Bf.683/2021/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] miatt hét év szabadságvesztésre és nyolc év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből annak kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.683/2021/10/VII. 2 szabadságvesztés tartamába a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. I. rendű vádlottal szemben 300.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. [2] A törvényszék ugyanezen ítéletével II. rendű vádlottat kábítószer birtoklásának bűntette [Btk. 178. §

(1)bekezdés] miatt egy év hat hónap szabadságvesztésre ítélete, melynek végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. A szabadságvesztés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. Kimondta, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén annak kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A törvényszék a Füzesabonyi Rendőrkapitányság által lefoglalt 6.000.000 forint kiadását elrendelte vagyoni érdekelt részére. Ezen kívül rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte a vádlottakat. [3] A fenti ítélet ellen az ügyészség törvényes határidőn belül I. rendű vádlott terhére jelentett be fellebbezést, a vagyonelkobzás magasabb összegben történő megállapítása és a vádlottól lefoglalt 6.000.000 forint összegű készpénz kiadására vonatkozó ítéleti rendelkezés ellen. I. rendű vádlott a jognyilatkozat megtételére fenntartott határidőn belül nem nyilatkozott, míg védője elsősorban téves minősítés, felmentés, enyhítés, a szabadságvesztés büntetés mértékének csökkentése és enyhébb végrehajtási fokozat megállapítása érdekében fellebbezett. [4] Az elsőfokú bíróság ítélete II. rendű vádlott vonatkozásában a kihirdetése napján jogerőre emelkedett. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.398/2021/

1. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, melynek eredményeként megalapozott tényállást rögzített. A vádlottak bűnösségére vont következtetés és a cselekmények jogi minősítése ugyancsak törvényes. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság hiánytalanul feltárta, és súlyuknak megfelelően értékelte. A kiszabott főbüntetés igazodik a vádlott személye társadalomra veszélyességéhez és a bűnösségi körülményekhez. [6] Nem tévedett a törvényszék akkor sem, amikor I. rendű vádlottal szemben vagyonelkobzást is alkalmazott, azonban ennek összege téves. Az elsőfokú bíróság a hatályos szabályozás szerinti fordított bizonyítási teher alapján a vádlottól lefoglalt 6.000.000 forint készpénzből mindösszesen 3.615.000 forint törvényes eredetét tudta bizonyítani, míg a fennmaradó 2.385.000 forint összeg nem bűnös eredetét azonban nem. Ezért helyesen ezen utóbbi összeg az, ami vagyonelkobzás alá esik. A lefoglalt összegből a vagyonelkobzással nem érintett részt pedig az I. rendű vádlottal szemben megállapított összesen 2.050.002 forint bűnügyi költség és vagyonelkobzás biztosítására indokolt visszatartani. [7] Ezen túlmenően tévesnek tartotta a 6.000.000 forint vagyoni érdekelt részére történő kiadását is amiatt, mert ezzel az összeggel saját nyilatkozata alapján is I. rendű vádlott rendelkezett, hiszen azt a szüleitől kapta. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának fegyházban történő meghatározása törvényes, attól eltérő végrehajtási fokozat megállapítására kellő alap nincs. Nem indokolt a szabadságvesztés tartamának enyhítése sem, Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.683/2021/10/VII. 3 mivel a törvényszék a kiszabható büntetési határ alsó határához közelítően állapította meg a szabadságvesztés büntetés tartamát. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Debreceni Ítélőtábla tanácsülésen lejárva, a vagyonelkobzás mértékét 2.385.000 forintban állapítsa meg, míg a vádlottól lefoglalt 3.615.000 forint kiadásáról rendelkezzen a vádlott részére azzal, hogy a vagyonelkobzás és a bűnügyi költség biztosítására rendelje azt visszatartani. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [8] I. rendű vádlott védője a
2. január
3. napján kelt beadványában indokolta a fellebbezését. Ebben arra hivatkozott, hogy I. rendű vádlottra terhelő vallomást tevő II. rendű vádlott az eljárás során nem vállalta a szembesítést, szavahihetősége megdőlt. I. rendű vádlott megfelelő indokát adta annak, hogy a tőle lefoglalt eszközök milyen célt szolgáltak, ezért kábítószer-kereskedelemben marasztalni nem lehet. E szempontból nem mellékes az sem, hogy a nyomozóhatóság további tanút az ügyben nem tudott felkutatni. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság tényállása megalapozatlan. [9] Másodlagosan kérte a kiszabott büntetés enyhítését is, ezen belül enyhébb végrehajtási fokozat elrendelését. E körben előadta, hogy I. rendű vádlott rendezett körülmények között él, dolgozik, az eljárás során reá vonatkozó szabályokat betartotta, első bűntényes elkövetőnek minősül. A törvényszék rendelkezését a 6.000.000 forint kiadása tekintetében megalapozottnak tartotta, mivel .... már a nyomozás során igazolta ezen összeg legális eredetét. [10] A Debreceni Ítélőtábla a két irányú fellebbezés folytán az elsőfokú bíróság ítéletét, illetve az azt megelőző eljárást az ügyészi indítványnak megfelelően a Büntetőeljárásról szóló
4. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.)
5. §

(3)bekezdése szerinti tanácsülésen bírálta el, mivel az ügyben nyilvános ülés, vagy tárgyalás kitűzését senki nem indítványozta. [11] A védelmi fellebbezés terjedelme miatt a korlátozott felülbírálat szabályai jelen ügyben nem voltak alkalmazhatóak, így a felülbírálat teljeskörű volt a Be. 590. §

(1)bekezdése szerint. A felülbírálat így kiterjedt az eljárási szabályok megtartására, a bizonyítás törvényességére, a tényállás megalapozottságának vizsgálatára, a bűnösségre vont következtetés és a minősítés helyességére, a kiszabott büntetés és az ítélet egyéb rendelkezéseinek ellenőrzésére is. Emellett az ítélőtábla vizsgálta azt is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása megfelel-e a törvényi előírásoknak [Be. 590. §

(2)bekezdés]. [12] A felülbírálat terjedelmének meghatározásánál a Debreceni Ítélőtábla figyelemmel volt a Be. 590. §

(9)bekezdésében írottakra, mely szerint az elsőfokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezett, azonban II. rendű vádlott tekintetében az első fokon jogerőre emelkedett, így az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett I. rendű vádlottra vonatkozó rendelkezését, illetve részét bírálta felül. [13] Az eljárási szabályok felülvizsgálata körében azt állapította meg, hogy olyan, a Be. 608. §

(1)bekezdésében írt abszolút jellegű, illetve a Be. 609. §

(1)és

(2)bekezdése szerinti relatív perjogi hiba, amely az ítélet szükségképpeni hatályon kívül helyezését eredményezné, vagy amelynek kiküszöbölése miatt a másodfokú bíróságnak tárgyalást kellett volna tartania, nem történt. Ilyen hibára senki nem is hivatkozott. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.683/2021/10/VII. [14] 4 A felmentése irányuló fellebbezés nem alapos. [15] Az Egri Törvényszék az ügyben a szükséges és lehetséges bizonyítást lefolytatta, perrendszerűen kihallgatta a vádlottakat, illetve a tanúkat. Ezen kívül a szakértői bizonyítás anyagát és az ügyben keletkezett egyéb okirati bizonyítékot is megfelelően megvizsgálta, illetve értékelte a tényállás megállapításánál. Ítéletében követhető módon számot adott arról, hogy mely bizonyítékot miként értékelt, a bizonyítékokat nem csak egyenként, hanem egymással összevetve is döntött azok elfogadhatóságáról. Részletesen foglalkozott I. rendű vádlottnak a kábítószer-kereskedelem bűntettének elkövetését tagadó nyilatkozatával, és azt megfelelő indokolással vetette el. Az elsőfokú bíróság teljes mértékben eleget tett indokolási kötelezettségének is, a tényállása pedig a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján minden tekintetben megalapozott. A védőnek a II. rendű vádlott vallomásának, továbbá I. rendű vádlott védekezésének újraértékelésére irányuló fellebbezése valójában nem más, mint a bizonyítékok okszerű értékelésén keresztül a tényállást támadó fellebbezés, amely a másodfokú eljárásban értelemszerűen eredményre nem vezethet. [16] A megalapozott tényállásból okszerűen következtetett I. rendű vádlott bűnösségére, és cselekményének jogi minősítése a kábítószer-kereskedelem bűntette vonatkozásában törvényes, az megfelel az anyagi jognak. [17] A büntetés enyhítésére irányuló védelmi fellebbezés az alábbiak miatt alapos. [18] A I. rendű vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát alapvetően határozza meg az a büntetési tartam, amelynek kiszabását a Btk. lehetővé teszi. Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen jelölte meg, hogy ez öt évtől húsz évig, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés lehetett. A büntetés kiszabását meghatározó enyhítő és súlyosító körülményeket is megfelelően feltárta, azonban az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte a vádlott javára, hogy az a kábítószer mennyiség, amelyre a bűncselekményt I. rendű vádlott elkövette, a bűncselekmény minősítéséhez szükséges mennyiség alsó határához közelinek tekinthető, míg az általa elkövetett cselekmény tényleges tárgyi súlyát határozza meg az a körülmény is, hogy az elkövetési idő nem volt hosszú, és összesen négy alkalommal történt meg a kábítószer értékesítése. [19] Mindezekre, továbbá a Debreceni Ítélőtábla által hasonló ügyekben folytatott ítélkezési gyakorlatra figyelemmel, a másodfokú bíróság I. rendű vádlott fő- és mellékbüntetésének enyhítését látta indokoltnak a rendelkező részben írtak szerint. [20] Az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező, vagyonelkobzásról szóló ügyészi fellebbezés - szűkebb körben - az alábbiak szerint alapos. [21] A vádhatóság helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy a 6.000.000 forint vagyoni érdekelt részére történő kiadásra vonatkozó rendelkezése már csak azért sem helyes, mert az I. rendű vádlott tulajdonát képezte. A törvényszék pontosan arra vett fel bizonyítást, hogy az kitől származott, hogyan lett a vádlotté. Az Egri Törvényszék helyesen hívta fel a Be. 320. §

(1)bekezdés a) pontját, illetve a Btk. 321. §

(1)bekezdését, mely szerint a Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.683/2021/10/VII. 5 lefoglalást meg kell szüntetni, ha az eljárás érdekében arra már nincs szükség, és a lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki a cselekmény elkövetésekor annak tulajdonosa volt. Jelen ügyben a pénzösszeg tulajdonosa - pontosan az elsőfokú eljárás során foganatosított bizonyítás eredményeként - I. rendű vádlott volt. Kétségtelen, hogy több tanú is nyilatkozott a pénzösszeg eredetére, de ez a tulajdonjog kérdését nem érintette. [22] Arra is helyesen hivatkozott a vádhatósági észrevétel, hogy a kábítószerrel kapcsolatos ügyekben a törvényi vélelem folytán a hatályos szabályozás szerint fordított bizonyítási teher áll fenn, mivel a Btk. 74./A §

(1)bekezdés b) pontja alapján az ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett. Az elsőfokú bíróság ezen rendelkezés alapján folytatta le a bizonyítást, és nem tévedett, amikor az ítélet [25] bekezdésében rögzítette, hogy a tanúvallomásokból és a nyomozás során beszerzett adatokból megállapíthatóan I. rendű vádlott nem kábítószer-kereskedelemből tartotta fent magát, munkaviszonnyal, rendszeres jövedelemmel rendelkezett, mint ahogy a szülei is. [23] Mindezek alapján nem tévedett mikor azt állapította meg, illetve azt tekintette bizonyítottnak, hogy az eljárás során lefoglalt 6.000.000 forint nem a kábítószerkereskedelemből származott. E körben az elsőfokú ítélet

1. oldalán a [25] bekezdés utolsó előtti mondata helyesbítésre szorul, mivel az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ,,kétséget kizáró módon nem lehetett következtetést levonni arra, hogy a 6.000.000 millió forint bűncselekmény elkövetéséből származik.” Ezzel szemben helyesen pontosan azt lehetett megállapítani, hogy a 6.000.000 forint nem abból származott, erre vonatkozott a fordított bizonyítás, s ezért nem lehet ezen összeg a vagyonelkobzás tárgya. Az ítélőtábla nem osztotta azon vádhatóság indítványt, mely szerint a 6.000.000 forintból mindösszesen csak 3.615.000 forint törvényes eredetét tudta a terhelt bizonyítani, mivel a tanúvallomások nem pusztán erre az összegre vonatkoztak. [24] Ezért az ítélőtábla a törvényszék erre vonatkozó döntését akként változtatta meg, hogy a 6.000.000 forintot I. rendű vádlott részére adta ki, azonban a vele szemben törvényesen alkalmazott vagyonelkobzás és bűnügyi költség megfizetésének biztosítására rendelkezett annak a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján történő visszatartásáról. [25] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései, így a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának, a feltételes szabadság lehetőségének meghatározása, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása, a további bűnjelekre, valamint a bűnügyi költség megfizetésére vonatkozó rendelkezései törvényesek. Az eltérő végrehajtási fokozat alkalmazására irányuló védelmi kérelem tekintetében az ítélőtábla megjegyzi, hogy annak alkalmazására a Btk. 35. §

(2)bekezdése szerint kizárólag a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre figyelemmel van mód, azonban jelen ügyben olyan méltányolható körülmény, amely ezt megalapozná nem merült fel. [26] Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla a fenti körben az Egri Törvényszék ítéletét a Be. 604. §

(1)bekezdés b) pontja, és Be. 606. §

(1)bekezdése alapján változtatta meg, míg az egyéb rendelkezéseit a Be. 604. §

(1)bekezdés a) pontja, valamint a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.683/2021/10/VII. 6 [27] A Btk. 92. §

(1), illetve

(3)bekezdés a) pontja alapján rendelkezett a bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról. [28] Figyelemmel arra, hogy az ítélőtábla a bűnösség kérdésében eltérő döntést nem hozott, ezért a határozata ellen a Be. 615. §

(5)bekezdése alapján fellebbezésnek helye nincs. Debrecen,

1. március
2. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke, Dr. Toma Attila sk. előadó bíró, Dr. Sörös László sk. bíró Záradék: Az Egri Törvényszék 13.B.7/2021/
3. számú ítélete a fellebbezéssel érintett I. rendű vádlott vonatkozásában a másodfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. március
5. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke