Bf.11/2026/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat]. Ezért őt 2 év végrehajtásában 5 év próbairőre felfüggesztett - börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélte. Rendelkezett a szabadságvesztés büntetés végrehajtása esetére a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról és a bűnügyi felügyeletben töltött idő szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint határozott az eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb, a mértékes indítványnak megfelelő tartamú végrehajtandó szabadságvesztés, továbbá közügyektől eltiltás kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.24/2026/1-I. számú átiratában a vádlott terhére súlyosítás végett bejelentett fellebbezést fenntartotta. Rámutatott, hogy a felülbírálat terjedelme a fellebbezések iránya miatt korlátozott (Be. 580. §

(2)bekezdés, 583. §

(3)bekezdés a) pont, 590. §

(3)bekezdés, 591. §

(2)bekezdés a) pont), kiterjed azonban az eljárási szabályok vizsgálatára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó, illetőleg az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó rendelkezésekre. [4] Rámutatott, hogy a törvényszék a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le az eljárást, törvényesen fogadta el az előkészítő ülésen a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát és tárgyaláshoz való jogáról történő lemondását. Felhozta, hogy az ítéleti tényállás egyezik a vádirati tényállással, annak megalapozottsága a fellebbviteli eljárásban nem vizsgálható. Álláspontja szerint a törvényszék okszerűen foglalt állást a vádlott büntetőjogi felelőssége tárgyában és az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette a cselekményét Az ítélet jogi indokolását azonban hiányosnak találta és annak kiegészítését kérte a vádlotti tudattartam vonatkozásában. Győri Ítélőtábla I.Bf.11/2026/5.. 2 [5] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság nem kellő körben tárta fel a büntetéskiszabási körülményeket, illetve az ítéletben felsorolt körülményeket nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Tekintettel arra, hogy a vádlott egymozzanatos cselekményét térfigyelő kamera felvette, több szemtanú is látta („tetten érték”), ekként beismerő vallomásának az enyhítő nyomatéka csekély. Hivatkozott arra is, hogy a vádlott a megbánását ugyan hangoztatta, azonban azt tevékeny módon, semmilyen formában nem fejezte ki. További súlyosító körülményként értékelte a garázda jellegű elkövetési módot és a sértetti közrehatás enyhítő körülménykénti értékelésének lehetőségét is vitatta, mivel a sértett hátrált, amikor a vádlott és egy ismeretlen személy követni kezdték, az ütés pillanatában nem lépett fel támadólag a vádlott irányába. Felhozta, hogy a vádlott személyében rejlő magasabb fokú társadalomra veszélyességre utal, hogy nem énidegen tőle erőszakos cselekmény, figyelemmel arra, hogy vele szemben hasonló cselekmény miatt folyamatban lévő eljárás alatt követte el ezt a bűncselekményt. Mindezekre tekintettel az igen súlyos következményekkel járó, a sértett életvitelét hosszabb időre elnehezítő bűncselekmény miatt hosszabb tartamú, végrehajtandó büntetés kiszabását tartotta indokolnak. [6] Az ítélet jogi indokolásának korrekcióját kérte arra figyelemmel, hogy a kamerafelvételt tartalmazó DVD-lemez iratok részeként történő kezelése a 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 1. §

(2)bekezdésén alapszik. Az ítélet egyéb rendelkezéseit pontosnak és törvényesnek találta. [7] Összességében a fellebbezéssel támadott ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy Terhelt1 vádlott szabadságvesztés büntetésének a tartamát emelje fel, közügyektől eltiltás mellékbüntetésre is ítélje, mellőzze a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést, egyebekben pedig az ítéletet a jogi indokolás kiegészítését és a büntetéskiszabási körülmények korrekcióját követően hagyja helyben. [8] A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban írtakkal egyező nyilatkozatot tett a fellebbezés fenntartásáról, az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálatra alkalmasságáról, a vádlott terhére rótt bűncselekmény minősítésének helyességéről és a büntetéskiszabási körülmények korrekciójának szükségességéről. A tényálláshoz kötöttség hangsúlyozása mellett felhívta a figyelmet arra, hogy elírás található a cselekmény dátumában, az helyesen február

1. Egyebekben az átiratban írtakkal egyezően nyilatkozott és az ott írtakkal egyezően indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását. [9] A vádlott védője felszólalásában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket álláspontja szerint feltárta és megfelelő súllyal értékelte. Hangsúlyozta, hogy a vádlott felvette a kapcsolatot a sértettel, ám ő válasz nélkül hagyta ezt, valamint tudomása szerint a vádlott édesapja is segítségét ajánlotta. Ekként a megbánást kijelentő magatartása mellett ellentétben az ügyészi felszólálással - tényleges cselekedetei a sértett irányába megtörténtek. A sértetti közrehatás megállapíthatósága mellett érvelt azzal, hogy a tanúvallomások azt alátámasztották. Győri Ítélőtábla I.Bf.11/2026/5.. 3 [10] A sértett felszólalásában kérdésre elmondta, hogy három hétig kómában volt, 5 műtéten esett át, 10 hónapig volt keresőképtelen, nagyon megviselte az egész. Megerősítette, hogy a vádlott próbálta vele felvenni a kapcsolatot, de ő letiltotta. [11] Terhelt1 vádlott utolsó szó jogán tett nyilatkozatában megbánásának adott hangot és elmondta, hogy ő is és édesapja megkeresték a sértettet, de ő nem reagált rá. A rendőrök javaslatára később már nem próbálta felvenni a sértettel a kapcsolatot. Hangsúlyozta, hogy három kiskorú gyermeket nevel. Az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. [12] A bejelentett fellebbezés tartalmára és a Be.
2. §

(3)bekezdés a) pontjában rögzített felülbírálati korlátra figyelemmel, az ítélőtábla a törvényszék ítéletének felülbírálata során a Be. 590. §

(3),

(5)és

(7)bekezdései szerint járt el. [13] A korlátozott felülbírálat keretében az ítélőtábla vizsgálta a Be. 590. §

(5)bekezdése alapján, hogy észlelhető-e olyan abszolút vagy relatív eljárási szabálysértés, amely miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének lenne helye, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni vagy meg kell-e szüntetni az eljárást, illetve a bűncselekmény minősítése törvényes-e, továbbá vizsgálata a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést, amely jelen eljárásban a fellebbezés tárgya. Hivatalból vizsgálta emellett az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket is. Ugyanakkor a Be. 591. §

(2)bekezdése és az 583. §

(3)bekezdés alapján nem vizsgálhatta az elsőfokú ítélet megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [14] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan hibát, hiányosságot, amely az elsőfokú ítélet abszolút hatályon kívül helyezését eredményezhette volna, illetve olyan relatív eljárási szabálysértést sem, amely a másodfokú bíróság felülbírálatának akadályát képezte volna. [15] A törvényszék a vádlott beismerő vallomását és a beismeréssel érintett körben a tárgyalás tartásához való jogáról lemondó nyilatkozatát a Be. 504. §

(2)bekezdésében írt feltételek birtokába fogadta el, a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatának elfogadásáról hozott rendelkezése törvényes. Ennek következményeképpen az elsőfokú bíróság a Be. 500. §

(2)bekezdés b) pontja alapján a vádirati tényállás megalapozottságát nem vizsgálhatta, ahhoz a tényállás megállapítása során kötve van. Az elsőfokú bíróság rögzített megállapított tényálláshoz a másodfokú bíróság is kötve van, tekintettel arra, hogy a Be. 591. §

(2)bekezdése alapján a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján - a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést támadva - jelentette be az ügyészség. [16] Nyilvánvaló számelírást kellett javítani az ítélet [5] bekezdése

1. és
2. sorában akként, hogy a bűncselekmény
3. február
4. napján történt. [17] Az ítélőtábla az irányadó tényállás alapján helytállónak ítélte az elsőfokú bíróságnak a bűnösségre vont következtetését, helyes a cselekmény megnevezése és a minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak. Győri Ítélőtábla I.Bf.11/2026/5.. 4 [18] A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó büntetéskiszabási körülményeket túlnyomórészt maradéktalanul feltárta, az ítélőtábla csupán a súlyosító körülmények körét egészítette ki a garázda jellegű elkövetésre utalással. [19] Az ítélőtábla nem osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját abban, hogy az enyhítő körülmények közül mellőzni szükséges a sértetti közrehatást. Az irányadó tényállás tartalmazza azt, hogy először a sértett lökte meg a vádlottat, ez volt a vádlotti tettlegesség kiinduló pontja. [20] A fellebbviteli főügyészség átiratában a vádlott beismerő vallomása enyhítő nyomatékának csekély voltára hivatkozott arra tekintettel, hogy a vádlott egymozzanatos cselekményét térfigyelő kamera felvette, több szemtanú is látta („tetten érték”). A vádlotti beismerés mellé a vádlotti megbánás is társult, az nem vitatható el a vádlottól, az enyhítő körülmény nyomatékának csekély voltára felhozott ügyészi érv tényadatokon alapszik, azonban a vádlott által nem befolyásolható tényezők voltak. [21] A fellebbviteli főügyészség sérelmezte átiratában azt is, hogy a vádlott a megbánását ugyan hangoztatta, azonban azt tevékeny módon, semmilyen formában nem fejezte ki. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a vádlott és családja megkísérelte felvenni a kapcsolatot a sértettel, ám ez neki fel nem róható okból hiúsult meg. [22] A fellebbviteli főügyészség által kifejtettek szerint a vádlott személyében rejlő magasabb fokú társadalomra veszélyességre utal, hogy nem énidegen tőle erőszakos cselekmény, figyelemmel arra, hogy vele szemben hasonló cselekmény miatt folyamatban lévő eljárás alatt követte el ezt a bűncselekményt. [23] A rendelkezésre álló erkölcsi bizonyítvány adatai alapján megállapítható, hogy Terhelt1 vádlottal szemben a Székesfehérvári Rendőrkapitányságon 194/
5. bü számú ügyben
6. február
7. napján -
8. január
9. napján elkövetett - súlyos testi sértés bűntette elkövetésének gyanúját közölte a hatóság. Az ügyben vele szemben vádemelésre
10. február
11. napján került sor, az eljárás még folyamatban van, erre figyelemmel ítéleti bizonyossággal azt kijelenteni, hogy nem énidegen tőle erőszakos cselekmény nem lehet, csak a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés állapítható meg súlyosító körülményként, melyet az elsőfokú bíróság is megállapított és figyelembe vett. [24] A bíróságnak a törvényben meghatározott keretek között - figyelemmel a büntetési tételkeret irányadó középmértékére is - olyan büntetést kell kiszabnia, mely szem előtt tartja a büntetés célját, figyelemmel kell lennie a tettarányosság, fokozatosság, és kellő egyéniesítés követelményeire, valamint a társadalomra veszélyesség fokára mind a cselekmény, mind az elkövető tekintetében, az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekre és igazodik a cselekmény konkrét tárgyi súlyához. [25] A vádlott terhére rótt bűncselekmény 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, az irányadó középmérték 2 év. Az ügyészi mértékes indítvány 2 év 6 hónap Győri Ítélőtábla I.Bf.11/2026/5.. 5 szabadságvesztés, 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása volt, melynél súlyosabb büntetés nem szabható ki a Be.
12. §

(2)bekezdése alapján. [26] Terhelt1 vádlott esetében más büntetés, mint szabadságvesztés, törvényesen nem szabható ki. [27] Az ítélőtábla az összes büntetéskiszabási körülmény vizsgálata alapján – tekintettel a nagy számú és nyomatékú enyhítő körülményre figyelemmel - elsődlegesen az alanyi oldalt figyelembe véve nem találta szükségesnek hosszabb tartamú - szabadságvesztés büntetés kiszabását. A Be. 606. §

(4)bekezdésben írt szabály alapján a másodfokú bíróság (Be. 590. §

(6)bekezdése esetén korlátozott felülbírálat) az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezését akkor változtathatja meg, ha a büntetés, illetve az intézkedés törvénysértő, eltúlzottan súlyos vagy eltúlzottan enyhe. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróságnak tartózkodnia kell a büntetés kisebb fokú megváltoztatásától. [28] Az ítélőtábla egyetértett a törvényszék álláspontjával a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését illetően. Megvizsgálva a büntetéskiszabási körülményeket megállapítható, hogy az enyhítő körülmények száma és nyomatéka, valamint azok jellege miatt a büntetéskiszabás e rendelkezése sem kifogásolható. [29] A szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére a Btk. 85. §

(1)bekezdésében írt rendelkezés alapján azért került sor, mert különösen a vádlott személyi körülményeire tekintettel alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. [30] A vádlott büntetlen előéletére, életvitelére és különös figyelemmel a vádlott által eltartott három kiskorú gyermekre is figyelemmel a 2 év szabadságvesztés végrehajtásának 5 év próbaidőre történő felfüggesztése nem teszi súlytalanná a kiszabott büntetést. [31] A kiszabott büntetés szükséges, arányos, alkalmas a büntetési célok megvalósítására. Súlyosabb büntetés kiszabása, annak végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése nélkül inkább lenne megtorló, mint visszatartó büntetés a vádlott esetében. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezését nem találta megalapozottnak. [32] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának a meghatározása törvényes. [33] A másodfokú bíróság a Be. 590. §

(3)bekezdése szerinti korlátozott felülbírálat során, a Be. 590. §

(7)bekezdése alapján vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekben hozott rendelkezések helyességét is. E körben megállapította, hogy az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. Győri Ítélőtábla I.Bf.11/2026/5.. 6 [34] A fellebbviteli főügyészség indítványával ellentétesen az ítélőtábla nem találta hiányosnak a törvényszék ítéletének jogi indokolását a vádlotti tudattartam tekintetében. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása megfelel a Kúria gyakorlatának. [35] Ennek a gyakorlatnak a részét képező Kúriai határozat indokolása szerint a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadására alapított ügydöntő határozatra, amely az elfogadó beismerő nyilatkozat kereteire figyelemmel kizárólag a vád tényállásával egyező ítéleti tényállásra alapított bűnösséget megállapító ítélet lehet, éppen ezért vonatkoznak az indokolás tekintetében is eltérő szabályok. A bíróság ilyenkor csak az előkészítő ülésen lefolytatott korlátozott bizonyításra alapozza az ítéletét, amely ítéletben a megalapozott, így valósághű tényállását az azzal egyező vádirati tényállás vádlott általi beismerésére, a beismerő nyilatkozat - törvényes feltételei fennállása okán történő - elfogadására, így ezen keresztül az eljárás irataira alapítja. Erre figyelemmel az ügydöntő határozatnak a tényállás megállapításával, a bizonyítással és a bizonyítékok értékelésével kapcsolatosan kizárólag a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására, valamint az alkalmazott jogszabályokra való utalást kell tartalmaznia [Be. 561. §

(3)bekezdés a), b), c), e) pontok, 562. §

(4)bekezdés] (Kúria Bfv. 639/2021/

1. számú határozat [42] bekezdés). [36] Az elsőfokú ítélet rövidített indokolása tehát törvényes a Be.
2. §

(2)bekezdés alapján. [37] A jogi indokolást az ítélőtábla - a fellebbviteli főügyészség által írt észrevétellel egyetértve -azzal egészítette ki, hogy a kamerafelvételt tartalmazó DVD-lemez iratok részeként történő kezelése a 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 1. §

(2)bekezdésén alapszik. [38] A fentiekben kifejtettek alapján a Győri Ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék

1. január
2. napján kihirdetett 4.B.45/2025/
3. számú ítéletét a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján - a vádlott személyazonosító okmánya számának rögzítésével - helybenhagyta. Győr,

1. április
2. Dr. Takácsné dr. Helyes Klára s.k. a tanács elnöke Szalainé dr. Joánovits Krisztina s.k. Dr. Élő András s.k. előadó bíró bíró Záradék: Ezzel a végzéssel a Székesfehérvári Törvényszék
3. január
4. napján kihirdetett 4.B.45/2025/
5. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
6. április
7. Dr. Takácsné dr. Helyes Klára s.k. a tanács elnöke