Bf.144/2025/18 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében, ezért – mint különös visszaesőt – 7 év 6 hónap szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg és megállapította, hogy legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat, hogy 846.419 forint bűnügyi költséget fizessen meg az államnak. [2] Az ítélettel szemben a kihirdetését követően az ügyész a vádlott terhére, súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében, míg a vádlott és védője enyhítés céljából jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.307/2025/4. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, azonban a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjára utalva rámutatott, hogy a bejelentett fellebbezések irányára tekintettel a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát. [4] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, azonban utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet [37] bekezdése tévesen tartalmazza azt a megállapítást, hogy a büntetés kiszabása körében a Be. 562. §

(2)bekezdés szerint indokolta ügydöntő határozatát, mert a törvényszéket a rövidített indokolás lehetősége nem a büntetés kiszabására, hanem az egyéb kérdésekben illette meg. [5] Megítélése szerint az irányadó tényállásból okszerűen következik a vádlott bűnössége és a bűncselekmény minősítését, valamint a vádlott különös visszaesői minőségét is törvényesnek találta. [6] A fellebbviteli főügyészség szerint a törvényszék a büntetéskiszabás körében irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket feltárta, azonban a sértetti közrehatás jelentős enyhítő körülményként nem vehető figyelembe, mert a konfliktus nem a sértett általi meglökéssel, hanem már a gépkocsiban megindult. A vádlott terhére nagy nyomatékkal értékelendőnek találta a bódult állapotban történt elkövetést, a kitartó bántalmazást, valamint azt a tényt, hogy a cselekmény a sértett életére máig kiható káros eredménnyel járt, ugyanakkor a vádhatóság szerint a sértett neme és a barátnői jogállása nem vehető számba súlyosítóként. [7] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vádlottal szemben a középmértéknél hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása szükséges, azonban a kiszabott szabadságvesztés tartama ennek ellenére sem áll arányban a vádlott társadalomra Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.144/2025/18. 3 veszélyességével és az elkövetett bűncselekmény konkrét tárgyi súlyával. Meggyőződése szerint a társadalom védelmének törvényi célja a vádlottal szemben hosszabb szabadságvesztéssel érhető el, ezért annak súlyosítása indokolt. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamával egyetértett. [8] Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései közül hiányolta az ügydöntő határozat rendelkező részéből az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításának módját, mert azt meglátása szerint nem az indokolásban, hanem a rendelkező részben kell feltüntetni, továbbá hiányolta még a Be. 321. §

(5a)bekezdés szerinti felhívást is. [9] Mindezek alapján a fellebbviteli főügyészség indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását akként, hogy az ítélőtábla a szabadságvesztés tartamát emelje fel, rögzítse az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításának kulcsát, továbbá egészítse ki a bűnjelekre vonatkozó rendelkezést, egyebekben a törvényszék ítéletét hagyja helyben. [10] A vádlott védője a fellebbezés írásban előterjesztett indokolásában kifejtette, hogy egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a büntetést befolyásoló körülményeket nem általánosságban, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva kell értékelni. Megítélése szerint az enyhítő körülmények felsorolásából kimaradt annak rögzítése, hogy védence az eljárás megindulásától kezdve mindvégig együttműködött a nyomozó hatósággal és a bírósággal, ami jelentős gyorsító hatással bírt a büntetőügy mielőbbi befejezésére. A vádlott javára kérte értékelni azt is, hogy a büntetés-végrehajtás keretei között megkezdte és eredményesen folytatja a kábítószerhasználatot megelőző, gyógyító, felvilágosító terápiát. Álláspontja szerint nem kapott kellő hangsúlyt az a tényező sem, hogy védencével szemben 2 év 5 hónapja alkalmazzák a legszigorúbb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést. [11] A súlyosító körülményekkel kapcsolatban sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság védence terhére értékelte, hogy a bűncselekményt általa ismert, nő nemű személy sérelmére követte el, mert az

1. BK vélemény ilyen súlyosító tényezőt nem nevesít. Utalt arra, hogy kizárólag e tárgykörben egyetért a fellebbviteli főügyészséggel. [12] Meggyőződése szerint az így kiegészített, illetve korrigált büntetési tényezők összevetése alapján kiegyenlített arány áll fenn, ezért indokolatlan a középmértéktől súlyosabb büntetés kiszabása, egyben arra kérte a másodfokú bíróságot, hogy fontolja meg a törvényszék által kiszabott szabadságvesztés tartamának csökkentését. Utalt arra is, hogy a vádhatóság súlyosításra irányuló érvei közül egyikkel sem ért egyet. [13] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy az ítélőtábla ne adjon helyt az ügyészség súlyosítást célzó fellebbezésének és lehetőség szerint csökkentse a védencével szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.144/2025/
2. 4 [14] A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője – az átiratban előzetesen bejelentettek szerint – nem vett részt. [15] A védő a nyilvános ülésen az írásban kifejtett érveit fenntartotta és kérte, hogy a másodfokú bíróság csökkentse a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát. [16] Terhelt1 vádlott a nyilvános ülésen megbánásának adott hangot és az alábbi okiratokat csatolta másolatban: a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Ügyészség
3. október
4. napján kelt B.XX.1070/2023/
5. számú határozatát eljárás megszüntetéséről, amely szerint Terhelt1 gyanúsított a kábítószer megelőző-felvilágosító (elterelő) ellátásban részt vett, ezért vele szemben az eljárást – „mivel a törvényben meghatározott egyéb okból a gyanúsított büntethetősége megszűnt” – megszüntette, a Intézmény1 Drogkonzultációs Irodájának intézményvezetője által
6. március
7. napján kiállított igazolást megelőző-felvilágosító szolgáltatás megkezdéséről, a Intézmény1 Drogkonzultációs Irodájának intézményvezetője által
8. szeptember
9. napján kiállított igazolást megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételről, a BV Intézet1 EFOP szakmai megvalósítója által
10. szeptember
11. napján aláírt „Igazolás projektben való részvételéről” megnevezésű dokumentumot, amely szerint a fogvatartott vádlott részt vesz a „Társadalmi kohéziót erősítő komplex bűnmegelőzési és reintegrációs program” kiemelt projekthez kapcsolódó, költségvetési forrásból megvalósuló fogvatartotti reintegrációs programban, a vádlott részére kiállított Oklevelet a „Beszélő – Színházi Csoport nevű reintegrációs programban való részvételéért” és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Titkárságának főosztályvezetője és két csoportvezető által aláírt okiratot, amely a „Beszélő – Színházi Csoport, A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával, Reintegrációs foglalkozás a BV Intézet1 II. sz. Objektumban” cím alatt a vádlottra és a csoport egészére vonatkozó jellemzést tartalmaz. [17] Terhelt1 vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy szabadulását követően szeretne dolgozni, normális életet élni, családot alapítani és mindent megtenni annak érdekében, hogy soha többet ne kövessen el a vád tárgyává tett cselekményt. [18] Az ellentétes irányú fellebbezések közül a vádlott és védőjének enyhítést célzó fellebbezése alapos. [19] A Fővárosi Ítélőtábla a perorvoslatok alapján eljárva megállapította, hogy a fellebbezéseket a Be.
12. §

(3)bekezdés a) pontja alapján szűkített tartalommal jelentették Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.144/2025/18. 5 be, ezért Be. 590. §

(3)és

(5)bekezdése értelmében a felülbírálat korlátozott. a [20] A korlátozott felülbírálat azt jelenti, hogy a másodfokú bíróságnak kizárólag a Be. 590. §

(5)bekezdés a) pontjában írt eljárási szabálysértések vizsgálatára volt törvényes lehetősége, melynek során a fellebbviteli főügyészséggel egyezően megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta. [21] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ennek megfelelően az ítélőtábla az ítéletét a hivatkozott törvényi előírás szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [22] A tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést Terhelt1 vádlott bűnösségére és cselekménye minősítése, valamint a különös visszaesői minősége is törvényes, azonban ez utóbbi törvényhelyeként szükséges utalni a Btk. 459. §

