← Magyarország

Pf.20054/2022/9 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az alperesek az ingyenesség vélelmét megdöntötték, de a rosszhiszeműség vélelmét nem. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.V.20.054/2022/

  1. A felperes: Felperes1 (Cím2) A felperes képviselője: ügyvédi iroda (ügyintéző: ügyvéd, Cím11) Az alperesek: Alperes1 (Cím1) I. rendű; Alperes2 (Cím1) II. rendű Az alperesek képviselője: ügyvédi iroda1 (ügyintéző: ügyvéd, Cím12) I-II. rendű A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: I. és II. rendű alperes (
  2. sorszám alatt) A per tárgya: szerződés hatálytalanságának megállapítása Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 37.P.20.117/2020/
  3. Í t é l e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 15 napon belül 412.750 (négyszáztizenkétezer-hétszázötven) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 15 napon belül 12.700 (tizenkétezer-hétszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az államnak – az illetékes állami adóhatóság felhívására – 1.200.000 (egymillió-kétszázezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.054/2022/9 [1] [2] [3] [4] [5] [6] 2 Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint felperes jogelődje az jogelőd1 mint hitelező és - az időközben felszámolás alá került – cég1 Informatikai, Szolgáltató és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság adós
  4. május 28-án folyószámlahitelszerződést kötöttek 100.000.000 forint összeg erejéig. A hitelszerződés 2.1.d pontja szerint az ügyleti kamat mértéke havi BUBOR + 1,5%, a késedelmi kamat – a 2.6 pont szerint – az ügyleti kamat és a Hirdetmény szerinti 6%-os kamatmérték összege. Ugyanezen a napon a felperes jogelődje és I. rendű alperes között „Kezességvállalási megállapodás (készfizető kezesség)” elnevezésű szerződés jött létre a hitelszerződés biztosítására. A megállapodás
  5. pontjában az I. rendű alperes az adós szerződésből eredően fennálló tartozásainak teljes visszafizetésért legfeljebb 150.000.000 forint összeg erejéig készfizető kezességet vállalt. A
  6. pontban rögzítették, hogy a bank a kezesnek címzett postai értesítéseket a 7636 Cím3 utca
  7. sz. levelezési címre juttatja el, továbbá, hogy megállapodtak a szerződő felek abban, hogy a bank által a kezeshez a megjelölt, illetve a kezes által a szerződés aláírását követően írásban bejelentett címre küldött tértivevényes ajánlott levélpostai küldeményeket a kezessel közöltnek, részére kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha az átvételt megtagadta. Ha a küldemény a „címzett ismeretlen, elköltözött, a cím nem azonosítható, vagy nem kereste” megjelöléssel érkezik vissza a bankhoz, akkor az írásbeli küldeményt a postai kézbesítés megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni. A kezes köteles gondoskodni arról, hogy az e pontban általa megadott kézbesítési címen a kezességvállalás fennállásának tartama alatt mindenkor legyen olyan személy (képviselő), aki a postai küldeményeket átveszi, ennek elmulasztása esetén az átvételre jogosult személy hiányára a kezes nem hivatkozhat. A hitelszerződés és a kezességvállalás alapján az adós és az I. rendű alperes közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett.
  8. október 10-én felperesi jogelőd közokiratba foglalt közjegyzői okirattal a folyószámlahitelszerződést azonnali hatállyal felmondta, ezzel a teljes hiteltartozást lejárttá tette és az adóst a fennálló tartozásainak, összesen 100.044.635 forintnak a megfizetésére felszólította. Ugyanezen a napon tájékoztatta a készfizető kezes I. rendű alperest a hitelszerződés azonnali hatállyal történt felmondásáról és felszólította, hogy a vállalt készfizető kezességre figyelemmel öt napon belül fizesse meg a 100.044.635 forint összegű tartozást. A felmondást és felszólítást tartalmazó közjegyzői okiratot az adósnak székhelyén
  9. október
  10. napján kézbesítették. Az I. rendű alperes Cím3 u.
