Gf.40186/2021/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdésébe ütközik. Másodlagos keresetében a szerződés érvénytelenségét a kockázatfeltáró nyilatkozat tisztességtelenségére alapítva állította. Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.186/2021/5 2 Jogkövetkezményként a szerződés érvényessé nyilvánítását kérte annak megállapításával, hogy az alperes felé fennálló tartozása 3.315.465 forint. [2] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Az elsődleges kereseti kérelem körében előadta, hogy a lízingszerződésnek nem lényeges tartalmi eleme a kamat, ezért a kamatmeghatározás hiánya a szerződést nem teszi érvénytelenné. A lízingszerződés, valamint az elválaszthatatlan részét képező Üzletszabályzat és Hirdetmény együttesen egyértelműen meghatározza a kamatot, ezért a kereset alaptalan. A felperes másodlagos kereseti kérelmét is vitatta az árfolyamváltozásból eredő kockázatról adott tájékoztatás megfelelőségére hivatkozással. [3] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 190.500 forint perköltséget. Rögzítette, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 198.930 forint eljárási illeték az állam terhén maradt. [4] Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes mint lízingbevevő és az alperes mint lízingbeadó

1. december 14-én zárt végű pénzügyi lízingszerződést kötöttek, melynek I.
2. pontjában mind a lízingtárgy vételárát, mind a finanszírozott összeget és annak nyilvántartási pénznemét meghatározták. A felperes a finanszírozott összeg visszafizetését 240 hónap alatt 7,55% kamatfelár mellett vállalta, és tudomásul vette, hogy a kamatfelár mértékét a lízingbeadó jogosult egyoldalúan módosítani az Üzletszabályzat 8.1.
3. pontjában meghatározott esetekben. A lízingszerződés IV.
4. pontjában rögzítésre került, hogy a felek között létrejött jogviszony általános szerződési feltételeit az Üzletszabályzat tartalmazza, a IV.
5. pont pedig kimondta, hogy a mindenkori Hirdetmény a jogviszony elválaszthatatlan részét képezi. [5] A szerződés megkötésekor irányadó Üzletszabályzat
6. pontjában a fogalom meghatározásoknál feltüntetésre került a kamatbázis, a kamatfelár, a kamatláb, valamint az Euribor fogalma. Eszerint a kamatbázis jelenti a mindenkori Hirdetményben meghatározott időtartamra jegyzett deviza lízing és deviza alapú lízing esetében az Euribort. A kamatfelár a kamatláb egyik eleme, amelynek éves százalékban kifejezett mértéke a lízingszerződésben kerül meghatározásra. A kamatláb az adott kamatperiódusra vonatkozó éves kamatláb, amely a kamatbázis és a kamatfelár összege. Az Euribor a lízingbeadó által közölt, éves százalékban kifejezett kamatláb. A Hirdetmény
7. pontja 3 havi Euribor kamatbázist tüntet fel. [6] A lízingszerződés részét képező Üzletszabályzat
8. címe, valamint a
9. számú melléklete tartalmazza a kockázatfeltárást, ami a 2010 novemberében, és a szerződéssel egyidőben aláírt kockázatfeltáró nyilatkozattal megegyezően tartalmazza az árfolyamváltozásból eredő kockázatokra vonatkozó, mindenre kiterjedő figyelemfelhívó tájékoztatást. Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.186/2021/5 3 [7] Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában az elsődleges kereseti kérelem körében rögzítette, hogy a felek között pénzügyi lízingszerződés jött létre, melyet a perbeli időszakban hatályos r.Hpt.
10. számú mellékletének I.
11. és a III.5.
12. pontjai határoztak meg. Az r.Hpt.
13. §

(1)és

(2)bekezdésének felhívását követően, utalva az r.Hpt.

1. számú melléklet I.
2. pontjában foglaltakra, és arra, hogy az Üzletszabályzat 3.1.
3. pontja tartalmában ezzel azonos szabályozást rögzít, arra a következtetésre jutott, hogy a kölcsönszerződés lényeges tartalmi elemeitől eltérően a pénzügyi lízingszerződésre nem terjed ki az r.Hpt.
4. §-a, hanem csupán az r.Hpt.
5. §-ban foglaltak az irányadók. Az r.Hpt.
6. §

(2)bekezdésének megsértéséhez a jogszabály ugyanakkor nem fűzi az érvénytelenség jogkövetkezményét, erre alapítva az érvénytelenség nem állapítható meg. [8] Kifejtette, hogy az r.Hpt. értelmében a lízingdíj a tőke-törlesztő és kamattörlesztő részletek összességéből tevődik össze, amely nem azonos a kölcsönszerződés esetében a pénz használatáért járó ügyleti kamattal. A lízingdíj a lízingtárgy használatáért fizetendő, a beszerzett vagyontárgy vételárával megegyező tőke-törlesztő mellett fizetendő kamatrész pedig nem azonos a kölcsönszerződés esetében a pénz használatáért járó ügyleti kamattal. Lízingszerződés esetében a lízingbevevő nem pénzösszeget, hanem lízingtárgyat kap használatába, és ennek használatáért nem kamatot, hanem használati díjat – lízingdíjat – köteles fizetni. A pénzügyi lízingszerződés lényeges eleme tehát nem a kamat, hanem a lízingdíj és annak ütemezése, ebből kifolyólag a kamat nem érvényességi kelléke a pénzügyi lízingszerződésnek. Megjegyezte ugyanakkor az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli szerződésben a lízingdíj kamatrészét a lízingszerződés, az Üzletszabályzat és a Hirdetmény együttesen egyértelműen meghatározza. A kamatrész változása – tekintettel arra, hogy az referenciakamat – sem ellentétes az egyértelmű meghatározottság követelményével. Mindezekre tekintettel a felperes alaptalan elsődleges keresetét elutasította. [9] Az elsőfokú bíróság az árfolyamkockázati tájékoztató tisztességtelenségének megállapítására irányuló másodlagos keresetet sem találta megalapozottnak. [10] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: r.Pp.) 253. §

(3)bekezdés alapján az ítélet keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan az r.Pp. 252. §

(3)bekezdése alapján a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új határozat hozatalára utasítását indítványozta. [11] Fellebbezése indokaként előadta, hogy a fizetendő kamat mértékének meghatározása jogellenes, mivel nem egyértelmű és nem átlátható. Az elsőfokú eljárásban előadott érvelését megismételve fenntartotta, hogy a kamatmeghatározás akkor lenne elfogadható, ha a lízingszerződés a kamatfeláron kívül a kamatlábról, annak mértékéről, valamint a kamatbázisról és annak mértékéről is egyértelműen rendelkezett volna. Mivel a kamatbázis mértéke csak a Hirdetményben került feltüntetésre, amelyet az alperes jogosult bármikor megváltoztatni, nem tekinthető a kamat (kamatbázis) egyértelműen, világosan és áttekinthetően meghatározottaknak. Mindez sérti a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. pont a)e) alpontjaiban foglalt elveket, valamint az r.Hpt. 209. §-ába, 210. §-ába, 210/A. §

(3)Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.186/2021/5 4 bekezdésébe ütközik, ezért a lízingszerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: r.Ptk.) 200. §

(2)bekezdése értelmében is semmis. [12] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását indítványozta. A fellebbezéssel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a lízingszerződés IV.

1. pontja az Üzletszabályzatot, annak módosításait, valamint az alperes mindenkori Hirdetményét a lízingszerződés részévé tette, melyet a felperes maga sem vitatott az eljárás során. Ebből következően a pénzügyi lízingszerződés tartalmát az Üzletszabályzattal és a Hirdetménnyel együtt kell értelmezni. A lízingszerződés I.
2. pontja a kamatfelár mértékét évi 7,55%-ban, a kamatbázis mértékét eurólízing esetén a szerződéskötés időpontjában hatályban volt Hirdetmény háromhavi Euriborban határozta meg. Az Üzletszabályzat
3. pontja a fogalom-meghatározásokat is kielégítően rögzíti. A lízingszerződés, az alperesi Üzletszabályzat, valamint a Hirdetmény tartalmának egybevetése alapján megállapítható, hogy a felek a kamatot egyértelműen meghatározták. Az ellenkérelmében foglaltak helyességének alátámasztásaként a Kúria több eseti döntésére hivatkozott (Pfv.I.20.330/2014/7., Gfv.VII.30.262/2018/5.). [13] Az egyoldalú módosításból eredő tisztességtelenség kapcsán rámutatott, hogy a kamatbázis alapja az Euribor, ami referenciakamat, és amely a 2/
4. (XII. 10.) PK vélemény
5. pontjában foglaltak szerint sem minősül egyoldalú szerződésmódosításnak, mivel a kamatszint módosulása a meghatározott referenciakamat változásával együtt automatikusan megy végbe a pénzintézettől függetlenül. [14] Rámutatott továbbá arra, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelmét kizárólag az r.Hpt.
6. §

(2)bekezdésére alapította, amelyre tekintettel a fellebbezésben előadott további jogszabálysértések az r.Pp. 247. §

(1)bekezdésébe ütköznek. [15] Az ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el, mivel a felek felhívás ellenére tárgyalás tartását nem kérték (r.Pp. 256/A. §

(3)bekezdése). A felperes fellebbezése kizárólag az elsődleges kereseti kérelem elutasítására irányuló ítéleti rendelkezést támadja, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét csupán ebben a körben, a fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem keretein belül bírálta felül. [16] A fellebbezés alaptalan. [17] A fellebbezés az ítélet hatályon kívül helyezésére is irányult, ezért az ítélőtábla először ezt a kérelmet vizsgálta, mert ennek alapossága az ítélet érdemi felülbírálatát kizárja. A felperes ugyanakkor nem jelölte meg a hatályon kívül helyezés indokait, arra legfeljebb a jogszabályhely megjelöléséből lehet következtetni. A fellebbezés nem tartalmaz arra vonatkozóan utalást sem, hogy milyen le nem folytatott, vagy még szükséges és nagyterjedelmű bizonyítási eljárás indokolná az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.186/2021/5 5 eljárás megismétlését. A rendelkezésre álló adatokból ezzel szemben az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett hozta meg az ítéletét. A tényállást a szükséges mértékben feltárta és megfelelően állapította meg, döntését a jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg. Az ítélőtábla a döntéssel és annak indokaival maradéktalanul egyetért, ezért azok megismétlése nélkül csupán utal rájuk. A fellebbezésre és a fellebbezési ellenkérelemre tekintettel az alábbiakat emeli ki. [18] Az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával és értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a pénzügyi lízingszerződés a kölcsönszerződéstől mind jellegében, mind szabályozásában eltér, a kamat meghatározása a pénzügyi lízingszerződésnek nem érvényességi kelléke, ezért annak esetleges hiánya sem teszi a szerződést érvénytelenné. Helytállóan állapította meg azt is, ahogy arra az alperes fellebbezési ellenkérelmében is utalt, hogy a kamat a pénzügyi lízingszerződés egyes okirataiban, így a lízingszerződésben magában, az Üzletszabályzatban és a Hirdetményben együttesen pontosan meghatározásra került, annak értéke kiszámítható. Az Üzletszabályzat

1. pontja a fogalom meghatározások körében rögzíti a kamatbázist, mely euró alapú szerződés esetén 3 havi Euribor és az egyedi szerződésben rögzített kamatfelár, mely a lízingszerződés I.
2. pontja értelmében évi 7,55%, a kamatláb pedig a kamatbázis és a kamatfelár összege. Ebből következően bármely időpontban a 3 havi Euribor és a kamatfelár százalékos értékének összegéből a kamatláb egyértelműen meghatározható. [19] A felperes fellebbezésében alaptalanul állította, hogy a kamatbázis egyoldalú módosítására jogosítja fel a szerződés az alperest az Üzletszabályzat, illetőleg a Hirdetmény módosításával. Ezzel szemben az Euribor egy referencia-kamatláb, a kamatváltozás ehhez kötése nem minősül a pénzügyi intézmény egyoldalú módosításnak, hiszen az Euribor változása nem a pénzügyi intézmény, így az alperes egyoldalú döntésétől és akaratnyilatkozatától függ, hanem a nemzetközi pénzpiac számos, az alperestől független tényezőjétől és körülményétől. Ezt támasztja alá a 2/
3. (XII. 10.) PK vélemény
4. pontja is. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a szerződésben nem a kamatbázis, hanem a kamatfelár egyoldalú módosításának jogosultságát rögzítették a felek, melyet a felperes keresetével nem támadott. Ezt az egyoldalú szerződésmódosítási jogosultságot ugyanakkor a DH törvények már rendezték, így annak a perben történő ismételt kifogásolására nem is lenne mód. [20] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében tévesen hivatkozik arra, hogy a kereset alaposságának indokaként felhozott újabb jogszabályhely megjelölések a másodfokú eljárásban tiltott keresetváltoztatásnak minősülnek. A felperes ugyanis fellebbezésében az érvényesített jogot nem változtatta meg, annak csupán további jogszabályi alapját jelölte meg, amely nem minősül az r.Pp.
5. §

(1)bekezdése szerinti tiltott keresetváltoztatásnak. [21] Hangsúlyozza ugyanakkor ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az r.Hpt. 210. §

(2)bekezdésének, ugyanúgy ahogy az r.Hpt.

1. §ának vagy a
2. § további rendelkezéseinek megsértéséhez az ágazati jogszabály nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét, így önmagában ezen jogszabályhelyek megsértése nem Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.186/2021/5 6 eredményezi az r.Ptk.
3. § szerinti semmisséget, ezért ezen az alapon sincs helye az érvénytelenség megállapításának. [22] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján, az r.Pp.
4. §

(3)bekezdése szerint helybenhagyta. [23] A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért az ítélőtábla az eredménytelenül fellebbező felperest kötelezte az alperes jogi képviselettel felmerült másodfokú perköltségének megfizetésére. Az ügyvédi munkadíjat a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(2)bekezdése és a csatolt megbízási szerződés alapján állapította meg a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység figyelembevételével 3 munkaóra alapulvételével. A le nem rótt fellebbezési illetéket a felperes személyes költségmentessége folytán az állam viseli. Budapest, 2021. szeptember 23. dr. Buglyó Gabriella s.k. a tanács elnöke dr. Szunyogh Zsófia s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: dr. Csonka Balázs s.k. bíró