A határozat elvi tartalma: A felperes a táppénzre jogosító időszak lejártát követően is keresőképtelen volt, ezért a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség nem terhelte. A felperes állásidőre és felmondási időre irányuló keresete így megalapozatlan volt. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.245/2021/
- A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság dr. Deák Sándor ügyvéd (cím1) által képviselt Felperes1 (felperesi cím) felperesnek, a Pál és Kozma Ügyvédi Iroda (Cím2 ügyintéző: dr. Kozma Anna ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Alperesi cím) alperes ellen elmaradt munkabér és felmondási időre járó díjazás megfizetése iránt indított perében a Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.093/2020/
- számú ítélete ellen, a felperes
- sorszámú fellebbezése folytán, -tárgyaláson kívül- meghozta az í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint + Áfa másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] Felperes
- napjától állt munkaviszonyban az alperes jogelődjénél csatornamű gépész munkakörben. Foglalkoztatása a balassagyarmati szennyvíztelepen történt. [2] A felperes
- napjától volt keresőképtelen. A munkavállaló
- napján kérelmet nyújtott be a megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránt a Nógrád Megyei Kormányhivatalhoz. A Kormányhivatal a
- április.
- napján kelt határozattal a felperes kérelmét elutasította. Megállapította, hogy egészségi állapotának Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.245/2021/7 2 mértéke 44%, mely alapján a C2 minősítési csoportba tartozó, azonban keresőtevékenységét végez, rendszeres pénzellátásban részesül, ezért ellátásra nem jogosult. [3] A kérelem elbírálásához felperes foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot kezdeményezett a munkáltató orvosánál, melynek során NÉV1 orvos – a felperes személyes vizsgálatának mellőzésével –
- napján azt állapította meg, hogy jelen egészségi állapotában csatornamű gépész munkakör ellátására alkalmatlan, és erről igazolást állított ki. A felperes
- május
- napjáig volt jogosult táppénzre. [4] A felperes
- május
- napján azzal a kéréssel fordult a munkáltató vezetőjéhez, törvényes képviselő1 vezérigazgatóhoz, hogy táppénzes állományának
- május
- napjával történő lejártát követően biztosítson a részére egészségügyi és fizikai állapotának megfelelő munkát. [5] Alperes részéről törvényes képviselő2 koordinációs igazgató a
- május
- napján kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy az utolsó táppénzes igazolása szerint továbbra is keresőképtelen, nem jogosult ellátásra, így a biztosítási jogviszonya szünetel. [6] törvényes képviselő2
- napján kelt levelében megállapította, hogy a felperes a háziorvos által kiállított táppénzes papír alapján továbbra is keresőképtelen, így a társaságnak nincs foglalkoztatási kötelezettsége. Másfelől felperes nem jelent meg a munkavégzési munkahelyén. [7] Az alperes a
- július
- napján kelt felmondással felperes munkaviszonyát 90 napos felmondási idővel a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (Mt.)
- §
(1)bekezdése, a 66. §
(9)bekezdése, valamint a 69. §
(1)bekezdése és a
(2)bekezdés g) pontja alapján megszüntette. Egyidejűleg intézkedett a ki nem adott szabadság megváltásáról és nyugdíj jutalom kifizetéséről. A munkaviszony megszűnésének időpontját
- október
- napjában határozta meg. [8] A felperes részére
- június
- napján kelt határozattal rokkantsági ellátás került megállapításra. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [9] A felperes a keresetében
- május
- napjától
- július
- napjáig elmaradt munkabér, valamint
- július
- napjától
- október
- napjáig tartó felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére kérte az alperest kötelezését. Az elmaradt Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.245/2021/7 3 munkabér összegét 572.320 forintban, míg a felmondási időre járó díjazás összegét bruttó 983.280 forintban kérte megállapítani. [10] Előadta, hogy az alperest
- május
- napjától foglalkoztatási kötelezettség terhelte, mert csak az eredeti munkakörében volt keresőképtelen. Az alperes a foglalkozásegészségügyi vizsgálat elvégzését nem rendelte el, a részére másik munkakört nem ajánlott fel és nem intézkedett a munkaviszonya megszüntetése felől sem, így nem tartotta be a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatásához fűződő jogszabályi követelményeket. Kifogásolta továbbá, hogy tudomása nélkül, részére fizetésnélküli szabadságot írt ki a munkáltató. Hivatkozott arra is, hogy nem a munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá a felmondást. [11] A felperes előadta, hogy állásidőre járó munkabérre jogosult, figyelemmel az Mt.
- §
(1)bekezdésére, valamint az Mt. 146. §
(1)bekezdésére hivatkozással. [12] Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a felperes
- május
- napjától a munkaviszonya megszüntetéséig keresőképtelen volt, az alperest foglalkoztatási kötelezettség nem terhelte. Keresőképtelenség megítélése szempontjából nincs jelentősége a táppénzre való jogosultságnak, a táppénzre való jogosultság megszűnése nem jelenti a keresőképtelenség megszűnését. Előadta, hogy a munkáltatót kizárólag a munkaszerződés szerinti munkakörben terheli foglalkoztatási kötelezettség. Az elsőfokú bíróság ítélete [13] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. [14] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes táppénz jogosultságát
- május
- napján kimerítette. A felperes részére egészségi állapotára tekintettel a komplex minősítés alapján a hatóság
- május
- napjára visszamenőleg rokkantsági ellátást állapított meg, melyre tekintettel a felperes a felmondás közlésekor nyugdíjasnak minősült. A munkáltató a munkaviszonyt erre tekintettel indokolás nélkül szüntethette meg. [15] A bíróság jogi álláspontja szerint a munkáltató jogszerűen nem rendelhette el a keresőképtelenség idején a munkaköri alkalmassági vizsgálatot. Munkaköri alkalmatlanság ugyanis akkor állapítható meg, ha a munkavállaló keresőképes. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.245/2021/7 4 [16] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a keresőképtelenséget csak a korábban, a keresőképtelenséget megelőzően ellátott – és a munkaszerződésben rögzített – munkakör viszonylatában lehet orvos-szakmailag elbírálni. A felperes a táppénzre való jogosultsága lejártakor szeretett volna munkába állni, annak ellenére, hogy keresőképessége nem állt fenn, ezért rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége sem volt. [17] Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes keresőképtelenségére tekintettel az alperest az Mt.
- §
(1)bekezdés szerinti foglalkoztatási kötelezettség nem terhelte, ennek megfelelően sem állásidőre járó alapbér, sem felmondási időre járó távolléti díj nem illette meg a felperest, így a keresetet elutasította. [18] Az elsőfokú bíróság a szabályszerű idézés ellenére a tárgyaláson meg nem jelent tanú4 háziorvos meghallgatását mellőzte, tekintettel arra, hogy a felperesnek az eredeti munkakörben való keresőképtelensége tényét a felek nem vitatták, a tanú által kiállított igazolások tartalmát egyformán értelmezték. Ugyanígy nem tartotta szükségesnek az elsőfokú bíróság tanú
- és tanú3.k tanúk meghallgatását arra vonatkozóan, hogy a felperes
- május
- napján megjelent-e a munkavégzési helyén, mivel ezen tény a per eldöntése szempontjából nem volt releváns. [19] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes foglalkozás-egészségügyi orvosának a
- március
- napján kelt a „csatornamű gépész munkakör ellátására alkalmatlan” tartalmú orvosi javaslata, nem a munkáltató által elrendelt vizsgálat alapján került kiállításra, hanem a felperes kezdeményezésére, mely tényről az orvos a munkáltatót nem értesítette. [20] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkáltatót nem terhelte munkakör felajánlási lehetőség, figyelemmel arra, hogy az irányadó jogszabályi feltételek nem álltak fenn. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [21] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelemnek történő helyt adást kért. [22] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az általa előterjesztett bizonyítási indítványoknak nem adott helyt, mely alapján a tényállást helytállóan lehetett volna megállapítani. A bizonyítási eljárás során is bebizonyosodott, hogy az alperes a munkáltatói jogot úgy gyakorolta, hogy arról őt nem tájékoztatta. Sérelmezte, hogy az alperesnek
- május
- napján lehetősége lett volna a munkaviszonyát megszüntetni, melynek nem tett eleget. Előadta, hogy
- május 12-én munkavégzésre jelentkezett, de az alperes a foglalkoztatási kötelezettségét és az üzemorvosi vizsgálatát elmulasztotta. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.245/2021/7 5 [23] Álláspontja szerint csak az eredeti munkakör ellátásában volt korlátozva, így a foglalkozás- egészségügyi vizsgálat alapján megállapítható lett volna, hogy milyen munkakör betöltésérére alkalmas. Sérelmezte, hogy az alperes megtagadta az üzemorvosi vizsgálat lefolytatását. [24] Sérelmezte, hogy a munkáltató hónapokon keresztül fizetésnélküli szabadságon tartotta, mellyel a megélhetését veszélyeztette. [25] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak helyes tényállása és jogi indokolása alapján. [26] Az alperes előadta, hogy a munkáltatói jog gyakorlására való jogosultságnak a felperes keresete szempontjából nincs jelentősége. [27] Az alperes álláspontja szerint tanú4 háziorvos tanúkénti meghallgatása szükségtelen volt, figyelemmel a felek egyező előadására. Nem kétséges, hogy a háziorvos igazolása alapján a felperes táppénz jogosultsága lejártát követően is keresőképtelen volt, ebből következően az alperest foglalkoztatási kötelezettség nem terhelhette. [28] Alaptalannak tartotta a felperes azon előadását, miszerint nem ajánlott fel az egészségi állapotának megfelelő munkakört. Egyrészt az alperest a törvény alapján nem terhelte más munkakör felajánlására, illetve a jogviszony megszüntetésére irányuló jogszabályi kötelezettsége nem volt. [29] Téves az a felperesi állítás is, miszerint a munkáltató őt fizetésnélküli szabadságon tartotta volna, mivel erre nézve a felek között egyértelmű és világos nyilatkozatok voltak. A másodfokú bíróság döntése és jogi indoka [30] A felperes fellebbezése nem alapos. [31] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást helytállóan állapította meg, az érdemi döntéssel is Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.245/2021/7 6 egyetértett, ezért az elsőfokú ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.)
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [32] A Pp. 370.§
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a
(2)-
(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősül a Pp. 371.§
(1)bekezdés a), d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. [33] A felperes elsődlegesen azt vitatta, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy személyi vonatkozásban ki gyakorolta a munkáltatói jogokat. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a jelen elbírálása szempontjából nem releváns, hogy a munkaviszony megszüntetését a munkáltatói jog gyakorlására jogosult munkavállaló gyakorolta-e. A jelen per tárgya állásidő megfizetésére kötelezés, a felperes a munkáltatói felmondás jogszerűsége kapcsán nem terjesztett elő keresetet. A fentieken túl a felperes sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésében nem jelölte meg, hogy milyen okból vitatja a munkáltatói jog gyakorlásának szabályszerűségét és ez okszerűen összefüggésben áll-e a keresetével. [34] A felperes sérelmezte továbbá, hogy vonatkozásában a munkáltató nem rendelte el a soron kívüli munkaköri vagy szakmai alkalmassági vizsgálatát. [35] A munkaköri szakmai, illetve személyi higiénés orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 7. §
(1)bekezdés a) pontja alapján soron kívüli munkaköri vagy szakmai alkalmassági vizsgálatot kell végezni, ha a munkavállaló egészségi állapotában olyan változás következett be, amely feltehetően alkalmatlanná teszi az adott munkakör egészséget nem veszélyeztető és biztonságos ellátására, a szakmai elsajátítására, illetve gyakorlására. [36] Az NM 7.§
(3)bekezdés c) pontja alapján soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kezdeményezhet a háziorvos is minden olyan heveny vagy idült betegség után, amely a munkavállaló munkaalkalmasságát befolyásolhatja. [37] A perben lefolytatott bizonyítási eljárás során egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes keresőképtelensége a
- május
- napját követően, azaz a táppénz jogosultságának való időtartam után is fennállt. [38] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint keresőképtelenség idején a munkáltató jogszerűen nem rendelhet el soron kívüli foglalkozás egészségügyi vizsgálatot akkor sem, ha arra a háziorvos javaslatot tesz. A Kúria az EBH.2006.15.
- számú eseti döntésében kimondta, hogy a keresőképtelenség a munkaköri Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.245/2021/7 7 feladatok ellátására való alkalmatlanságot nem alapozza meg. A munkaköri feladatokra való alkalmatlanság azt jelenti, hogy a munkavállaló a számára kijelölt munkafeladatokat valamely személyében rejlő ok (képesség, adottság, készség) hiánya miatt nem tudja ellátni. Ennek megállapítása nem történhet meg olyan időszakban, amely idő alatt a munkavállalót a törvény a munkavégzési kötelezettsége alól mentesíti. Ennek következtében a munkáltató nem is rendelhetett volna el soron kívüli alkalmassági vizsgálatot, figyelemmel arra, hogy a felperes keresőképtelen volt. [39] A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a munkáltató fizetésnélküli szabadságon tartotta hónapokon keresztül, figyelemmel arra, hogy erre vonatkozóan csak tényállítást tett, de azt nem bizonyította. A perben becsatolásra került a felek között lefolytatott levelezés, mely szerint a munkáltató nyilatkozott, hogy a felperes keresőképtelensége okán nem volt köteles rendelkezésre állni és az alperest e miatt nem terhelte foglalkoztatási kötelezettség. [40] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint a munkáltatót a felperes keresőképtelenségére tekintettel, figyelemmel az Mt. 51.§
(1)bekezdésére, foglalkoztatási kötelezettség nem terhelte, így nem jogosult állásidőre járó alapbér, illetve felmondási időre járó távolléti díjra sem. [41] Megalapozatlan a felperesnek a tanú meghallgatása vonatkozásában előterjesztett fellebbezési kérelme is. Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy szükségtelen volt tanú4 háziorvos meghallgatása, figyelemmel arra, hogy a felperesnek az eredeti munkakörében való keresőképtelensége tényét a felek nem vitatták, a tanúk által kiállított igazolások tartalmát a felek egyformán értelmezték. [42] A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperesnek azon hivatkozását sem, miszerint a munkáltatónak megfelelő munkakört kellett volna felajánlani a számára. A felperes keresőképtelen volt, ennek következtében a munkáltatót nem terhelte foglalkoztatási kötelezettség, így munkakör felajánlási kötelezettség sem. A másodfokú bíróság utal a Kúria Mfv.I.10.438/2018/4.számú határozatára, mely rögzítette, hogy keresőképesség hiányában a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség nem terheli, foglalkoztatási kötelezettség hiányában kizárt az állásidőre járó díjazás. [43] Záró rész A fentiek alapján a másodfokú bíróság a rendelkező rész szerint határozott. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.245/2021/7 8 [44] A felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, így a felmerült fellebbezési illetéket a Pp. 102.§
(6)bekezdése alapján az állam viseli. [45] A másodfokú bíróság a bírósági eljárásban érvényesíthető ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján kötelezte a felperest másodfokú perköltség megfizetésére. [46] bírálta el. A másodfokú bíróság a határozatát a Pp. 376.§-a alapján tárgyaláson kívül [47] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 375.§-a zárja ki. Budapest, 2022. január 27. dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Kulisity Mária s.k. bíró