  11. szám alatti címére megküldött felmondást és kezesi tájékoztatót tartalmazó küldemény – a
  12. október
  13. és
  14. napi sikertelen kézbesítést követően – „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza. A felmondás időpontjában adósnak 100.000.000 forint tőketartozása, 44.234 forint ügyleti kamattartozása, 401 forint rendelkezésre tartási jutaléktartozása – és ezen összegnek a felmondás napjától a kifizetés napjáig felszámított járulékai –állt fenn. A hitelszerződésből eredő teljes kötelezettséget sem az adós, sem az I. rendű alperes nem egyenlítette ki. A név Igazgatósága által ügyszám bü. szám alatt folytatott nyomozásban I. rendű alperest
  15. október 1-jén őrizetbe vették. Még letartóztatásban volt, amikor volt házastársával, a II. rendű alperessel ügyvéd által ellenjegyzett „közös tulajdont megszüntető szerződést” kötöttek. Az alperesek a szerződés megkötése során személyesen nem találkoztak, a szerződést az I. rendű alperes
  16. november 27-én, a II. rendű alperes
  17. november 28án – írta alá. A szerződéssel az alperesek a helyrajzi szám1A hrsz-ú, természetben Cím1 szám alatti 107 m2 területű lakóház ingatlan tulajdonjogát rendezték. Rögzítették, hogy az ingatlanban 1/2-1/2 tulajdoni hányaddal rendelkeznek, majd azt, hogy „az ingatlanon fennálló Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.054/2022/9 [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] 3 közös tulajdonukat akként szüntették meg, hogy I. rendű alperes eladó átruházta az ingatlan ½ tulajdoni hányadának per-teher-igénymentes tulajdonjogát II.r. alperes vevőre, vevő a megfelelő megváltási ár (vételár) megfizetésével azt elfogadta, így a szerződés aláírásával eladó feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulását adta ahhoz, hogy tulajdonjogának törlésével egyidejűleg (házastársi) vagyonközösség megszüntetése jogcímén a II. rendű alperes tulajdonjoga az ingatlan ½ tulajdoni hányadára bejegyzésre kerüljön. Az ingatlan átruházással érintett tulajdoni hányadának forgalmi értékét felek 15.000.000 forintban állapították meg. Vételárteljesítés a II. rendű alperes részéről ekkor nem történt. Az I. rendű alperesnek az átruházott ingatlan-illetőségen felül egyéb, a felperesi jogelőd követelése kielégítését biztosító vagyona nem volt. A II. rendű alperes édesanyja a szerződés megkötését megelőző néhány nappal a teljes ingatlant terhelő pénzintézeti tartozást rendezte, az ingatlant tehermentesítette. A szerződés alapján a II. rendű alperes tulajdonjogát
  18. december 11-én az ingatlannyilvántartásba bejegyezték. A név1
  19. december 13-án kelt ügyszám1/
  20. sorszámú végzésével I. rendű alperes letartóztatását óvadék letétele mellett megszüntette, bűnügyi felügyeletet rendelt el. Az óvadék összegét 15.000.000 forintban határozta meg. Ezt követően a II. rendű alperes a közös tulajdont megszüntető szerződésben kikötött 15.000.000 forint összeget I. rendű alperesnek készpénzben egyösszegben megfizette. A vételárat az I. rendű alperes sógora vette át és azt az óvadék letétbe vétele érdekében bírósági letéti számlára fizette be. A felperesi jogelőd a követelés behajtására
  21. január 6-án végrehajtást kezdeményezett. Az eljárás folyamatban van, felperes követelésének megtérülése csak részben várható. A szerződés biztosítékát képező név2 Zrt. – szerződésben meghatározott mértékig terjedő készfizető kezességvállalása alapján –
  22. január 10-én felperes jogelődjének 50.000.000 forintot utalt át. A felperes jogelődjének követelése a kötelezettek bankszámlájára benyújtott inkasszóból, illetve a kezesi teljesítéséből eredő térülések elszámolását követően
  23. február
  24. értéknapon 51.216.402 forint tőke, 113.003 forint ügyleti kamat és 401.475 forint késedelmi kamat volt, amely után az adós
  25. február
  26. napjától havi BUBOR + 7,5% mértékű késedelmi kamat megfizetésével tartozott, melynek megfizetésére I. rendű alperes készfizető kezesként kötelezettséget vállalt.
