Gf.40417/2021/5 – Fővárosi Ítélőtábla
A határozat elvi tartalma: Helyiségbérletnél a bérlemény szerződésszerű használatát kizáró valamely ok, körülmény akkor tekintendő a bérlő érdekkörébe tartozónak, ha a bérlő vagy az általa igénybe vett személyek állapotában, körülményeiben, helyzetében, magatartásában merült fel vagy arra vezethető vissza (betegség, gazdasági, finanszírozási, piaci, üzleti nehézségek, a bérleményben folytatott tevékenység gyakorlásának feltételeit meghatározó jogszabályi, hatósági előírások teljesítésének elmulasztása, stb.).
Minden egyéb, a bérlemény szerződésszerű használatát kizáró ok (a bérleményhez való hozzáférést akadályozó külső körülmények, a használatot, a hasznosítást korlátozó, kizáró hatósági, jogszabályi rendelkezések, stb.) kívül esik a bérlő érdekkörén.
A COVID-19 koronavírus világjárvány és az annak megfékezésére tett intézkedések a bérlő érdekkörén kívül álló oknak minősülnek. ...
Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2021/5.
A Fővárosi Ítélőtábla a jogi képviselő (cím6, ügyintéző: ügyvéd neve ügyvéd) által képviselt felperes1 (cím2) felperesnek ügyvéd neve1 ügyvéd (cím3) által képviselt alperes1 (cím4) alperes ellen bérleti díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2021. október 21-én kelt, a 24. sorszámú végzéssel 2021. december 14-én kijavított 32.G.40.298/2021/20-II. számú ítélete ellen a felperes által 22. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja; kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 400.000 (Négyszázezer) forint másodfokú perköltséget.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás [1] A felperes jogelődje, mint bérbeadó és az alperes, mint bérlő 2017. október 31én 15 év határozott időtartamra bérleti szerződést kötöttek az cím5 szám alatti ingatlanban lévő 1042,7 m2 alapterületű ingatlanrészre. [2] A 2.1. pontban rögzítették: a bérbeadó tudomással bír arról, hogy a bérlő a bérleményt a alperes1 működtetésére kívánja használni (állandó üzlethelyiségben vagy interneten bármilyen fajta lábbelit, pipere terméket, kiegészítőt, kapcsolódó kiegészítőt és más cikkeket értékesítő cipőbolt, amely tartós vagy időszakos értékesítést végez a alperesi hálózatnév hálózaton belül, valamint promóciós kampányokban vesz részt), amely hasznosításhoz a szerződés aláírásával kifejezetten hozzájárul. Bérlő a bérleményt csak a jogszabályban és a szerződésben megengedett célokra használhatja és saját költségén köteles teljesíteni azokat a jogszabályi, illetve hatósági előírásokat, amelyek a működését közvetlenül Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2021/5-II 2 érintik. A bérleményben folytatott tevékenység esetleges módosításához a bérbeadó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. [3] A 3.1. pont a szerződés időtartama alatt – a 3.2. pontban foglaltak kivételével – mindkét fél számára kizárta azt, hogy a szerződést rendes felmondással megszüntesse. A 7.2.2. pont szerint a bérlő a szerződést 60 napos határidővel rendkívüli felmondással akkor mondhatta fel, ha a bérlemény „valamely nem a bérlőnek felróható vagy érdekkörében álló okból egy hónapot meghaladó időtartamban folyamatosan szerződésszerű használatra alkalmatlanná válik és ennek során a kereskedelmi forgalom előtt fizikailag is zárva tart.”. [4] A 4.1. és 4.5. pontok értelmében a bérlőnek a bérlemény használatáért havonta a szerződésben meghatározott összegű bérleti díjat és üzemeltetési költséget kellett fizetni a bérbeadó által kiállított számla ellenében. A 4.4. pont úgy rendelkezett, a bérlő bérleti díjfizetési kötelezettsége a bérlemény kereskedelmi forgalom számára történő megnyitásának napján kezdődik, azonban abban az esetben, ha a bérlemény kereskedelmi forgalom számára történő megnyitását a bérlő az érdekkörében felmerült okból elmulasztja, a bérlemény átadását követő 61. naptól kezdődően köteles megfizetni a bérleti díjat. [5] Az alperes 2020. április 29-én kelt, a felpereshez címzett levelében 60 napos felmondási idővel, 2020. június 28. napjára rendkívüli felmondással felmondta a bérleti szerződést, annak 7.2.2. pontja alapján. A felmondás indokaként arra hivatkozott, a bérleti szerződés 2.1. pontja szerint a bérlemény kizárólag alperes1 működtetésére használható.
