A határozat elvi tartalma: Jogszabály nem határozza meg, hogy mit kell a jogi személyiséggel nem rendelkező sajtószervek címének tekinteni, így az alperes megválaszthatta azt a helyet (postacímet), ahová a kapcsolatot felvenni kívánó közönségtől, illetve a helyreigazítást kérőktől a postai kézbesítésre feladott küldeményeket várja. A helyreigazítási kérelem alperes által választott és az impresszumban is közzétett címétől eltérő más kézbesítési címre történő feladása nem alkalmas arra, hogy a harminc napos határidő ezáltal megtartottnak minősüljön, a más címen történt kézbesítés pedig már a határidő letelte után történt. Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.056/2025/
- szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Melléthei-Barna Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Melléthei-Barna Márton Ádám ügyvéd, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovács Loránd ügyvéd, cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: alperes
- sorszám alatt A per tárgya: sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság: Zalaegerszegi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 19.P.20.223/2025/
- számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja. Mellőzi a egyéb1 elsőfokú perköltségben és kereseti eljárási illetékben való marasztalását. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 990.600 (kilencszázkilencvenezer-hatszáz) forint első- és másodfokú eljárásban együttesen felmerült perköltséget, valamint az államnak – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-0107004409060018 számú illetékbevételi számlájára – az esedékesség napjáig 31.500 (harmincegyezer-ötszáz) forint elsőfokú és 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az esedékesség napja a jelen határozat meghozatalát követő hatvanadik nap. Az illeték megfizetése során a közlemény rovatban a Pécsi Ítélőtábla megnevezését, a jelen határozat ügyszámát, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát fel kell tüntetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.056/2025/4 2 Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a párt
- évi tavaszi országjárását szervezte, majd a egyéb2 koordinálásáért felelt. Az alperes az cím5 alatti székhelyű egyéb1 által kiadott hírlap című napilapot szerkeszti. A hírlap című napilap
- február 5-ei számában „Tisztogatás a párt-vezetésben?” címmel jelent meg írás a felperesről, a lap
- oldalán közölt cikk a hírportál című internetes hírportáltól átvett közlés alapján beszámolt a párt egyéb2ért felelős felperes múltjáról. A felperes jogi képviselője útján a
- március
- napján kelt és
- március
- napján címzettként az alperesi szerkesztőség nevére, de a napilap kiadójának címére ajánlott küldeményként postára adott, és
- március
- napján a postai tájékoztatás szerint egyéb3 meghatalmazottnak kézbesített levelében sajtó-helyreigazítás iránti kérelmet terjesztett elő, az alábbi helyreigazító közlemény közzétételét kérte az alperestől: „A hírlap napilapban a
- február
- napján „Tisztogatás a párt-vezetésben?” címmel megjelent írásban valótlanul állítottuk és híreszteltük, hogy felperes1 egykor egyéb4 főtanácsadója volt és a egyéb5-kormánnyal is tartotta a kapcsolatot. Valótlanul állítottuk és híreszteltük továbbá, hogy felperes1nek korrupciós ügyek miatt kellett felelnie.” A napilapban a helyreigazító közlemény nem jelent meg. A felperes keresetében a pert megelőző kérelemmel egyező tartalmú helyreigazító közlemény közzétételére kérte kötelezni az alperest úgy, hogy azt öt napon belül jelentesse meg a hírlap című napilap
- oldalán kommentár nélkül, a kifogásolt cikkel azonos betűmérettel, félkövér betűtípussal „felperes1vel kapcsolatos valótlan híresztelés miatti helyreigazító közlemény” felvezetéssel. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy nem kapta meg a felperestől az előzetes eljárásban írt helyreigazítási kérelmet. Másodlagos védekezése szerint a kifogásolt közlések aktuális közéleti, politikai vitához kapcsolódtak, még akkor is véleménynyilvánításként értelmezendőek és védettek, ha a bizonyíthatósági teszt alapján formálisan tényállításnak minősülnének. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy öt napon belül a hírlap című napilap
- oldalán, a
- február
- napján megjelent „Tisztogatás a párt-vezetésben?” című cikkel azonos betűmérettel és betűtípussal, kommentár nélkül tegye közzé az alábbi helyreigazító közleményt: „felperes1vel kapcsolatos valótlan tények híresztelése miatti helyreigazító közlemény: A hírlap Napilapban
- február
- napján „Tisztogatás a párt-vezetésben?” címmel megjelent írásban valótlanul híreszteltük, hogy felperes1 egykor egyéb4 főtanácsadója volt és a egyéb5-kormánnyal is ő tartotta a kapcsolatot. Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy felperes1nek korrupciós ügyek miatt kellett felelnie.” Kötelezte a egyéb1-t, hogy fizessen meg a felperesnek 1.151.578 forint perköltséget és az államnak 31.500 forint eljárási illetéket. Az ellenkérelemre is figyelemmel elsőként azt vizsgálta, hogy a keresetlevélben előadott tények, illetve a keresetlevél mellékleteként csatolt igazolások bizonyítják-e, hogy a felperes a helyreigazítást a törvényes határidőben igényelte az alperestől. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.056/2025/4 [11] [12] [13] [14] [15] [16] 3 Kifejtette, hogy a perbeli esetben a megelőző eljárás lefolytatására kétséget kizáróan sor került, a felperes a helyreigazítást a harminc napos jogvesztő határidőn belül kérte a sajtószervtől. A Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.) 495.§
(1)bekezdése alapján a helyreigazító közlemény közzétételét kizárólag a sajtótermék szerkesztőségétől lehet kérni, és a sajtótermék kiadója nem vitásan nem azonos a szerkesztőséggel, ugyanakkor a helyreigazítás iránti kérelem és a küldeményen meghatározott címzett (a szerkesztőség és a főszerkesztő) nem hagyott kétséget afelől, hogy a felperes a helyreigazítás közzétételét nem a kiadótól, hanem az alperestől, mint sajtószervtől kérte, kérelmét pedig a címzett részére a sajtótermék kiadójának címén a tértivevény által igazoltan
- március
- napján kézbesítették. Utóbbival kapcsolatban rámutatott az esőfokú bíróság, hogy a postai szolgáltató nem állapított meg kézbesítési akadályt és a küldeményt nem kézbesítette vissza a felperesnek, másrészt a meghatalmazott sem tagadta meg a küldemény átvételét. Nem volt akadálya, és a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) 1:4.§
(1)bekezdése által deklarált elvárható magatartás elve is azt követelte meg, hogy a kiadó az átvételt követően a kérelmet érdemi megvizsgálás céljából elektronikus formában késedelem nélkül továbbítsa a szerkesztőség részére. Amennyiben erre sor került, úgy az előzetes eljárás céljának megfelelően az alperesnek ugyanúgy módjában állt a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12.§
(2)bekezdése szerinti határidőn belül a kérelem érdemi vizsgálata, mintha az közvetlenül az ő címére érkezett volna. Amennyiben pedig a kiadó a kérelmet az alperes részére e határidőn belül nem továbbította, úgy a felróható magatartásra előnyök szerzése érdekében való hivatkozás Ptk. 1:4.§
(2)bekezdése szerinti tilalmába ütközne, ha az alperes az általa szerkesztett napilap kiadójának magatartására hivatkozással mentesülne a sajtó-helyreigazítás alól. A kötelező előzetes eljárás szabályszerűen történt lefolytatásának alátámasztására felhívta a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2021. március 12-i ülésén elfogadott azt az álláspontot is, miszerint a sajtószervhez címzett helyreigazítási kérelem alapján a sajtószerv a közzétételt nem tagadhatja meg kizárólag abból az okból, hogy a postai borítékon vagy az ajánlott küldemény feladóvevényén a jogi személyiséggel nem rendelkező szerkesztőség helyett a kiadó székhelye, postai címe került feltüntetésre; pusztán ebből az okból a kereset elutasításának nincs helye. Mivel az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a helyreigazítási kérelem előterjesztésére vonatkozó szabályokat megtartotta, érdemben vizsgálta a kifogásolt közlést, és a keresetet az ítéletében részletesen levezetett indokolás mellett alaposnak találta. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Megsértett jogszabályként hivatkozott az Smtv. 12.§
(1)bekezdésére, a Pp. 495. §
(1)bekezdésére és felhívta a Pp. 279.§
(1)bekezdését is. Fellebbezésének indokolásában rámutatott, hogy a naponta megjelenő papír alapú napilap vonatkozásában a pert ellene (a szerkesztőség ellen) kell megindítania a felperesnek, így értelemszerűen a helyreigazítási kérelmet is hozzá kellett volna eljuttatni. Álláspontja szerint a felperes akkor járt volna el a Pp. szerint, ha a neki (hírlap Szerkesztőségének) címzett sajtóhelyreigazítási kérelmet a cím6 szám alatti címére küldi. A sajtótermék lapszámaiban ‒ így a perbeliben is ‒ elérhető impresszum tartalmazza a postai elérhetőségét, azt minden kétséget kizáróan elhatárolja a kiadó levélcímétől, ezért az elsőfokú bíróság tévesen ítélte úgy, hogy a felperes azzal, miszerint a 30 napos határidőn belül az előzetes kérelmét postára adta a kiadó címére, teljesítette az anyagi jogi előfeltételt. Az ezzel ellentétes helyes jogi következtetést levonva a sajtó-helyreigazítás iránti keresetet el kellett volna utasítania. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.056/2025/4 [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] 4 Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a részére megküldött helyreigazítási kérelmet meghatalmazottja a kiadó címén átvette. A hivatkozott meghatalmazás bizonyítékkénti csatolása nélkül, önmagában a tértivevényből nem következik, hogy az átvevő megfelelő meghatalmazással rendelkezett az ő (alperes) küldeményeinek átvételére, az átvétel történhetett tévedésből vagy figyelmetlenségből is. Az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy a kiadó határidőben eljuttatta hozzá, szerkesztőséghez a sajtó-helyreigazítási kérelmet, kizárólag feltételezés, a kiadó belső kommunikációs rendszere a bíróság előtt ismeretlen. Álláspontja szerint az sem igazolt, hogy a csatolt feladóvevény és kézbesítési igazolás a felperes által megjelölt postai küldeményhez kapcsolódnak. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, mivel az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül, a bizonyítékok helytálló értékelésével állapította meg, hogy a törvényes határidőn belül helyreigazítást kért az alperestől. Hangsúlyozta, hogy a sajtótermék szerkesztőségének postacíme nem kötelező tartalma a sajtótermék impresszumának, sőt a Nemzeti és Média Hírközlési Hatóság nyilvános és közhiteles nyilvántartásának sem. Álláspontja szerint az alperes impresszuma nem tartalmazott minden adatot, viszont a kiadó neve és székhelye szerepelt benne, ezért az előzetes kérelem kapcsán úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható. A helyreigazítás tekintetében a kiadó nem minősíthető illetéktelen személynek, mivel a sajtótermékért szerkesztői felelősséget visel. Az ítélkezési gyakorlat szerint ezért a helyreigazítást kérő rendeltetésszerű joggyakorlásának minősül, ha a kiadóhoz intézi az előzetes helyreigazítási kérelmet. A fellebbezés alapos. A fellebbezési kérelem alapján a másodfokú bíróságnak azt kellett megítélnie, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott-e arra a következtetésre, miszerint a felperes az előzetes helyreigazítás iránti kérelme alperesnek történő megküldését bizonyította. A Pp. 495.§
(1)bekezdésének értelmében a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti helyreigazító közlemény közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül írásban kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől vagy a hírügynökségtől (a továbbiakban együtt: sajtószerv). A kérelemben meg kell jelölni a sérelmezett közleményt, a valótlan, illetve hamis színben feltüntetett tényállításokat és – feltéve, hogy ezek közzétételét is igényli – a valós tényeket. A Pp. XXXVIII. Fejezete a sajtó-helyreigazítás iránt indított pert az egyes személyiségi jogok érvényesítése iránt indított perek között szabályozza, azonban a sajtóközleményben megjelent, valótlan tartalmú tény sérelme miatt senki nem fordulhat közvetlenül a bírósághoz. A per megindítását