← Magyarország

Mf.31228/2021/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A felperes megállapítás iránti kereseti kérelme megalapozatlan, mivel marasztalás iránt is előterjesztett keresetet. Az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a marasztalás iránti keresetet, mivel a munkáltató a NAV törvény irányadó rendelkezéseinek megfelelően járt el a kinevezés módosításakor. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.228/2021/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Bajusz és Demeter Ügyvédi Iroda (felp. jogi képv. címe.; ügyintéző: dr. Demeter Andrea ügyvéd) által képviselt Felperes1 (felperes címe) felperesnek, dr. Nagy Julianna kamarai jogtanácsos által képviselt alperes (Cím3) alperes ellen, besorolás, illetmény és kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 9.M.70.020/2020/
  2. számú ítélete ellen a felperes
  3. sorszámú fellebbezése meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A perben felmerült 74.208 (hetvennégyezer-kétszáznyolc) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] A felperes
  4. január
  5. óta áll tisztviselőként az alperessel jogviszonyban. A munkaköre
  6. október
  7. napjától
  8. július 15 -ig előbb végrehajtó, majd végrehajtó I. volt, „belső” irodai munkát végzett. A felperes feladata
  9. május-június hónapban az akkori munkaköri leírástól eltérően az volt, hogy helyszíni végrehajtási eljárást is foganatosítson, azaz „kijáró” feladatokat is végzett. A kinevezési okiratának
  10. május 30án kelt módosítása alapján
  11. június
  12. napjától alperes osztály
  13. állományában került tovább-foglalkoztatásra. A munkaköre változatlanul Végrehajtó I. volt. A
  14. július 15 -én kelt kinevezés-módosítása szerint a felperes munkaköre végrehajtási kiemelt referens lett, besorolási osztálya I., munkaköre besorolási kategóriája B. A kinevezés-módosításban az Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 2 alperes a 24/
  15. (VII.12.) NGM rendelet alapján nem állapított meg részére közszolgálati pótlékot. A felperes a kinevezés- módosítást
  16. július
  17. napján vette át, ellene nem fordult jogorvoslattal. [2] A felperes, bár a végrehajtási kiemelt referensi munkakör „belső” feladatok ellátására irányult a ...VEZ szabályzat mellékletének
  18. oldala alapján, azonban a kinevezés módosításban foglaltak ellenére a korábbi helyszíni végrehajtási feladatokat is ellátta, amely a (kiemelt) végrehajtó munkakörnek felelt meg. [3] A kinevezési okirat ismételten módosításra került
  19. október 14-én, amikor a felperes változatlan munkakörrel a osztály
  20. állományában került foglalkoztatásra. Ezen osztály belső, irodai feladatokat látott el, azonban az alperesi átszervezés okán a osztály
  21. hez hasonlóan külső feladatokat, helyszíni eljárási cselekményeket is foganatosított. A felperes
  22. október
  23. napján kelt munkaköri leírása tartalmazta a külsős végrehajtási feladatok elvégzését, és ténylegesen is ellátta azokat. [4] A
  24. december 20-án kelt .... iktatószámú kinevezési okirat módosítása a felperes illetményét
  25. január
  26. napjától 415.400 forintban állapította meg, de közszolgálati pótlékot továbbra sem tartalmazott. A felperes ezen kinevezési okirat ellen sem fordult jogorvoslattal a bírósághoz. [5] A 24/
  27. (VII.12.) NGM rendelet
  28. sz. melléklete alapján a végrehajtó munkakörben foglalkoztatottak 77.400 forint közszolgálati pótlékra voltak jogosultak, melynek kifizetésére
  29. január
  30. napjától került sor. [6] A felperes szóban és írásban is jelezte a munkáltató felé, hogy a besorolása nem az általa ellátott munkakör alapján történt. A munkáltató a felperes
  31. január 24-én kelt megkeresésével kapcsolatban
  32. február 13-án tájékoztatta, hogy a munkakörök megállapításával kapcsolatos anomáliák a munkáltató által is észlelésre kerültek, melynek rendezése érdekében jelzéssel élt a Központi Irányítás felé, de a kérés elutasításra került. [7] Az alperes
  33. január
  34. napjától szervezeti átalakítást hajtott végre, figyelemmel a végrehajtási eljárásról szóló
  35. évi CLIII. törvény alapján, mivel általános végrehajtási hatósággá vált, melynek érdekében intézkednie kellett a referensi/ügyintéző (ügygazda) munkakörben a szükséges létszám biztosítása érdekében. Az alperes a ....) körlevél alapján a kijárós feladatokat ellátó 7 főt – köztük felperest – referensi feladatokat tartalmazó munkakörbe osztotta be, és ettől az időponttól nem láttak el helyszíni végrehajtási feladatokat. Ennek következtében nem voltak jogosultak közszolgálati pótlékra sem, mivel kizárólag benti irodai feladatokat végeztek. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 3 [8] A munkáltató a
  36. január
  37. napján kelt kinevezés-módosításában a felperes illetményét 458.000 forintban állapított meg, és besorolta az I. besorolási osztály B. besorolási kategória
  38. fizetési fokozatába. A felperessel
  39. február
  40. napján új munkaköri leírást közölt, mely a referensi munkakör feladatait tartalmazta, nem kerültek meghatározásra helyszíni végrehajtási feladatok. A felperes részére a
  41. évre vonatkozó teljesítménykövetelményekben referensi feladatokat határozott meg a munkáltató. [9] Az alperes
  42. április
  43. napján kelt .... számú körlevelével újra szabályozta az alperesnél a végrehajtói feladatok számarányát és ismételten 30%-ban határozta meg a helyszíni eljárásra fordított kapacitást, ennek ellenére a Végrehajtási
  44. osztály feladatköre nem változott. [10] A felperes első alkalommal
  45. április 27-én fordult áthelyezési kérelemmel az alpereshez, amelyet a munkáltatói jogkör gyakorlója elutasított arra hivatkozással, hogy a munkájára az általa ellátott munkakörben van szüksége. [11] Az alperesnél
  46. decemberében 18 fő,
  47. januártól 12 fő,
  48. márciusban 10 fő látott el ténylegesen „kijáró” végrehajtói feladatokat. [12] A felperes
  49. március
  50. napján személyes megbeszélést kezdeményezett az alperes igazgatóhelyettesével, melyről annak tudta nélkül hangfelvételt készített. [13] Az alperes a felperes részére a veszélyhelyzet ideje alatt otthon dolgozási lehetőséget nem biztosított, azonban
  51. július
  52. napjától heti 30 órás részmunkaidőt engedélyezett. [14] A munkáltató
  53. január
  54. napjától követeléskezelési referens tisztviselő munkakörben nevezte ki a felperest a korábbi szervezeti egységéhez, illetményét teljes munkaidőben 529.000 forintban állapította meg, részmunkaidejére tekintettel 396.700 forintban. A felperes a kinevezési okirat módosítását, kinevezési okmányát tudomásul vette, azzal szemben keresetet nem terjesztett elő. A felperes jogviszonya a alperes személyi állományának jogállásáról szóló
  55. évi CXXX törvény (alperes Szj.tv.)
  56. §

(1)bekezdés a) pontja szerint tisztviselői státuszú adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonnyá alakult át. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 4 [15] A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a
  1. július 15., a
  2. október 14.,
  3. december
  4. és
  5. január
  6. napján kelt kinevezési okirataiban feltüntetett munkaköre, valamint
  7. február 27-én közölt munkakört módosító kinevezési okirat elmaradása okán a munkakör módosítása jogellenes. Állapítsa meg, hogy a munkaköre kiemelt végrehajtó, változtassa meg a
  8. január
  9. napján kelt kinevezési okirat módosítást akként, hogy a felperesi munkakör megnevezése kiemelt végrehajtó, és tartalmazza a közszolgálati pótlékra való jogosultságát. [16] Abban az esetben, ha a bíróság úgy találná, hogy az alperes
  10. február 27-i munkakör módosítása külön kinevezési okirat módosítása elmaradása nélkül is jogszerű, kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát, jogával visszaélve, e munkáltatói intézkedés a alperesról szóló
  11. évi CXXII. törvény (alperes tv.) 15/C.§
(1)bekezdésébe, valamint a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 9. §
(2)bekezdésébe ütközik. [17] Elsődlegesen kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest
  1. január
  2. napjától
  3. június
  4. napjáig havi 77.300 forint,
  5. július
  6. napjától
  7. december
  8. napjáig havi 57.975 forint, mindösszesen 2.666.850 forint elmaradt közszolgálati pótlék és
  9. január
  10. napjától
  11. június
  12. napjáig havi 43.481 forint, összesen 260.886 forint elmaradt munkaköri pótlék megfizetésére. [18] A felperes másodlagosan kérte az alperes kötelezését 2.386.105 forint kártérítés megfizetésére, amely a
  13. január
  14. napjától
  15. június
  16. napjáig elmaradt pótlékhoz igazodik. A kártérítés iránti kereseti kérelem alapjául 2.927.736 forintot jelölt meg, melynek összegét 18,5 %-ék járulékkal csökkentette. Ezenkívül perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [19] A megállapítási kereseti kérelem indokául előadta, hogy a megállapítás felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, tekintettel arra, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonya folyamatosan fennáll, ezért a hibásan rögzített munkaköri megnevezés a jövőben is folyamatosan fenn fog állni. [20] A kereset jogalapját abban jelölte meg, hogy kinevezési okiratok módosítása jogellenes volt, mert ténylegesen nem az általa ellátott munkakört tartalmazták, valamint nem jogosították fel közszolgálati pótlékra. A felperes a alperes törvény 34/N. §
(1)bekezdésére hivatkozott, a munkáltató adminisztratív besorolásának hibájából
  1. január
  2. napjától elesett a havi illetményelemként megjelenő 77.300 forint összegű közszolgálati pótléktól, így kár érte. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 5 [21] A
  3. február
  4. napján kelt munkaköri leírással közölt munkakört módosító kinevezési okirat jogellenességét abban látta, hogy ez a Kttv.
  5. § és a Kttv.
  6. §-ba ütközik, mivel az okirat kötelező tartalmi eleme a kormánytisztviselő munkaköre. Amennyiben az megváltozik akkor a kinevezési okiratot módosítani kell. Önmagában a munkaköri leírás átadásával az alperes nem módosíthatja a munkakört. Hivatkozott arra, hogy a munkaköre továbbra is kiemelt végrehajtó volt, annak ellenére, hogy az alperes irodai feladatok elvégzésére utasította. [22] A joggal való visszaélés körében előadta, hogy a felperes munkakörének módosításával kapcsolatban az alperes joggal való visszaélést követett el, mivel annak mögöttes indoka az volt, hogy a felperes pert indított. Arra is hivatkozott, hogy a felperest azért tette referensi munkakörbe az alperes, hogy az elrontott kinevezési okiratot helyre rakja. Hivatkozott továbbá arra, hogy a feltételhez kötött személyi juttatásokat megvonta tőle az alperes, illetve az otthondolgozási kérelmét elutasította. [23] Előadta tovább, hogy a munkakörülményei folyamatosan ellehetetlenültek, mely egyértelműen a munkaügyi perre vezethető vissza. Szakmai indokok alapján nem támogatta a munkáltató az áthelyezését, melynek ellentmond az, hogy végrehajtó munkavállaló nem volt kijárós végrehajtó, mégis áthelyezésre került ebbe a munkakörbe
  7. június hónapban. tanú7
  8. júniusában lett kijárós végrehajtó, aki
  9. január második felétől irodai feladatokat látott el. A felperes állítása szerint tanú8 és a felperes közötti hangfelvétel rámutatott arra, hogy a perindítás az, ami miatt a felperes áthelyezési kérelmei sorra elutasításra kerülnek. [24] Alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. [25] Az alperes a keresetet jogalapjában vitatta, az összegszerűséget elfogadta. A felperes munkakör módosításra vonatkozó előadása körében arra hivatkozott, hogy a alperes törvény 18/B. §
(2)bekezdés d) pontja alapján azonos besorolású, más munkakörbe helyezéskor nem kell az érintett beleegyezése, tehát jogszerűen módosította a felperes munkakörét végrehajtási referens munkakörre. [26] Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes a munkakör módosítást elfogadta, nem kérelmezte a kormányzati szolgálati jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését. [27] Az alperes vitatta a joggal való visszaélés körében előadottakat, arra hivatkozott, hogy átszervezés folytán történt a kinevezés-módosítás a felperesen kívül még hat munkavállalót is érintett, illetve öt munkavállaló munkaköri leírása is módosításra került, akik az alperessel szemben nem indítottak pert. Előadta, hogy
  1. július 1-jétől a helyszíni Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 6 végrehajtás igényelt több erőforrást,
  2. január 1-jétől pedig az irodai feladatok sokasodtak meg. Hivatkozott arra, hogy a
  3. január 1-jei átszervezés során a felperes besorolása nem változott meg,
  4. december
  5. napján és
  6. január 1-jén is az I. besorolási osztály B. kategóriájának 11-es fizetési fokozatába tartozott, kizárólag a munkaköre változott meg, referensi feladatokat kapott. Az elsőfokú bíróság ítélete [28] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 46.380 forint perköltséget. [29] Az elsőfokú bíróság a megállapításra irányuló kereseti kérelmeket elutasította, figyelemmel arra, hogy a felperes marasztalásra irányuló kereseti kérelmet is előterjesztett, így ezen kereseti kérelmeknek nem volt helye. A bíróság e körben utalt arra, hogy a felperest
  7. január
  8. napjától a kinevezése szerinti munkakörben foglalkoztatja az alperes, így a kereseti kérelem okafogyottá vált. [30] A marasztalásra irányuló kereseti kérelem tekintetében a bíróság az alábbiakat állapította meg: [31] A bíróság tényként rögzítette, hogy a kiemelt végrehajtó és a végrehajtási kiemelt referens munkakörök egyaránt I/B. besorolású munkakörök. Az alperes
  9. január
  10. napjától a kinevezés módosításban rögzített munkakörben foglalkoztatta a felperest, a munkaköri leírását is ennek megfelelően módosította. A munkáltató részére a alperes törvény 18/B. §
(2)bekezdés d) pontja ezt lehetővé tette, az nem minősül jogellenesnek. Ennek következtében a marasztalásra irányuló kereseti kérelmeket is elutasította. [32] A bíróság a joggal való visszaélés kapcsán egyetértett abban a felperessel, hogy a jogellenes állapotot az alperesnek rendeznie kellett. Az alperes a tévesen megjelölt munkaköröket megkísérelte kijavítani, arra azonban nem került sor
  1. január
  2. napjáig, azt követően pedig a kinevezés módosítás miatt okafogyottá vált, hiszen a felperes ténylegesen is referensi feladatokat látott el. A bíróság e körben rámutatott arra, hogy a felperes hivatkozása alapos lenne, akkor sem pótolhatja a felek megállapodását ítéletével a alperes törvény 15/C. § alapján, hiszen annak csak akkor van helye, ha szolgálati viszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll és ez a magatartás kormánytisztviselő esetében a közszolgálat nyomós érdekét sérti, vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti. A többlettényállási elemek (pl. bosszú, ártási szándék, véleménynyilvánítás elfojtása) fennállásakor a joggal való visszaélés elvét kell alkalmazni. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 7 [33] A jelen perben a felperest terhelte a bizonyítás, hogy az alperes rendeltetésellenes joggyakorlást, azaz joggal való visszaélést valósított meg. [34] Az elsőfokú bíróság a meghallgatott tanúk vallomása alapján arra a következtetésre jutott, hogy bár
  3. júliusában több munkavállaló kinevezése helytelen volt, de ez csak egy adminisztratív hiba volt és nem állapítható meg, hogy az alperest bármilyen ártó szándék vezérelte volna. A
  4. január
  5. utáni időszakban történt alperesi intézkedésekkel összefüggésben sem volt megállapítható, hogy kifejezetten a felperessel szemben hozott volna hátrányos intézkedést. A osztályt érintő átszervezést, a szükséges létszámadatokat a meghallgatott tanúk és a becsatolt okiratok alátámasztották. Az alperesi intézkedés nem csupán a felperest érintette perindítása okán, hanem más munkavállalókat is, akik nem indítottak pert az alperessel szemben. Az alperesi feladatátszervezés olyan munkavállalókat érintett, akiknek a kinevezése nem tartalmazta a közszolgálati pótlékot, tehát a benti ügygazda feladatokat azon foglalkoztatottak látták el, akik nem voltak jogosultak közszolgálati pótlékra. [35] A bíróság rögzítette továbbá, hogy az alperes mérlegelési jogkörében jogosult volt a munkaszervezés kérdésében (pl. áthelyezés) dönteni, amennyiben az az általános magatartási követelményeknek megfelelt. Az alperes igazolta, hogy a működésével kapcsolatosan meghatározták az alkalmazható létszámot és bértömeget, ami a foglalkoztatottak munkakörét érintette, így annak oka nem a felperesnek történő közszolgálati pótlék megfizetése alóli mentesülés volt. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes joggal való visszaélést követett el, amikor a szervezeti kérdésekben döntött, valamint, hogy ártási szándék vezette volna a felperes perindítása miatt. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes
  6. január
  7. napján kelt kinevezési okirat módosítása és a
  8. február
  9. napján kelt munkaköri leírás módosítása jogszerű volt. [36] Az elsőfokú bíróság a másodlagosan előterjesztett kártérítési kereseti kérelmet is elutasította, hivatkozással az első kereseti kérelem vonatkozásában megfogalmazottakra. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a jelen perben nem volt relevanciája az Mfv.I.10.307/2018/
  10. számú kúriai döntésnek, mivel a felperest az alperes tájékoztatta az új munkaköréről, munkakör módosítást és munkaköri leírást közölt vele, valamint a alperes törvény alapján jogosult volt a munkakört a foglalkoztatottak beleegyezése nélkül módosítani. [37] Az elsőfokú bíróság elutasította a főosztály állományban lévő munkatársainak meghallgatására vonatkozó felperesi bizonyítási indítványt, figyelemmel arra, hogy nem volt vitatott a felek között, hogy a felperes a osztály 5-re átkerült és onnan már csak benti feladatokat látott el. A felperes bizonyítási indítványát – főosztályvezető főosztályvezető meghallgatása – azért utasította el, mivel az áthelyezésről tanú9 igazgató döntött, akit meghallgatott a bíróság. Az elsőfokú bíróság mellőzte tanú8 ismételt meghallgatását, figyelemmel arra, hogy a felperesnek lehetősége lett volna a tanú elé tárni az általa készített hangfelvételt és kérdéseket feltenni ezzel összefüggésben, valamint a bíróság értékelte a hangfelvétel tartalmát. Az elsőfokú bíróság elutasította képviselő1 meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványt, figyelemmel arra, hogy a felperes a kinevezési okiratok módosítására Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 8 vonatkozó alperesi felterjesztések elutasításának okán kívánta meghallgatni, mely jelen jogvita keretein kívül esik. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [38] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság utasítását a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság a felperes kereseti kérelmének adjon helyt. [39] A felperes álláspontja szerint az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő az elsőfokú ítélet, a bíróság sértette a hatékony jogvédelmi kötelezettségét, a jogvita tisztességes eljárásban történő elbírálásának kötelezettségét és az ésszerű időn belül történő befejezéshez való jogot. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú ítélet figyelmen kívül hagyta a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának 5/
  11. (XI.28.) KMK véleményének
  12. és
  13. pontjában foglalt rendelkezéseit, így a jóhiszeműség és tisztesség vizsgálata elmaradt. Előadta, hogy az ítélet tényállásából hiányzik a joggal való visszaélés körében a felperes hivatkozása, mely szerint az alperes azért helyezte a felperest
  14. február
  15. napján átadott munkaköri leírással benti munkakörbe, mert ezzel kívánt mentesülni a közszolgálati pótlék megfizetésének kötelezettsége alól. A
  16. januári és februári időszak – az elsőfokú bíróság megállapításával szemben- a tanúk nyilatkozatai alapján átmeneti időszak volt. [40] Az ítélet nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy tanú8 igazgatóhelyettesként meghallgatott tanú, a felperesi tényállításokat a Polgári perrendtartásról szóló
  17. évi III. törvény (Pp.) 172.§
(2)bekezdés ellenére letagadta, melynek okán a felperes hangfelvételt volt kénytelen csatolni. Előadta, hogy az alperes úgy módosította a felperes munkakörét és szervezeti egységét, hogy a alperes törvény 18/B. §
(2)bekezdés
  1. d)és
  2. e)pontjait figyelmen kívül hagyta, ennek következtében 77.300 forint illetményelemnek megfelelő közszolgálati pótlékot vont meg a felperestől. [41] A felperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Pécsi Munkaügyi Bíróság M.1349/2006/25.számú, és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hasonló ügyben hozott ítéletét. [42] A felperes előadta, hogy az ítéletben megállapított 2018. január 1-jei átszervezés ellentétben áll a per irataival. A munkáltatói jogkör gyakorlója, tanú9 is arról nyilatkozott, hogy 2018. januárban nem történt átszervezés, és a további tanúk is a felperesi állítást támasztották alá. Hivatkozott arra, hogy a 2018. január 25. napján kelt körlevélben foglalt arányszámok már 2018. április 26. napján visszaállításra kerültek. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 9 [43] A felperes előadta, hogy jelen perben nem csupán arról van szó, hogy a felperes munkaköre az I. besorolási osztály B kategóriájának 11-es fizetési fokozatába tartozott-e vagy sem, hanem a munkakör módosítás a felperes illetményének összegét jelentősen csökkentette. Ennek oka pedig egyértelműen az alperes adminisztrációs hibájára vezethető vissza. Előadta, hogy az alperes előtt már 2016. augusztusában ismert volt az a tény, hogy számos okirat tévesen hibásan került kiállításra, mely jogellenes állapotot keletkeztetett a kormánytisztviselők kinevezési okiratában. [44] Továbbra is hivatkozott arra, hogy a felperes egyértelmű nyilatkozatot tett arra vonatkozóan, hogy megállapítási keresetet terjesztett elő, melyet az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt utasított el. [45] Előadta, hogy az elsőfokon eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta a felperes hivatkozását, mely szerint munkakör-módosítás és szervezeti egységváltás esetén akkor nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése, ha az nem okoz aránytalan sérelmet. A felperesi álláspont szerint a alperes törvény 18.§
(2)bekezdés
  1. d)és
  2. e)pontja szerinti egyoldalú munkakör módosítás jogellenes volt tekintettel arra, hogy a alperes törvény 18. §
(6)bekezdésében foglaltakba ütközik, a munkakör módosítás a felperes számára aránytalan sérelemmel jár, mivel a havi illetménye jelentősen csökkent. Az adminisztratív hibával terhelt kinevezési okiratot a felperes jelzése ellenére és a szervezeten belül ismert anomália ellenére sem javította ki a munkáltató. Előadta, hogy a bíróság tévesen jutott arra az álláspontra, hogy nem pótolhatja a felek megállapodását az ítéletével, mivel az alperes a szolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályban rögzített törvényi kötelezettségeit tagadta meg, ezáltal a felperes közszolgálati jogviszonyával kapcsolatos érdekét jelentősen sértette. Az elsőfokon eljáró bíróság az ítéleti megállapításaival az alperes engedélyének elmaradását, mulasztását tekintette kimentő oknak, és mentesítette az alperest a törvényi kötelezettségének teljesítése alól. A perben meghallgatott tanúk vallomásából egyértelműen kitűnik, hogy amennyiben a felperes kinevezési okirata
  1. július
  2. napján helyesen tartalmazta volna a felperes munkakörét, akkor
  3. január
  4. napját követően mindenfajta munkáltatói intézkedés nélkül végezhette volna a munkáját és jogosult lett volna közszolgálati pótlékra. [46] A felperes előadása szerint tévesen értékelte az elsőfokú bíróság tanú3 tanúvallomását, miszerint az átszervezés megtörtént, illetve, hogy a felperes munkaköre a végrehajtási szakterület átszervezéséhez kapcsolódott volna. Az alperes
  5. január
  6. napját követő időszak körében először átszervezésre, majd feladatátrendezésre és az Ávt. hatályba lépésére hivatkozott. [47] Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet figyelmen kívül hagyta, hogy tanú1 tanú a per eldöntése szempontjából, különösen a joggal való visszaélés tilalmával kapcsolatosan lényeges nyilatkozatot tett, miszerint
  7. január 1-jétől csak azok a munkatársak végezhettek kijárási feladatokat, akik közszolgálati pótlékkal rendelkeztek. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte tanú1 nyilatkozatát, miszerint csere volt 2018-ban az Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 10 egyik külsős feladatot ellátó munkatárs és a benti feladatokat ellátó munkatárs vonatkozásában. tanú7 tanú szintén nyilatkozott a cseréről, mely szerint kollégája egészségügyi okból kérelmezte, hogy benti feladatokat lásson el. [48] Előadta, hogy az elsőfokú ítélet figyelmen kívül hagyja közvetlen felettes tanú joggal való visszaélés vonatkozásában tett nyilatkozatát. A tanú vallomásának értékelése alapján az állapítható meg, hogy csak és kizárólag a kinevezési okirat hibája volt az oka annak, hogy a felperesnek és a tanúnak benti feladatokat kellett elvégeznie. [49] Sérelmezte továbbá, hogy az ítélet figyelmen kívül hagyta, hogy tanú5 a per eldöntése szempontjából szintén lényeges nyilatkozatot tett, mely szerint
  8. január 1-jétől nem volt szervezeti átalakítás. A tanú
  9. január első hetében még végezhetett helyszíni végrehajtási cselekményeket, annak ellenére, hogy a kinevezési okiratában nem szerepelt közszolgálati pótlék. [50] tanú6 tanú elmondta, miszerint közszolgálati pótlék hiányában végzett helyszíni végrehajtási cselekményeket. A felperes előadta továbbá, hogy tanú7 az ő társa volt a kijárós végrehajtói munka során.
  10. január
  11. napjától munkáltatói utasításra nem végezhettek helyszíni cselekményeket, miután a közszolgálati pótlékot magába foglaló teljes illetményre lettek volna jogosultak. tanú
  12. tanú szintén úgy nyilatkozott, hogy közszolgálati pótlék hiányában is végzett helyszíni végrehajtási cselekményeket. [51] tanú8 tanúvallomásával kapcsolatban előadta, hogy a tanú nyilvánvalóan valótlan nyilatkozatot tett, melyet a felperes hangfelvétellel bizonyított. A tanú ugyanis rá akarta venni a felperest, hogy álljon el a perétől. A hangfelvétel egyértelműen rögzíti, hogy tanú8 nem a saját véleményét, hanem a munkáltatói jogkör gyakorlója és a tanú közötti közvetlen megbeszélést közvetíti a felperes felé. [52] A felperes a joggal való visszaélés körében hivatkozott arra, hogy az alperes azért utasította őt benti feladatokra, majd a munkaköri leírását azért módosította egyoldalúan, mert ezzel a munkáltatói intézkedésével kívánt megszabadulni a
  13. július
  14. napjától fennálló törvényi kötelezettségétől, nevezetesen az elrontott okiratok kijavításától. [53] Az elsőfokon eljárt bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a főosztályon átszervezés történt volna
  15. január
  16. napján. Ezen előadást a tanúk egyértelműen cáfolták. A felperes és a tanúk
  17. január
  18. napjától kezdődően átmeneti bizonytalan időszakról nyilatkoztak, továbbá arról, hogy a végrehajtási területen a feladatarányszámok állandóan változtak, amelyből nem következik az, hogy a munkakör is módosul, hiszen az arányszámok a körlevél szerint januárban és áprilisban is változtak. A
  19. január
  20. napját követő munkáltatói intézkedésnek nem volt más valós indoka, mint az, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 11 hogy közszolgálati pótlék hiányában
  21. január
  22. napja után, nem lehetett helyszíni végrehajtási cselekményeket foganatosítani. [54] A kártérítés iránti kereseti kérelem kapcsán a felperes előadta, hogy a nevezett kinevezési okiratokat megtámadta, figyelemmel azok jogellenességére. A lefolytatott bizonyítási eljárás során a tanúk egyöntetűen nyilatkoztak arról, hogy a felperes és a tanúk munkakörét az alperes egyoldalúan, hivatalosan csak
  23. március
  24. napjától módosította. Ennek hátterében nem állhatott más, mint az, hogy a alperes vezetője nem engedélyezte továbbra sem az elrontott kinevezési okiratok kijavítását. A felperes a per során következetesen állította, hogy a munkakör módosításhoz szükséges lett volna a felperes hozzájárulása, tekintettel arra, hogy az egyoldalú munkakör módosítással a felperes illetménye jelentősen csökkent. A alperes törvény 18/B. §
(2)bekezdés d) pontjának alkalmazása során alperesnek figyelemmel kell lennie a alperes törvény 18/B. §
(6)bekezdésére, melyet megszegett, amikor elmulasztotta az okiratok módosítását. [55] A felperes a hatályon kívül helyezés vonatkozásában hivatkozott arra, hogy az eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges ezen határozat. Fenntartotta tanú8 ismételt tanúkénti meghallgatására, képviselő1, tanú13, tanú
  1. tanú12, főosztályvezető tanú meghallgatására vonatkozó indítványokat. A felperes további okiratok beszerzését is indítványozta, melyek a per eldöntése szempontjából jelentősek lehetnek. Fellebbezési ellenkérelem [56] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak helyes tényállása és jogi indokolása alapján. [57] Hivatkozott arra, hogy a felperes az ítélet hatályon kívül helyezését nem kérheti a Pp. 235.§-a alapján, csupán annak megváltoztatását. Ezentúl is a hatályon kívül helyezés körében tett felperesi állítások megalapozatlanok. Előadta, hogy az ítélet indokolása tartalmazza, hogy a bíróság miért nem tartotta megállapíthatónak a jóhiszemű és tisztességes eljárás sérelmét. Egyrészt, mivel az alperes magatartása és kommunikációja összhangban volt, másrészt a kijavítás elmaradása következtében valós érdeksérelem a felperesnél nem volt megállapítható,
  2. január 1-jétől pedig a kijavítás okafogyottá vált, tekintettel arra, hogy ez időponttól kezdve a felperes már közszolgálati pótlékra nem jogosító referensi munkakört töltött be. [58] Megalapozatlan a felperes azon előadása, hogy a bíróság a joggal való visszaélésre történő hivatkozásáig csak a
  3. január
  4. napjáig kelt kinevezési okirat módosításáig bezárólag vizsgálta, pedig azt követően is tényállításokat tett. A felperes az elsőfokú eljárás során úgy nyilatkozott, hogy kizárólag a
  5. február
  6. napját megelőző munkáltatói intézkedések vizsgálatát kéri. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 12 [59] Az alperes előadta, hogy a munkáltató a felperest és a tanúkat tájékoztatta, hogy
  7. január 1-jétől, irodai munkát kell végezniük és tudomásukra hozták az új arányszámokat is. Az arányszámok változása nem jelentett újdonságot a végrehajtók számára, az erőforrások átcsoportosítása, a helyszíni és az irodai munkát végzők között bevett gyakorlat volt. Ez az időszak annyira volt átmeneti jellegű, amennyire a korábbi létszám átcsoportosítás is az volt, érvényessége a következő arányszámok elrendeléséig tartott. [60] Az alperes előadta, hogy a alperes törvény 18/B. §
(6)bekezdése szerinti aránytalan sérelem nem foglalja magában a munkakör módosulása következtében az illetményelemek változását. A felperes pedig a helyszíni végrehajtói feladatok helyett ellátandó irodai feladatok vonatkozásában nem jelezte, hogy számára egészségi állapotát, családi körülményeit tekintve aránytalan sérelemmel járna. [61] A felperes a bíróság felhívására nem tett nyilatkozatot annak vonatkozásában, hogy a bíróság pótolni tudja a felek kétoldalú nyilatkozatát. Elsőfokú bíróság az indokolásában rögzítette a megállapítással kapcsolatos álláspontját, valamint értékelte felperes által sérelmezett bíróságok határozatait is. [62] A felperes által indítványozott tanúk vonatkozásában az alperes előadta, hogy tanú8 igazgató helyettest a bíróság már korábban meghallgatta, a felperesnek akkor volt lehetősége a kérdéseit feltenni. képviselő1 államtitkár nem volt a felperes munkáltatója, ezen túlmenően a tanú meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát a megállapítási keresettel összefüggésben terjesztette elő, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. tanú11 és tanú12 vonatkozásában megállapítható, hogy nem tárgya a pernek, hogy a nevezettek milyen munkakörben tevékenykednek. tanú13 tanúkénti meghallgatását indokoltan mellőzte az elsőfokú bíróság, figyelemmel arra, hogy egyetlen tanú sem állította, hogy a felperessel kapcsolatban ártó szándék irányult volna az alperes részéről, és ilyen tartalmú dokumentumokat sem tudott a felperes a bíróság rendelkezésére bocsátani. főosztályvezető főosztályvezetőt pedig olyan kérdésre kívánt meghallgatni, amely vonatkozásában 2018. február 27. napját követő időszakra esően kellett volna nyilatkoznia, erre az időszakra pedig kereseti kérelmet nem terjesztett elő. Az alperes perköltség iránti kérelmet is előterjesztett. A másodfokú bíróság döntése és jogi indoka [63] A felperes fellebbezése nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 13 [64] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást helytállóan állapította meg és az érdemi döntésével is egyetértett, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [65] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán az alábbiakra mutat rá: [66] A felperes hivatkozott a figyelmen kívül hagyott jogi hivatkozásokra és tényállításokra, melynek körében előadta, hogy az elsőfokú eljárás során
