Bf.50/2023/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontja szerint minősülő emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség a vádlott terhére, az ítélet részbeni megalapozatlansága miatt, a vádlott bűnösségének a Btk. 160. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjai szerint minősülő emberölés bűntettének kísérletében történő megállapítása, és vele szemben büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítélete a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 592. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölése érdekében tárgyalás kitűzését és a sértett kihallgatását indítványozta. A vádlott védője a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakra tett írásbeli észrevételében a bizonyítási indítvány elutasítását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.50/2023/6/II [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] 2 A másodfokú bíróság tanácsának elnöke a Be. 596. §

(2)bekezdése alapján a fellebbezés elbírálására nyilvános ülést tűzött ki. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség nyilvános ülésen jelen lévő képviselője az ügyészség fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét a Btk. 160. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjai szerint minősülő emberölés bűntettének kísérletében állapítsa meg, vele szemben fegyházban végrehajtandó szabadságvesztést és közügyektől eltiltást szabjon ki és állapítsa meg, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott védője perbeszédében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott határozatot a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség hiányára tett megállapítását, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezt meghaladóan – a Be.590. §

(7)bekezdése szerint – hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. Az elsőfokú bíróság nem vétett olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében és a Be. 608. §

(1)bekezdésében nevesített ún. abszolút-, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében írt lényeges hatással járó és a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető ún. relatív perrendi szabálysértést, mely az érdemi felülbírálatnak akadályát képezte volna. A felülbírálat során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt teljes, illetve részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az tehát hiánytalan, teljeskörűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást az eljárási törvény rendelkezéseinek megtartásával folytatta le. Beszerezte, megvizsgálta és a logika szabályainak megfelelően igen részletesen és körültekintően értékelte az ügyben felmerült bizonyítékokat, ítéletének indokolásában pedig meggyőzően, magas színvonalon adott számot a ténymegállapításairól, illetve ezzel kapcsolatban a sértett vallomása elvetésének okairól. Következésképpen indokolási kötelezettségének is messzemenően eleget tett. Miután a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységével mindenben egyetértett, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érvelésének a megismétlését nem, mindössze az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek. A Be. 594. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bírósági eljárásban bizonyítás felvételének – a részbeni megalapozatlanság, illetve az eljárási szabálysértés kiküszöbölése mellett – akkor van helye, ha a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak. A fellebbviteli főügyészség a sértett vallomásában mutatkozó ellentmondások feloldása érdekében bizonyítás felvételét és a sértett ismételt kihallgatását indítványozta a másodfokú eljárásban. A másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség indítványával nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság ítélete nem felderítetlen, hiszen az elsőfokú bíróság maga is észlelte a sértett vallomásainak bizonytalanságát, annak következetlenségét, melyről ítéletének indokolásában kellően számot is adott. A sértett kihallgatására három alkalommal sor került. Az elsőfokú bíróság tehát a releváns múltbeli eseményeket a nyomozás anyagára támaszkodva az ügy tárgyi súlyához igazodó körültekintéssel feltárta, számos bizonyítási eszközt szerzett be és használt fel. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.50/2023/6/II [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] 3 A megállapított tényállás megalapozott volt, és az – figyelemmel a Be. 591. §

(1)bekezdésére – irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Ezért a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség által előterjesztett bizonyítási indítványt elutasította. Az ügy sértettje, sértett1 a Be.