megelőzi a sajtószerv felé irányuló helyreigazítási kérelem, az előzetes eljárás a sajtó-helyreigazítási per kötelező és mellőzhetetlen előzménye. A kötelező előzetes eljárás szabályairól az Smtv. mellett a Pp. rendelkezik, meghatározva azt is, hogy a helyreigazító közlemény közzétételét ki, milyen határidőn belül, milyen tartalommal és kitől kérheti. A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes az előzetes eljárást nem mellőzte, ebből az okból a keresetlevél visszautasítására nem volt indok, azonban annak eldöntése, hogy az előzetes eljárás megfelelő volt-e – mivel ez alapozza meg a felperes anyagi jogi igényét – a kereset érdemi elbírálása körében vizsgálandó volt. Az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatálybalépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/2017. Polgári jogegységi határozat szerint a Pp. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekintett, a sajtóhelyreigazítási per indításának feltételeiről szóló PK 13. számú állásfoglalás szerint a sajtó-helyreigazítás elrendelése iránt Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.056/2025/4 [25] [26] [27] [28] [29] [30] 5 pert csak akkor lehet indítani, ha a helyreigazítást kérő irat az előírt harmincnapos határidőn belül megérkezik a sajtószervhez. A Pp. 495.§
(1)bekezdésének
- január
- napjától hatályos rendelkezése szerint a helyreigazítási kérelem címzetthez való megérkezésének bizonyítását kiválthatja a felperes azzal, ha azt igazolja, hogy a helyreigazítás iránti kérelmet legkésőbb a határidő utolsó napján a sajtószerv címére ajánlott küldeményként postára adta. Ez utóbbi esetben a tényleges megérkezés időpontjának nincs jelentősége. Az alperesi vitatás folytán az előzetes eljárás megfelelő lefolytatásának bizonyítása ‒ a perbeli esetben az, hogy a helyreigazítási kérelmet a megfelelő sajtószerv címére küldte el, illetve az a szerkesztőséghez határidőben megérkezett – a felperes bizonyítási érdekébe tartozott. A másodfokú bíróság egyetértett az alperessel abban a kérdésben, hogy a felperes a törvény szerinti sajtószerv (a szerkesztőség alperes) kötelező előzetes felhívásának megtörténtét nem igazolta. Arra helytállóan hivatkozott a felperes fellebbezési ellenkérelmében, hogy a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló
- évi CLXXXV. törvény (Mttv.) 46.§
(2)bekezdés a)-d) pontja és
(9)bekezdése szerint a sajtótermék nyilvántartásba vételére irányuló bejelentésben a szerkesztőségének sem a postacímét, sem az internetes elérhetőségét nem kell megjelölni, ez nem kötelező tartalma a sajtótermék impresszumának, de a Nemzeti és Média Hírközlési Hatóság nyilvános és közhiteles nyilvántartásának sem. Így nem kizárható módon előfordulhat, hogy a jogi személyiség hiányából következően székhellyel nem rendelkező szerkesztőség címét a helyreigazítás iránti kérelemmel fellépni kívánó fél nem ismeri. A bírói gyakorlatban ennek megfelelően kialakult jogértelmezés szerint a szerkesztőség vagy a szerkesztői felelősséget viselő más személy léte és elérhetőségi adatai tekintetében meglévő bizonytalanság következményei nem háríthatóak a helyreigazítást kérőre (BDT2024.4740.). Ilyen esetekre (ha a postacím nem is ismert, mert azt az impresszum nem tünteti fel, vagy a kiadó címét tartalmazza és nem a szerkesztőségét) fogadta el a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma
- március 12-i ülésén azt az álláspontot, hogy a sajtószervhez címzett sajtóhelyreigazítási iránti kérelem alapján a sajtószerv a közzétételt nem tagadhatja meg kizárólag abból az okból, hogy a postai borítékon vagy az ajánlott küldemény feladóvevényen címzettként a kiadó, címként pedig a kiadó székhelye, postai címe került feltüntetésre, pusztán ebből az okból nincs helye a kereset elutasításának. Ilyen esetekben megfelelhet a rendeltetésszerű joggyakorlásnak, ha a felperes vélelmezi, hogy a sajtótermékért a kiadó visel szerkesztői felelősséget, vagy címe egyúttal a szerkesztőség címe is, és ennek megfelelően küldi meg az előzetes helyreigazítási kérelmet. A kialakult sajtójogi gyakorlat szerint ugyanakkor a helyreigazítási kérelmek szabályos intézéséhez szükséges adatokat a sajtószervek az impresszumban rendszerint megjelenítik, amelyben tájékoztatást nyújthatnak a kérelem beadásának módjáról, valamint arról is, hogy milyen szervhez, milyen postai vagy e-mail cím(ek)re kell azt intézni. A hírlap impresszumában a csatolt lapszámmal igazoltan megfelelő tájékoztatás olvasható a jogszabályi előírások szerint kötelező tartalmi elemek mellett arról is, hogy a hírlap Szerkesztősége cím6 szám alatti címen található, ami egyben a levélcíme is. Ugyanezen rovat a szerkesztőség adataitól elkülönítve tartalmazza a hírlap kiadóját (egyéb1), és a kiadó címét (cím5). Ilyen igazolt adatok mellett az elsőfokú ítéletben hivatkozott, és fent ismertetett ítélkezési gyakorlat alkalmazásának nem volt helye, mert a felperes nem lehetett bizonytalan a szerkesztőség léte és elérhetőségi adatai tekintetében. A perbeli esetben ezért azt a következtetést kellett levonni, miszerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a helyreigazítási kérelmet a megfelelő sajtószerv címére küldte el, illetve azt sem, hogy az irat a címzetthez határidőben megérkezett. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.056/2025/4 [31] [32] [33] [34] [35] [36] 6 Ennek igazolására nem volt alkalmas ‒ a lap kiadója és szerkesztősége között nyilvánvalóan fennálló szervezeti kapcsolat és kommunikáció ellenére ‒, hogy a posta a szerkesztőségnek címzett küldeményt a címhelyen kézbesítette, mert ebből nem vonható le az a következtetés, hogy a kiadó a levelet továbbküldte az ezt tagadó alperesnek úgy, hogy az a
- március
- napjáig terjedő határidőben hozzá meg is érkezett. Erre a postázás útján tényleges lehetősége nem is volt. A küldemény azonosító száma igazolja ugyan, hogy a tértivevény az elküldött levélhez tartozik, de nem merült fel a felperes vélekedését és az elsőfokú bíróság következtetését alátámasztó olyan adat, ami igazolná, hogy a levél budapesti átvevője a zalaegerszegi alperes meghatalmazottja lett volna. Annak pedig, hogy a szerkesztőség címzettnek a kiadó címére küldött levél kézbesítése a postai szolgáltatások szabályai megtartásával került-e sor, ebben a perben nem volt jelentősége. A felperes azt helyesen rögzítette fellebbezési ellenkérelmében, hogy a jogi személy kiadó szerkesztői felelősséget visel a hírlap tartalmáért, ettől függetlenül nem minősül sem a napilap szerkesztősége helyett, sem mellette helyreigazításra köteles sajtószervnek. A helyreigazítás körében a Pp. 499.§
(1)bekezdése alapján az a kötelezettség terheli, hogy a sajtóhelyreigazítási kérelem megalapozottsága esetén a pernyertes felperes perköltségét megfizesse. Mivel a felperes a helyreigazítási kérelmét a sérelmezett cikk közzétételétől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül nem adta postára az alperes címére, és az nem is érkezett meg az alpereshez, elenyészett a joga, hogy az igényét sajtóperben érvényesíthesse. Az elsőfokú bíróság ítélete ebből az okból sérti a Pp. 495.§-át és az Smtv. 12.§-át. A másodfokú bíróság az így kifejtett indokok alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az alperes fellebbezése sikeres volt, ezért a másodfokú bíróság mellőzte a egyéb1 elsőfokú perköltségben, valamint kereseti eljárási illetékben való marasztalását, és a Pp. 83.§
(1)bekezdése alapján a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2.§
(1)bekezdésére utalással nyolc óra elsőfokú és négy óra másodfokú munkavégzés után felszámított óránként 65.000 forint + Áfa, összesen 990.600 forint összegben. A Pp. 102.§
(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az első- és másodfokú eljárási illeték megfizetésére, egyúttal a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdése alapján tájékoztatta az esedékesség időpontjáról, valamint a fizetés során a közlemény rovatban feltüntetendő adatokról. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376.§
(1)bekezdés a)-c) pontjaiban írt feltételek hiányában tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- július
- Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró