Bf.43/2024/9 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének vádja alól felmentette, egyben kényszergyógykezelését rendelte el. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság fenti ítélete ellen a vádlott a cselekmény eltérő minősítése, míg a védő a kényszergyógykezelés alkalmazásának mellőzése érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján – az indokolás kisebb fokú pontosítása mellett – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. II. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.43/2024/9/II [5] [6] [7] 2 A másodfokú bíróság a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, mely a

(2)bekezdése értelmében kiterjedt az ítélet megalapozottságára, az ítéletnek a bűnösség hiányának megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseire, valamint az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására, illetve – a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó kérdésekre is. Ennek során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontjára figyelemmel – az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő iratok tartalma alapján – csupán annyiban egészítette ki, hogy sértett1 sértett 1952. március 4-én született. E kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt teljes vagy részleges megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól; az hiánytalan, teljeskörűen felderített, iratellenes vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. [8] III. [9] Az elsőfokú bíróság az eljárása során nem vétett olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében, a Be. 608. §

(1)bekezdésében meghatározott ún. abszolút, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró, ún. relatív eljárási szabálysértést, mely miatt az ítéletét hatályon kívül kellett volna helyezni; az ítélet érdemi felülbírálatának ekként nem volt akadálya. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást körültekintően, az ügyben felmerülő bizonyítékok maradéktalan beszerzésével folytatta le. E bizonyítékoknak a logika szabályainak megfelelő értékelésével állapította meg a tényállást. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy a vádlott maga sem tagadta, hogy megszúrta a sértettet, mely állítását mind sértett1 sértett, mind pedig a kívülálló, érdektelen tanúk megerősítették. A vád tárgyává tett magatartás kapcsán tehát azt lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a vádlott egy alkalommal megszúrta a sértettet, ezzel pedig olyan súlyos májkárosodást idézett elő, amely a sértett teljes bizonyossággal bekövetkező halálához vezetett volna. E körben pedig az ítélőtábla – egyetértve a fellebbviteli főügyészség e körben tett indítványával – az ítélet [24] pontjában írtakat is ekként helyesbítette. E tényállás a bírói gyakorlat által kialakított követelmények szerint csupán egyetlen mozzanatban volt hiányos, hiszen az nem tartalmazta a sértett életkorát. Ezt pedig a másodfokú bíróság akként pótolta, hogy rögzítette sértett1 sértett születési idejét; a sértett a bűncselekmény elkövetésekor a 70. életévét betöltötte. Az ekként megállapított, és egyébként senki által nem sérelmezett tényállás tehát a Be. 593. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [10] [11] [12] [13] [14] IV. [15] Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott cselekményét. Bár a vádlott ezt vitatta, hiszen azt hangoztatta, hogy ha meg akarta volna ölni Pécsi Ítélőtábla III.Bf.43/2024/9/II [16] [17] [18] 3 a sértettet, akkor azt megtehette volna, azonban az elsőfokú bíróság helyes érveléssel fejtette ki, hogy a cselekmény alanyi és tárgyi jellemzői kapcsán kizárólag azt a következtetést lehetett levonni, hogy a vádlott a sértett életének kioltására törekedett. Ez pedig nemcsak a használt eszközből, a megtámadott testtájékból, a szúrás erejéből, hanem abból az elkövetés utáni magatartásából is egyenesen következik; a vádlott a vérző sértettet a helyszínen magára hagyta. Az elsőfokú bíróság – figyelemmel az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. Büntető jogegységi határozatban foglaltakra is – a vádlott cselekményét törvényesen minősítette a Btk. 160. §

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntette kísérletének. Következésképpen a vádlott ezt sérelmező fellebbezése nem volt megalapozott. A vádlott elmeállapotával kapcsolatos tényekből az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra az álláspontra, hogy Terhelt1 vádlott beszámítási képessége teljes mértékben hiányzik, ekként elmebetegsége okán nem büntethető. Törvényesen került tehát sor – figyelemmel a Btk. 17. §

(1)bekezdésére is – a vádlott Be. 566. §

(1)bekezdés d) pontja alapján történő felmentésére. [19] V. [20] Az elsőfokú bíróság a kényszergyógykezelés alkalmazása folytán igen alaposan vizsgálta a Be. 78. §

(1)bekezdésében taxatíve felsorolt feltételeket. Helyesen állapította meg, hogy a törvény által megkövetelt 4 konjunktív feltétel mindegyike fennáll; erre tekintettel a vádlott kényszergyógykezelését elrendelte. A védő e tekintetben írásban benyújtott fellebbezési kérelmében azt adta elő, hogy álláspontja szerint nem kell tartani attól, hogy a vádlott hasonló cselekményt fog elkövetni. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben igénybe vett szakorvosi kezelésre jól reagált, az intézeti gyógykezelése ezért a továbbiakban nem indokolt. Az eltérő minősítésre tett indítványa elfogadása esetén az a feltétel sem valósult volna meg, hogy a vádlott büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb szankcióval kell sújtani. A másodfokú bíróság a védő érvelését nem fogadta el. Ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy – a vádlott büntethetősége esetén – az emberölés bűntettének kísérlete miatt egyévnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabására kerülhetne sor a vádlottal szemben. Emellett pedig a kiegészített orvosszakértői véleményből is az volt megállapítható, hogy a vádlott gyógykezelése a továbbiakban is indokolt. Az elsőfokú bíróság e körben helyes érveléssel rögzítette azokat a körülményeket, melyek arra utalnak, hogy a vádlottól továbbra is várható a bűncselekmény elkövetése. Mindezekre tekintettel tehát törvényesen került sor a kényszergyógykezelés elrendelésére. Következésképpen a védő ezt sérelmező jogorvoslati kérelme sem volt megalapozott. Az elsőfokú bíróság egyéb – a bűnjelekkel, valamint a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos – rendelkezései törvényesnek bizonyultak. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezésekkel megtámadott ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. [21] [22] [23] [24] [25] [26] P é c s,

1. június
2. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.43/2024/9/II 4 Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.114/2023/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.43/2024/
4. számú végzése folytán a
5. évi június hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke