Pfv.20524/2025/8 – Kúria

(2)bekezdés a), b), c), d), e) pont] a tényként való megállapítása tartozik a Pp. 279. §

(1)bekezdésének alkalmazási körébe. Ezeknek a tényeknek az anyagi jogon alapuló értékelése, a gyermektartásdíj felemelése nem bizonyítékértékelésen alapuló ténykérdés, hanem a megállapított tényekből levont anyagi jogi következtetés (anyagi jogkérdés), ami az anyagi jog megsértése körében vizsgálható. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.524/2025/

1. A tanács tagjai: Nyírőné dr. Kiss Ildikó a tanács elnöke Dr. Mocsár Attila Zsolt előadó bíró Dr. Cseh Attila bíró Dr. Magosi Szilvia bíró Dr. Parlagi Mátyás bíró A felperes: felperes (cím) A felperes képviselője: Dr. Fülöp Hajnalka ügyvéd (cím1) Az alperes: alperes (cím2) Az alperes képviselője: Kormányos Nóra Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kormányos Nóra ügyvéd cím3) A per tárgya: gyermektartásdíj felemelése Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 6.Pf.20.479/2024/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: Ceglédi Járásbíróság 7.P.20.704/2023/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak – az állami adóés vámhatóság közzétett illetékbevételi számlájára – 52.000 (ötvenkettőezer) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
4. napon válik esedékessé. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A peres felek kapcsolatából
5. április 26-án született D nevű gyermek (a továbbiakban: a gyermek) a felperes háztartásában nevelkedik. A Ceglédi Járásbíróság 5.P.20.048/2016/
6. számú ítéletével az alperest kötelezte arra, hogy a gyermek tartására
7. szeptember 1-től havi 20.000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat fizessen meg a felperesnek. [2] A gyermek a szolnoki technikum középiskolai tanulója. Havi indokolt szükségleteit 100.117 forint fedezi. [3] A felperes átlagos havi nettó jövedelme 276.101 forint. Havonta 13.700 forint családi pótlékban részesül és 10.000 forint személyi jövedelemadó kedvezményt vesz Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 3 igénybe. Ingatlanvagyonát az helység, út, házszám szám alatti ingatlan, egy építési telek és egy 20 éves Daewoo Matiz típusú személygépkocsi képezi. [4] Az alperes havi nettó átlagos jövedelme 2023 februártól 2024 januárig 334.783 forint volt, ingatlanvagyona nincs. A házastársával közös háztartásban neveli a két közös gyermeküket, valamint a házastársának korábbi kapcsolatából származó két gyermekét. Házastársának jövedelme a személyi jövedelemadó kedvezményre tekintettel havi 469.579 forint, továbbá a négy gyermek után havi 64.000 forint családi pótlékra jogosultak. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság a gyermektartásdíjat
8. március 4-től kezdődően havi 40.000 forintra emelje fel azzal, hogy évente a következő év február 1től a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évre vonatkozó éves átlagos fogyasztói árindex növelésének mértékével – külön intézkedés nélkül – módosuljon, egyben a határozathozatalig keletkezett gyermektartásdíj hátralék megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. [6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a gyermektartásdíj felemelésének feltételei nem állnak fenn. A felperes nem igazolt lényeges körülményváltozást, ezen kívül a teljesítőképessége nem teszi lehetővé magasabb összegű gyermektartásdíj megfizetését, mert háztartásában négy kiskorú gyermeket nevel, gondoskodik nyugdíjas, beteg édesapja tartásáról és hiteltörlesztési kötelezettsége is fennáll. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével
9. március 4-től a gyermektartásdíj összegét havi 40.000 forintra felemelte azzal, hogy a tartásdíj évente a következő év február
10. napjától a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évre vonatkozó éves átlagos fogyasztói árindex növelésének mértékével – külön intézkedés nélkül – módosul. Kötelezte az alperest 280.000 forint gyermektartásdíj hátralék megfizetésére. [8] Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a gyermektartásdíj megállapítása óta a tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be – a 2020 év végétől átlag feletti mértéket elérő infláció –, mely indokolta a gyermektartásdíj felemelését. A gyermek indokolt havi szükséglete 100.117 forint, a felperes havi nettó átlagjövedelme 276.101 forint, míg az alperesé 243.600 forint. A gyermek indokolt szükségleteiből kiindulva a peres felek jövedelmére és az alperes további tartásra szoruló kiskorú gyermekeire figyelemmel indokoltnak találta a gyermektartásdíj havi 20.000 forintról 40.000 forintra történő felemelését. [9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az általa beszerzett környezettanulmányok alapján a tényállást kiegészítette a felek jövedelmi és vagyoni körülményeire vonatkozó adatokkal, továbbá az alperes elsőfokú bíróság által rögzített havi átlagjövedelmének összegét 334.783 forintra módosította. Ennek eredményeként nem volt indok az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a kereset elutasítására. Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 4 A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a „jogszabályoknak megfelelő” – tartalma szerint a keresetet elutasító – ítélet meghozatalát kérte, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. [11] Felülvizsgálati kérelmét egyrészt jogszabálysértésre, másrészt a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre alapította. [12] Megsértett jogszabályhelyként megjelölte az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdését, XV. cikk

(2)bekezdését, XIX. cikk

(1)bekezdését. Megsértett eljárási jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 279. §

(1)bekezdését jelölte meg a Kúria által beazonosítható módon. Hivatkozott továbbá megsértett jogszabályhelyként a Pp. 3. §

(3)bekezdésére, 263. §

(1)bekezdésére, 265. §

(1)bekezdésére, 266. §

(2)bekezdésére, 267. §

(1)bekezdésére, továbbá a 346. §

(2)bekezdésére. [13] A Pp. 279. §

(1)bekezdését a másodfokú bíróság úgy sértette meg, hogy a bizonyítékokat az anyagi jogszabályok megsértésével mérlegelte, ellenkező esetben – ha mérlegelési körébe vonja a peres felek jövedelmi viszonyait, az alperes által saját háztartásában tartott saját és mostoha gyermekei igényeit és szükségleteit, valamint a perbeli gyermekre jutó családtámogatási ellátásokat – a kereset elutasítására kellett volna, hogy sor kerüljön (

1. oldal
2. és
3. bekezdése). Nem vette figyelembe, hogy a felperes a jövedelméből és a vagyonából csak a perbeli gyermeket neveli, míg a vagyonnal nem rendelkező alperes a jövedelméből a háztartásban négy kiskorú gyermeket nevel és édesapja tartásáról is gondoskodik (
4. oldal
5. bekezdés). [14] A Polgári Törvénykönyvről szóló
6. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 4:
7. §-ának megsértését arra alapította, hogy a bíróság az alperesi háztartás teljes jövedelmét – ideértve az alperes házastársának háztartásukban nevelt gyermekek után járó támogatásokat is – figyelembe vette a gyermektartásdíj felemelésekor úgy, mintha azok a perbeli gyermekre vonatkoznának (
8. oldal
9. bekezdés); a vér szerinti gyermekek tartása a mostohagyermekekre tekintettel csak akkor csökkenthető, ha az utóbbiak tartása a saját vér szerinti szüleinek jövedelméből megfelelően nem fedezhető (
10. oldal
11. bekezdés). [15] A Ptk. 4:
12. §

(6)bekezdés megsértésével kapcsolatosan előadta, hogy az alperessel szemben érvényesíthető összes tartási igény nem haladhatja meg a jövedelme felét, az alperest azonban az édesapja után szülőtartási kötelezettség is terheli, akinek a rászorultságát a bíróságok nem vizsgálták, holott ez befolyásolja a teljesítőképességét (

1. oldal
2. bekezdés), az édesapja munkaképtelen, 68 éves, szívbeteg, medencetörést szenvedett, havi 43.000.-Ft nyugdíjat kap, ezért az alperes tartására szorul (
3. oldal
4. bekezdés), amelyre vonatkozó előadását követően a bíróságok elmulasztották ennek teljesítőképességére gyakorolt hatásának vizsgálatát (
5. oldal
6. bekezdés). Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 5 [16] A jogerős ítélet a Ptk. 4:
7. §

(1)bekezdését is sérti, amely szerint: „A gyermek tartására mindkét szülő köteles. A tartásdíj mértékét a gyermek szükségleteihez, valamint a szülők jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz, illetve eltartási képességéhez kell igazítani”. A bíróság csak a perbeli gyermek szükségleteit vizsgálta meg, a többi gyermekét nem. Ezáltal a döntés sérti az arányosság és méltányosság alapelveit (5. oldal 7. bekezdés). [17] Megsértett anyagi jogi jogszabályként megjelölte a Ptk. 4:218. §

(2)bekezdését. Hangsúlyozta, hogy a bíróság az alperest terhelő gyermektartásdíj összegét anélkül emelte fel, hogy a jogszabályban megjelölt lényeges és tartós körülményváltozás valóban bekövetkezett volna (