1. § b) pontjában írt okból különleges bánásmódot igénylő személy, így a vele kapcsolatos eljárási cselekmények foganatosítására speciális előírások vonatkoztak. A részvételét igénylő eljárási cselekményről a nyomozás során kép- és hangfelvétel készült. Sajátossága volt az ügynek, hogy a cselekménynek kívülálló tanúja nem volt, tekintettel arra, hogy az a sértett által lakott ingatlanban történt. Tovább nehezítette a tényállás megállapítását, hogy a helyszíni szemlére a cselekményt követő napon,
2. április
3. napján kerül sor első alkalommal, a sértett pedig a kórházba kerülését követően hosszabb időre mélyaltatásba került, ezért első ízben a
4. évi június hó
5. napján került sor a kihallgatására. Mivel a cselekménynek szemtanúja nem volt, ennek szükségszerű következménye a személyes észlelésen alapuló és megbízható tanúvallomások hiánya volt. Ezért az elsőfokú bíróságnak is mindenekelőtt a vádlott és a sértett megváltoztatott és így már egymással szemben álló vallomásait kellett egybevetnie a rendelkezésre álló bizonyítékokkal, majd annak eredményeképpen állást foglalnia az általuk szolgáltatott adatok megbízhatósága, végső soron a vádlott és a sértett szavahihetőségének kérdésében. Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a sértett vallomását nem fogadta el a tényállás megállapítása során. Helyesen ismerte fel ugyanis, hogy a sértett vallomása az eljárás során nem volt következetes, vallomását a lényeges tények tekintetében a következetlenség és a tartalmi hiteltelenség jellemezte. Különösen igaz ez a megállapítás a vádlottal történő veszekedésének kiváltó okára és a sérülésének keletkezési mechanizmusára, melyhez kapcsolódóan az eljárás különböző szakaszaiban tett nyilatkozatokban vallomását több ízben megváltoztatta, melynek kellő indokát nem adta. A bizonyítékok értékelése során meghatározó jelentősége volt annak is, hogy a sértett vallomását legjobb barátnője – aki a vádbeli cselekményt követően a sértett hívására a vádlottal együtt a helyszínre érkezett –, az eseményt követő cselekménysor tekintetében a vádlott vallomását erősítette meg, és nem támasztotta alá a sértett vádlottat terhelő megváltoztatott vallomását. A tűzvizsgálatról és a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv egyértelműen cáfolta a sértett azon állítását is, hogy a teraszon locsolta le gázolajjal a vádlott, mivel a terasz padlózatán, a teraszon található kerti bútoron, illetve a falon gázolaj nem volt kimutatható. Az ügyben eljárt igazságügyi orvosszakértők a sérülés kapcsán határozott álláspontot alakítottak ki abban a tekintetben, hogy a sértett a teljes testfelszínének kb. 35%-át érintő IIIII. fokú égési sérüléseket szenvedett el égő anyaggal történő közvetlen érintkezés, illetve elhúzódó, több másodperces lánghatás következtében. Ilyen körülmények között helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor arra a megállapításra helyezkedett, hogy kétséget kizáró bizonyossággal nem lehetett megállapítani, hogy a
6. évi április hó
7. napján a cím51 szám alatti, mások elől elzárt ingatlanban milyen mennyiségű gázolaj és milyen módon került a sértett testére és ruházatára, továbbá, hogy hogyan gyulladt meg a ruházata. Mindezen bizonyítékokat egybevetve helyesen foglalt állást tehát abban, hogy a vádlott cselekvősége kétséget kizáró bizonyossággal az eljárás során nem nyert bizonyítást. A Be.
8. §

(4)bekezdésében foglalt alapvető rendelkezés szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. A bírói gyakorlat kétséget kizáróan Pécsi Ítélőtábla III.Bf.50/2023/6/II [28] [29] 4 bizonyítottnak azt a ténymegállapítást tekinti, amellyel szemben észszerű kétely nem fogalmazható meg. A másodfokú bíróság megítélése szerint mindez jelen esetben távolról sincs így, ami szükségképpen a terhelt felmentéséhez kellett, hogy vezessen. Következésképpen a bűnösség hiányának megállapítását sérelmező jogorvoslati kérelem eredménytelennek bizonyult. A fent kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján, helyes indokainál fogva helybenhagyta. A határozatát a Be. 605. §

(4)bekezdésében foglaltak szem előtt tartásával indokolta. P é c s,

1. október
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 20.B.120/2022/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.50/2023/
4. számú végzése folytán a
5. évi október hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke