(2)bekezdés b/ pontja szerint minősítse és a büntetést a Btk. 82.§-ában írtaknak megfelelő enyhébb büntetési tételkeretek közt szabja ki. Másodlagos kérelme arra irányult, hogy az ítélőtábla az adott minősítés mellett is - a kísérletre figyelemmel - a Btk. 84.§ /4/ bekezdése alapján, az un. kétszeres leszállást alkalmazva enyhítse az első fokon kiszabott büntetést. Ezzel kapcsolatosan védőtársával egyezően II.r. vádlott védője is a Fővárosi-, illetve a Győri Ítélőtábla ilyen tartalmú eseti döntéseit is megjelölte hivatkozásának alapjául. [8] A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője, valamint az I. és II.r. vádlottak védői az átiratban, illetve a fellebbezések írásbeli indokolásában foglaltakat, kiemelve, ismertetve annak főbb pontjait fenntartották. Terhelt1 I.r.vádlott védője azt annyiban egészítette ki, hogy amennyiben az ítélőtábla részéről az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére kerülne sor, úgy jelöljön ki a megismételt eljárásra új eljáró tanácsot. [9] I.r. vádlott az utolsó szó jogán tett előadásában hangsúlyozta, hogy a törvényszék által megállapított tényállás fordítási és megértési hibák, hiányosságok eredményeként került rögzítésre. Számos kifogást fogalmazott meg a nyomozóhatóság és a bíróság eljárásával szemben sérelmezve a védelmi jogok csorbulását, mondanivalója azonban lényegében arra irányult, hogy a megismételt eljárásban a bíróság eltérő bizonyítékértékelés eredményeként az ő vallomását fogadja el a tényállás alapjául és mentse fel az ellene emelt vád alól, mivel a bűncselekményt nem követte el. [10] II.r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott védőjéhez, előadta, hogy előzetes fogvatartása alatt döbbent rá, hogy milyen súlyos bűncselekményt követett el, korábbi drogfogyasztó életmódjával szabadulását követően fel kíván hagyni és a drogmegelőzési programban való résztvétellel arra törekszik, hogy ehhez másoknak is segítséget nyújtson. [11] A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a felülbírálatot a Be. 590.§ /1/ és /2/ bekezdése szerint teljeskörűen elvégezte. Vizsgálta a fellebbezéssel érintett ítéletet az azt megelőző eljárással együtt. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék az eljárása során abszolút eljárási szabálysértést nem követett el, olyan,- az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a cselekmény minősítésére illetőleg a büntetéskiszabására kiható, -a Győri Ítélőtábla I.Bf.99/2019/21-2 4 vádemelést követően a bizonyítás törvényességét, az eljárásban résztvevők jogainak gyakorlását sértő, vagy korlátozó- eljárási szabálysértést sem észlelt, amely a másodfokú érdemi felülbírálatnak akadályát képezhette volna. Az elsőfokú eljáráson túl vizsgálta az ítélőtábla az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, az indokolás helyességét függetlenül attól, ki és milyen okból fellebbezett. [12] Az ügy terheltjei a magyar nyelvet nem ismerő brit állampolgárok voltak, így az ítélőtábla elsőként arra volt figyelemmel, hogy az eljárásban érvényesültek-e a Be. 8.§-ában írt jogosultságok, melyek értelmében a büntetőeljárás nyelve a magyar, ezzel együtt senkit nem érhet hátrány amiatt, hogy a magyar nyelvet nem ismeri, az anyanyelv használatára a büntető eljárásban mindenki jogosult. A másodfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy az eljárási törvényben biztosított terhelti jogosultságokra, kötelezettségekre vonatkozó kioktatások, azok törvényi következményeinek és az eljárás rendjének ismertetése, ezek nyomon követhető, a másodfokú bíróság számára is kontrollálható rögzítése az iratokban megtörtént-e. Az ítélőtábla e vizsgálatot elvégezve nem talált olyan szintű mulasztást, egyéb hibát, amely miatt a bizonyítási eljárást törvénysértően irányítottnak kellene tekinteni. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályoknak megfelelően folytatta le az előkészítő ülést, az azt követő tárgyalási napok során figyelemmel volt a tárgyalás folytonosságára vonatkozó szabályok betartására, érvényesülésére is. A terhelti oldal folyamatosan szembesülhetett azzal, hogy mely bizonyítékok képezik a bizonyítás anyagát, élhettek észrevételezési, indítványtételi jogukkal is. A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárásban egyoldalúságra, irányítottságra utaló jeleket nem észlelt. Az I.r. vádlott védője az anyagi jogi szabályokra is kihatással bíró eljárási hibaként támadta a törvényszék eljárását amiatt, hogy a bizonyítékok sorában értékelte a rendőri jelentéseket és az igazoltatást végző rendőrtanúk ezzel kapcsolatos tanúvallomásait is. A Be. 185.§-a garanciális szabályozást tartalmaz a terheltek kihallgatására, akik a jogaikra, kötelezettségeikre, a lehetséges következményekre történt kioktatást követően dönthetnek arról, hogy élnek vagy nem élnek vallomástételi jogosultságukkal, maguk határozhatják meg, hogy mire nézve, milyen módon kívánnak nyilatkozni. Amennyiben ezek a garanciális jogok valamely oknál fogva sérülnek, nem érvényesülnek, az így beszerzett bizonyíték nem képezheti a bizonyítás anyagát. Ennyiben tehát az I.r. vádlott védőjének felvetése nem alap nélküli. Ugyanakkor a szabad bizonyítás kereti közt a büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz, amely a bíróság, ügyészség és nyomozóhatóság számára előírt valósághű tényállás megállapításhoz szükséges. Jelen ügyben megállapítható, hogy a bíróság nem a garanciális szabályok megkerülésével kívánt a terhelti nyilatkozatokból fontos adatokhoz jutni a rendőri jelentések és az igazoltatást végző rendőrtanúk kihallgatása révén. Ezen részükben ezen bizonyítékok valóban nem használhatók fel törvényesen a bizonyítás keretében. A bíróságnak feladata a történések minél alaposabb, részletesebb feltárása. Ehhez szolgáltak adatokkal jelen ügyben a védelem által vitatott bizonyítékok. A bíróság azok alapján szerzett információkat az igazoltatás, az annak során elvégzett eljárási cselekmények mikéntjére nézve, így lehetett rögzíteni, hogy az igazoltatásra mikor, hol került sor, a gépkocsiban a vádlottak hol foglaltak helyet, milyen előzmények után került sor a gépjármű csomagterének átvizsgálására a kábítószer-kereső kutya jelzésének megfelelően, ki végezte az úticsomagok kipakolását, előadását, milyen szinten sikerült kommunikálnia az igazoltatást végző rendőröknek a vádlottakkal. Erre nézve tehát a rendőri jelentések és a tanúkihallgatások részét képezhették a bizonyítási anyagnak, annál is inkább, mert az azokból nyert adatok a tényállás fontos elemét képezték, hiszen lényegében tettenérés történt. Ennél többet, mást az elsőfokú bíróság nem értékelt és vett figyelembe a fenti bizonyítási eszközökből. [13] A tényállás megalapozottságát vizsgálva az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az teljes egészében az elsőfokú bíróság által logikusan, ésszerűen elvégzett bizonyítékértékelés Győri Ítélőtábla I.Bf.99/2019/21-2 5 eredményeként elfogadott bizonyítékokon alapszik. A tényállás felderített, nem tartalmaz iratellenes elemeket, téves ténybeli következtetéseket, hiányos részleteket. Ahogy arra már az ítélőtábla fentebb is utalt, a tényállás megállapításakor megkerülhetetlen tény volt, hogy végeredményben tettenérés történt, amikor a vádlottakat a fesztiválra belépésre várakozás közben rendőri ellenőrzés alá vonták. A vádlottak az intézkedés során elismerték, hogy kábítószert fogyasztottak, kérdésre előadták az utastérben található marihuánát, majd a kábítószer-kereső kutya jelzésére előkerült még a csomagtérből és a II. r. vádlott övtáskájából is további kábítószer. Az ezen adatokat tartalmazó rendőri jelentések, lefoglalási jegyzőkönyvek, mint okirati bizonyítékok és a lefoglalt kábítószer bevizsgálásáról készült vegyész-szakértői vélemény együtt, mint objektív bizonyítékok a bíróság rendelkezésére álltak. Ezek számtalan olyan részletet hordoztak magukban, amelyek alapján a tényállás túlnyomó része rögzíthető volt, és amelyekből következtetni lehetett a vádlottak együttmozgására, tudattartamára is. Lényeges jelentőséggel bírt az a tény is, hogy a gépkocsiból a kábítószer méréséhez szükséges mérleg, őrlő és a kábítószer csomagolásához, adagolásához szükséges zacskók is lefoglalásra kerültek. Ez utóbbi eszközökből és a lefoglalt kábítószer fajtáiból, mennyiségéből terjesztői típusú magatartásra lehetett következtetni. Eddig a pontig ilyen tényszerű adatok mellett tehát a személyi bizonyítéki körre nem is volt igazán szüksége a törvényszéknek a tényállás megállapításához. A bíróság további feladatát az képezte, hogy ezekre az objektív bizonyítékokra rávetítve értékelje, mérlegelje az egyes terhelti nyilatkozatokat. A törvényszék mindkét vádlott nyilatkozatait önmagában és az egyéb bizonyítékokkal is összevetette. Nem tévedett, amikor ennek eredményeként azt állapította meg, hogy II.r. vádlottnak az elfogását követően
- július
- napján, majd októberében tett vallomása alapjaiban egyeztethető, összhangot mutató az egyéb bizonyítékokkal, ezért az e vallomásokban szereplő tények alkalmasak arra is, hogy abból a bíróság további tényekre következtetéseket vonhasson le. Meghatározóan tehát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a II.r. vádlottnak az egyéb elfogadott bizonyítékokkal összhangot mutató nyilatkozatain alapul. A védelmi felvetéssel szemben nem arról van szó, hogy az elsőfokú bíróság öncélúan válogatott, szemezgetett a II.r. vádlotti nyilatkozatok közt, s azokból az I.r. vádlottra is terhelő elemeket emelte ki, fogadta el, hanem Be-szerű bizonyítékértékelést, mérlegelést végzett. Az ehhez kapcsolódó indokolás is megfelelő, így a megállapított tényállástól eltérő, illetve kiegészített- akár az I.r. vádlott védekezésének, akár a fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelő - tényállás megállapítására az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a bizonyítékok felülértékelésének tilalmára is figyelemmel nem látott törvényes lehetőséget. Az egyéb bizonyítékokkal összhangot mutató, az elsőfokú bíróság által elfogadott II.r. vádlotti vallomásokon alapuló tényállás tartalmaz minden olyan lényeges elemet, amely az ügy megítélése szempontjából elengedhetetlen, ezért az ítélőtábla nem látta szükségesnek az I.r. vádlott védője által indítványozott bizonyítás felvételét sem tekintve, hogy a kihallgatni kért brit állampolgárok személye, szerepe a tényállásban nem került rögzítésre. A II.r. vádlottra tett esetleges kedvezőtlenebb nyilatkozatuk a törvényszék bizonyítékértékelését alapjaiban nem lenne képes megingatni, amennyiben azonban másra, többre is következtetni lehetne azokból, vagyis, hogy a cselekménynek nem csak I. és II.r. vádlottak voltak a résztvevői, ettől a ténytől még az I. és II.r. vádlott felelőssége nem csökkenne. [14] A megállapított tényállásból okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság mindkét vádlott bűnösségére. Megfelel az anyagi jogi szabályoknak a cselekmények minősítése,- ezen belül az elkövetési magatartások- megnevezése, az elkövetői alakzat és a bűncselekmény stádiumának a meghatározása is. [15] A vád és a védelem is hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 1/
- Büntető jogegységi határozatára, mely az egyes elkövetési magatartások, azok elhatárolása, megítélése szempontjából nyújt eligazítást. A jogegységi határozat szerint - az ügyészi hivatkozástól Győri Ítélőtábla I.Bf.99/2019/21-2 6 eltérően- a terjesztői típusú magatartások körébe tartozó forgalmazás és kereskedés nem csak a haszonszerzési szándék megléte vagy meg nem léte alapján ítélendő meg, a két magatartás elhatárolásához más szempontokat is figyelembe kell venni. /Meg kell jegyezni, hogy a forgalomba hozatallal elkövetett bűncselekmények igen jelentős részében is jelen van a haszonszerzési célzat./ A kereskedői magatartás a forgalomba hozatalhoz képest olyan többlet magatartást, az egyes részfeladatok leosztásával járó hosszabb távra történő szervezettséget, kidolgozottságot kíván meg, melynek eredményeként az elkövetőnél rendszeres haszon realizálódik, vagy az adott tevékenység legalább is erre irányul. Jelen ügyben nem volt kétséges, hogy a vádlottak célja a náluk talált kábítószer továbbadására irányult a fesztiválon és más a további úti céljuk során szervezett rendezvényeken, ennél többre azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok nem engednek következtetni. Még a II.r. vádlott elfogadott nyilatkozataiból is csupán az olvasható ki, hogy angliai lakóhelyükről vezető útjuk alatt kitérőt tettek Rotterdamba,- tudván, hogy Hollandiában könnyebben, olcsóbban juthatnak kábítószerhez- ahol megvásárolták a tőlük lefoglalt drogot azzal a szándékkal, hogy annak egy részét maguk fogyasztják el, más részét pedig értékesítik. Az eljárás során nem merült fel adat, ami ennek a nyilatkozatnak ellentmondana, ami a tágabb, több részmagatartást is magában foglaló, egyfajta állandóságot is megkívánó kerekedési magatartásra utalna. Itt kell megjegyezni, hogy a kábítószer továbbadás céljából történő beszerzése, szállítása, tárolása, adagolása ugyanolyan részcselekményét képezi a kábítószer forgalmazásának is, pusztán ezen tényekből ugyancsak nem lehet önmagában következtetést vonni a kereskedői magatartás meglétére. És mint ahogy arra a védelem hivatkozott, önmagában a kábítószer mennyiségéből sem. Amennyiben azonban adatok vannak arra nézve, hogy a lefoglalt kábítószer sorsa továbbadás lett volna, a Btk. 178.§-a szerinti kábítószer-birtoklás helyett a Btk. 176.§-a szerinti forgalomba hozatal kísérlete állapítandó meg. A védelmi oldal ezzel ellentétes álláspontot foglalt el, amikor amellett érvelt, hogy ez utóbbi esetben is csak a kábítószer forgalomba hozatalának előkészületéről lehetne beszélni, hisz az „átadás”, mint tényállási elem nem valósult meg, abba a vádlottak bele sem kezdtek, amennyiben pedig az „átadás” megtörtént, a cselekmény a befejezettség stádiumába lépett, vagyis a forgalomba hozatallal elkövetett kábítószer-kereskedelemnek nem lehet kísérleti stádiuma. A Btk. 11.§-a szerint előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges, vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. Amennyiben az előkészületi cselekmény már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő. [16] Ez a védelem által hivatkozott szabályozás azonban az ítélőtábla megítélése szerint jelen ügyben nem alkalmazható. A vádlottak tényállásban írt magatartása olyan többletelemeket tartalmaz, amelyek nem illeszthetők be, túlmutatnak a kábítószerkereskedelem előkészületi szakaszán. A Legfelsőbb Bíróság az 1/2007.BJE határozatában rámutatott, hogy a kábítószer forgalomba hozatallal szükségszerűen együtt járó „átadás” ezt megelőzően több részcselekményből tevődik össze. A forgalomba hozatal elengedhetetlen eleme az „átadás” de az nem szűkíthető le a tényleges, valóságban is manifesztálódott átadásra. Ekként minden olyan, a tényleges átadást megelőző, de az előkészületen túlmutató magatartás, amely szorosan meg kell, hogy előzze a cselekményt a befejezettség stádiumába juttató tényleges átadást, az ítélőtábla álláspontja szerint a cselekmény kísérleti szakának megállapítását és nem csupán az enyhébb megítélésű, befejezett alakzatú kábítószerbirtoklásként való értékelését teszi indokolttá. Az I. és II.r. vádlott közös akarat elhatározással, közös célból valósította meg a terhére rótt bűncselekményt, így annak, ahogy a törvényszék is megállapította, társtettesei. [17] Mindebből következik, hogy az ítélőtábla nem adott helyt az ítélet hatályon kívül helyezésére, I.r. vádlott felmentésére illetőleg a cselekmény enyhébb minősítésre irányuló védelmi fellebbezéseknek. Győri Ítélőtábla I.Bf.99/2019/21-2 7 [18] Osztotta ugyanakkor a terhelti oldalnak a büntetések enyhítését célzó harmad- illetve másodlagos indítványait. A cselekmény tárdalomra veszélyességét mutatja, hogy a törvény a vádlottak terhére rótt bűncselekményt 5-20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Ekként a büntetéskiszabásakor irányadó középmérték 12 év 6 hónap. A büntetés kiszabásakor azonban a bíróság feladata az is, hogy tettarányos büntetést szabjon ki, emellett figyelemmel legyen a kellő egyéniesítés, arányosság és fokozatosság követelményére is. A bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy az elkövetői oldalt is tekintve, mi az a büntetési mérték, amely alkalmas a büntetési célok szolgálatára. Nem nyert cáfolatot az eljárás során az a védelmi hivatkozás, hogy a brit állampolgárságú vádlottak meggondolatlanul sodródtak bele az eseményekbe. A lefoglalt kábítószer a jelentős mennyiség alsó határának két és fél szerese, amely a cselekményt nem emeli az adott bűncselekmény kategórián belül a súlyosabb megítélésű ügyek közé, azonban a védelmi hivatkozásokkal szemben az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott büntetést sem indokolja. A büntetés kiszabásakor nagyon fontos körülményként értékelendő, hogy a vádlottak cselekménye a védett jogi tárgyat, a közegészséget a lefoglalás következtében közvetlenül nem veszélyeztette, a kábítószer nem került közforgalomba. A magyar nyelvet nem ismerő vádlottaknak teljesen idegen nyelvi környezetben, lakóhelyüktől távol kell a büntetést letölteni, amely önmagában is nehezebben megélhető terhes állapotot jelent számukra. A védelem nem alap nélkül hivatkozott az ilyen jellegű bűncselekmények esetében kialakult büntetés kiszabási gyakorlatra sem, hiszen az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés mértéke az adott minősítés mellett is túlsúlyos, messze kilóg a hasonló bűncselekmények esetében kiszabott büntetések közül. Mindent egybevetve az ítélőtábla úgy találta, hogy az egyéni és a társadalmi megelőzést is kellően szolgálja még a 6 év tartamú szabadságvesztés büntetés is, melynek önmagában is komoly visszatartó ereje lehet, ezért a Be. 606.§ /1/ bekezdése alapján megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét, a vádlottak fegyházbüntetését egyaránt e tartamra mérsékelte. [19] A fellebbviteli főügyészség az Alaptörvény XXIII. cikk /2/ és /7/ bekezdéséből vezetve le, azt az álláspontot foglalta el, hogy a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező, az Európai Unió tagállamába tartozó külföldi állampolgárságú terhelttel szemben csak akkor alkalmazható a Btk. 61-62.§-a szerinti közügyektől eltiltás mellékbüntetés, amennyiben magyarországi lakóhellyel nem rendelkeznek. Az ítélőtábla megítélése szerint sem az Alaptörvény fenti cikke, sem a Btk. 61-62.§-a nem ad egyértelmű választ erre a kérdésre, ugyanakkor e részében elfogadva a fellebbviteli főügyészség további érvelését, maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közügyektől eltiltás mellékbüntetés jelen esetben semmilyen részében nem tudja a rendeltetését betölteni, ezért ezt a rendelkezést mindkét vádlott vonatkozásában mellőzte az ítéletből. Észlelte az ítélőtábla, hogy II.r. vádlott esetében az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó rendelkezés során elírás történt, ezért azt a rendelkező részben írtak szerint pontosította. [20] Ahogy arra a fellebbviteli főügyészség is hivatkozott, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés is korrekcióra szorult. Annak helyesbítését nem pusztán számítási hiba, hanem az elsőfokú bíróság joggal kifogásolható sorozatos mulasztása tette szükségessé. A jegyzőkönyvekben, díjmegállapító végzésekben megállapított tolmácsdíjak ugyanis túlnyomó többségükben nem kerültek bejegyzésre a költségjegyzékbe, így négy tételen kívül az elsőfokú bíróság csak a nyomozati szakban felmerült bűnügyi költségről határozott. Ezt a mulasztást pótolva állapította meg a másodfokú bíróság az addig felmerült teljes bűnügyi költség összegét és rendelkezett arról, hogy annak - a tolmács- és fordítói díjakból álló - mely részét viseli az állam. A továbbiakban a fellebbviteli főügyészség indítványának nem tett eleget, ugyanis az elsőfokú bíróság nem tett mást, mint az egyetemleges kötelezés helyett, a Be. 574.§ /4/ bekezdés I. fordulatának megfelelően a vádlottakat egyaránt érintő szakértői díjak viselését fele- fele arányban megosztotta a vádlottak között. Győri Ítélőtábla I.Bf.99/2019/21-2 8 [21] Tekintve, hogy a további rendelkezések törvényesek, azért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet egyebekben I. és II.r. vádlottak vonatkozásában a Be. 605.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. [22] Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a szabadságvesztésbe a Btk. 92.§ /1/ és /2/ bekezdésén alapszik. [23] Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a másodfokú bíróság a Be. 613.§-a alapján- figyelemmel a Be.
- § /3/ bekezdésére – hozott rendelkezést. Győr,
- március
- Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. előadó bíró Dr. Csák Csilla sk. bíró Z á r a d é k: Ez az ítélet és a Székesfehérvári Törvényszék
- augusztus
- napján kelt 11.B.11/2019/
- számú ítéletének meg nem változtatott része Terhelt1 I.r. és II. rendű vádlottak vonatkozásában
- március
- napján jogerőre emelkedett. Győr,
- március
- Dr. Kovács Tamás sk a tanács elnöke