  1. júniusát követően is bizonyítani kívánta, hogy a felperes munkakörülményei elnehezültek. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a felperes ezen fellebbezési kérelme nem megalapozott, figyelemmel arra, hogy a kereseti kérelme arra vonatkozott, hogy a
  2. február
  3. napját megelőző munkáltatói intézkedéseket vizsgálja az elsőfokú bíróság. [67] Megalapozatlan azon előadása is, hogy az elsőfokú bíróság a joggal való visszaélést nem vizsgálta, mivel az elsőfokú ítélet részletesen foglalkozott a joggal való visszaélés körében tett előadásával és lefolytatta a bizonyítási eljárást e körben. [68] Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy az elsőfokú ítélet nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy tanú8 igazgatóhelyettesként előadottakra vonatkozó felperesi tényállításokat letagadta, melynek kapcsán a felperes hangfelvételt csatolt. Az elsőfokú bíróság részletesen indokolta és értékelte a hangfelvételt. [69] Megalapozatlan a felperes azon hivatkozása is, miszerint nem szerepel az ítélet tényállásában, hogy az alperes az egyoldalú munkakör módosítással havi 77.300 forint illetményelemnek megfelelő közszolgálati pótlékot vont el a felperestől. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy ez a kereseti előadás a per tárgyát képezte, ennek körében folytatott le az elsőfokú bíróság bizonyítást. A felperes további előadásaival kapcsolatban, így az adminisztratív hiba, az ideiglenes végrehajtási megbízólevél, illetve az életpálya modell bevezetésével is foglalkozott az elsőfokú ítélet, ennek következtében e körben is megalapozatlan a fellebbezés. Megállapítási kereseti kérelem [70] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése a megállapításra irányuló kereseti kérelmek vonatkozásában megalapozott volt. [71] A Pp. 123.§-a kimondja, ha kereseti kérelem számadási kötelezettség megállapítására irányul, a felperes ezzel együtt kérheti az általa előterjesztett számadás Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 14 helyességének megállapítását is. Megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges és a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. [72] A felperes a
  4. július 15.,
  5. október 14.,
  6. december
  7. napján és
  8. január
  9. napján kelt kinevezési okirataiban feltüntetett munkaköre, valamint
  10. február 27-én közölt munkakört módosító kinevezési okirat elmaradása okán kérte annak megállapítását, hogy az alperesi intézkedés jogellenes volt. Az elsőfokú bíróság több alkalommal is felhívta a felperest, hogy terjessze elő a megállapítási kereset Pp. 123.§-a szerinti feltételeit, melynek a felperes nem tett eleget. A megállapítási kereset indításának két együttes feltétele van és pedig a jogvédelem szükségessége, valamint a teljesítés követelésének a kizártsága. A jogvédelem szükségessége azt jelenti, hogy legyen a felperes oldalán olyan anyagi jogi jogosultság, amely védelemre szorul. A másik feltétel pedig, hogy a felperes a jogviszony természeténél vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést ne követelhessen. [73] Figyelemmel arra, hogy a felperes ugyanazon jogalapon marasztalás iránti kereseti kérelmet is előterjesztett, ezért megállapításra irányuló kereseti kérelme nem volt megalapozott, az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el ezen kereseti kérelmeket. Marasztalásra irányuló kereseti kérelem Átszervezés [74] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a per eldöntése szempontjából kiemelt jelentősége van a következő tényállási elemeknek. Az alperes feladatai
  11. január 1-jével bővültek, általános végrehajtási hatósággá vált, melynek alapja az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásról szóló
  12. évi CLIII. törvény. Továbbá a alperes törvény 99/N. §
(1)bekezdése szerint a kormánytisztviselő, pénzügyőr
  1. január 1-jét követően az e törvény szerinti illetményre jogosult azzal, hogy az nem lehet kevesebb, mint a
  2. december 31-én folyósított illetménye. A munkáltató ezen jogszabályi rendelkezés alapján folyósította
  3. január 1-től a közszolgálati pótlékot. [75] tanú14 a alperes Felszámolás és főosztály vezetője
  4. január 25-én adott ki egy körlevelet, mely szerint a
  5. évben elrendelt végrehajtási szakterületre vonatkozó erőforrás megosztást (50% - 30% - 20%) az alábbiak szerint kell megállapítani: A továbbiakban a osztályok személyi állományának legalább 20 %-a helyszíni eljárási tevékenységet végezzen, illetve legalább további 10% értékesítési feladatokat lásson el. Az Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 15 alperes csatolta a alperes Központi Irányítás Felszámolási és főosztálynak a alperes hatáskörében rendelt végrehajtására történő felkészüléséről szóló
  6. december
  7. napján kelt e-mailjét. A körlevél és az email értelmében az alperesi munkáltatónak mindkét besorolási osztályban irodai feladatok ellátására a végrehajtói és az árverési ügyintézői munkakörökből a főosztály állományának 10-10%-ot át kellett csoportosítania ügygazda munkakörökben, melynek következtében a végrehajtói munkakörök száma összesen 10%-kal csökkent. A perben maga a felperes sem vitatta, hogy az alperes a korábbi létszámarányokat megváltoztatva, a kijárós feladatokat ellátó 7 főt – köztük felperest – referensi feladatokat tartalmazó munkakörbe osztotta be, amely már nem jogosította őket közszolgálati pótlékra. A osztály
  8. szervezeti egysége kizárólag benti irodai feladatot látott el
  9. január
  10. napjától kezdődően. Erre vonatkozóan a tanúk egybehangzó nyilatkozatot tettek. [76] A felperes a fellebbezésében előadta, hogy az átszervezés nem történt meg, mivel arra vonatkozóan tanú9 ellentétesen nyilatkozott, illetve az alperes ellentétes előadásokat tett, mert először átszervezésre, majd azt követően feladatátrendezésre hivatkozott. [77] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes álláspontja téves az átszervezés vonatkozásában. A felperes tanú9 tanúvallomásából csak kiragadott egy részletet, nem összességében értékelte a tanúvallomást. tanú9, aki a hivatal igazgatója volt a tanúvallomás tétel időpontjában előadta, hogy 2018-ban nem volt szakmai indoka annak, hogy a kijáró végrehajtók létszáma növekedjen, ezt nem támogatta, de abban az esetben is, ha kezdeményezte volna, akkor is kellett volna egy pénzügyi ellenjegyzés, amelyhez nem volt jogosultsága. Ő úgy látta és úgy döntött, hogy nincs szükség több kijáró végrehajtóra, a feladatellátást illetően. Hivatkozott arra is, hogy ő a 2018-ben kiállított kinevezési okiratokért felel, mivel azokat írta alá. A tanú előadásából egyértelműen az a következtetést lehet levonni, hogy
  11. januárjában már nem volt szükség annyi kijáró végrehajtóra, mint megelőzőleg, mert a belső irodai munkákat kellett megerősíteni. Ennek körében, hogy a tanú esetlegesen azt nyilatkozta, hogy nem volt átszervezés az igazgatóságot érintően, téves, mivel éppen ellenkező előadást tett. A felperes továbbá a fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a perben meghallgatott tanúk a felperesi állítást támasztották alá. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben meghallgatott további tanúk azonban éppen ennek ellenkezőjét támasztották alá, miszerint
  12. január 1-jét követően a belső ügyintézési munka megnövekedett és 7, korábban kijáró végrehajtó is belső irodai munkát végzett. [78] Az ténykérdés, hogy a felperes
  13. január
  14. után nem látott el helyszíni végrehajtási feladatokat. Az alperesnél
  15. decemberében 18 fő,
  16. januártól 12 fő,
  17. márciusban 10 fő látott el ténylegesen kijáró végrehajtói feladatokat. A felperes a
  18. február
  19. napján kelt munkaköri leírása és kinevezési okirata szerint referensi feladatokat látott el. A felperes ezen munkakörét és a munkakörébe foglalt feladatokat nem is vitatta. [79] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkáltató hatáskörébe tartozó munkaszervezési kérdés, hogy a benti ügygazdai feladatokat a továbbiakban azon személyekkel kívánták ellátni, akik korábban nem részesültek közszolgálati pótlékban, így önmagában ezen okból a munkáltatói intézkedés nem tekinthető jogellenesnek. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 16 [80] A felperes hivatkozott arra is, hogy a munkáltató később ezeket az arányokat a
  20. április körlevelében megváltoztatta, ezért ideiglenes intézkedésnek tekinthető a
  21. január 25-i intézkedés. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a
  22. január 25-i intézkedés körében a munkáltató nyilván nem láthatta előre, hogy a következő pár hónapban az ügyiratok feldolgozása milyen mértékben és mennyiségben történik. A munkáltatónak jogosultsága van arra, hogy a munkaszervezést a saját hatáskörében, a hatékonyság figyelembevételével állapítsa meg. Rámutat egyébként a másodfokú bíróság, hogy kizárólag 10%-os eltérés található a
  23. januári és
  24. áprilisi körlevélben meghatározott létszám vonatkozásában, amely nem tekinthető nagyarányú létszámváltozásnak. [81] A fentiek alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes bizonyította, hogy az átszervezés megtörtént. E körben hivatkozik a bíróság a Kúria Mfv.I.10.158/2019/
  25. számú határozatában foglaltakra, miszerint a következetes ítélkezési gyakorlat szerint az átszervezés fogalma alatt, nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változást, hanem a korábbi munkaköri feladatelosztást megváltoztatását is érteni kell (BH.1998.508.). Joggal való visszaélés [82] A felperes a joggal való visszaélés körében arra hivatkozott, hogy a
  26. február 27-i munkakör módosításra amiatt került sor, mivel peres eljárást indított. Mögöttes indokként azt az alperesi szándékot azonosította, miszerint a munkáltatónak ez bosszú jellegű, ártó magatartása, melynek feltehetően az volt az oka, hogy a felperes jogai érvényesítésére peres eljárást indított. A felperesnek jogosultsága lett volna közszolgálati pótlékra, azonban az alperes az intézkedéseivel sértette a felperes vagyoni és személyhez fűződő alanyi jogát. E mögött az a szándék húzódik meg, hogy a felperes jogos igény érvényre juttatásának az alperes jogszerűen munkakör-módosítással és a szervezeti egységen belüli feladat átszervezéssel útját állta, ezáltal kiszolgáltatottá tette a felperest. [83] Az elsőfokú eljárás során bizonyításra került, hogy a felperes valóban jogosult lett volna
  27. január 1-jét megelőzően peresített időszak vonatkozásában közszolgálati pótlékra. A kinevezés módosításokban azonban közszolgálati pótlékot nem állapított meg az alperes és ezt a továbbiakban sem orvosolta. A közszolgálati pótlék kifizetésére pedig
  28. január 1-jét követően került sor, amikor a felperes már referensi munkakörben dolgozott, azaz nem volt jogosult ezen juttatásra. A felperest terhelte a bizonyítás abban a vonatkozásban, hogy a munkáltató azon indokból sorolta be a referensi munkakörbe, mivel nem kívántak részére közszolgálati pótlékot fizetni. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy nemcsak a felperes, hanem rajta kívül még 6 munkavállaló volt ugyanebben a helyzetben, akik bár kijáró végrehajtói feladatokat láttak el korábban, az átszervezés kapcsán benti irodai feladatokat kellett ellátniuk. A perben meghallgatott tanúk azt támasztottak alá, hogy megváltozott az ügyelosztás rendje
  29. január 1-jétől, de arra vonatkozólag nem tettek nyilatkozatot, hogy Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 17 az alperes joggal való visszaélést valósított meg a felperes irányában. A felperes azonban csak hivatkozott arra, hogy az alperes e körben visszaélt a jogával, de azt nem bizonyította. [84] A felperes hivatkozott arra, hogy tanú7 vonatkozásában az alperes a későbbiekben módosította a kinevezését, és kijáró végrehajtó lett. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem tanúsított jogellenes magatartást, amikor tanú7 kinevezését módosította, de ez nem jogosította fel a felperest arra, hogy jogosult legyen kinevezés módosításra. Az a körülmény, hogy tanú1 azt nyilatkozta, hogy közszolgálati pótlékot megvonni nem lehetett, a valóságnak megfelel, de a felperes ténylegesen nem is kapott a szolgálati jogviszonya idején közszolgálati pótlékot, ezért nem fogadható el a tanú vallomására való hivatkozása. [85] A felperes a fellebbezésében hivatkozott tanú5, tanú6, illetve tanú
  30. tanúvallomására, akik még
  31. január első hetében kijáró feladatokat láttak el, de a továbbiakban már benti feladatokat végeztek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy január első hetében ezen munkavállalók még elláttak kijáró feladatokat, nem jelenti azt, hogy nem valósult meg a munka átszervezése, ugyanis azt egy folyamatnak kell tekinteni, amelynek végrehajtáshoz idő kell. Ennek következtében lehetséges, hogy még
  32. január első hetében e három munkavállalónak kellett kijáró munkát végeznie. [86] Úgyszintén nem alapozza meg a felperes keresetét, hogy a munkáltató azon munkavállalókat választotta ki benti feladatokra, akiknek a kinevezésében közszolgálati pótlék nem szerepelt, figyelemmel a [79] bekezdésben foglaltakra. [87] A másodfokú bíróság tanú8 igazgatóhelyettes és a vele készült hanganyag kapcsolatában rámutat arra, hogy a hanganyag
  33. április
  34. napján készült, ezért a per szempontjából nem releváns, figyelemmel arra, hogy a felperes a
  35. február 27-ét megelőző munkáltatói magatartásokat kérte értékelni. Ennek következtében a tanú ismételt meghallgatására sem volt szükség. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt hanganyagra vonatkozó értékeléssel. [88] Megalapozott volt az elsőfokú bíróságnak a kártérítési kereseti kérelem vonatkozásában hozott elutasító rendelkezése is. E körben az elsőfokú bíróság lefolytatta a bizonyítási eljárást, mely szerint a munkáltató több alkalommal megpróbálta az elrontott kinevezési okiratok javítását, mely azonban eredményre nem vezetett. Ugyanakkor a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy ebből a felperesnek érdeksérelme nem származott, mivel a közszolgálati pótlék