  27. január 26-án a II. rendű alperes az I. rendű alperessel kötött házasságának felbontása iránt keresetet terjesztett elő. A név1 ügyszám2/
  28. számú ítéletével az alperesek házasságát felbontotta. Az ítélet szerint házassági életközösségük
  29. október
  30. napig állt fenn. Az adós gazdálkodó szervezetet
  31. október 22-én jegyezték be a cégjegyzékbe. A folyószámlahitel szerződés megkötésekor és a felmondás időpontjában I. rendű alperes volt a cég egyedüli tagja és ügyvezetője. Az elsőfokú bíróság megállapította az eljárásban a felperes személyében engedményezés folytán bekövetkezett jogutódlást, a jogelőd egyidejű elbocsátásával engedélyezte az engedményes perbelépését. A felperes jogelődje keresetében az I. és a II. rendű alperesek között létrejött közös tulajdont megszüntető szerződés vele szembeni hatálytalanságára hivatkozott fedezetelvonó jellege miatt, kérte kötelezni az I. és II. rendű alperest annak tűrésére, hogy az I. rendű alperessel szemben készfizető kezességvállalásból eredő helytállási kötelezettségből eredő 51.216.402,(ötvenegymillió-kettőszáztizenhatezer-négyszázkettő) forint tőke és járulékai – 113.003,forint ügyleti kamat, 401.475,- forint késedelmi kamat, valamint 51.216.402,- forint tőke után
  32. február
  33. napjától egy havi BUBOR + 7,5% mértékű késedelmi kamat – erejéig fennálló követelését a II. rendű alperes kizárólagos tulajdonát helyező helyrajzi szám1A helyrajzi szám alatt nyilvántartásba vett lakóház megnevezésű, 107m2 térmértékű, Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.054/2022/9 [15] [16] [17] [18] [19] 4 természetben a Cím1 szám alatti ingatlan ½ arányú tulajdoni hányadából kielégítse illetve e vagyontárgyra végrehajtást vezessen. Előadta, hogy követelése a szerződéskötéskor I. rendű alperessel szemben már fennállt, követelésére fedezetet nyújtó egyéb vagyonnal I. rendű alperes nem rendelkezik, alperesek a megállapodás megkötésekor már tudtak az I. rendű alperest terhelő követelésről, tudomással bírtak arról, hogy I. rendű alperessel mint készfizető kezessel szemben lejárt követelése áll fenn, I. rendű alperes úgy kötött ingatlan tulajdonjogának átruházására szerződést II.rendű alperessel, hogy tisztában voltak a vele szemben fennálló lejárt esedékességű tartozással és azzal, hogy ezáltal felperes igényének kielégítési alapját elvonja. Álláspontja szerint II. rendű. alperes ingyenesen szerezte meg az ingatlant, részéről semmilyen teljesítés nem történt I. rendű alperes felé, rosszhiszeműen jártak el a szerződés megkötése során, „a felperes fedezetének elvonása érdekében szerződtek, erről mindkét fél tudott, illetve tudnia kellett, II. rendű alperest az a szándék vezérelte a tulajdonjog megszerzésével, hogy harmadik személy I. rendű alperessel szembeni követelésének fedezetét elvonja”. Arra hivatkozott, hogy a II. rendű alperes az I. rendű alperes – elvált – házastársa, az ügylet kapcsán vélelmezni kell az ingyenességet és a szerző rosszhiszeműségét. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását és felperes perköltség fizetésre kötelezését kérték, az összegszerűséget nem vitatták, a szerződés ingyenességét és a rosszhiszeműséget azonban igen, a hozzátartozói viszonyuk elismerése mellett állították, hogy az ügylet megkötésére családi viszonyaik rendezése miatt került sor. Vitatták, hogy az I. rendű alperes tisztában lett volna a vele szemben fennálló lejárt esedékességű tartozással, mert a folyószámlahitel felmondását sem az adós társaság ügyvezetőjeként, sem készfizető kezesként nem tudta átvenni. Állították, hogy a II. rendű alperesnek az adós és a felperes között létrejött hitelszerződésről, az I. rendű alperes kezességvállalásáról, az őt terhelő követelésről nem volt tudomása, az adós kizárólag I. rendű alperes tulajdonát képezte, ő volt az ügyvezető is, a cég tevékenységére a II. rendű alperesnek nem volt rálátása. Állították, hogy a II. rendű alperes a tulajdonszerzés időpontjában sem tudott a fennálló felperesi követelésről, az ingatlan 1/2 tulajdonjogát jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezte. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az I. és II. rendű alperest annak tűrésére, hogy a felperes az I. rendű alperessel szemben készfizető kezességvállalásból eredő helytállási kötelezettségből eredő 51.216.402,- forint tőke és járulékai – 113.003,- forint ügyleti kamat, 401.475,- forint késedelmi kamat, valamint 51.216.402,- forint tőke után
  34. február
  35. napjától 1 havi BUBOR + 7,5% mértékű késedelmi kamat – erejéig fennálló követelését a II. rendű alperes kizárólagos tulajdonát helyező helyrajzi szám1A helyrajzi szám alatt felvett, természetben a Cím1 szám alatti ingatlan ½ arányú tulajdoni hányadából kielégítse és ezen vagyontárgyra végrehajtást vezessen. Kötelezte az I. és a II. rendű alperest, hogy egyetemlegesen fizessen meg a felperesnek 3.024.000 forint elsőfokú perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy a perben nem volt vitatott, hogy az I. rendű alperes az adósnak a folyószámlahitel-szerződés alapján keletkező összes tartozása megfizetéséért, de legfeljebb 150.000.000 forint összeghatárig készfizető kezességet vállalt. Megállapította, hogy a felperesi jogelőd a hitelszerződés
  36. október
  37. napján kelt felmondását az adósnak – akinek a felmondás időpontjában az I. rendű alperes volt az ügyvezetője - székhelycímére, illetve a felmondást a kezesi tájékoztatást és fizetési felszólítást az I. rendű alperesnek az általa megjelölt postacímre megküldte. Az adós részére címzett küldeményt
  38. október 11-én meghatalmazással átvették, az I. rendű alperesnek címzett küldeményt nem kereste jelzéssel küldte vissza a posta, így a kezességvállalási megállapodás
  39. pontja értelmében a kézbesítés időpontja a kézbesítés megkísérlésének napját követő ötödik munkanap volt. Rögzítette, hogy a megállapodás
  40. pontjára figyelemmel az I. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.054/2022/9 [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] 5 rendű alperes alappal nem hivatkozhatott arra, hogy a felmondásról és ezáltal a felperesi követelésről nem tudott. Az okiratok alapján megállapította, hogy a felperes követelése az közös tulajdont megszüntető szerződés megkötésekor már létrejött, a felperes igazolta, hogy I. rendű alperest felszólította a teljesítésre, melynek folytán a követelés az I. rendű alperessel szemben esedékessé vált, továbbá, hogy a folyamatban lévő végrehajtási eljárás eredménytelen. A felek egyező előadása alapján rögzítette, hogy a szerződés megkötésekor az átruházott ingatlanon felül az I. rendű alperes nem rendelkezett a követelésre fedezetet nyújtó egyéb vagyonnal. Tekintettel arra, hogy a szerződéskötés időpontjában az I. és a II. rendű alperesek házastársak voltak, így a Polgári Törvénykönyvről szóló
  41. évi V. törvény (Ptk.) 8:1.§

(1)bekezdés
  1. pont szerinti hozzátartozónak minősültek, Ptk. 6:
  2. §
(2)bekezdése alapján rámutatott arra, hogy a jogügylet kapcsán a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kellett. A törvényi vélelemmel szemben a II. rendű alperest terhelte a bizonyítás, a keresettel szembeni védekezés eredményességéhez mind az ingyenesség, mind a rosszhiszeműség törvényi vélelmét meg kellett a perben dönteni. Utalt arra, hogy az alperesek a házastársi életközösség megszűnésére hivatkozással nem mentesülhettek a Ptk. 6:120. §
(2)bekezdésében megfogalmazott törvényes vélelem hatálya és az őket terhelő bizonyítási teher alól. Megállapította, hogy a II. rendű alperes az ingyenesség vélelmét sikeresen döntötte meg a közös tulajdont megszüntető szerződéssel, valamint az ingatlan vételárának megfizetését igazoló tanú4 és tanú3 tanúk vallomásával, ugyanakkor a rosszhiszeműség törvényi vélelmét nem tudta megdönteni. A fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/
  1. (VI. 15.) PK vélemény
  2. pontjához fűzött indokolásra utalva a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a II. rendű alperesnek tudnia kellett mind a kölcsönügyletről, mind I. rendű alperes kezességvállalásáról, mind az I. rendű alperessel szemben fennálló követelésről és arról is, hogy a szerződéssel a felperes kielégítési alapját elvonják. tanú1 tanúvallomása alapján igazoltnak tekintette, hogy az alperesek szerződéskötését a fedezetelvonás szándéka motiválta. Megállapította, hogy a perben ennek ellenkezőjét a II. rendű alperes nem bizonyította. Mindezek és a Ptk. 6:
  3. §
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság az alperesek által kötött közös tulajdont megszüntető szerződés fedezetelvonó jellegét és ennek folytán a szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát megállapíthatónak ítélte, és a Ptk. 6:120. §
(3)bekezdése alapján döntött arról, hogy a szerző fél a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása, valamint a felperes első- és másodfokú perköltségben marasztalása iránt az alperesek terjesztettek elő fellebbezést. A fellebbezésben kifejtett álláspontjuk szerint az elsőfokú eljárás során nem csak az ingyenesség vélelmét döntötték meg, hanem azt is bizonyították, hogy a keresettel támadott szerződés megkötésekor nem voltak rosszhiszeműek. E körben hivatkoztak a Ptk.4:43. §
(2)bekezdésére és a Ptk. Kommentár e jogszabályhelyre vonatkozó részére, és arra, hogy az I. rendű alperes, mint a cég1 Kft. adós egyetlen tagja, házastársa, a II. rendű alperes hozzájárulása nélkül gyakorolhatta a tulajdonosi jogait, nem kellett a II. rendű alperes hozzájárulását kérni a cég1 Kft. hitelszerződéséhez, illetve az I. rendű alperes kézfizető kezességi szerződéséhez sem. A II. rendű alperesnek tanú2 tanú vallomásával alátámasztott személyes előadása alapján hivatkoztak arra, hogy a II. rendű alperes az cég dolgaiba nem folyt bele, nem tudott a folyószámlahitel-szerződésről és az I. rendű alperes kezességvállalásáról sem. Ugyancsak tanú2 tanúvallomása alapján utaltak arra, hogy az Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.054/2022/9 [27] [28] [29] [30] [31] [32] 6 alperesek között fennállt házasság már hosszú évek óta nem működött, az I. rendű alperes nem tájékoztatta a II. rendű alperest az adós cég dolgairól, így a II. rendű alperes részéről a rosszhiszeműség a szerződéskötés során fel sem merülhetett. Előadták, hogy az alperesek közös tulajdonát képező helyrajzi szám2 helyrajzi számú, Cím1 szám alatti „lakóház” megnevezésű ingatlant terhelte a név3 javára 24.000.000 forint és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjog, amely teher alapját képező tartozás megfizetése az I. rendű alperes őrizetbe vételével veszélybe került. Ezért, gyermekei biztonságos elhelyezése érdekében döntött úgy a II. rendű alperes, hogy első körben szülői segítséggel az ingatlant tehermentesíti, majd második körben az I. rendű alperesnek az ingatlanon lévő tulajdoni illetőségét megváltja. A II. rendű alperes részéről nem a fedezetelvonás volt a szerződéskötés célja, hanem az, hogy a
  1. október
  2. napján megszakadt házastársi életközösségre figyelemmel a gyermekei gondtalan családi környezetét biztosítsa. Hivatkoztak arra is, hogy tanú3 tanú vallomásában - a II. rendű alperes személyes előadásával egyezően - úgy nyilatkozott, hogy a szerződéskötéskor nem volt tudomása a folyószámlahitel szerződésről és az I. rendű alperes kezességvállalásáról, arról a jelen perben előterjesztett keresetlevélből szerzett tudomást, jóval a perbeli szerződés megkötését követően. A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet indokolása