Ugyanakkor a kijárási korlátozásról szóló 71/2020. (III. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban:
Rendelet) kötelezően alkalmazandó jogszabályi előírásai következtében 2020. március 28. napjától kezdődően kénytelen a bérleményt a kereskedelmi forgalom előtt zárva tartani, mivel a Rendelet 3. §-a kizárólag az ott meghatározott alapos indok esetén teszi lehetővé a lakóhely, tartózkodási hely, illetve a magánlakás elhagyását, a Rendelet 4. §-ában taxatív jelleggel felsorolt alapos indokok között pedig a cipőüzletben vásárlás, illetve a cipőüzletben tartózkodás nem szerepel. [6] Ennek következtében a bérlemény a bérlőnek fel nem róható, illetőleg a bérlő érdekkörén kívüli okból 2020. március 28. napjától szerződésszerű használatra alkalmatlanná vált, amely állapot egy hónapot meghaladó időtartamban jelenleg is fennáll. [7] A felperes a válaszlevelében közölte, nem fogadja el a felmondást, mivel az a bérleti szerződés 7.2.2. pontjában meghatározott együttes feltételek hiányában jogellenes.
Véleménye szerint a bérlemény a szerződésszerű használatra sem az alperesi felmondásban megjelölt, sem más okból nem vált egy hónapot meghaladóan folyamatosan szerződésszerű használatra alkalmatlanná. Az, hogy zárva tart, az alperes saját döntése, mivel a Rendelet egyetlen rendelkezése sem írja elő azt, hogy egy cipőáruház ne nyithatna ki vagy ne lenne cipőáruház céljára használható. A Rendelet továbbá nem tiltja az sem, hogy bárki cipővásárlási céllal elhagyja az otthonát, így a cipővásárlási cél is beilleszthető az alapos indokok közé.
Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2021/5-II 3 [8] Mindezek mellett a bérleti szerződés rendelkezéseire figyelemmel a bérlő tevékenységét korlátozó bármely jogszabályi rendelkezés a bérlő érdekkörébe tartozónak minősül, amely önmagában kizárttá teszi a bérleti szerződés 7.2.2. pontja alapján a bérlő rendkívüli felmondását. [9] A felperes 2020. május 21-én kelt levelében felszólította az alperest a bérleti szerződés alapján bérleti díj és üzemeltetési díj címén fennálló 40.283,04 euró összegű számlatartozása és késedelmi kamata, valamint 160 euró behajtási költségátalány megfizetésére. [10] Az alperes közölte, hogy a március havi teljes bérleti díjat, valamint a március, április és május havi üzemeltetési költséget és ezenfelül a májusi bérleti díj május 18-tól május 31-ig terjedő időszakra járó arányos részét megfizette, a felperes ezt meghaladó követelését vitatja a következők miatt: a bérleti szerződés 2.1. pontja szerinti célra, cipőüzlet céljára a bérlemény a Rendelet 3-4. §-aiban foglaltak értelmében egyáltalán nem volt használható. Tekintettel arra, hogy a bérlemény szerződés szerinti célra történő használatát kizáró jogszabályi rendelkezések meghozatalát mindkét fél érdekkörén kívül álló oknak minősülő „természeti csapás”, a világjárvány tette szükségessé, e jogszabályi rendelkezések semmiképpen nem minősülhetnek a bérlő érdekkörében felmerült oknak. Erre figyelemmel arra az időre, amely alatt a bérleményt saját érdekkörén kívül felmerült okból, a világjárvány miatt meghozott jogszabályi rendelkezések következtében nem használhatta szerződésszerűen, a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:336. § (2) bekezdése értelmében nem köteles bérleti díjat fizetni. [11] Az alperes 2020. június 22-én felhagyott a bérlemény birtoklásával. [12] A felperes 2020. augusztus 5-én a felmondás kézhezvételétől számított 60. napra rendkívüli felmondással felmondta a bérleti szerződést annak 7.2.1. pontja alapján, mivel az alperes felszólítás ellenére nem tett eleget a bérleti szerződés szerinti fizetési kötelezettségének. [13] A felperes a Ptk. 6:331. § (1) bekezdése, 6:142. §, 6:143. § (2) bekezdése, valamint az 1993. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 12. § (1) bekezdése, 23. §
Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2021/5-II 4 [14] Egyebek között előadta, a perbeli bérleti szerződés 7.2.2. pontja értelmében az alperest kizárólag az ott meghatározott két konjunktív feltétel együttes teljesülése esetén akkor illette meg a rendkívüli felmondás joga, ha a.) a bérlemény nem a bérlőnek felróható vagy nem a bérlő érdekkörében álló okból egy hónapot meghaladó időtartamban folyamatosan alkalmatlanná vált a szerződésszerű használatra és b.) ennek során a kereskedelmi forgalom előtt fizikailag zárva tartott. [15] A perbeli esetben a 2020. április 29-i alperesi rendkívüli felmondást megelőzően e konjunktív feltételek egyike sem teljesült, mivel a.) a Rendelet egyetlen rendelkezése sem tartalmazott olyan előírást, hogy a járványügyi veszélyhelyzet időtartama alatt egy cipőáruház ne nyithatna ki vagy azt nem lehetne cipőáruház céljára használni, így az alperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezések nem eredményezték a perbeli bérlemény szerződésszerű használatra alkalmatlanná válását; b.) az, hogy a bérlemény a kereskedelmi forgalom előtt 2020. március 28-ától zárva tartott, erre vonatkozó jogszabályi előírás vagy a nyitva tartást tiltó jogszabályi rendelkezés hiányában az alperes saját döntése volt, ily módon pedig az alperes érdekkörébe tartozó okra vezethető vissza. Ezt támasztja alá, hogy a Rendelet 2. §-a csak a vendéglátó üzletek esetében tiltotta azt, hogy az üzletben az ott foglalkoztatottak kivételével más is tartózkodjon. [16] Mindebből egyrészt az következik, hogy a perbeli bérlemény 2020. március 28át követően is szerződésszerű használatra alkalmas volt, azt az alperes használhatta, nem állt fenn olyan ok, amelyre tekintettel a Ptk. 6:336. § (2) bekezdése szerint az alperest ne terhelte volna bérleti díj és üzemeltetési díj fizetési kötelezettség. [17] A szerződés 7.2.2. pontjában meghatározott feltételek hiányában az alperes rendkívüli felmondása jogellenes volt, ezért a szerződéses jogviszony a felek között 2020. június 28-án nem szűnt meg, azt követően is fennmaradt. A szerződés végül az alperes szerződésszegése miatt a felperes rendkívüli felmondásával azért került megszüntetésre, mert az alperes felhívás ellenére sem tett eleget a szerződés alapján őt terhelő bérleti- és üzemeltetési díjfizetési kötelezettségének. [18] A szerződés alperesi szerződésszegés miatti megszűnéséből eredően a felperest kár érte, mivel az alperes szerződésszegése hiányában az alperes a szerződés 3.2. pontja szerint rendes felmondással legkorábban 2023. december 31-i hatállyal mondhatta volna fel a
jogviszonyt. A felperes tehát az alperesi szerződésszegés folytán elesett a 2020. október 11-től 2023. december 31-ig terjedő időszakban a szerződés alapján őt megillető bérleti díjak és használati díjak, összesen 406.515,92 euró összegétől. [19] A felperes ugyanakkor eleget téve kárenyhítési kötelezettségének a perbeli bérleményre 2020. november 30-án bérleti szerződést kötött a Kft.-vel, amely szerződés alapján az alperes szerződésszegése folytán felmerült kárból 239.812,21 euró megtérült, erre tekintettel kártérítésként 166.703,71 euró és késedelmi kamatai megfizetésére tartott igényt. [20] Az alperes érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását.
Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2021/5-II 5 [21] A Rendelet 3. és 4. §-aira hivatkozva állította, e jogszabályi rendelkezések 2020. március 28-ától kizárttá tették a perbeli bérlemény használatát a bérleti szerződés 2.1. pontja szerinti célra, cipőáruház működtetésére, mivel kizárólag a Rendeletben kimerítően meghatározott alapos indok esetén tették lehetővé az esetleges vevők számára lakásaik elhagyását, a cipőüzletben tartózkodás, a cipőüzletben történő vásárlás azonban nem minősült ilyen alapos indoknak. Ily módon a Rendeletben foglaltakból következett a bérleményben lévő cipőáruház zárva tartása a kereskedelmi forgalom, a vásárlók számára és az is, hogy a bérlemény a szerződésszerű használatra alkalmatlanná vált. [22] A bérlemény szerződésszerű használatra alkalmatlanná válását eredményező jogszabályi rendelkezések meghozatala mindkét szerződő félen kívül álló okból, a világjárvány mint „természeti csapás” miatt vált szükségessé, ezért a Ptk. 6:336. § (2) bekezdése alapján az alperest arra az időre, amely alatt a bérleményt saját érdekkörén kívül felmerült okból nem használhatta szerződésszerűen, nem terhelte bérleti díj fizetési kötelezettség, ezért az ennek megfizetésére irányuló kereseti kérelem alaptalan. [23] Ezzel összefüggésben az alperes azt is hangsúlyozta, a Rendelet 9. §-a is alátámasztja azt, hogy a bérlemény zárva tartása a kereskedelmi forgalom előtt nem az alperes saját döntése volt, nem az ő érdekkörébe tartozó okból következett be, mivel a Rendelet korlátozó rendelkezéseinek a megsértése szabálysértésnek minősült és 500.000 forintig terjedő pénzbírság kiszabását vonhatta maga után. [24] A kártérítésre irányuló kereseti kérelemre nézve az alperes azt hangsúlyozta, hogy fennálltak a rendkívüli felmondásnak a bérleti szerződés 7.2.2. pontjában meghatározott konjunktív feltételei, mivel a Rendeletben foglaltak következtében a bérlemény olyan okból, amely nem tartozik az alperes érdekkörébe és neki nem felróható, 2020. március 28-tól egy hónapot meghaladó időtartamban folyamatosan alkalmatlanná vált a szerződésszerű használatra és azt a kereskedelmi forgalom előtt fizikailag is zárva kellett tartani. Erre tekintettel a szerződés az alperes rendkívüli felmondása folytán 2020. június 28-án megszűnt, az alperes szerződésszegése hiányában az erre alapított kártérítési igény alaptalan. [25] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az alperes részére 800.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. [26] Határozata indokolásában az alperes 2020. április 29-i rendkívüli
felmondásának jogszerűségét vizsgálva kifejtette, a Covid-19 koronavírus által okozott járvány, mint az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedéssel járó humánjárvány következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében a kormány a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel Magyarország egész területére az Alaptörvény 53. cikke szerinti veszélyhelyzetet hirdetett ki. [27] A Covid-19 koronavírus világjárvány és az annak következtében meghozott állami korlátozó intézkedések a BH2014. 147. számú eseti döntésben kifejtettekre tekintettel vis maiornak, azaz olyan természeti vagy emberi eredetű ellenállhatatlan erőnek minősülnek, amely abszolút jellegű, az emberek számára nem hárítható el.
Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2021/5-II 6 [28] Az alperes 2020. március 28-tól 2020. május 17-ig a Rendelet 3. §-a alapján tartotta zárva a perbeli bérleményben lévő, a bérleti szerződés 2.1. pontja szerint cipőáruházként működő üzletét, mivel a Rendelet 4. §-ában a lakóhely, tartózkodási hely, lakás elhagyására feljogosító alapos indokok felsorolásában a vásárlói céllal a cipőüzletben tartózkodás nem szerepelt, amiből az következik, hogy 2020. március 28-a és 2020. május 17e között kizárólag a Rendelet 4. §-ában felsorolt üzletek tarthattak nyitva. Ezt támasztja alá a 211/2020. (V. 16.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése is, amely 2020. május 17-étől ismételten lehetővé tette Budapest területén valamennyi üzlet nyitva tartását és azt, hogy vásárlók által látogatható legyen. [29] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mindebből az következik, hogy az alperes 2020. március 28-tól 2020. május 17-ig saját érdekkörén kívül felmerült okból nem használhatta a perbeli bérleményt a bérleti szerződés 2.1. pontja szerinti célra és tartotta zárva a kereskedelmi forgalom előtt, függetlenül attól, hogy az üzlet zárva tartása annyiban az alperes döntése volt, hogy a Rendelet 4. § a) pontja az üzlet munkavégzés miatti nyitva tartását megengedte. Az alperes a bérleti szerződés 7.2.2. pontjában foglaltaknak megfelelően gyakorolta a rendkívüli felmondási jogát, ezért a szerződés 2020. június 28-án megszűnt. [30] Az elsőfokú bíróság a felmondás jogszerűségével összefüggésben utalt a bérleti szerződés 5.8. pontjában foglaltakra is, amely szerződéses rendelkezés véleménye szerint azt támasztja alá, hogy a felek már a szerződéskötéskor nagy jelentőséget tulajdonítottak a forgalomnak, mivel a bérlőt abban az esetben is feljogosította a szerződés azonnali hatályú felmondására, ha az áruház kihasználtsága tizenkét hónapot meghaladóan nem éri el a 60 %ot. [31] Tekintettel arra, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogszerű volt, az elsőfokú bíróság a keresetben állított alperesi szerződésszegés hiányában az arra alapított felperesi kártérítési igényt megalapozatlannak találta. [32] Álláspontja szerint a kereset a bérleti díj és üzemeltetési díj megfizetésére irányuló igény tekintetében is megalapozatlan, mivel a korábban már kifejtettek szerint az alperes 2020. március 28-tól 2020. május 17-ig a saját érdekkörén kívül felmerült okból nem használhatta szerződésszerűen a bérleményt, így erre az időszakra a Ptk. 6:336. §-ára tekintettel nem terhelte bérleti díj fizetési kötelezettség, az pedig a perben nem volt vitás,
hogy a 2020. április 1-től 2020. június 22-ig terjedő időszakra járó bérleti díjat és üzemeltetési díjat az alperes megfizette. [33] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte elsődlegesen a megváltoztatását és a keresete szerinti ítélet meghozatalát, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. [34] Véleménye szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból téves jogi következtetést levonva helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes a bérleti szerződés Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2021/5-II 7 7.2.2. pontjában foglaltaknak megfelelően gyakorolta rendkívüli felmondási jogát, mivel az elsőfokú bíróság nem a szerződés 7.2.2. pontjában meghatározott konjunktív feltételek fennálltát vizsgálta, hanem ítéletét kizárólag arra alapította, hogy a felmondás időpontjában a Covid-19 világjárvány megfékezése érdekében hozott kormányzati intézkedések, jogszabályi rendelkezések vis maiornak minősülnek-e és ezen körülményre az alperesnek volt-e ráhatása. [35] Az elsőfokú eljárásban előadottakat lényegében megismételve továbbra is állította, az alperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezések nem eredményezték a perbeli bérlemény szerződésszerű használatra alkalmatlanná válását; a bérleményben működő cipőáruház az alperes saját döntése alapján tartott zárva a perbeli időszakban; az alperes bérleményben folytatott tevékenységét, a cipőáruház működését korlátozó jogszabályi rendelkezések a bérlő alperes érdekkörébe tartozónak minősülnek. [36] Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság tévesen tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek, hogy a Covid-19 vírus okozta járványhelyzet miatt született jogszabályok vis maiornak minősülnek, mivel az „érdekkör” szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy a szerződés célja szerinti tevékenység bérleményben történő folytatásához szükséges feltételek fennállta egyértelműen a bérlő érdekkörébe tartozik, a jogszabályi rendelkezéseknek való megfelelés a bérlő feladata, így amennyiben egy jogszabály – bármilyen okból is – a bérlő tevékenységét érinti, az a bérlő érdekkörébe tartozónak minősül. [37] Azzal összefüggésben, hogy a bérlemény az alperes által állított okból nem vált a szerződésszerű használatra alkalmatlanná, a felperes a bérleti szerződés 2.1. pontjának arra a rendelkezésére is hivatkozott, amelynek értelmében a bérleményben internetes értékesítés is folyhatott, amit az alperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezések nem korlátoztak, nem zárták ki, annak nem volt akadálya.
[38] Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság a rendkívüli felmondás jogszerűségének megítélése körében a szerződés 5.8. pontjában foglaltaknak is jelentőséget tulajdonított annak ellenére, hogy az semmilyen kapcsolatban nem áll a szerződés 7.2.2. pontjában foglaltakkal. [39] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte, lényegében helyes indokaira tekintettel. [40] Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság éppen amiatt vizsgálta kiemelkedő alapossággal a vis maior helyzet fennálltát, mert ebből vezette le helytállóan azt, hogy a világjárvány következményeként elrendelt kormányzati korlátozások nem minősülnek az alperes érdekkörébe tartozó oknak. [41] Kiemelte továbbá, hogy az elsőfokú eljárás során az alperes a bérlemény szerződésszerű használatra alkalmatlanná válása körében nem hivatkozott arra, hogy a bérlemény használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések nem érintették az internetes értékesítés lehetőségét, így ez a fellebbezési előadás olyan új tényállításnak minősül, amely a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2021/5-II 8 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 373. § (2) bekezdésére tekintettel a másodfokú eljárásban nem vehető figyelembe. [42] Véleménye szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes az érdekkörén kívül felmerült okból, a jogszabályok kötelező rendelkezéseire tekintettel nem tudta a perbeli időszakban 30 napot meghaladó időtartamban használni a bérleményt a bérleti szerződés szerinti célra, cipőüzlet működtetésére és azt zárva kellett tartania, az alperesi felmondás ezért jogszerű volt, a kereset a bérleti díj és az üzemeltetési díj, valamint a szerződésszegésből eredő kártérítés megtérítésére irányuló igény tekintetében egyaránt megalapozatlan. [43] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között [Pp. 370. § (1) bekezdése] teljes terjedelmében felülbírálta, mivel nem volt olyan rendelkezése, amely a Pp. 358. § (5) bekezdése szerint fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett volna. [44] A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozatlan. [45] Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmek elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg és abból a perbeli bérleti szerződés, valamint az irányadó jogszabályi rendelkezések értelmezésével érdemben helytálló jogi következtetést levonva, az eljárási szabályok megsértése nélkül, megfelelő jogi indokolással utasította el a felperes keresetét. [46] A felperes a másodlagos fellebbezési kérelmében a Pp. 380. § c) pontja, illetve
szerződéses jogviszony természetéből, a felek szerződésből eredő jogaiból, kötelezettségeiből kell kiindulni. Valamelyik szerződő fél érdekkörébe tartozónak azok az okok minősülnek, amelyek a saját, illetve a szerződéses jogai gyakorlásával, kötelezettségei teljesítésével összefüggésben általa igénybe vett személyek állapotában, magatartásában, helyzetében, körülményeiben merültek fel vagy arra vezethetők vissza. [53] Bérleti jogviszony esetén a bérlet tárgyát képező dolog, helyiségbérletnél a bérlemény szerződésszerű használatát kizáró valamely ok, körülmény akkor tekintendő a bérlő érdekkörébe tartozónak, ha a bérlő vagy az általa igénybe vett személyek állapotában, körülményeiben, helyzetében, magatartásában merült fel vagy arra vezethető vissza (betegség, gazdasági, finanszírozási, piaci, üzleti nehézségek, a bérleményben folytatott tevékenység gyakorlásának feltételeit meghatározó jogszabályi, hatósági előírások teljesítésének elmulasztása, stb.). [54] Minden egyéb, a bérlemény szerződésszerű használatát kizáró ok (a bérleményhez való hozzáférést akadályozó külső körülmények, a használatot, a hasznosítást korlátozó, kizáró hatósági, jogszabályi rendelkezések, stb.) kívül esik a bérlő érdekkörén.
Abból pedig, hogy a bérlet tárgyát képező dolog szerződésszerű használatra való alkalmasságának biztosítása a bérlő fő kötelezettségei körébe tartozik, főszabályként a bérbeadó tartozik viselni annak kockázatát, ha a bérlet időtartama alatt a bérlemény szerződésszerű használatát kizáró, mindkét szerződő félen kívül álló ok – pl. vis maiornak minősülő, emberi erővel el nem hárítható esemény (természeti katasztrófa, járvány, rendkívüli politikai, társadalmi esemény, állami intézkedés) – következik be.
Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2021/5-II 10 [55] A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a COVID-19 koronavírus világjárvány és az annak megfékezésére tett intézkedések sem a bérlőnek, sem a bérbeadónak nem róható fel, az mindkettejük érdekkörén kívül álló oknak minősül, mivel nem az alperes magatartására vezethető vissza és egyikőjüknek sem volt ráhatása, ez az ok pedig a cipőüzlet szerződésszerű használatát nem tette lehetővé. A felperes által a fellebbezésében hivatkozott ellenőrzési körnek ebből a szempontból nincs jelentősége. [56] A Fővárosi Ítélőtábla véleménye szerint az üzlet szerződésszerű használatánál nemcsak a felperes által felhozott és rendeltetésszerű használatnak minősített körülményeket kell figyelembe venni, hanem minden olyan tényezőt, amely a cipőüzletet szerződésszerű használatra alkalmatlanná teszi. A szerződésszerű használathoz az is hozzátartozik, hogy a cipőüzlet nyitva van és ott árusítás folyik. [57] A perbeli esetben – amint azt az elsőfokú ítélet indokolása is rögzítette – a 2020. március 28-tól 2020. május 17-ig tartó időszakban a bérleti szerződés tárgyát képező bérleményt az alperes azért nem használhatta szerződésszerűen (cipőáruház céljára) és tartotta zárva a kereskedelmi forgalom előtt, mert miután a 4/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel a Covid-19 koronavírus által okozott, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedéssel járó humánjárvány következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében Magyarország egész területére veszélyhelyzet került kihirdetésre, az e kormányrendelet 3. § (1) bekezdése alapján meghozott, a veszélyhelyzettel kapcsolatos rendkívüli intézkedésekről rendelkező külön kormányrendeletek körébe tartozó Rendelet olyan kijárási korlátozásokat vezetett be, amelyek a 3. és 4. §-okban foglaltak értelmében kizárttá tették a perbeli bérlemény szerződésszerű használatát és nyitva tartását a kereskedelmi forgalom előtt, mivel nem biztosítottak lehetőséget a lakóhely, tartózkodási hely, illetve a magánlakás cipőkereskedelmi szolgáltatás igénybevétele céljából történő elhagyására, illetve az ilyen kereskedelmi szolgáltatást nyújtó üzletek felkeresésére, az azokban történő vásárlásra. [58] E jogszabályi rendelkezések és a meghozatalukra alapul szolgáló, vis maiornak minősülő világjárvány – a korábban már kifejtettek szerint – olyan körülménynek tekintendők, amelyek nem tartoznak a bérlő alperes saját érdekkörébe. [59] A felperes semmivel nem támasztotta alá azt az állítását, hogy a perbeli
bérleményben lévő alperesi cipőáruház a 2020. március 28. és 2020. május 17. közötti időszakban valójában nyitva tartott, az a fellebbezési előadás pedig, hogy a bérleti szerződés értelmében a cipőáruházi működés részét képező internetes értékesítésnek nem volt akadálya, olyan új tényállításnak minősül, amely a Pp. 373. § (2) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban már nem vehető figyelembe, ezért annak vizsgálatát a Fővárosi Ítélőtábla mellőzte.
Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2021/5-II 11 [60] Tekintettel arra, hogy a perbeli bérlemény 2020. március 28-tól 2020. május 17ig egy hónapot meghaladó időtartamban folyamatosan a bérlő alperes érdekkörén kívül felmerült okból vált alkalmatlanná a szerződésszerű használatra és tartott zárva a kereskedelmi forgalom előtt, az alperes a bérleti szerződés 7.2.2. pontja szerinti rendkívüli felmondási jogát szerződésszerűen és jogszerűen gyakorolta. [61] Az alperes rendkívüli felmondása következtében a szerződés 2020. június 28-án megszűnt, az alperes szerződésszegése hiányában az arra hivatkozással előterjesztett kártérítési igény megalapozatlan és miután a fenti időszakban a bérlemény szerződésszerű használatát az alperes saját érdekkörén kívül felmerült ok tette kizárttá, a Ptk. 6:336. § (2) bekezdése értelmében a felperes bérleti díjra sem tarthat megalapozottan igényt. [62] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – részben kiegészített, módosított indokolással – a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta, és az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 364. §-a szerint irányadó Pp.
Budapest, 2022. március 29.
Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. a tanács elnöke Dr. Felker László s.k. előadó bíró Dr. Matosek Edina s.k. bíró