1. oldal
2. bekezdés); az eljáró bíróságok nem értékelték megfelelően a szülők, különösen az alperes vagyoni helyzetét (
3. oldal 6.,
4. bekezdés), a jövedelmi viszonyait (
5. oldal
6. bekezdés), „eltartási képességét” (
7. oldal
8. bekezdés), ezáltal sérült az „arányos teherviselés elve” (
9. oldal
10. bekezdés). [18] Hivatkozott a Ptk. 4:
11. §

(2)bekezdés b) pontjának megsértésére azzal, hogy az eljáró bíróságok a tartásra szoruló kiskorú gyermek szüleinek jövedelmi és vagyoni viszonyait nem határozták meg megfelelően, ugyanis az alperes jövedelméhez hozzászámították a házastársának a jövedelmét az egy főre jutó jövedelem megállapításakor (

1. oldal
2. bekezdés), ráadásul az elsőfokú bíróság az adókedvezmény összegét is kétszeresen vette figyelembe (
3. oldal
4. bekezdés); az alperes háztartásában nevelt nem vérszerinti gyermekeket nem megfelelően értékelte és a peres felek vagyoni helyzetét sem megfelelően hasonlította össze (
5. oldal
6. bekezdés). [19] Állította, hogy a másodfokú bíróság ítélete sérti a Ptk. 4:
7. §

(2)bekezdés c) pontjában foglaltakat, ugyanis a gyermektartásdíj meghatározásakor az alperes háztartásában nevelt, a házastársának két gyermekét megillető természetbeni tartás alperesre eső terheit figyelmen kívül hagyta a jövedelme felosztásánál (

1. oldal
2. bekezdés); ráadásul kétszintű megközelítéssel értékelte az anya saját háztartásban nevelt négy gyermeke eltartását (
3. oldal
4. bekezdés); és nem vette figyelembe ezzel szemben azt sem, hogy a felperes egyedül neveli a perbeli gyermeket (
5. oldal
6. bekezdés). [20] Az alperes anyagi jogi szabálysértésként megjelölte a Ptk. 4:
7. §

(2)bekezdés e) pontját is arra hivatkozással, hogy a szülőknek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat a különböző háztartásban nevelkedő gyermekekre külön és elkülönítve kell figyelembe venni, az alperes háztartásában nevelkedő gyermekek után járó támogatásokat nem lehetett volna a perbeli gyermekre figyelembe venni, ez ugyanis számítási tévedéseket eredményez (

1. oldal
2. bekezdés); a házastársa két, háztartásában nevelt gyermek után járó családi kedvezményeket iratellenesen számította be a bíróság az alperes jövedelmébe (
3. oldal
4. bekezdés); a perbeli gyermekre tekintettel pedig csak az őt nevelő felperesnek juttatott támogatásokat lehetett volna figyelembe venni (
5. oldal
6. bekezdés). [21] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria közzétett határozataitól (
7. oldal C) pont). Ellentétes a Kúria Pfv.21.430/2016/
8. számú határozatának [29] bekezdésében rögzítettekkel, ugyanis a mostohaszülő tartási kötelezettségét másként határozta meg, illetőleg a Kúria a határozatban akkor is 20.000 forint gyermektartásdíj fizetését tartotta indokoltnak, amikor a kötelezett Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 6 jövedelme javult és a gyermek szükséglete növekedett. A perre vonatkoztatva állította, hogy az alperes jövedelme nem növekedett, ennek ellenére a bíróság a tartásdíj összegét 20.000 forintról 40.000 forintra felemelte. [22] Sérelmezte, hogy a bíróság anélkül állapította meg, hogy az alperes házastársával közös háztartásban nevelkedő, a házastársának vér szerinti gyermekei tartását a házastársa jövedelme megfelelően biztosítja, hogy erre bizonyítást folytatott volna, anélkül pedig a jogerős ítélet sérti a BH2002.400 eseti döntésben foglalt azt az állásfoglalást, hogy a vér szerinti gyermek tartása a mostohagyermekre tekintettel csak akkor csökkenthető, ha az utóbbi tartása a saját vér szerinti szüleinek jövedelméből megfelelően nem fedezhető. [23] A Kúria Pfv.21.44/2021/
9. számú határozatával azért ellentétes a jogerős ítélet, mert nem vizsgálta az alperes valamennyi tartási kötelezettségét: figyelmen kívül hagyta, hogy négy eltartott gyermekről gondoskodik, továbbá szülőjét is támogatja és havi 124.000 forint hiteltörlesztése is van. [24] A jogerős ítélet ellentétes a Kúria Pfv.II.221.421/2014/
10. és a Pfv.II.20.849/2016/
11. számú határozataival is, ugyanis a gyermektartásdíj megállapításánál a kötelezett teljesítőképességét nem a tényleges jövedelme, vagyoni helyzete, valamint valamennyi eltartási kötelezettsége alapján vizsgálta, nem értékelte a hitelterheket, az egy főre jutó jövedelmet, az eltartott gyermekek számát és azt sem, hogy az anyagi helyzete lehetővé teszie a megemelt tartásdíj megfizetését. [25] Sérelmezte, hogy a bíróság a 3/
12. (XI.20.) PK vélemény ellenére nem hasonlította össze a tartásra szoruló kiskorú gyermekek egészségi állapotát – holott az alperes háztartásában nevelkedő vér szerinti gyermekei nem egészségesek –, szükségleteiket és az egy főre jutó jövedelem, a gyermekekre fordítható összegek közötti eltérést (
13. oldal
14. bekezdés). [26] Kérte, hogy a Kúria a tényállás további tisztázásához vegye figyelembe a felülvizsgálati kérelemhez csatolt, a háztartásában élő gyermekek és édesapja szükségleteit igazoló okiratokat (
15. oldal
16. bekezdés), továbbá értékelje azt is, hogy
17. július 23-tól gyermekgondozási segélyre jogosult és a jövedelme 24.600 forintra csökken (
18. oldal
19. bekezdés). [27] Az alperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett. [28] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult, lényegében helyes indokainál fogva. Az alperestől a 17/
20. (XII.9.) IM rendelet
21. §

(1)bekezdés b) pontjára utalással igényelt felülvizsgálati perköltséget. A Kúria döntése és jogi indokai [29] Az alperes szükségtelenül terjesztett elő felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet. A Pp. 408. §-a a vagyonjogi perekre nézve határoz meg felülvizsgálati tilalmakat, azonban a Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 7 Pp. 408. §

(1)bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók, mert az ötmillió forint értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik – továbbiak mellett – a tartási követeléssel kapcsolatos perekre. A Pp. 408. §

(2)bekezdését pedig azért nem lehetett alkalmazni, mert a másodfokú bíróság a környezettanulmány beszerzésével a tényállást kiegészítette, az alperes jövedelmének meghatározása körében módosította, így az elsőfokú bíróság ítéletét nem azonos jogi indokolásra utalással hagyta helyben. A Kúria ezért a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem elbírálásának mellőzésével érdemben bírálta el a felperes felülvizsgálati kérelmét [A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 7. pontja]. [30] A Pp. 413. §

(1)bekezdése és a Pp. 423. §

(1)bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. [31] A Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozás esetén a közzétett határozat fogalmát a Pp. 346. §

(5)bekezdésére, továbbá a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. §

(1)bekezdés b) pontjára figyelemmel úgy kell értelmezni, hogy az alatt a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett, a Kúria által

1. január 1-je után meghozott határozatot kell érteni. A BH
3. számon megjelent döntés ennek a feltételnek nem felel meg, ezért a Kúria nem vizsgálhatta az alperesnek ettől a döntéstől való eltérésre való hivatkozását. [32] A Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozás esetén a felülvizsgálati kérelemnek tartalmaznia a Kúria közzétett határozatát és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér [Pp.
4. §

(1)bekezdés c) pont]. A felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének meg kell jelölnie a hivatkozott határozatnak azt a részét is, amelyben a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megsértettként megjelölt jogszabályi rendelkezést a felülvizsgálati kérelem előterjesztője által hivatkozott módon értelmezte és alkalmazta, majd ezt a kúriai jogértelmezést kell szembeállítania a jogerős határozat objektív tartalmi elemzése alapján általa beazonosított és a felülvizsgálati kérelemben állított és indokolt jogszabálysértéssel. Az alperes mindezeket a Pfv.21.430/2016/3., a Pfv.II.21.421/2014/

1. és a Pfv.II.20.849/2016/
2. számú határozatoktól való eltérés állításakor elmulasztotta, a Pfv.21.44/2021/
3. számú határozatot pedig a Kúria az ügyszám pontatlan megjelölése miatt beazonosítani sem tudta. A Kúria ezért a jogerős ítéletnek a közzétett határozattól jogkérdésben való eltérését nem, kizárólag a jogszabálysértő voltát vizsgálta. [33] Az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak a Pp. hatálybalépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/
4. Polgári jogegységi határozat alapján a Pp. hatálya alá tartozó ügyekben is irányadó, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
5. (II. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
6. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A
7. Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 8 ponthoz fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. A megsértett jogszabályhellyel kapcsolatban az a követelmény érvényesül, hogy a fél felülvizsgálati kérelmében pontosan jelölje meg azt a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek megsértésére hivatkozik. A jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében pedig a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szabad szöveges formában is meg kell fogalmaznia a jogerős ítélet általa sérelmezett és rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, amellyel kapcsolatban részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját. A
8. ponthoz fűzött indokolás szerint érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja. [34] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, valamint érdemben csak azokat a hivatkozásokat vizsgálhatja, amelyek tartalmazzák a megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását is (Kúria Pfv.I.20.174/2024/13., Mfv.II.10.045/2024/4., Gfv.III.30.084/2024/4., Pfv.IV.22.302/2011/5., Pfv.V.21.139/2023/7., Gfv.VI.30.393/2023/10., Gfv.VII.30.002/2020/12., Mfv.VIII.10.114/2022/5., Pfv.IX.20.610/2019/27., Mfv.X.10.012/2020/4.). [35] Az Alaptörvény T) cikk

(2)bekezdése értelmében jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. A jogalkotásról szóló

1. évi CXXX. törvény az Alaptörvénnyel összhangban taxatív felsorolást tartalmaz azokról a normatív rendelkezési formákról, amelyeket a magyar jogrendszer jogszabálynak minősít. Az Alaptörvény nem jogszabály, hanem a jogszabályok felett áll mint a jogrend alapja. Mindebből következően önmagában az Alaptörvény megsértésére hivatkozás nem ad alapot felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, amellett valamilyen konkrét anyagi vagy eljárási jogszabály megsértésének megjelölését is kell tartalmaznia a kérelemnek az érdemi elbíráláshoz. A fentiekkel egyezően foglalt állást a Kúria a Kfv.VI.35.005/2017/
2. számú határozatában, amelyben azt is kifejtette: a Kúria a jogerős ítélet törvényességi felülvizsgálatát végzi el, az Alaptörvénynek való megfelelés vizsgálatára más jogorvoslati fórumrendszer áll a felek rendelkezésére. A Kúria azt nem vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet sérti-e az alperes által hivatkozott Alaptörvény rendelkezéseket, mert arra az Alkotmánybíróság jogosult [Alaptörvény
3. cikk

(2)bekezdés

1. d)pontja, Kúria Pfv.V.21.965/2018/8., megjelent: BH2020. 324., Kúria Pfv.I.20.617/2023/6.]. A Kúria ezért nem vizsgálta az alperes Alaptörvény megsértésére történt hivatkozásait. Nem vizsgálta továbbá a 3/2017. (XI.20.) PK vélemény megsértését sem; egyrészt azért, mert a PK vélemény nem jogszabály, másrészt azért, mert a megjelölt PK vélemény nem beazonosítható. [36] A Kúria a konkrét jogszabályhely megjelölése hiányában nem vizsgálta az alperesnek azokat a hivatkozásait sem, amelyekkel általánosan – az
2. a)–
3. e)pontok megjelölése nélkül – a Ptk. 4:218. §

(2)bekezdése megsértését állította. Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 9 [37] Az alperes az eljárási szabályok közül kizárólag a Pp. 279. §

(1)bekezdését jelölte meg a Kúria által beazonosítható módon. A többi eljárásjogi szabály szakaszszámait tévesen, egyes esetekben nem létező törvényhelyekre, más esetekben nem létező jogszabályszövegekre hivatkozással tüntette fel. A Pp. 415. §

(2)bekezdése és a tartalom szerinti elbírálás elve [Pp. 110. §

(3)bekezdés] alapján a Kúria a megsértett jogszabályhely – például elírás miatti – téves megjelölését küszöbölheti ki, de nem jogosult a fél rendelkezési jogát sértve a felülvizsgálati kérelemtől eltérő jogszabálysértés vizsgálatára, mert a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogforrás és megsértett jogszabályhely határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének a kereteit [Kúria Pfv.III.20.647/202/5., Pfv.I.20.565/2021/5., Pfv.I.20.439/2023/4.]. A Kúria ezért a Pp. 3. §

(3)bekezdés, Pp. 263. §

(1)bekezdés, Pp. 265. §

(1)bekezdés, 267. §

(1)bekezdés megsértésére vonatkozó hivatkozásokat a jogszabályok beazonosíthatóságának hiánya miatt figyelmen kívül hagyta. [38] Ugyanezen okok miatt nem vizsgálta a Ptk. 4:218. §

(1)bekezdés megsértésére való hivatkozást. A Ptk. 4:218. §

(1)bekezdés szövege ugyanis nem az alperes által idézett rendelkezést tartalmazza, ezért nem azonosítható be, hogy az alperes milyen jogszabály megsértését állította. [39] A Pp.

1. § alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. A
2. §

(2)bekezdésében foglaltak szerint a felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki. A Kúria ezért nem vizsgálhatta a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett okiratokat és az alperesnek azt a bejelentését, hogy

1. július 24-től gyermekgondozást segítő ellátásban részesül. [40] A felülvizsgálati kérelem érdemben vizsgálható hivatkozásai megalapozatlanok. [41] Az alperes által eljárásjogi jogszabálysértésként megjelölt Pp.
2. §

(1)bekezdésben foglaltak értelmében a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb adatoknak az egybevetése, egyenként és összefüggésében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. A Pp. 279. §

(1)bekezdése a bizonyítás eredményének a mérlegelését és a tényállás megállapítását szabályozza. A tények megállapítása és a megállapított tények anyagi jogon alapuló értékelése a jogvita elbírálásának egymástól elkülönülő lépései {Kúria Pfv.I.20.006/2025/10. [39]}: a bíróság a bizonyítékok értékelése alapján először megállapítja a per eldöntéséhez szükséges tényeket [Pp. 276. §

(1)bekezdés, 279. §

(1)bekezdés], majd az így megállapított tényekre az anyagi jogot alkalmazva dönt a per érdemében [Pp.

1. § b) pont]. Az adott ügyben a gyermek indokolt szükségletének, a felek jövedelmi viszonyainak és vagyoni helyzetének, a szülők háztartásában eltartott más gyermekeknek, a szülőnek juttatott családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásoknak [Ptk. 4:
2. §

(2)bekezdés a), b), c), e) pont] a tényként való megállapítása tartozik a Pp. 279. §

(1)bekezdésének alkalmazási körébe. Ugyanakkor ezeknek a tényeknek az anyagi jogon alapuló értékelése, a gyermektartásdíj felemelése nem bizonyítékértékelésen alapuló ténykérdés, hanem a megállapított tényekből levont anyagi jogi következtetés (anyagi jogkérdés), ami az anyagi jog megsértése körében vizsgálható. Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 10 [42] A másodfokú bíróság ítélete [2]-[6], [34]-[38] és [55] bekezdéseiben állapította meg a tényállást. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a gyermektartásdíj felemelésével összefüggésben ténylegesen nem az itt megállapított tények miatt támadta a jogerős ítéletet, hanem az e tényekből levont anyagi jogi következtetést sérelmezte. Mindezek alapján a felülvizsgálat során a jogerős ítéletben megállapított tényállásból kellett kiindulni, és a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a másodfokú bíróság gyermektartásdíj felemelésére vonatkozó következtetése sérti-e az alperes által megjelölt anyagi jogi jogszabályhelyeket. [43] Az anyagi jog elsődleges szempontként tünteti fel a tartásra jogosult kiskorú gyermek indokolt szükségletét [Ptk. 4:218. §

(2)bekezdés a) pont], amelynek fogalmát a

(3)bekezdés rögzíti. Ez a rendelkezés összhangban áll az alapelvként is megfogalmazott gyermeki érdek elsődlegességével (Ptk. 4:

1. §), a gyermektartásdíj mértékének meghatározásakor a legfontosabb követelmény a kiskorú gyermek harmonikus személyiségfejlődésének, kiegyensúlyozott nevelésének lehetőleg hosszútávú biztosítása. A felülvizsgálati eljárásban nem volt vitatott, hogy a gyermek indokolt szükségleteit havi 100.117 forint fedezi. Az eljárt bíróságok ezt az összeget a Ptk. 4:
2. §

(2)bekezdés e) pontjában foglaltak helyes értelmezésével csökkentették a felperesnek juttatott családtámogatási és társadalombiztosítási ellátásokkal, és jogszabálysértés nélkül határozták meg a gyermek szükségleteinek szülők által viselendő költségét havi 76.417 forintban (100.117-13.700-10.000). {Kúria Pfv.II.20.196/2018/9. [45] – [48] megjelent: BH2019.112.} [44] A másodfokú bíróság a környezettanulmány adataival kiegészített tényállás alapján a Ptk. 4:218. §

(2)bekezdés b) pontjának megsértése nélkül figyelembe vette, hogy a peres feleknek mint a tartásra szoruló kiskorú gyermek szüleinek milyenek a jövedelmi viszonyai és a vagyoni helyzetük. Megalapozatlan az alperesnek az a hivatkozása, hogy a bíróság a gyermektartásdíj felemelésekor a gyermek tartására nem köteles házastársa jövedelmét is figyelembe vette. Az elsőfokú bíróság valóban meghatározta a felek háztartásaiban az egy főre eső jövedelmet, ennek azonban a gyermektartásdíj összegszerű meghatározásakor nem tulajdonított jelentőséget, mert azt az elsőfokú bíróság a gyermek szükségletének és a felek havi jövedelmének összevetése alapján határozta meg {elsőfokú ítélet [37] – [39] bekezdések}, és a másodfokú bíróság sem számolta el a gyermek javára az alperes házastársának jövedelmét {jogerős ítélet [57] bekezdés}. Téves és a jogerős ítélet szempontjából nincs jelentősége annak az alperesi hivatkozásnak, hogy az alperes házastársa adókedvezményének összegét az elsőfokú bíróság kétszeresen vette figyelembe, ugyanis a másodfokú bíróság ezt ítélete indokolásának [56] bekezdésében kijavította. [45] A jogerős ítélet [57] bekezdésében kifejtett indokokkal szemben nincs jogi akadálya annak, hogy a bíróság – mérlegeléssel – a szülők közötti ún. teherviselési arányt állapítson meg. A következetesen kialakult bírói gyakorlat szerint a gyermektartásdíj összegének meghatározásakor a szülők jövedelme mellett figyelembe kell venni a gondozó szülő által természetben nyújtott tartás értékét. A szülők tartási kötelezettsége a gyermekek természetbeni tartását (tényleges gondozását, felügyeletét, ápolását) és a szükségleteik kielégítése anyagi fedezetének biztosítását jelenti. A Ptk. 4:216. §

(1)bekezdés rendelkezése szerint ez úgy oszlik meg a szülők között, hogy a gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti. A bírói gyakorlat szerint ez azt jelenti, hogy a gyermek indokolt szükséglete anyagi fedezetének biztosítása akkor sem egyenlő arányban oszlik meg a szülők között, ha jövedelmi-vagyoni viszonyaik azonosak; mert ez a természetbeni tartás értékének mellőzését jelentené. A gondozó szülő által nyújtott, vagyoni értéket jelentő, bár pénzben nem kifejezhető, nem forintosítható természetbeni tartás úgy Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 11 értékelhető, hogy a tartás költségeihez a gondozó szülő alacsonyabb arányban köteles hozzájárulni (Kúria Pfv.II.20.957/2019/4.) [46] Az adott ügyben a gyermek szükségleteinek szülők által viselendő havi 76.417 forint költségéből az alperes a gyermektartásdíj felemelése után annak 52%-át viseli (40.000/76.417). Ez azt jelenti, hogy a felperes mint gondozó szülő által nyújtott természetbeni tartást értékelve akkor sem lenne jogszabálysértő a jogerős ítélet, ha a felek jövedelme azonos lenne. Úgy pedig, hogy az alperes jövedelme jelentősen meghaladja a felperesét, fel sem merülhet a gyermektartásdíj 40.000 forintra felemelésének jogszabályba ütközése. [47] Az elsőfokú bíróság a természetbeni tartás értékét havi 25.000 forintban meghatározta és ezzel növelte a gyermek indokolt szükségletét. Ez a módszer – ugyan nem áll összhangban a korábban kifejtett bírói gyakorlattal és azzal, hogy a természetbeni tartás nem forintosítható, de – akkor nem sérti a Ptk. 4:216. §

(1)bekezdését, ha a bíróság – az elsőfokú bíróság számításától eltérően – a természetbeni tartás értékét a gondozó szülő javára, az általa nyújtott összegként számolja el. Ez az adott ügyben az elsőfokú bíróság számítási módszerét követve {elsőfokú ítélet [38] bekezdés} azt jelenti, hogy a gyermek 101.417 forint (76.417 forint+25.000 forint) szükségletéből a gyermektartásdíj felemelése után az alperes visel 40.000 forintot (39%), a felperes pedig a természetbeni tartásként 25.000 forintot és a pénzbeli tartásból fennmaradó 36.417 forintot; összesen 61.417 forintot (61%). Ilyen számítás mellett sem lenne tehát jogszabálysértő a gyermektartásdíj 40.000 forintra történő felemelése még akkor sem, ha a felek jövedelme azonos lenne. [48] Tévesen érvelt az alperes a különböző háztartásban élő gyermekek egymáshoz képest egyenlő anyagi támogatásával kapcsolatos igénnyel. Gyakran előfordul olyan élethelyzet, hogy a testvérek nem ugyanabban a háztartásban nevelkednek, illetve a szülők egy háztartásban nevelnek egymással testvéri viszonyban nem álló vagy egymással féltestvéri kapcsolatban lévő gyermekeket. A Ptk. már nem tartja fenn azt, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 69/C. §