  36. január 1-jétől került kifizetésre, és a felperes ekkor már referensi munkakört töltött be. [89] A másodfokú bíróság rámutat arra a körülményre is, hogy a felperes munkaköre vonatkozásában nem elsősorban a munkaköri leírásnak van szerepe, hanem a kinevezési Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 18 okiratnak. Az pedig tény, hogy a felperes
  37. január
  38. napjától kelt kinevezés módosítása szerint referensi munkakörben került kinevezésre, és ténylegesen is ezt a munkakört látta el. [90] Megalapozatlan a felperesnek azon előadása, hogy hozzájárulása kellett volna a munkakör módosításához. A alperes törvény 99/N. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a kormánytisztviselő pénzügyőr
  1. január 1-jét követően az e törvény szerinti illetményre jogosult azzal, hogy az nem lehet kevesebb, mint
  2. december 31-én folyósított illetménye. A alperes 18/B. §
(2)bekezdés d) pontja alapján az azonos besorolású, más munkakörbe helyezéskor nem kell az érintett beleegyezése, így jogszerűen módosította a felperes munkakörét végrehajtási referens munkakörre a munkáltató. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a 99/N § értékelése kapcsán annak van jelentősége, hogy folyósított-e a munkáltató a felperes részére közszolgálati pótlékot. Figyelemmel arra, hogy ez nem történt meg, az illetménye nem lett kevesebb az előzőleg folyósított illetményénél, így nem volt szükség a felperes hozzájárulására a munkakör módosítása kapcsán. [91] Kiemelendő, hogy a felperes a munkakör módosítást elfogadta, nem kérelmezte a kormányzati szolgálati jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését. 2021. január 1. napjától pedig a alperes személyi állományának jogállásáról szóló 2020. évi CXXX. törvény (alperes Szjtv.) 250.§
(2)bekezdés alapján, az alperes követeléskezelési referens tisztviselői munkakörbe nevezte ki a felperest. A felperes a kinevezési okirat módosítását, kinevezési okmányát tudomásul vette, azzal szemben keresetet nem terjesztett elő. Felperes jogviszonya a 249.§
(1)bekezdés a) pontja szerint tisztviselői státuszú adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonnyá alakult át. [92] A felperesnek téves azon hivatkozása, miszerint a bíróságnak az ítéletével kellene pótolnia az alperes kinevezési okiratát. Hivatkozott okiratok vonatkozásában a megállapítási kereset elutasításra került és a bíróság kizárólag a alperes törvény 15/C. pontja alapján pótolhatja a felek megállapodását, akkor, ha a szolgálati jogviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll és ez a magatartás a kormánytisztviselő esetében közszolgálat nyomós érdekét sérti vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti. A jelen esetben pedig ezen feltételek nem állnak fenn, figyelemmel arra, hogy ezen okiratok már nincsenek is hatályban, mivel a felperes vonatkozásában új kinevezés került átadásra és azt a felperes nem támadta. [93] Megalapozatlan a felperesnek azon hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság jóhiszeműség és tisztesség követelményét nem vizsgálta, figyelemmel arra, hogy az ítélet [111] bekezdésétől kezdődően kifejezetten ezzel foglalkozik a bíróság, és értékeli a jóhiszemű és tisztesség, a jogellenes magatartás és rendeltetésellenes joggyakorlás perben felmerült elemeit. [94] A másodfokú bíróság megalapozatlannak tartotta a felperes tanúbizonyítási indítványokra tett kérelmét. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 19 [95] tanú8 ismételt meghallgatását nem tartotta szükségesnek a másodfokú bíróság, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság részletesen meghallgatta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem járt el jóhiszeműen akkor, amikor a hangfelvételt a tanú meghallgatása előtt nem bocsátotta a bíróság rendelkezésére. Amennyiben ugyanis becsatolta volna a hangfelvételt, abban az esetben a tanút konkrétan meg lehetett volna hallgatni ezzel kapcsolatban. A tanú egyébként a per tárgyáról részletes előadást tett, ezért szükségtelen az ismételt meghallgatása. E körben rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy a tanú nem gyakorolt munkáltatói jogot a felperessel szemben, így megalapozatlan ez okból is a meghallgatása, mivel nem volt ráhatása a felperes kinevezési okiratának módosítására. Valamint azért is, mivel nem a per tárgyának időszakára vonatkozóan lehetne meghallgatni a tanút. [96] képviselő1 tanú meghallgatását megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság, figyelemmel arra, hogy a megállapítási kereset vonatkozásában kérte tanúként meghallgatni, melyet az elsőfokú bíróság helytállóan elutasított. [97] tanú13 tanúvallomása szintén nem volt szükségszerű, figyelemmel arra, hogy -a felperes állítása szerint – őt tanú15 kereste fel, aki szintén nem gyakorolt munkáltatói jogkört és e körben nem releváns, hogy próbált-e befolyásolni a tanút, hogy gyakoroljon nyomást a felperesre. Arra egyébként a felperes sem nyilatkozott, hogy tanú13. egyáltalán beszélt-e a perről és hogy konkrétan ennek tárgyáról mit tudna nyilatkozni. [98] tanú11, tanú12 meghallgatása szintén nem szükségszerű figyelemmel arra, hogy nem tárgya a pernek, hogy a nevezettek milyen munkakörben dolgoznak. főosztályvezető. főosztályvezető meghallgatása pedig azért nem szükséges, mert olyan munkáltatói intézkedéssel összefüggésben kívánja a felperest meghallgatni, amely már a 2018. február 27ét követő időszakra esett és amellyel kapcsolatban ő maga úgy nyilatkozott, hogy kereseti kérelmet erre vonatkozóan nem kíván előterjeszteni. [99] A felperesnek az okirati bizonyítási indítványra vonatkozó kérelme sem megalapozott, figyelemmel arra, hogy a fellebbezési kérelme e körben hiányos, mivel nem jelölte meg pontosan, hogy milyen okiratokat kíván beszerezni az alperestől. Azon hivatkozás, hogy az alperesi levelezés hiányos, nem megfelelő bizonyítási indítvány. [100] A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy más bíróságok ítélete nem releváns az adott ügyben, ugyanis mindig az egyedi eset körülményeinek értékelésével kell határozatot hozni. A Kúria a Pfv. III. 20.279/2018/4. számú határozatában kimondta, hogy a hasonló tényállású ügyekben kialakult bírói gyakorlatot nem lehet automatikusan alkalmazni. Az összehasonlítás alapjául szolgáló ítéletek nem bizonyítékok, azok nem megfelelő értékelése nem jelenti a Pp. 206.§
(1)bekezdésének sérelmét. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.228/2021/5-II. 20 [101] Az alperes a másodfokú tárgyaláson hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a per megszüntetése kapcsán előterjesztett alperesi indítvány vonatkozásában téves. A másodfokú bíróság fellebbezési kérelem hiányában ezen hivatkozást nem vizsgálta. Záró rész [102] A bíróság a pervesztes felperest az alperes perköltségének megfizetésére a Pp. 78. §-a alapján kötelezte, amelynek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján állapította meg. [103] A felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, ezért a fellebbezési illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és 14.§-a alapján az állam viseli. [104] A fellebbezés lehetőségét a Pp. 233.§-a zárja ki. Budapest,
  1. november
  2. dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Bicskei Ildikó s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.