(1)bekezdés 31./a) pontjára. [23] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolás részét két helyen szükségesnek tartja korrigálni. Elsőként az előéleti adatokat tartalmazó [8] bekezdés negyedik sorában a bűncselekmény megnevezését egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettére helyesbíti. Másodikként rámutat arra, hogy a fellebbviteli főügyészség helytállóan észlelte, hogy a [37] bekezdés első mondata tévesen tartalmazza, hogy a Be. 562. §

(2)bekezdése a büntetéskiszabás körében biztosít lehetőséget a rövidített indokolásra, mert az említett törvényhely utal a Be. 564. §

(4)bekezdésére, amelynek

1. a)és
2. b)pontja értelmében a bűnösséget megállapító ítélet indokolása tartalmazza a büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása, vagy ezek mellőzése esetén e döntés indokait, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével, továbbá, ha a bíróság a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként figyelembe vette a büntetőeljárás elhúzódását, akkor az erre való utalást is. Mindez azt jelenti, hogy ha a fellebbezés kizárólag a büntetésre vonatkozó rendelkezés ellen irányul, akkor az indokolásnak kötelező tartalmi eleme a büntetés kiszabására vonatkozó álláspont kifejtése, ezért az elsőfokú ítélet [37] bekezdésének első mondatát az ítélőtábla akként korrigálja, hogy abból elhagyja „a büntetés kiszabása” mondatrészt. [24] Végezetül a nyilvános ülésen becsatolt megszüntető határozatra tekintettel az elsőfokú ítélet [9] bekezdését kiegészíti azzal, hogy a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Ügyészség a 2025. október 20. napján kelt B.XX.1070/2023/26. számú határozatával a kábítószer birtoklásának vétsége miatt Terhelt1 gyanúsított ellen indult eljárást a Be. 398. §

(2)bekezdés c) pontja alapján megszüntette, mert a gyanúsított a Btk. 180. §

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott kábítószerrel kapcsolatos megelőző-felvilágosító szolgáltatáson részt vett. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.144/2025/

1. 6 [25] A joghátrány megválasztása körében az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló
2. BK véleményben írtakat szem előtt tartva vette számba a vádlott terhére és javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket. A fellebbviteli főügyészség és a védő is arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem értékelhető súlyosító tényezőként, hogy a bűncselekmény sértettje nő, illetve „szorosabb barátnő” volt, azonban a másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy önmagában az a körülmény, hogy az
3. BK vélemény a hivatkozott tényezőt nem tartalmazza, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne mérlegelés tárgyává tenni. Az ítélőtábla ettől függetlenül azonban az elsőfokú ítélet [46] bekezdésének utolsó két sorát akként pontosítja, hogy súlyosító körülményként azt értékelte a vádlott terhére, hogy általa ismert, nála lényegesen gyengébb fizikumú nő sérelmére követte el a testi sértés bűntettét. [26] A Kúria a
4. évi
5. számon közzétett eseti döntésében foglalkozott a büntetés céljának kérdésével, melynek során kifejtette, hogy a Btk.
6. §-ában írtak szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés kétségtelen joghátrány, a büntetés kiszabása ekként joghátrány okozása, vagyis az elkövetőre vonatkozó rosszallás megtestesítése. Az elkövetett bűncselekmény viszont nyilvánvalóan szintén rosszat jelent. Ehhez képest a büntetés lényege – hagyományosan – a rosszra (a bűnre) adott olyan válasz, amiben testet ölt az elkövetőre vonatkozó, az elkövető számára rossz, azaz joghátrány (szabadságelvonás, jogkorlátozás stb.) okozása. A büntetés alakilag mindig megtorlás, vagyis az elkövető által elkövetett bűntettnek megfelelő, arányos joghátránnyal való viszonzása. A büntetés lényege, tartalma pedig egyfelől fenyítés, azaz az elkövető számára nehézséggel sújtás, másfelől a bűnhődés lehetőségének elindítása. Ahhoz, hogy egy büntetés elérje célját általában elegendő, hogy a büntetés okozta rossz nagyobb legyen, mint a bűnből következő jó, és a rossznak túlsúlya alapján kell kiróni a büntetést és közömbössé tenni azt az előnyt, amelyet egy adott bűncselekmény elkövetése az elkövető számára jelentene. [27] Az ítélőtábla rögzíti továbbá, hogy a büntetésnek meg kell felelnie a generális és a speciális prevenció követelményének, mind a társadalom többi tagját, mind a tettest vissza kell tartania újabb bűncselekmény elkövetésétől. Ezáltal tehát alkalmasnak kell lennie a bűnözés befolyásolására, amelynek egyik eszköze az individualizáció, vagyis a büntetés lehetőleg személyre szabott, egyéniesített volta. [28] A súlyosító és enyhítő körülményeket az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte, amikor úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása indokolt, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet kihirdetése óta eltelt fél évet meghaladó időmúlásra, valamint kiemelt nyomatékkal a másodfokú eljárásban becsatolt dokumentumokban foglaltakra is figyelemmel, a törvényszék által meghatározott szabadságvesztés tartamát 6 évre mérsékelte, amely a fokozatosság elvével, valamint a vádlott személyében és cselekményében megnyilvánuló társadalomra veszélyességgel is arányban áll. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.144/2025/
7. 7 [29] A szabadságvesztés börtön fokozata, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása, valamint az előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámítása törvényes, az elsőfokú bíróság helyesen jelölte meg ítéletében, hogy ezen rendelkezések mely törvényi előírásokon alapulnak. A fellebbviteli főügyészség indítványával ellentétben a másodfokú bíróság nem tartotta szükségesnek az elsőfokú ítélet rendelkező részének kiegészítését a Btk.
8. §

(2)bekezdésében meghatározott beszámítási kulccsal, mert azt a Be. 451. §

(3)bekezdése, a Be. 561. §

(2)bekezdése és a Be. 564. §

(2)bekezdése sem írja elő az ügydöntő határozat rendelkező részének kötelező tartalmi elemeként, továbbá az őrizetben és letartóztatásban töltött idő beszámításának módja – a bűnügyi felügyelettel ellentétben – kizárólag egyféle lehet. [30] A másodfokú bíróság a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát a szabadságvesztés mértékéhez igazítva ugyancsak 6 évre csökkentette és a mellékbüntetés törvényhelyeként az elsőfokú ítéletben írtakon felül a Btk. 33. §

(2)bekezdését is feltünteti. [31] A másodfokú bíróság a törvényszéki iratanyagban fellelhető bűnjeljegyzék alapján megállapította, hogy a 2 pár papucs bűnjel közül az egyiknek a sorszáma tévesen

1. sorszámúként került megjelölésre, azonban az helyesen
2. sorszám, ezért rögzítette, hogy a bűnjelként kezelt és sértett1 sértett részére kiadni rendelt 1-1 pár női papucs helyesen a bűnjeljegyzék
3. és
4. sorszáma alatt található. [32] Az elsőfokú ítélet hiányosságát pótolva, a bűnjelek vonatkozásában a Be.
5. § –
6. március
7. napjától hatályos –

(5a)bekezdésének megfelelően arról is rendelkezett, hogy amennyiben a dolog átvételére jogosult a jogerős határozat közlésétől számított 3 hónapon belül azt nem veszi át, akkor az állam tulajdonába kerül. [33] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek. [34] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 599. §

(1)bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen, a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyéb rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [35] Az ítélőtábla a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.144/2025/

1. 8 [36] A másodfokú eljárásban a vádlott kirendelt védőjének díjával felmerült bűnügyi költség megállapításáról és viseléséről a Be.
2. §

(1)bekezdése értelmében a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,

1. év december hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Patassy Bence s.k. előadó bíró Dr. Kertész Andrea s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 7.B.298/2024/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.144/2025/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal
5. év december hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év december hó
8. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke