélet eljárásjogi és anyagi jogi felülbírálatát egyaránt kérte. Az eljárásjogi felülbírálat keretében az általa felajánlott tanúbizonyítás indokolatlan mellőzését sérelmezte, amely a Pp. 276. §
(1)bekezdésének a megsértését jelenti. Emellett hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, amely a Pp. 279. §
(1)bekezdésének a megsértése. Adott esetben az eljárási szabálysértésre történő hivatkozás az anyagi jogi felülbírálatot megalapozhatja (BDT2019. 4084.I.), amely jelen ügyben a Pp. 369. §
(3)bekezdés a) pontja szerinti felülbírálati jogkör. [14] Az ítélőtáblának elsődlegesen az elsőfokú ítélet anyagi jogi felülbírálatát kellett elvégeznie, azaz abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott-e arra a következtetésre, hogy az alperes sérelmezett kijelentései nem eredményezik a felperes jóhírnevének és becsületének a sérelmét. Ennek eredményétől függően vizsgálandó az, hogy indokolt-e további bizonyítás és ehhez képest az elsőfokú bíróság megalapozottan mellőzte-e a felperes édesanyjának tanúkénti meghallgatását. [15] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:42. §
(1)bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi életét az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja. [16] A Ptk. 2:42. §
(2)bekezdése generálklauzulaként rögzíti, hogy az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, a személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. [17] A Ptk. 2:43. § d) pontja nevesített személyiségi jogként határozza meg a becsületet és a jóhírnevet. [18] A Ptk. 2:45. §
(1)bekezdése szerint a becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás. A Ptk. 2:45. §
(2)bekezdése alapján a jóhírnév Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2022/7 5 megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, és a személyt sértő, valótlan tényt állít, vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. A keresetben sérelmezett kijelentések nem értékítéletet fogalmaztak meg a felperesről, hanem rá vonatkozó tényállítást tartalmaztak, ezért az alperesi magatartás a törvényi tényállási feltételek fennállta esetén a jóhírnévhez való személyiségi jog sérelmét valósíthatja meg. [19] Az nem vitatható, hogy a tényállítások tartalma alkalmas a felperes hátrányos társadalmi megítélésére, ezáltal valótlanságuk esetén sértik a jóhírnevét (Ptk. 2:43. § d) pont). Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az alperes a kifogásolt nyilatkozatot a büntetőeljárásban tanúkénti meghallgatása során tette. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. tv. (Be.) 168. §
(1)bekezdése szerint tanúként az hallgatható meg, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet. Ebből következően a tanú információinak forrása lehet közvetlen vagy közvetett, azaz hallomásból is származhat. A tanúvallomás hiteltérdemlősége a bizonyítékok értékelésekor bír jelentőséggel. A büntetőeljárásban az alperes tanúvallomásában törvényi kötelezettsége folytán tehát nem csupán az általa közvetlenül észlelt tényeket kellett előadnia, hanem a hallomásból (édesanya neve)től származó információkat is el kellett mondania anélkül, hogy azok valóságtartalmáról meggyőződött volna. Tény, hogy az alperes perbeli kijelentése nem közvetlenül a vád tárgyává tett bűncselekmény, a zsarolás elkövetési magatartására vonatkoztak, ugyanakkor – ahogyan arra az alperes helytállóan hivatkozott – az ügy előzményeinek tisztázása nem volt mellőzhető a bűncselekményhez vezető okfolyamat és az elkövetés motivációja feltárásához, tehát az alperesnek az e körben tett előadása nem volt öncélú. [20] Lényeges továbbá, hogy a büntetőbíróság a Be. 176. §
(1)bekezdés
- b)és
- c)pontja alapján figyelmeztette az alperest arra, hogy a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint köteles az igazat vallani, továbbá a hamis tanúzást a törvény büntetni rendeli. Az alperes a törvényes figyelmeztetés után tette a perbeli tartalmú tanúvallomást. A büntető ítélet történeti tényállása összefoglalóan rögzíti a felperes és a vádlott által (édesanya neve)vel szemben tanúsított magatartást („testileg és lelkileg terrorizálták”) (édesanya neve) és az alperes tanúvallomására alapítottan. [21] Mindezek önmagában azonban nem zárják ki a személyiségvédelmi igény megalapozott érvényesítését, ha bizonyítást nyer, hogy az alperes szándékosan rosszhiszeműen tett a felperesre valótlan tartalmú állítást. A Pp. 265. §
(1)bekezdése alapján ennek bizonyítása a felperest terhelte. A felperes állította, hogy (édesanya neve) nem tett a perben sérelmezett tartalmú kijelentést, sőt az alperes állításait cáfolta. Ennek bizonyítására indítványozta nevezett tanúkénti meghallgatását. [22] Az elsőfokú bíróság elfogadta az alperesnek azt az egyoldalú nyilatkozatát, hogy (édesanya neve) tanúkénti meghallgatása megromlott egészségi állapota miatt nem lehetséges. Ennek kapcsán az alperesi képviselő a tanú beszámítási képességét is kétségbe vonta. A felperes által a másodfokú eljárásban csatolt dokumentum Pp. 373. §
(3)bekezdése szerinti olyan új bizonyíték, amely kétségessé teszi, hogy az elsőfokú bíróság a megjelölt okból indokoltan mellőzte a tanú meghallgatását. A másodfokú eljárás kereteit azonban meghaladja az ennek folytán szükséges bizonyítás lefolytatása: annak tisztázása, hogy (édesanya neve) egészségi állapota miatt tanúként meghallgatható-e, illetve amennyiben igen, a meghallgatás foganatosítása és a tanúvallomás mint bizonyíték értékelése. A bizonyítás lefolytatása nem célszerű, mert ez a feleket a rendes jogorvoslati joguktól fosztaná meg. Mindez az elsőfokú eljárás megismétlését tenné szükségessé. A felperes azonban nem terjesztett elő az elsőfokú ítélet Pp. 381. §-án alapuló hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési petítumot a megjelölt eljárási szabálysértés pedig nem minősül olyannak, amely az ítélet kötelező hatályon kívül helyezését eredményezné. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2022/7 6 [23] A felperes fellebbezése eredménytelennek bizonyult ugyan, az alperes azonban perköltségét a másodfokú eljárásban nem számította fel, ezért az ítélőtáblának arról a Pp. 82. §
(1)bekezdése értelmében rendelkeznie nem kellett. [24] A felperes személyes költségmentesség kedvezményében részesült, ezért a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték, valamint a képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díja – a felperes 100 % mértékű pervesztességének figyelembevételével [Pp. 101. §
(3)bekezdés d) pont] – a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. Azzal, hogy a fellebbezési érték az 1 000 000 Ft sérelemdíj iránti igény, a megállapítás iránti kereseti kérelem ugyanis a pertárgy értéke számítása tekintetében beolvadt a kártérítés iránti igénybe (BH1999. 250.). [25] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Szeged,
- október
- Dr. Béri András sk. a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Lengyel Nóra sk. táblabíró