  3. pontjának megváltoztatását kérte úgy, hogy a perben a II. rendű alperes az ingyenesség vélelmét sikeresen nem döntötte meg az ingatlan vételárának megfizetését igazoló tanú4 és tanú3 tanúk vallomásával. Csatlakozó fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy a vételár (megváltási ár) forrása tekintetében a II. rendű alperes személyes nyilatkozata tanú2 tanúvallomása alapján nem fedheti a valóságot, a II. rendű alperes személyes előadásában említett okirati bizonyítékot a perben nem csatolták be. Az alperesek nem tudták konzisztens módon összerakni, hogy pontosan honnan származott az adásvételi szerződésben rögzített vételár, ki, kinek mennyit és milyen pénznemben adott kölcsön vagy ajándékba. Állította, hogy a II. rendű alperes részéről semmilyen teljesítés nem történt az I. rendű alperes felé, illetve, hogy az e körben tett tanúvallomások, mint bizonyítékok a vélelem megdöntésére alkalmatlanok voltak. A vételár szerződés szerinti megfizetése körében hivatkozott arra, hogy a vételár megfizetésére a szerződés szerint csak a szerződés megkötésével egyidejűleg kerülhetett sor, azonban az alperesek és a tanúként kihallgatott okiratszerkesztő ügyvéd azt állították, hogy nem a szerződésben rögzített időpontban került sor a teljesítésre, és nem is az I. rendű alperes kezeihez történt, hanem tanú4 részére. Hivatkozott arra is, hogy a fedezetelvonó ügyleteknek gyakori tényállási eleme, hogy az állított pénzmozgás nem visszakövetkező banki átutalás útján történik, hanem a felek az ellenértéket „készpénzben” teljesítik. Álláspontja szerint a II. rendű alperes nem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy az ügyletkötés során valós pénzmozgás, vételár kifizetés történt. A tanúknak a vételár megfizetésére vonatkozó előadásával kapcsolatban kifejtette, hogy az alperesek személyes nyilatkozata nem bír bizonyító erővel, az alperesek által indítványozott tanúk az alperesek irányában elfogult, közeli hozzátartozók, vagy családi ügyvéd. tanú4 tanúvallomása alapján utalt arra, hogy részéről a 15.000.000 forintos óvadék átvételére, majd bírósági letétbe helyezésére átvételi elismervény, illetve bizonylat ellenében került sor. A II. rendű alperes állította, hogy ezek az okirati bizonyítékok rendelkezésre állnak, azt azonban az elsőfokú eljárás során nem csatolták be. A felperes fellebbezési ellenkérelmében a csatlakozó fellebbezéssel nem érintett részében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperesek másodfokú perköltségben való egyetemleges marasztalását kérte. Utalt arra, hogy a házastársi viszony fennállását nem érintette a házassági életközösség megszakítása. Hivatkozott a Ptk.4:
  4. §
(2)bekezdésére, illetőleg arra, hogy a II. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.054/2022/9 [33] [34] [35] [36] 7 rendű alperes a perben tényállítást sem tett arra, hogy az I. rendű alperes által megkötött készfizető kezesi ügylet megkötése ellen az ügyletkötő harmadik személynél előzőleg kifejezetten tiltakozott volna. Rámutatott arra, hogy a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó megállapodás az alperesek között közvetlenül azután keletkezett, hogy a felperes az adóssal szemben fennálló követelését lejárttá tette, illetve az I. rendű alperest helytállási kötelezettségének esedékessé válásáról értesítette. Ebben az időpontban az alperesek házastársak voltak. Kifejtette, hogy tanú1 perben tett tanúvallomása alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a szerződéskötés során a II. rendű alperest az a szándék vezette, hogy a tulajdonjog megszerzésével harmadik személy I. rendű alperessel szembeni követelésének fedezetét elvonja. tanú1 tanúvallomása nem a törvényi vélelem megdöntésére, hanem annak alátámasztására volt alkalmas. Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet csatlakozó fellebbezéssel érintett részében az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Előadták, hogy az elsőfokú eljárás során a II. rendű alperes állította, hogy nem rendelkezett saját forrással ahhoz, hogy az ingatlant tehermentesítse, illetve, hogy az I. rendű alperes részére a megváltási árat kifizesse. A tehermentesítéshez és a 15.000.000 forintos megváltási ár kiegyenlítéséhez a II. rendű alperes szülei biztosítottak forrást. A vagyonközösség megszüntetésére irányuló szerződés távollévők között jött létre, melynek az volt a feltétele, hogy a megváltási ár a II. rendű alperes rendelkezésére álljon. E körben utaltak az okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomására. Nem vitatták, hogy az átvételi elismervény és az óvadék befizetésére vonatkozó bizonylat becsatolása elmaradt az elsőfokú eljárás során a II. rendű alperes részéről, hivatkoztak azonban arra, hogy az elfogulatlan tanúvallomások és az alperesi előadások hitelt érdemlően igazolják a pénzmozgás megtörténtét és a célnak megfelelő felhasználását. A felperes fellebbezési ellenkérelmére tett észrevételükben előadták, hogy a felperes tudatosan igyekszik összemosni az alperesnek a név3 felé fennálló tartozását a cég1 Kft. által a felperestől felvett kölcsönért az I. rendű alperes által vállalt készfizető kezességből adódó kötelezettséggel. Előadták, hogy a név3 felé fennálló tartozást az alperesek részéről az I. rendű alperes fizette, ugyanis ő rendelkezett jövedelemmel, míg a II. rendű alperes a peres felek három közös gyermekét nevelte. Az I. rendű alperes őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba kerülését követően a családnak nem volt jövedelme és az életközösség is megszakadt az alperesek között, a II. rendű alperes pedig aggódott azért, hogy a név3 „elviszi a házat”, ha nem tud eleget tenni a folyamatos fizetési kötelezettségüknek. tanú1 tanúvallomása arra vonatkozott, hogy ha az I. rendű alperes kieső jövedelme miatt az alperesek nem tesznek eleget a takarékszövetkezettel szemben fennálló tartozás törlesztésének, úgy elveszhet a ház, ezért jött családi segítség. A felperes az alperesek fellebbezési ellenkérelmére tett észrevételében arra utalt, hogy az óvadék befizetése nem bizonyítja azt, hogy a befizetett összeg a házassági vagyonközösséget megszüntető szerződésben kikötött vételárból történt a II. rendű alperes részéről. tanú1 tanúvallomásával kapcsolatban rámutatott arra, hogy abból az állapítható meg, hogy nem az ingatlan tehermentesítése volt a II. rendű alperes célja, hanem az, hogy az ő nevére kerüljön a ház. A név3 felé fennálló tartozás végtörlesztésének ugyanis nem volt feltétele az ingatlan tulajdonjogának II. rendű alperes részére való megszerzése. A felperesi észrevételre a másodfokú eljárásban az alperesek további észrevételt tettek, illetve beadványukhoz mellékelték a
  1. október
  2. napján a Pécsi Törvényszék Gazdasági Hivatala által kiállított igazolást arról, hogy tanú4 az óvadékot letétbe helyezte, a befizetési lapot, valamint a pénztári bevételi bizonylatot. Csatolták továbbá az I. és II. rendű alperes házasságát felbontó elsőfokú jogerős ítélet másolatát, illetve a
  3. december 18 napján tanú4 által saját kezűleg írt átvételi elismervény másolatát. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.054/2022/9 [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] 8 A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés sem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. A fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/
  4. (VI.15.) PK vélemény
  5. pontjához fűzött indokolás szerint rosszhiszeműnek a szerző fél akkor minősül, ha a szerződéskötéskor tudott, vagy tudnia kellett a kötelezettet terhelő követelésről és emellett arról is, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját részben vagy egészben elvonják. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárásban rendelkezésre álló bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével állapította meg azt, hogy a szerződéskötés idején házastárs alperesek a fedezetelvonó szerződés tekintetében a II. rendű alperes rosszhiszeműségére vonatkozó törvényi vélelmet nem tudták megdönteni. Helyesen értékelte ennek bizonyítékaként az elsőfokú bíróság tanú1 tanú vallomását, aki elmondta, hogy „az I. rendű alperes őrizetbe került, veszélyben volt a ház, a ház azért, mert elvihetik a házat, a név4 nevén is volt a háznak egy része, hallottam a II. rendű alperestől, hogy próbálja elintézni, hogy az ő nevére kerüljön a ház, ne vigyék el a házat.” Az alperesek fellebbezésében felhívott, a perbeli ingatlant terhelő, a név3 által folyósított jelzáloghitel törlesztésének az I. rendű alperes őrizetben, majd előzetes letartoztatásba vétele miatti veszélybe kerülését az alperesek az ingatlan tehermentesítésével, azaz a név3 felé fennálló hitel végtörlesztésével elháríthatták, a végtörlesztést követően a felek közös tulajdonát képező lakóingatlan tulajdonjogát ebből a jogügyletből eredően nem fenyegette veszély, így erre tekintettel szükségtelen lett volna a felek közötti házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó megállapodás megkötése. Minderre figyelemmel a tanú1 tanú vallomásában elmondottak azt támasztják alá, hogy a II. rendű alperesnek tudomása volt a cég1 Kft. által megkötött hitelszerződésről, illetve az I. rendű alperes által a felperessel megkötött készfizető kezességvállalási szerződésről és a vagyonközösséget megszüntető szerződés megkötésének célja ténylegesen a fedezetelvonás volt, így helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a rosszhiszeműség vélelmének megdöntése hiányában a felek szerződéskötése fedezetelvonó volt, amelyre figyelemmel a II. rendű alperes az ilyen módon megszerzett ingatlan tulajdoni hányadra vezetett végrehajtás tűrésére köteles. Az alperesek által a másodfokú eljárásban becsatolt okirati bizonyítékokat a másodfokú bíróság a Pp.373.
(3)bekezdése alapján nem vette figyelembe. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ugyancsak helyesen értékelte az elsőfokú eljárásban rendelkezésre álló bizonyítékokat, így tanú4 és tanú3 egybehangzó tanúvallomását, amelyek az okirati bizonyítékok becsatolása nélkül is azt igazolták a perben, hogy az I. rendű alperes részéről a II. rendű alperes felé tényleges pénzmozgás történt és annak jogcíme a házastársi közös vagyon megszüntető szerződésben kikötött megváltási ár megfizetése volt. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező alperesek a Pp.83.§
(5)bekezdésére figyelemmel a Pp. 102.§
(1)bekezdése alapján viselik a személyes költségfeljegyzési joguk folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, a sikertelen csatlakozó fellebbezést előterjesztő felperes a Pp.83.§
(5)bekezdése alapján köteles a lerótt fellebbezési eljárási illeték viselésére. Az alperesek fellebbezésének pertárgyértéke a Pp.21.§
(2)bekezdés e) pontja alapján 15.000.000 forint volt. A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja és 4/A.§- Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.054/2022/9 [49] 9 a alapján e pertárgyérték után számított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a bíróság az I-II. rendű alpereseket a felperes javára, a Pp.83.§
(1)bekezdése alapján. A felperes csatlakozó fellebbezésének pertárgyértéke nem állapítható meg, erre figyelemmel a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése továbbá 4/A.§-a alapján számított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a bíróság a felperest az alperesek javára, a Pp.83.§
(1)bekezdése alapján. Pécs,
  1. november
  2. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.