← Magyarország

Mf.31168/2022/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkáltató működésével összefüggő változások esetén nem a munkakör elnevezése, hanem a tényleges munkaköri feladatok, a munkakör tartalma alapján kell a bizonyítási eljárást lefolytatni. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.168/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a felperesi képviselő egyéni ügyvéd (felp. képv. címe) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek a képviselő2 egyéni ügyvéd (alp. képv. címe) által képviselt alperes1 (alp. címe.) alperes ellen jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményei iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 19.M.70.059/2021/
  2. számú ítélete ellen a felperes által
  3. számon előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000.- (negyvenezer) forint és ÁFA másodfokú perköltséget. A le nem rótt 334.754 (háromszázharmincnégyezer-hétszázötvennégy) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Ítéleti tényállás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás szerint a felperes
  4. november
  5. napjától állt az alperes alkalmazásában határozatlan idejű munkaviszonyban „kiemelt ügyfélmenedzser (FEOR3622)” munkakörben. A felperes munkakörébe az alábbi feladatok tartoztak: az általa kezelt portfólió elsősorban kereskedelmi szempontú gondozása, az ügyfél portfólióját érintően ajánlat készítés és benyújtás, az ügyfél portfóliójába tartozó szerződések előkészítése, az ügyfél portfólióját érintő teljesítés igazolások előkészítése, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.168/2022/5 2 aláíratása, a teljesítések alapján jogosult díjazás kiszámlázásáról gondoskodás, a számlák ügyfél általi teljesítésének nyomon követése, az ügyfél portfóliójába tartozó minőségi és teljesítési kifogások kezelése. A felperes kötetlen munkarendben végezte a munkáját, részére az alperes szolgálati gépjárművet biztosított, közvetlen felettese a vezérigazgató volt. [2] A felperes ténylegesen
  6. augusztusig végzett munkát, mely idő alatt új, potenciális ügyfelek részére készített megkereséseket, valamint ellátta a közvetlen felettese által kiadott eseti feladatokat, ezek között besegített pályázatok összeállításába, és tárgyalásokon is részt vett. A felperes
  7. augusztusától veszélyeztetett terhessége, majd szülési szabadság, később GYES, GYED állomány miatt nem végzett munkát. Ekkortól a felperes által ellátott feladatokat a vezérigazgató végezte. Az alperes
  8. szeptember 8-tól alkalmazta munkatárs1.t szintén 3622 FEOR besorolású kereskedelmi munkakörre, aki egyéb feladatai, a földi kiszolgálási tevékenység koordinálása mellett látta el a kereskedelemmel kapcsolatos feladatokat. [3]
  9. augusztus 27-től vezérigazgató váltás következett be, innentől a felperes munkakörébe tartozó feladatokat az új vezérigazgató látta el.
  10. év végén tulajdonosváltozás következett be, az alperes
  11. év elejétől több lépcsőben átszervezéseket hajtott végre. A felperes GYES állományának lejártát követően keresőképtelen állományban volt betegsége miatt, majd
  12. január-február hónapban az alperes kiadta a részére járó szabadságot. Márciustól az alperes a felperest nem látta el munkával, részére állásidőre járó távolléti díjat számfejtett. Az alperes
  13. június
  14. napján felmondással megszüntette munkatárs
  15. munkaviszonyát, majd
  16. június
  17. napján kelt, a felperessel
  18. augusztus
  19. napján közölt felmondással a felperes munkaviszonyát is. A felmondás indokolása szerint a felperes kereskedelmi ügyintézői munkakörben dolgozott az alperes által üzemeltetett területen. A társaság gazdasági okból átszervezésre kényszerült, az átszervezések érintik a munkavállalók munkavégzési helyét is. Az átszervezésre a munkakörök racionalizálása miatt volt szükség, ezért a munkavállalónak a jövőben sem eredeti, sem más munkakörben nem tudják a foglalkoztatását biztosítani. [4] A felperes munkaviszonyának megszüntetését követően a felperes munkakörébe tartozó feladatokat a vezérigazgató és az üzletágvezető látták el. A felperes által ellátott feladatokra az alperes a munkaviszony megszüntetését követően nem alkalmazott új munkavállalót. Kereset és ellenkérelem [5] A felperes keresetében a jogellenes munkaviszony megszüntetés miatt 4.184.426.- forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozásképpen előadta, hogy a felmondás indoka nem világos, nem valós és nem is okszerű. A felperes nem a felmondásban írt kereskedelmi ügyintézői, hanem kiemelt ügyfélmenedzser munkakört töltött be, a kereskedelmi ügyintézői munkakör megszűnése a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.168/2022/5 3 felperes valódi munkakörét nem érintette. A kereskedelmi ügyintézői munkakör egy adminisztratív munkakör, mely nyilvánvalóan nem felel meg a felperes végzettségének, aki több diplomával is rendelkezik. A felperes ténylegesen nem egy adminisztratív jellegű munkakört látott el, vezetői feladatokat végzett, ezt igazolja a gépkocsi használat és a mozgóbér is. Előadta, hogy a kiemelt ügyfélmenedzseri munkaköre egyébiránt 2015-ben meg is szűnt. [6] Hivatkozott arra, hogy az alperes nem tett eleget tájékoztatási és foglalkoztatási kötelezettségeinek, mert nem értesítette a felperest arról, hogy veszélyeztetett terhessége alatt megszűnt munkaköre helyett milyen új munkakörben kerül foglalkoztatásra a felperes. Az alperes nem kezdeményezett törvényi kötelezettségének megfelelő tárgyalást a felperessel munkaköre megváltoztatása vonatkozásában. Az alperes a szabadsággal és a táppénz ügyintézéssel kapcsolatban is elmulasztotta a tájékoztatási kötelezettségét. A felperes
  20. decemberében megbeszélésen vett részt az alperes vezérigazgatójával, aki nem tudott nyilatkozni a felperes arra irányuló kérdésére, hogy az alperes fenn kívánja-e tartani a munkaviszonyát. Az alperes válaszra sem méltatta a felperes e-mailjeit új munkaköre vonatkozásában. Miután a felperes kiemelt ügyfélmenedzser munkaköre már
  21. évben megszűnt, amelyből, ha következett is átszervezés, az biztosan nem tarthatott
  22. június hónapjáig. Az alperes folyamatos jelleggel olyan magatartást tanúsított, mely súlyosan sértette a munka törvénykönvvéről szóló
  23. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  24. §

(4)bekezdése szerinti alapvető tájékoztatási kötelezettséget a felperes irányában. [7] Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Hivatkozásképpen előadta, hogy a felperes munkaszerződése a FEOR 3622 jelzést tartalmazza, ami kereskedelmi ügyintézői munkakör. A felperes munkaköre kifejezetten a kereskedelmi ügyintézői munkakör elnevezésnek felel meg. A felperes munkakörét azért nevezték kiemelt ügyfélmenedzsernek, mert így a partnerek felé a fontosságát tudták kifejezni. A felperesnek a saját ügyfélportfólió nem jött létre, a meglévő portfólióval kapcsolatos feladatokat látott el, illetve eseti feladatként pályázattal kapcsolatos feladatokat. A felperes munkaköre nem szűnt meg
  1. évben, a felperes távollétének ideje alatt a munkaköri feladatait ad-hoc jelleggel a korábbi vezérigazgató látta el. A felperes munkaviszonyát is érintő döntés meghozatalára végül
  2. június 19-én került sor, amikor a racionalizálás keretében az alperes megváltoztatta a munkakörök szerinti korábbi feladatelosztást és a felperes munkakörébe tartozó feladatokat a már addig is alkalmazott üzletágigazgatók feladatkörébe utalta részfeladatként. Az alperes a felperes munkakörében új munkavállalót nem foglalkoztatott. A felperes által betöltött munkakör megszűnt, ezért a felmondás indoka világos, valós és okszerű. Hivatkozott arra is, hogy a tulajdonosváltás és a szervezeti átalakítás eredményeképpen az alperesnél volt némi felfordulás, de a felperest igyekeztek tájékoztatni mindenről. A kereset összegszerűséget is támadta arra hivatkozással, hogy a felperes nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. Az elsőfokú bíróság döntése és annak jogi indokai Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.168/2022/5 4 [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint a felmondás indokolása megfelel a világos indokolás követelményének, a munkakör megszüntetése az átszervezés egyik módja. A felmondásban írt munkakör nem a felperesi munkakörtől egészében eltérő, a felmondás világos értelmezését nehezítő munkakör, hanem a felperes munkaszerződésében rögzített FEOR számhoz tartozó munkakör. [9] Értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a munkaszerződésben a kiemelt ügyfélmenedzser munkakör melletti 3622 FEOR szám a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló 7/2010 (IV. 23.) KSH közlemény melléklete alapján kereskedelmi ügyintézői munkakört jelöl. Az ehhez a munkakörhöz tartozó FEOR rendszer szerinti feladatok pedig lefedik a felperes részére írt ajánlatban, valamint a munkaköri leírásban foglaltakat. A munkaviszonyt létesítő vezérigazgató tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy a felperes ténylegesen ellátott feladatai a 3633 FEOR számú kereskedelmi ügyintézői feladatokat fedik le, a munkakör ettől eltérő megnevezésére a célzott partnereknek a felperes fontosságát kiemelendő került sor. A későbbi vezérigazgató is ezzel egyező tanúvallomást tett. A felperes kereskedelmi ügyintézői munkakörbe tartozó feladatokat látott el, a pályázatokkal kapcsolatban kizárólag kisegítő tevékenységet végzett. A vezérigazgató a kötetlen munkarend, a jutalék, valamint a céges autó használatával kapcsolatban nyilatkozott úgy, hogy azokat a feladat jellege alapján kapta meg a felperes, ebből a felperes munkakörére nem lehet következtetést levonni. Az elsőfokú bíróság szerint a felperes felsőfokú végzettsége sem igazolja a felperes eltérő munkakörét. [10] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az, hogy az, hogy a felperes munkaköri feladatai 2015-ben, a GYES állománya alatt a vezérigazgatóhoz kerültek, nem jelenti a munkakör megszüntetését, mivel a felperes tartós távolléte volt a munkakör átvételének az oka. Az nem bizonyosodott be, hogy 2015-ben megszűnt volna a munkakör, a vezérigazgató is csak utalt arra, hogy elképzelhető, hogy a munkakör meg fog szűnni. [11] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy az alperes igazolta, hogy a felperes által betöltött munkakör megszűnt, az alperes a felperes által ellátott feladatokra, munkakörre nem alkalmazott új munkavállalót, az átszervezést végrehajtotta. Kiemelte, hogy nem annak volt elsődleges jelentősége, hogy az alperes miként jelölte meg a felperes által betöltött munkakör elnevezését a felmondásban. A felmondás jogszerűsége körében a bíróságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy – elnevezéstől függetlenül – megszűnt-e az a munkakör, azon feladatok összessége, amit a felperes ellátott. A bizonyítási eljárás adatai azt igazolták, hogy a felperes által ellátott feladatokat a felperes szülési szabadságának megkezdésekor a tartós távollétére tekintettel a vezérigazgató vette át, aki azt a vezérigazgató váltáskor az újabb vezérigazgatónak átadta. A felperes munkaviszonyának megszüntetését követően nem alkalmazott az alperes a felperes korábban ellátott feladataira új munkavállalót.
  3. júliustól a vezérigazgató mellett a már korábban is az alperes alkalmazásában álló egyéb érdekelt3 üzletág-igazgató látta el a felperes munkakörébe tartozó feladatokat. A felperes korábbi távolléte alatt munkatárs
  4. is látott el kereskedelmi tevékenységet a más munkaköri feladatok mellett. Igazolt továbbá, hogy az alperes munkatárs
  5. munkaviszonyát is megszüntette. Mindezek alapján megállapítható, hogy az alperes a felperes munkakörét úgy szüntette meg, hogy a munkaköri feladatait a már munkaviszonyban lévő munkavállalók között osztotta szét. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.168/2022/5 5 Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [12] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kötelezését 4.184.426.- forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés, valamint 786.204.- forint szabadságmegváltás megfizetésére. Hivatkozásképpen előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti a polgári perrendtartásról szóló
  6. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  7. §
(1)bekezdését, 346. §
(5)bekezdését, a munka törvénykönyvéről szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  2. §át,
  3. §
(4)bekezdését. [13] Az elsőfokú bíróság iratellenes megállapításokat tett a tényállásban, valamint téves következtetésre jutott, amikor megállapította, hogy a felperes munkaviszonya nem jogellenesen szűnt meg. Az megállapításra került, hogy munkatárs
  1. nevű alkalmazottat felvettek a felperes távolléte alatt, aki ugyanolyan kereskedelmi tevékenységet látott el, mint a felperes. Hiába volt eltérő a FEOR számú munkaköre a felperesnek és munkatárs1.nak, miután az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy nem a FEOR szám az irányadó, hanem maga a tevékenység jellege. Ebből világosan levezethető, hogy munkatárs1.t ugyanarra a pozícióra vették fel dolgozni, mint a felperest korábban, így jogellenes volt a felmondás. [14] Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú ítélet sérti az Mt.
  2. §
(2)bekezdését is, a felmondás indokolása nem világos. A felmondásban kereskedelmi ügyintézőként mondtak fel a felperesnek, azonban ő valójában kiemelt ügyfélmenedzseri munkakört töltött be. Így a kereskedelmi ügyintézői munkakör megszűnése a felperes valódi munkakörét nem érintette. A felmondásban szereplő munkakör megnevezésének a munkaszerződésben szereplő munkakör megnevezésével meg kellene egyeznie. A felperes kiemelt ügyfélmenedzser munkaköre egy magasabb pozíciót jelentett, nem csupán adminisztrációs feladatokat látott el, hanem tárgyalásokra is járt, céges autót kapott, továbbá a pozíció betöltéséhez felsőfokú iskolai végzettség volt szükséges, valamint felette csak a vezérigazgató állt a ranglétrán. Feladatai közül egyedül az önálló szerződéskötési jogosultság nem szerepelt. Az ítélet maga rögzíti, hogy a felperes korábban ellátott feladatait a vezérigazgatók látták el, ami szintén arra utal, hogy egy magasabb pozíciót töltött be, mint egy adminisztrációs tevékenységgel járó feladatkör. [15] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkozásképpen előadta, hogy a felperes fellebbezésében foglalt új jogi érvelés alaptalan: a felperes 2015. év második felében veszélyeztetett terhességére tekintettel már nem végzett munkát. A kereskedelmi feladatok ellátására az alperes akkor még nem, csupán 2017. szeptember 8. napjától alkalmazta munkatárs1.t. A felperes és munkatárs1. munkaviszonya egyaránt a 2019. évben végrehajtott átszervezés eredményeként szűnt meg. Az átszervezést és a felperes munkaviszonya megszüntetését követően az alperes kereskedelmi ügyintéző/kiemelt ügyfélmenedzser munkakörre nem alkalmazott új munkavállalót. Hangsúlyozta, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.168/2022/5 6 hogy amiatt jogellenes a felmondás, mert az alperes más munkavállalót alkalmazott a munkakörére, így az új jogi érvelést a Pp. 373. §
(2)bekezdése alapján figyelmen kívül kell hagyni. [16] Az elsőfokú eljárás során bizonyítást nyert, hogy az átszervezés a felperes munkaszerződésben szereplő FEOR kóddal meghatározott munkakört érintette, függetlenül attól, hogy a munkaszerződésében a FEOR kód mellett egy hangzatosabb elnevezés is szerepelt. Észrevételezte továbbá, hogy a felperes fellebbezési kérelme ismételten kiterjed a szabadságmegváltásra annak ellenére, hogy azt az alperes már
  1. október
  2. napján megfizette a felperes részére, melyre vonatkozó bizonyítékot az ellenkérelméhez csatolta. Erre tekintettel a felperes a szabadságmegváltás iránti követelését nem tartotta fenn. Így a felperes fellebbezési kérelme alaptalan keresetmódosítást tartalmaz, melynek kérte az elutasítását a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján. A továbbiakban is vitatta az összegszerű keresetet arra hivatkozással, hogy a felperes nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [17] A fellebbezés – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [18] A Pp. 373.§
(1)-
(3)bekezdései szerint a fellebbezésben és a másodfokú eljárás során - a
(2)-
(5)bekezdésben foglalt kivételekkel - a keresetet, a viszontkeresetet és a beszámítást, illetve az ellenkérelmet megváltoztatni nem lehet, utólagos bizonyításnak nincs helye. A fellebbezésben új tény állítására akkor kerülhet sor, ha az új tény a fél önhibáján kívüli okból az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a fellebbező fél tudomására vagy következett be, feltéve, hogy az elbírálás esetén rá nézve kedvezőbb ítéletet eredményezhetett volna. Kereset- és ellenkérelem-változtatásnak akkor van helye, ha az a
(2)bekezdés szerinti ténnyel áll közvetlen okozati összefüggésben. [19] Helytállóan hivatkozott az alperes fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy a felperes fellebbezése meg nem engedett, elkésett keresetváltoztatást és új tényállítást tartalmaz. A felperes eredeti keresetlevelében valóban kérte az alperes kötelezését 786.204.forint 36 napi szabadságmegváltás megfizetésére. Ezt követően az alperes előterjesztette ellenkérelmét, melyben bejelentette, hogy megtette a szükséges lépéseket a szabadságmegváltás érdekében, melynek igazolására csatolta a
  1. október havi fizetési jegyzéket és utalási igazolást. Ezt követően a felperes még a perfelvétel lezárása előtt a
  2. június 3-i beadványában (válaszirat és keresetpontosítás) keresetét úgy változtatta meg, hogy a szabadságmegváltás iránti igénye már nem áll fenn, az alperes a ki nem adott szabadságok pénzbeli megváltását teljesítette, ezért ezen követelés nélkül tartotta fenn a keresetét. Erre tekintettel a fellebbezésben előterjesztett szabadságmegváltás iránti igény meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.168/2022/5 7 [20] Emellett az elsőfokú eljárás során a lefolytatott bizonyítás körében többször szóba került tanú8 kereskedelmi ügyintézői munkaviszonya, annak létesítése, megszüntetése és a munkavállaló tényleges munkaköri feladatai. Helytállóan hivatkozott az alperes fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra a tényre, hogy azért valótlan a felmondás indoka, mert az alperes tanú8ral létesített volna munkaviszonyt az ő munkakörére. Ezen tény állítása tehát meg nem engedett új tényállításnak minősül. [21] A felperes fellebbezésében alaptalanul kifogásolta a bizonyítás eredményének mérlegelését. A Pp. 279.§
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és a meggyőződése szerint bírálja el. A bizonyítékok összességében történő mérlegelése során arra kell elsősorban figyelemmel lenni, hogy a bizonyítékok jelentős többsége koherensen illeszkedik-e egymáshoz és az alátámasztja-e az ítéletben megfogalmazott tényállításokat. Ennek a követelménynek az elsőfokú bíróság ítélete egyértelműen megfelelt. Nem volt fellelhető olyan iratellenes, logikátlan, kirívó okszerűtlen megállapítás, amely a másodfokú bíróság számára a bizonyítékok felülmérlegelését szükségessé tette volna. [22] Az MK.
  1. számú állásfoglalás szerint az írásban közölt munkáltatói felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie, e nélkül a bíróság ugyancsak megállapítja a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét. E törvényi követelménynek a felmondás indokolása abban az esetben felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is. A törvénynek ezekkel az alakiságokkal az a célja, hogy a munkavállaló a felmondás vele történt közlése után nyomban megismerhesse és ellenőrizhesse azokat az okokat, amelyekre a munkáltató a felmondást alapítja és ennek eredményéhez képest módja legyen a felmondás indokolását vitatnia, illetve cáfolnia is. Nem világos az az indokolás, amely nem öleli fel azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnik, hogy a munkavállaló munkájára miért nincs szükség és így a munkavállalónak nem nyújt lehetőséget sem azok ellenőrzésére, sem a munkaügyi jogvitára való felkészülésére. Ilyen megítélés alá esik különösen a tartalmatlan, közhelyszerű indokolás. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a világos indokolás követelményének az az indokolás felel meg, amely megjelölte azt a tényt, körülményt, amelyre a munkáltató az intézkedését alapította és abból – függetlenül attól, hogy az összefoglalóan vagy részletezően határozta-e meg – megállapítható, hogy miért nincs szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára (BH2001.395). [23] A felmondás indoka egyértelműen tartalmazza, hogy az alperes átszervezésre kényszerül, mely érinti a felperes munkavégzési helyét is, az alperes a felperest sem eredeti, sem más munkakörben nem tudja foglalkoztatni. Ez megfelel a világos indokolás jogszabályi követelményének, figyelemmel a felek közötti, hónapok óta zajló szóbeli és írásbeli kommunikációra, melyből megállapíthatóan maga a felperes is tudomással bírt arról, hogy a munkaköre megszüntetésre kerül (így pl.
  2. április 18-i, július 11-i levél). A kereskedelmi ügyintézői munkakör nem a felmondás indokolása, csupán a felmondás indokolását Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.168/2022/5 8 megelőzően az alperes által állított tény, vagyis, hogy a felperes
  3. november
  4. napjától kezdődően kereskedelmi ügyintéző munkakörben dolgozott az alperes által üzemeltetett területen. [24] Helytállóan utalt az elsőfokú bíróság a következetesen érvényesülő bírói gyakorlatra, amely szerint a munkáltató működésével összefüggő változások esetén nem a munkakör elnevezése, hanem a tényleges munkaköri feladatok, a munkakör tartalma alapján kell a bizonyítási eljárást lefolytatni. Ha a munkavállaló munkakörének megnevezése és tényleges tartalma eltér, a tényleges munkaköri feladatok alapján kell elbírálni az átszervezés valóságát és okszerűségét (Fővárosi Ítélőtábla Mfv.I.31063/2021/7). Az átszervezés a munkavállaló szerződéses vagy ettől eltérő tényleges munkakörére kihat (Mfv.I.10.222/1996/3., Mfv.I.10.675/2007/3., Mfv.I.10.102/2007/3., Mfv.I.10.074/2002/2., BH2008.163). Ez azt jelenti, hogy a munkáltató működésével összefüggő okból indokolt felmondás esetén a felperes tényleges munkakörét és a tényleges munkaköri feladatokat, illetve azok változását kell vizsgálni, függetlenül a munkakör elnevezésétől. Erre tekintettel az eljárt bíróságoknak a tényleges munkaköri feladatok vizsgálata alapján kellett állást foglalniuk a felmondás indokának valóságáról és okszerűségéről. [25] E tekintetben az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló a jogi következtetése is. A felperes és az alperes lényegében egyezően nyilatkozott a felperes munkaköri feladataira, melyet a munkaviszony létesítésére vonatkozó ajánlat és a munkaköri leírás is azonos tartalommal rögzít. A felek között csak a tekintetben volt vita, hogy a felperes munkaköre magasabb, menedzser típusú munkakör volt, vagy adminisztrációs munkakör. Ennek azonban a jogvita eldöntése szempontjából jelentősége nem volt. A felperes maga is állította, hogy a munkaköri leírásban szereplő munkaköri feladatokat látta el, ezért azt a tényállás helyesen állapította meg a felek egyező előadása alapján. A bírói gyakorlat szerint, ha az átszervezés során a munkavállaló tényleges munkaköre megszűnt, nincs jelentősége a korábbi, más munkakört meghatározó munkaköri leírásnak és annak, hogy a más munkakörbe tartozó munkaszerződés írásbeli módosítása nem történt meg és új munkaköri leírást nem adtak ki (Mfv.I.10.078/2000/4.). [26] A perbeli esetben a felperes munkaköri leírása megfelelt a felperes tényleges munkaköri feladatainak. Az alperes
  5. október 4-i iratában részletesen nyilatkozott a felperes munkaköri feladataira, melyre a felperes
  6. október 22-i beadványában válaszolt. A felperes személyes meghallgatásakor (19.M.70.059/2021/
  7. számú jegyzőkönyv) elmondta, hogy a munkaköri leírás lényegében a megállapodásuknak megfelelő feladatokat tartalmazta és ennek megfelelően látta el a feladatokat egészen
  8. augusztusig, amikor veszélyeztetett terhes lett. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes feladatai a meglévő ügyfelekkel való kapcsolattartás és szolgáltatások értékesítésére terjed ki, továbbá voltak – eseti utasítás alapján – pályázattal kapcsolatos feladatai is. [27] A bizonyítási eljárás során meghallgatásra került a korábbi és az új vezérigazgató is. A korábbi vezérigazgató, aki a felperessel a munkaviszony létesítésében megállapodott, elmondta, hogy a felperes feladata lényegében az új ügyfelek megszerzése lett Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.168/2022/5 9 volna. A felperesnek lehetséges, hogy voltak a pályázat elkészítésében is feladatai, de csak eseti utasítás alapján járt el, és az is lehetséges, hogy meglévő ügyféllel való tárgyaláson is részt vett vele a felperes. Amikor a felperes felhagyott a munkavégzésével, akkor az ellátott feladatait ő vette át. Az őt követő vezérigazgató tanúként ugyancsak elmondta, hogy a felperestől a régi vezérigazgató vette át a feladatokat, majd ezeket már ő maga látta el, másfelől pedig
  9. szeptemberétől alkalmazták 3622 FEOR számmal munkatárs
  10. kereskedelmi ügyintézőt. Az ő feladata elsődlegesen a repülőgép takarítás, berakodással kapcsolatos tevékenység volt és emellett látta el az ügyfélszerzést. Az ő munkaviszonyát is megszüntették
  11. január 15-én. A kereskedelmi ügyintézői feladatokat ezt követően az üzletágvezetőkhöz telepítette, egyéb érdekelt3hoz és tanú
  12. egyéb érdekelt3 tanú megerősítette, hogy munkatárs1.nak volt új ügyfelek szerzésével kapcsolatos feladata, amellett, hogy a földi kiszolgáló tevékenység koordinálását végezte és csoportvezető is volt. A munkaviszony megszüntetését követő időben a vezérigazgató koordinálta az ezzel kapcsolatos dolgokat, majd a vezérigazgató egy értekezleten határozta meg a két üzletágigazgató részére a kereskedelmi feladatokat és ezt a munkaköri leírás részévé is tették 2019 nyarától, ami egybeesik a felperes munkaviszonyának megszüntetésével. [28] A másodfokú bíróság szerint nem a munkakör menedzseri vagy adminisztratív jellegének van elsődleges jelentősége, hanem a tényleges munkaköri feladatoknak, a munkakör tartalmának. Önmagában csak a munkakör elnevezése és annak mikénti értékelése (menedzser vagy adminisztratív munkakör) tekintetében volt a felek között vita, de ezen kérések a jogvita szempontjából lényegtelenek, miután a felperes munkaköre – a fellebbezésben már nem is vitatottan – megszűnt. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes munkaköre megszüntetésre került, a hozzá tartozó feladatokat az alperes más munkavállalók munkakörébe utalta. [29] A fellebbezés nem tartalmazott arra vonatkozó indokolást, hogy a tájékoztatási kötelezettségét a felmondással kapcsolatban miként sértette volna meg az alperes. Az, hogy az alperes a felperes munkába állását követő időszakban a felperes szabadságával és táppénz ügyintézésével, valamint a munkakör további sorsával kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének nem, illetve nem a felperes által elvárt mértékben tett eleget, a felmondás jogellenességére nem hat ki, mert a felmondással kapcsolatban az alperest tájékoztatási kötelezettség nem terhelte és a felmondással kapcsolatban az általános magatartási követelmények sérelme nem állapítható meg. [30] A fellebbezésben állított egyéb eljárási szabálysértés is megalapozatlan hivatkozás. Az elsőfokú bíróság a Pp.
  13. §
(5)bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségnek eleget tett. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet (Mfv. II. 10.169/2017/5). A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg (Mfv.I.10.137/2017/5). Az, hogy a fél számára esetlegesen az indokolás nem meggyőző, nem a jogi indokolási kötelezettség megsértése körében sérelmezhető, hanem az anyagi jogszabályhely megsértése és annak megfelelő értelmezése körében. (Mfv.III.10.260/2019/5., Kfv.VII.38.374/2019/6.). Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.168/2022/5 10 [31] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rész [32] A sikertelenül fellebbező felperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú perköltségét megfizetni, melynek összege az alperes költségfelszámítását és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §-án alapul. [33] A felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, ezért a tárgyi költségfeljegyzési jogos perben a le nem rótt fellebbezési illetéket a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján a Magyar Állam viseli. [34] A fellebbezési illeték összege az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. 46. §
(1)bekezdésén alapul. [35] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [36] Az ítélet elleni fellebbezést a Pp. 365. §
(2)bekezdése kizárja. Budapest,
  1. október
  2. dr. Vajas Sándor s.k. dr. Kovács Edit s.k. a tanács elnöke bíró dr. Kulisity Mária s.k. előadó bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.