(2)bekezdésében megfogalmazott szabályt, miszerint a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy a különböző háztartásban nevelkedett gyermekek ne kerüljenek eltérő, egymással szemben kedvezőtlenebb helyzetbe. Nem jogszabálysértő tehát az, hogy a másodfokú bíróság a tartásdíj mértékénél az alperes háztartásában nevelkedő gyermekei tartását nem az alperes levezetése szerint értékelte, hanem a Ptk. 4:218. §

1. a)pontja alapján a perbeli gyermek indokolt szükségletét vette figyelembe (Kúria Pfv.II.20.322/2018/4.). [49] A Ptk. 4:202. § rendelkezik arról, ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani. E jogosultság sorrendjében a kiskorú gyermek a többi rokon közül a felmenőt megelőzi. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tehát megalapozatlanul hivatkozott arra: a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy nyugdíjas, beteg édesapja tartásáról is gondoskodnia kell, ugyanis a Ptk. 4:202. § a),
2. e)pontja alapján a gyermek tartási jogosultsága megelőzi az alperes édesapjának tartási jogosultságát (Kúria Pfv.II.20.707/2012/9.). Olyan kérelmet pedig az eljárás során az alperes nem terjesztett elő, hogy a Ptk. 4:203. §-a alapján a bíróság a tartásra való jogosultság és a tartási kötelezettség sorrendjétől eltérjen. Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 12 [50] A jogerős ítélet nem sérti a Ptk. 4:205. §

(6)bekezdését sem, amely szerint a kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg. Felülvizsgálati érvelésével szemben az alperesnek a házastársa tartásra szoruló kiskorú gyermekeivel szemben – akit a házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba – a Ptk. 4:198. §

(1)bekezdése szerint csak természetbeni tartási kötelezettsége van, tehát a három gyermeke tartási igényét lehet figyelembe venni. A havi 334.783 forint jövedelméből érvényesíthető összes tartási igény annak fele: 167.391 forint; ennek az egy gyermekre eső összege: 55.797 forint. Nem jogszabálysértő tehát a gyermektartásdíj havi 40.000 forintra történt felemelése. [51] A kifejtettekből következően a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a felülvizsgálattal támadott részében a Pp. 424. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. A döntés rövid tartalma [52] A gyermek indokolt szükségletének, a felek jövedelmi viszonyainak és vagyoni helyzetének, a szülők háztartásában eltartott más gyermekeknek, a gyermek saját jövedelmének, a szülőnek juttatott családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásoknak [Ptk. 4:218. §

(2)bekezdés a), b), c), d), e) pont] a tényként való megállapítása tartozik a Pp. 279. §

(1)bekezdésének alkalmazási körébe. Ezeknek a tényeknek az anyagi jogon alapuló értékelése, a gyermektartásdíj felemelése nem bizonyítékértékelésen alapuló ténykérdés, hanem a megállapított tényekből levont anyagi jogi következtetés (anyagi jogkérdés), ami az anyagi jog megsértése körében vizsgálható. Záró rész [53] A Pp. 405. §

(1)bekezdése alapján alkalmazásra kerülő Pp. 83. §

(5)bekezdése szerint eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperes viseli a saját felülvizsgálati költségét. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben a felülvizsgálati költséget a 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés b) pontjára utalással számította fel. Az ügyvédi munkadíj mértékére vonatkozó megállapodást (megbízási szerződés) azonban nem csatolt, ezért a Kúria mellőzte a felperes javára a felülvizsgálati eljárási költség megállapítását a Pp. 81. §

(2)bekezdésében foglaltak elmulasztása miatt. [54] Az alperes a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére köteles a Pp. 102. §

(1)bekezdésben foglaltak alapján. A Kúria tájékoztatja az alperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie. Megfizetése során közleményként fel kell tüntetnie a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának számát (Pfv.I.20.524/2025/8.) és az alperes adóazonosító jelét. [55] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,

1. szeptember
2. Kúria I.Pfv.20.524/2025/8 13 Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. a tanács elnöke, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Cseh Attila s.k. bíró, dr. Magosi Szilvia s.k. bíró, dr. Parlagi Mátyás s.k. bíró